Nagy siker a MÁV Szimfonikusok Japán koncerttúrnéja

A Suntory Hall úrhajót idéző koncerttermében fogadja a MÁV zenekar a japán közönség vastapsát

Székely Edit fuvolaművész arról tájékoztatta a FakTúra folyóiratot, hogy a MÁV Szimfonikusok zenekar húsz napos japán turnéja hatalmas sikerrel zajlik, minden helyszínen telt házzal és vastapssal jutalmazza az európai közönséghez képest nagyon fegyelmezett és tisztelettudó közönség az előadókat. 2024. július másodikán este hétkor Tokióban, a világhírű -belső terével egy futurisztikus űrhajót idéző- Suntory Hallban léptek föl Kobayashi Ken-Ichiro vezényletével. A fuvolaművész hangsúlyozta: „minden közönség, koncert fontos számunkra, de ez a helyszín a turnénk fénypontjának nevezhető.”

A mester a fuvolaművészekkel (Székely Edit Kobayashi mellett jobbra)

Tudósítónk véleménye egybeesik a zenekar közleményével: „Fantasztikus élménnyel gazdagodtunk ma Tokióban, a Suntory Hallban. Nagy izgalommal készültünk erre a koncertre, hiszen a város neves hangversenytermének közönsége magas színvonalú előadást vár mindenkitől, aki itt színpadra lép. Megtisztelő volt számunkra, hogy a nézőket Aulner-Bálint Anna, Magyarország tokiói nagykövete köszöntötte. A koncert műsora az eddigiekhez képest is más volt, itt játszottuk először a turnénk során Csajkovszij IV. szimfóniáját Rossini, A sevillai borbély nyitánya és Liszt, I. zongoraversenye mellett. Lenyűgöző volt ma is Kobayashi Ken-Ichiro vezénylése, és az is igazolta számunkra a nagy sikert, hogy ráadás nélkül nem engedett el bennünket a közönség. Így Brahms 5. magyar táncával búcsúztunk a várostól, szívünkben a hatalmas siker örömével.

Én három koncertjén voltam eddig a hivatásos művészegyüttesnek mindegyik egy életre szóló élményt jelentett, és a zenekar tagjaival beszélgetve, illetve róluk kritikát írva is megfogalmaztam azt a véleményem, hogy amennyire én nem szakemberként meg tudom állapítani a MÁV Szimfonikusok egy világszínvonalú zenekar, úgy tűnik a vezetőjük is így gondolkodik:

„Lendvai György, zenekarunk igazgatója mindig arra törekedett, hogy a MÁV Szimfonikus Zenekart nemzetközi szinten is ismertté, elismertté tegye. Ennek köszönhető, hogy világklasszis karmesterekkel, szólistákkal dolgozhatunk együtt és meghívásokat kapunk külföldi fellépésekre, turnékra is. Japánban legutóbb 2019-ben voltunk, és nagy öröm, hogy újra itt lehetünk.”

Székely Edit elmondása szerint, néha embert próbáló egy ilyen háromhetes turné, de összeszokottan már-már „családként” működik zenekaruk és azért kikapcsolódásra is akad idő, mint azt cikkünk utolsó fényképe is bizonyítja amit tudósítónk egyik kedvenc helyszínéről küldött el a FakTúra kulturális és művészeti folyóiratnak ezzel exkluzívvá téve tudósításunkat, amit ezúton is köszönünk!

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő… – Fesztiválajánló

Néhány hét (nap) szünet után üzembiztosan megjelennek az elvonási tünetek, színházi élményekre vágyunk. Az évad lassacskán tényleg lecseng, nézzünk tehát körül, hol juthatunk előadásokhoz a nyári hónapokban!

Az Ördögkatlanról fog szólni Német Fruzsina Lilla jövő vasárnapi Tilos Rádiós beszélgetése, a Szezám tárulj! műsorban, úgyhogy kezdjük is ezzel!

https://tilos.hu/show/ket-lampas

A 17. Ördögkatlan Fesztiválnak ismét bőséges a színházi kínálata, aki ezt a fesztivált választja, szinte sűrítetten be tudja pótolni az évad legizgalmasabb előadásait. Néhány kedvencünk:

Fábián Péter: Jókedvvel, bőséggel. A győri RÉV Színház előadásában, vígjáték, a kultúrkormányzat szavalóversenyt ír ki. A vers adott: a Himnusz. De ki nyerje?

Benkó Bence és a csapat: Megmihálylottak. A pécsi OSZIP színészképző kiváló, kreatív, vallomásos előadása. Aki szeretné tudni mit gondolnak a fiatalok, annak kötelező.

Született Wágner Emese : Szalontai Tünde monodrámája, szintén önvallomás, Szenteczki Zita rendezései mindig nagyon finom utalásokkal és humorral vannak fűszerezve.

Komáromy Bese: Soha jobban! A freeSZFE produkciója, amiben a 4-edéves SZFE-s Nyomárkay Zsigmond is játszik. Egy egyházi iskolás testvérpár megrázó története a 2020-as évek elejéről. Nehéz, de fontos.

Benkó Bence: A nagy erdő, mely tele van homálylyal Nagyon fontos előadás a tiszaeszlári vérvádról. Az előadást az Apertúra színházban is láthatjátok. Nagyon jó, nagyon megrázó. Aki olvasta évadértékelő írásunkat, tudhatja, hogy a Kétlámpás Blog számára ez volt az évad legjelentősebb produkciója.

Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos Ez egy nagyon vicces darab, nincs kétségünk afelől, hogy ifj. Vidnyánszky jót csinál belőle. A Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös előadása a produkció.

Simorág TánCirkusz: Ma No mese /Manómese/ A színház és az újcirkusz csodálatos találkozása, gyerekeknek szóló mesejáték, de a felnőtteket is lenyűgözi.

Jön még többek között a Forte Társulat, Bagossy Júlia tantermi színházi rendezése, a TÁP Színház, az RS9 Színház, Regős Simon remek rendezése, a Lassúság az SZFE negyedéves prózai osztályával, a Nézőművészeti Kft és a Stúdió K a nagy sikerű Néróval.

A Bánkitó Fesztiválnak ugyan nem fő profilja a színház, mindazonáltal nagyon izgalmas, a részvételiséget előtérbe helyező előadásokat, performanszokat is találhatunk idei kínálatukban. Érkezik a TÁP színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, tánctréninget tart a Góbi Rita Társulat, a Dante Casino leviszi az Utolsó nyarunk című osztálytermi színházi előadását, Gemza Csongorral, Podlovics Laurával, Vilmányi Benettel, Kétyi Lucával és Georgita Máté Dezsővel lehet majd együtt gondolkodni testvérkapcsolatokról, párkapcsolatokról, menésről és maradásról. Fórumszínházat tart a Köret Színház, lehet színházi társasozni a túlélésért a Szociopolyval, amit az Utcáról Lakásba Egyesület hoz el, és egy freeSZFE-s produkció, a Ventillátor is megtekinthető lesz.

Bőséges színházi programot rakott össze idén is a Művészetek Völgye, kiemelünk néhány, számunkra érdekes, produkciót, de ez csak töredéke a lehetőségeknek, érdemes alaposan átböngészni a műsorfüzetet. Számos improvizációs előadással érkezik a Momentán Társulat, nekünk a legizgalmasabbnak a Radar: A jövő lehetőségei tűnik, ahol is egy meghívott szakértővel, Rab Árpád jövőkutatóval lehet a mesterséges intelligenciáról és a jövő lehetőségeiről beszélgetni és játszani. Lesznek sétaszínházak, aki nem próbálta még ezt a formát, annak nagyon ajánljuk, mindig nagyon különleges élmény. A Szélcsendélet és a Legyél te is Jane! is ilyenek. Témájukban pedig kapcsolódnak más, környezettudatosságról, fenntarthatóságról, környezetvédelemről szóló előadásokhoz, üdvözlendő, hogy ez a fesztivál egyik kiemelt témája, ilyen a Climate Changer és a De a növények is éreznek, ugye?

Itt is találkozhattok a Nézőművészeti Kft-vel, az AztaBandával közösen lehet majd drámázni, mi nagyon szerettük a Szabadságra hajlamos című előadásukat, úgyhogy erre a programra biztos beneveznénk. Különleges élmény Gyabronka József előadásában meghallgatni Dante Poklát, mi tavaly a Gellérthegyen voltunk részesei, az Orlai Produkció és a Katona József Színház közös produkciójának folytatását a Purgatóriumot és a Paradicsomot a Szentendrei Teátrumban lehet meghallgatni, teljessé téve a mű befogadását. Érdekesnek ígérkezik a Godotra bábva című bábos előadás a Refis Bábozda előadásában és az ÁSZ Drámaiskola növendékeinek SZÉRUM című előadása, ami a Carson Coma negyedik albumának dalaiból összeállított musical. És, ha már zene: az SZFE negyedéves prózai osztályának zenekara, a tejszínhab is koncertezik, Biró Kristóf, Lukács Ádám, Molnár András, Nyomárkay Zsigmond, Urbán Kristóf koncertje jó levezetése lehet egy fesztiválnapnak. Nagyon erős a fesztivál újcirkuszi programokban is, érdemes azokat is keresni.

A Láthatáron Csoport Mi van veled, Akárki ? című performanszát már beharangoztuk itt, a FakTúrán. Mi nagyon élveztük az előadás próbajátékát, a soundpainting egy felettébb érdekes technika, érdemes részt venni egy olyan színházi előadásban, ahol ezt is ki lehet próbálni.

Nagyon sok mindent találtunk idén a Városmajori Szabadtéri Színpadon, amire érdemes elmenni. Június 5-re van még pár, június 6-ra pedig jócskán akad jegy az évad utolsó premierjére. Kovács D. Dániel/Závada Péter/Varga Zsófia: [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadása az Örkény Színház bemutatója. Szerintünk kihagyhatatlan.

A mi választásaink még: Moliere: A fösvény A szolnoki Szigligeti Színház társulata Mucsi Zoltánnal kiegészülve és az év közben a 6színben látható Kizárólag az utókor számára, amiről már rengetegen zengtek ódákat nekünk, de Martinkovics Máté, Sodró Eliza és Bíró Bence dramaturg miatt tervbe is volt véve.

Kifejezetten kapacitálnánk rá titeket, hogy az általunk már látott előadások közül nézzétek meg a Milfet. Pető Kata színművésznő önvallomásai nyomán írták a Kovács fivérek. Maga Dr. Pető Kata és valóságbeli párja, Rohonyi Barnabás játssza. Ha úgy nézzük, pajzán, vicces, ha úgy nézzük fájdalmas, kegyetlen. Ki-ki ossza be! A Jurányiban játsszák év közben, ott mindig elfogynak a jegyet, ami jó jel.

Márfi Márk Telik című előadása régi kedvencünk. Márfi Márk nem csak kiváló színész, de szárnyait egyre erőteljesebben bontogató drámaíró is. Megrázó, elgondolkodtató, nagyon személyes és nagyon őszinte monodráma, csak ajánlani tudjuk.

