Miközben a körülmények egyre kilátástalanabbak, a jövő egyre sötétebbnek tűnik, soha nem látott hosszúságú évadot zárunk. Még tegnap este is egy új bemutatónak örülhettünk, a MáSzínház KÖ-TE-LÉk című produkciójának, és még jövő héten is premierre megyünk, a Városmajori Színpadon július 5-6-án lesz látható Kovács D. Dániel rendezése, az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt, ami ősztől az Örkény Színházban lesz megtalálható. Milyen is volt számunkra ez az évad? Leginkább sokszínű. Tele tervekkel, álmokkal, reményekkel, meglepő együttműködésekkel, kétségbeesett segélykiáltásokkal és szomorú elnémulásokkal. Személyesen, a Kétlámpás Blog számára, új lehetőségek évada volt az idei. Két, új felületen is teret kaptunk, műsorunk lett a Tilos Rádióban és itt, a FakTúrán is írhatunk kedvenc mániáinkról.
Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni, merrefelé kalandoztunk az idei évadban, mi keltette fel a figyelmünket, milyen tendenciákat láttunk. Megállapításaink leginkább a budapesti, független csapatokra és a színész-, rendezőképző helyekre érvényesek, rá-ránéztünk ugyan kőszínházi alkotásokra is, de ezek elenyésző részét teszik ki annak a 211 alkalomnak, amikor színház közelébe kerültünk. Kivételt képez a Budapest Bábszínház, ahol az évkezdő tanárműhelytől kezdve az új bemutatókon át a tavasszal közönség elé tárt színházi társasjátékig minden eseményen részt vettünk.
Tilosos műsoraink, eddig kilenc, itt visszahallgathatók:
https://tilos.hu/show/ket-lampas
MáSzínház: KÖ-TE-LÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta”, rendezte: Bakonyvári Krisztina
Urbanovits Krisztina, Nagyabonyi Emese, Egri Márta (Dányi Vica fotója)
Idén is jelentősen képviseltették magukat a női hangon megszólaló, a nők problémáival foglalkozó alkotások. Az anyaság, az életközépi válság, párkapcsolati problémák és transzgenerációs traumák álltak az előadások középpontjában. Láttuk Móga Piroska monodrámáját, az Anyanaplót Csábi Anna rendezésében, és láttuk tőle a Köldökzsinór varietét végre. Pető Kata és Rohonyi Barnabás párosa a Jurányi Házban, a Kovács fivérek által írt színdarab, a MILF játszóiként, az egyik legütősebb kezdése volt az évadnak. Kovács Dominik és Kovács Viktor idén regényíróként is bemutatkoztak, Lesz majd minden című családregényük tavasszal jelent meg. A Stúdió K-ban Homonnai Katalin, Nyakó Júlia és Pallagi Melitta játszotta el Mika Myllyaho Káosz című művét Diego de Brea rendezésében. Különleges feldolgozása volt a témának a bolygóállításra épülő KÖR-RELÁCIÓK című előadás az Élőkép Színháztól a Kettőspontban, érdekes ötlet és pazar látvány. Láttuk a Láthatáron Csoport igazi közösségi élménnyé váló előadását, a Mit ér, ha... címet viselő varietéját, és végül a MáSzínházban Róbert Júlia és Bakonyvári Krisztina életinterjúkból összeállított színpadi szövegét, a KÖ-TE-LÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta” címűt.
Minden előadásnak közös jellemzője volt a finom humor és a kíméletlen szembenézés. Nem csak azért szerettük ezeket az előadásokat, mert rólunk, nekünk szólnak, hanem azért is, mert remek szerepeket kínálnak a középkorú és az idősebb színésznőknek is, akiket a drámairodalom sajátosságai miatt nehezebben találnak meg kvalitásaiknak megfelelő, jelentős feladatok.
Franz Kafka: Jelentés az Akadémiának, Kettőspont Színház
Ács Tamás (Rékasi Károly fotója)
Még mindig nagyon szeretjük a monodrámákat, ezeket a nagyon intim és koncentrált előadásokat. Csodáljuk azt a bátorságot és tehetséget, ahogy a színész, biztosító kötél nélkül, beleveti magát az előadásba, és halált megvető bátorsággal egyre jobban behúzza a közönséget a történetébe. Ismét megfigyelhető, hogy míg a férfiak előnyben részesítik a mások által írt sztorikat, addig a női előadók saját megélésből fakadó szövegekkel jelentkeznek.
