A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
A Mikulás az Itt és Most Társulat Ráday utcai ablakán néz be, és már kapja is elő a naptárát. December 8-án a színház repertoárján egy különleges produkció: a Lélekvesztő. Sarkadi Imre Viharban című kisregénye alapján írta és rendezte Boda Tibor, játssza Varju Nándor, Boda Tibor és Bernát Imola Tímea. Ritkaság, hogy az Itt és Mostban kötött szövegű színházi alkotás szülessen, de ez a műfaj is nagyon jól áll az alkotóknak. A Lélekvesztő sejtelmes hangulatú, nagyon erős atmoszférájú előadás a múlt évszázad legnagyobb balatoni viharáról és az azt átélő Bot Sándor hajóskapitányról. Szőllősi Dániel az előadáshoz szerzett zenéjével és zenészi közreműködésével még izgalmasabbá teszi az előadást. Ebben a borongós december eleji időben receptre is fel lehetne írni ezt a nyári történetet, ami egyben az emberi lélek mélyére is elutaztat minket. Január 11-én és február 8-án is műsoron lesz, ha szeretünk jó előre tervezni.
Az Itt és Most fő profilja persze az improvizáción alapuló előadások létrehozása. Minket nagyon vonz ezen események exkluzivitása, az az előadás, amit látunk, csak nekünk, csak értünk, csak a mi nézői energiáink felhasználásával jön létre azon az egyetlen estén, amikorra jegyet váltunk. Minket most a január 31-én látható FÖLD 2.0.5.0 érdekel a leginkább. Lehetséges jövő-verziók, közös gondolkodás bolygónk jövőjéről, túlélési stratégiák elevenednek majd meg a színpadon az eredetileg középiskolásoknak, középiskolásokkal fejlesztett előadásban. Garantáltan kellemes kikapcsolódás és akár egy közös ünnepi este nyitánya lehet a párkapcsolati témájú Lá(j)v sztori Valentin napon. Mi nagyon szerettük.
Közeleg a hosszú téli szünet, végre itt az alkalom, hogy gyerekekkel együtt menjünk színházba. Jó választás a MesélŐk – családi improvizációs előadás, ahol a gyerekek elképzelései alapján kanyarodik a mese, közös alkotásként születik meg az előadás. December 28-án próbálhatjátok ki legközelebb. Gyerekrajzokból inspirálódik a Firkamese című előadás, január 11-én elevenednek meg legközelebb az apróbb és nagyobb nézők alkotásai.
A Tilos Rádión hallgatható A Kétlámpás csodálatos barátai című műsorunk is az Itt és Most Társulathoz fog kapcsolódni decemberben. Janó Annát és Varju Nándort várjuk a stúdióba beszélgetni december 8-án 16 órától.
Boldog karácsonyvárást, színháznézést és rádióhallgatást kívánunk!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Ez a nap a Kettőspont / színház & spirituális ügynökségé. Csak szemezgetni tudunk, annyi esemény várható még év végéig és januárban. Kezdjük is rögtön e hét szombatjával, december 7-vel! Már csak azért is, mert az aznap este látható produkció nem mindennapi módon lett az este programja. A Kettőspont az általunk ismert legdemokratikusabb, legtranszparensebb és legbefogadóbb színházi közeg a városban. Ács Tamás visszatérő vendég itt, monodrámái közül előadta már a Kettőspont közönségének Az őrült naplóját, a Szókratész védőbeszédét és a Jelentés az Akadémiának címűeket. Szombaton este azért hallhatjuk tőle a Jónás könyvét, mert a Kettőspont facebbok-oldalát felkeresők ezt szavazták meg a művész repertoárjából. Mutassatok nekünk még egy olyan színházat, ahol a nézők beleszólást kapnak a műsorpolitika alakításába! Bevalljuk, mi is erre szavaztunk, mert mindent látni akarunk Ács Tamástól, és a Babits-műhöz még nem volt szerencsénk.
A Kettőspont más lehetőséget is kínál az aktivitásra. Önkéntesként mindenki hozzá teheti munkáját a produkciókhoz. Önkéntesek végzik a jegyszedést, beengedést, főzik a kávét, keverik a szörpöt előadás előtt és után az adomány alapú büfében, készítik az előadásfotókat, seprik a nézőteret. A közönség egy része néha vendég, néha vendéglátó. Közben épülnek a szakmai és baráti kapcsolatok, folynak az inspiráló beszélgetések, épül a közösség. És bárki szívesen látott tagja lehet, olyan mértékben beépülve ebbe az organikusan növő és változó közegbe, amennyire ideje, lelkialkata, kíváncsisága engedi.
December 13-án, épp Luca napján Formanek Csaba és Pusztai Luca játssza el nekünk Borisz és Nyina furcsa dinamikájú párkapcsolatát. Az előadás okos és szórakoztató, kicsit borongós, kicsit abszurd és nagyon elgondolkodtató. A Senki se mer egyedül élni talán télen élhető át igazán, mi is egy hideg, téli estén láttuk. Nagyon erős élményként raktároztuk el az egész előadást, de talán a legmegkapóbb számunkra benne a két előadó által készített varázslatos díszlet és a vele való kreatív játék.
December 9-én Dráma a Zeneakadémián! könyvbemutató lesz. Minket fölcsigázott a leírás, igen kíváncsiak lettünk a könyvre:
„A mesének álcázott kultúrtörténeti regény központi helyszíne a budapesti Zeneakadémia épülete – ahonnan eltűnt a Zene. A könyvbemutató során a Zene utáni nyomozásban nemcsak az író, Raffay Endre segít, hanem az illusztrátor, Soltis Miklós is, akinek a könyvhöz készült rajzai is megtekinthetők lesznek.”
December 21-én Weiner Sennyey Tibor új verseskötetének, az Ugarnak lesz könyvbemutatója. Nagyon színes estének ígérkezik a közreműködők névsorát böngészve. Lesz ott színész, zenész, filozófus és költő, mindenféle és -fajta kultúra körül zümmögő csodabogár.
Nagyon várjuk a januárt is. A Kettőspont legújabb bemutatója, a Game of My Life kétszer is látható lesz, január 29-én és 31-én. Ebben a Formanek Csaba koncepciójára és rendezésére felépített kollektív alkotásban egészen más arcait mutatja meg a színház, mint ahogy megismertük. Külön öröm, hogy Ács Tamás már nem csak várva-várt vendégként, de alkotótársként is feltűnik a Kettőspontban. Játszótársai: Formanek Csaba, Somlyai Kata és Mészáros Attila. Nekünk az évad egyik meghatározó előadása volt, nagyon ajánljuk, hogy dobjátok fel vele az év első hónapját!
