Telefon-Saudade – a Klisé Társulat kisfilmjének bemutatója a Bem moziban

A Klisé Társulat igazán megadta a módját legújabb alkotásuk bemutatásának, egy igen hangulatos eseményt rendeztek kisfilmjük premierjére a Bem moziba. Az este házigazdája, Kovács Dominik Róbert, pörgősen és flottul koordinálta az eseményeket, és vezette a film utáni pódiumbeszélgetést. Tóth-Lederhaas Csongort színházi rendezőként már a társulat Villámrandi című előadása kapcsán megismertük, most filmrendezőként is bemutatkozott. Rendezőasszisztensként Tóth-Lederhaas Miriam és Király Cintia segítették a munkáját, akiknek ez szintén új szerepkör volt. Nem csak a pódiumbeszélgetésből, de magából a filmalkotásból is kiderült számunkra, hogy ez minden részt vevő számára egy szerelemprojekt volt, minden alkotó és támogató a közös játék örömét kereste a létrehozásban. Legeslegelső lépésként szükség volt egy olyan inspiráló szövegre, ami mögé mindenki szívvel lélekkel beállhatott.

A Fiatal Drámaírók Háza évente több drámaíró-pályázatot is meghirdet egy aktuális hívószót megadva. Ez az Okuláré Projekt, aminek felolvasó színházi alkalmai lassan már az egész planétát belakják. A beérkezett szövegek közül a kiválasztottak továbbfejlesztésében szakemberek – dramaturgok, drámaírók – segítenek, színpadra a három legizgalmasabb kerül. A Klisé tagjai rendszeres résztvevői a színpadra állításoknak, így találkozott Tóth-Lederhaas Csongor a 2024 őszi forrás hívószóra kiírt egyfelvonásosok között Jámbor Aliz Telefon-saudade című darabjával. Két, lelkes, innovatív csapat kezdeményezése ért tehát össze a kisfilmben, és ez már önmagában is ünneplésre ad okot.

Két, fantasztikus női szerepet kínál ez a bensőséges kamaradráma. Andai Katalin a Klisé tagjainak művészi beszéd tanára volt a KIMI-ben, Balogh Orsolyával pedig együtt játszanak a társulat tagjai Hódi Virág drámájában, a Bonciban. A filmben telefonon keresztül hallható hangokat frissen végzett KIMI-s hallgatók kölcsönözték a filmhez. Major Gyula és Molnár Előd operatőrként, Horváth Ákos világosítóként és Cseh István zeneszerzőként alkotta a stábot. Molnár Réka fotósként kísérte végig a csapat munkáját, neki köszönhető a film plakátja és a hangulatos stábfotók, werkképek, amit a Klisé Társulat facebbok oldalán is megtaláltok.

„Saudade: – Portugál eredetű kifejezés, egy nehezen lefordítható hangulat, jelentése; egyfajta nosztalgikus, de erős és fájdalmas vágyakozás valami vagy valaki után, akit vagy amit nagyon szeretsz, de már elvesztettél. A szó jelentése túlmutat a puszta nosztalgián, mivel magában hordozza annak a felismerését is, hogy a vágyott személy vagy dolog talán soha nem tér vissza. A Telefon-Saudade ezt az érzelmi állapotot járja körül egy anya szemén keresztül. Az elveszett kapcsolat és egy hiányzó hang a telefon másik végén.”

Az időskori magány, az elvesztett fiú miatti sosem gyógyuló fájdalom mellett más történet is fut ebben a nagyon sűrű filmben. Andai Katalin és Balogh Orsolya anya-lánya kettőse nem csak az Anya drámájára irányítja rá a figyelmet, de ugyanilyen empátiával fordul a felnőtt Lány felé is. A tékozló fiú -történet egy variációjaként ráirányítja a figyelmet arra a keveset boncolgatott szenvedésre, amit az otthon maradt, kötelességtudó testvér érezhet, amikor szülője mellőzi. Egy egész életen át jelen lenni és mégis árnyékként létezni a másik ember számára nem kevésbé fájdalmas, mint a feldolgozhatatlan gyász. Andai Katalin és Balogh Orsolya nagyon finom eszközökkel jeleníti meg ezt a helyzetet. Izgalmassá teszi a szituációt az az oszcilláció, hogy a kapcsolatban folyamatosan újra definiálódik, hogy ki a gyerek és ki a felnőtt. Ki szorul érzelmi támaszra és ki nyújtja azt. A Balogh Orsolya által játszott Lány sóvárgása az Anya történeteire a már szintén nem jelen lévő Apáról megmutatják azt a gyermeki ént, akit a felelősségteljes felnőtt én maga előtt is rejteget.

A humor sem hiányzik az alapvetően líraira hangszerelt történetből. Az idős korhoz általában csupa negatív hangulatú érzelmet, tulajdonságot társítunk, és nem vesszük észre, hogy milyen előnyöket is tartogat. Andai Katalin karakterének „telefonbetyárkodása” ráirányítja a figyelmet ezekre. A megszűnő megfelelési kényszer felszabadítóan hat, van valami irigyelhető merészség, kalandvágy ebben az idős nőben, amikor azt teszi, amire szüksége van. A korlátlanul rendelkezésre álló idő lehet nyomasztó ásító űr is, de alkalmat ad arra is, hogy azt és addig csinálja a szereplő, amit csak akar. Ha egy budai cukrászdában nyomozna napokig titokzatos hívója után, megteheti. A történet zárlata, Anya és Lánya nyitása egymás felé, szintén reménnyel töltött el minket.

A film fényképezése elképesztően gyönyörű. Borongós, lágy, szépiaszerű árnyalatok, érdekes fókuszok teremtik meg a képi világot. Érdemes figyelni, mikor mit emel ki és mit hagy homályban az operatőr. Cseh István zenéje diszkrét, de minden pillanatot átsző, erősíti a jelenetek hangulatát.

Reméljük, minél hamarabb, minél többen találkozhattok ezzel a miniatűr műremekkel.

A film most fesztiválozni indul, ha segítetek.

Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám! – 15 éves a Láthatáron Csoport

Idén ünnepli 15. születésnapját a Láthatáron Csoport, ebből az alkalomból egy egész hetet kitöltő eseménysorozat szerveződött, aminek keretében a Láthatáron munkái és a színházi nevelés volt a témája a Klubrádió Ötös című műsorának, a Tilos Rádióban Feuer Yvette volt a Kétlámpás csodálatos barátainak vendége és meg lehetett nézni a legtöbb futó előadást szerte a városban. Természetesen szülinapi mulatság is volt, a Kettőspont Színház adott otthont annak a kerekasztal-beszélgetésnek, ami videóbejátszásokkal színesítve elmesélte a Láthatáron Csoport eredettörténetét, sok szó esett a jelenleg is futó tíz előadásukról, és a jövő évad izgalmas terveiről is sok mindent megtudhattak az érdeklődők. A kötött program után pezsgő és házi sütemények mellett még sokáig folyt kisebb csoportokban az emlékidézés és a további tervek szövögetése.

A rádióműsorok visszahallgathatóak az alábbi linkeken:

https://podcasts.apple.com/us/podcast/%C3%B6t%C3%B6s-szalai-kriszt%C3%A1val-%C3%A9s-epres-attil%C3%A1val/id1707166097

https://tilos.hu/episode/ket-lampas/2025/03/30

A Kettőspontbeli beszélgetést Kiss Bea rádiós újságíró moderálta és egyre csak érkeztek a vendégek Feuer Yvette alapító mellé, hogy segítségükkel összeálljon ennek a hosszú tizenöt évnek a története. A vándorszínészet ekhós szekerekkel országot járó hőskorát megidéző kezdeteket Manyasz Erika és Háda Fruzsina segítettek felidézni. Az akkor még Bohócok a láthatáron névre hallgató formáció olyan gyerekelőadásokat vitt főként roma szegregátumokba, ami az egész közösségnek élményt adott. A bohócelőadás kellőképpen rugalmas és improvizatív forma, hogy bármilyen közönséghez alkalmazkodhasson, és kellőképpen interaktív, hogy a nézőket, főleg mozgásos játékokon keresztül, aktivizálja és bevonja a közös meseépítésbe. Ez az interaktivitás azóta is védjegye a Láthatáron Csoportnak, egyre bővülő, nagyon színes módszertannal és egyre több életkori csoportot megismertetve a színházi nevelési előadások és a független színházi produkciók nagyon színes világával.

