Élő emlékezet – eSzínház Fesztivál ’26 díjátadó ünnep a Stúdió K Színházban

Fotó: Jánossy Noémi

Az eszínházzal szemben ugyan mi az élő színházat részesítjük előnyben, mégis örömmel fogadtuk a meghívást az eSzínház Fesztivál ’26 díjátadó ünnepségére. Éppen azért, hogy megismerjük, milyen érvek is szólnak az eszínház mellett. A másfél órás díjátadó után rengeteg szemponttal lettünk gazdagabbak, hogy miért is elengedhetetlenül fontos egy ilyen platform létezése, kiknek is szól ez a forma. Azért azt hozzá tennénk, hogy a díjátadót élőben átélni azért egészen más élmény volt, mint ha egy monitoron keresztül követtük volna. És nem csak azért mert a hivatalos program után rengeteg ismerős és ismeretlen alkotóval, rég nem látott kritikus kollégával tudtunk beszélgetni, de maga az ünnepség is sokkal felemelőbb és meghatóbb élmény attól, hogy nem csak a színpadi történéseket figyelhetjük, hanem a laudáltak reakcióját is az elhangzott méltatásra vagy láthatjuk a nézőtársak szemét bepárásodni a megkapóbb pillanatoknál.

A 6. eSzínház Fesztivál 2026. szeptember 18-27. között zajlott, és nem csak szakmai zsűri – Radnay Csilla, Crespo Rodrigo, Jászay Tamás és Légrádi Gergely választottak a húsz színház által beküldött alkotások közül, hanem a fizető közönség is, valamint azok a támogató szervezetek – az Art is Bussines, a Papageno, a Klasszik Rádió és a Szófa Irodalmi Portál – akik főleg a marketingtanácsadásban, az előadások láthatóságának növelésében tudnak segíteni. Rengeteg különféle szempont meg tudott jelenni tehát a díjak odaítélése során, és mivel minden díjazott alkotást méltattak is az azt kiválasztók, nagyon alapos indoklást is kaptunk, hogy miért éppen ez az előadás lett a favorit.

Az est házigazdája Radnay Csilla volt, aki igen flottul és pörgősen vezette a ceremóniát, amit minden díj esetében a trailer levetítése és sokszor fotómontázs pörgetése színesített. Így azok is fogalmat kaphattak az előadások formavilágáról, alaphangulatáról, akik nem látták azokat.

Lássuk tehát az idei díjazottakat! Itt fogjuk megemlíteni azokat az érveket is, amiket összecsipegettünk akár a laudációkból, akár az alkotók köszönetnyilvánításaiból.

Legjobb digitális adaptáció – a zsűri fődíja:

A Stúdió K Színház Nero – „A semmi nem a tied. Csak a minden”

Hegymegi Máté rendezését Farkas Attila és csapata ültette át digitális formába. Jászay Tamás méltatása kiemelte, hogy hasonlóan sűrű hangulatot tudott létrehozni a felvétel, mint amit élőben tapasztalhatunk. Néha még színpadon is elcsíphető, az eSzínházon azonban biztosan elérhető lesz 2026 karácsonyán. Eszínházi jegyeket ajándékba is vehetünk, a Nero szép, közös élmény lehet a két ünnep között.

A rendező és a Stúdió K alkotói Nyakó Júlia emlékének ajánlják a díjukat. És ezzel meg is érkeztünk az online színház mellett szóló egyik legerősebb érvhez. A színész művészete mulandó, azokban él tovább ideig-óráig, akik csodálhatták játékát, és akik vele együtt dolgozhattak. A felvétel megőrzi számunkra ezt az egyszeri csodát.

A Nero-ról szóló korábbi írásunk itt olvasható:

https://ketlampas.blog.hu/2020/10/18/nero_282

Legjobb női szereplő:

A szombathelyi Weöres Sándor Színház Gyévuska című előadásában Nagy-Bakonyi Boglárka Kovács hadnagy és Tatjana, partizánnő megformálásáért.

Radnay Csilla laudációját hallgatva és a trailert nézve úgy döntöttünk, hogy Nagy Péter István rendezését mindenképpen szeretnénk látni. Sajnos a vidéki színházak előadásai esetlegesen láthatóak máshol, bár a szombathelyiek a többi színházhoz képest még így is gyakran megfordulnak a fővárosban, a Jurányiban lehet velük találkozni évente egyszer-kétszer. Megszűnt a Vidéki Színházak Fesztiválja, több gyümölcsöző együttműködés a budapesti játszóhelyek és a vidéki színházak között anyagi okok miatt szünetel, így az eszínház marad az egyetlen lehetőség, hogy megismerjük ezeket a produkciókat. Főleg a nagyszabásúbb, az épített díszlet és a sokszereplősség miatt fokozottan nehezen utaztatható előadások esetében.

Legjobb férfi főszereplő:

Horváth Csaba a székesfehérvári Vörösmarty Színház számára készített zenés Woyzeck előadásának címszerepéért a díjat Krisztik Csaba kapta.

A vidéki színházak produkciói még tűnékenyebbek, mint a budapestiek. A Woyzeck-et mindössze tizenegyszer játszották Székesfehérváron. Ha kifut a bérlet, lehetetlenség műsoron tartani egy produkciót, bármennyi munka és lelkesedés fekszik is benne. Néha a fesztiválszezon hoz egyfajta másodvirágzást, de itt általában vége is a történetnek. Az eszínház erre is egyfajta megoldás, bár az előadások nem élhetik végégig teljes életciklusukat, egy adott pillanatban rögzített állapotuk legalább megőrizhető.

2027 január 6-11 között lesz nézhető az Eszínházon, a Woyzeck, aminek szomorú aktualitást ad, hogy a Kapitányt alakító Kuna Károlyt már csak felvételről nézhetjük.

Legjobb látvány:

BpSkizo és Trafó Kortárs Művészetek Háza Fukuyama után című előadása méltán vihette haza ezt a díjat.

Az előadás már önmagában egyesíti – mint a Budapesti Skizó – minden eddig általunk látott produkciója a színpadi játékot és az élőfilmet. Ezt a nagyon dinamikus kapcsolatot kellett rögzítenie és megőriznie a felvétel készítőinek. Technikailag is izgalmas feladat lehetett, és ahogy Radnay Csilla díjátadó beszédéből kiderült, sikeres is volt ez a kockázatvállaló vállalkozás. Az alkotók nem lehettek jelen, épp a Stúdió K-val koprodukcióban készített legújabb bemutatójukkal, A legkisebb jégkorszakkal utaztak Szabadkára, a Desiré Fesztiválra.

Írásaink a Budapesti Skizó előadásairól, beleértve a Fukuyama utánt is:

https://ketlampas.blog.hu/tags/Budapesti_Skiz%C3%B3

A Fukuyama után még élő előadás, legközelebb december 1-jén játsszák a Trafóban. Így különösen érdekes lehet a korábbi, rögzített állapot, és az előadás mostani, élő formájának az összehasonlítása. Milyen szép szakdolgozati téma is lehetne mozgóképszakosoknak…És ez is egy fontos érv lehet az eszínház mellett. A kritikusok, színházelmélészek és hallgatók munkáját könnyítheti meg, hogy nem csak írásos és képi anyagokból dolgozhatnak egy-egy téma feldolgozásakor, de egy, bár különleges szempontból, megismerkedhetnek az előadásokkal is. Nekünk volt már ilyen élményünk, Sándor L. István könyvét, a Szabadságszigeteket olvasva néztük meg a Stúdió K legendás Woyzeck-jének szintén legendás felvételét, kifejezetten abból a célból, hogy saját benyomásainkat összevessük a szerző előadásrekonstrukciójával.

A szakmai zsűri egyik különdíja és a a közönségdíj nyertese:

Az Ördögkatlan és Szkéné Színház közös produkciója, az Elem (lemerülő játék) díjazásában a zsűri és a közönség egyetértésre talált, ami ritkaság számba megy. Kerekes Éva és Mucsi Zoltán kimagasló páros játéka mindenkit lenyűgözött.

