Még lehet kapni a 2025. január 22-i pótszilveszterre, de nem árt sietni a vásárlással, mert szilveszterkor is sokan már nem jutottak be Formanek Csaba Kiborult című előadásra és vacsoraszínházi eseményére, a FakTúra folyóiratnak Rékasi Attila fotóművész fotózott a premieren, 2024. december 31-én.
A Kettőspont Színház 2025. januári programja a FakTúra ajánlásával
Szinte hősiesnek nevezhető az a küzdelem, amellyel a független színházak próbálnak életben maradni, és alternatívát kínálni az államilag dotált teátrumokkal szemben. Itt, a FakTúra folyóirat hasábjain olvashattuk tavaly év végén Ritter Márta kollégánk szintén heroikusnak nevezhető sorozatát, egy adventi naptárt, amely több mint húsz független játékhelyet mutatott be nem csekély alapossággal. Természetesen abból sem maradt ki a Kettőspont, ami még mindig a felszínen van. Itt jegyzem meg, hogy fontos lenne, hogy minél többen vásároljanak bérletet, jegyet, vagy akár ajándékutalványt, mert olyan időket élünk, amikor már kevés a szó és az ígéret! Én is vettem bérletet, mindenkit erre biztatok. Biztos vagyok benne, hogy a januári kínálatban is mindenki talál kedvére való programot. Amit én nagyon ajánlok, az a Game of My Life és a Kiborult című előadások, de a Kovács kutyája előadás is nagyon kíváncsivá tett.
Szívrohamot kapott úszás közben és belefulladt a termálfürdő hidegvizes medencéjébe. Mindössze 42 éves volt. Így halt meg Doktor Mengele, a náci orvos is, csak ő a tengerbe fulladt bele Brazíliában és persze jóval idősebb korában. Sosem kapták el, hiába kutatott utána a fél világ. G. sohasem akart orvos lenni, tűzoltó annál inkább, de elutasították a jelentkezését a tetoválás miatt az alkarján, legalábbis ő ezt híresztelte. Mások szerint a pszichológiai alkalmasságin bukott el, azért szórták ki, mert túlságosan perverz válaszokat adott a személyiségét firtató kérdésekre. A tetkó amúgy egy mexikói koponyát ábrázolt, alatta „Rocco” felirattal, utóbbi becenevet még gimis korában kapta a csajoktól, ugyanis legalább olyan mesterien csinálta hátulról, mint az azonos nevű olasz pornócsillag. Persze ezt is csak ő maga híresztelte. Az első komolyabb emlékem G.-vel kapcsolatban, amikor hatévesen a játszótéren összevesztünk, mert szerinte Farkas Bertalan nem is akkora hős, a tévében szándékosan úgy mutatták, hogy jobb kiállásúnak tűnjön és talán nem is járt soha az űrben. A vita annyira elfajult, hogy G. megharapta a karom, én pedig fejbe vágtam őt a lapáttal, sokáig megmaradt a púp a fején. Néhány hónappal korábban volt a csernobili atombaleset, anyám attól félt, a szél veszélyes sugárzást hordoz, ezért akkoriban csak napi egy órát engedett le a játszótérre. Évekkel később, amikor G. összejött az első barátnőjével, elmentünk hármasban a diszkóba, ahol a neonfényben G. arca és karja olyan furcsa zölden csillogott, hogy mondtam is anyámnak, biztosan többet mehetett ki a játszótérre annak idején, mint én. A családja elég zűrös volt, az apja otthagyta őket, aztán később halálra itta magát, mumifikálódva feküdt egy fürdőkádban, mire napokkal később rátaláltak a szomszédok. Az anyja újra megházasodott, egy jugoszláv fazonhoz ment hozzá, valami Dejánhoz, aki több millió forintot lenyúlt a városi szerb nemzetiségi önkormányzattól, de váltig állította, hogy népi hangszerek készítéséből lett pénze. Persze ő is szerette az italt, és amikor beivott, agresszív lett. Kamaszként G. sokat fantáziált arról, hogy patkánymérget tesz a mostohaapja ételébe, de persze sosem merte megtenni, hiába mondogatta fennhangon, hogy úgyis kegyelmet adna neki a köztársasági elnök. Miután kiszórták a tűzoltósági rostán, a nagybátyja autószervizében és használt autó kereskedésében kapott munkát, naphosszat nézte a statisztikákat, ki hány járgányt vett meg, mennyi karburátort kellett kicserélni, közben tette a szépet az irodistalányoknak, akiknek imponált a rámenős, de mégis kedves, figyelmes stílusa. A haját olyan formára nyíratta, mint a Scooter frontemberének volt, ez is sok csajnak bejött akkoriban. Egyszer véletlenül rosszul parkolt és összezúzta az egyik eladandó kocsi motorháztetőjét, a nagybátyja kicsapta a balhét, levonja a fizetéséből, mindegy, hogy rokon. G. viszont a szerelőkre hárította a felelősséget és sikerült is kirúgatnia az egyiküket. Ekkor jött rá, mekkora tehetsége van a rábeszéléshez. Pár évvel később összeállt az egyik beszállítóval és saját bizniszt alapított, hűtőfolyadékkal és ablaktörlőkkel üzletelt, egész jól ment neki, sikerült egy kisebb vagyont összeharácsolnia. Az irodájukat egy felüljáró alatt rendezte be, tetszett neki, hogy akármikor is megy be, mindig árnyékban van, még nyáron sem látja a napot, ha kinéz az ablakon, ez olyan rejtélyes légkört teremtett körülötte. Összeszólalkozott az egyik ismerősével, aki lebuzizta, válaszként G. széttörte a söröspoharat a fazon hátán. A sértett feljelentette testi sértésért, egy évig járogattak a bíróságra, végül G.-t csak pár nap közmunkára és egy kisebb összegű kártérítésre ítélték. Alig egy évre rá már országos cimborák voltak, együtt jártak kenuzni Gödre a Dunához, G. pénzt is adott kölcsön korábbi ellenségének, amikor az megszorult a pókeradósságokkal. G.