A repertoár bővítése minden esetben újabb és újabb szakemberek csatlakozását jelentette. Romankovics Edit színházi nevelési szakember bevonása a csapat egyik legsikeresebb és legfontosabb előadását hozta létre. A KV Társulattal kooperációban létrehozott Kiállok érted című produkció célközönsége az állami gondoskodásban élő fiatalok, témája pedig a fiatalkori prostitúció. Ennek folytatása a Kiállok magamért, ami dokumentumszínházi előadásként, a történetek tulajdonosainak bevonásával járja az ország nevelőotthonait, hogy az előadással és a hozzá kapcsolódó beszélgetésekkel valamiféle stratégiát adjon a fiatalok kezébe. A Kiállok értednek nemzetközi visszhangja is lett, 2024-ben Bécsben SozialMarie díjjal jutalmazták.

A Láthatáron Csoport előadásai mindig valamiféle fontos, közös ügy köré szerveződnek. Színházi nevelési szakemberként Romankovics Edit és Háda Fruzsina azt boncolgatták, mik ezeknek az előadásoknak a sajátosságai. Milyen speciális szempontrendszernek, milyen szakmai elvárásoknak kell megjelenniük a létrehozásukban. Mi az az alkotói attitűd, ami elengedhetetlen a színházi nevelési előadásokban való részvételhez. Háda Fruzsina számára a feladat összetettsége gyakorolja a legnagyobb vonzerőt. Miközben kiváló színésznek kell lenni, aki az improvizáció terén is otthonosan mozog, a szerepből vezetett vita nagyon erős reflektivitást igényel, egy állandóan jelen lévő belső dramaturgot, aki átlátja és érzékeli a vitaszínházi közönség hangulatát, és, ha szükséges, finoman irányítani tudja az eseményeket. Meglepő, de megerősített tapasztalat, hogy ezek az előadások, a Kenyértörés különösen, remekül működnek vegyes csoportokban, kamaszok, fiatal felnőttek és az idősebb korosztály nézőpontjainak megjelenése, beszélgetése érdekes felismerésekkel gazdagíthatja a résztvevőket.

Ehhez a témához csatlakozott Kovács Bálint, a HVG kritikusa, és a Kétlámpás Blog részéről Ritter Márta. Kritikusként más elvárásrendszer érvényesül-e a színházi nevelési előadások megítélése esetében? Egyetértettünk abban, hogy ugyanolyan kritériumok mentén elemezzük ezeket az előadásokat is, mint a hagyományosabb formákat, csak itt más szempontokat is figyelembe kell vennünk. Fontos, hogy milyen pedagógiai célt tűzött maga elé az előadás, hogy miképpen illeszkedik a feldolgozás a színpadi történésekhez. Mennyire és milyen irányba sikerül aktivizálni a közönséget? Általános iskolában tanító pedagógusként nem lehetünk elég hálásak a Láthatáron Csoportnak, hogy gondolnak a 10-14 éves korosztályra is, nagyon nehéz számukra előadást találni. A Ketrecharc és a Pitbull Kamilla Gimnázium nekik szól, és az indulatkezelési problémákról, az erőszakmentes kommunikációról, a bullying működéséről generál fontos beszélgetéseket, miközben különleges színházi élménnyel gazdagítja az osztályokat. Ehhez a témához csatlakozott Takácsné Mandics Gabriella, ifjúságvédelmi tanácsadó és Szarka Eszter, Eötvös József Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, akik megrendelői oldalról állnak kapcsolatban a Láthatáronnal. Természetesen a szerencsésebb helyzetű diákok számára is sokat adhatnak ezek az előadások. Az érzékenyítés, a társadalmi problémákra való nyitottság és a vitakultúra fejlesztése hatalmas hozadéka az ilyen élményeknek.

Takács Hajnal Manta traumaszakértő, a Hagyaték című előadás egyik szakértője arról beszélt, hogyan működhet közre a traumafeldolgozásban egy színházi előadás. Fontos, hogy az érintett néző egy közösség tagjaként élheti meg a problémáját. Egy olyan tükröt tarthat elé a produkció, ami kellő távolságot és rálátást biztosít, és így kezelhetőbbé teszi a traumát. A Hagyaték mellett sok szó esett a Mit ér, ha? című előadás felszabadító erejéről és bátorságáról. A negyven feletti nők szembenézése az öregedéssel, a halandósággal, a be nem teljesített vágyakkal, a láthatatlanná válással az ehhez kitalált okos, harsány és vicces varieté formában katartikus élménnyé válhat.

Végül a jövő évad terveiről esett szó, amihez a ti segítségetekre is szükség van. Mindenek előtt váltsatok jegyet a Láthatáron Csoport előadásaira, ha tehetitek, hívjátok őket iskolákba, vitaklubokba! És gondoljatok rájuk az 1%-ról való rendelkezésetek kapcsán! Legközelebb, május 7-én, szintén a Kettőspontban Korda Bonifác Tiszazug című drámájának felolvasó színházi változatával ismerkedhettek meg, 2026 januárjában lesz belőle előadás. Készül a Boldogságunk madara című felnőtteknek szóló bábelőadás is, amit mi különösen várunk.

Április 25-ig olvashatjuk Apáti vizuális palackpostáit

Fotó és videó: Rékasi Attila

Egy nagyon jól sikerült fotókiállítás megnyitóról tudósít a FakTúra művészeti folyóirat a Karinthy Szalon áprilisi tárlatáról. Apáti-Tóth Sándor ceglédi fotóművész a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjának Palackposta című tárlata nyílt meg március 25-én az impozáns budai kiállítóhelyen, folyóiratunk videó csatornáján kaphatnak kis hangulatjelentést a sok nézőt vonzó megnyitóról, Feledy Balázs művészettörténész, író tolmácsolásában, a videóban, Sándor Máté zeneszerző zenéje lett felhasználva, aki a Fiatal Alkotók Közösségének tagja.

Rékasi Attila, Újpest

Nagy sikerrel indult a Tegnapelőtt kiállítás Győrben

Fotók: Filp Csaba

Kádár és Zala kocká váltottak ki nagy érdeklődést a győri művelt közönségből a Torula Galéria indusztriális tereiben!
Tudósítónk fotóinak tanúsága szerint Németh’79 Attila és Tóth Norbert Tegnapelőtt című kiállítása Győrben, Berka Attila és Nadrai Róbert performansza és az Apunk a punk koncertje vonzotta a látogatókat a megnyitóeseményre. Nem kis dolog ez a mai dehumanizált, elidegenedő, nehezenkimozdulós világban.

Rékasi Attila, Újpest

Márciusi díjeső

Szerencsére akad még pár olyan színházi díj, ami nem erodálódott, büszke lehet rá az is, aki adja, az is, aki kapja. Bár mélyen egyetértünk az április 3-án kezdődő NemesFeszt jelmondatával, miszerint A színház nem verseny, azért néhány díj mégis orientálhat, felhívhatja a figyelmet olyan előadásokra, amiket érdemes megnézni.

Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa

A Radnóti Zsuzsa által 2018-ban alapított Kortárs Magyar Dráma-díj az egyik ilyen. A 2025-ös nyertes Jánossy Lajos és Máté Gábor lettek Jánossy Lajos Örök hely és mindenhol idő című regényének Itt élet című színpadi adaptációjáért. A Kortárs Magyar Dráma-díj Különdíját Solt Róbert, Fullajtár Andrea és Borgula András vehette át A Tíz hónap Babilon-ügy című előadás szövegkönyvéért, Galló Olga memoárkötetének dramatizálásáért és megvalósításáért. Az Itt élet a Katona József Színházban, a Tíz hónap Babilon-ügy a Gólem Színházban nézhető meg.