Érkezik január 17-én és 18-án a KOHÓ Műhely is, ezt már föl is írtuk magunknak. A Kovács kutyája egy 12 éves kortól ajánlott bábos színpadi játék, kedvelt színészeink – Rézműves Roland és Szolnoki Balázs – is játszanak benne, úgyhogy izgatottak vagyunk.
Készülődik egy adománygyűjtő est is, figyeljétek a színház oldalát, biztosan vonzó programmal csalogatnak majd minket.
Szerintünk nincs jobb karácsonyi ajándék a színháznál. A Kettőspont ajándékutalványa nem csak azért jó választás, mert a fent ajánlott előadásokra juttathatjuk el vele szeretteinket, de azért is mert ennél rugalmasabb konstrukciójú színházbérlet nincs több. A megajándékozott maga választhatja ki, mikor, melyik előadást, előadásokat nézi meg, nem fordulhat elő, hogy rossz időpontot vagy nem az ízlésének megfelelő előadást választunk. Mi rendszeresen választjuk barátaink számára, és mindig csillogó szemű visszajelzéseket kaptunk.
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Rendhagyó módon egy vidéki társulat kukucskál ránk a negyedik ablakból. A győri RÉV Színház főképpen remek színházi nevelési előadásairól híres. Minden évadban megfordulnak a fővárosban, a Kétlámpás pedig ritkán szalasztja el az alkalmat, hogy találkozzon velük. December 7-én a MU Színház kávézójában fogják játszani Jókedvvel, bőséggel című előadásukat. A darab egy regionális szavalóverseny zsűrizése köré épített, fordulatokban bővelkedő komédia, melyet Fábián Péter írt és rendezett a csapatnak.
Az előadás ürügyén azt is elárulták a színészek, hogy ők milyen verssel indulnának most egy szavalóversenyen. Balla Richie Kosztolányit, Bársonyosi Dávid Petőfit, Kiss Tünde Nemes Nagy Ágnest, Árvai Péter Illyés Gyulát választotta. Hogy pontosan mely verseket is szavalnák, azt megnézhetitek a MU Színház facebook oldalán.
Legközelebb tavasszal járnak majd felénk, Balássy Fanny Bocs, hogy élek című írásából Balla Richie rendezett darabot. Fiatalokról fiataloknak, szüleiknek, és mindenkinek, aki tudni akarja, miben vannak ma Z generáció tagjai. Egy írás szerint kaleidoszkóphoz hasonlít a darab, pörgős zenékkel, és az eredeti szöveg remek dramatizálásával. Minket fölcsigáztak az előadásról készített képek és kritikák, nagyon várjuk az előadást. Kifejezetten szeretjük a kortárs ifjúsági irodalmi szövegekből készített színpadi átiratokat.
Legközelebbi tervüket is nagyon üdvözöljük, az ötödikes-hatodikos korosztály számára hoznának létre színházi nevelési előadást, szintén kortárs szöveg felhasználásával. A projekt még az anyaggyűjtési fázisnál jár, ha van ötletetek, javasoljatok bátran olyan ifjúsági regényt, ami szerintetek megállná színpadon a helyét, ennek a korcsoportnak szól, és ti nagyon szerettétek! A 11-12 éves gyerekeknek nagyon nehéz olyan előadást találni, ami pont őket szólítja meg. Vagy túl gyerekes nekik vagy még nem az ő problémáik vetődnek fel az előadásokban. Ezért is különösen kíváncsiak leszünk, milyen produkció születik ebből az ötletből.
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Mai ablakunkban egy nagyon új, nagyon lendületes és nagyon fiatal társulat integet. Az Imposztor Színházi Társulat nekünk 2024 nagy felfedezése volt. Láttuk a két eddig összerakott előadásukat, és közösen fesztiváloztunk velük az Instant Mecenatúra Fesztiválon. A fesztiválon beszélgettünk F. Tóth Gergellyel, néztünk hírszínházat S. Papp Máté rendezésében, és gyönyörködtünk Wettstein Márk hangjában, aki Fekete Ádám lírai instant drámájának főhőse volt. Találkoztunk a társulattal a Pozsonyi Pikniken, ahol a Betiltott Etűdök Archívumának betétdalaival remek hangulatot csináltak. Láttunk egy bájos operettet, az ezegymunkahej című Rejtő-átiratot, melyet a társulat tagja, F. Tóth Gergely, dramaturgolt, és a társulattal játszó Wettstein Márk rendezett. Idéntől az Imposztor a Bethlen téri Színház prózai rezidens társulata, ott és a Budaörsi Latinovits Színházban érdemes keresni őket.
Az örömteli fejleményeket ebben a videóban meg is örökítették :
„Egy színházi társulat elfelejtett kellékese véletlenül összekeveri a kelléktárban a mérget és a szerelmi bájitalt rejtő üvegeket, így a Shakespeare-drámák halálra ítélt szereplői egymásba szeretnek, a szerelmesek pedig meghalnak. Egyedül Pöcök, a kétbalkezes kellékes mentheti meg a darabokat, de ehhez kivételesen ő is kénytelen rálépni a világot jelentő deszkákra.”
A Sohasevolt semmise december 15-én a Budaörsi Latinovits Színházban vendégeskedik. Ahhoz képest, hogy mi már eltemettük a darabot a Bethlen téren, igazán jó egészségnek örvend, reméljük az új évben is látható lesz.
A Betiltott Etűdök Archívuma az év egyik legviccesebb előadása. Az alapötlet szerint egy színházi társulat olyan műveket visz színpadra, melyek saját korukban a cenzorok áldozatai lettek. Sorjáznak a jobbnál jobb stílusparódiák, nem csak prózában, de dalban, versben is. Külön erénye az előadásnak az élőzene okos, a színpadi történésekbe beépített használata. Legközelebb január26-án láthatjátok a Bethlen téri Színházban.
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
December 16-án, valamint január 6-án és 25-én lesz látható az Elmecirkusz. Sziveri János költeményeiből Szorcsik Kriszta és Zoltán Áron hozott létre versszínházi alkotást. Jól áll a KuglerArtnak ez az előadás, a játszók hamar bevonják a nézőket egy közös buborékba, hogy együtt fedezzék fel a vajdasági költő világát. Ebben az évadban sokszor megtalált minket a versszínház, az Elmecirkusz egy igen figyelemreméltó darabja ennek a formának.