büszke volt rá, hogy az ellenségeit is képes a legjobb barátaivá tenni, csak erőfeszítés kérdése a dolog. Egyszer középsuliban belógtunk egy másodosztályú focimeccsre, átkúsztunk a beléptető kapu alatt, amikor a biztonsági őr észrevett minket és ki akart tessékelni, G. odaadta neki ajándékba a sálját és két doboz ukrán cigit. A fazon nem csupán hagyta, hogy bemenjünk, a meccs után meghívott minket fröccsözni. G. egy biliárdszalonban ismerte meg Ágit, aki akkor még Puttó Ferinek, egy köpcös szőnyegkereskedő vállalkozónak a barátnője volt, de nem igazán kedvelte a Ferit, a háta mögött inkább a török üzletfelekkel enyelgett titokban. Kiváló biliárdjátékos volt, jobb, mint G., az első találkozásukkor alaposan le is alázta őt, amit G. ugyan sértésnek vett, valahogy felizgatta a dolog és elkezdett utána érdeklődni a csajnak. Egy héttel később egy medencés bulin Erdőkertesen lesmárolta Ágit, azt mondta neki, ha máshoz is olyan jól ért, mint a biliárdhoz, elválaszthatatlanok lesznek. Közölte Puttó Ferivel, hogy Ági mostantól az ő barátnője és neki egy szava nem lehet emiatt. Így is történt, aztán a kettesben töltött horvátországi nyaralásukon megkérte Ági kezét. G. ekkor már egy pizzéria tulajdonosa volt, Rocco’s Pizza and Grill néven ment a hely a Duna- parttól nem messze, tágas kerthelyiség, a belső térben biliárdasztalok, péntek esténként retró diszkó. A húsimádó pizzájukat sokan dicsérték, de szerintem az igazi aduász a tejfölös alapú Vezúv-pizza volt. Aznap, amikor megszületett a kisfia, G. minden ismerősét meghívta egy zártkörű partira, ő állta a sört és a viszkit és még a szakácsot is meggyőzte, hogy maradjon és rittyentsen nekünk vacsorát. Ritkán részegedett le, de akkor nagyon, az este végefelé a nyakamba akaszkodott és könnyes szemmel emlegette a régi időket. Másnap reggel rohant a kórházba egy hatalmas virágcsokorral és egy fél embernyi méretű plüss elefánttal. A következő időszak a szerelem jegyében telt, Ági gondoskodott a gyerekről, G. pedig, amikor ideje engedte, igyekezett az újdonsült családjával foglalkozni, elvitte őket kirándulni, állatkertbe, vidámparkba. Az első házassági évfordulójukon elmentek Ciprusra nyaralni, G. lábát megvágta egy kagyló a tengerben, azt hitte, ott menten elvérzik, de a mentők gyorsan rendbe tették, állítólag azóta is látszik az alvadt vére a part homokjában. A boldogság azonban nem tartott sokáig, ahogy eltelt egy-két év, Ági egyre jobban ráunt G.-re, elege lett belőle, hogy folyton az étteremben tölti az időt, a biznisz mellett sosem jut elég ideje őrá, mire hazaér, hullafáradt és semmihez sincs kedve. Időközben G.-nek meggyűlt a baja a könyvelőjével, aki lenyúlt tőle egy nagyobb összeget. Szólt pár haverjának, éjszaka kirángatták az ipsét az ágyából, elvitték az autóút szélén egy gödörhöz, lapátot adtak a kezébe és ráparancsoltak, hogy ásson. Annyira halálra rémült, hogy sírva könyörgött G.-nek, minden pénzt visszafizet, csak ne haragudjon rá. Ági ekkoriban kezdett újra a törökökhöz járni, az egyik régi hapsijával feküdt össze, sokszázezret érő kézzel varrt keleti szőnyegeken falták egymást. Az üzlet körüli teendők egyre jobban leterhelték G.-t, akinek folyamatosan viaskodnia kellett az alkalmazottjaival, a beszállítókkal, olykor még a városvezetéssel is, akik nehezményezték, hogy túl keveset fizet és túl sokat elfoglal a Duna-partból. Amikor nem volt elég kapacitása a futároknak, ő maga vitte ki a pizzákat a különböző címekre, akár még Pest külső kerületeibe is, máskor a szakács nem bírta a terhelést és sírva zuhant össze félórával konyhazárás előtt, G.-nek kellett betennie a pizzákat a sütőbe. Az egyik alkalommal annyira stresszes lelkiállapotban volt, hogy nem állt fel neki, amikor Ágival ágyba bújtak, hiába próbáltak minden trükköt bevetni, szégyenszemre csak nyalásra és ujjazásra futotta. Ági ettől kezdve egyre jobban tartózkodott tőle, hogy G.-vel összefeküdjön, inkább Ömerhez járt, aki nem csak testileg elégítette ki, de elvitte kocsikázni a Mercédeszében, strandra, moziba,
bárokba, még valamelyik török légiós focista születésnapi partijára is eljutottak. A dolog persze idővel G. fülébe jutott, ismerősei húzni kezdték, hogy az asszony inkább a török csődörökön szeret lovagolni, mintsem az öreg Rocco tűzoltócsövén. Ezen annyira feldühödött, hogy titokban beleolvasott Ági chateléseibe a mobilján és kiderült, a rosszindulatú pletykák igazak. A törökök metélt farka biztos jobb az enyémnél, vágta Ági fejéhez, amikor számon kérte. Az legalább működik, válaszolta a nő, mire G. akkorát bepancsolt az arcába a pecsétgyűrűs kezével, hogy hónapokig látszódott a nyoma. Ági azt hazudta, elesett a jeges úton, azért lett véraláfutásos seb az arcán. Hónapokig dúlt a háború, G. hiába próbálta elérni, hogy Ági ne járjon a törökhöz vagy másokhoz, nem sikerült hatnia rá, se szép szóval, se erőszakkal. A végső csapást az jelentette, amikor G. dühében az étterem közepén, a haverjai és pár vendég szeme láttára vágta szájon Ágit. DJ Maci, a nagydarab, százkilencvenöt magas házi lemezlovas, aki egészen addig barátjaként tisztelte G.-t, annyira felháborodott, hogy bepancsolt egyet a saját főnökének. Másnap Ági és a gyerek elköltöztek G.-től, állítólag Puttó Ferihez mentek, és elkezdődött a válási procedúra. G. hiába könyörgött Áginak, rendbe fogja hozni a dolgokat, hiszen ő az élete értelme, soha senkit nem szeretett ennyire, nélküle nem érzi magát teljes embernek, Ágit nem érdekelte a szövege. A következő lotyódat áltasd ezzel, ne engem, hátha ő jobban beveszi. Ekkoriban G. gyakran összejárt a régi haverokkal, köztük velem is, volt, amikor hajnalig biliárdoztunk vagy pókereztünk, miközben elsírta nekünk a bánatát. Előfordult, hogy csak azért hagyott engem nyerni, hogy jutalmul meghívhasson még egy-két italra és addig is panaszkodhasson nekem. Néha egészen furcsa témáknál kötött ki. Lehet, hogy a Farkas Bertalan tényleg járt az űrben. Most már mindent elhiszek. A pizzéria tönkrement, amibe belejátszott, hogy a megnövekedett költségek mellett G.-nek elég tetemes gyerektartást is kellett fizetnie, valamint teljesen elvesztette a lelkesedését. Nem harcolt már sem az önkormányzattal, sem az üzletfelekkel és azt is magasról leszarta, hogy a szakács néha beleköp vagy vaskosan ráizzad a pizzára. Sokszor csak ült a hátsó helyiségben egymagában, számolta a legyeket az asztalon. Nem volt búcsúbuli, a Rocco’s egyszer csak csendben lehúzta a rolót, igazából nem is nagyon érdekelt senkit a hely sorsa. Van még tíz másik étterem a környéken. Pár hónappal később G. elköltözött a városból, többnyire elvesztettük vele a kapcsolatot, annyit tudtunk róla, taxizgat, néha pedig ukrán cigivel üzletel, hogy a tartozásait rendezni tudja. Azt beszélték, összejött egy nála tíz évvel fiatalabb jógaoktató csajjal, de ennél többet senki sem hallott. DJ Maci mesélte, hogy egy alkalommal látta G. kocsiját a városban, a polgármesteri hivatal előtt. Várt egy darabig, hátha felbukkan maga G. is, de csak egy vastag napszemüveget viselő, furcsa férfit látott, aki belovagolt a térre és egy nagy X-el ellátott dossziét tett az autó ablakába, aztán gyorsan távozott, ugyanúgy ahogy érkezett, lóháton. Egyesek úgy gondolták, a különös figura G. egyik régi alvilági kapcsolata lehet, mások szerint a titkosszolgálat embere, akiktől G. megbízást kapott cserébe egy nagy rakás pénzért és bizonyos bűnei megbocsátásért. Az igazság persze sohasem derült ki. G. haláláról is csak az anyjától értesültünk. Kevesen jöttek el a temetésre, se Ági, se az időközben általános iskolássá lett fiuk nem volt ott, de Puttó Feri valamilyen okból kifolyólag odatolta a képét. Az elhunyt mindig szerető fia volt édesanyjának, barátai mindenkor számíthattak rá, a szíve tele volt szeretettel, önzetlenséggel, olvasta egy papírról az előre megírt szöveget a pap. A szertartás után lehajtottam egy felest G. tiszteletére, ekkor hallottam, hogy épp aznap délelőtt leégett az egykori Rocco’s pizzéria épülete, a tűzoltók egy órán keresztül küzdöttek a lángokkal. Akaratlanul is röhögnöm kellett.