Lehet még újvidéki, tatabányai, miskolci, budaörsi, kecskeméti, marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi előadásokat nézni, ha korlátlanok lennének az anyagi lehetőségeink, mi meg is néznénk őket.

Programot hirdetett végre a Szentendrei Teátrum is, már nagyon vártuk, szeretünk hozzájuk járni, színház előtt sétálgatni, kávézgatni. Idén két előadást választottunk magunknak, Bertolt Brecht ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT! című színművét, a Szigligeti Színház Nagyvárad és a Szentendrei Teátrum koprodukcióját. Brecht még mindig ellenállhatatlan vonzerővel bír számunkra, nagyon kíváncsiak vagyunk Balogh Attila rendezésére. A másik választásunkat a kortárs magyar irodalom és a monodrámák szeretete vezérelte, Halász Rita Margó-díjas írását, a Mély levegőt Pálos Hanna adja elő.

Kecsegtető ajánlat még a PSZICHOTEATRUM: TÁRS/AS/JÁTÉK, Széles Flóra, Takátsy Péter és Xantus Barbara hív minket egy improvizációs, interaktív pszichológiai játék, párkapcsolati témákról. A Purgatórium és a Paradicsom Gyabronka József előadásában szintén vonzó, ahogy Widder Kristóf Szenes Hanna életéről szóló rendezése is, a HANNA – szabadesés több szólamban. Mi nagyon szerettük az SZFE végzős zenés színművész osztályának Frontátvonulás című előadását, ha nincs még programotok augusztus 22-re, érdemes ezzel az előadással búcsúztatni a nyarat.

A Frontátvonulás itt is megnézhető, ha valaki nem mozdulna ki Budapestről, Krasznai Vilmos rendezése július 29-én lesz látható. Tovább böngészve a lehetőségeket, már ki is néztük magunknak a A TRIP és a KULT2 cirkuszszínházát, az 1984-ét és a Soltis Lajos Színház Bolond Istókját.

Reméljük, tudtunk segíteni a választásban, tartalmas, színházi élményekben dúskáló nyarat kívánunk!

A remény rabjai – ilyen volt a 2023/24-es évad

Miközben a körülmények egyre kilátástalanabbak, a jövő egyre sötétebbnek tűnik, soha nem látott hosszúságú évadot zárunk. Még tegnap este is egy új bemutatónak örülhettünk, a MáSzínház KÖ-TE-LÉk című produkciójának, és még jövő héten is premierre megyünk, a Városmajori Színpadon július 5-6-án lesz látható Kovács D. Dániel rendezése, az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt, ami ősztől az Örkény Színházban lesz megtalálható. Milyen is volt számunkra ez az évad? Leginkább sokszínű. Tele tervekkel, álmokkal, reményekkel, meglepő együttműködésekkel, kétségbeesett segélykiáltásokkal és szomorú elnémulásokkal. Személyesen, a Kétlámpás Blog számára, új lehetőségek évada volt az idei. Két, új felületen is teret kaptunk, műsorunk lett a Tilos Rádióban és itt, a FakTúrán is írhatunk kedvenc mániáinkról.

Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni, merrefelé kalandoztunk az idei évadban, mi keltette fel a figyelmünket, milyen tendenciákat láttunk. Megállapításaink leginkább a budapesti, független csapatokra és a színész-, rendezőképző helyekre érvényesek, rá-ránéztünk ugyan kőszínházi alkotásokra is, de ezek elenyésző részét teszik ki annak a 211 alkalomnak, amikor színház közelébe kerültünk. Kivételt képez a Budapest Bábszínház, ahol az évkezdő tanárműhelytől kezdve az új bemutatókon át a tavasszal közönség elé tárt színházi társasjátékig minden eseményen részt vettünk.

Tilosos műsoraink, eddig kilenc, itt visszahallgathatók:

https://tilos.hu/show/ket-lampas

MáSzínház: KÖ-TE-LÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta”, rendezte: Bakonyvári Krisztina

Urbanovits Krisztina, Nagyabonyi Emese, Egri Márta (Dányi Vica fotója)

Idén is jelentősen képviseltették magukat a női hangon megszólaló, a nők problémáival foglalkozó alkotások. Az anyaság, az életközépi válság, párkapcsolati problémák és transzgenerációs traumák álltak az előadások középpontjában. Láttuk Móga Piroska monodrámáját, az Anyanaplót Csábi Anna rendezésében, és láttuk tőle a Köldökzsinór varietét végre. Pető Kata és Rohonyi Barnabás párosa a Jurányi Házban, a Kovács fivérek által írt színdarab, a MILF játszóiként, az egyik legütősebb kezdése volt az évadnak. Kovács Dominik és Kovács Viktor idén regényíróként is bemutatkoztak, Lesz majd minden című családregényük tavasszal jelent meg. A Stúdió K-ban Homonnai Katalin, Nyakó Júlia és Pallagi Melitta játszotta el Mika Myllyaho Káosz című művét Diego de Brea rendezésében. Különleges feldolgozása volt a témának a bolygóállításra épülő KÖR-RELÁCIÓK című előadás az Élőkép Színháztól a Kettőspontban, érdekes ötlet és pazar látvány. Láttuk a Láthatáron Csoport igazi közösségi élménnyé váló előadását, a Mit ér, ha... címet viselő varietéját, és végül a MáSzínházban Róbert Júlia és Bakonyvári Krisztina életinterjúkból összeállított színpadi szövegét, a KÖ-TE-LÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta” címűt.

Minden előadásnak közös jellemzője volt a finom humor és a kíméletlen szembenézés. Nem csak azért szerettük ezeket az előadásokat, mert rólunk, nekünk szólnak, hanem azért is, mert remek szerepeket kínálnak a középkorú és az idősebb színésznőknek is, akiket a drámairodalom sajátosságai miatt nehezebben találnak meg kvalitásaiknak megfelelő, jelentős feladatok.

Franz Kafka: Jelentés az Akadémiának, Kettőspont Színház

Ács Tamás (Rékasi Károly fotója)

Még mindig nagyon szeretjük a monodrámákat, ezeket a nagyon intim és koncentrált előadásokat. Csodáljuk azt a bátorságot és tehetséget, ahogy a színész, biztosító kötél nélkül, beleveti magát az előadásba, és halált megvető bátorsággal egyre jobban behúzza a közönséget a történetébe. Ismét megfigyelhető, hogy míg a férfiak előnyben részesítik a mások által írt sztorikat, addig a női előadók saját megélésből fakadó szövegekkel jelentkeznek.

Móga Piroska és a fent említett Anyanapló, illetve Szentecki Zita rendezésében Szalontay Tünde előadása, a Született Wágner Emese egyértelműen ilyen, de a Lábán Katalin által írt és rendezett Mariella Mehr élete is nagyon szorosan kapcsolódik az előadó, Rácz Magdi személyes tapasztalataihoz, ahogy ez az előadás utáni beszélgetésből kiderült.

Szerencsénkre egyik kedvenc helyünk, a Kettőspont Színház befogadta Ács Tamás monodrámáit, így az évadban háromszor is gyönyörködhettünk abban a csodás előadóművészetben, amit Ács Tamás képvisel. Az őrült naplója, a Szókratész védőbeszéde és a Jelentés az Akadémiának régóta futó, precízen kidolgozott előadások, amik emellett frissek, az új tér, az új közönség folyamatosan megújítják a produkciókat. A Bergics András közreműködésével létrehozott mesejáték, a Varró Dániel kalandmeséjéből készített A leprikónok átka, pedig azt is megmutatta számunkra, hogy Ács Tamás a gyerekekkel is remekül bánik, és az interaktívabb forma sem jelent számára kihívást.

Szintén jelentős találkozás volt számunkra a Bethlen téri Színház Vendégváró Fesztiválja keretében megismerkedni Lajos Andrással. Egyfelől azért, mert megismerhettük Soóky László drámáit, A Papa különböző hangszereken hegedül, A bőgős fia meg az ördögök és az Egy disznótoros pontos leírása rendkívül hangulatos szövegek, másrészt Lajos András mesélő kedve és innovatív hangszerhasználata egészen lenyűgöző produkciókat hozott létre, nagy ajándék, hogy többször is láthattuk az alapvetően Miskolcon játszó színművészt.

Még vár ránk egy monodráma, amit mindenképpen szeretnénk megnézni az évadban. A Kettőspontban lesz látható június 5-én Szitás Balázs előadásában az Ikrek hava. Csupa jót hallottunk eddig a Radnóti Miklós művéből készített produkcióról, úgyhogy ott a helyünk.

Kösszhasznúsági jelentés, MU Színház, rendezte: Szivák-Tóth Viktor (Éder Vera fotója)

Beerősített ebben az évadban a közösségi színház, mi hat ilyen előadáson vettünk részt, jövőre már muszáj lesz egy KÁVÁ-sat is megnéznünk, ők eddig kimaradtak nekünk. A kedvencünk a Kocsonya Zsófi drámainstruktori vizsgamunkájából kinőtt Örökölt bors volt, ami ötvözte a közösségi színházat a részvételi színházzal és a vacsoraszínházzal. A Paralel Alkotócsoport Köd előttem című produkciója is nagyon a szívünkhöz nőtt, a kezdetektől kísértük a produkció létrejöttét, és egy nagyon megható, szép előadás tette fel a koronát az alkotófolyamatra. Az önkéntességre és a civil aktivizmusra épülő Remény panzióval és Kösszhasznúsági jelentéssel a téma miatt is nagyon tudtunk menni, a szabadúszó léttel foglalkozó Közveszélyes munkakerülők is érdekes tapasztalat volt. Jó, hogy a MU Színház mellett a Trafó és a Jurányi is befogad ilyen előadásokat. Az évad végén láttuk a MáSzínházban a színház állandó szülői színjátszó csoportjának Babérmesék című előadását. Márton Gábor Csaba rendezése az egyik legérdekesebb és legmeghatóbb közösségi színházi esemény volt mind közül. Érdemes lesz keresni a következő évadban is

Évek óta kiemelt témánk a színházi nevelés, szerencsére, idén is sok ilyen előadáshoz, előkészítő és feldolgozó foglalkozással ismerkedhettünk. Az ősz hagyományosan a tanárműhelyek meglátogatásával telt, voltunk a Budapest Bábszínházban, a Trafó Gondolat Generátorában, a Szkéné Rakpartjának programján (ahol bepótolhattuk a Forte Társulat legendás Toldi előadását) és a Pesti Színház Drámalaborjában. A már szintén hagyományosnak mondható Apertúra Tantermi Színházi Fesztiválján láttunk két új előadást, a Stockholmot, ami különösen sokkoló élmény volt és a Nórát. A RUSZT Fesztivál keretében a RÉV Színház Belém égsz című előadása kapcsán vitatkoztunk hosszú órákat. Újra láthattuk a KB35 Színházi Nevelési Társulat Varázsecsetjét, végre a célközönség jelenlétében, ugyanis sikerült őket meghívni egyikünk munkahelyére. Részt vettünk a három napos 6. Tantermi Színházi Szemlén a Jurányiban, jobbnál jobb előadásokkal gazdagodtunk a Hétpróbás Társulat, a DanteCasino, az Independent Theater Hungary és a KB35 Színházi Nevelési Társulat jóvoltából. Végül a Tér12 és az AztaBanda Szabadságra hajlamos című előadásán hozhattunk létre egy március 15-ei iskolai megemlékezést. Ezt még nem sikerült megírnunk, de tervezzük, a többi előadásról és eseményről részletesen beszámoltunk a Kétlámpás Blogon. Reméljük, jövőre is ilyen erős lesz a felhozatal, és minél többet látunk is belőle.