A laudációkat a Litera irodalmi portálon olvashatjátok.

https://litera.hu/irodalom/publicisztika/lorinczy-attila-budai-urak-avagy-az-adaptacio-nehezsegei-janossy-lajos-es-mate-gabor-kortars-magyar-drama-dijahoz.html

https://litera.hu/irodalom/publicisztika/szego-janos-visszabontani-a-hallgatas-falait-laudacio-a-tiz-honap-babilon-ugy-kortars-magyar-drama-dijahoz.html?fbclid=IwY2xjawJXnA1leHRuA2FlbQIxMQABHeCXbj1D6AnFPNOgL_XQNFj8y-JiqjJH89aiQzYzHJByq9NxFtmF07FsFw_aem_-IOXWVBG-qzHl4TjcKsgdg

A tatabányai Monodráma- és Stúdiószínházi Előadások Fesztiválja, a MOST Feszt az egyik kedvenc fesztiválunk, mert azokra az egy vagy kevés szereplős produkciókra irányítja a reflektorfényt, amelyek műfajuknál fogva még mindig küzdenek a nézői figyelemért. Mi nagyon szeretjük a monodrámát, a színjátszás magasiskolájának tartjuk, ha emlékeztek, idén nőnapi összeállításunk is ilyen formájú előadások csokrával ünnepelt. A MOST Feszt szakmai zsűrijét idén Egri Márta, színésznő, a Jászai Mari Színház társulatának tagja, Gabnai Katalin, színikritikus és Hegymegi Máté, rendező, színész alkotta, és közönség zsüri is volt, Krüpl Edit, Lollok Katalin és Zuber Éva képviselték a nézők véleményét.

A legjobb monodráma Halász Rita Mély levegő című regényéből készített előadás lett. Pálos Hanna lehengerlő alakítása. Mi nyáron láttuk a Szentendrei Teátrumban, ősztől a Jurányiba költözött. A szerzőnő Margó-díjas regénye is nagy siker, angolul és franciául is olvasható már.

https://ketlampas.blog.hu/2024/08/31/mely_levego_325

A zsüri a Legjobb stúdiószínházi előadásnak Kárpáti Péter Térkép a túlvilágról című regényének saját kezű színpadi változatát választotta, a szerző rendezésében láthatták a szerencsések. A regényt is érdemes elolvasni, minket teljesen elvarázsolt a Selinunte Kiadó gondozásában megjelent kötet. Tóth Ildikó, Zsótér Sándor, Hevesi László, Jenővári Miklós és Kárpáti Péter játékát látni kell. Budapesten a Trafóban keressétek.

https://ketlampas.blog.hu/2023/09/24/karpati_peter_terkep_a_tulvilagrol_beszamolo_es_konyvkritika

A Legjobb alakítás különdíját Dr. Pető Kata kapta a MILF című Kovács Viktor – Kovács Dominik által írt remeklésért. Ennek az előadásnak is a Jurányi a budapesti otthona, ott keressétek! Szórakoztató szöveg, kivételesen izgalmas látványvilág, és okos, önreflexív alakítás Pető Kata részéről, amit remekül egészít ki Rohonyi Barnabás játéka és jelenléte.

https://ketlampas.blog.hu/2023/11/12/milf_385

A CiciKrisztus című komédiában nyújtott szerethetően emberi, felszabadító erejű, ugyanakkor mosolyt fakasztó alakításáért a közönségzsűri díját Ficzere Béla kapta. Reméljük valamikor lesz szerencsénk az előadáshoz. A Nick Hornby-regényből készített darabot a Kiscelli Múzeumban találjátok.

A napokban adták át a A Maszk Országos Színészegyesület Gobbi Hildáról elnevezett életmű díját és a Soós Imre pályakezdő díjakat. Az életmű díjat idén Szerémi Zoltán, a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja nyerte el. A Soós Imre díjat pedig Ács Petra, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, és Hevesi László, a Thália Színház tagja kapta. Hevesi Lászlót láthatjátok a már említett Térkép a túlvilágról című előadásban.

Szükségünk volt már ezekre a jó hírekre, reméljük, ti is velünk örültök.

Színházi kerekasztal-beszélgetések

Márciusban három színházi kerekasztal-beszélgetésen is részt vettünk. Nem tanulság nélküli, ki mit kezd ezzel, a szerintünk már kissé elavult, formával, hogyan tudja érdekessé, dinamikussá tenni. Hogyan lehet kinyitni, a rendszerint szakmai közönség tapasztalatait bevonva valódi párbeszéddé tenni ezeket az alkalmakat?

Március 1-jén az Inga Kultúrkávézóban mutatta meg a Budapesti Skizó új bemutatójának demóját. A fölolvasó színházi formában prezentált hosszabb részletekhez csatlakozott a kerekesztal-beszélgetés. Tóth Jakab moderálásával Schultz Nóra, Závada Péter, Samudovszky Adrian és Sándor Dániel Máté beszélgetett készülő előadásukról, valamint arról, hogy a színház és más művészeti ágak vállaljanak-e politikai szerepet. Azóta megvolt a Fukuyama után című Thomas Köck mű bemutatója a Trafóban, kritikánkat hamarosan olvashatjátok a Kétlámpás Blogon. A világlátott alkotók, beszélgetőtársak részéről sok külföldi tapasztalat került elő a téma kapcsán, ahol politikum és színház gyümölcsöző találkozása megtörtént. Hazai példákat már kevésbé találtak, bár nekünk lett volna pár tippünk. Problematikusnak látják a beszélgetők, hogy nem feltétlenül azokhoz jut el egy közéleti témájú előadás, akikre igazán nagy hatást gyakorolhatna. A színháznéző nem szívesen vesz zsákbamacskát, egyetérteni jár a színházba. Felmerült, hogy milyen termékeny feszültség alakulhatna ki, ha mindenki olyan színházat is meglátogatna, ami nem esik bele a komfortzónájába.

Nekünk a beszélgetést hallgatva a Závada Péter fordításában megismert Prudencia Hart különös kivetkezése című előadás konferencia-jelenete jutott eszünkbe. A Stúdió K előadásában a kerekasztal körül ülők közül Samudovszky Adrian is érdekelt, a darabban ő moderálja a konferencia felszólalásait és vitáját. Valahogy ugyanaz volt az elrendezése, lefutása, dinamikája ennek az Ingabeli beszélgetésnek, mint a darabbeli konferenciaparódiának. A közönség túlnyomó többsége a szakma különböző szegmenseiből érkezett, így különösen kihagyott ziccernek érezzük, hogy nem vitattuk meg a készülő előadásról született benyomásokat. Szerintünk luxus lemondani az ilyen visszacsatolásokról, a bemutatót látva égetően szüksége lett volna az alkotóknak jó pár külső szemre.

Március 22-én a Kelet-Nyugati Alkotóműhely Hosszú Hétvége elnevezésű programsorozatának keretében az RS9 Színház fogadta be a Függetlenek című kerekasztal-beszélgetést. Létmányi Attilának, a Kelet-Nyugati Alkotóműhely alapítójának, rendezőjének, a beszélgetés moderátorának szemmel láthatóan volt koncepciója. A független színházi létről, lehetőségekről, jövőképről eszmét cserélni három generáció képviselőit hívta meg: Lábán Katalint, rendezőt, színészt, az RS9 Színház igazgatóját, Gaál Attila Csabát, rendezőt, színész, az Epika Kulturális és Művészeti Alapítvány vezetőjét és Tőzsér István Martint, rendezőt, színészt, a TIM Stúdió vezetőjét. Ez már önmagában is érdekes felállás, a generációk párbeszéde kevéssé jellemző bármilyen témában. Ráadásul ezt a lehetőséget ki is használták a pódiumon ülők, számos kérdést tettek fel egymásnak, ami igencsak üdítő változatosság. Kerekasztal-beszélgetések esetén, tapasztalataink szerint, a beszélők a legritkább esetben beszélnek egymással, többnyire a moderátorral való dialógusok egymásutánja az alkalom.

Ami számunkra igazán izgalmassá tette a beszélgetést, az az a forma, amit Létmányi Attila kitalált a délután keretének. Számos idézettel készült, amit neves színházi alkotók, a szakmát és a függetleneket jól ismerő munkatársak fogalmaztak meg. A kerekasztal résztvevőinek ezekre kellett reagálnia, az elhangzott felvetések mentén járhatták körbe a független színházi lét számos aspektusát. Ez a pszeudo-párbeszéd jelentősen kitágította a formát, és nem csak a hallgatóság, de a beszélgetők számára is érdekessé tette a disputát. A leghevesebb reakciót Mácsai Pál szavai váltották ki, a független színházi alkotók idézetei többnyire a szakmában tapasztalható konszenzust képviselték, ezek esetében a személyes példák elmesélése, az állítások árnyalása, kibontása történt meg. A Mácsai-idézet arról szólt, hogy a mai magyar színházi nyelv – a kultúrpolitika szűklátókörűségének köszönhetően – nem elég kreatív, és a nézők ezért járnak kevésbé színházba. Az alkotók mind magukban, mind a környezetükben kísérletező kedvet, kreativitást látnak, lehet, hogy az Örkény leköszönő igazgatójának a kőszínházakat tekintve igaza van, de a függetleneket biztosan nem ez jellemzi. Szó esett még természetesen finanszírozási modellekről, nehezen meghozott kompromisszumokról, a közönség elérhetőségéről, megszólíthatóságáról. Érdekes szombat délután volt, örülünk, hogy ezt a programot választottuk akkor.