Este kilenctől majd’ fél tizenkettőig játszotta Formanek Csaba Kiborult című legújabb monodrámáját egy hangulatos, vidámságot sem nélkülöző vacsoraszínházi est keretében. Az öniróniával, önsors-kritikai és ontológiai aspektusokkal dúsított darab igyekezett társadalmi „áthallásokat” is artikulálni. A Formanekre jellemző ön- és világelemző szövegtörzseket interaktív videobejátszások, valamint nézőbevonós jelenetimprovizációk tarkították. A vacsora nem csupán „nézőcsalogató” ötlet, fontos szerepe van a szépen kibomló történetben, és a rövidnek nem nevezhető előadás „emésztését” is kiválóan szolgálja, lazítja.
Idén, hosszú évek szokását megszakítva (sokakat a keletkezett űrrel a kétségbeesés peremére taszítva), az éppen regnáló Köztársasági elnökünk nem szólt népéhez. Isteni szerencse, hogy van nekünk a Kettőspont, így nem maradtunk intelmek és állami jókívánságok híján. Kobakos Alajos lustának sem nevezhető, hiszen már a pezsgőbontás előtt elmondta sajátságos, filozófiai mélységeket is megjáró nagyívű ünnepi köszöntőjét. Nekem személy szerint nagyon szimpatikus volt, hogy elődeitől eltérően nem adott amnesztiát senkinek, illetve a közbeszerzési szabályokat komolyan véve nem csupán díszletnek vásároltatta az elnöki hivatallal a pezsgőt, hanem azt testi épségét sem kímélve bőszen nyakalgatta a beszéde alatt. Természetesen nem csak a magas rangú vendég okán ajánlom a darabot, véleményem szerint egy remek színházi élménnyel gazdagodhatunk, ha jegyet, vagy bérletet vásárolunk rá.
Kinyílt az utolsó ablak is, benne a Kétlámpás hagyományosnak mondható év végi programja, a Litera előszilvesztere a Trafó House-ban december 30-án. Az idei, 22. előszilveszteri parti lesz nekünk a hatodik, amin részt veszünk. Kis magyar poligrafia az idei esemény címe. Akik alávetik magukat a hazugságvizsgálatnak: Biró Zsombor Aurél, Kovács ídominok és Kovács Viktor, Krusovszky Dénes, Németh Gábor, Spiró György, Szabó T. Anna és Tóth Erzsébet. A körítés is vonzó, a konferanszié Litkai Gergely lesz, egyszer már láttuk őt ebben a szerepben, és nagyon jól csinálta. A látvány egészen biztosan csodálatos lesz, VJ UNFLYABLE már tavaly és tavaly előtt is elvarázsolt minket.
Jegyek még kaphatók, tartsatok velünk! A tavalyi alkalom szerintünk tökéletes volt, nehéz lesz idén megugrani azt a szintet, amit a Hotel Apátia beállított, mi erősen reménykedünk, hogy sikerül. Kedvcsinálóként olvassátok el beszámolóinkat 2017-től! A Litera YouTube-csatornáján pedig vissza is nézhetitek a felolvasásokat.
Véget ért idei adventi kalandunk, jó volt visszatekinteni az évre, kiválogatni azokat a helyeket, társulatokat, előadásokat, amiket láttunk ebben a nagyon sűrű évben, és amiket jó szívvel tudtunk ajánlani nektek. És jó volt már előre tervezgetni az új év első hónapját, gyakorlatilag a nagy nézelődésben be is telt a januári táncrendünk. Köszönjük, hogy velünk tartottatok, reméljük, találtatok kipróbálásra méltó eseményeket! 2025-ben találkozzunk valamelyik ablak alatt!
A Budapest Bábszínház Az utolsó bárány című karácsonyi meséjéhez készített klippel kívánunk Boldog ünnepeket és színházban gazdag új évet! Hallgassátok a karácsonyi készülődéshez a Bárány idillt!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Ma zsákbamacskát árulunk. December elején jelentette be a frissen végzett zenés színművész osztály néhány tagja – Fülöp Kristóf, Kerek Dávid, Krasznai Vilmos, Liber Ágoston, Sas Zoltán, Turi Péter és Vatamány Atanáz – hogy SICC Production néven társulatot alapítanak. A Krasznai Vilmos rendezte Frontátvonulás olyan átütő siker volt, hogy érdemes együtt tartani a csapatot. Annál is inkább, mert zenés független színházat elvétve találni a városban, talán a Benoit Produkció kivételével. Mi nagyon szerettük a Frontátvonulást, láttuk a Főfotóban és nyáron a Marczibányi téren is, úgyhogy tudjuk, hogy a fiatalok remekül működnek csapatként. És mivel sok produkcióban láttuk őket szétszórva is, azt is tudjuk, hogy nagyon változatos színészi palettával rendelkeznek, érdemes rájuk odafigyelni.
Mielőtt rátérünk a SICC első bemutatójára, szedjük össze, milyen remek előadásokban láttuk eddig a társulat tagjait, milyen egyéb munkájukat ismerjük!
Liber Ágoston és Krasznai Vilmos együtt játsszák az Átriumban a Petőfi ás Arany barátságát bemutató koncertszínházi Barátomhoz című előadást. Nagyszabású előadásra számítsatok, a színpadon két zenekar, Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák valamint a Tükrös Zenekar festi meg zenével a két színész játékát. Liber Ágostont ezen kívül idei egyik favoritunkban, a Spoon River-i holtakban is láthatjátok a Bethlen téri Színházban. Lehel Vilmos versszínháza teljesen levett minket a lábunkról.
Kerek Dávidot legutóbb a Jurányi Házban láttuk Az arab éjszaka című hangszínházi csodán. Nyári Ádám rendezése a darabhoz tervezett és létrehozott hangszerekkel és a szimultán történetmeséléssel az évad eddig legegyedibb előadása volt számunkra. Reméljük, mihamarabb újra megnézhetjük.
