Színház

Faktúra újság színházhoz kapcsolódó cikkei

Színház a csillámló vizek felett

Szerző:

Címlapfotót Rékasi Attila készítette a Kettőspont Színházi előadáson

A Forrás Művek Színtársulat Verőcén alakult egy baráti-civil közegből, első előadásukat – a generációs traumákat is boncolgató Csodálatos vadállatokat- nemrégiben bemutatták Budapesten is, a Kettőspont Színházban. Hogyan forrnak össze a „dunakanyari köztörzsiség” energiái egy színházi társulattá, mik a kezdet legnagyobb nehézségei és örömei, és merre tovább a jól sikerült indulás után? – ezekről a témákról kérdeztük Tóth Zsuzsannát, a társulat alapító-rendezőjét.

Nem gyakori manapság, hogy felnőtt, civil emberek színházi
társulatot alapítanak kvázi a „semmiből”. Hogyan jött létre a Forrás Művek
Színtársulat, és hogyan találtatok egymásra ilyen szép számmal Verőcén?

Hogy hol kezdődik igazán valami, azt nehéz volna megmondani. Talán az
egyik napsütötte délután, mikor kint ültünk egy Dunára néző teraszon,
bámészkodva a csillámló vizek felett, felötlött valakiben, hogy olvassunk fel
egymásnak a legszeretettebb írásainkból. Akkor született az ötlet, hogy talán
kicsit átgondolva, strukturálva még izgalmasabbá tehető, akár egy drámát is
felolvashatnánk – a szerepeket külön-külön felolvasókra bízva. Elsőre mégsem
egy drámát dolgoztunk fel, hanem egy felkérésnek eleget téve összeállítottam
ajánlásaimat Weöres Sándor költészetéből, és baráti társaságomból – az erre
örömmel vállalkozók közül – felolvasókat kértem fel. Később készült egy
Karinthy-est is, hasonló dramaturgiával. Mindkét alkalom nyitott műhely volt,
amihez felolvasóként bárki csatlakozhatott. A mostani társulat ezen alkalmakból
nőtte ki magát.

Miért éppen Garaczi László Csodálatos vadállatok című színművét
választottátok első előadásotok alapanyagául?

Ez nagyon az elején történt, nem volt még állandó társulati tagság, így magam
döntöttem a darabról, s kértem fel a szereplőket hozzá. Elegem lett a
töredékekből, a pár perces tartalmakból, szeretettem volna legalább egy
egyfelvonásost a többiekkel közösen felolvasni. Akkor még úgy képzeltem,
hogy a törzshelyünkre, a valaha volt Forrás kávézóba invitáljuk a közönséget, s
miközben a vendégek az asztalok körül iszogatgatnak, olyan lesz, mintha egy
rádiójátékot hallgatnánk, csak történetesen élőben.
S miért pont Garaczi? Megérintett, felkavart, saját budapesti fiatalkorom idézte,
az ismerős helyszínek, szereplők és hangulatok magukkal sodortak, olvasása
közben pedig egyre azon kaptam magam, hogy felkacagok, valami nyelvi
leleményen, poénon, áthalláson, vagy kósza asszociáción. Egyszerre mulattamés sírtam.
Úgy éreztem ez a darab alkalmas lesz arra, hogy megszólítsam a
hallgatóságot, hogy olyan utakra hívjam őket, ami megmozgatja, újraértékelésre
sarkallja őket, olyan érzékeny területeken is, ami egyébként sokszor önmagunk
elől is rejtegetett tabu. Szerettem volna elbeszélni, milyen bizonytalan mentális
állapotban vergődnek köröttünk sokan, időszerűnek éreztem, még ha a
Csodálatos vadállatok a 90-es évek fiatal generációjának története is, a
feszültsége, a felbolygatott kérdéskörök, traumák, családi problémák ma is
ugyanúgy jelen vannak, sőt a következő nemzedékeket szemlélve, talán
súlyosabban. S mindemellett valami olyasmit szeretettem volna, ami friss, mai,
közel jár a mindennapjainkhoz, elevenen érint és közel hoz.
Bár lehet, hogy ezt csak utólag magyarázom így, hiszen mindeközben kezdő
színházcsinálóként nagy várakozás élt bennem, hogy vajon képesek leszünk-e a
színpadi játék csodájára, és megteremtjük-e néhány katartikus pillanat
lehetőségét? Mindenesetre ehhez Garaczi Laci darabját kitűnőnek éreztem.

Öt alkalommal mutattátok be eddig ezt a darabot felolvasószínházként,
miközben szinte teljes értékű szcenírozás és színészi jelenlét jellemzi az előadást.
Miért ezt a formát választottátok? Nem gondoltatok arra, hogy – akár menet
közben – „megszabadultok” az olvasópéldányoktól?

Többször volt róla szó, de ha a színészek megtanulják, és felállnak, mozognak,
játszanak, akkor teljesen át kell rendezni a darabot, és a szövegtanuláshoz se
fűlött akkor még a foguk. Egyszerűen nem voltunk még készen rá. Rendezőként
különben is szövegközpontúan álltam hozzá, a szöveget szerettem volna, minél
kevesebb csorbítással megosztani, kihangosítani, értelmezni. A felolvasás pedig
nagy könnyebbséget és kapaszkodót jelentett az amatőr színészek számára, így
egyszerűbb volt elcsábítani őket erre a munkára. Persze a próbák során hamar
kiütközött, milyen feszes keret egy asztal mögött ülve, olvasva előadni, ezért is
lazítottuk fel itt-ott néhány gesztussal, mozgással, árnyjátékkal. Mondjuk úgy,
hogy ez volt a társulat belépője egy igazi színpadi játékhoz. Most már szinte
mindenkit zavar a szövegkönyv, ami eddig mankó volt, lassacskán akadállyá
vált, ahogy magabiztosabbá váltak a szövegben, úgy haladtak volna karakterük
kibontakoztatásában, ami ugye nem igen megy egy A4-es lappal az arcod
előtt… A következő munkánk, már biztos, hogy nem felolvasószínház lesz.

Kissé leegyszerűsítve a Csodálatos vadállatok a 90-es évek végén egy felnövő-
felnőtt városi generáció életválságába ad betekintést, nem éppen könnyed
olvasmány. Hogyan rezonáltak ezekre a témákra és figurákra a színészek a
próbák során, és milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a közönségtől?

Ez nagyon érdekesen alakult. Kezdetben küzdenem kellett a darabért, a felkért
színészek közül páran feltették a kérdést, hogy biztos jó választás-e?
Emlékszem, első próbáink, ami a darab értelmezése körül forogtak, rendre
éjszakába nyúló beszélgetésekbe fordultak, hiszen maga a szöveg rendkívül
sűrű, szerteágazó, olykor vulgáris és töredezett. Még a cselekményszál sem
magától értetődő, így volt, aki aggódott, hogyan jelenítjük ezt meg, hogy fog a
közönség erre reagálni, „s miért kell már megint a nyomasztás, feltárni e belső
tereket, ráadásul mindenféle kivezető iránymutatás nélkül?”
De olyanok is akadtak a társulatban, akik nem töprengtek ilyesmin, és
egyszerűen közösségi élményként, tartalmas szabadidős tevékenységként
tekintenek a próbákra, kihívásnak tekintették a feladatot és egyszerűen
beleálltak. Viszont, ami engem igazán meglepett és egyben megerősített a
választás helyességében, az a közönség reakciója volt. Akivel csak szót
váltottam az előadás után, szinte mindenki más-más jelenetet emelt ki, a saját
személyes történetének tükrében. Ismét a szerzőt illeti a dicséret: a darab
újszerű, kísérletező, időben és térben ide-oda ugráló szerkezete remek
lehetőséget biztosított arra, hogy mindenféle problémakört a felszínre dobjon.
Én úgy hívtam magamban: „a szélesspektrumú darab”, mivel mindenki talált
benne valamit, ami számára jelentőségteljes volt, megérintette… De még a
gegekkel is sokszor ez volt, az egyik előadáson harsány kacajt váltottak ki, a
másikon semmit, a közönség kifürkészhetetlen.

