
A Klisé Társulat igazán megadta a módját legújabb alkotásuk bemutatásának, egy igen hangulatos eseményt rendeztek kisfilmjük premierjére a Bem moziba. Az este házigazdája, Kovács Dominik Róbert, pörgősen és flottul koordinálta az eseményeket, és vezette a film utáni pódiumbeszélgetést. Tóth-Lederhaas Csongort színházi rendezőként már a társulat Villámrandi című előadása kapcsán megismertük, most filmrendezőként is bemutatkozott. Rendezőasszisztensként Tóth-Lederhaas Miriam és Király Cintia segítették a munkáját, akiknek ez szintén új szerepkör volt. Nem csak a pódiumbeszélgetésből, de magából a filmalkotásból is kiderült számunkra, hogy ez minden részt vevő számára egy szerelemprojekt volt, minden alkotó és támogató a közös játék örömét kereste a létrehozásban. Legeslegelső lépésként szükség volt egy olyan inspiráló szövegre, ami mögé mindenki szívvel lélekkel beállhatott.

A Fiatal Drámaírók Háza évente több drámaíró-pályázatot is meghirdet egy aktuális hívószót megadva. Ez az Okuláré Projekt, aminek felolvasó színházi alkalmai lassan már az egész planétát belakják. A beérkezett szövegek közül a kiválasztottak továbbfejlesztésében szakemberek – dramaturgok, drámaírók – segítenek, színpadra a három legizgalmasabb kerül. A Klisé tagjai rendszeres résztvevői a színpadra állításoknak, így találkozott Tóth-Lederhaas Csongor a 2024 őszi forrás hívószóra kiírt egyfelvonásosok között Jámbor Aliz Telefon-saudade című darabjával. Két, lelkes, innovatív csapat kezdeményezése ért tehát össze a kisfilmben, és ez már önmagában is ünneplésre ad okot.
Két, fantasztikus női szerepet kínál ez a bensőséges kamaradráma. Andai Katalin a Klisé tagjainak művészi beszéd tanára volt a KIMI-ben, Balogh Orsolyával pedig együtt játszanak a társulat tagjai Hódi Virág drámájában, a Bonciban. A filmben telefonon keresztül hallható hangokat frissen végzett KIMI-s hallgatók kölcsönözték a filmhez. Major Gyula és Molnár Előd operatőrként, Horváth Ákos világosítóként és Cseh István zeneszerzőként alkotta a stábot. Molnár Réka fotósként kísérte végig a csapat munkáját, neki köszönhető a film plakátja és a hangulatos stábfotók, werkképek, amit a Klisé Társulat facebbok oldalán is megtaláltok.

„Saudade: – Portugál eredetű kifejezés, egy nehezen lefordítható hangulat, jelentése; egyfajta nosztalgikus, de erős és fájdalmas vágyakozás valami vagy valaki után, akit vagy amit nagyon szeretsz, de már elvesztettél. A szó jelentése túlmutat a puszta nosztalgián, mivel magában hordozza annak a felismerését is, hogy a vágyott személy vagy dolog talán soha nem tér vissza. A Telefon-Saudade ezt az érzelmi állapotot járja körül egy anya szemén keresztül. Az elveszett kapcsolat és egy hiányzó hang a telefon másik végén.”
Az időskori magány, az elvesztett fiú miatti sosem gyógyuló fájdalom mellett más történet is fut ebben a nagyon sűrű filmben. Andai Katalin és Balogh Orsolya anya-lánya kettőse nem csak az Anya drámájára irányítja rá a figyelmet, de ugyanilyen empátiával fordul a felnőtt Lány felé is. A tékozló fiú -történet egy variációjaként ráirányítja a figyelmet arra a keveset boncolgatott szenvedésre, amit az otthon maradt, kötelességtudó testvér érezhet, amikor szülője mellőzi. Egy egész életen át jelen lenni és mégis árnyékként létezni a másik ember számára nem kevésbé fájdalmas, mint a feldolgozhatatlan gyász. Andai Katalin és Balogh Orsolya nagyon finom eszközökkel jeleníti meg ezt a helyzetet. Izgalmassá teszi a szituációt az az oszcilláció, hogy a kapcsolatban folyamatosan újra definiálódik, hogy ki a gyerek és ki a felnőtt. Ki szorul érzelmi támaszra és ki nyújtja azt. A Balogh Orsolya által játszott Lány sóvárgása az Anya történeteire a már szintén nem jelen lévő Apáról megmutatják azt a gyermeki ént, akit a felelősségteljes felnőtt én maga előtt is rejteget.

A humor sem hiányzik az alapvetően líraira hangszerelt történetből. Az idős korhoz általában csupa negatív hangulatú érzelmet, tulajdonságot társítunk, és nem vesszük észre, hogy milyen előnyöket is tartogat. Andai Katalin karakterének „telefonbetyárkodása” ráirányítja a figyelmet ezekre. A megszűnő megfelelési kényszer felszabadítóan hat, van valami irigyelhető merészség, kalandvágy ebben az idős nőben, amikor azt teszi, amire szüksége van. A korlátlanul rendelkezésre álló idő lehet nyomasztó ásító űr is, de alkalmat ad arra is, hogy azt és addig csinálja a szereplő, amit csak akar. Ha egy budai cukrászdában nyomozna napokig titokzatos hívója után, megteheti. A történet zárlata, Anya és Lánya nyitása egymás felé, szintén reménnyel töltött el minket.
A film fényképezése elképesztően gyönyörű. Borongós, lágy, szépiaszerű árnyalatok, érdekes fókuszok teremtik meg a képi világot. Érdemes figyelni, mikor mit emel ki és mit hagy homályban az operatőr. Cseh István zenéje diszkrét, de minden pillanatot átsző, erősíti a jelenetek hangulatát.
Reméljük, minél hamarabb, minél többen találkozhattok ezzel a miniatűr műremekkel.

A film most fesztiválozni indul, ha segítetek.