Turi Pétert két Gálhidy Sára-rendezésben is volt alkalmunk látni. A freeszfén végzett rendező egészen elképesztő tereket von be a játékba. A Mándy-kisregényből készített 21. utca egy Almássy utcai bérházat, a már címében is zseniális, A férfi hirtelen elkomorodik, a nő fázni kezd, nem ölték hát meg magukat egy felüljáró alatti területet használ. Mindkét előadás furcsa, elemelt hangulatú produkció, és ez a zsáner igen jól áll Turi Péternek. Ez utóbbi alkotásban Sas Zoltán is játszik a csapatból. Őt még a Budaörsi Latinovits Színház karoline és kasimir című előadásában is láthattuk, érdekes tapasztalat lehetett Hegymegi Mátéval dolgozni
Fülöp Kristófot Nagy Regina Lebeg a világ című versszínházi remeklésében láttuk a nyáron. Ő volt az előadás zenei vezetője, akárcsak a már említett A Spoon River-i holtaknak és a Frontátvonulásnak. És nem lesz ez másképp a SICC közelgő bemutatója esetén sem. Fülöp Kristóf személye már garancia a magas minőségre, zeneileg mindenképpen nagyot fog ütni az előadás.
A SICC Production első bemutatója az Akvárium Klubban egy rockopera lesz. A Nagy Feró által írt Hamlet a nyolcvanas évek egyik színházi szenzációja és egyben botránya volt. Ezt az anyagot választotta a frissen létrejött társulat bemutatkozásul. Turi Péter Hamletet, Liber Ágoston Claudiust, Sas Zoltán Gertrudot, Kerek Dávid Guildensternt, Laertest, a Színész király, Marcellust, Vatamány Atanáz Poloniust, Fülöp Kristóf Rosenkrantzot, Hamlet atyjának szellemét és a Színész királynét alakítja majd. Vendégművészként részt vesz a játékban Gálhidy Sára is Ophélia szerepében. Az előadást Krasznai Vilmos rendezi. Mi már nagyon várjuk, január 13-án premier!
Boldog karácsonyvárást, már csak egyet kell aludni!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
A Jurányi Ház ablaka szivárványszínű. A január-februári programból csak szemezgetni tudunk, annyira sok és sokféle előadás várható. Lesz közösségi színház, dokumentumszínház, bábelőadás, dokumentarista-koncertszínház és még mennyi minden! Három idei jelentős élményünket és két reménybeli jelentős élményünket választottuk ki nektek a kínálatból.
Január 10-én utoljára látható a Cécile – Egy nyomdafestéket el nem bíró ügy. Szabó Borbála darabját Stefanovics Angéla rendezte és Enyedi Éva, Janklovics Péter, Urbanovits Krisztina játssza. Furcsa előadás egy furcsa személyiségről. Tormay Cécile, a róka fogta csuka, csuka fogta róka. A jobboldali ikon, aki egyedülálló, leszbikus művészként lett az már a Horthy korban. Érdekes, nyugtalanító figura egy különleges előadásban. Mi nagyon örülünk, hogy láthattuk.
Újra műsoron lesz a Stereo Akt közösségi színházi alkotása, a Remény panzió. Boross Martin rendezése január 11-én lesz elérhető. Fontos társadalmi témákon gondolkodhatunk az előadás kapcsán.
„Egy csapat, színházból kiábrándult színész új hivatás után néz. Egy kiégést kezelő szanatóriumot nyitnak, ahol budapesti aktivistákat látnak vendégül.”
Már nem álmodok velük. – a gyermekvédelemről, valós beszámolók alapján, az EXIT generáció megrázó dokumentumszínházi előadása január 12-én a Jurányiban. Nehéz téma, nehéz előadás, de megéri megnézni.
Január 18-án és 19-én bemutató: Nézzünk bizakodva a jövőbe! – Remény show Bábelőadás Örkény István Egypercesei alapján. A A Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének produkcióját Gardenö Klaudia rendezte. Lesz élő zene és nagyszerű színészek – Berényi Nóra Blanka, Lestyán Attila, L. Nagy Attila – valamint sok-sok fiatal hallgató látványtervezői és előadói szerepben. Mi ezt a produkciót várjuk a legjobban a Jurányi kínálatából.
Felvértezzük magunkat és biztosan megnézzük a december elején bemutatott Kislányom, mondd, hogy nem igaz! – történetek a hátországból című dokumentarista koncert-színházat. Nézőtársak elmondása szerint az évad legmegrendítőbb előadása a Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Napló és Polcz Alaine Asszony a fronton c. műve alapján készült produkció. Ez is Gardenö Klaudia rendezése, a színpadon Döbrösi Laura, Levko Esztella, Száger Zsuzsanna mellett a Soharóza kórus tagjait is láthatjátok. Január 24-én és február 28-án keressétek!
+ 1 ajánlatunk a január 12-én látható karamazov című előadás. Az ősidőkben ez volt az egyik első előadás, amitől beleszerettünk a független színházba. Ha megnézitek, talán megértitek, hogy miért foglalkozunk szinte monomániásan ennek a szférának a történéseivel.
Boldog karácsonyvárást, és válasszatok a Jurányi Ház kínálatából!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Mai ablakunk rendhagyó módon nem csak egy előadásra, hanem az alkotási folyamatról készített dokumentumfilmre is nyílik. A Paralel Alkotócsoport munkáját a megalakulásuktól figyelemmel kísérjük, és mindig izgatottan várjuk, milyen új témával és formával rukkolnak elő. Fodor Fanni és Török Tímea közösségi színházi előadásaiban nem csak benne lenni jó, de nézőként is élményszámba mennek. Nagyon szerettük tőlük azt az Otthon című előadást, mely elhozta a Staféta közönségdíját. A díj tette lehetővé, hogy következő projektjük, a Köd előttem kiegészülhessen az előadás létrehozásáról készült filmmel is.
A Köd előttem azért volt számunkra egészen különleges alkotás, mert már a kezdet kezdetétől nyomon követhettük a létrejöttét. A Paralel Alkotócsoport ugyanis a tágabb közösséget is bevonta az előadás előkészítésébe, bárki részt vehetett azokon a workshopokon, amik a kivándorlás és itthon maradás dilemmáit körüljáró előadás előkészítő fázisait alkották. Az ezeken az alkalmakon felmerülő gondolatok, felvetések is beépültek az előadásba, így akik elmentek ezekre az alkalmakra, egy kicsit szintén az alkotófolyamat alakítói lehettek. A Kétlámpás csodálatos barátai márciusi adásában, mely a közösségi színház témáját járta körül a Tilos Rádióban, alkalmunk volt Török Tímeát az akkor már a próbafolyamat fázisban tartó Köd előttemről is kifaggatni.
„Az alkotófolyamat során a kivándorlás témájáról gondolkodtunk 13 civil résztvevővel. Saját történeteik, valamint az országot 1956 környékén elhagyók történetei mentén hoztuk létre közösségi előadásunkat.”
Fogadjátok szeretettel ezt a remek filmecskét. Reméljük, az előadás is elérhető lesz 2025-ben is, és reméljük sikerült kedvet csinálnunk hozzá. Mi pedig várjuk a következő projektet.