Fotó: Rékasi Attila

Mik a legnagyobb nehézségek, amivel egy kezdő amatőr színházi csoportnak
szembe kell néznie – és mi jelenti a legnagyobb örömet számotokra a
színházcsinálásban?

A legkomolyabb nehézség a próbákra és a felkészülésre szánt idő megtalálása,
és a többiekkel való egyeztetése. Munka és család mellett ez koránt sem
egyszerű, s mégis, eddig sikerült megoldani, összetartani a csapatot, amit
szerintem elsősorban annak az organikusan kialakuló közösségi együttlétnek
köszönhetünk, amit a közös alkotómunka során megéltünk.

Vezetőként gondolom egyszerre kell szervezned és támogatnod a közösség
munkáját – és kialakítanod a saját hangodat is rendezőként. Hogyan oldod meg
ezt az egyének és a közösség érdekei között nyilván fel-felmerülő feszültséget?

Igyekszem minden felvetésre, óhaj-sóhajra, igényre, vagy problémára
odafigyelni, őszinte és egyenes kommunikációval mindezeket megbeszélni,
majd a lehetséges megoldások között optimalizálni. Ami olykor ellene megy
rendezői szándékaimnak, de azt hiszem, ez természetes. Egy dologban vagyok
hajthatatlan: hogy mind a szövegválasztásban, az előadásmódban, társulati
megjelenésben nívós, érzékeny, hiteles csapat legyünk. A Vadállatokhoz például
ragaszkodtam, mert meggyőződésem volt, hogy színvonalas, remek darabbal
van dolgunk. De voltak helyzetek, amikor a többiek győztek meg, hogyan lenne jobb egy jelenet, egy hangsúly. Folyton változó körülményekkel kell kooperálni,
lehetőleg sose levéve a kezed a finomhangolásról.

Mik a társulat további tervei, melyek a fejlődés tervezhető irányai?

Pillanatnyilag egy költészetnapi verses előadáson dolgozunk, amit
értelemszerűen április 11-én mutatunk be Verőcén. Két legyet ütünk egy
csapásra, egyrészt mi itt vagyunk itthon, szinte kötelező dolgunknak tartjuk,
hogy egy ilyen alkalmat támogassunk, jelen legyünk, másrészt titkos rendezői
gondolatom, hogy remek próba a színészeknek a szövegtanulás terepén, ami
eddig még nem volt gyakorlat. Több színészmesterségbeli workshop-ot is
tartottunk már külső, professzionális segítséget is bevonva, ezeket a jövőben is
folytatni szeretnénk. Valamint kimunkálás alatt áll egy Mrozek-előadás, amit a
társulatból arra vállalkozókkal hamarosan próbálni szeretnék.

A Dunakanyar – innen a belvárosból szemlélve – egyre pezsgőbb közegnek
tűnik számomra. Valóban alakul itt egy kulturális értelemben is definiálható
közösség? Milyen szerepe lehet ebben a Forrás Műveknek?

Valóban alakul itt egy kulturális értelemben is definiálható közösség. De ez
már évtizedek óta zajlik, és sokkal lazább kapcsolódásokkal, mint gondolnánk.
Hol fellángol ez a közösségi lét, és pezseg és pörög, lehet, hogy egy koncert,
előadás, vagy épp egy kaláka miatt. Máskor meg leesik, visszazuhan. Nincs
neve, nincs vezetője, nincs állandó tagsága, nincs iránya, és nem lesz sose kész,
egy alaktalan, örökkön változó izé.
Egy valami talán mégis állandó ebben a közegben, az alap hangütés, ami nyitott,
elfogadó, szívélyes és baráti. Bár most jut eszembe: a szintén verőcei illetőségű
Aznap Zenekar nevet adott ennek a jelenségnek, „éljen a dunakanyari
köztörzsiség!”- valahogy így szokott búcsúzni a frontember. Kicsi ez a
Dunakanyar, a kulturális értékekre érzékeny közönséget folyton összefújja
valahol a szél. Így találkozunk, tudunk egymásról, s sokszor inspirálunk,
együttműködünk, kapcsolódunk is.
Azt hiszem, ez különbözteti meg leginkább a nagyvárosi léttől, hogy mindez valahogy emberléptékű maradt.

Mi a legnagyobb öröm a számotokra a színházban?


A társulat tagjainak válaszaiból:

„Más bőrébe belebújva, megkönnyül a saját búja, meg lehet úgy hülyének
menni, hogy nem kell hülyének lenni, a közönség meg bólogat, meg pénzt
dobál, meg bókokat!”


„Az együtt alkotás, mi más?”


” A csoportban feloldódás, spontán kreativitás, erős önismeret- és
személyiségfejlesztés.”


„A figyelem, a fókusz gyakorlása önmagunk és egymás iránt. A szerep megtalálása az emberi mivoltunk jegyeinek kutatásával.”

Az interjút készítette Formanek Csaba, a Kettőspont Színház művészeti vezetője
(nem jelzett fotók: magánarchívum)

Bábszínházi Világnap és Költészet Világnapja – ünnepeljünk a csillagászati tavasz első napján!

Szerző:

„Épp ezért a bábművészet a legalkalmasabb arra, hogy kortárs nézőt neveljen: egy bábos koncepció mögött mindig felfedezhető egy filozófiai sík is, a vizuális absztrakció a gyönyörködtetés mellett el is gondolkodtat. A bábszínház valódi „Gesamtkunstwerk”, ahol a képzőművészet, a színészi játék, az irodalom, a mozgásművészet, a zene, a mozgókép egyenrangúan, egymást erősítve van jelen a készülő műalkotásban. Szintézise mindannak, amit a különböző művészeti ágak külön-külön tudnak, így a nézőre gyakorolt hatásuk is megsokszorozódik.”

Az idei Bábszínházi Világnap magyar üzenetét Meczner János, a Budapest Bábszínházat 25 évig igazgató rendező, egyetemi tanár írta a Magyar Bábművészek Szövetségének felkérésére. Az üzenet a szövetség oldalán olvasható, és itt megtalálható a világnap nemzetközi üzenete is, amit idén Blanca Felipe Rivero, az UNIMA, a Nemzetközi Bábművész Szövetség, kubai központjának alelnöke írt.

A bábszínházi világnap magyar üzenete
Bábszínházi világnapi üzenet

Nagyon szeretjük a bábszínházat, és rajongunk a Budapest Bábszínház színészei és bábtervezői iránt. Véleményünk szerint jelenleg Magyarország leginnovatívabb, legizgalmasabb kőszínháza ez a műhely. Csodáljuk a nyitottságukat a kortárs irodalomra és a független színházi alkotókra, akiket gyakran bevonnak az előadásaik létrehozásába. Tanárként és kritikusként is modellértékűnek tartjuk azt a kommunikációt, amit a Bábszínház közönségszervezése és színházi nevelési műhelye folytat, a tanárműhelyek kihagyhatatlan alkalmak számunkra. Az idei évadban a Péntek úr csodálatos barátai és a Nem félünk a sötétben volt eddig a két kedvenc előadásunk, de a Krabat a fekete malombant is figyelemreméltónak találtuk. Nagyon várjuk a két hátra lévő bemutatót, az olvasópróba fázisban járó Hamupipőkét, és a késő tavasszal esedékes Szomjas trollt is. Figyelemmel kísérjük a Budapest Bábszínház művészeinek külsős, más csapatokkal készített előadásait is. Pájer Alma Virágot legutóbb az Apertúra hírszínházában és a Tér12 csodálatos KREÓN ANTIGONÉ-jában láttuk. Legközelebb a Bethlen téri Színházba, Barna Zsombor vásári bábjátékára, a Batu-tá kalandjaira vagyunk hivatalosak, illetve a MU Színházba Kovács Domokos és L. Nagy Attila közös fizikai bábszínházi produkciójára a Tryangle-ra.