Móga Piroska és a fent említett Anyanapló, illetve Szentecki Zita rendezésében Szalontay Tünde előadása, a Született Wágner Emese egyértelműen ilyen, de a Lábán Katalin által írt és rendezett Mariella Mehr élete is nagyon szorosan kapcsolódik az előadó, Rácz Magdi személyes tapasztalataihoz, ahogy ez az előadás utáni beszélgetésből kiderült.
Szerencsénkre egyik kedvenc helyünk, a Kettőspont Színház befogadta Ács Tamás monodrámáit, így az évadban háromszor is gyönyörködhettünk abban a csodás előadóművészetben, amit Ács Tamás képvisel. Az őrült naplója, a Szókratész védőbeszéde és a Jelentés az Akadémiának régóta futó, precízen kidolgozott előadások, amik emellett frissek, az új tér, az új közönség folyamatosan megújítják a produkciókat. A Bergics András közreműködésével létrehozott mesejáték, a Varró Dániel kalandmeséjéből készített A leprikónok átka, pedig azt is megmutatta számunkra, hogy Ács Tamás a gyerekekkel is remekül bánik, és az interaktívabb forma sem jelent számára kihívást.
Szintén jelentős találkozás volt számunkra a Bethlen téri Színház Vendégváró Fesztiválja keretében megismerkedni Lajos Andrással. Egyfelől azért, mert megismerhettük Soóky László drámáit, A Papa különböző hangszereken hegedül, A bőgős fia meg az ördögök és az Egy disznótoros pontos leírása rendkívül hangulatos szövegek, másrészt Lajos András mesélő kedve és innovatív hangszerhasználata egészen lenyűgöző produkciókat hozott létre, nagy ajándék, hogy többször is láthattuk az alapvetően Miskolcon játszó színművészt.
Még vár ránk egy monodráma, amit mindenképpen szeretnénk megnézni az évadban. A Kettőspontban lesz látható június 5-én Szitás Balázs előadásában az Ikrek hava. Csupa jót hallottunk eddig a Radnóti Miklós művéből készített produkcióról, úgyhogy ott a helyünk.
Kösszhasznúsági jelentés, MU Színház, rendezte: Szivák-Tóth Viktor (Éder Vera fotója)
Beerősített ebben az évadban a közösségi színház, mi hat ilyen előadáson vettünk részt, jövőre már muszáj lesz egy KÁVÁ-sat is megnéznünk, ők eddig kimaradtak nekünk. A kedvencünk a Kocsonya Zsófi drámainstruktori vizsgamunkájából kinőtt Örökölt bors volt, ami ötvözte a közösségi színházat a részvételi színházzal és a vacsoraszínházzal. A Paralel Alkotócsoport Köd előttem című produkciója is nagyon a szívünkhöz nőtt, a kezdetektől kísértük a produkció létrejöttét, és egy nagyon megható, szép előadás tette fel a koronát az alkotófolyamatra. Az önkéntességre és a civil aktivizmusra épülő Remény panzióval és Kösszhasznúsági jelentéssel a téma miatt is nagyon tudtunk menni, a szabadúszó léttel foglalkozó Közveszélyes munkakerülők is érdekes tapasztalat volt. Jó, hogy a MU Színház mellett a Trafó és a Jurányi is befogad ilyen előadásokat. Az évad végén láttuk a MáSzínházban a színház állandó szülői színjátszó csoportjának Babérmesék című előadását. Márton Gábor Csaba rendezése az egyik legérdekesebb és legmeghatóbb közösségi színházi esemény volt mind közül. Érdemes lesz keresni a következő évadban is
Évek óta kiemelt témánk a színházi nevelés, szerencsére, idén is sok ilyen előadáshoz, előkészítő és feldolgozó foglalkozással ismerkedhettünk. Az ősz hagyományosan a tanárműhelyek meglátogatásával telt, voltunk a Budapest Bábszínházban, a Trafó Gondolat Generátorában, a Szkéné Rakpartjának programján (ahol bepótolhattuk a Forte Társulat legendás Toldi előadását) és a Pesti Színház Drámalaborjában. A már szintén hagyományosnak mondható Apertúra Tantermi Színházi Fesztiválján láttunk két új előadást, a Stockholmot, ami különösen sokkoló élmény volt és a Nórát. A RUSZT Fesztivál keretében a RÉV Színház Belém égsz című előadása kapcsán vitatkoztunk hosszú órákat. Újra láthattuk a KB35 Színházi Nevelési Társulat Varázsecsetjét, végre a célközönség jelenlétében, ugyanis sikerült őket meghívni egyikünk munkahelyére. Részt vettünk a három napos 6. Tantermi Színházi Szemlén a Jurányiban, jobbnál jobb előadásokkal gazdagodtunk a Hétpróbás Társulat, a DanteCasino, az Independent Theater Hungary és a KB35 Színházi Nevelési Társulat jóvoltából. Végül a Tér12 és az AztaBanda Szabadságra hajlamos című előadásán hozhattunk létre egy március 15-ei iskolai megemlékezést. Ezt még nem sikerült megírnunk, de tervezzük, a többi előadásról és eseményről részletesen beszámoltunk a Kétlámpás Blogon. Reméljük, jövőre is ilyen erős lesz a felhozatal, és minél többet látunk is belőle.