November 18-23 között nézhetitek meg az eSzínházon és november 18-án játsszák utoljára a Szkénében. Légrádi Gergely, az eSzínház alapítója méltatta az előadást, és kiemelte, hogy mivel az Elem egy nagyon intim történet, az arcok, kezek, szemek játéka, különösen alkalmas arra, hogy felvételről nézzük. Az operatőri munka az előadás dinamikájához pontosan igazodva játszik azzal, hogy ki áll éppen a reflektorfényben és ki az aki a jelenetben csak sziluett. A színészi játék ilyetén kiemelése, értelmező rögzítése is az eszínház mellett szól.

A szakmai zsűri másik különdíja:

Nagypál Gábor és Fodor Tamás kettőse a sokáig a Szkénében játszott Vádli Társulás Caligula helytartója című előadásában.

2026 december 25-30 közöttre vásárolhattok erre az előadásra ejegyet. A Caligula helytartója az egyik olyan előadás volt, amiről úgy gondoltuk, ezt biztosan látnia kell a zseblámpásnak is. Szeretnénk, ha ez lenne az egyik színházi ősélménye. Szerencsénkre, mi még megnézhettük vele az utolsó előadások egyikét, de ha nem sikerült volna, akkor biztosan megmutatnánk online formában neki. Bár a színház a pillanat művészete, minden generációnak az itt és mostban nekik készülő előadások jelentik, hogy mi is a színház, azért történetiségében is érdekes megismerni, ha lehetséges. Szikszai Rémusz és a Vádli előadásai megkerülhetetlen hivatkozási pontok, a színházi kánon részei.

Crespo Rodrigo laudációja azt az izgalmas kérdést vetette fel, hogy lehet-e a magától értetődő a különleges. Mert a zsűri számára egy pillanatig nem volt kérdés, hogy Nagypál Gábor és Fodor Tamás közös játékát ki kell valamiképpen emelni az időből, borostyánba kell zárni ezt a különleges pillanatot.

Az Art is Business különdíja:

A 6SZÍN-ben látható Egy tökéletes nap-ot választották a művészeti, vállalati és magánszféra szereplőinek összekötését feladatául kitűző platform döntnökei. És már megint az emlékezésnél, a feledésbe merülés elleni küzdelemnél tartunk.

“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.”

Karsai Dániel

A Karsai Dániel, Bíró Bence és Szenteczki Zita által írt drámát 2027. január 27 – február 1 között nézhetitek.

Papageno / Klasszik Rádió különdíjai

A kétfejű fenevad, a Miskolci Nemzeti Színház előadása és a Radnóti Miklós Színház Istentelen ifjúság című előadásai nyerték el. A két, ritkán játszott szövegből, Weöres Sándor és Ödön von Horváth műveiből, készített előadások igazi értékmentő munkák. Egy másik kor esztétikájának mementói, melyeknek kortárs értelmezést adni nem kis feladat.

A kétfejű fenevadra december 2-7 között találhattok rá az eSzínházon, reméljük, az Istentelen ifjúság is hamarosan elérhető lesz.

Szófa Irodalmi Portál különdíjai:

A Mesebolt Bábszínház Tono című előadása volt az egyetlen gyerek- és ifjúsági előadás a palettán, külön köszönet illeti a Szófa Irodalmi Portált, hogy ezt a kategóriát is beemelte a díjazottak közé. Fodor Orsolya az egyik kedvenc rendezőnk, kacérkodunk is a gondolattal, hogy megnézzük ezt az autizmusról szóló előadást. Jó lenne tudni, hogy hány gyerek-, ifjúsági és családi színházi előadás nevezett idén, reméljük a Szófa díjával járó figyelem nem csak a Mesebolt Bábszínházra, de a nem felnőtt nézők számára létrehozott előadásokra is ráirányítja a figyelmet, és legalább is kedvet csinál az alkotóknak a nevezéshez. És így az eSzínház kínálata is bővülhetne ebben a szegmensben is, a most elérhető három előadás vajmi kevés.

A Szófa Irodalmi Portál másik díjazottja a fentebb már emlegetett Caligula helytartója.

Az este Légrádi Gergely zárszavával ért véget, melyben bejelentette, hogy hamarosan elkezdik szervezni a 7. eSzínházi Fesztivált. Már most érdemes gondolkodni a nevezésen, kedves társulatok!

LASSÚSÁGFOKOZATÁBRÁZOLÁSOK – Jász Attila költő megnyitószövege

Bátai Sándor alkotása a Vészkijárat Galéria tárlatáról, fotó: Rékasi Attila


Jász Attila: LASSÚSÁGFOKOZATÁBRÁZOLÁSOK

(szubjektív jegyzetek Bátai Sándor rajzaihoz)

(találkozáspillanat) Bátai Sándor rajzaival a saját verseskötetem összeállítása közben találkoztam először 2021-ben (Felhőfoszlányok a hajnali fűben, 2022), a kovid előtt közvetlenül. Előtte csak az egyéb munkáit ismertem, merített papírból készített murális dolgait, fényképroncsolásait vagy könyvterveit, amiken vagy harminc éve együtt is dolgozunk időnként. De a rajzait nem ismertem korábban, viszont annyira megérintettek, annyira közel éreztem a saját költői világomhoz, hogy amikor kész lettem a kötettervemmel, azonnal az ő rajzait álmodtam meg a a borítóra és ciklusnyitó oldalakra. Számomra akkor van kész egy kötet, amikor megvan a borítókép is, esetleg a képek hozzá, bele. A képeket a kötet szerves részének tekintem, szerzőjüket alkotótársnak. A kiadóm pedig a rajzok formájának megfelelő formátumot engedett kitalálni, így az álmom teljes egészében megvalósulhatott. Nagy dolgok ezek. A borítón fűszálak voltak, vagy talán inkább nádszálak (a mostani rajzok tükrében). Nagyon boldog voltam vele. Folyamatosan jelentek meg a közös munka lenyomataiként szövegek, versek kötetekben, amiket folyamatosan újraírok, egy lehetséges közös könyv újabb reményében. Ez egyben beavatás is a közös módszereinkbe, így dolgozunk, inspiráljuk egymást évtizedek óta. Aztán egyszer csak váratlanul lesz valami látható nyom is. Íme ez az egyik legelső szöveg, nevezzük versnek, amit a dolgaihoz, azok kapcsán írtam, rengetegszer átírva, ahogy szoktam.

(ablaknyitogatás)

Ablakot nyitsz a mellkasodon, kitárod a szárnyait,
hadd szellőzzenek a régóta fűtetlen szobák,

repülje át minden dohos sarkát

a friss levegő.

Hordja csak tele homokkal, növényi meg állati

nyomokkal az idő, csontjainknak majd egykoron

puha homokágya legyen.

Egy-kettő megsárgulva marad a felszínen,
a legtöbb kicsit lejjebb pihen, jusson még
az archeológusoknak is valami

munka, feladat, terep.

De addigra már annyira beborítja a lakást,
emlékeid zegét-zugát a homok,

hogy a félig tárt ajtókat mozdítani se lehet,
belülről is látni a festett, kék eget.

Sötétedik, az ablakokat becsukod újra,
lazítasz egy kicsit, fekszel,
betűket rajzolsz a homokba.

(belsőidő) Ami legjobban izgalomba hozott anno, hogy kiderült, Sanyinak van egy rajzfüzete. (A titokban rajzoló átlagember éppen ilyen füzetet képzel el magának.) Sanyinál ez is, a lassú szemlélődés, motozás közben műegésszé alakul, ahogy a különálló lapok is külön művekké. Amik valójában formai struktúrák, a belső idő különleges, és valószínűleg pillanatnyi lenyomatai. Tehát az örökkévalóságé. Az esetlegességé és a tökéletesség felé törekvésé. Akár megjelenésükben is, ahogy a kitépett lapok a spirálfüzet kis lukacskáit is őrzik. Ez (is!) nagyon tetszett nála mindig. Olyan ez, mint mikor valaki a világ pusztulásában is meglátja a szépséget. Sanyi ilyen, figyeli az idő által létrehozott évezredes jeleket, leleteket, karcolásokat, nyomokat. Azt hiszem, ezek az ő ősképei, a maguk tökéletlen tökéletességében, ezekből dolgozik, és az időn túl, illetve mellette: az egykori, ismeretlen barlangrajzoló ember is az egyik legfontosabb mestere.