A Budapest Bábszínházról írott kritikáinkat itt találjátok. A legtöbb előadás még repertoáron van, érdemes őket bepótolni:

https://ketlampas.blog.hu/tags/Budapest_B%C3%A1bsz%C3%ADnh%C3%A1z/page/1

Németh Ilona Naplemente című fotója

A Stúdió K Színház bábelőadásaira még most is vissza-visszajárunk, pedig már nem tudunk alibi gyereket vinni rájuk. Németh Ilona bábjainak finom szépségével és melankóliájával nem tudunk betelni, és még mindig nagyon élvezzük azokat a míves szövegeket – Zalán Tibor vagy Tóth Réka Ágnes munkáit – amikből ezek a produkciók készültek. Márciusban és áprilisban látható lesz náluk A kíváncsi kiselefánt és a Kengurukölyök a legkisebbek örömére, kicsit nagyobbaknak az Odüsszeusz bolyongásai, a még nagyobbaknak és a felnőtteknek pedig A kék madár.

Ma ünnepeljük a Költészet Világnapját is, és természetesen ezzel az ünneppel kapcsolatban is tudunk ajánlani programokat. Április 6-án negyedik születésnapját ünnepli a VerShaker, az egész napos ünnepi programra szeretettel várnak mindenkit az Itt és Most Színház közösségi terébe. Aki nem tud személyesen jelen lenni, azoknak nagyon ajánljuk a VerShaker youtube-csatornáját, ahol szinte kimeríthetetlen mennyiségű műsor található költőkről, versekről. Mi eddig három különböző programjukon jártunk, és mindhármat nagyon élveztük. A költőbemutató események közül a Závada Péterrel való beszélgetésen voltunk ott, játszottunk a VersJátékokon, és legutóbb megismerhettük Nagypál Gábor kedvenc versét a RUSZT Fesztivál utolsó napján a Versmegfejtőben.

Élményeinkről itt olvashattok:

https://ketlampas.blog.hu/2023/11/07/versmegfejto_nagypal_gaborral

https://ketlampas.blog.hu/2023/02/01/vershaker

Kortárs költők alkotásaiból hoz létre előadást az Apertúra egy rendhagyó helyszínen, az erzsébetvárosi Janikovszky Éva parkban március 30-án délben. Bán Bálint első rendezésében Benkó Bence, Borsányi Dániel, Formán Bálint, Király Dániel, Meyer Lili szerepel. A szervezők azt kérik, hozzunk magunkkal esernyőt, akkor is, ha derült lesz az ég. Izgalmas performansznak ígérkezik, mi mindenképpen ott leszünk.

Március 20., a Gyermekszínházi Világnap

Szerző:

Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe. Az ASSITEJ (Gyermek- és ifjúsági színházak világszervezete) által meghirdetett világnapon idén Sue Giles, az ASSITEJ elnöke fogalmazta meg a világnap üzenetét. Érdemes teljes terjedelmében elolvasni, mi csak egy gondolatot emelnénk ki:

„Művészeti formánk közvetlenül olyan témákkal foglalkozik és olyan helyzeteket interpretál, amelyekkel a gyerekek a mindennapi életükben szembesülnek – értő és megértő hangon szólva hozzájuk. Mindezzel a saját helyzetükre való reflexiójukat segítjük: biztonságos közegben feltárjuk az őket érintő problémákat, igazságot kínálunk a lehetőségek mellett, és olyan jövőt vagy utat vetítünk eléjük, ami elképzelhetővé teszi számukra a változást. Az alkotás aktusa reményteli.”

Az idei üzenet itt olvasható:

https://szinhaz.online/egyutt-alkotni-a-gyerekekkel-a-gyerekekert-itt-a-2024-es-gyermekszinhazi-vilagnapi-uzenet/?fbclid=IwAR2UaPNUX67yI-FzLHGD41fMDfIJXoxRB1wtcAm5JzsyO47e_2elykmYD2M

Itthon egyre nehezebb a színházi nevelési műhelyek helyzete, a pályázati források alig csörgedeznek, az iskolákkal való kapcsolattartást sok helyen megnehezíti a tankerületi bürokrácia, az információ ezekről a remek lehetőségekről nehézkesen jut el a célközönséghez, azokhoz a pedagógusokhoz, agilisebb szülőkhöz, diákokhoz, akik megszervezhetnék ezeket a találkozásokat. Szeretnénk pár olyan műhelyre és előadásra felhívni a figyelmet, akiket érdemes keresni. Ezeket a figyelemre méltó kezdeményezéseket többféleképpen is támogathatjuk. Elsősorban, ha jegyet váltunk az előadásaikra vagy meghívjuk a produkciókat az iskolákba, másrészt a legtöbb csapat különböző adományoldalakon gyűjt egy-egy projektre, ezek az akciók a honlapjukon vagy facebook-oldalukon fellelhetőek, harmadrészt a legtöbb társulatnak felajánlhatjuk adónk 1%-át. Ha tehetjük, éljünk ezekkel a lehetőségekkel!

Március 26-án, 19.30-kor játssza a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ a Marczibányi téren a Felejthetetlen című előadását. A vitaszínházzal egybekötött darabot Vilmos Noémi írta és Szalai Ádám rendezte. A játszók:  Lipták Ildikó, Papp Dániel mv., Kenéz Ágoston mv. és Jobbágy Kata. A látvány Molnár Anna munkája, az egyik kedvenc díszletünk tőle. Mi is egy felnőtteknek játszott előadáson találkoztunk a produkcióval, és az egyik legmeghatározóbb vitaszínházi élményünk lett. Parázs vitákat lehet folytatni nézőtársainkkal a generációk kapcsolatáról, az idősebbek és a fiatalok kötelezettségeiről, jogairól és elvárásairól. Középiskolás kortól nagyon ajánljuk.

Korábbi kritikánk itt olvasható:

https://ketlampas.blog.hu/2022/05/01/felejthetetlen_322

Az Apertúra legújabb osztálytermi színházi előadása a Nóra április 4-én lesz látható a Csányi utcában. Ibsen Babaházából inspirálódva Király Dániel egy nagyon aszimmetrikus párkapcsolaton keresztül foglalkozik a párkapcsolatok, a kapcsolati erőszak és az ebből való kilépés problémájával részvételi színházi formában. A nézők több ponton beléphetnek a történetbe, tanácsaikkal alakíthatják annak menetét. Az előadás utáni beszélgetésen a közönség együtt boncolgathatja tovább a témát az alkotókkal, Meyer Lilivel, Urbán Richárddal, Koós Boglárkával és a rendezővel. Mi a nyílt főpróbán találkoztunk az előadással, középiskolás tesztközönséget is magunkkal hozva. A beszélgetést még jóval az előadás után is hosszasan folytattuk, a célközönség tehát könnyen tudott kapcsolódni a látottakhoz.

A Jurányi Házban, ahogy azt már korábbi írásunkban jeleztük, március 25-26-án Tantermi Színházi Szemle lesz. Nagyon várjuk az előadásokat, két csapat produkcióját már láttuk, de szívesen nézzük újra őket. A RÉV Színház Belém égsz című produkciója egy másik szemszögből néz a Nóra kapcsán már említett párkapcsolati problémákra, és szintén nagyon érdekesen alkalmazza a részvételi színházi formát. Ez az előadás is középiskolásokhoz szól, érdemes keresni. Mi a RUSZT Fesztivál keretében a Kettőspontban láttuk főként szakmabeliek társaságában, és hosszú órákig elemeztük a látottakat. Szivák-Tóth Viktor drámáját a szerző rendezésében  Balla Richie, Kiss Tünde, Szántó Dániel játsszák. A Nézőművészeti Kft 7 nap című előadás már 7-8. osztálytól ajánlható, az iskolai zaklatás a témája, két remek színésznő, Bajor Lili és Kőszegi Mária előadásában. Az egyik kedvenc ifjúsági könyvünkből, Eve Ainsworth azonos című művéből Scherer Péter rendezett előadást. Mindig nagyon megörülünk, amikor az általános iskola felső tagozata számára is elérhető előadásra bukkanunk, ez a korosztály még mindig elég mostohán van kezelve színházi berkekben.