A Színházi világnapra időzítette a Színházi Kritikusok Céhe kerekasztal-beszélgetését A színházi lapok jövőjéről címmel. A Három Holló kistermében a színházi kritikával foglalkozók alkották a közönséget is, a beszélgetés terének elrendezése jól tükrözte, hogy szűk körben vagyunk, ugyanaz a cipő szorítja a résztvevők lábát. Turbuly Lilla, a céh társelnöke vezette a beszélgetést, a világnap nemzetközi üzenetének egy részletével indítva, és néhány, a színházi lapok finanszírozására vonatkozó elrettentő statisztikai adattal megszólítva a meghívottakat. A megszólalás sorrendjében Szűcs Katalin Ágnes színikritikust, a Criticai Lapok főszerkesztőjét, Králl Csaba tánckritikust, a Színház szerkesztőségi tagját, felelős kiadóját, Stuber Andrea színikritikust, a Spiritusz főszerkesztőjét, Tóth Bertát, a Színház.online főszerkesztőjét és Bodor Johanna táncművészt, koreográfust, a Magyar Színházi Társaság elnökét hallgathattuk meg. A még talpon lévő orgánumok közül a Revizor kimentette magát, az ő beszámolójuk a jelenlegi helyzetről meglehetősen hiányzott.

A szikár és visszafogott hangvételű helyzetértékelések nyomán kvázi egy halotti torrá alakult a beszélgetés. A színházi lapok és a színházi kritikusok helyzete reménytelen. A felületek, szerkesztőségek megszűnnek vagy a megszűnés határán vannak. Műhelyként már egyáltalán nem tudnak funkcionálni. Amikor a kritikai gondolkodásra, a kritikusi szakma utánpótlásképzésére, a nyomhagyásra és a reális visszajelzésre a legnagyobb szükség volna, a kritika elnémul. Feloldhatatlan dilemmák őrlik fel a kritikaírással foglalkozókat. Fenntartható-e a szakmai színvonal és a függetlenség anyagi források nélkül? Meddig tartható az ingyen munkára, az önkizsákmányolásra épülő szisztéma.

Nekünk még számos kérdés eszünkbe jutott, amiket egyfelől azért nem tettünk fel, mert nem vagyunk elég gyorsak, előbb át kellett gondolnunk a hallottakat, másfelől rohantunk a város másik végébe, előadásra. Ha a kritikaírás, mint megélhetést biztosító szakma, megszűnt, beszélhetünk-e Magyarországon egyáltalán profi kritikusról? Mi fog történni a színházi szakmával, ha az egyik jelentős alkotóeleme nem lesz? Nem létezhet-e egy olyan összefogás, ami átmenti a szakmát? Bár a színházaknak elemi érdeke lenne a kritikaírás megmentése, nehezen elvárható, hogy a létezésért küzdő függetlenek – ezen a napon jelentette be Karácsony Gergely, hogy a nekik szánt, a túlélést jelentő összeg, politikai pozícióharcok áldozata lett – bármit is tegyenek, vagy a finanszírozási megállapodás hiányában még évadot tervezni is képtelen kőszínházak segítő kezet nyújtsanak. Szomorúak és tanácstalanok vagyunk.

A fotókért köszönet a Budapesti Skizónak, Létmányi Attilának és Turbuly Lillának.

Palackposta a vasfüggöny mögűl, egy fotóművész emléküzenetei

Apáti-Tóth Sándor nem csak a doen fotóművészeink egyike, de véleményem szerint nem csak korosztájának egyik kiemelkedő alkotója, de nálam az idei Balogh Rudolf díj szintmérője is. Mindig is tiszteltem sajátosan lírai, egyedi hangvételű, mindig komoly gondolatisággal is bíró alkotásait. Most oly szerencsések vagyunk, hogy a ceglédi alkotó a diktatúrák és szerelmek emlékeire visszatekintő új kiállítását Budán a Karinthy Szalon Galériában tekinthetjük meg a leköszönő Caffart kiállítás után április elsején.

Rékasi Attila fotóművész, Újpest

Az alkotó gondolatai:

„E kiállítás szokatlanul hosszú címe több, mint ötven év harminc-negyvenezer expozíciójának száz képbe való tömörítését takarja. Diktatúrák lenyomatait, szerelmek emlékeit, hétköznapi történetek szubjektív dokumentumait. Mostani tárlatomon ebből tárunk Önök elé szemelvényeket.”

„Próbálj ki valami új élményt!” – Színházi világnap 2025.

Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, az Attis Színházi Társulat alapítója és művészeti vezetője, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. A magyarul Németh Nikolett fordítása tolmácsolja nekünk az idei év nagyon erős szavait. A teljes szöveg például itt olvasható:

Fotó: Francesco Galli

„Vajon a színház reflektorfénye képes megvilágítani a társadalom traumáit ahelyett, hogy félrevezető módon önmagára irányítja a figyelmet?

Ezek olyan kérdések, amikre nincs végleges válasz, mert a színház a megválaszolatlan kérdéseknek köszönhetően létezik és tartja fent magát. Kérdések, melyeket Dionüszosz vetett fel áthaladva szülőházán, az ókori színházon, és folytatja néma menekülőútját a háború tájain, ma, a Színházi Világnapon.

Nézzünk Dionüszosz, a színház és a mítosz eksztatikus istenének szemébe. Dionüszosz, aki egyesít múltat, jelent és jövőt, a kétszerszületett, Zeusz és Szemelé gyermeke, a fluid identitás kifejezője, nő és férfi, dühös és kedves, fenséges és állati, az őrület és értelem határán, rend és káosz, élet és halál közt egyensúlyozó akrobata. Dionüszosz alapvető ontológiai kérdése: “mivégre ez az egész?” – a kérdés, ami a mítosz gyökerének és az emberi rejtély sokrétű dimenzióinak egyre mélyebb vizsgálata felé tereli az alkotót.

Új narratív utakra van szükségünk, amelyek célja az emlékezet ápolása és egy új erkölcsi és politikai felelősség formálása, hogy kiléphessünk a mai középkor sokféle formát öltő diktatúrájából.”

Az ünnep kapcsán a Magyar Színházi Társaság is közleményt tett közzé. Érdemes elolvasni. Mi a Társaság facebook oldalán találtuk meg.

A Magyar Színházi Társaság az idei Színházi Világnaphoz kapcsolódóan fontosnak tartja közzétenni saját alapvetéseit is: a színház nem elválaszt, hanem összeköt, a kultúra és a művészet a józan igazság értékét, az emberi szabadság eszméit is adja nekünk. Szerintünk a színháznak újjá kell teremtenie a párbeszéd lehetőségét.

A Magyar Színházi Társaság hangsúlyosan mindent meg fog tenni a szakmaiatlan döntések miatt, illetve az egzisztenciálisan, morálisan méltatlan helyzetbe került kollégákért, a magyarországi színészek, alkotók, a színházban dolgozók anyagi és erkölcsi elismertetéséért, az igazság helyreállításáért. Meg kell óvnunk egymást!

https://www.facebook.com/formanek.csaba/videos/1319696599111886

A címet világnapi bejegyzésünkhöz Formanek Csaba, a Kettőspont / színház & spirituális ügynökség alapítója, vezetője, rendező, színész, író világnapi videóajánlójából merítettük. Mindhárom üzenetben hangsúlyos a párbeszéd, a személyes jelenlét és a szabadság gondolata. Mi beemelnénk még egy fogalmat, a felelősségét. Mi nézők, ugyanúgy felelősek vagyunk az alkotásért, mint a színpadon és mögötte állók. Nélkülünk nincs színház. A mi választásaink, a mi reakcióink, az előadás bennünk való tükröződése nélkül nincs színház. Jelenlétünk alkotótárssá tesz minket. És ez felelősség. Kinek és hogyan adjuk a tekintetünket? Kinek ajándékozzuk az értő figyelmünket, az időnket és nem utolsó sorban az anyagi forrásainkat? Ki merünk-e lépni a komfortzónánkból, merünk-e saját véleményt alkotni, meglátni az újat, a kicsit, a függetlent? Mi erre biztatnánk titeket, ébresszétek fel magatokban a kalandvágyat, menjetek olyan helyekre, ahol még sosem jártatok!