(időkérdés)

Jó lenne időtlen jellé válni, töredékességben is

tökéletessé akár, megfejtetlenül és méltóságteljesen

tűnni el egy múzeum alagsori raktárában

évszázadokra, ha itt az ideje.

A mások és önmagad által ejtett sebekről lenyomatot

készíteni, nem üzenni, csak jeleket hagyni és kapni,

névtelen és ősrégi mintákat használva,

költőien sejtelmeseket,

és figyelni közben, ahogy működik, dolgozik benned

a látvány magától. Talán, nem is olyan fontos az idő,

vagy mégis?

(bizonyoshely) Az időről beszéltem már Bátai Sanyi megfontolt és szándékoltan lassú szemlélődése kapcsán. Hogy hagy időt magának feldolgozni, megemészteni a talált jeleket és motívumokat bizonyos helyeken. De ez valószínűleg nem ilyen egyszerű, és egyáltalán nem racionális a dolog. Úgy gondolom, Sanyi időnként rátalál bizonyos helyeken bizonyos, benne már meglévő, de még alakuló, képlékeny formákra. Ezeket ismeri fel bizonyos helyeken. Vannak helyek, amiket évtizedek óta látogat, ilyen például a Balaton környéke. A nádasok struktúrája nyilván gyerekkori emlék nála. Nyilván a kőfejtő is. De az utazási élmények is meghatározóak, a jeruzsálemi templomkapu-oszlopba karcolt jelek például szerintem ugyanígy működnek benne, általa.

(konkréttáj)

A természetben talált jeleket és írásnyomokat

addig roncsolni, alakítani, kaparni, dörzsölni,

amíg

egészen a tükörképeddé nem válik, amíg

olyan intim viszonyba nem kerülsz a képpel,

hogy a látható konkrétumok el is tűnhetnek.

(Vészkijárat galéria, Bp. Zsilip u. 9., 2026. október 31.)

Fehér rózsák – Kovács Gergely novellája

Kovács Gergely novellája, illusztráció: Rékasi Attila

– Kedves közönségünk, éves rendezvénysorozatunk immár a végéhez közeledik. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ebben a nehéz esztendőben is milyen sokan jöttek el, az ország minden szegletéből érkeztek az ügyünket támogató, lelkes honleányok és honfiak. Szeretném ismételten megköszönni mindenkinek a részvételt, és felhívni a figyelmet a hamarosan kezdődő, vacsorával egybekötött bankettre.

És természetesen hatalmas köszönet illeti a Szent Izolda Nevelőközpontot, amiért rendelkezésünkre bocsátotta az épületet és a konferencia lebonyolításához szükséges technikai hátteret. Előbb azonban következzen a mai nap utolsó előadója, akit már – biztosra veszem – mindannyian nagyon vártatok. Hölgyeim és uraim: A Fehér Rózsa Szövetség oszlopos tagja, egy igazi veterán, Miss Jolene Turner!

Őszes hajú, magas nő állt fel a hátsó sorok mélyéről és szálfaegyenes derékkal, kimért léptekkel indult a pódium felé. A reflektorok kereszttüzébe érve hófehér ruhája vakítóan verte vissza a fényt. Mindaddig merev arca hirtelen élni kezdett, belemélyült egy titkos dimenzió kiterjedéseibe. Jó néhány másodpercet kivárt, míg szeme bogarában összegyűlt a feléje áramló figyelem.

Tudta, hogy a leghalványabb mosoly is nevetésbe, majd kitörő tapsba fulladna, de esze ágában sem volt elengedni a megteremtett feszültséget. Nincs túl sok okuk a vidámságra, és ezt jó, ha a Jog Az Élethez konferencia minden vendége az eszébe vési.

Lassú mozdulattal elővette a pult mögé bekészített fehér rózsaszálat és a magasba emelte.

– Ez… az Élet! Élet – nagybetűvel. Nézzétek meg jól! Nézzétek addig, amíg már nem láttok mást! Adjátok át neki magatokat. Most hunyjátok le a szemeteket. Látjátok a rózsát?

Igenlő mormogás futott végig a termen, ezalatt Jolene elővette az ollót.

– Jó. Nyissátok ki a szemeteket!

Várt egy pillanatot, majd egy villámgyors mozdulattal lenyisszantotta a virágot a szárról. Néhány nő felsikkantott és a szája elé tette a kezét. Azután egy mukkanás sem hallatszott. Ez most valami új volt. Jolene a pult alja felé nyúlt, kivett egy másik, ugyanolyan szálat és lassan a magasba emelte. Az egyik felső reflektor fénybe borította a virágot és a szónok feje búbját. Óriási taps és éljenzés fogadta.

Jolene nem szándékozott sokáig fürdőzni a mennyei világításban, olybá tűnt, mintha ingerelné a siker.

– Az Élet… megbonthatatlan egész. Nem számít, egyesek mikortól számítják Életnek. Olyan, mint egy hömpölygő folyam, ami évmilliók óta folyik. Egyetlen sejtből lesz milliárd, és milliárdból egy megint. Aki ennek az útjába áll, Isten útjába áll.

– Igen! – kiabált be egy öblös férfihang.

– Ez! Az Élet! – emelte újra magasba a rózsát, aztán elővette a meddő szárat – Ez a halál. Melyiket választjátok?

– Az életet – kiáltották páran.

– Helyes. A halállal pedig… nem alkudozunk – húzta megvető mosolyra a száját.

– Rövid leszek, mert tudom, hosszú volt a nap. Jószerivel mindent elmondtatok már, amit el lehetett. Az én feladatom immár csak az, hogy megadjam a végső lökést, és elsüssem a rajtpisztolyt. Dolgunk lesz bőven. Én nem fogok adatokat, statisztikákat idecitálni. Nem készültem grafikonokkal. Nem számolgatom sem a fogantatás utáni heteket, sem a sejtek számát. Jeremiás próféta elég egyértelműen nyilatkozik erről.

„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek” Ennyi. Nem érdekel, a nők hány százaléka veteti el a magzatát kényelemből és hányan valamiféle okra hivatkozva. Maguk az okok is hidegen hagynak. Ezekről bőven volt itt már szó, talán sok is. Nem. Mások talán, különösen a fiatalabbak, az idealisták úgy vélik, túl kemény vagyok. Hogy helye lehet a párbeszédnek. Láttam jó pár ilyen beszélgetést a Youtube-on.

El lehet mosolyogva diskurálni az úgynevezett választás-pártiakkal, persze. Mintha bármi is kisülhetne belőle. Udvariasan meghallgatták egymást, és kész. Nem is tudom, mire számítottak ezek a gyerekek.

Nos, én hiszem, ahogyan Istenben hiszek, hogy az élet védelméért folytatott harcban felesleges minden vita. Ez a kérdés túl van a vitákon. Ha az Élet elkezdődik, ott nincs kibúvó, nincs mentség. Az Élet alól nincs felmentés. Az Élet… minden. Vagy minden van – mutatott körbe a teremben – vagy semmi sincsen.

Újabb taps, valahol megszólalt egy mobil, amíg le nem pisszegték. Jolene elfordította a fejét a mikrofontól és sóhajtott. Eszébe jutott az újságcikk, ami egy demagógnak nevezte és egy megkeseredett, szemellenzős picsa portréját rajzolta meg róla. Azt is sejtette, hogy a jelenlévők egy része már semmi másra nem vágyik, csak hogy megtömhesse végre a bendőjét, és becsiccsenthessen a bárnál, hátha összejön egy kóbor numera estére.

– Ne hagyjátok, hogy megpróbáljanak meggyőzni benneteket! Az Élet őrzése nem egy sakkjátszma, amit az istentelenekkel vívtok. Ha az ő sakktáblájukra tévedtek, óhatatlanul veszíteni fogtok. Ismerem az érveiket. Jogokról fognak beszélni, a testet illető jogokról, önrendelkezésről, családtervezésről. Jól is néznénk ki, ha az Istennek a mi terveinkhez kéne igazítania a menetrendjét. Azt mondják, bárcsak olyan világban élhetnénk, ahol nincs szükség abortuszra.