Kritikáink az előadásokról:

https://ketlampas.blog.hu/2023/11/11/szivak-toth_viktor_belem_egsz

https://ketlampas.blog.hu/2018/11/08/7_nap_423

A KB35 Színházi Nevelési Társulat is jelen lesz a fesztiválon egy általunk még nem ismert előadással, a Kimondva-kimondatlanul cíművel. A Varázsecsetttel Villant Bálint és Fodor Éva nemrég járt nálunk, erről már olvashattatok a FakTúrán. A Gizda című, középiskolásoknak szóló előadás is kedvencünk tőlük. Ha azon szeretnénk gondolkodni népesebb diákcsoportunkkal, hogy hogyan lehet jól segíteni valakin, aki szerintünk bajban van, akkor ezt az előadást válasszuk! Boda Tibor és Fazekas Anna Dorottya alakítása lenyűgöző, és mindketten nagyon értenek a megcélzott korosztály nyelvén.

Írásunk a Gizdáról:

https://ketlampas.blog.hu/2022/11/06/gizda_munkabemutato

Április 22-én a Jurányi Házban lesz újra látható a Láthatáron Csoport három szereplős, ókori görög környezetbe helyezett igen izgalmas tandrámája, a Kenyértörés. Fábián Péter írása és rendezése a tavalyi évben nagy kedvencünk volt. Hősiességről és hazaárulásról, szülő-gyerek kapcsolatokról, háborúról és békéről beszélgethetünk az előadás kapcsán. Csányi Dávid, Háda Fruzsina és Feuer Yvette játékában gyönyörködhetünk, ha ezt az előadást választjuk. A Láthatáron Csoport is gondol a kisebbekre is, nekik a Ketrecharc című előadásukat ajánljuk. Láttuk már iskolai környezetben is, maradandó élmény volt a gyerekeknek. Film is készült belőle, amit a feldolgozást segítő segédanyaggal együtt szintén szívesen visznek az alkotók az iskolákba.

Írásaink az említett produkciókról:

https://ketlampas.blog.hu/2022/10/29/kenyertores_702

https://ketlampas.blog.hu/2022/02/13/ketrecharc_698

https://ketlampas.blog.hu/2023/02/19/ketrecharc_film

Számunkra nagyon fontos műhely a MáSzínház, a Carlo és a Különös című színházi nevelési előadásaink a szívünkhöz nőttek. Ezek sajnos nagyközönség számára ritkán láthatóak, de iskolai csoportoknak elérhetőek. Legutóbb egy befogadott produkciót láttunk náluk alsó tagozatosokkal, a Hököm Project Mimózáék című előadása vicces és szívmelengető élmény volt. Remek bábos megoldásokkal, szerethető karakterekkel.

Kritikáink:

https://ketlampas.blog.hu/2021/11/13/carlo_808

https://ketlampas.blog.hu/2022/05/27/kulonos

Végül, de nem utolsósorban, 11-12-es középiskolások és felnőttek számára ajánljuk a TrainingSpot Társulat RePlay című előadását, melyet már több, mint ötvenszer adtak elő az alkotók, ezekből háromhoz nekünk is szerencsénk volt. A sok improvizatív elemet tartalmazó, mindig megújuló előadás fontos beszélgetések kiindulópontja lehet. Az alapanyag Stephen Belber Tape című darabja, ami 1999-ben íródott, 2001-ben pedig filmes feldolgozás is készült belőle Richard Linklater rendezésében. Ebből készített nyelvileg leleményes átiratot Boda Tibor író-rendező. Legközelebb a győriek ismerkedhetnek az előadással, de Budapesten is gyakran elcsíphető, és természetesen, ez is meghívható iskolákba, de akár nagyobb baráti közösségekbe is.

Itt írtunk róla:

https://ketlampas.blog.hu/2019/10/28/replay_315

A Gyermekszínházi Világnap jelmondata: „Vigyél egy gyereket színházba ma, vagy a színházat hozd el neki!” Erre szerettünk volna lehetőséget teremteni ünnepi ajánlónkkal.

Az élet nem habostorta – újra Cucli az Apertúrában

Szerző:

Az Apertúra havi rendszerességgel jelentkező HírHalász Programjának márciusi alkalmán jártunk. Ezúttal Benkó Bence írt és rendezett egy csütörtöki hírből bő másfél órás előadást az érdeklődőknek. A meghívott játszótársak ezúttal Nagypál Gábor, a Stúdió K színésze és Pájer Alma Virág, a Budapest Bábszínház és a Tér12 színésznője voltak. A Stúdió K Színház és az Apertúra elődje, a k2 Színház, szoros együttműködése már az ősidőkre tekint vissza, a Stúdió K nem csak befogadta az akkor szárnyait bontogató csapat előadásait, a Mielőtt az éj leszállt és A Cenci-házat, de közösen is hoztak létre emlékezetes előadásokat. Mi is egy ilyenen, a Dürrenmatt-átirat Bakfittyen figyeltünk föl a k2-re, miután már kihagyhatatlan volt számunkra a következő koprodukció, a Rettegés és ínség is. Nagypál Gábor tehát nem vendégként, inkább jó ismerősként érkezett a produkcióba, bár a jelen csapatból eddig csak Borsányi Dániellel állt együtt színpadon. Pájer Alma Virág is otthon érezhette magát, hiszen a Tér 12 K(i)útkeresőkjében Urbán Richárddal próbálnak színre vinni egy darabot a nézők segítségével, és ezt az előadást is az Apertúra Bázison láthatjuk. Így A gátőr című hírszínházi előadás szereplőgárdája miatt egyszerre volt nagyon ismerős és újszerű nézőknek és alkotóknak egyaránt.

https://ketlampas.blog.hu/2018/03/03/retteges_es_inseg_a_harmadik_birodalomban

Az alkotók: Bán Bálint, Borsányi Dániel, Nagypál Gábor, Urbán Richárd, Benkó Bence, Formán Bálint, Pájer Alma Virág, Papp Letícia

Ugyanezt az egyszerre otthonos és egyszerre originális élményt adta számunkra a színpadi játék is. Benkó Bence egy, a közelgő önkormányzati választásokon induló kormánypárti jelöltekről szóló, hírből inspirálódva Bacsó Béla 1969-es filmszatírájának, a Tanúnak egy figyelemre méltó parafrázisát írta meg erre az alkalomra. Feketevágás helyett egy lefóliázott mesekönyv birtoklása lesz az az apró botlás, ami miatt Gödény (Borsányi Dániel), az egyszeri, független színházi díszítő a politika karmai közé keveredik. Bibe (Nagypál Gábor), a kormánypárt nagy hatalmú manipulátora lehetőséget lát benne, ráadásul akkora a káderhiány a kormánypárton belül, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnia a hatalomnak, ha legalább látszatra működtetni akarja az országot. Így lesz Gödény kórházigazgató, a Stúdió K Színház vezetője és egy egyetem rektora, végül polgármesterjelölt. Ez a villódzás a film világa és 50 évvel későbbi valóságunk között hol felvillanyozó, hol félelmetes. Felvillanyozó a tisztelgés a színészelődök előtt, felidézni Kállai Ferenc, Őze Lajos, Both Béla és Versényi Ida alakítását méltó megemlékezés. Másfelől félelmetes, hogy ez a történet minden nosztalgikus felhang nélkül működik 2024 márciusában. A szállóigévé vált mondatok ebben az új kontextusban változtatás nélkül elhangozhatnak, a bornírtság, a hozzá nem értés, a hatalom túlkompenzáló kiszolgálása újra itt van köztünk. Urbán Richárd Rondella miniszterelnöke egészen félelmetes volt. Attól a kiüresedett tekintettől, a lárvaszerű arctól, a faék egyszerűségű gondolkodásmódtól, ami a hatalom legfőbb birtokosát jellemezte, a hideg futkosott a hátunkon. Ez a doktor miniszterelnökúrról alkotott paródia nem külsőségeiben hozta elénk a túl jól ismert figurát, hanem működésmódjában. Formán Bálint, mint egyre följebb kapaszkodó, gátlástalan és erőszakos csatlós, szintén pontos és lidérces alakítás.

„Miért halad így a történelem?
Hogy az emberiség derűsen
váljék meg múltjától.”