És, hogy ne maradjon üres szócséplés a bejegyzés, nézzünk néhány előadást, amit március 27-re és a hétvégére időzítettek az alkotók, de később is érdemes lesz keresni őket. A Kettőspont / színház & spirituális ügynökség a Game of My Life című legújabb Formanek Csaba rendezéssel várja a közönséget. Mi nagyon szerettük ezt az előadást, többek között azért, mert bár keresztül-kasul ismerjük a Ráday utcai játszóhelyet, majdnem sikerült eltévednünk, olyan izgalmasan lett kialakítva az előadás tere.

https://ketlampas.blog.hu/2024/10/31/game_of_my_life

A Budapest Bábszínház műsorán délelőtt a Hamupipőke látható, ez a bábtechnikailag és a történetvezetés szintjén is különleges előadás. Átírója Gimesi Dóra, aki idén a HUBBY-tól megkapta az Év Gyerekönyve Díjat szerzői kategóriában Amikor mesélni kezdtek a fák című varázslatos kötetéért. Este Podlovics Laura írása-rendezése, a kamaszoknak és fiatal felnőtteket megszólító Nem félünk a sötétben-jére válthattok jegyet. Különlegessége az előadásnak, hogy főhősét Erdős Lili alakítja vendégként.

https://ketlampas.blog.hu/2024/09/23/hamupipoke_927

https://ketlampas.blog.hu/2023/10/30/nem_felunk_a_sotetben

A Stúdió K színházban pénteken a régen játszott Káosz című előadásra érdemes ellátogatni. Mika Myllyaho fekete komédiáját Nyakó Júlia, Homonnai Katalin és Kakasy Dóra játsszák. Mi a bemutatón még Pallagi Melittával láttuk, úgyhogy nekünk is időszerű lenne ismét megnézni az új szereposztásban is Diego de Brea rendezését. Már most teltházas mindkét vasárnapi Prudentia Hart különös kivetkezése, érdemes résen lenni, hogy jegyet lehessen szerezni erre a sikerelőadásra.

https://ketlampas.blog.hu/2023/10/29/kaosz_630

https://ketlampas.blog.hu/2024/03/03/prudentia_hart_kulonos_kivetkezese

E hét pénteken a Budapesti Skizó bemutatóján leszünk. Thomas Köck drámáját Sándor Dániel Máté rendezi. A szereposztás parádés, a zenét a Tér12 Antigonéjának kardalait jegyző Bánki Mihály írta, a szövegkönyvön a rendezővel Samudovszky Adrian dolgozott. Ilyen előzmények után izgatottan várjuk a végeredményt. jegyek még kaphatók, tartsatok velünk!

Ha nem bemutatóra mennénk, akkor újra megnéznénk az Apertúra Bázison március 28-án a Brománcot és újra jót vitatkoznánk nézőtársainkkal az előadás utáni feldolgozó beszélgetésen. Király Dániel csavaros időkezelésű írása-rendezése nem csak remek szórakozás, de vitaindítóként is nagyon működik. Mindenkit nagyon szerettünk az előadásban, de ez esetben Kocsis Gábor alakítása lenne a legnagyobb vonzerő, hogy megint megnézzük az Apertúra legutóbbi bemutatóját.

https://ketlampas.blog.hu/2024/12/14/bromanc

Téglák-A fess meg egy téglát akció első, csoportos kiállítása Újpesten

Kiállítási enteriőr, fotó: Rékasi Attila

Újságunk a megnyitón járt a varázslatos hangulatú újpesti hajógyár területén elhelyezkedő, Dömötör Sámson László költő, képzőművész által működtetett Felhajtó Erő Stúdiógaléria és Hajózásemlékezeti Gyűjteményben. A megnyitón Dömötör néhány szóban bemutatta a galériát és a Hajózásemlékezeti Gyűjteményt, majd átadta a szót a „Tégla” projekt egyik vezetőjének. A FakTúra művészeti folyóirat videó csatornáján tekintheti meg a megnyitón készült videót, melyen Simon Tímea bemutatja az akciót.

A videót Rékasi Attila készítette, zene Sándor Máté

A kiállítás 2025. április 1-ig látogatható előzetes időpont egyeztetéssel a +36 30 613 7260 telefonszámon.
Finisszázs: 2025. április 28., péntek 17.00 órától 18.30-ig

Helyszín: 1044 Budapest, Népsziget, Zsilip utca 9. G épület

A válogatásban szereplő téglák alkotói:

Aros Éva I Barna Regina I Danyel István I Dömötör Sámson László I Éberling Anikó I Eőry Emil I Fekete Balázs I Fórizs Nikoletta I Gábor Bence I Gábor Béla I Gedai Blanka I Gulyás Tamás I Helyes Jenő I Julia Smithing I Kacsák Tamás I Kammerlohr – Kováts László I Katona – Zsombori Mária I Kelner Viktória I Koroknai László I Kovács Johanna I Lajkó Nóra I Majoros Gabriella I Mészáros Gábor I Olajos György I Olivier Bonnin I Pethő Csilla I Revák István I Riegel Lili I Serényi H. Zsigmond I Simon Tímea I Tarjáni Ferenc I Toró Annamária I Vass Tímea I Viktoria Szabo

A megnyitó is nagyon jól sikerült rendezvény volt véleményem szerint a finisszázas is az lesz ajánlom vegyenek részt rajta!

Rékasi Attila, Újpest

„Nem hal bele semmibe ,aki úgysem él .Jó , hogy mink babák vagyunk, szívünk bodzabél . ” – Bábszínházi világnap 2025

Március 21-én ünnepeljük a Bábszínházi világnapot. Két üzenetet és számos ajánlót szeretnénk megosztani veletek. Ahogy ígértük tegnapi írásunkban, több, elsősorban a gyerekközönséget megcélzó előadásról hozunk hírt de a felnőttek sem maradnak ajánlatok nélkül. Aki ismer minket, tudja, hogy a báb egy olyan hívószó, aminek nem tudunk ellenállni. Gyermeki énünk újra és újra át akarja élni a teremtés csodáját, ahogy az élettelen tárgyat átlelkesíti a bábművész. Látni akarjuk az álmot, az utazást, a metamorfózist, a találkozást a megszelídített halállal a színpadon.

Fotó: Csatáry-Nagy Kriszta

A 2025-ös bábszínházi világnap magyar üzenetét a Blattner Géza-díjas Láposi Terka, a Vojtina Bábszínház művészeti vezetője fogalmazta meg.

„A bábművészet az emberi létezés univerzuma. A bábjátékosokban van egy olyan játékos találékonyság, egy szertelen és élénk ünnepélyesség, amely az embert önnön léte fölé, a szellem birodalmába emeli. A bábuval való játékosság bizonyítja újból és a legmagasabb értelemben a világban való helyzetünk logikántúli jellegét, azt, hogy túllépünk az élet azonnali szükségletein, legyőzzük az anyagi világ abszolút determinizmusát, s ezáltal az autonómia, a tisztesség és a méltóság szférájába léphessünk át.”

A teljes üzenet itt olvasható:

A következő üzenetet Kovács Domokos osztotta meg. Kovács Domokos egy egészen új világra nyitotta rá a szemünket, amikor megismertetett minket a fizikai bábszínház csodájával, az első alkalom óta lelkes követői vagyunk a munkáinak.

„Ma van a Bábszínházi Világnap!