Miből lesz a cserebogár? Erre a kérdésre keressük a választ, amikor felolvasó színházi alkalmakra járunk. Több, később fontossá váló előadással is ilyen formában találkoztunk először, Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki és Dézsi Fruzsina Vid napja című drámáit is így hallottuk először, hogy aztán teljes pompájában is megmutatkozzanak. Idén is kerestük az ilyen lehetőségeket, és remek szövegekkel találkoztunk. A Stúdió K Színházban az évad elején az EURODRAM-mal együttműködve három kortárs dráma fordítását hallgathattuk meg a színház művészeinek előadásában. A román, spanyol és angol drámafordítások megrendezésére Nagy Péter István, Kovács D. Dániel és Viktor Balázs kapott felkérést. Márfi Márk a TELIK után új dráma írásába fogott, ez a Lassúság, amely Mikó Csaba mentorálásával készül, és Szikszai Rémusz rendezte meg a felolvasó színházi formáját. Reméljük, hamarosan hallunk róla. Kárpáti Péter első regényét, a Selinunte Kiadónál megjelent Térkép a túlvilágrólt írta át színdarabbá. A könyvbemutató ennek a szövegnek a felolvasó színházi formája volt, és azóta a darab bemutatásra is került a Trafóban, ahogy erről itt a FakTúrán be is számoltunk. Nagyon szerettük Hodászi Ádám Kikönnyítve című darabját, annyira, hogy nem csak beszámolót, de kritikát is írtunk róla. Nagyon drukkolunk a színpadra kerülésnek.

Benkó Bence – Horváth Szabolcs: A nagy erdő, mely tele van homálylyal, Apertúra

Csarkó Bettina, Borsányi Dániel, Meyer Lili, Király Dániel, Bán Bálint, Urbán Richárd, Formán Bálint (Dorinka Stúdió fotója)

Idén az alkotók egy részének érdeklődése kifejezetten szociológiai volt. Akár a múlt szociográfiai irodalmából indultak ki, akár közelmúltbeli vagy mai dokumentumok, életinterjúk voltak a kiindulási pont, a végeredmény a mai magyar helyzetre erősen reflektáló, nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó művek születtek.

A szombathelyi Weöres Sándor Színház Kivilágos kivirradtigja Móricz Zsigmond, az SZFE negyedéves rendezői osztályának Puszták népe című előadása Illyés Gyula, az Apertúra Nagy erdője Eötvös Károly műve alapján készült, és már a saját korában is húsba vágó társadalmi kérdéseket vizsgált. A Puszták népe és a Nagy erdő, Regős Simon és Benkó Bence rendezése mindezt olyan minőségben teszi, hogy magasan a mezőny legjobbjai az évadban.

Ezt a vonulatot erősíti a Szkénében Dohy Balázs Eltűntek rendezése, amit Elise Wilk drámájából rendezett, a Klisé Társulat Pass Andrea Újvilág című szövegéből készített előadása vagy a KIMI-ben látható Búcsú című előadás Keserű Imre rendezésében ami a bOdyssey Projekt produkciója, és az alkotók improvizációiból építkezett.

A már említett Köd előttem című közösségi előadásban is kezet nyújt egymásnak múlt és jelen, hogy együtt gondolkodjanak a kivándorlás kérdéséről.

Teljesen mai a páratlanul hiteles BOJZ. A Szkénében látható előadás alapanyagául szolgáló darabot Somorjai Réka írta, aki a gyerekvédelemben dolgozva szerzett tapasztalatait is beleépítette a műbe. Dohy Balázs érzékenyen nyúlt ehhez a nem könnyű témához, fontos és jó előadást hozott létre ismét.

Végül meg kell említenünk a megdöbbentően szórakoztató Szerkesztőség című dokumentumszínházi előadást, amit az RS9-ben láttunk. Calle Fuhr egészen friss színműve egy oknyomozó újságírással foglalkozó online lap és egy osztrák cégóriás küzdelméről mesél az eredeti dokumentumok felhasználásával. Bár itt a téma nem hazai, a folyamatos összehasonlítás, ami a fejünkben fut az osztrák és a magyar működés közötti különbségekről, mégis ebbe a blokkba sorolja a produkciót. A tematikai hasonlóságon túl egy csoportba sorolja ezeket az előadásokat az is, hogy kivétel nélkül többször nézősek, sokat tartogat második látásra is mindegyik.

Volt egyszer egy Király Színház, Kacsóh Pongrác Színház (plakát: Gencsev Gábor)

Új, és számunkra is meglepő fókusz lett a zenés produkciók világa. Nem igazán vagyunk otthon az operettek és musicalek között, de meglepetésünkre, rendkívüli módon élvezzük őket, és sokat tanulunk. Tavaly nyári kedvencünk, az Üvöltő szelek musical változata helyet talált az Eötvös 10-ben, így újra meg tudtuk nézni, és itt is elvarázsolt minket.

Elmerészkedtünk az Eiffel Műhelyházba, hogy belenézzünk Novák Eszter és Selmeczi György osztályának Operett-maratonjába. A Szép Heléna megvalósítása nagyon tetszett, szívesen megnéznénk a többit is, egyszerre csak fél távig bírtuk figyelemmel. Nagyon kíváncsiak voltunk a szintén SZFE-s negyedéves prózai osztályának Vedd le a kalapod a honvéd előtt című Erdélyi Mihály operettjére Bezerédi Zoltán rendezésében. Érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk, és még jobban megszerettük a csapatot. És ha már így rákattantunk az SZFE felsőbb éveseire, megnéztük Csáki Benedek két musical rendezését, a Chicagót és a Cabaret-t is.

Más műfaj, de még mindig zenés: nagyon szerettük az ötödéves zenés színművész osztályának Frontátvonulás című előadását, ami hatalmas siker, rengeteg helyen játszották már, reméljük a széria tovább folytatódik.

Azért operett témában igazi szakértőkhöz is fordultunk. A Kacsóh Pongrác Színház idén három produkciót is bemutatott, és mi mind a hármon remekül szórakoztunk. A Volt egyszer egy Király Színház és a János vitéz120 műfajtörténetileg is rendkívül érdekes, szívesen képezzük tovább magunkat az operett arany- és ezüstkorának izgalmas történéseiből. A harmadik bemutató a Marica grófnő kamaraoperett változata, egy egészen új librettóval, be kell valljuk, nekünk nagyságrendekkel jobban tetszett a koncepció, mint a videóról hozzánézett Operett Színházi megvalósítás. Jó lenne, ha mindhárom produkció esélyt kapna, hogy kifussa a formáját.

Weill – Gay – Hauptmann – Brecht: Háromgarasos opera, Keleti István Művészeti Iskola, rendező: Nyáry Pál

Szilágyi Barnabás, Bognár Gábor, Déri Johanna, Laczkó Tamara, Kiss Dorina, Bolla Gábor (fotó: Molnár Anna)

Nem azért nézzük a színész-, rendező- és színházcsináló tanoncok előadásait, mert szeretnénk képbe kerülni arról, kik lesznek a kedvenceink a jövőben, hanem azért, mert ezek a fiatalok már most a kedvenceink, olyan minőségű munkákat tesznek le az asztalra, amit sok színház megirigyelhetne.

A Színház és Filmművészeti egyetem negyedéves prózai osztálya és a fizikai színházi rendező és koreográfus osztály az évad legemlékezetesebb előadásait rakta össze. Különleges látásmódú rendezőkkel ismerkedtünk. Regős Simon Puszták népe rendezéséről már volt szó, de a párhuzamos osztálynak összerakott Lassúságot is nagyon szerettük. Juhász Tibor Ferenczy-Nagy Boglárkával valami csodát művelt Racine Mithridatész című drámájával. A Mithridatész halott?-at láttuk a legtöbbször az évadban, háromszor is kedvünk támadt hozzá. A produkció előadásról előadásra fejlődik, a koncepció és az átírás zseniális már a kezdetektől. Nagyon fontossá vált számunkra Ferenczy-Nagy Boglárka rendezése, a Csongor és…Belső utazás bizonytalan úticéllal, ami végre adott számunkra egy ellentmondás-mentes értelmezést Vörösmarty drámájára, amivel eddig nem nagyon tudtunk mit kezdeni. És az előadás kapcsán arra is rádöbbenhettünk, milyen remek író Csernai Mihály. Lehel Vilmos egy elképesztően jól meghúzott, feszes, ritmusos Tangóval örvendeztetett meg minket. Csáki Benedek musical-rendezéseit is említettük már. Nagy Péter István a prózaisokkal dolgozott igen eredményesen. A vihar kapujában és a Troillus és Cressida a fizikai színház magasiskolája. Remek élmény volt Bagossy Bálint Írtás rendezése. A nagyon nehéz Thomas Bernhard-anyag okosan, követhetően és szórakoztatóan került színpadra.

Emlékezetes freeszfe-s előadásokat is láttunk. Komáromy Bese Soha jobban című írása és rendezése nagyon megfogott minket, nehéz téma, remek megvalósítás, és igazi együttműködés a két színészképző intézmény között, hiszen Nyomárkay Zsigmond az SZFE negyedéves prózai osztályának hallgatója, Pereznyák Nikolett pedig freeszfes. Gálhidy Sára hihetetlen helyekre komponál olyan előadásokat, aminek látványvilága, szövege, castingja és koncepciója egyaránt profira vall. A 21. utca és a A férfi hirtelen elkomorodik, a nő fázni kezd, nem ölték hát meg magukat vitathatatlanul a legnagyvonalúbb és legunikálisabb előadások voltak számunkra az évadban. Szerettük Juhász Maja Kedves Isten! című előadását, üde, önazonos produkció.

A Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium  is a törzshelyünk lett az évadban. A Háromgarasos opera igazi mester- és csapatmunka. A fillérekből összehozott színpadkép és jelmez a rendező Nyáry Pál, a látványtervező Molnár Anna és a játszók közös munkája. A jól működő térhez remek játék társul. Végre láttunk egy működő Koldusoperát, már majdnem elvesztettük a bizodalmunkat abban, hogy ezt a művet érvényesen és izgalmasan színpadra lehet rakni. Nagyon tetszett nekünk a Bűntény a Kecskeszigeten Kőváry Katalin és Bolla Gábor rendezése és Pintér Béla Szutyok című drámájának KIMI-s változata. Hódi Virág Noémi első színművének, a Boncinak színrevitelében is a KIMI volt és mostani diákjai működtek közre.