Boldog karácsonyvárást, és ne feledjétek, a közösségi színház menő!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Nagy várakozással leskelődünk a Bakács tér sarkán álló Mászínház ablakán. December 21-én ugyanis PREMIERRE vagyunk hivatalosak hozzájuk. Ismeritek a MáSzínházat?
„A MáSzínház egy olyan nyitott előadó-művészeti alkotóközösség, amelyben sérülékeny csoportokhoz tartozók, kiemelten értelmi fogyatékossággal élő emberek szociális és kreatív képességeinek fejlesztésével foglalkozunk, partnerségen alapuló művészeti foglalkozások keretében. Ezen képességeket tesszük láthatóvá nyilvános, inkluzív színházi előadások bemutatásával. Színházi nevelési módszertanunk alkalmazásával érzékenyítjük és invitáljuk közös gondolkodásra gyermek-és felnőttkorú résztvevőinket, más szerepet adva ezzel játszónak és nézőnek egyaránt.”
Nekünk csodálatos élményeink fűződnek hozzájuk, legyen az inkluzív előadás, színházi nevelési alkalom vagy érzékeny társadalmi témákkal foglalkozó előadás. Egyikünk a minap három újabb általános iskolai osztállyal ismertethette meg Carlo, a telepi roma srác történetét. Hálásak vagyunk a lehetőségért.
Miért várjuk annyira a Napforduló, avagy a leghosszabb világosság című előadás szombati bemutatóját? Több okunk van rá. Meghatározó élményünk a MáSzínház Kontra Verona című Rómeó és Júlia átirata. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy Nádor Zsófia ennyi új színt képes megcsillantani a – valljuk be – unásig ismert klasszikusból. A Napforduló… szintén egy Shakespeare-mű, a Szentivánéj álom átirata, és ismét Nádor Zsófia dolgozott a szövegkönyvön. Jó lesz újra látni Stark Ádámot, Halmágyi Gábort, Németh Csaba Pétert, Grisnik Petrát és Pignitzky-Németh Viktóriát és kíváncsiak vagyunk a számunkra még ismeretlen színészekre is. Bakonyvári L. Ágnes rendezői látásmódját is nagyon szeretjük. Karácsony táján keressétek majd írásunkat az előadásról a Kétlámpás Blogon, és váltsatok jegyet a januári alkalmak egyikére!
Február 21-én és 22-én egy igazán különleges dokumentumszínházi előadást nézhettek meg. Három nagyszerű színésznő – Egri Márta, Urbanovits Krisztina, Nagyabonyi Emese – egy nagyon okos és érzékeny női történetben. Bakonyvári Krisztina és Róbert Júlia nagyszerű darabot írtak. A KÖ-TE-LÉK – „Okos lány túlteszi magát rajta” nagyon szép előadás a transzgenerációs traumákról. Jó szívvel ajánljuk.
Karácsonyi ajándékba is vehettek utalványokat a MáSzínházba, amivel támogatjátok ezt az egészen egyedi színházi műhelyt és azokat a fiatalokat, akik itt kapnak lehetőséget, hogy kibontakoztassák tehetségüket.
Újpesti művészként nagy érdeklődéssel érkeztem a Polgár Centrum galéria termeibe. Öt éve költöztem erre a nagyon szerethető, sok helyszínén festőinek is nevezhető városrészre s ennyi idő alatt még csak néhány előadóművésszel sikerült megismerkednem. Ez az én hibám, több energiát kellene kapcsolatteremtésbe fektetnem. Azt gondoltam, mivel magam is vizuális területen alkotok, ez a tárlat remek lehetőség lesz arra, hogy megnézzem, hova is kerültem. Nos.
Valószínűleg az én hibám, de a kiállított munkák tüzetes átnézése után azt kell, hogy mondjam, nem ugyanazt értjük művészi minőség alatt. A kiállítást végignézve azt fogalmaztam meg magamban, hogy az Újpesti Alkotók Társasága – legalábbis a látott anyag alapján – jobban fémjelezné a csoportosulás valóságát. Természetesen azt sem zárhatom ki, hogy a kurátor hibázott (ha volt), de általában a kurátorok igyekeznek az adott alkotó legjobb munkáit beválogatni egy tárlatra.
A fentiek ellenére megbántam-e, hogy megnéztem a kiállítást? Nem. Ennek oka, hogy volt néhány alkotó, aki felkeltette az érdeklődésemet, a többiek felé pedig nyitott vagyok. Remélem, fogok még tőlük is remek munkákat látni, ha hamarabb nem, akkor jövőre.
A kiemelkedő művészekről szólok, közülük már nehezebb kiválasztanom a „kedvencemet”. Sokat gondolok arra, hogy ez a kedvenc választósdi amúgy sem igazán méltó a művészethez, mert miért kellene megversenyeztetnem Ady-t József Attilával? Az általam most kiemeltek, azt gondolom méltó képviselői a kortárs magyar képzőművészetnek, ha egy külhoni téved be a galériába, nem vallunk velük szégyent. Ha magamnak ellentmondva mégis a „leg” polcra teszek valakit, akkor az Koó Éva Lídia művészete. Az installációt nem tartottam a legszerencsésebbnek, de így is neki sikerült a legközelebb kerülni a „magasművészethez” (sokan nem szeretik ezt a terminust, de nem tudok rá hirtelen jobbat). Véleménycsere című munkáján a formai elemek szép harmóniában vannak a „tartalommal”, ettől számomra hitelessé, önmagán túlmutatóvá válik ez az alkotás.
Koó Éva Lídia Véleménycsere című festmény
A Téli tárlat plakátjára Erdész Erika munkája került, nem indokolatlanul, mindhárom nyitóképünkön szereplő festménye a színek plasztikus megfestésén túl érzékelteti a festői gondolkodásmód fontosságát.
Erdész Erika festményei
Horváth Veronika Önbizalom c. alkotásán éreztem a tehetség és a festészeti gondolkodásmód markáns jelenlétét. Nekem a frissesség, a narratív gondolkodásmód jutott róla eszembe. Hölgyek korát nem firtatjuk, de arra tippelnék, hogy egy fiatal alkotó piktúráját láttam. Az is megfogalmazódott bennem, talán az eddig általam jónak tartott és kiemelt alkotások közül ez a kép válthatná ki a legtöbb vitát, ha nagyon górcső alá akarnánk venni, nekem „működött”!
Horváth Veronika Önbizalom című festménye
Szőllősi Albert munkája is felkeltette a figyelmem és nem csak azért mert a név kötelez – ezt a kritikát a FakTúra folyóiratnak írom-, hiszen a faktúra szempontjából voltak a tárlaton dominánsabb alkotók, de Szöllősi koloritjának finomsága, szenzibilitása megragadja a néző figyelmét, nem csak én időztem képe előtt hosszan.
Szöllősi Albert festménye
Nagy Imre Gyula munkáival korábban is találkoztam már egyéni kiállításán, a szintén Újpesti Ifjúsági Centrum galériájában. Akkor is megírtam, hogy rendben vannak a munkái, itt is a tőle „megszokott” igényességgel megkomponált munkáját találtam, kritikaként annyit jegyeznék meg vele kapcsolatban, hogy emlékeim szerint ez a kép szerepelt az egyéni kiállításán, és mivel Újpesten a közönség nagyjából homogén, talán szerencsésebb lett volna egy új vásznat kiállítani.