Nagyon szép egybeesésnek érzem, hogy a csillagászati tavasz kezdetén ünnepeljük azt a műfajt, amelyik központjában az élettelen anyag életre keltése áll. Azonban fontos emlékeztetni is magunkat, hogy még az amúgy rendkívüli erőkkel bíró bábszínészek sem képesek életet adni egy halott tárgynak, pusztán az élet illúzióját érik el annak mozgatásával. Fontos leckének tartom ezt, hogy ami életnek tűnik, még nem feltétlenül jelenti, hogy valóban az. Lehet, hogy az illető csak tökéletesen követi egy külső akarat instrukcióit/rendjét/jogszabályait, és még ha valaha volt is önálló élete, átengedte azt, hogy bábbá váljon a külső akarat kezében. Magyarul a „mozgat” igét használjuk a bábok irányítására, angolban a „manipulál” szót. Ezt csak azért mondom, mert a „manipulál” közelebb áll ahhoz a gondolathoz, amit a bábok kapcsán szeretnék most megfogalmazni. Aki engedi, hogy manipulálják, és végletesen átengedi magát egy külső akarat önkényének, az az életéről mond le, az élet illúziójáért cserébe. Bármekkora közhely, az utóbbi napok, hónapok, évek fényében ez a gondolat jutott eszembe ma a bábművészetről, amit vétek egy ilyen silány allegóriára leegyszerűsíteni, én most mégis elsütöttem ezt a pontatlan hasonlatot.”

Két előadást is a figyelmetekbe ajánlunk tőle. A Tryangle című előadásban L. Nagy Attilával és egy óriásbábbal jön létre egy lenyűgöző látványvilágú, nekünk a párkapcsolati dinamikákról sokat mondó előadás. A MU Színházban láthatjátok, legközelebb április 15-én várja felnőtt nézőit. Az előadás egy régebbi változatáról írott kritikánkat olvashatjátok a blogon, azóta még összetettebbé és izgalmasabbá vált a produkció.

https://ketlampas.blog.hu/2023/05/06/dancing_on_a_grinder

A fekete gólya, fehér gólya, szürke gólya gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló bűbájos és elképesztően letisztult látványvilágú előadás. Nagy Petra és Kovács Domokos meséje elfogadásról, szőlői szeretetről, és persze a gólya lét örömeiről, bánatairól szól. Mi vegyes közönséggel láttuk, és nagyon ritkán tapasztalunk gyerekek részéről olyan koncentrált figyelmet, mint ezen az előadáson. A MU Színház ad otthont ennek a produkciónak is, április 27-ére már elérhetőek a jegyek.

https://ketlampas.blog.hu/2024/09/21/fekete_golya_feher_golya_szurke_golya

Az Apertúra három művésze – Major Irma, Kocsis Gábor és Formán Bálint – már nagyon készül, hogy holnap elvarázsolja a gyerekeket A vulkánpormanó című skandináv mitológiai ihletésű történetével. Hat éves kortól ajánljuk a mesét. A felnőttek és idősebb testvérek is remekül fognak szórakozni Benkó Bence nagyon vicces sz9vegén és Formán Bálint dalain. A társulat most először hozott létre bábos mesejátékot, ebben Pájer Alma Virág, a Budapest Bábszínház bábművésze segítette őket. Egyeztetés után iskolai osztályoknak is elérhető, szép és hasznos csapatépítő élmény lehet az iskolásoknak, akár húsvéti ajándékként. Akár csak a Bábszínházból az Apertúrába költözött Szegény Dzsoni és Árnika, Pájer Alma Virág diplomamunkája. A bábmonodrámával megismerkedni Lázár Ervin klasszikusával emlékezetes színházi élmény lesz a gyerekeknek.

https://ketlampas.blog.hu/2024/10/06/a_vulkanpormano

https://ketlampas.blog.hu/2025/02/22/szegeny_dzsoni_es_arnika_kiraly_kis_miklos

A Kettőspont Színházban nincsenek műfaji korlátok, az egyetlen szempont a minőség a befogadott előadások esetében is. Így keveredhetett két kivételes bábos produkció is a Ráday utcába. A frissen alakult KOHÓ Műhely a kelta mitológia egyik népszerű történetét vette alapul bábjátékához. Nem csak az előadás humora, az élőzene, Romhányi Réka bábjai és a tökéletes csapatmunka teszi kivételessé ezt az előadást, hanem az is, hogy korcsoportokra specifikált feldolgozó foglalkozás is társul a meséhez. 12 éves kortól ajánljuk, de a felnőtteket is megszólítja A kovács kutyája.

https://ketlampas.blog.hu/2025/01/26/a_kovacs_kutyaja

Felnőtteknek lehet fergeteges szórakozás szintén a Kettőspontban a Liselotte és a május. Kiss Dorina harmadéves bábszínházi rendező-hallgató munkája egészen friss élményünk, épp a világnap hajnalára lett kész az előadásról szóló írásunk. Olvassátok és keressétek májusban az előadást!

https://ketlampas.blog.hu/2025/03/20/liselotte_es_a_majus_838

Április 27-én a KuglerArtban lesz újra a Helytelenek Társulat Illúziók című előadása. Mi még az Óvóhelyen láttuk Ivan Viripajev drámáját, és nagyon szerettük az előadást. Vicces, megható, kedves történet és megvalósítás. A társulat másik, szintén felnőtteknek szóló produkciója, a Gardénia, is látható néha ugyanitt, érdemes keresni a produkciót, nekünk etalon a transzgenerációs traumákról szóló színpadi játékok között, pedig nem keveset láttunk.

https://ketlampas.blog.hu/2021/07/15/illuziok_867

https://ketlampas.blog.hu/2022/04/02/gardenia_662

Amint láthatjátok, olyan bábos előadásokat gyűjtöttünk össze, amik nem a bábok hagyományos otthonának számító Budapest Bábszínházban vagy a Stúdió K-ban láthatóak. Ezen a két helyen természetesen mindent is látni kell. ami báb. Mi legközelebb Szikszai Rémusz Peer Gyntjére vagyunk hivatalosak a Bábszínházba.

Vigyél el egy gyereket ma színházba, vagy a színházat hozd el neki! – Gyermekszínházi világnap 2025

Az idén Sue Giles, az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszövetségének elnöke fogalmazta meg a Gyermekszínházi világnap üzenetét.

„Ha a gyermekeket és fiatalokat kulturális állampolgároknak tekintjük, akkor a kultúrához való hozzájárulásuk és a művészetekhez való hozzáférésük joga már születésük pillanatában magától értetődő kell legyen.”

Az üzenetet az ASSITEJ Magyar Központ frissen megválasztott, új elnöksége olvassa fel ezen a videón:

Remek bábos produkciókat láttunk idén, ami a kisebbeknek is meghatározó élmény lehet, ezekért érdemes lesz visszatérni holnap a FakTúrára, hiszen március 21. a Bábszínházi világnap, ezeket az előadásokat akkor ajánljuk majd. Most élőszereplős színházi előadásokkal készültünk, amire érdemes gyerekekkel ellátogatni.

Első ajánlatunk az Apertúra legújabb osztálytermi színháza, az Árpád-ház – a királyok nyomában. Mi már másodjára hívtuk meg az iskolánkba, az első alkalom annyira sikeres volt. A hatodik osztálytól érettségiig ajánlható történelmi témájú előadásban Borsányi Dániel és Urbán Richárd remekül alkalmazkodik az aktuális osztály életkorához és tudásszintjéhez. Ilyen szórakoztatóan még nem tanultunk történelmet! Különlegessége a produkciónak, hogy ez Borsányi Dániel első írása-rendezése. Azért is szeretjük az Apertúrát, mert inspirálja a társulat tagjait és a velük sokat játszókat, hogy a színészi tehetségükön kívül bontakoztassák ki egyéb kreatív adottságaikat is. Reméljük az Árpád-ház valamikor a nagyközönség számára is elérhető lesz. Addig is hívjátok az iskoláitokba! Bővebben kritikánkban olvashattok róla a Kétlámpás Blogon.

https://ketlampas.blog.hu/2025/02/07/arpad-haz_a_kiralyok_nyomaban

A RÉV Színház Balássy Fanni kamaszoknak szóló prózakötetéből készített pazar előadást Bocs, hogy élek címmel. A különálló jelenetekből álló előadást a megfelelési kényszer, a gyerekekre, kamaszokra, fiatal felnőttekre zúduló elvárások nyomasztása köti össze. 14-16 éves kortól ajánljuk ezt a remek produkciót. Legközelebb március 29-én lesz látható a MU Színházban. Érdemes erre a napra betervezni egy családi színházi estét.