Érdemes figyelni a pécsi OSZIP-ra, az Apertúra Bázison láttunk tőlük egy Srály-parafrázist Megmihálylottak címmel Benkó Bence rendezésében. Néztünk Pesti Magyar Színiakadémiásokat, Fábián Péter dolgozott velük a Sárga csikón. Népszerű volt Lorca Vérnásza, két teljesen eltérő, de egyaránt emlékezetes előadást is láttunk belőle, a Károli Gáspár Református Egyetem drámapedagógus hallgatóitól és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tizenegyedikes osztályától. Jó élmény volt a Kettőspontban a Forrai Metodista Gimnázium végzős drámásainak előadása Brecht Rettegés és ínségéből.

És a végére néhány legleg az évadból, olyan előadások, amik valamiért nagyon fontosak lettek nekünk. A szerkesztőségen belül vita alakult ki, hogy melyik volt számunkra az évad legfontosabb előadása. A „versenyt” az Apertúra Nagy erdő, mely tele van homálylyal című előadása nyerte a másik Apertúrás bemutató Az ítélet: halál előtt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy számunkra az évad legtöbb élményt adó helye az Apertúra Bázis volt. Hónapról hónapra vártuk a hírszínházukat, itt láthattuk az évad leginnovatívabb előadását, a Tér12 játékszínházát, a K(i)útkeresőket, és itt búcsúztunk el az XX84-től, Sipos László Márk és Berényi Nóra Blanka előadásától.

A szívünket leginkább megolvasztó előadás a Budapest Bábszínház Péntek úr csodálatos barátai lett, nem véletlen, hogy innen vettük rádióműsorunk címét is, és Tatai Zsolt hangját is belecsempésztük a szignálunkba. A legjobban a Stúdió K színház Prudentia Hart különös kivetkezése című előadásán szórakoztunk. A legsűrűbb atmoszférát Iványi Domokos Genet-rendezésén, Az erkélyen tapasztaltuk az Auróra pincéjében. Leginkább tátva maradt a szánk a The Flock Project vertikális táncszínházán, reméljük, újra átélhetjük. A legmeglepőbb, de mégis kiválóan működő műfajválasztásnak a Budapesti Anarchista Színház Anonim Szerelmesek című előadását tartottuk, a retrofuturista kémdrámát az RS9-ben keressétek! Az évad fölfedezése az Imposztor Színházi Társulat, nagyon tetszett mindkét eddig látott munkájuk, a Betiltott etűdök archívuma és a Sosevolt semmise is, keresni fogjuk őket a Bethlen téri Színházban a továbbiakban is.

A nyarat a Városmajori Színpadon és a Szentendrei Teátrumban töltjük, tartsatok velünk!

Fejben színház – olvassunk kortárs drámákat a nyári pihenés idején!

Kimeríthetetlen kincsesbánya a Színház Folyóirat drámatára. Az 1968-as évtől 2024-ig találhatunk éves bontásban magyar drámaszövegeket és fordításokat, és mindegyikhez értő előszót, ami segít elhelyezni a művet. A bejegyzés miatt kezdtük el böngészni ezt a hatalmas anyagot, és nagy örömünkre rábukkantunk például 1992-ből Thomas Bernhard A színházcsináló című színművére Győrffy Miklós fordításában, amit már égre-földre kerestünk, hiszen nem régen láttuk egy igen emlékezetes megvalósítását a KV Színház előadásában.

2024-ben eddig két új szöveggel gyarapodott a drámatár. Hodászi Ádám Kikönnyítve című darabját felolvasószínházi formában ismertük meg az Apertúra Bázison a Tér12 szervezésében, és ezek szerint nem csak mi gondoljuk úgy, hogy ennek a darabnak nem szabad papíron maradnia, mielőbb színpadon a helye. Reméljük lesz olyan hely, amelyik elolvasva a drámát lát fantáziát a megvalósításban, segíti és befogadja a produkciót. Lehetőleg az eredeti szereposztásban: Kecskés Anna, Németh Orsolya és Boros Ádám már így felolvasva is nagyon érezte az anyagot.

A mű szövege Fenyvesi Orsolya előszavával itt érhető el:

A Kétlámpás írását a felolvasó színházi alkalomról itt találhatjátok:

https://ketlampas.blog.hu/2024/04/13/kikonnyitve

A másik idei drámát – egy színházi nevelési előadás improvizációkból írt szövegét – a Jurányi Ház színházi nevelési fesztiválján volt szerencsénk látni, és az egyik kedvencünk lett a szemle kínálatából. A Dante Casino produkciója A Szentmihályi Hajnalka leszámolja önmagát Kenéz Ágoston írásából készült. A játszóknak, Georgita Máté Dezsőnek, Juhász Tibornak., Ács Petrának és Csarkó Bettinának nem csak a karaktereket kellett megjeleníteniük, de a feldolgozó foglalkozás keretében drámapedagógusi szerepben is helyt kellett állniuk. Szalai Ádám drámapedagógus segítségével egy igazán innovatív feldolgozó foglalkozás készült az előadáshoz. A darab szövege friss, vicces, olvasva is megállja a helyét.

Rozgonyi-Kulcsár Viktória előszavával innen letölthető:

A Kétlámpás blog beszámolója a 6. Tantermi Színházi Szemléről itt található:

https://ketlampas.blog.hu/2024/03/27/6_tantermi_szinhazi_szemle

Jó olvasást és pihentető nyarat kívánunk!

MűteremTúra-Kusnyár Eveline festőművész keramikusnál jártunk

Fotók: Rékasi Attila

A családi házatokban, otthonodbam családi fészek „közepén” van a műtermed, nem igényled az alkotói magányt?

Az alkotás nem egy csapatmunka, hanem önálló tevékenység. Leghatékonyabban én is akkor tudok alkotni, hogyha csak erre összpontosítok és nem kell megszakítanom a folyamatot. Mivel azonban az ihletet a családomból merítem, néha inspiráló a gyerekeim jelenléte a műtermemben. Direkt kialakítottam nekik egy részt, ahol az eszközeik vannak, így amikor elkezdek festeni, ők is lefoglalják magukat. Szerencsére egyre ügyesebbek. Azt is tudják, mit hol találnak, ha esetleg valami egyéb eszközre lenne szükségük. Már nem kell mindenben segíteni nekik, így lehetőségem van elmélyülten alkotni.

Mondhatni patika rend van a lakás minden négyzetcentiméterén, úgy éreztem nem csak az interjú miatt, erre tippeltem a képeid konstruáltsága okán is. Az egy lelki igényed, vagy hétköznapi praktikusság? Hogy viszonyul ehhez a család, csemetéid kicsik még, hogy lehetséges ez a rend és tisztaság?

Ez inkább praktikusság, mint lelki igény. Az eszközeim elhelyezésének van egy rendszere. Amikor festek, vagy tervezek, szeretem a megfelelő anyagokat azonnal elővenni és így valóban az alkotási folyamatra figyelni. Mivel a gyerekek mellett csak korlátozott időt tudok a műteremben tölteni, alapvető fontosságú, hogy mindent azonnal megtaláljak. A gyerekek az elején szinte minden cuccomat szétpakolták. Volt olyan, hogy az alapozáshoz használt ecsetemet hetekkel később a fagyasztóban találtam meg. Ezután kénytelen voltam szabályokat alkotni. Használhatnak szinte mindent a műtermemből, de ugyanoda kell visszarakniuk, hiszen én ott fogom keresni. Ez tök jól bevált. Megtanulták a rendszert, így közösen használhatjuk a műtermet és az ősz hajszálaim is kevesebbnek tűnnek.

Mesélj kicsit a művészeti koncepciódról, illetve  festési technikáidról.

Munkáimban a gyerekeim mindennapjait örökítem meg. Ugyan létező jeleneteket festek, de az eseményeket összekeverem és kiegészítem, így a hétköznapi témák mellett saját múltam és gyerekkori élményeim is megjelennek. Ennek szimbóluma a nyúl, amit különböző formában, de szinte mindig a képeimre festek. A hétköznapi cselekedeteink mögötti boldog pillanatok érdekelnek. Gyerekeim még úgy tudnak örülni egy esős időszak csigainváziójának, hogy érdemes példát vennünk róluk. Szeretem ezeket a pillanatokat és ma már tudatosan figyelem és használom fel az alkotásnál.

Az alakok részletgazdag elemeit homogén színfelületekkel variálom. Gyakran használom a gyerekeim rajzainak részleteit is a képeimen, akár még nekik is megengedem, hogy belefessenek a képeimbe. Jelenleg egy barátnőmtől kapott, irodából kiselejtezett indigó készlettel kísérletezek. Érdekel a festés és a grafika kapcsolata.

A kerámia vonal, honnan hogyan jött, ott mintha az iparművészet dominánsabb lenne, vagy rosszul érzem?

A festészet mellett néhány éve kerámiával is kísérletezem. Mindig is élt bennem egy tárgyalkotó vonal. Néha szükségem van arra a fajta kikapcsolódásra, hogy teljesen elengedjem magam és az alkotás által egy másik síkba jussak. Festésnél már bennem vannak a tanult dolgok, még egy elmélyült alkotásnál is figyelek ezekre. Agyagozásnál viszont ezek nincsenek, pusztán egy meditatív, jótékony hatás érződik.

Jelenleg kisméretű szobrokat és tálakat készítek, ezek nem funkcionális, inkább dekoratív elemek. Folyamatosan keresem a kapcsolódást a festményeim és kerámiáim formavilága között. Gyakran kerülnek nyuszifülek, giliszták, csigák, vagy más a képeimen is megtalálható élőlények ezekre a tárgyakra.

Jól érzem, hogy nagyon tervszerűen dolgozol?

Mivel a családom miatt kevés időm jut az alkotásra, fontos számomra, hogy a műteremben hatékony legyek. Eleve az alapozás és egyéb fázisok száradási ideje is lelassít, fontos, hogy legyenek terveim. Általában a laptopomon tervezek, hiszen ezt egy altatáshoz is magammal tudom vinni. Kisfiam még így alszik el. Utazás közben is szoktam rajzolgatni, mindig van nálam füzet vagy legalább egy papírfecni. A festmény egészen az alkotás végéig változik ugyan, de a terv segít az iránymutatásban.

Egyre fontosabb személy vagy a kortárs művészet szövetében, mi az arány a műtermi munka és a menedzsment között?

Próbálok mindenre időt szánni, de ez nagyon nehéz. Tisztában vagyok vele, hogy elengedhetetlen például a social média jelenlét, a műtermi munkát mégis sokkal fontosabbnak értékelem. Próbálom megtalálni az arany középutat

Nagyon lazának, kiegyensúlyozottnak, boldognak tűnsz, mégsem kell pokolra menni, ha dudások akarunk lenni?

Hiszem, hogy lehet és érdemes örülni minden apró dolognak. Nagyon sokat tanulok ezzel kapcsolatban a gyerekeimtől, ők ösztönösen megtalálják ezeket a boldogságforrásokat. Szeretnék többet alkotni, fejlődni, néha őrlődök a feladatok és a vágyak között, vannak mélypontok amikor úgy érzem teljesen elvesztettem a türelmem, de ilyenkor veszek egy nagy levegőt, ránézek a gyerekeimre és rájövök, hogy megtaláltam a helyem.