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Mai ablakunk a Dunára néz. Talán egyetlen színház előteréből sem nyílik olyan csodás panoráma, mint a Szkénéjéből. Ha kigyönyörködtök magunkat a látványban, érdemes még egy kicsit elidőzni, és bent is körülnézni. November 25-én nyílt meg ugyanis Tarjáni Antal Rétegek című fotókiállítása. A különleges eljárással készült képek zavarba ejtőek, hosszan el lehet időzni szemlélésükkel.
Decemberben még három előadás látható a Szkénében, de már közzé tették a január-februári műsort, érdemes onnan is válogatni. Minket most leginkább a Forte Társulat új bemutatója, a Dosztojevszkij regényből készített A félkegyelmű vonz, be is foglaltuk jegyeinket januárra. Holnapra még egyetlen jegy elérhető, aki hajnalban olvas minket, lecsaphat rá. Horváth Csaba rendezése legalább két okból érdekel minket nagyon. Egyfelől, mint minden regényadaptáció esetében, nagyon kíváncsiak vagyunk arra a dramaturgiai munkára, ami képes egy több száz oldalas nagyregény esszenciáját megragadni, és színházi szöveggé varázsolni. Másfelől szeretnénk újra látni kedvenc fortés színészeink mellett a fiatalokat: Bari Istvánt, Kondákor Ajsa Pankát és Tarjányi Lizát.
Nagyon szerettük idén a Nézőművészeti Kft Közeleg az idő című előadását. A dán szerző, Line Knutzon darabja egyedi, hangulatos, furcsa előadás. Zöldy Z. Gergely díszlete nagyon elkapta az előadásra jellemző különös, abszurd atmoszférát, a színészek otthonosan tudtak mozogni az általa alkotott térben. Kovács Lehel rendezése január 27-én és február 21-én lesz látható. Utolsó lehetőség, éljetek vele!
Somorjai Réka BOJZ című előadása minden várakozásunkat felülmúlta tavasszal. Február 5-én ti is megnézhetitek. A szerzőnő egészen elképesztő pontossággal reprodukálta a veszélyeztetett gyerekek nyelvét. Dohy Balázs ismét egy fantasztikus csapatot toborzott rendezéséhez: Szalontay Tünde, Hajduk Károly, Erdős Lili, Urbán Richárd és Berta Csongor telitalálatok a szerepekre. Külön érdemes figyelni a sound designer, Tóth Barnabás, munkájára, nagyon sokat hozzá tesz az előadáshoz.
Jó karácsonyi ajándék lehet a Szkéné szabad bérlete, de ajándékutalványok is elérhetőek változatos címletekben. A Szkéné lassan az egyetlen olyan színház, ahol művészi előadásplakátok és szórólapok készülnek az egyes produkciókhoz. Az ajándékozáshoz érdemes néhányat felnyalábolni kedvcsinálóul a megajándékozottnak.
Boldog karácsonyvárást, szkénézzünk együtt 2025-ben!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
A Budapest Bábszínház ablaka hatalmas és messze világító. Tulajdonképpen nem is lenne szüksége arra, hogy a naptárunkban szerepeljen. Két okból mégis bekukucskálunk hozzájuk. Egyfelől a bábműfaj még mindig népszerűsítésre szorul a kamaszok és a felnőttek körében, és mi teljes odaadással támogatjuk a Budapest Bábszínházat ebben a misszióban. Másfelől csodálatos élményeink kötődnek hozzájuk ebben az évben is, jó felidézni őket, és szeretnénk, ha olvasóközönségünkkel közös élményekké válnának ezek az előadások.
Olyan előadásokat ajánlunk, amikre még vannak elérhető jegyek. Ha megtetszik valamelyik, érdemes gyorsan lépni, mert hamar fogynak. A legjobb megoldás, ha feliratkoztok a Bábszínház hírlevelére, a GAPIT-ra, és elsőként értesültök az újdonságokról.
Ma délelőtt 10-kor és délután 15 órakor látható Teszárek Csaba egyszemélyes bábelőadása, a Szomjas troll. A 6 éves kortól ajánlott előadás kisebb és nagyobb Varró Dániel rajongóknak kötelező. Mi is ezek közé tartozunk, és nagyon jól szórakoztunk a verses mesekönyv dramatizált változatán. Kedvcsinálóként olvassátok el a Kortárs folyóirat interjúját Teszárek Csabával, és persze az előadásról szóló írásunkat is! Január 25-én és február 8-án is látható lesz, ha karácsonyi ajándékban gondolkodunk. Jó kiegészítője a mesekönyvnek is.
Még mindig december 18-a. Este 18 órától Dekameron 2023. Aki szereti a kortárs irodalmat és szeretne megismerkedni a bábtechnika sokszínűségével vagy szereti Szikszai Rémusz rendezéseit, annak ott a helye! Hoffer Károly bábjai elképesztőek, Dinnyés Dániel és Subicz Gábor minden jelenethez megalkotta a hozzá illő zenét. A Bábszínház nagyszerű művészei mellett Fodor Tamás játékában is gyönyörködhettek. Lesz még december 19-én, január 19-én és február 7-én, 8-án. Már az előadáshoz készített videó is lenyűgöző, mi nem tudunk betelni vele.
A színház legutóbbi bemutatója a legkisebbeknek és a gyermeklelkű felnőtteknek kedvezett. Dániel András meséiből Ellinger Edina rendezett bűbájos előadást Mindenki legyen kufli! címmel. Mi különösen a Varázsgomba Zenekarba és Pethő Gergő alakításaiba szerettünk bele, de mindenki meg fogja találni a kedvencét. December 23-án nézhetitek meg legközelebb, szerintünk nagyon jól illik az ünnephez is. Az új évben január 25-én, 28-án és februárban is több alkalommal műsoron lesz.
Karácsonyi mese is lesz a színpadon. December 24-én és 27-én, 28-án nézhetitek meg nagy kedvencünket, Az utolsó bárányt. Ulrich Hub mesekönyvét Cseri Hanna adaptálta, ő is rendezte az előadást, sőt a zeneszerzés is az ő munkája. Nagyon kedves, megható, pörgős mesejáték sok zenével.
Csarkó Bettina és L. Nagy Attila, mint Hamupipőke és herceg fantasztikus párost alkotnak, a mostoha és a mostohatestvérek parádésan gonoszkodnak Gimesi Dóra Hamupipőke-átiratában. Kuthy Ágnes rendezéséhez könnyen kapcsolódnak a kisiskolás lányok és fiúk is, az árnyjátéktechnika pedig egészen elképesztő látványvilágot varázsol a nagyszínpadra. Január 14-ét, 15-ét vagy 31-ét érdemes szabaddá tenni miatta.
A Krabat a fekete malomban dark fantasy a Bábszínház színpadán. Hegymegi Máté rendezése különleges élmény, feledhetetlen látvány. 14 éven felülieknek ajánlott, olyan előadás, amitől a középiskolások garantáltan megszeretik a bábműfajt. Január 21-én, 22-én keressétek! Nagyon szórakoztató színházi társasjáték is készült hozzá, azt is érdemes kipróbálni.