Ebben a hónapban még rengeteg alkalommal érdemes lesz visszatérni az Apertúra Bázisra. A csapattal ismerkedőknek a Hidegpont című előadást ajánlanánk, az élőzenével kísért, színházi közegben játszódó gengszterkomédia rendkívül szórakoztató, miközben a közéleti kérdésekre való reflexiót sem ússzuk meg. Teljessé az élmény akkor válik, ha ehhez a hónap második felében hozzánézzük a Rebelliseket és a Premier Bullyt. Három nagyon különböző, mégis tematikájában egységet alkotó előadásról beszélhetünk, a három előadás külön-külön is lezárt egységet alkot, de a három együtt egy komplexebb képet ad. A Felhőkakukkvár a múlt hónapban nagy kedvencünkké vált, a KV Társulattal együtt létrehozott produkció Arisztophanész komédiáinak igen üde, fogyaszthatóvá tett variációja. A négy befogadott előadás mind különleges valamiben, egytől egyig színházi csemegék. A Kétlámpás Blogon az Apertúra címke alatt szinte az összes előadásról írott kritikánk megtalálható:

https://ketlampas.blog.hu/tags/Apert%C3%BAra

Mennyi az esélye? – nőnapi poszt

Szerző:

Ebben az évben azokat a női szerzőket gyűjtöttük össze, akiknek a munkáit 2023. március 8. és 2024. március 8. között láttuk. A képek sorrendjében: Gianina Cărbunariu, Csábi Anna, Dézsi Fruzsina, Gimesi Dóra, Háda Fruzsina, Hódi Virág Noémi, Kemény Zsófi, Line Knutzon, Lábán Katalin, Móga Piroska, O. Horváth Sári, Pass Andrea, Podlovics Laura, Gajda Anna, Romankovics Edit, Szabó Borbála, Szabó Imola Julianna, Szarvas Melinda, Szemerédi Bernadett, Tóth Réka Ágnes, Elise Wilk, Znajkay Zsófia. Mindannyiuknak nagyon köszönjük az élményt!

Az általunk ebben az időszakban látott 135 előadásból 21-nek volt nő a szerzője. Ez siralmas 15%. Túlnyomó részt független színházi előadásokról van szó. Kíváncsiságból megnéztük négy budapesti kőszínház – a Katona József Színház, az Örkény István Színház, a Radnóti Miklós Színház és a Vígszínház – új bemutatóit és repertoárját, hátha csak mi választunk rosszul, és ha kőszínházba járnánk, ebből a szempontból kielégítőbb lenne az eredmény. Véletlenül ebben az esetben is 135 előadást számoltunk össze, ahol értelmezhető a szerzőség, és még alacsonyabb, 12%-os eredményt kaptunk. Itt azért megemlítendő, hogy az Örkény idei négy bemutatójából kettő is női szerző műve, Kincses Réka és Gáspár Ildikó jegyzik a szövegkönyveket. Természetesen ez az arány abból is adódik, hogy a klasszikus színműveket szinte kivétel nélkül férfiak írták, igazságtalan lenne tehát számonkérni a színházakon, hogy nem játszanak több női szerzőt. Valóban így lenne? Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez átszámoltuk az általunk látott produkciókat, és csak a kortárs szerzők műveit vizsgáltuk. Az elmúlt évtizedekben csak sikerült annyit változnunk, hogy gond nélkül találhatunk nők által írt műveket. A 93 kortárs színpadi szöveget vizsgálva, amit megnézhettünk az elmúlt egy évben, valóban némi javulás mutatkozik. A férfi és női szerzők aránya így 70%-30%-ra módosul. Ez annak fényében tűnik igazán lemaradásnak, hogy ugyanerre az időszakra vonatkozó olvasmányaink különösebb odafigyelés nélkül hozzák a 55%-45%-os arányt, amit egyébként a főképp a kritikaíráshoz olvasott drámák és szövegkönyvek billentenek ki az egyensúlyból.

Nem csak a címben említett esélyegyenlőség miatt probléma ez, bár ez sem elhanyagolható szempont. Az, hogy egy nőnek szerzőként tized annyi esélye van színpadra kerülni saját drámájával vagy szövegkönyvével, mint egy férfi szerzőnek, mélyen igazságtalan. Ha fent felsorolt alkotók műveit megnézzük, pont ugyanolyan műfaji sokszínűséget találunk, mint a férfi szerzőknél. Az autobiografikus szövegek mellett klasszikusok átiratát vagy újramesélését, ökothrillert, történelmi drámát, fekete komédiát, mesét és kifejezetten politikus alkotást is találhatunk. Ha teljesen önző, nézői szempontból tekintünk a jelenségre, akkor nem csak felháborító, de kifejezetten káros is. Megfosztatunk olyan nézőpontoktól, melyekkel új ismereteket, tapasztalásokat szerezhetnénk a világról. Vétkes pazarlás ezeket a történeteket, meglátásokat, revelációkat az asztalfiókban hagyni. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennyi ötlet kárba vesszen. Ki tudja, lehet, hogy valamelyik égető társadalmi problémánk megoldásához innen jönne a döntő inspiráció vagy egyenesen a megoldás.

Szellem útja – színházi nyomozás tárlatvezetéssel az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban

Szerző:

A Simorág TánCirkusz – Detectivity és a Gláser Jakab Emlékalapítvány Teleki ’44 kutatási projektjének koprodukciója révén jött létre az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban az a rendhagyó színházi nyomozással egybekötött tárlatvezetés, amit most ingyenesen bárki kipróbálhat, aki regisztrál a dogirichard@gmail.com e-mail címen. A program még finomhangolás alatt áll, ebben is segíthetnek azok, akik most részt vesznek, ősztől lesz középiskolások számára elérhető.

A múzeum épületében, a Csányi utca 5. alatti bérházban valóban sok zsidó család élt, 1944 júniusában csillagos házzá nyilvánították. A Csillagos Házak projekt is egy nagyon érdekes kezdeményezés, az alábbi linken rengeteg információ mellett azt is meg tudjuk keresni, vajon a mi lakóhelyünk is csillagos ház volt-e.

https://www.csillagoshazak.hu/#

A házban berendezett tárlat rekonstruálja egy zsidó nagypolgári otthon több helyiségét, egy nyomdász család otthonát, bepillanthatunk egy rabbi dolgozó szobájába, egy fényképész műtermébe és egy varrónő műhelyébe is. Páratlanul gazdag tárgyanyaggal ismerkedhetünk, minket Molnár Ildikó tárlatvezető kalauzolt, segített értelmezni a látottakat és felhívta a figyelmünket az apró részletekre. Segítőtársa, a tárlatvezetési forgatókönyv írója, Fris Kata kutató volt, aki a történeti háttérre vonatkozó kérdéseinket válaszolta meg. Ez már így önmagában is nagyon izgalmas lenne, de mi természetesen színházi oldalról keveredtünk bele a történetbe, és nem véletlen, hogy ez az írás a színházi ajánlók között kapott helyet.

A házat ugyanis egy szellem kísérti, aki valamit nagyon el akar mondani nekünk. A Szellem minden helyiségben megjelenik, mond egy rövid monológot vagy eljátszik egy párbeszédtöredéket, megérint tárgyakat. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy kövessük az általa elejtetett nyomokat, és próbáljuk meg összerakni, mi történhetett az első lakásban élő nagypolgári családdal a vészkorszakban. A kirajzolódó történetnek tétje van, egy testvér és egy gyerek túlélése. Nyomozásunk eredménye nem csak tisztázza ezeket a kérdéseket, de új kérdéseket is fölvet, arra ösztönöz, hogy mi is menjünk utána saját családunk történetének. Simor Ágnes nem csak játssza a Szellemet, de a történetet is ő írta, saját családjának történeteiből és fent maradt dokumentumaiból. Olyannyira személyes ez a történet, hogy még az „előadás” során felbukkanó levelekben is egyik felmenőjének kézírását utánozza az alkotó.