https://ketlampas.blog.hu/2025/03/11/bocs_hogy_elek_877

Két, kifejezetten a tananyaghoz kapcsolódó ajánlatunk van még. Az Átriumban látható Barátomhoz című előadás Petőfi és Arany barátságát dolgozza fel koncertszínházi formában. Krasznai Vilmos és Liber Ágoston nagyon szerethető figurákat teremtenek a színpadon, a Rackajam és a Tükrös Zenekar pedig fergeteges hangulatot teremtenek. Május 17-én játsszák újra.

https://ketlampas.blog.hu/2024/11/24/baratomhoz_416

A Hamlet megismerésének egy kifejezetten szórakoztató formája a SICC Production rockoperája az Akváriumban. Fantasztikus alakítások, lenyűgöző látvány, zúzós rockzene jellemzi Krasznai Vilmos rendezését. Nagy Feró átirata igazán érdekes alapanyag, érdemes megnézni.

https://ketlampas.blog.hu/2025/01/19/hamlet_sicc_production

Érdemes még a Láthatáron Csoport háza táján is körülnézni, a 15. születésnapját ünneplő társulat áprilisban elérhetővé teszi a Kenyértörés című színházi nevelési előadását. Fábián Péter brechti ihletésű története az egyik legjobb vitaszínházi alapanyag, amit valaha láttunk. menjetek április 7-én a Jurányiba, és döntsétek el, mit érdemel az a bűnös…!

https://ketlampas.blog.hu/2022/10/29/kenyertores_702

A fiatalok nem csak nézőként, de színházcsinálóként is figyelmet érdemelnek. A Gólem Ifjúsági Társulatának Erkély című előadása fiataloktól fiataloknak szóló közérzeti előadás. Legyetek részesei nyolc középiskolás házibulijának, ahol minden az erkélyen történik.

Tegnapelőtt-Németh Attila’79 és Tóth Norbert kiállítása Győrben

Németh Attila ’79: Emlékutakon XIX. 90×200 olaj-vászon, akril 2025.

Érdemes ellátogatni Győr városába, hiszen a mindig izgalmas győri programok között most március 29. és április 17. között egy izgalmas kortárs kiállítást is megtekinthetünk a Torula kiállítótermében, ami architektúráját tekintve is illeszkedik a két kiállító művész alkotásainak tematikájához. A műtárgyakon keresztül a „múltba” tekinthetünk vissza, mint ahogy a kiállítótér is a „dicső” győri múlt maradéka, konkrétabban a volt Szeszgyár épülete. Hozza a retró hangulatot, akár a Tóth által vizsgált panelek vagy kádárkockák. Én is egy kádárkockában nőttem fel, munkás szüleim életműve lett a hatvannégy négyzetméteres objektum, amely a kor szellemében kalákában épült, illetve a szüleim kétkezi munkájával. Olyannyira, hogy édesanyám is cipelte, rakta a B30-as téglákat, oltotta a meszet, keverte a maltert. Ehhez a piramistetős négyzethez kötődnek életem legkellemetlenebb és legszebb élményei is. Címlapképünkön Németh ’79 gyermekalakja egy Trabant orrán animálja játékfiguráit. Apám, néhai Rékasi Imre tizenöt évet várt egy kislibazöld hycomat kézikuplongos változatra, ezzel a gépcsodával gurultam be barátnőmért a szintén kádárkockákkal szegélyezett utcájába a frissen megszerzett jogosítványom nyomatékosításaként. Micsoda emlékek és még meg sem nyílt a kiállítás, ajánlom nézzék meg a tárlatot!

Rékasi Attila, Újpest

A FakTúra művészeti folyóirat nagy örömmel teszi közzé Kovács László kurátor írását:

Március 29.-én nyílik Tegnapelőtt címmel, Németh Attila és Tóth Norbert közös kiállítása a győri Torulában. A két kiállító eltérő megközelítésből vizsgálja az emlékezés egyéni és kollektív formáit, annak materiális megnyilvánulásait. Egyéni hangvételű munkáik sajátos módon reflektálnak az emlékek konstruálódásának mintázataira, kiemelve e folyamatok identitásképző aspektusait. 

Tóth Norgebert és Németh Attila képzőművészek győri kiállításának meghívója.

Németh Attila elsősorban a hagyományos táblaképfestészet keretei között alkot, munkái ugyanakkor mediálisan összetett képletet mutatnak, mivel a hagyományos módon megfestett felületeket a street art eszközkészletéből ismert stencil technikával írja felül. Az eidetikus erővel, fotórealisztikus módon ábrázolt, saját fiatalkori emlékeiből átemelt környezeti elemeket általában családtagjainak alakjával egészíti ki. Eltérő idősíkokat egyesítve próbál kontinuitást teremteni múlt és jelen között. Ugyan munkái személyes indíttatásúak, a képein előkerülő motívumok számos kapcsolódási lehetőséget kínálnak, a közösségi emlékezet megannyi igazodási pontját vonultatják fel. 

Tóth Norbert képzőművész munka közben.

Tóth Norbert gyakorlatában szervesen összekapcsolódik a tradicionális médiumok és eljárások használta a konceptuális szemlélet frissességével. Kutatásalapú projektjei elsősorban valamely társadalmi vagy kulturális jelenséghez kapcsolódnak, ennek sokoldalú vizsgálatából indulnak ki. Erősen foglalkoztatják alkotás és termelés, fogyasztás és befogadás ellentmondásai, valamint az urbanizáció kultúrára gyakorolt hatásai. Legújabb – a kiállításon is megjelenő – munkáiban saját szülőhelye, Zalaegerszeg előtörténetéből kiindulva a „csinált városok” problémájával foglalkozik, a falusi és a városi életritmus eltéréseit, a kétféle berendezés súrlódásait tematizálja, és a vidékből városba való költözés identitásra gyakorolt hatásaival vet számot. 

A társadalmi környezet képlékennyé válásának és a „megtartó erő” gyengülésének tapasztalatából kiindulva, a két művész munkáiból és alapállásából kiolvasható a megőrző szándékú motívumgyűjtés tudatossága is, hiszen többnyire valójában már csak rezervátumokban fellelhető tárgyakkal, motívumokkal operálnak. Ezek révén próbálnak eleven viszonyt kialakítani a bizonyos értelemben közös múltat is jelentő 20. század második felét lefedő korszak mindinkább feloldódó tárgykultúrájával, narratív koherenciájával.

Nemzeti ünnepen egy magyar, hetven éve gyártott objektív tesztje a Rékasi Fotóművészeti Gyűjtemény gyöngyszemei sorozat első darabja

Nemzeti büszkeségünk egy darabja a Magyar Optikai Művek gyártotta Ymmar 3,5/50mm kisfilmes alap objektív. Fotók: Rékasi Attila

Magyar objektív??? Igen kedves olvasó, volt egy olyan legendásabb korszaka a Magyar fényképezőgép gyártásnak, optikai és finommechanikai iparnak, amikor nemhogy világszínvonalú, de a világon a leginnovatívabb volt! A Pajtás fényképezőgép neve a boomereknek még talán ismerős lehet, de valljuk meg őszintén, ki hallott a Duflex fényképezőgép világsikeréről néhány magamfajta megszállott gyűjtőn kívül? Ha a Duflexről nem hallottunk, akkor szinte biztosan nem ismerik a Mometta Junior masinát, illetve annak a mai tesztünkben szereplő YMMAR 3,5/50 mm alapobjektívjét. Nos, ezért is hoztam létre a Rékasi Fotóművészeti Gyűjtemény derecskei múzeumtermét, hogy az egyetemes fényképezés, a magyar fényképezés tárgyi emlékei, történeti eseményei minden ember számára újra a figyelem fókuszába kerülhessenek.