A Péntek úr csodálatos barátait nem rég néztük újra, és a hozzá tartozó Mozgató foglalkozást is kipróbáltuk. Ennyire okos és kedves gyerekelőadás talán nincs is több a városban. Znajkay Zsófia és Varsányi Péter olyan előadást alkotott, ami egyszerre tud szólni az 5 éves kisgyerekhez és szüleikhez is, segíti egymás jobb megismerését, és fontos beszélgetések kiinduló pontja lehet. Gyerek nélkül is hatalmas élmény, érdemes jegyet váltani rá. Már csak azért is, mert Péntek úr szerepében Tatai Zsolt alakítását muszáj látni. Legközelebb január 26-án és 27-én.
Utolsó ajánlatunk 2025. május 25-ére szól. A Budapest Bábszínház ekkor ünnepli 75. születésnapját egy hatalmas koncerttel. Jegyek már kaphatók. Mi biztosan ott leszünk.
Boldog karácsonyvárást, reméljük, mindenki talál neki tetsző előadást ajánlónkban! Ne feledjétek: A báb nem korosztály, hanem műfaj.
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Mai ablakunk egy kevésbé ismert, de fölfedezésre érdemes helyre, a META Mesterek és Tanítványok Alapfokú Művészeti Iskolára nyílik. Több művészeti ágban nyújtanak képzést, minket természetesen elsősorban a színházművészeti tevékenységük vonzott a Hegedűs Gyula utcába.
December 18-án látható náluk egy igen érdekes Godot-ra várva variáció. Rézműves Roland és Szolnoki Balázs csetlik-botlik a színpadon Estragon és Vlagyimir szerepében. Mi nagyon szerettük Rézműves Roland átiratát. A Nincs mit tenni meglepően kellemes érzéseket keltő előadás lett, főleg, ha meggondoljuk, hogy mégiscsak Beckettről van szó.
December 2-án, a KuglerArt Szalon ablakában már fölhívtuk a figyelmeteket egy másik, a META keretein belül született alkotásra, A megváltóra. Most sem mondhatunk mást.
„A Heath Ledger Színkör A megváltó című előadását a META – Mesterek és Tanítványok Művészeti Központban láttuk. Vicces és borongós, furcsa és költői. A két színésznő – Záhonyi Enikő és Halmos Fatime – pazar alakítását Rézműves Roland, és a darab rendezője Miklós Marcell támogatja játszótársként. Igen szeretetre méltó előadás, jó szívvel ajánljuk január 24-re.„
Boldog karácsonyvárást és ébredjen fel bennetek a kalandvágy!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
A Rumbach Sebestény utca 9. pinceablakára nyílik mai ablakunk. Az RS9 Színházból sok remek előadást tudunk ajánlani nektek, de bepótolni valónk is van náluk, amit a saját naptárunkba vezetünk fel.
Rögtön ma este a Budapesti Anarchista Színház Anonim Szerelmesek című produkcióját nézhetitek meg, és ha ránk hallgattok meg is nézitek. A retrofuturista kémdráma az egyik legszórakoztatóbb előadás a városban. Csodálatos képek és zenék is készültek hozzá, mi is Sebő Ferenc a darabhoz írt szerzeményéből készítettünk szignált A Kétlámpás csodálatos barátai műsorunk számára. Ha most lemaradnátok róla, január 11-én és 15-én is látható lesz. Már csak azért is nagyon kedves a szívünknek az Anarchisták ezen előadása, mert a róla szóló írásunkat olvastátok a legtöbben a Kétlámpás Blogon.
December 21-én a Budapesti Anarchista Színház egy másik sikerdarabja, a Többszörös orgazmus lesz műsoron. Nézzétek meg, hogyan teljesítik a darab leírásában tett vállalásukat!
„Elég színdarab készült már az etikátlan monogám kapcsolatokról, a Többszörös Orgazmus című produkciójával tehát az etikus nem-monogám kapcsolatok lehetőségeit járja körül. A „poliamória” vagyis sokszívűség olyan szexuális szubkultúra, ahol a szerelemnek nem előfeltétele a kizárólagosság, sem szexuális sem érzelmi értelemben. A darab Dossie Easton és Janet Hardy „The Ethical Slut” című kultkönyvén alapul (magyarul Szexbolondok Illemtana címen jelent meg, ) és olyan értékeket állít középpontba, melyek deficitje nem csupán a nemi életünk minőségét ronthatja: becsületesség, önismeret, intimitás, szabadság. Ilyenformán bátran ajánlhatjuk megrögzött monogámoknak is”
December Edith Piaf hónapja is az RS9-ben. December 17-én Kárász Eszter az énekesnő emlékére létrehozott sanzonestjén, a Padam címűn vehettek részt. December 19-én pedig Jean Cocteau Edith Piaf számára írt darabját nézhetitek meg Lábán Katalin rendezésében. A sanzonesten is és az előadáson is gyönyörködhettek Kárász Eszter hangjában és Wagner-Puskás Péter zongorajátékában. A Cocteau és Piafban a színésznő partnere Miklós Marcell. Minket teljesen levett a lábunkról ez a darab, jó szívvel ajánljuk nektek is.
Január 17-én és 28-án az RS9 legújabb, sokszereplős előadása a Titkos menetrend lesz látható. Kisari Szabolcs díjazott színdarabját Lábán Katalin állította színpadra Tóth Szilvia Lilla főszereplésével. Kicsit abszurd, kicsit lírai és nagyon szerethető előadás. Koleszár Bazil Péter monológja ezen belül is egy tökéletes gyöngyszem, érdemes figyelni rá.
A mi választásunk erre a hétre Koleszár Bazil Péter rendezése, az Ismerjetek meg! – képek Petőfi Sándor életéből. Nagyon megszerettük idén a versszínházat, Petőfivel is volt már szerencsénk találkozni Liber Ágoston és Krasznai Vilmos Barátomhoz című koncertszínházán. Úgyhogy tökéletes találatnak tűnik számunkra december 17-re Vass György egyszemélyes performansza.
Boldog karácsonyvárást, és fedezzétek fel az RS9 Színházat, ha eddig nem tettétek!
Délceg társai között a félig kidőlt, kopaszocska lucfenyő úgy festett, mintha szándékosan akarná nevetségessé tenni a kórház parkja mögötti látképet. Bal tövénél szemérmetlenül mutogatta csenevész gyökereit, miközben vígan dacolt a fel–feltámadó novemberi széllel.
„Ferde vigyázzban, mint fizetésnapon apánk” – ötlött fel Juliban egy régi Bikini dal. Persze, nem is így szólt, Erdős elvtárséknak gyanús volt ez a sor, így a lemezre már „fizetésnapon a fák” került. Nemrég olvasott csak az eredeti változatról. De lám, közel negyven év után már így is van értelme – grimaszolt egyet a tükörképének az szívsebészet folyosóját bevilágító hangszigetelt ablak előtt. Apja arcát akarta felidézni, helyette a nevelőapja vigyorát sikerült, azt, amivel napokkal a fizetés felvétele után haza méltóztatott jönni. Rég túl van már ezen a vigyoron, ez az egyik előnye, ha az ember megöregszik, de ha az eszébe villan, még mindig elcsodálkozik, hogyan lett neki Ferije, két gyereke, unokája, kertes háza, meg a többi.
Mindegy már ez is, csak Feri jöhessen mihamarabb haza.