Fontosnak tartod, hogy legyen időd a festésre, meg tudod mondani, hány kiállítható alkotásod van, illetve 70-80 éves korodra, lesz annyi, hogy mondjuk egy egyéni MODEM kiállításhoz elegendő legyen, beleférhet a Reigl Juditi volumen család, gyerekek, munka mellett is?

Jelenleg nem a képeim mennyiségén van a fókusz. Jobban foglalkoztat, a mögöttes tartalom, a kísérletezés, az új formák keresése, a szimbólumok kialakítása. A gyerekeim születése után inkább kisebb méretű vásznakra dolgoztam, ezeket tudtam befejezni. Most végre újra van lehetőségem nagyméretű képeket festeni. Szuper lenne a MODEM-ben kiállítani, de messze még a 80 év! Esetleg előtte nem lehetne? 2024. július 4-én csütörtökön a HAB-ban nyílik kiállításom. Azért az is menő lesz.

Legyen én szurkolok neked, köszönöm, hogy beengedted a FakTúra folyóiratot a műtermedbe, sok sikert a jövőre is!

Interjú és fotók: Rékasi Attila, fotóművész

A Kusnyár Eveline művésznő honlapja:

https://eveline.kusnyar.com

Mi van veled, Akárki? – performansz érkezik a Művészetek Völgyébe

A Kétlámpás Blog szerzői már kipróbálhatták a Láthatáron Csoport legújabb részvételi színházi előadását, aminek premierje a Művészetek Völgyében várható július 25-én. A Láthatáron Csoport kísérletező kedve nem lankad, biztos, hogy ha hozzájuk megyünk, valamilyen újdonsággal fognak meglepni bennünket, és biztosan lesz meglepetés az alkotók összetételében is. Ha belenéztek a társulatról készített írásainkba, magatok is meggyőződhettek erről.

https://ketlampas.blog.hu/tags/L%C3%A1that%C3%A1ron_Csoport

Ezúttal Manyasz Erika, Somhegyi György, Darázs Ádám és Feuer Yvette a középkori eredetű moralitásjátékokból inspirálódva alkottak meg egy, az emberi életút szakaszainak jellemző pillanatait felvillantó előadást. De mitől lesz ez részvételi és kísérleti? Egy általunk eddig alig ismert technika, a soundpainting alkalmazásától. A soundpainting valós idejű, zenei jellegű kompozíciók létrehozására való technika, amibe bárki könnyedén bekapcsolódhat, és egy olyan közösségi élmény részese lehet, ami egészen megújíthatja a közös alkotásról való elképzelését. Velünk legalábbis ez történt.

A játszók és a „külső szem”: Darázs Ádám, Feuer Yvette, Háda Fruzsina, Manyasz Erika, Somhegyi György

Egy kellemes nyári estén kutatni az élet értelmét, Akárkiként ráismerni és rálátni élethelyzetekre kicsit kizökkenve mindennapjaink mókuskerekéből, felszabadító érzés. Részesei, alkotói lenni egy színházi performansznak, felejthetetlen élmény. És mi másért is látogatnánk egy művészeti fesztiválra, mint hogy új élményekkel gazdagodjunk? Reméljük, minél több látogatónak része lesz ebben a Művészetek Völgyében. És abban is reménykedünk, hogy a következő évadban megtalálja otthonát a produkció, hogy minél többen részesei lehessenek.

Derecske Anno -Rékasi 50/30

Fotó: Lieszkovszky Veronika

Nagy sikerrel nyílt meg Derecskén Rékasi Attila fotóművész tárlata, Sándor Máté zeneszerző fuvoladarabját a szerző és Cseri Gyöngyi fuvolaművész adta elő, majd Hokné Zákány Marianna kurátor vezetésével egy studióbeszélgetesen „mesélt” az alkotó harminc éves pályafutása emlékezetes pillanatairól jó hangulatban, majd a megnyitó zárásaként Schvarzkopf Lujza mondta el Rékasi egyik kedvenc debreceni költöjének, Bényei Józsefnek Vásárfia című versét. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Rácz Anikó Derecske város polgármestere.

Utoljára látható – miért jó darabtemetésre járni?

Két darabtemetésen, tehát egy-egy előadás utolsó alkalmán jártunk a héten. Sipos László Márk Orwell-átirata régi, kedves előadásunk, a premier környékén láttuk először, és még kétszer ránéztünk, hogy éppen hová fejlődött, míg tegnap az Apertúra Bázison elbúcsúztattuk. Darabtemetésre járni azért jó, mert az alkotók megadják a módját a búcsúnak, ilyenkor tényleg mindent beleadnak a játékba, olyan energiák szabadulnak el, ami a nézőnek is felejthetetlen élménnyé teszi az előadást, akkor is, ha először látja. Így lesz a temetésből apoteózis, a halálból halhatatlanság. A tegnapi alkalom után az alkotók és a közönség még hosszú órákig boncolgatta a látottakat egy laza közönségtalálkozó keretében. Kritikusként ritka élmény, hogy végigkövethettük az XX84 teljes életciklusát, számunkra fontos referenciaponttá vált. Főképp a videók kiemelkedően kreatív használata miatt örökös összehasonlítási és hivatkozási alap, de arra is remek példa, hogyan lehet egy regényt sikeresen színpadra adaptálni. Sipos László Márk és Berényi Nóra Blanka arcaival pedig még mindig nem tudunk betelni. Nagyon szerettük azt is, ahogy a produkció kommunikált velünk, minden email, minden Facebook-bejegyzés, esemény tovább építette az XX84 köré szerveződő közösséget. A darabhoz készített emléktárgyak, kitűző, bögre, hűtőmágnes megbecsült színházi relikviáink lesznek. Bár a melankólia elkerülhetetlen, az elengedés mindig nehéz, több, örömre okot adó esemény is vár ránk. Berényi Nóra Blankát a Radnóti Miklós Színházban láthatjuk számos remek szerepben, míg Sípos László Márkot a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Azt, hogy a Sipos László Márk milyen új, saját produkciókkal készül a közeli és távolabbi jövőben, megtudhatjátok, ha velünk tartotok vasárnap a Tilos Rádión a Kétlámpás csodálatos barátai című műsort hallgatva.

A darabról készített 2021-es kritikánkat itt olvashatjátok el, és aki szeptemberben Szombathelyen jár, egy utolsó utáni alkalommal megnézheti ezt a remek előadást.

https://ketlampas.blog.hu/2021/11/14/xx84_988

Ha megismerünk egy új társulatot, szívesen göngyölítjük föl az előzményeket, és pótoljuk régebbi előadásaikat. Így történt ez velünk az Imposztor Színházi Társulat esetében is, akiknek a Betiltott etűdök archívuma című előadása annyira megfogott minket, hogy mindenképpen meg akartuk nézni előző produkciójukat, a Sohasevolt semmise címűt is.

Egy színházi társulat elfelejtett kellékese véletlenül összekeveri a kelléktárban a mérget és a szerelmi bájitalt rejtő üvegeket, így a Shakespeare-drámák halálra ítélt szereplői egymásba szeretnek, a szerelmesek pedig meghalnak. Egyedül Pöcök, a kétbalkezes kellékes mentheti meg a darabokat, de ehhez kivételesen ő is kénytelen rálépni a világot jelentő deszkákra.

S. Papp Máté egészen kiváló író, és remek stílusérzéke van. Ebben az előadásban bravúrosan imitálja Shakespeare nyelvezetét, a rímes szöveg rendkívül szórakoztató. Nem tudjuk, milyenek voltak az előző előadások, ez az utolsó annyira üde, bájos és felszabadult volt, hogy a teltházas közönség az előadás végén nagyon sokáig nem akarta elengedni az alkotókat. A színészek, Wettstein Márk, Fabiny Lujza, Kertész Boglárka, F. Tóth Gergely, Kereki Kristóf, S. Papp Máté, a kifordított shakespeare-i világban és a Kalliopé Színház művészeiként is otthonosan mozogtak a színpadon. Az egyre szürreálisabb események őrülete és kavalkádja nagyon precízen megtervezett, az előadás feszes és jó ritmusú marad, S. Papp Máté rendezőként sem hagyja szétesni, pedig az ilyen struktúrájú daraboknál ez reális veszély. Ismét élőzene kísérte a produkciót, Szőgyényi Júlia csellója és Csanálosi Ilonka zongorajátéka együtt élt az előadással. Igazán szerencsésnek érezzük magunkat, hogy sikerült elcsípnünk ezt az utolsó alkalmat.

Örömünkre szolgál, hogy egyik legkedvesebb erzsébetvárosi színházunk, a Bethlen téri Színház rezidens társulata lett az Imposztor, így a következő évadban, reményeink szerint, sokat fogjuk látni őket.

A Betiltott etűdök archívumáról itt írtunk:

https://ketlampas.blog.hu/2024/06/09/betiltott_etudok_archivuma

Derecske Anno ajánló

Fotó: Katona Ákos

Hokné Zákány Marianna, a kiállítás kurátora a képekről:

Attila olyan képeket válogatott össze a városnap alkalmából nyíló jubileumi kiállítására, amelyek a derecskeiek számára nem csak képek, hanem emlékek is. Akarva akaratlanul elkezdtünk a képek láttán nosztalgiázni. Egymást követték a „Jeszusom! Te jó Ég! Erre már nem is emlékeztem! „  megnyilvánulások, amikor a képeket nyomtattam. Csak arra lettem figyelmes, hogy egyre többen lettünk és csak jöttek egymás után a sztorik. Jó volt egy kicsit megint a 80-as 90-es évekbe visszarepülni…

Búcsú az Ódry Színpadtól

Kép forrása: Az Üres tér című előadás eseményoldala a Facebookon

Egy idén 65 éves történet záródik le véglegesen 2024. június 9-én. 2021 februárjában már egyszer elbúcsúztunk a játszóhelytől, ami egy átmeneti időre újra a SZFE színpadaként üzemelhetett ez év júniusáig. Rengeteg csodás előadást, felejthetetlen élményt köszönhetünk az Ódrynak, itt fedeztük fel, milyen remek dramaturg Sándor Júlia, milyen különleges rendező Nagy Péter István és Dohy Balázs, itt véstük az eszünkbe, hogy Barna Lilla, Hojsza Henrietta, Márfi Márk, Ténai Petra munkáit mindig keresni fogjuk. Ez az évad újra a csodák évada lett ezen a helyen, a negyedéves prózai és fizikai színházi rendező, koreográfus osztályok csodálatos produkciókkal építették tovább a hely auráját. Mert minden koszlottsága, foszlottsága mellett az Ódry Színpadnak aurája van, a falakba épült az a rengeteg lelkesedés, megrendültség és hála, amit nézők generációi éreztek, az a tömérdek munka, tapasztalás, felismerés, ami hallgatók és oktatók sokaságában született 1959 óta. De ez a hely nem lenne az, ami, ha halála nem lenne méltóságteljes és nagyszerű. Két előadás búcsúztatja az Ódry Színpadot a napokban.