Kérdem én, nem olyan-e a világ, amilyenné tesszük? Felvilágosultnak hiszik magukat, racionális gondolkodóknak, de a gondolataik kígyóként harapnak a saját farkukba. Ez történik, ha túlgondolnak egy olyan magától értetődő dolgot, mint az Élet szentsége. És közben nem veszik észre, hogy az egykori, az isteneiknek gyermekáldozatokat bemutató barbár, pogány népek lelki örökösei!

Ezért hát ne vesződjetek a meggyőzésükkel! Nem ez a feladatunk. Hanem, hogy ott legyünk a barikádokon. A terhességi krízisközpontokban, klinikákon, iskolákban, az önkormányzatoknál, a képviselő-testületekben, a szenátusban!

Fokozatosan emelte a hangerőt, az utolsó szót már kiáltotta. A nézők is egészen feléledtek, e pillanatban bizonyosan senki sem gondolt az evésre. Jolene egy pillanatig tanakodott, hogy megemlítse a krízisközpontok állhatatos munkáját, vagy épp a pojáca John Oliver-t, aki ott tesz keresztbe nekik a műsorával, ahol tud, de végül úgy döntött, elég lesz ennyi mára, elérte a forráspontot. Már csak a Bibliából kell néhány szó.

– Ne feledjétek Krisztus urunk szavait János evangéliumából: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Azt a szőlővesszőt, amely megmetszetett, hogy ne teremhessen bennem gyümölcsöt, azt kivetik, és megszárad, tűzre vetik és elégetik, hogy ne maradhasson énbennem.”

A fény fokozatosan vörösbe váltott át Jolene körül.

Kíváncsian pillantott körbe, hogy vajon az első sorban ülő hardcore szentfazekak közül feltűnik-e valakinek a módosítás, amit a passzus szövegén hajtott végre, de csupán ragyogó arcokat látott mindenütt.

Néhány másodpercnyi csönd után fülhasogató éljenzés kezdődött a teremben, Jolene azonban nem várta meg, míg elcsendesül, egyből az öltözőjébe sietett. A tükörben az arcát vizsgálta. Miért olyan fásult a tekintete? Hiszen örülnie kéne. A mai egy újabb apró győzelem.

Elhatározta, hogy jár egyet, mielőtt csatlakozna a többiekhez és fogadná a gratulációjukat. Átvágott az épületkomplexum hatalmas belső udvarán, a túlsó végén lévő szárny felé. Ahogy odaért, gyerekzsivajra lett figyelmes, ami az emeleti ablakok felől érkezett. Sértette a fülét a zaj, de már nagyon rá akart gyújtani. Ahogy kifújta a füstöt az első slukk után, megérezte, hogy valaki nézi az egyik földszinti ablakból.

Egy kislány volt, úgy nyolc év körüli, valószínűleg bújócskát játszva került a függöny mögé. A pólóján a Fehér Rózsa Szövetség kitűzője, amit a konferencia elejétől osztogattak odaát. Valamelyik hülye biztos elhagyta az udvaron. Nesze neked elhivatottság. A gyerek szája széle maszatosnak látszott, de Jolene látott már ilyet eleget ahhoz, hogy felismerje a véraláfutást. Hát persze, hisz ez egy nevelőközpont, biztosan itt vannak az intézetis gyerekek.

Van azért az Úrnak humorérzéke, hogy ide engedte szervezni a gyűlést.

Bosszúsan szívott a cigibe. Miért bámul rá olyan ijedten ez a gyerek? Legalább csukná be a száját, még belerepül egy légy. Tán csak nem tőle fél? Hisz alighanem neki, meg a hozzá hasonlóknak köszönheti, hogy egyáltalán életben van. Isten lenyúlt érte, hogy megmentse. Akárcsak őt, Jolene–t hatvanegy évvel ezelőtt.

Az arcizmai elernyedtek egy pillanatra. Biztos ezt a kislányt is ki akarta vetni magából az anyja. És talán őt is az apja mentette meg a küretkanáltól. Nem is sejti szegényke, hogy milyen szerencsés. Legalább nem kell elviselnie a mosolyok mögül szivárgó hideget, a szavak mögötti néma vádat egy életen át. De végül csak ember lett belőle is, nem is akármilyen. Egy igazi harcos.

Rámosolygott a kislányra, de az csak nézett rá meredten. Jolene egykedvűen dobta el a csikket. Most mégis mit vár tőle, mit csináljon? Ez van, gyerkőc, az élet már csak ilyen. Ő megtette, amit tudott, de csak a szülőcsatornáig tud érte felelősséget vállalni.

Rossz szájízzel indult vissza a főépület felé. Le kéne szoknia a bagóról. A kislány képe a függöny mögött még ott lebegett előtte. Hát nem nevetséges? Micsoda remek poszter lehetne a WHO vagy UNICEF társadalmi felhívásaihoz. Eszébe jutott az a vitriolos újságcikk, és összeszorította a száját. Ehhez vajon mit szólna az a firkász? Mert, már elnézést, de ha valami demagóg, akkor az a csendélet az, a háta mögött. Biz’isten, már csak az hiányzott, hogy egy napsugár rávetődjön arra az ablakra.

Az Úrtól kitelik, amilyen vicces mostanság.

A napfény azonban valahol másfelé kóricált, de ha történetesen erre téved, akkor sem tudta volna magát átküzdeni a masszív felhőtakarón.

Kovács Gergely

Flóra Budapesten

Szeretnénk figyelmetekbe ajánlani Sipos László Márk rendezését Flóra – Kétes létben bizonyosság címmel Most csütörtökön lesz látható a Térszínházban. Nem csak azért ajánljuk, mert Budapesten ritkán látható színészekkel – Mari Dorottyával és Domokos Zsolttal – találkozhattok, de azért is, mert az egyik legszebb dokumentumszínházi munka, amit láttunk.

A Kozmutza Flóra visszaemlékezései alapján készített előadás egészen széles réteget képes megszólítani. A magyar irodalom, különös tekintettel József Attila élete és költészete, iránt érdeklődők mellett azok is sok csemegét találhatnak a drámában, akiket a magyar pszichológia fejlődésének korai szakasza érdekel, de azok is, akiket a társadalomtörténet, azon belül is a nők helyzete a Horthy-korszakban csigáz fel, mint téma. Mai szemmel is érdekes felfejteni azokat a párkapcsolati mintákat és defektusokat, amik színpadi játék szerelmi háromszögében megjelennek.

Középiskolásoknak és magyar szakos egyetemistáknak külön felhívnánk a figyelmét a lehetőségre. Ilyen mélyen és egyben szórakoztatóan feldolgozni egy biztosan megtanulandó vizsgatételt, maga a főnyeremény.

És, ha mindez még nem lenne elég, nagyon szerettük az előadás látványvilágát, Ferenczi Zsófia kivételesen átgondolt munkáját, és Bánki Mihály nagyon bátor zenéjét. Mindezeket hosszasan elemeztük is méltattuk is 2025-ös írásunkban a színészi játék és a rendezés finomságai mellett.

https://ketlampas.blog.hu/2025/05/25/flora_ketes_letben_a_bizonyossag

Az előadás eseményoldalát itt találjátok:

https://www.facebook.com/events/28797498349892779/?acontext=%7B%22event_action_history%22%3A[%7B%22surface%22%3A%22home%22%7D%2C%7B%22mechanism%22%3A%22search_results%22%2C%22surface%22%3A%22search%22%7D]%2C%22ref_notif_type%22%3Anull%7D

Kalandra fel! Irány a Térszínház!

Az íráshoz Mészáros Zsolt fotóit használtuk.

Rajzfüzet és strófák – Bátai Sándor grafikusművész kiállítása a Vészkijárat Galériában

Szöveg és fotó: Rékasi Attila

Magas minőség, szakmai tudás, művészeti tapasztalat és lírai hangvétel jellemzi Bátai Sándor grafikusművész Vészkijárat Galériában kiállított alkotásait. A Miksa Bálint vezette újpesti kiállítóhely mindig izgalmas, kiemelkedő színvonalú alkotókkal hozza el a magas művészetet a gyártelepek világába. Ebbe a patinás névsorba szépen illeszkedik Bátai Sándor!