Megfordult és belesett a kórterem nyitott ajtaján. A férjéből csak a vézna lábai látszottak, a többit kitakarták a doktoranduszok. Nem is bánta, hogy most nem látja a mellén lévő kötszer alól kilógó csövek és egyéb kütyük garmadáját, úgy nézett ki Feri, mint egy robot, valami vacak, ősrégi scifiből. De a szemei végre élnek, és a szörnyű apuviccei is visszatértek, amivel annyit heccelik az unokájával. A műtét sikerült, a beteg is él, és még vécépapír is volt a retyón – akarhat ennél többet bárki ma a magyar egészségügytől? Csak a menzát kell valahogy túlélni.
A kórteremmel szemben volt négy műanyag ülés, az ajtóhoz legközelebbin egy nő ült. Néhány évvel lehetett idősebb Julinál. A köszönésen már túl voltak, Juli leült a kettővel arrébb lévő székre. Direkt nem a másik szélen, az udvariatlanság lett volna. Elvégre sorstárs mindenki ezen a folyosón. Mindazonáltal nem bánta, hogy a nő a mobiljával volt elfoglalva, most, hogy Feri túl van a nehezén, egyedül aludni lett volna kedve. Pár napja még beszédesebb volt az intenzív osztály folyosóján, szinte összekapaszkodva (legalább is most így rémlett neki) öntötték ki egymásnak a szívüket egy fiatalasszonnyal. Az ő férje harmincnyolc évesen kapott szívrohamot, Feri aznapi műtétjét miatta halasztották el.
Juli is elővette a telefonját, és a korábban megnyitott online cikkhez („Sereghajtók lettünk Európában”) navigált. Az Ausztriát tárgyaló bekezdés, ahol korábban abbahagyta az olvasást, nem tudta lekötni, ki–kibámult az ablakon. Ott, a némán zúgó fenyvesen túl – valahol rohadt messze – ott van Ausztria. Jó, valójában fogalma sincs mi van arra, itt északkeleten inkább Ukrajna az esélyesebb. A csálé fenyőn állapodott meg a tekintete, ahogy rezzenéstelenül állta a széllökéseket. Igazi keleti fajta, kilóg a segge a földből, mégis, milyen jól elvan itt.
– Úgy látom, mindjárt vége a vizitnek – szólalt meg a nő. – Ideje. Kihez tetszett jönni? – Bárándi Józsefhez, a nagy mackó a kedves férje mellett, az ablaknál – Juli az ajtó felé fordította a fejét, nem mintha onnan láthatott volna bárkit. – Mikor műtötték? – Ó, ez már a harmadik volt, a múlt héten, de azt mondták, hogy valószínűleg lesz még egy. Bypass. Az kemény, gondolta Juli. Amennyire tudja, a bypass nem gyerekjáték. Ferié ehhez képest egyszerű rutinműtét. – A férjemé szívbillentyű. A nő nem felelt, így Juli folytatta. – Persze őt is felvágták, egész Európában katéterrel csinálják már, csak nálunk meg Romániában nem. Legfeljebb magánban, ötmillióért. – Hát igen – felelte a nő szórakozottan. Egy darabig hallgattak, Juli máris bánta az előbbi mondatot. Már megint nem bírta ki, hogy politizáljon. Tamás fia is épp ilyen dünnyögéssel szokott válaszolni a skype–on, ha kitér az épp aktuális disznóságokra, utána nem győz szabadkozni, amiért elragadtatta magát. – És miért kellett három műtét? – Jaj, hát megvolt az első, utána szépen gyógyult is az uram, haza is jött, de megint rosszul lett. Bevérzett, azt mondták, ahogy beért vele a mentő, már vitték is műteni. Utána már benntartották, de megint… szóval, csak vérzik.
Juli már emlékezett, hogy Feri beszélt neki az egyik szobatársáról, aki, úgy tűnik, már lemondott a gyógyulásról. Közelebb hajolt, hogy megfogja a nő kezét, de aztán túlzásnak érezte a gesztust. – Ne tessék aggódni, ez egy elég jó hírű sebészet, kész csoda, hogy itt… – elharapta a végét – rendbe fog jönni. – Ühm – sóhajtott nagyot Bárándiné – Most jól van, jó étvággyal evett, de tegnap elesett a folyosón. Azt mondja a doktor, hogy ő sem érti, mitől vérzik.
Most Juli hallgatott. Dehogyisnem érti az orvos, azért van a diplomája, hogy értse. Bizonyára el is mondta az okokat, de bizonyára könnyebb a sors, vagy ha úgy tetszik, Isten akaratának tulajdonítani a történteket, jobban meg tud vele békélni, mint azzal, hogy Józsi bácsi szívének minimum harminc kiló túlsúlyt kellett cipelni évtizedekig, a diétával pedig alighanem elkéstek.
Máris milyen rosszhiszemű.
– Az a lényeg, hogy megint lesz műtét, tehát látnak esélyt a gyógyulásra – akarta mondani, de a Bárándiné arcán lévő szelíd mosoly elhallgattatta, csak a szeme árulkodott arról, hogy nem sokat aludt az elmúlt napokban. Én nem lennék ilyen erős, gondolta, és eszébe jutott a fiatalasszonnyal való kétségbeesett beszélgetése. Igen, rutinműtét, tudja ő is, csak hát annyi rosszat hall az ember a kórházi állapotokról. És még nem készült fel. A fia külföldön, a lánya ugyan Pesten, de nála nincs hely, itt marad egyedül abban a nagy házban. Kinek tudja azt ott falun eladni annyiért, amennyit érne? Hiába írtak mindketten végrendeletet, és tervezték el előre évekkel ezelőtt, hogy mik a teendők arra az esetre, ha… de ne most, ne most!
Ugyan mit számít, ki miben talál vigaszt?
– Be lehet menni – szólt oda a nővér.
Felálltak, Juli előre engedte Bárándinét. Már nem sok megbeszélnivalójuk maradt Ferivel, de még nem köszönt el tőle úgy, ahogy szeretett volna. Bárándiék sem sokat beszéltek, a férfi egy jókora tepertős pogácsát rágott, az asszony mögötte a párnákat igazgatta. A takarító érkezett a felmosószettel, úgyhogy megint ki kellett menniük. Bárándiné leült az előbbi helyére. Juli begombolta a kabátját, majd odalépett és megfogta a kezét.
– A legjobbakat kívánom. – kicsit remegett a hangja, pedig utált érzelgős lenni idegenek előtt. – Én is maguknak, kedves – mosolygott rá a másik és enyhén megszorította Juli kezét. Juli elindult a folyosón a liftek irányába, de egy ideig maga előtt látta az asszony árnyát, amint ott ül egyenes derékkal az ablak világító négyszögében.
Bárándiné elővette a telefonját, hogy folytassa a cikket, amit olvasott („Magyarország nevet utoljára!”), de a bekezdés, ami Brüsszelt tárgyalta, nem kötötte le igazán. Elnézte a ringó fenyvest odakint. Valahol mögötte ott kell legyen az a nevető ország, szinte ide hallani. Arra gondolt, hogy egyszer majd együtt nevet velük megint, és a széltépte kis fenyőt leste, hogy melyik pillanatban fordul ki a földből.