December 17-én egy fekete komédiára invitálunk titeket. Hódi Virág Noémi első írását Nyáry Pál rendezte és a KIMI (Keleti Károly Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium) már végzett hallgatói játsszák a főbb szerepeket. A Bonci – anatómiai szigorlat szünet nélkül az egyik legjobb választás a közelgő borongós napokra. Külön felhívnánk a figyelmeteket Molnár Anna díszletére, jól nézzetek körül, minden apró elem kapcsolódni fog a szobában az előadáshoz! A produkció járt már a THEALTER-en és orvosi egyetemen is, de ez a nagypolgári lakás az igazi otthona.
Mi még a szép emlékű Óvóhelyen láttuk a Helytelenek Társulat Gardénia című előadását, és nagyon a szívünkhöz nőtt. Örömmel fedeztük fel, hogy újra elérhető január 10-én a KuglerArtban. Remek bábos megoldások és pazar színészi játék kiegyensúlyozott elegye Szívós Károly rendezése. Bár 2022 óta már sok előadást láttunk transzgenerációs trauma témában, a lengyel szerzőnő darabjának ezen megvalósítása azóta is a legemlékezetesebb. A báb pedig csodálatos dolgokra képes!
Kedves nézőtársak visszajelzése alapján mondhatjuk, érdemes volt ránk hallgatni és megnézni a bOdyssey Projekt Búcsú című előadását. Keserű Imre rendezése ugyan komoly témákat feszeget, de a humor sem hiányzik a produkcióból. Egyik kedvenc rendezőnket és KIMI-s tanárunkat, Nyáry Pált, ezúttal színészként ismerhetitek meg egy remek alkotócsapat tagjaként. Az előadás január 20-án lesz műsoron.
A Heath Ledger Színkör A megváltó című előadását a META – Mesterek és Tanítványok Művészeti Központban láttuk. Vicces és borongós, furcsa és költői. A két színésznő – Záhonyi Enikő és Halmos Fatime – pazar alakítását Rézműves Roland, és a darab rendezője Miklós Marcell támogatja játszótársként. Igen szeretetre méltó előadás, jó szívvel ajánljuk január 24-re.
Az utolsó produkciót magunknak is ajánljuk megnézésre. A Láthatáron Csoport Hagyaték című előadása január 10-én lesz látható. Feuer Yvette és Rába Roland anyát és fiát játssza a Martin Miller és Alice Miller írásaiból készült előadásban. Tárnoki Márk rendező garancia arra, hogy a traumatikus családi kapcsolatokat feldolgozó előadás úgy legyen húsba vágó, hogy azért még fogyasztható maradjon a befogadók számára.
Boldog karácsonyvárást kívánunk, reméljük, felkeltettük az érdeklődéseteket.
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Az első ablak a Trafó House Liliom utcai ablaka. Mégpedig azért, mert rögtön december 2-án részt vehettek egy nagyon izgalmas vitaszínházi eseményen, a Guilt trip-en. Mi még áprilisban jártunk a Trafó Gondolat Generátor csapatának eseményén, és nagyon jókat vitatkoztunk nézőtársainkkal. Aki követ minket, az tudja, hogy Kocsonya Zsófi és Szepes Anna munkáit is vadásszuk, és rendíthetetlen rajongói vagyunk Kovács Domokosnak, aki Tóth Laurával játssza végig az estét.
December 4-én Juhász Maja és Zilahy Anna parádés szereposztású performansza, az Egy kulcs… nézhető meg. Mi nagyon szerettük ezt a rendhagyó és elgondolkodtató előadást. Erdős Lili, Juhász Maja, Juniki Noémi, Messaoudi Emina, Udvari-Kardos Tímea, Váradi Gergely, Zilahy Anna közös játékában gyönyörködni igazi ünnepi csemege a színházszeretőknek.
Nagyon ajánljuk Kárpáti Péter regényéből a szerző által színpadra alkalmazott változatot, a Térkép a túlvilágrólt. Varázslatos előadás, itt a FakTúrán is megemlékeztünk már róla. A rendhagyó, felolvasó színházi bemutatóról és a regényről pedig a blogon írtunk.
Mi leginkább Komáromy Bese új darabját és rendezését várjuk, 2025. január végén lesz a bemutatója a szememfényének. Komáromy Bese számunkra az egyik legizgalmasabb fiatal drámaíró. Legutóbb a Soha jobban című írásából rendezett darabját láttuk.
A színházi marketing egyik legfogósabb kérdése, hogy egy társulat, egy előadás hogyan törjön ki abból a buborékból, amelyen belül kedvelt, szeretett, megbecsült, hogyan vonzzon be új nézői rétegeket. Lássuk be, mi, nézők kényelmesek, sőt lusták vagyunk, talán picit gyávák is, hogy elhagyjuk komfortzónánkat, és magunktól új színházi kalandokra induljunk. Megvannak kedves helyeink, amikre rábízzuk, mivel kápráztatnak el legközelebb. A problémára az egyik jó válasz a fesztivál, erre is látunk majd példát, de talán még jobb, a Budapesten belüli vendégjáték, ami mintha egyre elterjedtebb lenne. Összegyűjtöttünk néhány ilyen meglepő helyszín váltást, fogadjátok szeretettel, és ne felejtsétek el megtekinteni őket!
A Budaörsi Latinovits Színház viszi el a pálmát idén ősszel ebben a műfajban, nem csak a legtöbb társulatot és előadást hozzák el törzsközönségüknek, de ők is kalandoznak. A Stúdió K Színház két előadása látható náluk. A legkisebbeknek, három éves kortól A kíváncsi kiselefánt, Németh Ilona bűbájos rendezését Homonnai Katalin és Spilák Lajos játssza. December 9-én és 11-én lesz elérhető. A nagyobbaknak, akár középiskolás korosztályig érkezik az Odüsszeusz bolyongásai, nem régiben mi is újranéztük, mert a zseblámpás éppen Homérosz eposzát tanulta a gimnáziumban. Budaörsön december 3-án láthatjátok. Tóth Réka Ágnes újrameséléséhez Németh Ilona készített varázslatos bábokat és Spilák Lajos varázslatos zenét. A bemutatóról írt kritikánkat itt olvashatjátok:
A Faktúra oldalán már eltemettük az Imposztor Társulat Sosevolt semmise című előadását, de most örömmel vettük észre, hogy Budaörsön új életre kelt. Érdemes érte távolabbi kerületekből is elzarándokolni, egy rendkívül friss és szórakoztató produkció. A Bethlen téri Színház rezidens társulatára érdemes figyelni, izgalmas új csapat, mi nagyon megszerettük őket. December 15-én játszanak Budaörsön.