Ha már egy fotográfiával kiemelten foglalkozó felületen kaptunk helyet, említsük meg a tárlat fotós vonatkozásait. Kinszki Imre 1929-ben készült, a korabeli Király utcát megörökítő képének szemlélésébe teljesen beleveszett kis múzeumlátogató csapatunk, úgy kellett minket tovább noszogatni, hogy elhagyjuk a fényképész műtermének berendezett szobácskát. Itt hívták fel a figyelmünket Kis Pál fotóművész munkásságára is, akinek botlatókövét a figyelmesebb sétálók felfedezhetik a Király utcában, ahol napfényműterme volt. Naplóját Csillaggal nem jó járni most címmel a Magvető jelentette meg 2016-ban a Tények és Tanúk sorozatban.

A színház, a kiállítás és a nyomozós játék ötvözése rendkívül szórakoztató módja az ismeretszerzésnek. A hatalmas munkával összerakott programot csak ajánlani tudjuk mindenkinek, de kiváltképp a tanárokat ösztönöznénk, hogy nézzék meg, és vegyék fel osztályaik jövő évi programjába. A rendhagyó történelemóraként funkcionáló múzeumlátogatás ez esetben valóban élményszerűvé tenné a korszak tanítását.

A képek a Simorág TánCirkusz – Detectivity oldaláról és a Wikipédiáról származnak.

Home

Ember(i) kérdések a Kettőspontban

Szerző:

A FakTúra folyóirat Szókratész védőbeszédét emeli ki a Ráday utcai teátrum márciusi kínálatából, annak okán, hogy Ács Tamás eddig nekünk nem okozott csalódást, ha szereti a filozófiát, vagy csak a szellem nagyságát, akkor mindenképp érdemes ellátogatnia a Kettőspont Színházba 2024. március 27-én este hét órai kezdettel, és a világ pusztulásának kapujában gyönyörködni abban, mi nagy volt az Ember!

Vendégváró Fesztivál a Bethlen téri Színházban

Szerző:

A tizenkettedik alkalommal megrendezett Vendégváró Fesztiválon határon túli magyar színházi műhelyekkel lehet ismerkedni. Idén a Dialog n.o. és a Kaptár Színházi Társulás érkezik három produkcióval Szlovákiából. Ugyan a fesztivál első napja már lezajlott, hétfőn és kedden még lehetőség van bekapcsolódni. A Dialog n.o. 2016-ban alakult formáció, melynek fontos küldetése van:

„Célunk, hogy párbeszédet alakítsunk ki azok között az alkotói csoportok között, melyek a szlovákiai magyar színházi közösségen belül kissé elszigetelődtek. Ez jelentheti olyan előadások létrehozását, melyekben a színházi közeg különböző szegmenseiből érkező alkotókat „boronálunk össze” egy-egy produkció erejéig, akik egyébként nem találkoznának az intézményesített színházi rendszerben. Másik fontos célkitűzésünk, hogy lehetőséget teremtsünk a párbeszédre az alkotók és az egyes színházi területek között.„

A nyitóelőadás Soóky László írásából Keszég László rendezésében a Papa különböző hangszereken hegedül című monodráma, melyet Lajos András adott elő. Mintha egy cseh újhullámos filmbe csöppentünk volna, egyszerre volt megható és groteszk, idilli és nagyon emberi. Lajos András több tucatnyi karaktert jelenít meg, számtalan hangszeren játszik, mesél és énekel. Csodálatos vasárnap esti program volt, amikor még meghalni is jobb, mint más napokon.

A Kaptár Polgári Társulás egy sikerdarab, Martin McDonagh Vaknyugat című darabjának Csikmák Kati dramaturg általi újrafordítását hozza Otthol címmel. A cselekmény is átkerült Csallóközbe, így a drámát jól ismerőknek is érdekes lehet ez a változat, míg az új nézők valószínűleg könnyebben tudnak kapcsolódni a történethez, mint az angol környezetben játszódó eredetihez. Martin McDonagh olyan nagyszerű filmeket jegyez, mint a magyarul Erőszakik címen futó In Bruges, A Három óriásplakát Ebbing határában vagy a a 2022-es év nagy dobása, A sziget szellemei. Drámaíróként is rendkívül népszerű a magyar színpadokon, a Vaknyugatnak is több színpadi verziója futott már, a Soltis Lajos Színház is készített belőle előadást. A Leanne szépe a B32-ben fut a Nézőművészeti Kft-től. Tatabányán játsszák tőle A hóhérokat, a Radnóti Színház pedig újra műsorra tűzte a Párnaembert. Jegyek még kaphatóak a Kaptár előadására, használjátok ki a pedagógus-, nyugdíjas- és diákkedvezményeket!

https://bethlenszinhaz.jegyx1.hu/eloadas/3021/kaptar-polgari-tarsulas-otthol?fbclid=IwAR0sMXVD-Fb5gRPaAoggkcTM4_Jvp_cG8UenWFNKJ2DOEGVvl-2eMgqysvk

Kedden ismét Lajos András játékában gyönyörködhetünk A bőgős fia meg az ördögök című előadáson. Illyés Gyula meséjét Soóky László írta át az előadó számára. A pajzán mese rendezője Fandl Ferenc, a képen is látható, különleges élménnyel kecsegtető látvány Hircsu Mariann munkája. Nagyon szeretjük a bábos megoldásokat, és a vasárnapi élmény is azt súgja nekünk, hogy egy újabb különleges színházi csemegével leszünk gazdagabbak, ha kedden a Bethlen téri Színház fesztiválját választjuk. Találkozzunk! Jegyeket itt találtok:

https://bethlenszinhaz.jegyx1.hu/eloadas/2996/dialog-no-a-bogos-fia-meg-az-ordogok%E2%80%AF?fbclid=IwAR0dKrPqwXYmMB_dCP259ECc1SYYcFmu-v4tzWG7oR9IwQx6PA5PBC4wGbo

A képek a Bethlen téri Színház oldaláról származnak.

Főoldal

Sűrített jókedv – tarolt a Trainingspot és a RÉV Színház a 39. ISZN Fesztiválon

Szerző:

Február 16-18. között rendezték meg Balassagyarmaton a 39. Madách Imre Irodalmi Színpadi Napokat, vagyis az ISZN-t. Három fős szakmai zsűri, Regős János a Magyar Színjátékos Szövetség elnöke, ifjabb Vidnyánszky Attila, a Vígszínház tagja és Perényi Balázs rendező, drámatanár a tíz megtekintett előadás közül a Kétlámpás Blog egyik tavalyi kedvencét, a Trainingspot Társulat Sűrített – avagy ÉletIGENlés HalálNEM választással című előadását találta a legjobbnak, olyannyira, hogy nem csak a legjobb előadás, de a legjobb színésznő és színész díját is elhozták. Boda Tibor, Manyasz Erika és Jobbágy Kata közös alkotása igazán katartikus történet, nem csodáljuk, hogy a zsűrit is levette a lábáról.

A Trainingspot Társulat a legintimebb színházi forma, a szoba- vagy lakásszínházszínház legavatottabb szakértője a városban. Nagyon ajánljuk, hogy próbáljátok ki, egészen más hatásokkal dolgozik egy ilyen előadás, mint akár egy pici színháztermi, pláne kőszínházi, nagyszínpadi produkció. Nem csak azért, mert a nézők és a játszók közelsége miatt nagyon finom és pontos játékot láthatunk, de azért is, mert a kis létszámú közönség valóban nézőközösséggé válik ezekben a bensőséges terekben. A lakásszínházakban a színházi élmény mellett azt is megélhetjük, hogy szívesen látott vendégek vagyunk. A különlegességre nyitottak rácsodálkozhatnak a térhasználat kreatív megoldásaira, például arra, hogy hogyan lehet egy valóságos konyhát bevonni az előadásba. Legközelebb március 10-én, az alkotás13 lakásszínházban láthatjátok a Sűrítettet az Alkotás utcában.