Munkái kiforrott grafikai lapok, amelyek első pillantásra akár természeti motívumok ábrázolásainak is tűnhetnek, de ha elmélyültebben tanulmányozzuk őket, rájöhetünk, hogy inkább egy sajátos, szakmai alapokon nyugvó vizuális rendszerrel találkozhatunk.

A tárlatot Jász Attila költő nyitotta meg, aki a közönség figyelmét a Bátaival közös „produkcióikra”, könyveikre is felhívta. Ez megerősítheti azt a sejtésünket, hogy Bátai komoly életművel és kortárs művészeti kapcsolódásokkal rendelkezik, a kortárs művésztársadalom ismert alakja.

Rékasi Attila fotóművész, Újpest

Caffart-kiállítás nyílik holnap Budapesten – nemcsak a helyszín impozáns!

Fotó: Rékasi Attila

Budapest egyik legszebb kiállítóhelyén, a Széphárom Közösségi Tér galériájában nyílik holnap, 2026. november 6-án, 18 órakor a CAFFART Nemzetközi Művésztelep kiállítása. Az Ekvifinalitás címet viselő tárlaton tizenhét képzőművész festményei, grafikái és fotói töltik meg az impozáns teret.

Az ingyenesen látogatható kiállításon a szerencsés látogatók betekintést nyerhetnek a kortárs művészet „befelébb” figyelő képi világába. A sokszínű művészközösséget a minőségre való törekvés köti össze, kovácsolja egységessé.

Ne hagyják ki ezt a véleményünk szerint figyelemre érdemes tárlatot!

Rékas Attila, Újpest

A Széphárom Közösségi Tér szeretettel meghívja Önt, barátait és ismerőseit
2026. november 6-án 18 órára, a Caffart Nemzetközi Művésztelep
ekvifinalitás című kiállításának megnyitójára.

A kiállítást megnyitja:
Szabó Attila DLA képzőművész

Kiállító művészek:
Bíró Botond, Boros Mátyás, Debreczeni Fanni, Debreczeni Imre, Ferencz S. Apor, Herman Levente, Horváth Roland, Kecső Endre, Knyihár Amarilla, László János, Őry Annamária, Pap Gitta, Pinczés József, Puha Ferenc, Rékasi Attila, Sütő Róbert, Tóth Norbert

Látogatható december 4-ig keddtől vasárnapig 10–18, pénteken 10–14 óra között.
Széphárom Közösségi Tér | Budapest V., Szép utca 1/b

Kettőspont marad! – Csendes kiállás, visszhangos remény a független színházért.

FakTúra tudósítás, a Kettőspont Színház 2026. novemberi műsora

Összefogott a budapesti (magyarországi) közönség a Kettőspont Színház újabb megmentésének nemes ügyéért. A teátrumot és közösségi teret vezető-üzemeltető Formanek Csaba író, színész-rendező egyértelmű jelzésként értékelte a támogatók (jegyvásárló látogatók) októberi kiállását, és legnagyobb örömünkre – a novemberi plakát tanúsága szerint – újabb három évre pályázik a színház megtartásáért.

A pozitív hangulatot és a tettvágyat a novemberi műsor barokkos burjánzása is alátámasztja. Sokszínű, tartalmas, izgalmas őszi programokkal kettőspontozhatunk. A Ruszt Fesztivál mindig tematizálva, új, kifejezetten erre a rendezvényre komponált független színházi darabokkal vonzza a közönséget.

A FakTúra folyóirat kiemelten ajánlja a Szevasz tavasz című előadást, amely a független színházak és színházcsinálók mindennapi küzdelmeit humorral és drámai erővel tárja elénk.


Itt a novemberi műsorplakátunk! Várunk szeretettel a RUSZT – Ráday Utcai Színházak Találkozója programjaira, és a hónap további csemegéire is.

SZÍNHÁZ – IRODALOM – PERFORMANSZ – ZENE – TÁNC – FILM vagy amit akartok!

Ingyenes programok: RUSZT megnyitó, Dologidő Fórum, Szabad a Pálya! / Feel Free to Perform!, Kettőspont Irodalmi Színpad, Blue Danube Film Festival

A többi programra belépőjegyek, bérletek:

https://www.kettospont.org/jegyek

Borzongató színházi élmények – halloweeni ajánló

Közeledik Mindenszentek ünnepének előestéje, azaz a Halloween. Ez alkalomból néhány kifejezetten hátborzongató előadást ajánlanánk figyelmetekbe. Lesznek itt élőhalottak, boszorkányok és holtestek, sötét várak, boszorkányok, és maga a Sátán gyermeke is tiszteletét teszi.

November 10-én a Kugler Art-ban újra látható Hódi Virág Noémi Bonci – anatómiai szigorlat szünet nélkül című drámája Nyáry Pál rendezésében. A három éve bemutatott előadás teltházakat vonz, nem véletlenül.

„Halottat lopnak az orvostanhallgatók a szigorlat előtti éjszaka.
Átmegyünk a vizsgán? Látott a portás? Mi lesz, ha lebukunk? Az Arteria maxillaris vagy a Nervus maxillaris oszlik itt végágaira? Elmondtad neki az abortuszt? Mi van, ha stroke-ot kapott? Te iszol a vizsga előtt? Megkötözzük? Eszed a pizzát a halott fölött? Voltál már disznóvágáson?
Előadásunk a 2005-ös debreceni eseményekből inspirálódott: egy norvég riporter rejtett kamerával leleplezte, hogy Magyarországon tanuló norvég orvostanhallgatók illegálisan járnak be éjszakánként a boncterembe tanulni, és a formalinba áztatott szerveket hazalopják. A botrány hatással volt a Magyarországon szerzett orvosdiplomák norvégiai elfogadására, a bonctermek szabályzatának és felügyeletének szigorítására, és ránk is.
Hol ér véget a testünk és hol kezdődünk mi? Meg lehet-e húzni a határt a kettő között?
“Az anatómia az orvostudomány szolgálóleánya és tanítómestere.”

Nagyon szerettük ezt a bizarr fekete komédiát, jó szívvel ajánljuk nektek is. A bemutatóról szóló írásunk itt olvasható:

https://ketlampas.blog.hu/2023/11/03/bonci

Nick Dear Frankenstein-átiratát a Budapest Bábszínházban nézhetitek meg Keresztes Tamás rendezésében november 28-án és 29-én. Kiemelkedően szép látványvilágú előadás fizikai bábszínházi elemekkel. A közönség nagyon szereti, 2022 óta rendszeresen műsoron van. Nekünk volt némi problémánk az alapanyaggal, Mary Shelley műve jóval összetettebb gondolatiságú az adaptációnál. Néhány szép megoldás miatt azonban mégis kedves emlék.

https://ketlampas.blog.hu/2022/04/22/frankenstein_463

Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk,
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.

Az RS9 színpadán látható az Anyaszínház A Kékszakállú herceg vára című előadása. Menszátor Héresz Attila rendezte ezt a prózai változatot sétálószínházi formában. Igazán különleges élmény az operát jól ismerők számára is. Csodálatos a herceg és Judit, Menszátor Héresz Attila és Fantoly Nikolett összjátéka, és nagyon izgalmas az előadás látványvilága és zenei anyaga is. Legközelebb november 14-én.

https://ketlampas.blog.hu/2025/11/15/a_kekszakallu_herceg_vara_399

Ódor Gergő egy fantasztikusan feszült misztikus thrillert rendezett a Rosemary’s Baby-ből. Roman Polanski 1968-as mozijának remekül áll a színpad. A fojtogató atmoszférát a színészi játék, a hangok és a fények teremtik meg, semmi sallang, csak a vegytiszta borzongás. Meglepő lehet, de akár többször nézős is, mi kétszer láttuk eddig, és a történet ismeretében is újra behúzott minket a hangulat. Az SZFE Rákóczi úti épületében keressétek, ha meritek, november 30-án.

https://ketlampas.blog.hu/2026/02/03/rosemary_gyereke

Zsákbamacskát árulunk a következő előadással, melynek bemutatója most hétvégén lesz a MU Színházban. Mi bátrak vagyunk és ott leszünk Regős Simon és Babinchak Atanáz közös munkáján, A Szem történetén, mely Georges Bataille azonos című regénye nyomán készült. Tartsatok velünk, ha már nagykorúak vagytok!