„Egy színházi társulat elfelejtett kellékese véletlenül összekeveri a kelléktárban a mérget és a szerelmi bájitalt rejtő üvegeket, így a Shakespeare drámák halálra ítélt szereplői egymásba szeretnek, a szerelmesek pedig meghalnak. Egyedül Pöcök, a kétbalkezes kellékes mentheti meg a darabokat, de ehhez kivételesen ő is kénytelen rálépni a világot jelentő deszkákra.”
Akinek halálhírét keltik, az hosszú életű lesz. Reméljük, ez az előadásokra is igaz, és a Sosevolt semmise egy szép, kerek előadásszám után búcsúzik csak el tőlünk. Itt írtunk róla:
Érkezik még az SZFE frissen végzett prózai színművész osztályának Godotra várva című előadása november 17-én és december 27-én. A Zsótér-osztályt ebben a produkcióban Horváth Csaba rendezte. Csupa kedvencünk játszik benne, Juhász Vincét a Szkénében láttuk Dohy Balázs Eltűntek-rendezésében, immár ő is Budaörsre szerződött, Major Irmát épp ma este az Apertúra bázis hírszínházi előadásában, a Cucliban és Az ítélet: halál című lenyűgöző produkcióban. Sas Zoltán már a budaörsi társulat tagja, mi a karoline és kasimirban néztük meg legutóbb. Rákos Olivért az IME feszten láttuk mókázni többek között Ónody Eszterrel és Száger Zsuzsával.
A budaörsi társulat színházi nevelési előadása, a Médea gyermekei november 27-én a Jurányi Ház mindenGYEREK Fesztiválján szerepel. Minket leginkább a remek szereposztás vonz, Chován Gábor, Juhász Vince, Szőts Orsi, Koós Boglárka és Pető Kata szereplése vonz. Pető Kata feltűnése a produkcióban azért akkora szenzáció, mert Hegymegi Máté rendezésében már láttuk őt Médeiáként, nagyon kíváncsiak vagyunk, ebben a variációban milyen címszereplőt formál meg.
Számunkra a november leginkább várt eseménye, hogy a Radnóti Miklós Színház a Gólem Színházba látogat. A 100 éve elhunyt Franz Kafka három novelláját – Az odú, Az éhezőművész és A fegyencgyarmaton – állítják színpadra az alkotók három egyfelvonásos formájában. A rendezők Borgula András, Regős Simon és Sahin-Tóth Sára lesznek, a játszók Berényi Nóra Blanka, Gazsó György, Kozma Veronika és Major Erik. Izgalmas rendezők, kitűnő színészek, intuíciónk azt súgja, egy parádés előadás vár ránk november 24-én és 25-én.
A Radnóti Miklós Színház is kitárja kapuit, itt látható december 1-jén Reisz Gábor rendezése a KV Társulat számára, a Nem beszélve arról, hogy… Izgalmas együttműködés, remek szereposztás: Kenéz Ágoston, Szabó Domokos, Tarr Judit, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina és Walters Lili játsszák. Rejtélyes történet, mozaikok rakosgatása, egy eltűnt lány. Reméljük, mi is mihamarabb részesei lehetünk.
A Bethlen téri Színház fogadta be az évad számunkra eddig legmeghatározóbb előadását. Az SZFE fizikai színházi osztálya eddig is szívünk csücske volt, Lehel Vilmos rendezése pedig tovább szította rajongásunkat. A Spoon River-i holtak az egyik leginvenciózusabb vállalás, amit az utóbbi időben láttunk. A rendező Csernai Mihály dramaturggal és Nagy Reginával egy csodálatos versszínházat hozott létre. Ha azt gondoljátok, hogy a versszínházi forma elandalító, a költészet időtlen szépségét hirdető , statikus forma, nézzétek meg a Spoon River-it, ami drámai, dinamikus és pofátlanul szókimondó produkció. Legközelebb december 14-én lesz látható. Olvassátok el írásunkat róla, és menjetek Erzsébetváros egyik ékszerdobozába, a Bethlen térre! Ismerjétek meg Edgar Lee Masters különös világát!
A nagy sikerű, vastapstól hangos premier után ezen a héten péntek és vasárnap este hét órai kezdettel is megnézhetjük a Kettőspont Színház „Game of My Life” című improvizációs, szürreálisba hajló előadását. Még kapható jegy, ami nagyon jó hír! Nem akarnám elvenni a nézőktől a rácsodálkozás élményét, ezért csak annyit mondok, hogy ilyen sajátos térkihasználású darabot még nem láttam, sem itt, sem máshol. Rendkívül innovatív, egyedi megoldásokat tartalmaz a mű, úgy szcenikailag, mint a mondanivaló, a színészi játék és az eszközhasználat terén. A néző szinte szereplőjévé válhat a darabnak, ha elég nyitott. Mind a négy szereplő teljesítményéről csak az elismerés hangján tudok szólni, remekül formálják meg az „életüket”. Hiteles játékuk sok humoros helyzetet teremt a profánság feszültségét amúgy is sok poénnal oldó történetfolyamban.
A közösen megalkotott „történet” elsőre egyszerűnek tűnhet, a fellépők a saját művészlétük mindennapjaiba engednek betekintést, de ez ne tévesszen meg senkit; sok szimbolikus jelenet, mögöttes utalás árnyalja a mondanivalót, amelynek remekül megágyaznak a vizuális és zenei elemek.
Summa summárum, ezt a darabot mindenképp látni kell, igazi, felszabadító színházi élmény – művészet és szórakozás egyben!
Rékasi Attila, Újpest
Gyula és Tibi szabadúszó színészek: egy albérletben tengetik életüket. Mindkettejük élete válságba került, amire eltérő stratégiával próbálnak megoldást találni.
Peti ambíciózus kísérleti filmes: furcsa, gyötrő víziói mentén szeretné megreformálni a filmnyelvet. Egy castingon megismerkedik a fiatal színésznővel, Lilivel.
Önmegvalósítási kísérleteik és a hétköznapok monotóniája küzd egymással, és egyre őrültebb játszmába hajszolja őket.
Ki lehet-e törni a ránk kényszerített vagy önként vállalt szerepeinkből? Lehet-e megalkuvás nélküli, kreatív életet élni? Mi a valódi élet, és mi a látszat?
A Kettőspont Színház új bemutatója ezekre a kérdésekre keres válaszokat, ön- és társadalomkritikai élekkel, meghökkentő fordulatokkal, melyek során a nézőkkel bebarangoljuk a Kettőspont eddig nem nyilvános tereit is.