Miből lesz a cserebogár? Erre a kérdésre keressük a választ, amikor felolvasó színházi alkalmakra járunk. Több, később fontossá váló előadással is ilyen formában találkoztunk először, Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki és Dézsi Fruzsina Vid napja című drámáit is így hallottuk először, hogy aztán teljes pompájában is megmutatkozzanak. Idén is kerestük az ilyen lehetőségeket, és remek szövegekkel találkoztunk. A Stúdió K Színházban az évad elején az EURODRAM-mal együttműködve három kortárs dráma fordítását hallgathattuk meg a színház művészeinek előadásában. A román, spanyol és angol drámafordítások megrendezésére Nagy Péter István, Kovács D. Dániel és Viktor Balázs kapott felkérést. Márfi Márk a TELIK után új dráma írásába fogott, ez a Lassúság, amely Mikó Csaba mentorálásával készül, és Szikszai Rémusz rendezte meg a felolvasó színházi formáját. Reméljük, hamarosan hallunk róla. Kárpáti Péter első regényét, a Selinunte Kiadónál megjelent Térkép a túlvilágrólt írta át színdarabbá. A könyvbemutató ennek a szövegnek a felolvasó színházi formája volt, és azóta a darab bemutatásra is került a Trafóban, ahogy erről itt a FakTúrán be is számoltunk. Nagyon szerettük Hodászi Ádám Kikönnyítve című darabját, annyira, hogy nem csak beszámolót, de kritikát is írtunk róla. Nagyon drukkolunk a színpadra kerülésnek.
Benkó Bence – Horváth Szabolcs: A nagy erdő, mely tele van homálylyal, Apertúra
Csarkó Bettina, Borsányi Dániel, Meyer Lili, Király Dániel, Bán Bálint, Urbán Richárd, Formán Bálint (Dorinka Stúdió fotója)
Idén az alkotók egy részének érdeklődése kifejezetten szociológiai volt. Akár a múlt szociográfiai irodalmából indultak ki, akár közelmúltbeli vagy mai dokumentumok, életinterjúk voltak a kiindulási pont, a végeredmény a mai magyar helyzetre erősen reflektáló, nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó művek születtek.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház Kivilágos kivirradtigja Móricz Zsigmond, az SZFE negyedéves rendezői osztályának Puszták népe című előadása Illyés Gyula, az Apertúra Nagy erdője Eötvös Károly műve alapján készült, és már a saját korában is húsba vágó társadalmi kérdéseket vizsgált. A Puszták népe és a Nagy erdő, Regős Simon és Benkó Bence rendezése mindezt olyan minőségben teszi, hogy magasan a mezőny legjobbjai az évadban.
Ezt a vonulatot erősíti a Szkénében Dohy Balázs Eltűntek rendezése, amit Elise Wilk drámájából rendezett, a Klisé Társulat Pass Andrea Újvilág című szövegéből készített előadása vagy a KIMI-ben látható Búcsú című előadás Keserű Imre rendezésében ami a bOdyssey Projekt produkciója, és az alkotók improvizációiból építkezett.
A már említett Köd előttem című közösségi előadásban is kezet nyújt egymásnak múlt és jelen, hogy együtt gondolkodjanak a kivándorlás kérdéséről.
Teljesen mai a páratlanul hiteles BOJZ. A Szkénében látható előadás alapanyagául szolgáló darabot Somorjai Réka írta, aki a gyerekvédelemben dolgozva szerzett tapasztalatait is beleépítette a műbe. Dohy Balázs érzékenyen nyúlt ehhez a nem könnyű témához, fontos és jó előadást hozott létre ismét.
Végül meg kell említenünk a megdöbbentően szórakoztató Szerkesztőség című dokumentumszínházi előadást, amit az RS9-ben láttunk. Calle Fuhr egészen friss színműve egy oknyomozó újságírással foglalkozó online lap és egy osztrák cégóriás küzdelméről mesél az eredeti dokumentumok felhasználásával. Bár itt a téma nem hazai, a folyamatos összehasonlítás, ami a fejünkben fut az osztrák és a magyar működés közötti különbségekről, mégis ebbe a blokkba sorolja a produkciót. A tematikai hasonlóságon túl egy csoportba sorolja ezeket az előadásokat az is, hogy kivétel nélkül többször nézősek, sokat tartogat második látásra is mindegyik.