„A szem kannibalisztikus ínyencség. Horrorisztikus szerv. Nincs ennél vonzóbb, nincs rémisztőbb. Képzeljük el, hogy egy hússzeletet állati szemmel tálalnak. Gusztustalan. Ember szembe nem harap.
Legmagasztosabb, ha kék, kék, mint a mennyek birodalma. Az eget csodáljuk a másikban, ugyanakkor megtagadjuk tőle a csipát és a sarat. Ezért olyan rémisztő túl hosszan farkasszemet nézni; eltűnik az arc többi része, és a szem meg olyan fura lesz; kocsonyás és idegen. Pedig a szem ilyen; gusztustalan.
Közepén sötét üreg; íriszünknek ánusza. Csak ott nem beszív, hanem kiárad. Mint a nap. A szem budi, amin lehúzzuk a csillagokat. Három határfeszegető tinédzser erotikus kísérletezéseinek vagyunk szemtanúi, akik átlépve a normalitás kereteit, kívülállóként ismerik meg a világot, melyben a klímakatasztrófa (erdőtűztől hőhullámig) a történelem legnagyobb forradalmaként jelenik meg előttük.”

Gondoltunk a kisebbekre is. A Kult7-ben november 21-ének délutánján az Aranyszamár Bábszínház Lázár Ervin bűbájos meséjét, a Legkisebb boszorkányt fogja játszani. A zenés-bábos mesejátékot Szabó Attila írta színpadra és Baranyai Anita, Érsek- Csanádi Gyöngyi, Krausz Gábor adják elő.

„Amarilla a kis vakarcs boszorkány tanonc testvérivel együtt feladatként kapja Király- Kis Miklós szerelmének megakadályozását. A kisboszorka kalandokon, küzdelmeken, kihívásokon keresztül kíséri és segíti útján „áldozatát”, akibe végzetesen beleszeret. Nem alkalmas a boszorkány létre, büntetése, hogy szellőként kell tovább élnie.”

Jó reszketést és fogvacogást kívánunk! Happy Halloween!

Egy kis ország nagy tehetségei – Észt filmest

Kritika és fotó: Rékasi Attila

A Kettőspont Színház szeret nyitni más művészetek felé is, így az idei II. Szirtes András kísérleti filmszemle után egy újabb izgalmas filmes esttel szolgálta az érdeklődő közönséget. Megáll az Észt című vetítésükön tíz filmalkotást láthattunk két blokkban. Természetesen szakmai beszélgetéssel indult a fórum, amelyen a szervezők, rendezők mutatták be projektjüket és az est filmjeiről is diskuráltak.

Ami engem illet, az első blokk három filmje közül az első Three words in Seto that the World needs (director: Nolwenn Guiziou) ’15 volt számomra a leginkább figyelemreméltó, sajátos – még ha nem is feltétlenül unikális – fényképezése kedvemre való volt. A további kettő, cím szerint Minun Buabo (director: Ida Lepparu) ’5 és Right, Grandma (director: Orsolya Szitka) ’10 kevésbé ragadott magával. A blokkról összességében az a vélemény fogalmazódott meg bennem, hogy nem a legsikerültebb alkotásokat tartalmazta, nem tudták maradéktalanul megragadni vagy fenntartani a figyelmemet. 

Az est egy animációs blokkal folytatódott. Itt már több vetítést is érdekesnek találtam, közülük is kettő kiemelkedőt, ami érdemes bővebb kifejtésre. A 16 perces Ajasööja / Eating Time (2025) lenyűgözött. Mari Kivi filmje olyan karakteres, művészi, megkapó vizuális világgal bír, ami párját ritkítja, s amennyire fotóművészként meg tudom ítélni, a szereplők animálása is profi munkának tűnt, szépen „siklottak” a képkockák. A másik külön szót érdemlő produkció a Kiievi tort / Kyiv Cake című, amelyet Mykyta Lyskov jegyez (2025, ’22) Ez a rajzfilm számomra a Beavis and Butt-head képi világát idézte, de nagyon egyedi művészibb karakterrel. A néha vicces, máskor zavarba ejtő, megint máskor meghökkentő képsorozat témáját a háború borzalmai ihlették, s ily módon végeredményben a szívfájdító alkotások sorát gazdagítja.

Összességében elmondható, hogy az első blokk „altatása” után az animációs munkák színes és érzelemgazdag csokra jócskán javított a mérlegen, Észtország tehetséges alkotóiból jópárat felvonultatva. Érdemes volt végigülni a beszélgetésekkel kicsit hosszabbra nyúló estét és megismerni az észt nép lelkének néhány hideg sóhaját. 

Rékasi Attila fotóművész, Újpest

Az Észt filmest programja a Kettőspont Színház műsorán:

Estonia Blows My Mind! – Estonian Animation and Short Films

Válogatás a Finn-Ugor Filmfesztivál (FUFF) terméséből és az elmúlt évek észt animációs munkáiból.

A selection of films from the Finno-Ugric Film Festival (FUFF) and Estonian animated films from recent years.

A tervezett program / Planned programme:

FUFF-válogatás / FUFF selection:
• Three words in Seto that the World needs (dir: Nolwenn Guiziou) ’15
• Minun Buabo (director: Ida Lepparu) ’5
• Right, Grandma (director: Orsolya Szitka) ’10

Animációs filmek / Animated films:
• Ajasööja / Eating Time (director: Mari Kivi), 2025 ’16
• Kiievi tort / Kyiv Cake, (director: Mykyta Lyskov), 2025, ’22
• Pingviin / Penguin, (director: Kaspar Jancis), 2026 ’15
• Öö mõtted / A Serious Thought, (dir: Jonas Taul), 2026, ’16
• Gate (director: Francesco Rosso), 2022, ’4
• Koer / The Dog, (director: Kaspar Jancis), 2025, ’6
• Uka-uka (dir: Henri Veermäe), 2026, ’12

A vetítésen vendégeink / Our guests at the screening:
Csüllög Edina, producer
Helent Unt, animációs rendező / animation director

A Finn-Ugor Filmfesztivál (FUFF) 2014-ben jött létre azzal a céllal, hogy találkozási lehetőséget teremtsen a finnugor kultúrákhoz kötődő filmesek, közösségek és közönség számára. Az évek során a fesztivál nemzetközi platformmá nőtte ki magát, amely ma már a világ más őslakos közösségeinek filmesei és történetei felé is nyitott.

The Finno-Ugric Film Festival (FUFF) was founded in 2014 to create a meeting place for filmmakers, communities and audiences connected to Finno-Ugric cultures. Over the years, the festival has grown into an international platform that also welcomes Indigenous filmmakers and stories from around the world.

Elsodort egy dalkultúra terjesztő est, az Óda Kocsmában

Kritika és fotók: Rékasi Attila

Hallottam már Fodor Shodor Balázs énekes gitáros énekművészetét, a Kettőspont Színházban. Aki egyszer hallotta az azonnal megszereti őt (meggyőződésem, hogy nagyon koncentrálni kell ahhoz, hogy az ember ne szeresse meg Balázst), sőt hamar függővé is válhat babonázó játékától. Így aztán hiába voltam holtfáradt két színházi éjszaka után, egyszerűen nem tudtam kihagyni a Mátyás utcai (Ferencváros) Óda Kocsma meghívását a Stand-up előadói zenei estre.