Szereplők-alkotók: Ács Tamás Formanek Csaba Mészáros Attila Somlyai Kata
Nem veszi észre az előadás kezdetét, neki még színpad az öltöző is. Ölbe veszik, onnan figyeli a készülődést. A földön szétszóródott kellékek, egy kopott fakard félig becsúszva a szekrény mögé, utána mászik, fejdíszeket, álarcokat zsákmányol, megvágja a kezét, visszakéredzkedik egy ölbe, a nyitott ajtó delejezi, ahonnan behallatszanak a nyitány szólamai. A folyósón barangol, a zárt ajtókon idegen nevek, a zene egyre közelebbről szól, tapsolnak valakinek. Ráncos arcra riad, amit vörös konty keretez; az ügyelő szeme megálljt parancsol neki. Itt, a színpad mögött már egészen sötét van, a magasban láthatatlan alakok lépkednek titkos rámpákon, a nagybőgő megrezgeti a talpa alatt a padlót.
A fiú észbe kap: nincs rajta jelmez! Az öltözőbe fut, nincs már ott senki, szabadon válogathat, ám a számára kedveseket már elvitték, vagy vastag fólia borítja, amihez tilos nyúlnia. Felkapja az első keze ügyébe kerülőt, szalad vissza a színpadhoz, de megint az ügyelőbe ütközik.
Még nem te jössz.
Leül egy ládára, kemény a fa alatta, felpattan, fel-alá járkál, a nyitány utolsó crescendója a gyomrába vág, az ügyelőfülkében a vénasszony elbóbiskolt, a következő percekben sem fogja tehát hívni. Halk klarinét viszi a prímet, egy díszletmunkás érkezik, int neki, hogy segítsen eltolni a ládát az útból. A klarinéthoz fájdalmas hegedű csatlakozik hívogatón. Megpillant egy estélyi ruhában a függöny előtt várakozó dámát, aki élénken mutogat neki valamit. Ez lesz a pillanat. A dáma a ládájára mutat.
Ott nincs jó helyen.
Egy sarokba tolja, a hegedű elvékonyodik, mire visszaér, a dáma már odaát jár, éles szopránjára elnémul a zenekar, tenor felel rá, valamit ünnepelnek, bekúszik közéjük a kórus, alájuk a vonósok, nagy crescendo emeli, körkörös motívum tartja a bent lévőket éteri magasban. A folyosó gyér fényében végigpillant magán, ezt a jelmezt már kinőtte, újat kell hoznia. Kétszer is a rossz irányba fordul, bent kacag egy trilla, dörmögve hahotáz egy tuba. Őt nevetik.
Egy öltöny várja az öltözőben, eddig nem is látta, tapintása bársonyos, hónaljban elszakadt. Tűt, cérnát fog, megszúrja magát, ímmel-ámmal megfoltozza, legfeljebb nem emelgeti a karját a táncjelenetben. Azon mindenképp ott kell lennie. Siet vissza, de ezúttal végképp eltéved, mire a kulisszák mögé ér, az ügyelő szünetet hirdet és sajnálkozóan tárja szét felé a karjait. A szemüveg és a ráncok eltűntek, nem is olyan vén, csak szomorú, amint elfordul kérdő tekintete elől.
A ládájához lép, kijjebb húzza a sarokból, nehezebb lett, beletehettek valamit a kellékesek, de nem, egy lány ül rajta, jelentéktelen zöld kosztümben. Leül ő is, suttogni kezdenek, hangjukat elnyomja a hangoló zenekar moraja, az ügyelőpult üresen tátong velük szemben. Felpattan és beles a függöny mögé, odaát épp kihunytak a fények, nem lát semmit, egy-egy köhintést hall a nézőtér felől. Csak egy lépés és bent van, aztán már lesz, ami lesz. De a szövegének már az első sora sem jut az eszébe, ijedten néz a sötétben ücsörgő lány felé, nem látja, biztatja-e vagy magához inti.
Ledermed, a zenekar kivár, egy vékony fénycsík jelenik meg a színpad közepén, senki se látszik. Vidám trombita töri meg a csendet, visszamegy a ládához, nem ül rajta senki. Az ügyelőpult lámpácskája felgyullad, egy pillanatra mintha a lány karcsú alakját látná odabent, de nem, az ügyelő az, hullámos vörös haja a vállára omlik, feszülten követi a szövegkönyvet. Hogyan félhetett tőle? Feléje suttog, az ügyelő elpirul és ujját a szájára téve inti csendre.
A térdét felhúzva ül a ládán, keze papírost érint, egy újság az, benne kritika a darabról. Lassan betűzi a homályban, előbb bólogat, a fejét csóválja, aztán elhajítja. Magasan a feje fölött hatalmas felhő-kartonok úsznak, beléjük tudna markolni, hogy messze vigyék innen.
Közelebb húzza a ládát a függönyhöz, alig bírja mozdítani, erősen súrlódik, néha megáll, hátha túl nagy zajt csap. Kifullad, de szuszogni se mer, a dereka roppan. Résnyire húzza a függönyt, ehhez már nem kell bátorság. Kavargó fények közt suhanó alakokat lát, karokat, lábakat, a táncosok belelendülnek, egy szigorú, barázdált arc őrá néz… de hiszen nem láthatja onnan bentről. A forgatag alatt mintha meginogna a föld, egy oszlop dőlni kezd és maga alá temeti a barátságtalan alakot, majd egymás után a szereplők egy részét, köztük a szép dámát is. Már nem emlékszik, hogy mindez része-e az előadásnak, arra sem, hogy hősköltemény, tragédia, vagy bohózat-e, ami odabent zajlik, netán mind egyszerre. Tanácstalanul pillant az ügyelőfülke felé, de a zenére ringatózó szeplős leánytól nem várhat választ.
Lefekszik a ládára, feje alatt furcsán puha a fa, talán valaki otthagyott egy párnát, de nem párna az, hanem egy öl, egy kéz a haját cirógatja. A zöld ruhás naiva jött vissza. De mégsem, szürke fürtjei közül egy sokat látott szempár mered rá. A dáma az.
Nem szól, a szavak elkergetnék e megtört jelenést, a ládát mégis arrébb kéne vinni, hogy ne zavarják őket az izgága bonvivánok, szubrettek. A zenekar a visszatérő taktust játssza, ami végigkíséri a darabot, halkan dúdolni kezdi, két ütemmel később a társa is beszáll. Mellettük egy ifjú kórista a szöveget biflázza, segít neki, már emlékszik mindenre, hogy is felejthette el. A fülkéből egy fogszabályzós, vörös hajú kislány pisszeg nekik, aztán megbánástól szabadon, ránevet. Ő is mosolyog, így fordul vissza a dámához, de a ládán már nem ül rajta kívül más.