Az előadás eseményoldalát itt találjátok:

https://www.facebook.com/events/7160346404078097

Korábbi kritikánkat pedig olvassátok el a Kétlámpás Blogon:

https://ketlampas.blog.hu/2023/02/26/suritett

Másik kedves csapatunk, a RÉV Színház rendezői különdíjban részesült a fesztiválon. A Jókedvvel, bőséggel című előadást Fábián Péter rendezte. Árvai Péter, Balla Richie, Bársonyosi Dávid és Kiss Tünde groteszk játéka alá már megint alákúszott a valóság. Az egy szavalóverseny megszervezése körül bonyolódó előadást nézve nehéz lesz nem a közelmúlt hasonló botrányára gondolni, pedig az előadás nem reakcióként, hanem előérzetként született még 2023 elején. Bár a győriek előnyben vannak, ha a RÉV előadásaira kíváncsiak, szerencsére a budapestiek is elcsíphetik néha az előadásaikat, legközelebb a MU Színházban március 9-én a Jókedvvel, bőséggelt, a már korábban ajánlgatott jurányis Tantermi Színházi Szemlén pedig a Belém égsz című színházi nevelési előadásuk nézhető meg. A győriek viszont annak örülhetnek, hogy március 24-én a RÉV meghívására hozzájuk látogat a Trainingspot RePlay című előadása.

Mi mindhárom előadást szerettük:

https://ketlampas.blog.hu/2023/03/12/jokedvvel_boseggel

https://ketlampas.blog.hu/2023/11/11/szivak-toth_viktor_belem_egsz

https://ketlampas.blog.hu/2019/10/28/replay_315

Egy páratlan vállalkozás: Selinunte – a színházi könyvek kiadója

Szerző:

Kritikusként hatalmas segítséget és kiapadhatatlan információforrást biztosítanak számunkra a Selinunte Kiadó kiadványai. Akár primer forrásra, vagyis kortárs drámák szövegeire, akár a félmúlt színháztörténetére, akár itt és most alkotó színházi alkotókról van szükségünk olvasni valóra, először náluk keresgélünk.

Az Olvasópróba sorozatban olyan drámaköteteket találunk, amelyek egy-egy téma köré rendezve tartalmaznak olyan kortárs magyar drámaszövegeket, melyek nem csak színpadi megvalósításukban, de olvasmányélményként is hatásosak. Az eddig megjelent hét kötet közül a legfrissebb a Kortánc című, mely rendhagyó módon nem egy téma köré szerveződik, hanem egy darabszervezési megoldás, a körtánc mintájára írt művek gyűjteménye. A mi kedvencünk a Kortárs klasszikusok című kötet, amiben például egy számunkra meghatározó előadás szövege, Gábor Sára és Hegymegi Máté Kohlhaas-átirata olvasható.

A sorozatról bővebben a kiadó oldalán tájékozódhattok:

Olvasópróba

A Kortárs Drámaírók sorozatban eddig Székely Csaba, Tasnádi István, Kárpáti Péter, Pass Andrea, Darvasi László és Szücs Zoltán gyűjteményes kötete elérhető.

Kortárs drámaírók

Fodor Tamás dedikálja a Szabadságszigeteket Nagypál Gábornak a Stúdió K előterében (forrás: Stúdió K Színház facebbok oldala)

Számunkra a legfontosabbakká a kínálatból Sándor L. István alkotókat és műhelyeket feldolgozó könyvei váltak. Rengeteget tanultunk a Katona és kora című két kötetes munkájából, de a legkedvesebb számunkra a Stúdió K Színház és Fodor Tamás történetét feldolgozó Szabadságszigetek és Színváltozás. Az elképesztő alaposság mellett egy egyszerűen letehetetlenül szórakoztató olvasmányt kaptunk. Nagyon várjuk a harmadik kötetet. Legújabb szerzeményünk a Színházíró című kötet, mely Kárpáti Péter pályaképét rajzolja fel. Sándor L. István mellett Szűcs Mónika és Sebők Borbála írásai járják körbe ezt az igen izgalmas témát. A Színházíróhoz érdemes hozzáolvasni egy igazi irodalmi szenzációt, Kárpáti Péter első regényét, a Térkép a túlvilágról címűt. Ritkán ragadtatjuk magunkat könyvkritikaírásra, de a Selinunte Kiadó két könyve még ezt is kihozta belőlünk.

https://ketlampas.blog.hu/2020/12/30/szabadsagszigetek_konyvkritika

https://ketlampas.blog.hu/2023/09/24/karpati_peter_terkep_a_tulvilagrol_beszamolo_es_konyvkritika

A Selinunte Kiadó megújította a könyvbemutató fogalmát, és visszaadta a hitünket abban, hogy ez a forma képes dinamikus és szórakoztató lenni. Volt már felolvasó színház, Kárpáti Péter regénye kapcsán, egy szinte bírósági tárgyalás izgalmával fölérő szembesítés a Színváltozások bemutatójakor, improvizációs workshop Kárpáti Péter pályaképének apropóján. Kíváncsiak vagyunk a következő ötletre.

Érdemes ellátogatni a Selinunte Kiadó honlapjára, ahol nem csak a könyvekről kaphatunk bővebb információt, de remek beszélgetéseket is hallgathatunk. A webshoppon keresztül pedig jelentős kedvezménnyel rendelhetjük meg a köteteket. Ha valaki a kisebb, cikk méretű formátumot kedveli vaskos monográfiák helyett, keresse fel az Ellenfény című folyóirat oldalát, heteket lehet eltölteni a böngészésével!

http://www.ellenfeny.hu/

Kétszerkettő most biztos öt

Szerző:

Majorfalvi Bálint és Téglás Márton a Kettőspont Színház pódiumán, 2023 novemberében Fotó: Rékasi Attila

A címben szereplő matematikai anomália úgy köthető Az ötször született fiú címet viselő előadáshoz, hogy a jó humorú színész rendezők több színházi figura bőrbe bújva állítanak tükröt a teátrumok világának, illetve akár önmaguknak is. Volt szerencsém látni a produkciót és azt kell mondjam nagyon-nagyon jól éreztem magam, ciki nem ciki jól szórakoztam, jól éreztem magam! Megnézném még egyszer ezt a szerethető előadást és nem csak a remek színészi játék miatt. Vegyenek jegyet mielőbb, le ne maradjanak vasárnap este héttől a Kettőspont színházba várják önöket az alkotók, Majorfalvi Bálint és Téglás Márton ill.   Fábián Nikolett/Ferenci Péter fények, hangosítás.

Ágnes, báránykám

Szerző:

Főpróba fotó: Rékasi Attila

Hogy hány éves vagyok, azt ne firtassuk. Annyit elárulok: 1979-ben születtem. (Többet nem segíthetek..)
Régi darab régi köntösben, első ránézésre. Másodikra is.
Van több idegesítő szokásom. Az egyik, hogy újra és újra ugyanazokat a kérdéseket teszem fel. Ennek ellenére sok barátom van, akik még beszélgetni is szeretnek velem!

Mindezek alapján akár Pielmeier Ágnes, báránykám-ja is lehetnék a Kettőspont színház repertoárjáról. Régi darab (’79-es), ám a kérdések, amiket felvet, sokunkat újra és újra provokálnak, megmozgatnak. Hisz bármennyiszer pörgettük, forgattuk gondolatainkat tudomány és hit határvidékeiről, vélt vagy valós antagonizmusáról, etikai felelősségünk mibenlétéről, gyakran előfordul, hogy az így nyert ábrák, mintázatok valahogy folyton mozgásban vannak. Ebben a témában hív együttgondolkodásra Bodor Géza rendező és három kiváló játszója (Gubík Ági, Pásztor Edina, Fodor Boglárka) egy izgalmas bűnügyi történet kibogozása mentén, egy intim térbe a város szívében: a Kettőspont Színházba. Akár most szombaton este!

1 szenvedélybeteg pszichiáter
1 “szent” apácanövendék
1 terhelt múltú zárdafőnök
1 halott csecsemő

Dr. Martha Livingstone-t, a törvényszéki pszichiátert egy zárdába rendelik ki. Feladata, hogy felmérje egy apácanövendék beszámíthatóságát, akit saját újszülöttjének meggyilkolásával vádolnak. Miriam Ruth anya, a zárda főnöknője eltökélten próbálja Ágnest távoltartani az orvostól, amivel tovább fokozza Livingstone gyanúit.