Azt kell mondjam, kifejezetten tovább növeli a Fodor Shodor hatást az, hogy egy intimebb kisebb térben játszik, mint amilyen az Óda. Jobban lehet figyelni azokra a ének- és gitárjáték-finomságokra amik az ő művészetét igazából unikálissá teszik. Amikor már az ember a gitár behangolását esztétikai élménynek éli meg, az már jelent valamit! Természetesen nem vagyok elfogult, hallottam én már sok énekest és jó pár gitárost, s mondhatnám, hogy azért ilyet tudnak mások is. Azonban Balázs annyira alkotó módon nyúl a hallgatóság által kért dalokba, szedi szét majd transzformálva pakolja össze őket, hogy zeneileg is egy stand-up bontakozik ki önálló produkcióként, amellett, hogy valóban a dalkultúra terjesztés jegyében sokat beszél, sztorizgat is a zenélésről a hozzá kapcsolódó élményeiről. Saját szerzeményei mellett régi dalokat is újraalkot megénekel közösen a közönségével. Nem tudom mikor szórakoztam ennyire önzetlenül, felszabadítóan. Olyat ad ez az este a közös éneklés lehetőségével amire gyermekkoromból emlékszem, mikor még a szüleim együtt ünnepelték a név- és születésnapokat a derecskei Zalka Máté utca felével.

Aztán az utcából Váczi Mihály utca lett, a szüleim fiatalsága elillant, apám már csak otthon énekelt sarlókalapálás közben, aztán fűnyíró került a házhoz, s a dalkultúrája is kihalt a kádárkockából. A kádárkockákból mediterrán házak és a Facebook elidegenedése lett, a mai fiatalok már beszélgetni sem nagyon beszélgetnek egymással, nemhogy együtt énekeljenek. Balázzsal beszélgetve, kiderült számomra, hogy ő még hisz abban, hogy a fiatalok is „megszerezhetők” a dalolás kultúrájának, felszabadító „gyógyító” erejének! Ajánlom tartsanak vele és az Ódával ha fiatalok, ha már kevésbé.

Rékasi Attila, Újpest

Ma még látogatható az ArtMarket, érdemes a figyelemre

Kritika és szöveg: Rékasi Attila, drMáriás festménye (Art Market Budapest)

Közép-Európa legnagyobb művészeti vására ma estig még jegyváltással látogatható, egy igényesebb kézműves burger áráért egy sokszínű, zömében szakmailag minőségi képzőművészeti alkotással találkozhatunk, sőt, sok esetben meg is vásárolhatjuk azokat.

A kínálat rendkívül sokszínű és változatos. Kiemelkedőnek tartom a szobrászati anyagot, bár a festmények kínálata számszerűen a legnagyobb, de ide már meglátásom szerint becsúsztak szerényebb kvalitású munkák is. A nemzetközi összehasonlítás tekintetében a japán művészek munkái egyenletes, magas minőséget képviselnek. Az ArtMarket igyekszik követni azt a nemzetközi trendet, ami a fotó előretörését jelenti a műtárgypiacon. Ennek a nyugaton több évtizede követhető tendenciának próbál megfelelni azzal, hogy külön fotográfiai szekciót mutat be.

Az MTK Sportaréna udvarán, illetve a csarnokban bemutatott szobrászati művek különösen figyelemre méltók, nemigen találtam megkérdőjelezhető minőségű munkát közöttük. A változatos szobrászati anyag értékét korszerűsége mellett gyakran a művek elgondolkodtató jellege adja. A festészet vonatkozásában a nagy nevű, jobbnál jobb galériák, úgy mint a Várfok, a Godot s a pár éve létrehozott Nagyházi Contemporary is erős anyaggal képviselte legsikeresebb alkotóit a „nagy öregektől”, Buktától és fe Lugossyn át az ifjú Odor Bence Istvánig. A nagy nevek mellett üdítő színfoltokként jelennek meg alkotói csoportosulások, ahol számos, vagy néhány stand esetében három-négy művész érezte fontosnak megmutatkozni e patinás vásáron, reménykedve abban, hogy a befektetett bérleti díj eladások formájában megtérülhet. Közülük megemlíteném egyik kedvenc csoportomból a Content Art Projektből Barakony Zsófia festőművész nevét, aki expresszivitásával keltette fel figyelmem. Kiemelkedőnek tartom a Magyar Képzőművészeti Egyetem bemutatkozó anyagát is, az ifjú generáció meglepően kiforrott munkáival találkozhatunk, ha valakiknek itt a helyük, akkor a jövő hivatásos művészeinek mondhatni kötelező megmutatniuk magukat.

Végezetül az Erdész Galéria kiállítási terén átélt élményemről szeretnék megemlékezni. A többi standra jellemző „színkavalkád” sajátos ellenpontjaként itt a geometrikus és figurális művészeket a „színcsend” köti össze, szép egységes anyagukkal nagy felfedezettjeim lettek!

Rékasi Attila fotóművész, Újpest

Art Market, egy újságíró szemével

Írás Kovács Gergely, fotók: Rékasi Attila

Bevallom, a képzőművészet nem a szakterületem, így nem csengett számomra ismerősen az Art Market Budapest kortárs képzőművészeti vásár neve, holott ez már a tizenhatodik a sorban; az elsőt még 2011-ben, a Millenáris parkban rendezték meg. Alighanem az idei is kimaradt volna az életemből, ha a FakTúra művészeti folyóirat nem delegál tudósítónak az esemény kvázi nulladik napján tartott sajtótájékoztatóra.

De laikusként is lenyűgözött az MTK Sportparkban kiállított művek sora. A mintegy 30 országból érkezett közel 100 kiállító elképesztően változatos és látványos műveket hozott magával. Az esemény nem hivatalos alapgondolata szerint a művészet akkor válhat közös ügyünkké, ha személyes kapcsolatunk lesz vele. Rajtam ne múljon, gondoltam, de előbb még végigültem a tájékoztatót, ahol az iménti gondolatot megfogalmazó Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapító igazgatója mellett Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója a párhuzamosan zajló Liszt Ünnepről informált minket, valamint a rendezvény kulturális nagykövete, Péterfy Bori is szólt néhány kedves szót. Ő egyébként éppen aznap ünnepelte a születésnapját.

Sajtótájékoztatón Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója, Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapító igazgatója, Péterfy Bori a rendezvény egyik nagykövete

A tájékoztató után bevetettem magam a csarnok összművészeti labirintusába. Nem kellett soká várnom az első benyomásokra. Az ezer színben pompázó művészeti kánaánt lehetetlen volt pár óra alatt feldolgozni; napok, de inkább hetek kellettek volna hozzá. Manapság annyi vészjósló fejlemény van a világban, hogy nem tudtam elhessegetni a gondolatot: tíz-húsz év múlva talán már egyáltalán nem lesznek ilyen események. Ezért is volt olyan mellbevágó az az életigenlés és gondolkodni akarás, ami a művek többségéből áradt. Eszképizmus? Vagy inkább tiltakozás a fenyegető jövő ellen? Akárhogy is, végigmenve a sorokon nem egy, a vége felé menetelő civilizációt láttam tükröződni.

A rendezvény bevallottan épít a fiatalokra, több hazai és külföldi művészeti iskola hallgatói is bemutatkozhatnak, sőt, Ledényi ki is emelte a vásár exkluzivitását: a legtöbb alkotással csak itt találkozhat a nagyérdemű. A FakTúrának fotózó Rékasi Attila fotóművész révén összeismerkedhettem néhány képzőművészetis hallgatóval, és mondhatom, tehetségekből nem lesz hiány a jövőben. Számomra lenyűgöző, milyen kiforrott képekkel állnak elő ezek a húszas éveik elején járó diákok. Kunkli Orsolya munkája bizarr mélységével, Pataki Kata Luca festőiségével, Kokai Lili expresszivitásával vívta ki csodálatomat. Azt gondolom, Ledényi elképzelése a fiatal tehetségek bevonásáról maradéktalanul megvalósult.

Pataki Kata Luca festménye az ArtMarket Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem standján (Fotó: Kovács Gergely)

Fotós kollégám szinte mindenkit ismert, de egy ismerős arc számomra is akadt: a megnyitón fellépő előadóművészek közt Fülep Máté operaénekest ismertem fel, akivel egykor a debreceni Csokonai Színház kórusában énekeltünk együtt.