Kiegyenesedik, amennyire tagjai engedik, megragad egy kellékbotot és a függönyhöz botorkál vele, utoljára visszanéz a ládára, aztán reszkető kézzel megmarkolja a bársonyt. Odaát csönd támad, valaki elfelejtette a szövegét, kritikus mondat, enélkül képtelenség folytatni, súg, amíg meg nem hallják. A zenekar megkönnyebbülve indítja az utolsó dalt, a kislány hálásan biccent felé a fülkében. Nem szabadul a gondolattól, hogy a darab félkész, a szövegkönyv az öltözőben maradt, vissza kéne mennie, hogy odafirkantson egy tisztességes befejezést. Mégsem indul, a fődallam tér vissza, ennyire szépnek még sosem hallotta. Ott kéne lennie, legalább a végén, ha csak a sarokban megbújva is, de megszédül a lehetőségtől. Ilyen könnyű lenne?
Mire elcsoszog a fülkéig, a zene bejárja az egész színházat, belerezeg az összes díszlet, néhány szólamot mintha először hallana, már nincs idő megtanulni őket, a gong öblös kongása véget vet a finálénak, csak a klarinét sírja el még egyszer a refrént. Egy pici gyermek tipeg elé, haján finom szőkésvörös pihék, a keze felé nyúl.
Dere
A függöny mögött síri csend, a közönség még nem tért magához. Talán nem is lesz taps, mindenki hazament, és azon töpreng, mit is látott az imént. Látja, amint gyermek keze a rést kutatja a vásznon, a túloldalról friss fuvallat érkezik, a takarítók máris szellőztethetnek. El sem hiszi, hogy lámpalázas, a lába nem engedelmeskedik, pedig tudja, hogy nincs miért izgulnia, csak az első lépés lesz nehéz.
Ha jól számolok, nem sok olyan rockzenész maradt a legnagyobb kedvenceim közül, akit ilyen vagy olyan formációval ne láttam volna élőben. Persze vannak, akikről lekéstem (pl. a Rush, Pink Floyd), akikből kiábrándultam (Bon Jovi, Metallica) és akiket koromnál fogva esélyem se volt látni (Jimi Hendrix, The Doors) A két évvel ezelőtti dublini Guns n’ Roses bulival bezárulni látszott a kör, ahogy öregszik az ember, egyre kevesebb kedve van a tömegben órákig ácsorogni, töltse fel bármennyire is az élő muzsika ereje. A néhány megmaradt bakancslistás előadó közt mindenképp ott van Alice Cooper, akit tavaly nyáron a Hollywood Vampires élén óhajtottam volna megtekinteni, ám a koncertet Johnny Depp „állítólagos” lábtörése miatt az utolsó pillanatban lemondták.
Éppen ezért csillant fel a szemem egy este a Kettőspont színház büféjében ücsörögve, mikor átfutottam a friss októberi műsort. 26-ára az „Özvegyek” zenekar volt beírva programként, (nevükkel az 1975-ös „Black Widow” c. számra utalva) akik ennek megfelelően a jó öreg Vincent Furnier (ez Alice polgári neve, bizony, még neki is van ilyen) repertoárjával állnak színpadra. A várakozásomat csak növelte, hogy a koncert előtti este – szintén a Kettőspontban – a zenekar basszusgitárosa, Lehoczky Frigyes Alice-ről és a menedzseréről szóló remek andekdotákkal szórakoztatta a pultnál összeverődött társaságot. Megtudhattuk azt is, hogy a legnagyobb slágerek mellett különlegességekkel is készülnek másnapra.
És valóban, amikor szombat este negyed kilenckor belecsaptak a lecsóba, nem átallottak a „Who do you think we are”-ral kezdeni az 1981-es Special Forces című, new wave-s beütésű lemezről. A választás azért is érdekes, mert Cooper életének a nyolcvanas évek volt talán a legsötétebb időszaka, amikor is nyakig merült a drogok és az alkohol mocsarába, állítása szerint egyáltalán nem emlékszik az ekkortájt készült lemezekre. A furcsa az, hogy noha tényleg hallatszik rajtuk a szétesettség, és slágereknek is híján vannak, de még így is tele vannak kreativitással, Alice szarkasztikus humora pedig talán ezeken a legnyilvánvalóbb. A nóta mindenesetre meglepően működőképes volt nyitányként, utána pedig olyan ismertebb számok következtek, mint az „Under my wheels” vagy a „Spark in the Dark”.
A legtöbb dal persze a 70-es évek első feléből, az akkor még zenekarként működő Alice Cooper legkreatívabb és legsikeresebb korszakából csendült fel (I’m eighteen, School’s Out, Billion Dollar Babies, Be My Lover, Go to Hell), és egész sokat játszottak Cooper nyolcvanas évek végi – kilencvenes évek eleji hajmetálos reneszánszának idejéből is (House Of Fire, Bed of Nails, Love’s a Loaded Gun, Lost in America – külön örültem az egyik Hey Stoopid lemezes kedvencemnek, a Die for you-nak, amit Alice eddig még sose vett elő koncerten. Az 1994 utáni termésből egyedül a 2021-es Detroit City fért be a programba. A mellettem ülő fiatal hölgyek bánatára nem volt „Poison”, de mivel Frici előző este elkotyogta, hogy kimarad, így nem lepődtem meg, különösebben nem is hiányzott a mester leglakosságibb, leg-agyonnyúzottabb slágere.
Efféle arénákba való színpadias hard rock-ot nem is olyan egyszerű egy akkora színpadon prezentálni, mint amilyen a Kettősponté. Az ötfős csapat alig fért el a színpadon, ennek ellenére hamar jó hangulatot tudtak varázsolni a falak közé. Megtudhattuk, hogy kilenc év óta ez az első fellépésük, ebből fakadóan voltak kisebb csúszkálások a műsor első felében. Markó János dobos nyilván sokkal visszafogottabban kényszerült játszani a hely méretei miatt, de hozta a biztos alapokat a zene alá. Gajdics Éva végig mosolyogva ritmusgitározott, a szólógityós Lindenmayer Péter viszont nem tűnt különösebben lelkesnek, kissé statikus volt a színpadi jelenléte. A szólóiból sajnos a hangosítás miatt keveset hallhattunk, de amit igen, az alapján a játékára nem lehet panasz. Frici már jobban érezte a rock n’ rollt, laza terpeszben nyomta a basszust, és a közönséggel is ő kommunikált. A csapat legfőbb motorja azonban egyértelműen a frontember, Nagy Benedek, aki mindent megtett, hogy pörögjön a buli, többször is átöltözött, egyszerre hozta Alice nyegle és mégis erőteljes performanszát, ugyanakkor a mozgásában tetten érhető a Velvet Revolver korszakos Scott Weiland glam-es pimaszsága is. Remekül vitte végig a showt a vállán, mind látványban, mind az éneket illetően meggyőző volt, még úgy is, hogy Alice bácsi magasait nem erőltette.