Az Ódry Színpadhoz köthető írásainkat itt olvashatjátok:

https://ketlampas.blog.hu/tags/%C3%93dry_Sz%C3%ADnpad

Kép forrása: Kétlámpás Blog Facebook oldala

„Néha lépteket hallok. Hangokat.
Azt gondolom: visszajönnek
néhányan visszajönnek,
megpróbálnak újra berendezkedni,
keresnek valami itt felejtett tárgyat,
vagy valakit, akit elhagytak.”

Zsótér Sándor most végzős prózai színművész osztályából Kiss Nikolett, Major Irma és Rákos Olivér kiegészülve a negyedéves osztályok egy-egy tagjával, Bari Istvánnal és Lukács Ádámmal Beckett-miniatűrökből hozták létre az Ódry Színpadtól búcsúzó előadásukat, az Üres tér címűt. Rákos Olivér rendezése kifejezetten szuggesztív, nagyon erős hangulatisággal bír. Beckett meglepő módon jó választás, mert nem csak a rezignáció, a posztapokaliptikus magány illik az esemény hangulatához, a búcsúhoz, az elveszettség érzékeltetéséhez, hanem valamiféle dacos remény fölmutatása is sajátja lesz. A becketti véglényeknek most nem a szánalmassága és groteszk nevetségessége, hanem a szívóssága, a minden körülményt felülíró életösztöne erősödött föl. A június 6-án látott előadás ezért bizakodással tölt el bennünket, amíg a nap, ha néhány órára is, de fölkel, addig lesz színház!

Kép forrása: A Cabaret című előadás eseményoldala a Facebookon

Nagyszabású produkcióval, igazi tűzijátékkal, a Cabaret című musicallel int búcsút nekünk az Ódry Színpad június 9-én. A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a kaposvári Rippl-Rónai Művészeti Kar, illetve a Pesti Magyar Színakadémia hallgatói/tanulói közreműködésével létrejövő előadás már ezzel a névsorral reménykeltő. A különböző intézményekbe járó fiatalok együttműködése hosszú távon is azzal kecsegtet, hogy a fiatal tehetségek megtalálják egymást és azt a fórumot, ahol hallathatják a hangjukat. Csáki Benedektől már láttunk musical-rendezést, az SZFE harmadéves bábosaival rakott össze egy remek Chicago-t, úgyhogy tudjuk, hogy jó kezekben van a legendás alapanyag. Két kedves ismerőst is fölfedeztünk a játszók között, a konferansziét Bíró Kristóf, Sallyt Ferenczy-Nagy Boglárka alakítja. Reméljük, sokszor és változatos helyeken lesz majd látható a következő évadban.

Együtt lenni jó – közösségi színházi előadások az évadban

Kép forrása: https://trafo.hu/programok/szinhaz_kozveszelyes_munkakerulok

Igen erős évadot zár egy különleges színházi forma, a közösségi színház. A közösségi színházi előadások úgy jönnek létre, hogy egy csapat meghirdet egy témát, aminek mentén előadást szeretne készíteni, és ehhez keres civileket, akik tudnak ehhez a témához kapcsolódni, és van kedvük, idejük kimunkálni, színházi formába önteni a történetüket. Bár ez nem feltétel, jó esetben a nagyon hosszas, akár egy éves közös munka eredménye egy olyan színházi előadás lesz, ami a tágabb közönség számára is érdekes. Ez a forma kellőképpen rugalmas, ezért jól kombinálható egyéb színházi formákkal, a kísérletező kedvnek csak a fantázia szab határt. Az alábbiakban összeszedjük az évadban látottakat, sok előadás szeptembertől újra elérhető lesz, érdemes őket keresni. Külön köszönet illeti azokat a helyeket, akik befogadják ezeket az előadásokat: a MU Színházat, a Trafó House-t, a Jurányi Házat. Csatolt kritikáinkból részletesebben is megismerhetőek a produkciók. Aki szeretne mélyebb betekintést nyerni, hogyan is készülnek az ilyen alkotások, esetleg kedvet kapna, hogy résztvevőként csatlakozzon egy ilyen kezdeményezéshez, hallgassa meg két alkotóval, Török Tímeával és Kocsonya Zsófiával folytatott beszélgetésünket a Tilos Rádió archívumából!

https://tilos.hu/episode/ket-lampas/2024/03/03

Kösszhasznúsági jelentés a MU Színházban

Fotó: Éder Vera

A Kösszhasznúsági jelenetés témája az önkéntes munka. A résztvevőket toborzó felhívásban olyan embereket kerestek, akik valamilyen ügy mellett elkötelezték magukat. A többkörös interjúk során kiderült, hogy a legértékesebb dolog, amivel hozzájárulhatunk egy számunkra fontos ügy sikeréhez, az a szabadidő és a folyamatosan fejlesztett tudás, amit erre az ügyre áldozunk. Így aztán az előadás fókusza az önkénteskedés lett. Szivák-Tóth Viktor rendező és Róbert Júlia író-dramaturg készített előadást a nagyon sokféle történetből, amit a játszók hoztak. Nekünk az előadás sokszínűsége lett a legmaradandóbb élményünk a produkcióról.

https://ketlampas.blog.hu/2023/10/24/kosszhasznusagi_jelentes

Örökölt bors a MU Színházban

Kép forrása: MU Színház fb.

Az Örökölt bors a közösségi és a részvételi színház pontosan kimért keveréke. Közösségi színház, hiszen az alkotók egy-egy ételhez, italhoz kapcsolt személyes családi történeteikből állították össze az előadást. Részvételi színház, nemcsak azért mert a közönség asztaltársaságokra oszolva eheti végig a menüt, de azért is, mert az előadás egy pontján mi is bekapcsolódhatunk a vacsora elkészítésébe, így az utolsó fogás valóban közös alkotásként kerül az asztalra. Kocsonya Zsófi diplomamunkájának színházi előadássá fejlesztett változata volt a legkülönlegesebb és legkedvesebb közösségi színházi élményünk. Kedves, játékos, és nem mellékesen finom előadás részesei lehettünk.

https://ketlampas.blog.hu/2023/11/26/orokolt_bors

Remény panzió a Jurányi Házban

Kép forrása: https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/remenypanzio

A kerettörténet szerint négy kiugrott független színházi színész – Göndör László, Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, Szabó Veronika – valami radikálisan újba fognak, és megalapítják a Remény panziót, ahová civil aktivistákat hívnak meg, akiknek regenerálódásra van szükségük, hogy megmeneküljenek a kiégéstől. Ez a megoldás megosztja a feladatokat a szereplők között, a civilek hozzák a személyiségüket, a történeteiket, az ügyüket, amiért dolgoznak, a színészek, a rendező és a látványtervező (Raissa Kankelfitz) pedig színpadi játékká, előadássá konvertálják ezt. A Stereo Akt előadása a Jurányi Házban nagyon sokféle témát érint, a környezeti igazságosságot, a közoktatást, a nőjogokat, lakhatást, inklúziót és a fenntarthatóságot. Érdemes volt megismerni az ezeken a problémák megoldásán dolgozó aktivisták gondolatait.

https://ketlampas.blog.hu/2024/01/18/remeny_panzio

Köd előttem a MU Színházban

Kép forrása: MU Színház fb.

Az előadásban két idősík jelenik meg, videóinterjúkban, ezeket Fodor Fanni készítette, 1956-ban kivándorolt honfitársaink mesélnek menekülésről, új életről, honvágyról, míg a színházteremben a játszókat most foglalkoztató, a menni vagy maradni kérdést feszegető problémák elevenednek meg jelenetek és monológok formájában. A jelenbeli dilemmák, félelmek, remények párbeszédre lépnek a múltbeli tapasztalatokkal, történetekkel. A játszókkal Török Tímea és Róbert Júlia dolgozott, a látvány Molnár Anna és Török Tímea munkája. Az előadás nagyon a szívünkhöz nőtt, hiszen az első másodperctől követtük a létrejöttét.

https://ketlampas.blog.hu/2024/05/26/kod_elottem_242

Közveszélyes munkakerülők a Trafó House-ban

Utolsóként egy családi emlékekből kiinduló, de nagyon is aktuális problémakör köré szerveződő előadást láttunk: a Közveszélyes munkakerülőket. A szabadúszó lét örömeit, terheit, félelmeit és reményeit osztották meg egymással a felhívásra jelentkezők, és hozták létre hosszas munkával ezt az előadást. A Thury-testvérek dramaturgként, grafikusként és táncos-koreográfusként nagyon sokféle tudást raktak bele a produkcióba, ez kiegészülve a szereplők és a többi alkotó tudásával egy rengeteg, hol remekül, hol kicsit kevésbé működő, nagyon változatos eszközökkel dolgozó előadást hoztak létre. Az átjött a Trafó nagytermének intimnek nem nevezhető terében is, hogy a résztvevők mennyire szeretik ezt a produkciót, a közönség pedig rezonál, végig együtt él az előadással, és a közös játékba is bevonódik. Az előadásban izgalmasan keveredik a dokumentumszínház és a közösségi színház.

https://ketlampas.blog.hu/2024/05/29/kozveszelyes_munkakerulok

És ezzel még korántsem merítettük ki a témát. Érdemes lesz keresni az ÖrkényKözben az 1.5 ezrelék – Józanságaink története című előadást, amely az alkoholhoz való viszony témáját dolgozza fel, és a KÁVA Kulturális Műhely Projektjeit.

AI vs Deep State – interjú a siker sci-fi alkotóival

Kép: AI vs Deep State

Tarol a nemzetközi rövidfilmfesztiválokon Weith Katalin rendező-producer sci-fi filmje, amelynek férfi főszereplője a Barátok közt sorozatból is ismert színész, Bodor Géza. Az eddig 51 díjat besöprő, komoly társadalmi és technológiai kérdéseket is felvető produkció és a magyar film kapcsán rég látott siker okán kérdezte az alkotókat a FakTúra művészeti folyóirat.

Katalin, Ön két neves amerikai stúdiumot is elvégzett, majd az ELTE filmkészítő szakán is diplomát szerzett, tehát hivatásos szakember, nyilván rálát a mai filmes közegre. De hogyan találta meg főszereplőnek Gézát? Sokan őt inkább a Kettőspont színházból, drámákból ismerünk.

Weith Katalin: Számomra viszont egy film, a Drága Elza című 2014-es produkció hozta az ismeretséget. Én itt társproducer voltam, Géza pedig remek szerepet, egy nagyon férfias karaktert játszott. Így amikor most ilyet kerestünk, nekem egyből bevillant Géza karaktere! Ez volt az egyik tényező. A másik pedig, hogy ebben a produkcióban elengedhetetlen a perfekt angol nyelvismeret, hogy a nyelvhasználat semmiképpen ne okozzon plusz figyelmet, a színész abszolút a játékra tudjon koncentrálni. Gézánál mindkettő megvan, láttam őt játszani, zseniális!

Géza, te miként reagáltál a felkérésre? Milyen kihívásokat hozott ez a filmszerep? Van olyan, amikor nem vállalsz el egy szerepet?