Naiv csodálóként hozzáértő elemzésre természetesen nem vállalkozom. A Nagyházi Galéria standján viszont alkotókkal és az őket képviselő galeristákkal együtt néztünk meg néhány festményt, immár elemzőbb szemmel. Az általuk jónak tartott képeknél egy közös jellemzőt emlegettek: ezek a művek mintha ablakok lennének egy magasabb valóságba, önmagukon jóval túlmutatnak. Neveket és képcímeket ezen a helyen nem szeretnék említeni, mindenesetre láthattuk a fekete ötven árnyalatában játszó baranyai tájat, illetve a szobában háromdimenziós objektumként terpeszkedő ecsetvonásokat. Múltat, jelent – térben és téren kívül. És persze David Hasselhoffot.

Az ember az érzékszervei fogságában él, és már a tudomány is pedzegeti, hogy létezhet egy teljesebb világ, amely számunkra rejtve van. Ez a kiállítás mégis mintha ízelítőt adna abból a világból.

Kovács Gergely

Prigozsin, Prigozsin, na de egy plakátba?

Ajánló és fotó: Rékasi Attila

E hét péntek este egy nem hétköznapi színházi élménnyel jutalmazhatják meg magukat a munkahét végén, ha ellátogatnak a Kettőspont Színház és Spirituális Ügynökség sajátos atmoszférájú tereibe, ahol a PIERROT és PRIGOZSIN az élet forgatagában című előadás mellé közösségi élményt is kapnak a szerencsések akik jegyet váltanak. Ács Tamás és Formanek Csaba „tragikomédiája” meglátásom szerint a mai magyar színházi drámajátszás egyik ékköve. 

Nagyon összetett cselekménye finom érzékenységgel van szőve és öniróniát sem nélkülöző humorral van fűszerezve, azaz igazi színházi csemege. Azt is mondhatnám: „Megcsörren, hogy nyomorát jelentse”. Azonban ezt a költői utalást inkább úgy értem, hogy valójában mindannyiunk „nyomorát” jelenti, lévén legalább egyszer mindannyian beleesünk rövid földi létünk során a szerelem „sötét verem” állapotába. A nézőtéren nevetünk azon, hogy a fiúk egy plakátba lesznek szerelmesek, pontosabban egy plakáton ábrázolt nőbe, és ilyenkor feltesszük magunknak a magaslovas kérdést: Prigozsin, Progozsin, na de egy plakátba?

Aztán szép lassan rájövünk, hogy mi is a szerelem, milyen „fortélyos félelmek” irányítanak minket a párkapcsolatainkban, hogyan szeretjük birtokolni azt akit elvileg szeretünk. Legtöbbször csak akkor kezdünk ragaszkodni a szeretett plakátunkhoz, amikor más is szemet vetett rá. Ez a Monogám kapcsolatok megszokott dinamikája, néha egy kis gyilkossággal fűszerezve. Mindezt miért? Egy ideáért? Azért az egoizmuson nyugvó gondolatért, miszerint az az igazi szerelem ami kizárólagos, kisajátító? Tudunk valakit annyira szeretni, hogy ne tekintsük a tulajdonunknak?

Rékasi Attila, Újpest

A premiert követő kritikánkat itt olvashatják:
https://faktura.webleg.hu/szabadon-gondolkodva-kuzdeni-es-szabadon-szeretni-pierrot-es-prigozsin-kritika/

Jegyeket itt vásárolhatnak:
A hét eseményei bohócokkal és filozófusokkal az Ács-Formanek-, valamint a francia-orosz-görög tengelyen (és tengeren!):

okt. 16. péntek 19h Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában

okt. 17. szombat 19h 100. Diogenész! (Szókratész védőbeszédével)

Szombatra már igen korlátozott számban vannak jegyek, érdemes most rámozdulni. Mindenre, amíg lehet!

Jegyek: https://ujalkotomuhely.jegy.hu/

Új ingyenes művészeti vásár-fókuszban a fiatalok

Tudósítás és fotó: Rékasi Attila

Vannak akik úgy gondolják, hogy elegendő művészeti vásár van már Budapesten. Magam részéről azt gondolom, hogy minden sarkon lehetne egy, mint ahogy van kocsma és ázsiai bolt. A másik szempontom pedig az, hogy több Art fair belépőjeggyel látogatható, így nem minden társadalmi csoportnak van lehetősége rátekinteni arra mire költené a lottónyereményét. Summa summarum én nagy örömmel látogattam el a most induló fiatalokat preferőló új ingyenes művészeti vásárra a BUDAPEST INDEPENDENT ART FAIR.

Az a véleményem, hogy a Klauzál téri piac alkalmas arra, hogy teret adjon egy ilyen remek kezdeményezéshez. Világítását, ha nem is professzionálisnak, de az esetek többségében elegendőnek nevezhetjük. Nagyobb nézőszámot is befogadni képes, frekventált helyen van, jó tömegközlekedéssel. Pozitív volt, hogy számos galéria, értékesítési csoport jelent meg a standokon. A médiaművészetet leszámítva, szinte minden releváns művészeti orgánum képviseltette magát valamilyen szinten és minőségben a kerámiától a fotóig. Tagadhatatlan, hogy a már klasszikusok közé avanzsált Gross Arnold munkái is elérhetőek voltak, de őt leszámítva valóban erős túlsúlyban szerepeltek a fiatalabb korosztályok képviselői, ami nagyon üdvözlendő.

Reméljük, hogy nem lankad a lelkesedés és minden évben egyre bővülő kínálattal vár majd bennünket ez a hiánypótló családias és ezért is nagyon szerethető összességében színvonalasnak mondható vásár, ha tehetik vásároljanak munkákat, tanúsíthatom már néhány tízezer forintért is hozzájuthatunk eredeti kortárs műalkotásokhoz.

Rékasi Attila fotóművész, Újpest

Gogol kit érdekel? Ács Tamás megadja a választ

Kritika és fotó: Rékasi Attila

Nincs benne jelenleg a köztudatban, pedig Gogol a klasszikusok egyik etalonja. Nem is divatos most orosz művészekkel turnézni. A fentiek mind igazak, de ha a klasszikusokat a modern színjátszás és a kiemelkedően minőségi színház szintjére emeljük, szinte mindegy a szerző személye. Ezzel nem azt mondom, hogy nem fontos Gogol Egy őrült naplója című írásműve – mert fontos, ha egy a színház minden kifejezési eszközében járatos (szöveg, mozgás, dramaturgia) és magabiztosan fellépő színművész kezébe kerül. 2026. október 3-án este játszotta Ács Tamás Gogol művét olyan zseniálisan, hogy csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni; és akit a túlzottnak tűnő elismerésem zavar, az jöjjön el, nézze meg ezt az előadást, és vitatkozzunk róla, hogy szerinte miért gondolja az ellenkezőjét.

Nézzük tételesen. Ács olyan szinten bújt bele a főhős bőrébe, hogy már a nézővárás idejében elkezdte az előadást: a megérkező nézőt a múlt század eleji orosz csinovnyik polgári világába löki be, úgy, hogy nemcsak a miliőt teremti meg, de az ember tökéletesen megérzi egy hierarchikus világ hangulatát és tétjét is. Majd hét óra magasságában elkezdődik az előadás; megmarad az interakció, sőt fokozódik, de Tamás megteremti a drámai alapot Gogol szövegével. Azonban nem marad meg az irodalmi síkon, hanem nagyon nagy művészi érzékkel egy sajátos kortárs színházi kontextusba helyezi a sokak által avittasnak gondolt szöveget. Érzékletes játékával megfesti a régi korokból azt, amire a mai ember is vágyakozik: a férfinak a nő felé irányuló, mindenen túlmutató, őszinte rajongását és vágyakozását. Ács mindezt olyan érzékletes színészi eszközökkel jeleníti meg, hogy a néző olvad, mint a jég – legyen férfi vagy nő. Szeretnénk így szeretni, és szeretnénk így szeretve lenni, csak a mai egónk ezt nem engedi (tisztelet a kivételnek). Közben a művész mindvégig fenntartja a társadalomszociológiai feszültséget is, fenntartja a dzsentrisorba süllyedt, hivatalnokká lett nemesember meghasonulásának lélektani rajzát, elmeintézetig futó drámáját. Az ember azt érezte a Kettőspont Színház nézőterén, hogy Ács bármit el tudna játszani: varázlatos, sodró, sok nevetéssel fűszerezett este volt ez, ami annyit elmond az emberről, mint ezer telenovella sem!