Volt egyszer egy Király Színház, Kacsóh Pongrác Színház (plakát: Gencsev Gábor)
Új, és számunkra is meglepő fókusz lett a zenés produkciók világa. Nem igazán vagyunk otthon az operettek és musicalek között, de meglepetésünkre, rendkívüli módon élvezzük őket, és sokat tanulunk. Tavaly nyári kedvencünk, az Üvöltő szelek musical változata helyet talált az Eötvös 10-ben, így újra meg tudtuk nézni, és itt is elvarázsolt minket.
Elmerészkedtünk az Eiffel Műhelyházba, hogy belenézzünk Novák Eszter és Selmeczi György osztályának Operett-maratonjába. A Szép Heléna megvalósítása nagyon tetszett, szívesen megnéznénk a többit is, egyszerre csak fél távig bírtuk figyelemmel. Nagyon kíváncsiak voltunk a szintén SZFE-s negyedéves prózai osztályának Vedd le a kalapod a honvéd előtt című Erdélyi Mihály operettjére Bezerédi Zoltán rendezésében. Érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk, és még jobban megszerettük a csapatot. És ha már így rákattantunk az SZFE felsőbb éveseire, megnéztük Csáki Benedek két musical rendezését, a Chicagót és a Cabaret-t is.
Más műfaj, de még mindig zenés: nagyon szerettük az ötödéves zenés színművész osztályának Frontátvonulás című előadását, ami hatalmas siker, rengeteg helyen játszották már, reméljük a széria tovább folytatódik.
Azért operett témában igazi szakértőkhöz is fordultunk. A Kacsóh Pongrác Színház idén három produkciót is bemutatott, és mi mind a hármon remekül szórakoztunk. A Volt egyszer egy Király Színház és a János vitéz120 műfajtörténetileg is rendkívül érdekes, szívesen képezzük tovább magunkat az operett arany- és ezüstkorának izgalmas történéseiből. A harmadik bemutató a Marica grófnő kamaraoperett változata, egy egészen új librettóval, be kell valljuk, nekünk nagyságrendekkel jobban tetszett a koncepció, mint a videóról hozzánézett Operett Színházi megvalósítás. Jó lenne, ha mindhárom produkció esélyt kapna, hogy kifussa a formáját.
Weill – Gay – Hauptmann – Brecht: Háromgarasos opera, Keleti István Művészeti Iskola, rendező: Nyáry Pál
Szilágyi Barnabás, Bognár Gábor, Déri Johanna, Laczkó Tamara, Kiss Dorina, Bolla Gábor (fotó: Molnár Anna)
Nem azért nézzük a színész-, rendező- és színházcsináló tanoncok előadásait, mert szeretnénk képbe kerülni arról, kik lesznek a kedvenceink a jövőben, hanem azért, mert ezek a fiatalok már most a kedvenceink, olyan minőségű munkákat tesznek le az asztalra, amit sok színház megirigyelhetne.
A Színház és Filmművészeti egyetem negyedéves prózai osztálya és a fizikai színházi rendező és koreográfus osztály az évad legemlékezetesebb előadásait rakta össze. Különleges látásmódú rendezőkkel ismerkedtünk. Regős Simon Puszták népe rendezéséről már volt szó, de a párhuzamos osztálynak összerakott Lassúságot is nagyon szerettük. Juhász Tibor Ferenczy-Nagy Boglárkával valami csodát művelt Racine Mithridatész című drámájával. A Mithridatész halott?-at láttuk a legtöbbször az évadban, háromszor is kedvünk támadt hozzá. A produkció előadásról előadásra fejlődik, a koncepció és az átírás zseniális már a kezdetektől. Nagyon fontossá vált számunkra Ferenczy-Nagy Boglárka rendezése, a Csongor és…Belső utazás bizonytalan úticéllal, ami végre adott számunkra egy ellentmondás-mentes értelmezést Vörösmarty drámájára, amivel eddig nem nagyon tudtunk mit kezdeni. És az előadás kapcsán arra is rádöbbenhettünk, milyen remek író Csernai Mihály. Lehel Vilmos egy elképesztően jól meghúzott, feszes, ritmusos Tangóval örvendeztetett meg minket. Csáki Benedek musical-rendezéseit is említettük már. Nagy Péter István a prózaisokkal dolgozott igen eredményesen. A vihar kapujában és a Troillus és Cressida a fizikai színház magasiskolája. Remek élmény volt Bagossy Bálint Írtás rendezése. A nagyon nehéz Thomas Bernhard-anyag okosan, követhetően és szórakoztatóan került színpadra.