Bodor Géza: Természetesen nagyon örültem, amikor Katának eszébe jutottam. Ritkán, csak extrém esetekben utasítok vissza darabot, felkérést. Az a hozzáállásom, hogy egy színésznek a produkciót kell „szolgálni” és legjobb tudása szerint megfelelni a figura megformálásában, most is erre helyeztem a hangsúlyt. Talán az Ai-vel való közös munka hozott kihívásokat, de mivel én tech fan vagyok, ez nekem szerencsére nem volt újdonság. Inkább egy olyan kihívás előtt álltam, hogy hirtelen, gyorsan kellett megoldani a feladatot.

A rendezőhöz fordulok kérdésemmel: mi volt az alapja a forgatókönyvnek, honnan a film története? Úgy olvastam, egy sci-fi regény volt a kiindulás. Úgy érzékeltem, nem egy széles körben ismert mű az alap.

Weith Katalin: Tizennégy éve ismerkedtem meg az íróval, több művét olvastam, illetve a kiadóm jelenteti meg az álnéven író szerző sci-fi illetve összeesküvés elméleti könyveit. Nem véletlen ír álnéven, hiszen témafelvetései nagyon erősek, politikai trélerek, összeesküvés elméletek. Három kötetes Az elme gyilkosai című könyveket olvastam tőle, ezek adták a forgatókönyvhöz – amit együtt írtunk – a gondolati hátteret. Röviden: ezen írások főszereplője Julius Andon, akit Géza alakít és akiről tulajdonképpen szól ez az egész film, őrá építettem az egész projektet. Julius Andan tulajdonképpen egy fiktív szereplő, aki árulóvá válik a legfelsőbb kasztból, besokall, elege lesz és leleplezi mindazt a manipulációt, elnyomást és egyéb igaztalanságokat, amit huszonöt éven keresztül művelt. Ez a gondolat egészült ki fikciós elemekkel, úgymint a mesterséges intelligencia és Julius együttműködve milyen új világot tudnának létrehozni. Ehhez az írónk A világ a színfalak mögött című könyve is sok inspirációt adott. Rendezőként az én személyes „küldetésem” a fimmel egy boldogabb, jobb, mondhatni idealizált társadalom létrehozása.

Géza, mitől lesz izgalmas ez a film, mi hozhatja a sok díjat?

Bodor Géza: Ahogy Kata mondta, ez a történet Julius Andannak a története. Nagyon sokat dolgoztunk vele, hogy a vásznon is erős lehessen. A filmnek a fogadtatása egyenlőre nagyon kedvező, hisz több díjat is nyert. A világ a színfalak mögött könyv az egy alap, abból nőtt ki a történet, mondhatnánk, hogy ez egy spinoff tulajdonképpen, de attól válhat egy sztori izgalmassá, hogy belekerülnek szereplők, így egészen más dinamikája lesz a filmnek, mint amilyen a könyvnek van. Aki szereti a könyvet az szeretni fogja a filmet, de ha elolvasod a könyvet az még nem spoilerezi le a filmet. Szóval nagyon-nagyon izgalmas alkotás született, ami megjelenhet a díjak odaítélésénél is.

Nem vagyok filmszakértő, de ha jól láttam, egy olyan fesztiválon is díjazott lett a film, ahol az Oscar Díjjas Mindenki című magyar kisfilm is sikerrel szerepelt, ha lehet ilyet kérdezni egy rendezőtől, mennyire „rangos” díjakat tarol Julius Andan története?

Weith Katalin: Nem csak a film rövid, az elkészülési ideje is az volt, tavaly áprilisban indult a projekt, amikor elkészült a végleges változat, teszteltük online egy zárt vetítésen, amit kétezren néztek meg. A filmnézők hatszáz kérdőívet küldtek vissza és nagyon pozitív volt a visszajelzés, erre alapozva, kezdtük el az angol nyelven forgatott filmünk nemzetközi fesztiválokra való nevezését. Ezeken a megmérettetéseken első körben online formában versengenek az alkotások a havonta vagy negyedévente megrendezett fesztiválokra általában több ezer filmet neveznek. Akik itt első helyezést értek el, azok bekerülnek az éves rendezvényre és ott megmérettetődnek egy nagyon komoly zsűri előtt. Én eleve csak olyan fesztiválra neveztem be a filmet ami úgynevezett IMDb által elfogadott fesztivál, mert az már rögtön egy szűrő. Amikor megnyertünk egy fesztivált, akkor kaptunk egy IMDb linket, hogy feltölthetjük magunkat és az IMDb kereszt ellenőrzést is végzett, így mondhatni nem „futottak még” kategóriájú fesztiválokra sikerült bejutnunk. Igyekeztem figyelni arra is, hogy hol vannak azok a városok, ahol a filmvilág koncenrálódik, tehát ahol utána majd az élő vetítésen megjelennek olyan befektetők, producerek, akik érdeklődhetnek az alkotás iránt, ezért Los Angeles-t és a többi jelentős filmes amerikai városokat és angliai fesztiválokat céloztunk meg.

Itt szeretném elmondani, hogy most vasárnap (2024. júnus 2.) lesz nyilvános a film, eddig zárt csatornán volt a fesztiválok miatt, vasárnap indul egy komplex weboldal is, sok információ lesz rajta a film kapcsán, úgyhogy meg lehet nézni az alkotást és lesz egy „beavatottaknak” szóló jelentkezési lehetőség, regisztráció is, ugyanis egy közösséget hozzunk létre azoknak, akik szeretnének hasonló módon egy „jobb” világot létrehozni és velük folyamatosan kommunikálni fogunk, heti hírlevél és minden egyéb formában.

Mit mondhatok? Ötvenegy díj csak eddig! Gratulálok és azt ígérhetem a FakTúra folyóirat követni fogja ezt a példátlan sikert, köszönöm az interjút.

Rékasi Attila, Budapest 2024. május 30.

Néhány a díjak közül:

A film honlapja:

Klasszik-rock parádé Újpesten

Fotó: Rékasi Attila

Klasszik-rock parádé – Rock Cover Night; Kedélyes Urak, Chili Con Carne – Május 10. Újpesti Kultúrális Központ – Ifjúsági Ház

Május idusán egy kellemes Duna-menti séta után az újpesti Ifjúsági Ház előtt ért az este, Rékasi Attila barátom társaságában. A hívószó ezúttal a klasszikus rock volt: egy Deep Purple és egy Red Hot Chili Peppers tribute-zenekar lépett fel aznap este. Az intézmény dolgozóinak szívélyes útbaigazítása után, némi sörrel felfegyverkezve elfoglaltuk a helyünket a nézőtér szélén felállított asztaloknál. A Rock Cover Night címmel futó esemény eredetileg hét órás kezdéssel volt meghirdetve, ehhez képest körülbelül háromnegyed 8-kor csapott a húrok közé a Chili Con Carne. Mikor megérkeztünk, alig lézengtek néhányan a teremben, de bíztunk benne, hogy mire a zene felharsan, legalább fél ház lesz. A közönség azonban csak nem akart odatalálni, amit nem kis megütközéssel vettünk tudomásul, de erről majd később.

Bevallom, noha szimpatizálok a Chilivel egy ideje, nem ismerem behatóan a munkásságukat, így jó pár nótát nem tudtam beazonosítani. A színpadon a zenekar mindenesetre beleadott mindent, még ha kezdetben egy kicsit statikus is volt az előadásuk. Több nóta is elhangzott az első nagy sikerlemez, a Blood Sugar Sex Magic előtti vadócabb időszakból, és a harmadik nóta környékén kezdtek belemelegedni a srácok. A nézőtér közepén táncikáló néhány néző legalább vissza tudott valamit sugározni a színpadról áramló energiából. 

Az énekes hamar nekivetkezett, és Anthony Kiedis-t idézve ugrált szünet nélkül, hibátlanul hozva közben a dallamokat, a basszer és a dobos is feelingesen hozta a témákat, egyedül a gitáros színpadi jelenlétével nem voltam teljesen kibékülve, igaz, hogy maga Frusciante sem szántja fel a deszkákat általában. Pontosan és érzéssel nyomták, a hangosítással azonban sajnos akadtak problémák, végig volt egy alapzúgás, ami a csendesebb daloknál volt zavaró. Összességében nem érheti panasz a produkciót, a vállalásukat teljesítették, az anyabanda hőskorához  képest persze visszafogottabban, de, végül is, kinek is hiányzott volna 2024-ben az egy szál zoknis megjelenés, nem igaz? A nagy slágerek (Give it away, Californication, Other Side) a vége felé jöttek, kerekké téve a produkciót.

KOVRövid átszerelés után jöttek a Kedélyes Urak a Purple dalokkal, és bár a Chiliék is jól nyomták, azért rögtön érződött, hogy itt már egy évtizedek óta összeszokott, profi banda szól. A Rockbook szerint 1985-ben alakultak (talán Gillanék újbóli, 84-es összeborulása inspirálta őket), majd hosszabb szünetet követően 2008-től zenélnek ismét aktívan. Gazdag múlt áll tehát a csapat mögött, rutinosan csaptak bele a Burn című örökzöldbe. Persze a leglegendásabb felállás, a MK2 éra is képviseltette magát, másodiknak a Speed King jött az In Rock c. alapvetésről, és ekkor már én sem tudtam az asztalnál maradni, bementem csápolni, noha sajnos a második etapra sem lettünk többen. A csapat frenetikusan idézte meg a híres gitár-orgona párbajokat, közben kétszer is kikacsintottak az egyik legsikeresebb Purple utódzenekar, a Whitesnake karrierjére is (Fool for your loving, Ain’t no love in the heart of the city.)
Sajnos a késés miatt rövidített programot játszottak, pedig a jelenlevők biztosan nem bántak volna kétszer ennyi nótát –  egy ilyen életműből bőven lehet csemegézni. Így végül maradtak a legsikeresebb Machine Head album meganótái, a Highway Star, Lazy és persze a dédanyám által is ismert Smoke on the Water – ezekkel nem lehet hibázni, nem mintha egyébként lett volna gyenge pontja a produkciónak. Érdemes őket elcsípni majd, az énekesük elmondása szerint ősszel játszanak ismét Újpesten.
A koncert után sikerült néhány szót váltanunk Kedélyesék basszusgitárosával, aki szintén nem értette, miért volt ilyen kevés fizetővendég. A két zenekart 2600 forint ellenében lehetett megnézni, ennek a programnak ilyen áron, a kb. 120 ezer fős Újpest kellős közepén, péntek este ennél sokkal több embert kellett volna bevonzania. A rock iránti általános érdektelenség ellenére is lefogadom, hogy sokan eljöttek volna, ha például nem egy szem plakát lett volna kitéve a kerületben, az Ifjúsági Ház bejáratánál. Több helyen lett itt elbaltázva a szervezés, amibe e helyütt felesleges is talán belemenni, csak azt sajnálom, hogy sok gitárzenét szerető embernek lehetett volna egy szuper estéje, ha tudnak a koncertről. A Chili Con Carnén és a Kedélyes Urakon mindenesetre nem múlott volna.