Lehoczky Frigyes basszusgitár, fotó: B. Kiss Anita
A koncertet egy kb. 15 perces szünet osztotta két részre, ezalatt Formanek Csaba lépett a színpadra a Kettőspont színház (és a Kispont galéria) a negyedik születésnapjának alkalmából. Csaba felelevenített néhány emléket a kezdetekről, valamit egy részletet a Likvidátor című darabjából, amit azóta is meghatározó momentumnak tart a művészi pályáján. Majd ismét a zenekar következett, és a végére igazán belemelegedtek ők is, és mi is. Jómagam, ismervén a dalok nagy részét, végig dudorásztam, és ezzel nem voltam egyedül, a refréneket egész jól fújta a közönség. Az egyetlen komolyabb problémám az Özvegyek produkciójával a rövidsége volt, ha leszámítjuk a szünetet, kb. egy órás volt a játékidő, és bár a publikum kért ráadást a fergeteges School’s Out után, már csak meghajolni jött vissza a banda.
Ettől függetlenül nagyszerű élmény volt hallgatni ezeket az örökérvényű dalokat az Özvegyek tolmácsolásában egy – szerintem meglehetősen – alulértékelt rocklegendától. Ha Alice jön még erre valaha, természetesen ott lesz a helyem, de az Özvegyeket is bármikor szívesen megnézem újra, ha úgy alakul.
Knyihár Amarilla festőművész és Pokorny Attila szobrászművész alkotásai „Ár-Tér” címmel még láthatók a Budapest Art Bridge Galériában, amely a belváros szívének egyik legreprezentatívabb kiállítótere. Csak emiatt is érdemes betérni a tárlatra, de Knyihár dinamikusabb színeket megjelenítő koloritja és Pokorny érzékeny, a természeti elemeket felnagyító, az örökkévalóságba „öntő” térformálása miatt különösen ajánlott. Olyan nagyszabású, minőségi képzőművészeti élményeket szerezhetünk, amelyek méltóak Budapest világvárosi státuszához. Sok éve zajló tendencia a táblaképművészetben a képméretek folyamatos növekedése, legyen szó festészetről vagy fotóról. E közben az ingatlanárak, a művészetek befogadói és társadalmi marginalizálódása eredményeként egyre kisebb terekbe szoruló galériákról beszélhetünk fővárosunkban. Számomra sokszor bántó, hogy a belmagasság nélküli, szűk helyekre „beerőszakolt” nagyméretű munkák sora milyen módon rontja el egy-egy igéretes tárlat minőségét. A BAB-ba öröm bemenni; Knyihár zömében hatalmas vásznai remekül befogadhatóvá válnak, és egy loft lakás nagyvonalúságát adják. Természetesen a lényeg a műalkotások minősége, amivel a két alkotó tematikailag foglalkozik; meglátásom szerint azt magas színvonalon, a tartalom és a forma összhangjával közvetítik az anyagba. A kiállított munkákról kinek mi a véleménye, az mindig az egyéni megélés folyamata, és nagyon sok perszonális tényező eredménye. Személy szerint nekem tetszenek a kiállítás képei és szobrai. Amikor ilyen tárlaton járok, hamar megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy egyelőre nem aggódom a magyar művészetért, képzőművészetért. Meglátásom szerint sok tehetséges alkotó él még Magyarországon; változatos, minőségi, kreatív emberek dolgoznak, dacára a finoman szólva sem könnyű pályának. Nekem élmény volt erre a tárlatra ellátogatni; a nyüzsgő belvárosban egy energetizáló szigeten szerezhetünk szekunder természeti élményt, színekbe és formákba öntve.
Rékasi Attila, Újpest
Információk a tárlatról:
Knyihár Amarilla festőművész és Pokorny Attila szobrászművész ÁR-TÉR című kiállítása keddtől péntekig 12 és 18 óra, szombaton 10 és 16 óra között látogatható.
V. kerület, Kossuth utca 10. 14-es kapucsengő. BAB Galéria
Máv Szimfonikusok és Klárik Abigél hegedűművész „Pátosz” című Zeneakadémiai koncert, Fotó: Rékasi Attila
A MÁV Szimfonikus zenekar Zeneakadémiai koncertjére nagy várakozással ültem be, aminek az oka, hogy nem először hallottam őket és ritkán tudok a koncertjeik kapcsán negatív kritikát megfogalmazni, mint az az előző kritikáimból is kiderül. Most sem feltétlenül erről van szó, inkább azt mondanám, hogy nem volt a 2024. október 11-i Pátosz címmel meghirdetett műsoruk maradéktalanul teljes a számomra. Amennyire meg tudom ítélni, a zenekar most is fantasztikusan játszott, de katarzist csak a második részben előadott Csajkovszkij alkotás, a „Patetikus” szimfónia interpretációja tudott okozni nekem. Az első műsorrész Sosztakovics: Ünnepi nyitány; Szymanowski: II. hegedűverseny, op. 61. zenedarabok voltak, amiket Králik Abigél hegedűművész szólaltatott meg. Úgy éreztem, hogy ez az előadás most valahogy nem sikerült tökéletesre. Két dolgot éreztem, ami meggátolta bennem azt, hogy teljesen oda tudjam magam adni az élménynek. Az egyik az, hogy megítélésem szerint a zenekar hangosabban játszott, mint kellett volna, így a hegedűművész játéka kissé „elveszett” a térben. Az is megfogalmazódott bennem, hogy a darab az előadónak most „éppen” megvan, nem éreztem azt, hogy „szívből jön”, nem volt olyan érzésem, hogy belőle árad a muzsika. Igen tudom, ez egy nehéz darab, tán túl magasak az elvárásaim, és az is lehet, hogy tévedek. Itt jegyzem meg, az előadás zajos sikert aratott, olybá tűnt, rajtam kívül másokban hiányérzet nem maradt. Ezt hallva a szünetben eszembe is jutott, hogy lehet, nekem van rossz napom és kekeckedem? Kicsit aggódva ültem be a második részre, ám aggodalmam alaptalannak bizonyult. Hamar magával ragadtak a dallamok, Csajkovszkij világában utazva méltattam magamban zeneszerzői nagyságát, művészi talentumát. Szépen épült az érzelmi szál is. Az Allergo molto vivace csúcspontján térdre esett bennem a kekec, átadta helyét a beteljesülésnek, a borzongásnak, – ne szégyelljem – a gyönyörnek. Ha nem restelltem volna magam a viselkedésemért, felpattanok a helyemről és üvöltök, mint egy Vad Fruttik koncerten. Ezúttal érzéseimmel nem voltam egyedül. Nálam „bátrabbak”, bár tudták jól, nem illik beletapsolni az előadásba, mégsem bírták megállni. Megértem, lélekben én is velük tapsoltam. A negyedik tétel dinamikus részeinél megint kicsit hangosnak tűnt a zenekar, ami Farkas Róbert karmester legutóbbi általam hallott tökéletes vezénylése után meglepő volt számomra, de nem kizárt, hogy ez a CD-k tökéletességéhez szokott érzékelés számlájára írható. Magamban elmormoltam ugyan egy „no de Róbert”-et, de végül azzal az érzéssel tértem haza, hogy én csak kaptam, megérte eljönni!