Emlékezetes freeszfe-s előadásokat is láttunk. Komáromy Bese Soha jobban című írása és rendezése nagyon megfogott minket, nehéz téma, remek megvalósítás, és igazi együttműködés a két színészképző intézmény között, hiszen Nyomárkay Zsigmond az SZFE negyedéves prózai osztályának hallgatója, Pereznyák Nikolett pedig freeszfes. Gálhidy Sára hihetetlen helyekre komponál olyan előadásokat, aminek látványvilága, szövege, castingja és koncepciója egyaránt profira vall. A 21. utca és a A férfi hirtelen elkomorodik, a nő fázni kezd, nem ölték hát meg magukat vitathatatlanul a legnagyvonalúbb és legunikálisabb előadások voltak számunkra az évadban. Szerettük Juhász Maja Kedves Isten! című előadását, üde, önazonos produkció.
A Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium is a törzshelyünk lett az évadban. A Háromgarasos opera igazi mester- és csapatmunka. A fillérekből összehozott színpadkép és jelmez a rendező Nyáry Pál, a látványtervező Molnár Anna és a játszók közös munkája. A jól működő térhez remek játék társul. Végre láttunk egy működő Koldusoperát, már majdnem elvesztettük a bizodalmunkat abban, hogy ezt a művet érvényesen és izgalmasan színpadra lehet rakni. Nagyon tetszett nekünk a Bűntény a Kecskeszigeten Kőváry Katalin és Bolla Gábor rendezése és Pintér Béla Szutyok című drámájának KIMI-s változata. Hódi Virág Noémi első színművének, a Boncinak színrevitelében is a KIMI volt és mostani diákjai működtek közre.
Érdemes figyelni a pécsi OSZIP-ra, az Apertúra Bázison láttunk tőlük egy Srály-parafrázist Megmihálylottak címmel Benkó Bence rendezésében. Néztünk Pesti Magyar Színiakadémiásokat, Fábián Péter dolgozott velük a Sárga csikón. Népszerű volt Lorca Vérnásza, két teljesen eltérő, de egyaránt emlékezetes előadást is láttunk belőle, a Károli Gáspár Református Egyetem drámapedagógus hallgatóitól és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tizenegyedikes osztályától. Jó élmény volt a Kettőspontban a Forrai Metodista Gimnázium végzős drámásainak előadása Brecht Rettegés és ínségéből.
És a végére néhány legleg az évadból, olyan előadások, amik valamiért nagyon fontosak lettek nekünk. A szerkesztőségen belül vita alakult ki, hogy melyik volt számunkra az évad legfontosabb előadása. A „versenyt” az Apertúra Nagy erdő, mely tele van homálylyal című előadása nyerte a másik Apertúrás bemutató Az ítélet: halál előtt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy számunkra az évad legtöbb élményt adó helye az Apertúra Bázis volt. Hónapról hónapra vártuk a hírszínházukat, itt láthattuk az évad leginnovatívabb előadását, a Tér12 játékszínházát, a K(i)útkeresőket, és itt búcsúztunk el az XX84-től, Sipos László Márk és Berényi Nóra Blanka előadásától.
A szívünket leginkább megolvasztó előadás a Budapest Bábszínház Péntek úr csodálatos barátai lett, nem véletlen, hogy innen vettük rádióműsorunk címét is, és Tatai Zsolt hangját is belecsempésztük a szignálunkba. A legjobban a Stúdió K színház Prudentia Hart különös kivetkezése című előadásán szórakoztunk. A legsűrűbb atmoszférát Iványi Domokos Genet-rendezésén, Az erkélyen tapasztaltuk az Auróra pincéjében. Leginkább tátva maradt a szánk a The Flock Project vertikális táncszínházán, reméljük, újra átélhetjük. A legmeglepőbb, de mégis kiválóan működő műfajválasztásnak a Budapesti Anarchista Színház Anonim Szerelmesek című előadását tartottuk, a retrofuturista kémdrámát az RS9-ben keressétek! Az évad fölfedezése az Imposztor Színházi Társulat, nagyon tetszett mindkét eddig látott munkájuk, a Betiltott etűdök archívuma és a Sosevolt semmise is, keresni fogjuk őket a Bethlen téri Színházban a továbbiakban is.
A nyarat a Városmajori Színpadon és a Szentendrei Teátrumban töltjük, tartsatok velünk!