Kovács Gergely

Amit magammal vinnék – Fotóművészek Pécsi biennáléjáról

Amióta nem emlékszem sem arra, aki vagyok, sem arra, ahonnan jöttem, szabadabban áramlik a levegő a tüdőm felé és vissza, fut a vér az ereimben, a szemem előtt olajos gördülékenységgel különös képek olvadnak egymásba, felfogni sincs időm őket, csupán gyanítom, hogy ezek röghöz kötött egykori világom utolsó tüneményei. Lehunyom a szemem, mert az elmém nem képes követni őket, és amikor kinyitom, egyenest a napba bámulok, nem vakít, nem igazi, kör alakú darabja az égnek a falevelek között,

A Fehér Vera: Mesterséges kör, a Let Them Breathe You című sorozatból, 2022.

negatívja mégis előttem táncol, amint az utca forgatagára irányítom a figyelmemet, körülöttem kocsonyásodik az idő, nagy levegőt veszek, mielőtt borostyánná merevedne, mögötte elmosódó alakok táncolnak, kinyújtott végtagokkal, egymást soha el nem érve,

Agócs József: Tánc, 2019.

már csak az iramot érzem, el fogok szédülni, kell egy tükör, amiben megkapaszkodom, másképp elzuhanok. Egy kirakat üvegében megpillantom magam –vénséges tibeti arc, férfié és nőé egyaránt lehet. Mellette felirat: néma embermese – ő volnék?

eM Soós György: Néma embermesék Tibetből, 2016

Közelítek hozzá, bebújok ráncai hasadékába, vissza önmagamba – hogy ki ez az önmagam, az még kérdés, tengernyi a válasz, látom is e tengert, hamuszürke víztömeg, kopár, sziklás partján ember nagyságú képkeret áll kapuként,

Fuchs Lehel: Képkapu, Ciprus, 2019

a belé zárt hullámok felé indulok. Víz és ég mind sötétebb lesz, már feketén ragyog, mint az éjféli égbolt, a keret mértani szövevényre bomlik. Egy szédítően magas bérház belső udvarán nézek felfelé, egyformán kopott ablakok és erkélyek mechanikus hálójára, melynek súlyát az ég fekete csíkja sem enyhíti.

Balogh Attila: Hong Kong, 2018

Valamelyik piszkos kis lyuk az enyém e toronyban. Érdemes-e tovább kutatni a személyazonosságomat? Teszek egy lépést hátra, ahol az előbb még a part volt, ekkor azonban világosság gyúl egy földszinti ajtó két szárnya közt, a fénycsík épp a lábamig ér.

London Katalin: Kijárat 3, 2010.

Az ajtó homályos szobára nyílik, itt látlak meg először egy hasadt tükörben, lehajtott fejjel, meztelenül állsz egy ódon konyhaszekrény előtt, melledet és ágyékodat elrejtik a törésvonalak,

Hitre Imola: Censored 2. részlet a Censored című sorozatból, 2018.

de már ennyiből is tudhatom, férfi vagyok; némi sajnálattal vetem le fele gúnyám, ekkor nézel fel, de csupán vérvörös ajkadban lehetek biztos, a szemüvegedről visszaverődő fény elrejti tekinteted – ez a fény belőlem eredne? Képtelenség. Oldaladba kerülök, most guggolsz, egy futó lendületével, talpadat magas sarok támasztja meg, hátad nyílként görbül előre,

Ajkai Dávid: Vogue Brasil, 2017.

egy biztos célra meredsz; lehetetlen keresztezni szemed sugarát. Szólok hozzád, de nem hallod, füledet egy szegfű takarja. Aztán mégis észreveszel, arcod fényködbe temetkezik,

Nyilas Ilona: Önarckép,1974.

valaki más hazudja rád, nem én, ezúttal tényleg látsz, egy másodperc, és egyetlen titkom sem marad az enyém. Hogy mindkettőnknek bizonyítsam, tévedek, magammal húzlak, fel a kockalabirintusba, szerény kis odúmba, valami fontosat akarok mutatni, csak akkor tudom meg, mit, amikor rátalálunk. Órákon keresztül mászunk felfelé egyforma folyosók és ajtók rendszerében, lábaid ólmosságát érzem, noha bárhová benyithatok, hozzám jutunk. Felrántom a legközelebbi ajtó kilincsét, mögötte végtelen beton, középen neonfény alatt egy alvó cédrus.

Martinkó Márk: Mesterséges Zöld No.8.

Otthonunk lehet e hely? Rám meredsz, szemeinkben egymásra merőleges kérdések. Lennie kell itt még valaminek, ami jóváhagyja maradásunk, és a fa mögött, a föld fölött lebegve meg is lelem a szegfűd mását. Fellélegzem, máris megragadjuk a szárát, de nem történik semmi; keserves a felismerés: a virágot tartó kezek nem hozzánk tartoznak.

Ambrits Tamás: Szerelem 2020-2021. (digitális fotómontázs)

Két csonk kapaszkodik bele görcsösen, mi már nem férhetünk hozzá. A neon halk pukkanással kialszik, és emlékezni kezdek a világra, amelyből jövök, bár helyet és évszámot nem tudnék megnevezni. Nem várom meg, amíg a szoba rám hull, futásnak eredek, talán benned botlok meg, talán a küszöbben, néhány lépcsőfok és az utcán vagyok, romok közt, nehezen tisztul a kép, mintha egy golyó ütötte szélvédőn keresztül figyelném.

Mónos Gábor: Tájkép Csata közben, részlet a Délszláv háború című sorozatból, 1991.

Mánfai György: Apály, 2013

Torkom kiszárad, elhagyott csónakok,

majd egy strand behavazott csúszdája mellett visz az utam,

Kerekes Emőke: Strand, részlet az Losif, Alexe, Koloman című sorozatból, 2019

amin egykor boldogan siklottam lefelé. A nevedet kiáltom, hátha a közelben vagy még, az igazat üvölteném, de a szám tele van újságpapírral,

Haris László: Törvénytelen avantgarde, 1971.

bölcs bolondok gondolatait öklendezem fel csupán, azt is szalagcímekben. Amott végre mozgás: halászok jönnek szembe a parton,

Balázs Zsolt: Halászok, 2022

görnyedt háttal, megfeszült arccal, hosszú kötélen homályos alakzatot húznak. Egyszer már láttam őket, egy anya fiatal arca rémlik fel, a karján ülök, amikor észreveszem a komor menetet a nyitott ajtóból, kinyújtom a kezem, futnék hozzájuk, de ő szorosan fog: Nem szabad!

Schild Tamás: Nem szabad?!, Somogy, 2017

Nem ez az utad. Most mégis közéjük állok, segítek húzni, nem állhatunk meg, menet közben jár körbe a felejtés vize, hogy kimarja orrunkból a halbűzt, két korty között téged kutatlak, mígnem egy ajtó gyanánt lengedező áttetsző függönyön megtalálom csupasz torzódat,

Máthé András: Drapéria, 2020.

jobb így, nem bírnék a szemedbe nézni. Felém libbensz a szélben, először el-elhessegetlek, de végül engedek, drapéria-bőröd rám csavarodik, orromat por savanyás szaga üli meg, fojtani kezd, hörögve-kapálózva szabadulok, nincs miért maradjak, visszahúzatom magam a halászokkal a vízbe. Nyugalomra lelnék a habokban, de a víz nem enged lélegezni, süllyedek, kitapintom ősöreg tibeti arcom, ráncaimban megül az iszap és egyre mélyebbre hatol a fejembe. Tán százszor is megfulladok, míg végre sirályok vijjogására eszmélek, és újra meglátom magam – egy fiú bukkan vigyorogva elő a tengerből.

Molnár Zoltán: Velencei tó, Agárd, Magyarország, 2016.

Hisz mi sem történt; az ég könnyű, a víz nedves, a hangodat hallom a közelből. Pehelyként úszom a felszínen, hajam megszárad, szőkén lebeg, búzakalász a szél ringatta mezőn;

Zsila Sándor: Szellőszárnyán, 1996.

nem vagyok egyedül, mellettem is lengedeznek, olyanok, mint én; maga a búzamező vagyok, ringásom lassan elcsitul, és a mozdulatlan táblából egy arc nevet a napba,

Szilágyi Lenke: Kiss Erzsi, Pettend, 2001.

csak te lehetsz az, még ha nem is tudom a neved, lehunyt szemhéjad alatt egy újabb napra elegendő béke. Idáig ritkán jutok el, nincs is már tovább, ezért jöttem, ez az a perc, amit, érzem, már nem vehetnek el tőlem. És miután az ébresztőóra hangjára engedelmesen visszaólmosodom testem horgonyába egy fotókiállítás másnapján, néhány másodpercig csakugyan az enyém.


2024.05.02 Budapest
Kovács Gergő

Kovács Gergő író, előadóművész írói blogja:

https://taleteller.blog.hu/?token=689c129a88b1f90dd1ec2790e8dbde12

Kárpáti Péter: Térkép a túlvilágról – előbemutató a Trafó House-ban

Már 2023 szeptemberében megismerkedhettek a szerencsések Kárpáti Péter hosszú időn át írt regényével, méghozzá egy egészen különleges formában. A Selinunte Kiadó könyvbemutatója a Trafóban felolvasó színházi keretek között ismertetett meg minket a művel. Mi azon melegében el is olvastuk a művet, és a könyvbemutatóról és a regényről jelentettük meg írásunkat. Tehát a regényből írt dramatizált változat már készen várta a megvalósítást.

Korábbi kritikánk itt olvasható:

https://ketlampas.blog.hu/2023/09/24/karpati_peter_terkep_a_tulvilagrol_beszamolo_es_konyvkritika

Drucker Dávid fotója az olvasópróbáról

A játszók köre – Tóth Ildikó, Kárpáti Péter, Jenővári Miklós, Hevesi László – kiegészült Zsótér Sándorral, aki Lőw Immanuel, szegedi főrabbi szerepében csodálatos kettőst alkot Tóth Ildikó Jászai Marijával. További alkotók is csatlakoztak a produkcióhoz. A látvány Veronika Keresztesová munkája, a színpadi teret szervező, árnyjátékhoz is alkalmas ajtók és a virágmintás mennyezeti elemek az üvegházban játszódó részeknek a felhasznált minimális eszközökkel varázslatos hangulatot adnak Lengyel Ákos Papa fénytervező közreműködésével. A mozgást Horkay Barnabás tervezte, amitől a középső, Szent Pétör és Krisztus urunk parasztbibliai meséje szépen elkülönül az elbeszélő részektől és a rabbi és a színésznő találkozásától, dinamikus és nagyon szórakoztató szekvenciát alkotva az előadáson belül. Dramaturgként Zsigó Anna feszesített az anyagon, produkciós vezetőként Vajdai Veronika segítette az író-rendező-szereplő Kárpáti Pétert.



Bár nekünk ez már a harmadik találkozásunk volt az anyaggal, ennek a változatnak is minden másodpercét élveztük, sőt az jutott az eszünkbe, hogy mennyire szívesen hallgatnánk ezt a történetet hangoskönyv formában is, de kizárólag a szerző előadásában. A mostani trafóbeli alkalmak a Térkép a túlvilágrólnak még csak előbemutatói voltak, a premierre az idei Thealter Fesztiválon kerül sor július 27-én a Régi Zsinagógában, Szegeden. Reméljük, a következő évadban többször, sok helyen látható lesz.