Ki ölte meg a csecsemőt, és ki volt a csöppnyi áldozat apja? Livingstone kérdései arra kényszerítik mindhárom nőt, hogy felülvizsgálják a hit jelentését, a szeretet erejét, és megkérdőjelezzék saját értékrendjüket, viszonyulásukat az emberi bűnökhöz és az isteni akarat(?) megnyilvánulásaihoz.

A történet izgalmas krimibe ágyazva vizsgálja, hogy léteznek-e ma jelenkori csodák, hogy feloldhatatlan-e az ellentét a tudomány és a vallás között.

Szereplők:
Doktor / Gubík Ági
Anya / Pásztor Edina (Jászai Mari-díjas)
Ágnes / Fodor Boglárka

Alkotók:
Írta: John Pielmeier
Jelmez: Kovács Kata és Kisgyörgy Orsi
Zene: Nagy Lajos
A rendező munkatársa: Pál Zsófia és Danila Liza

Rendezte: Bodor Géza

A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.

Színházi nevelési előadások – élménybeszámoló és ajánló

Szerző:

Fotó: Gencsev Gábor

Mindig különleges alkalom, amikor egy színházi nevelési előadást valós működése közben, a gyerekek között láthatunk. A Varázsecset című komplex színházi nevelési előadás ma a József Attila Általános Iskola harmadik és negyedik osztályához látogatott, és voltunk olyan szerencsések, hogy a munkabemutató után élesben is láthattuk a KB35 Színházi Nevelési Társulat produkcióját. A két színész, Fodor Éva és Villant Bálint úgy játszott a gyerekek lelkén, mint az előadásban központi szerepet játszó Koshi csengőn. Egy mozdulattal, egy tekintettel tudták bevonni őket a játékba, és ami még több, egy mozdulattal, egy tekintettel tudták elcsendesíteni őket, amikor újra a figyelmükre volt szükség. A Varázsecset a színházi nevelési előadások között is különleges, nem a vitaszínház felől, hanem a művészetterápia felől közelít, úgy beszél a művészet hatalmáról és gyógyító hatásáról, hogy a hallgatósággal is megismerteti ezt a felszabadító élményt, a közös alkotás örömét. Akinek nagyóvodás, kisiskolás gyereke, tanítványa van, bátran hívja meg ezt az előadást! További kedvcsinálóként olvassátok el a munkabemutatóról szóló írásunkat!

https://ketlampas.blog.hu/2022/11/12/varazsecset_108

És erről jutott eszünkbe, hogy ajánljuk nektek a Jurányi Házban megrendezésre kerülő 6. Tantermi Színházi Szemlét, amit a Füge Produkció koordinál. Két nap alatt 11 társulat 12 előadása lesz látható, a felhozatal, bár nem teljes, elég pontos képet fog adni arról, hol tart ma a gyerekeknek, kamaszoknak szóló színházi nevelés, milyen előadásokat érdemes keresni, ha meg akarjuk szerettetni a következő generációkkal a színházat, és fontos, őket érintő és foglalkoztató kérdésekről akarunk velük beszélgetni. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy nem csak tanárként, de szülőként is kezdeményezhetjük, hogy ezek az előadások ellátogassanak az iskolákba. A már fent említett KB35 mellett megismerhetitek a győri RÉV Színházat, a Hétpróbás Társulatot (ők nekünk is újak lesznek), a DanteCasinot, ami szintén egy viszonylag friss formáció, a SPOT Csoportot, a Nézőművészeti Kft-t és a Független Színház Magyarországot, találkozhattok Freeszfe-s alkotókkal, és részt vehettek az ÖrkényKöz vitaszínházán. Tartalmas két napnak ígérkezik, a Kétlámpás Blog mindenképpen be fog számolni róla.

De még egy ennyire széles merítésből is maradnak ki fontos társulatok és előadások. Az Apertúra rengeteg jobbnál jobb osztálytermi színházi előadása újabb klasszikus mű feldolgozásával bővül. A Nóra február közepére a nyílt próba fázisáig jut, hamarosan bemutató várható. A középiskolásokat célzó repertoár így az Antigoné, a Hamlet, a Néró, a véres költő, Az apostol és a Kohlhaas mellett egy Ibsen-drámával is bővül. Szerintünk nincs kellemesebb módja az érettségire való készülésnek, mint a klasszikusok osztálytermi színházi formában való befogadása. Ezek az előadások is meghívhatóak, érdemes rászánni egy-két dupla magyarórát évente. Osztályfőnökök számára pedig jó szívvel ajánljuk a Stockholm című részvételi színházi előadást, a diákok egészen új oldalukról ismerhetik meg egymást és önmagukat általa. Bővebben korábbi kritikáinkból tájékozódhattok:

https://ketlampas.blog.hu/2023/11/04/stockholm_587

https://ketlampas.blog.hu/2022/10/09/hamlet_apertura

https://ketlampas.blog.hu/2019/10/07/ki_vele_nero

https://ketlampas.blog.hu/2019/09/30/az_apostol

https://ketlampas.blog.hu/2017/10/06/antigone_649

Végül, de nem utolsó sorban érdemes egy pillantást vetni a színházakban működő színházi nevelési munkacsoportokra. Az évad elején végigjártuk a meghirdetett tanárműhelyek nagy részét, ahol megismerkedhettünk a Szkénében, a Trafóban, a Pesti Magyar Színházban és a Budapest Bábszínházban dolgozó műhelyekkel. Ha klasszikusabb színházlátogatásra vágyunk, akkor is érdemes részt venni az előadásokhoz csatlakozó foglalkozásokon, így még teljesebb lesz az élmény, ahogy azt már egyik előző írásunkban a Stúdió K beavató színházi alkalmai kapcsán bemutattuk. Beszámolónkat itt találjátok:

https://ketlampas.blog.hu/2023/10/06/szinhazi_tanarmuhelyek

Ne legyünk gyávák! Fedezzük fel februárban az Itt és Most Társulatot!

Szerző:

Az Itt és Most Társulat a Ráday utcában egy improvizációs színházat működtet egyedi és nagyon szórakoztató előadásokat létrehozva. A gyáva című előadásuk viszont különleges a színház repertoárjában, ritkán hoznak létre kötött szövegű produkciót. Legutóbb erre a RUSZT-on, a Ráday Utcai Színházi Találkozón került sor, amikor is Formanek Csaba, a szintén Ráday utcai Kettőspont Színház igazgatója írt számukra jelenetet a Légypapír íze címmel. A február 10-én látható A gyáva Sarkadi Imre kisregényéből készült, Varju Nándor adaptálta és rendezte, Janó Anna és Boda Tibor játssza. A fantasztikus színészi játék mellett az adaptáció kiválósága is a megtekintés mellett szól. Sok gondolkodni valót kaptunk ettől az előadástól, ha elolvassátok kritikánkat, az is kiderül, miért:

https://ketlampas.blog.hu/2022/11/06/a_gyava_710

Valentin-napra nem is lehetne jobb programot találni, mint a társulat egyik improvizációs előadását, a Lá(j)v sztorit. Alant olvasható beszámolónk a 2023. március 17-ei előadásról szól, és a dátummegjelölés ez esetben azért kiemelten fontos mert az improvizációs előadások esetében tényleg minden alkalom más, megismételhetetlen, egyedi élmény, mely ott és akkor születik a szemünk előtt. Aki még nem találkozott ezzel a formával, annak erősen ajánljuk, hogy próbálja ki! Mi nagyon jól szórakoztunk, és időről időre kedvet érzünk, hogy meglepjenek bennünket.

https://ketlampas.blog.hu/2023/03/24/la_j_v_sztori

Amint láthatjátok, nagyon sokféle, akár gyerekekkel is látogatható program lesz egész hónapban a színházban. Az Itt és Most azonban nem csak egy színház, hanem egy rendkívül vendégszerető társulat és közösségi tér is. A látogató nagyon hamar otthon érezheti magát náluk, és szívesen lesz visszatérő vendég. Próbáljátok ki!