Tartalmas és változatos műsorral várja látogatóit a Kettőspont Színház októberben is! Az évad egyik újdonsága, hogy bérletet is válthatunk az előadásokra. A nagy sikerrel futó „sikerdarabok”, mint a Pusztai Luca és Formanek Csaba alkotta Senki se mer egyedül élni, vagy az Ács Tamás megformálta Szókratész védőbeszéde mellett számomra új formációk is feltűnnek. Újdonság lesz például az Özvegyek Alice Cooper Tribute Band zenekar koncertje, amiben, ha jól látom, Lehoczky Frici barátom is megmutatkozik – ott a helyem! Örömmel látom, hogy továbbra is menetel Szitás Balázs remek Radnóti darabja, az Ikrek hava. Összefoglalva: színház magas fokon, ezért véleményem szerint akár jeggyel, akár bérlettel, Önöknek is ott a helyük! 🙂
Ma délután a Kettőspont / színház & spirituális ügynökségben jártunk operát hallgatni, a Kisképző Mezitlábas Opera nevű formációja adta elő utoljára Claudio Monteverdi Orfeoját. A remek előadás után vettük észre a színház kirakatában, hogy egy két éve látott különleges előadás újra elérhető lesz október 23-án a IX. kerületi Ferenc téren három időpontban is. A nemzeti ünnep méltó megünneplése lehet a részvétel, 12-13 éves kortól bátran ajánljuk bárkinek. Mi nagyon sokat tanultunk az előadásból a forradalom roma résztvevőiről, és jelentősen bővült az 1956-ról való tudásunk. A Független Színház Magyarország előadását Balogh Rodrigó írta és Szegedi Tamás András rendezte.
Nem csak a tartalom, de a forma is tartogat izgalmakat. Az eseményeknek nem csak szemlélői, de résztvevői is lehetünk. A sétaszínházi és a részvételi színházi forma ötvözése teszi kuriózummá ezt a produkciót. Mi a Kőbányai Sörgyárban láttuk, kíváncsiak vagyunk, a Ferenc téri helyszínen hogy működik. Olvassátok el a 2022-es alkalomról szóló kritikánkat, válasszatok egy időpontot, és regisztráljatok az előadásra!
Faktúra részéről Rékasi Attila: Tamás, amikor én láttam ezt a darabot, a felnőttek és a gyerekek is nagyon jól szórakoztak. Nem ciki beülni ősz halántékkal vagy egyedül sem. Ez cél volt az előadás megalkotásánál?
Gyermekkoromban rajongtam a dobókockás kalandkönyvekért, és amikor találkoztam Varró Dani hasonló stílusban megírt meséjével, egyből tudtam, hogy előadást szeretnék belőle készíteni. Úgy gondolom, hogy a szöveg és a belőle készített mesejátékunk minden korosztálynak tartogat humort és mondanivalót. Egy igazi családi előadást szerettünk volna létrehozni.
Ki lesz most a zenésztársad? Mondanál róla pár gondolatot, illetve a zene szerepéről a darabban?
Bergics András zenész az alkotótársam ebben az előadásban. Korábban is dolgoztunk együtt a Forrás Színház Székely betlehemes című produkciójában, és már ott barátok lettünk. Amikor felmerült a mese létrehozásának gondolata, egyből tudtam, hogy őt szeretném felkérni a darab zenei világának megalkotásához. Fantasztikus zenét komponált a meséhez, ötvözve a magyar, a kelta és a világzenei motívumokat, amit minden előadáson ő maga ad elő, időnként szerepekbe is bújva.
Fantasztikus volt látni, hogy a „mobilfüggőnek” (lásd iskolai telefonstop) titulált mai gyermekeket milyen hamar be tudtad vonni a játékba. Az interakció sajátja a darabnak, ettől nem statikus. Jól láttam, hogy aktívak a gyerekek?
Az előadás minden ízében interaktív, hiszen Varró Dani is úgy írta meg a szöveget, hogy az olvasó dönti el, a hős milyen döntéseket hozzon. A dramatizáció során én is szerettem volna ezt megtartani, így felkínálom a lehetőséget a nézőknek, hogy irányítsák a hős útját, amit nagyon szoktak élvezni. Az előadás így soha nem válhat rutinná, hiszen minden nézőtér máshogy reagál a látottakra, amire nekünk minden alkalommal rezonálnunk kell. Ettől válik élővé a mesejáték.
A te repertoárodban hol szerepel ez a darab, hiszen nagy szerencsére sok „komolyabb” drámát is játszol?
Számomra minden alkalommal felüdülést jelent játszani ezt az előadásomat, hiszen sok fajsúlyos, nehéz és megterhelő darabot tartok repertoáron (Platón: Szókratész védőbeszéde, Gogol: Az őrült naplója, Kafka: Jelentés az Akadémiának, Babits Mihály: Jónás könyve). Ebben az előadásomban maximálisan kiélhetem a játékos és gyermeki énemet, amit nagyon élvezek újra és újra.
Lehet tudni a jövőről? Ezt vagy mást fogsz még játszani a Kettőspontban? Ha nem, hol láthat még a közönség?
Szerencsére sok felkérésem van szerte az országban. Egy hete volt a legfrissebb bemutatóm Székesfehérváron a V54-ben, Mikó Csaba: Apa, avagy egy gyilkosság anatómiája című drámájából. Ezen kívül nagy álmom válik valóra, hogy végre közös darabot hozunk létre Formanek Csabival. Egy nagyon érdekes előadást próbálunk, melynek címe Game of my life lesz. Október 23-án lesz a bemutatónk a Kettőspontban. Erre az előadásra is várjuk szeretettel a kedves nézőket!
Ha támogatói jegyet vásárolsz valamelyik előadásra, azzal megnézheted a másikat is!