Mometta Junior vintage fényképezőgép MOM gyártmány Budapest

Mivel a FakTúra egy művészeti folyóirat, ezért itt egy képalkotás szempontjából fontosabb, mondhatni kevésbé történeti megközelítést igyekszem bemutatni, értem ez alatt egy mai csúcstechnikának mondható, de „filléres” digitális vázon keltjük életre (szó szerint is -lásd később a tisztítás kapcsán írtakat) a hetven éve született magyar optikai ipari büszkeségemet. Megvizsgáljuk, mennyire számít „öreglánynak” ez az engem mindenek előtt meghatottsággal eltöltő üveg. Mi az oka a büszkeségemnek, meghatottságomnak azon kívül, hogy magyarként nyilván jó tudni, hogy egykoron iparilag is képesek voltunk világszínvonalon fotóobjektíveket gyártani -ráadásul tömeggyártásban- nem csak kutatói viszonylatban? Az, hogy ez a masina és lencséje gyűjtői szempontból is csemege, azaz nehezen becserkészhető ritkaságnak mondható kincs. Mikor ezt a cikket írom, csak az eBay-en találtam eladó példányt, ez vámmal, szállítással, ha jól számolok majd negyedmillió forintomba kerülne, szóval egy nem egyedi műtárgyról lévén szó (sorozatban gyártották, kereskedelmi forgalomba került) azért mondhatni meglehetősen drága vasról beszélünk. Egy igazi vintage-oldtimer-retró, tehát mai napság trendinek-fancynek mondható igazi kis ékszerről beszélünk. No de ne csak a szellemnek áldozzunk, adjunk a szemnek is, nézzük, hogyan is néz ki a Rékasi Fotóművészeti Gyűjtemény féltve őrzött tesztalanya a Fuji vázon:

A tesztalany Ymmar magyar objektív hetven év után is könnyedén alkalmazható a modern Fuji X-E1 milc fényképezőn egy adapter segítségével

Nem mehetünk el szó nélkül a sajátos, túlzás nélkül szépnek mondható dizájn, azaz formaterv mellett sem. Úgy a Mometta Junior fényképezőgép váz, mint a Ymmar objektív kifejezetten haladó forma, igényes anyagokból megalkotva. A MOM (Magyar Optikai Művek egyik fényképezőgépgyárunk neve, a fénykorban több is volt) Mometta kamerasorozata gyűjtői szempontból az úgynevezett Leica Copy gépek közé sorolódik, a legendás német Leitz gyár alkotta meg az első kisfilmes, azaz 35mm-es perforált mozifilmre dolgozó korszakalkotó, a riportfényképezést forradalmasító konstrukcióját. Ennek a német gépnek a „kistestvére” a magyar ritkaság. A korabeli sajtó dicsérte a Junior vastagabb, kézbe illőbb, kialakítását. Én azt emelném ki, hogy egy nagyon „mokány”, minőségi, szemrevaló gép ez, amit mindig öröm kézbe venni. „Forradalmi” megoldás volt az akkor születő német találmányú nemzetközi M42 „praktica” menetes csereobjektív foglalat alkalmazása a magyar gyártó részéről -mást ne mondjak ezért is-, mert így a kis Ymmar nagyon könnyen és olcsón adaptálható bármely ma használt DSLR vagy MILC digitális fényképezőgép rendszerre! Én a tesztem során egy legendás Fujifilm X-E1 vázon használtam a kis magyar „forradalmi” csodát.

A TESZTKÉPEK elemzése során a Magyar Optikai Művek YMMAR 3,5/50mm kisfilmes alap objektívjét vesszük górcső alá.

Lássuk a medvét! Elöljáróban néhány szó a teszteléshez használt fényképezőgép vázról. Tizenhat megapixeles foveon lapkás Fujifilm X-E1 kameravázra adaptáltam a gyárilag M42 szabvány objektívrögzítő menettel rendelkező objektívet. Ez a váz számomra egy legenda. Először Gueth Péter író barátom által ismerkedtem meg a váz képességeivel és nyugodtan mondhatjuk, lenyűgözött a masina képminősége. A speciális hatszögletű pixeleknek köszönhetően a Fuji képalkotása nagyon egyedi, -van aki azt mondja- filmszerűbb, a film szemcséjéhez hasonlóbb hangulatot ad magas iso értéken is. Meg akartam tudni a YMMAR valódi képességeit ezért, választottam ezt a vázat a tesztemhez. Mivel lassan több mint harminc éve tanítom is a fotográfiát, az edukációs igény is mindig munkálkodik bennem, a gyűjteményem Mometta Junior gépét ékíti a tesztben szereplő lencse. Amikor lecsavartam a vázról láttam, hogy nem volt még megtakarítva a lencse, legalábbis mióta nálam van, biztosan nem. Ennek oka, hogy ha nem értünk hozzá, gyűjtőként nem tanácsos szakértelem nélkül tisztogatni az üvegeket, mert könnyen visszafordíthatatlan, maradandó sérülést okozhatunk féltett kincsünkben. Hogy a legegyszerűbbet, s leggyakoribbat mondjam: nekiesünk egy ronggyal és a lencsén megragadt porszemekkel smirgliszerűen jól összekarcolásszuk a frontlencsét, ami akár lágyabb rajzot, de esztétikai hibát biztosan okoz, ami pedig csökkenti gépünk piaci értékét. Mivel én megtanultam a lencsék tisztítását, a legtöbb esetben magam szoktam elvégezni az objektíveim külső tisztítását, de most arra gondoltam, ha már teszt, érdekes lehetne egy fotósétát tenni így tisztítatlan állapotában is, hogy lássuk milyen optikai deformitást okoz az „opálos” front és hátsó lencse. Az első tesztképsorozat -ha mást nem írok- a többi is úgy lesz megjelenítve, hogy az első kép a tisztítatlan, a második a tisztítás utáni, a harmadik a kontroll lencse által alkotott képet mutatja be. Kontroll lencsének egy nagy kedvencemet, egy Helios 44M orosz 58mm alapobjektívjét használtam, mert ezeknek a ruszki lencséknek a világon a legkülönlegesebb képalkotásuk van, és ahogy én tudom, ugyanaz a Tessar rendszerű lencse, mint a YMMAR. Mindkét gyártó a Zeiss német cég világsikerű konstrukcióját vette alapul. Itt jegyzem meg, az általam hasznát Helios egy kiemelkedően jól sikerült darab, az oroszok a rossz nyelvek szerint nem tudtak két egyforma lencsét legyártani, magam harminc éve közel ötven Helit teszteltem és valóban ritka a kiemelkedő éles rajzú köztük. Az ilyen élesrajzoló heliosok ára is négyszerese az átlagos rajzú heliosokhoz képest. Mint láthatjuk, a brit zászlóval ékített kerékpárnyereg fotóján, a tisztítatlan Ymmar fátyolos lágy rajzot ad, színben is tompább, „sápatagabb”. A középső tisztított obi már vállalható képet ad, de ha összevetjük az orosszal, magyar szív ide-oda, a Heli jobban, élesebben rajzol. Mentségére mondjuk el a honi lencséről, hogy a Heli húsz évvel modernebb tervezésű üveg.

Az első Ymmar magyar objektív tesztsor, tisztítatlan, tisztított, majd a helios objektív fotója

A laikus nézőnek is szembe tűnhet, hogy a Helios képe (harmadik fotó) sokkal kontrasztosabb, briliánsabb (olajosabb), a színek szebbek, teltebbek és ennek nem feltétlenül csak a fényviszonyok az oka (napsütés).

Második Yammar tesztképkor

Azt hiszem belátható, hogy második képsorunk is igazodik tapasztalatok terén az elsőhöz. A Ymmar helytáll, de be kell látni, a Helios 44M „legyőzi”. Vizsgáljuk meg a manapság nagyon trendivé váló bokeh kérdéskörét is. Bár az előző tesztképeken is érdemes megnézni a háttérmosás milyenségét, a következő képeket kifejezetten ebből a szempontból készítettem. A Ymmar védelmében elmondom, hogy a Heliosok a bokeh verhetetlen királyai, ők a legjobbak minden teszt szerint. Itt is igaz, amit fent írtam, hogy két heli sem egyforma, és a típusok között is erős különbség figyelhető meg tapasztalataim szerint. A legjobbak a Helios 44-2 lencsék, a tesztben szereplő 44M típusok meglátásom szerint a helik között a kevésbé erős bokeh lencsék, de még így is lenyűgözőek, mondjuk egy Tessar német objektívhez képest.

Ymmar bokeh tesztképsorozat

Mint a fenti képsor mutatja, a magyar Ymmar objektív is szépen mos mondjuk egy mai ötvenes lencséhez képest, de mint az jósolható volt, a Helios „kenterbe” veri, de mint írtam, ezen nincs mit csodálkozni, az orosz üvegek ebben verhetetlenek jelenleg a világon. Szakmailag azt még fontosnak tartom leírni a magyar versenyző védelmében, hogy a bokeh hatás a fényerő függvénye is, minél fényerősebb egy lencse annál erősebben jelentkezik a háttérmosás, és a Heliosok fix f:2 fényerővel bírnak a Ymmar f:3,5 kezdő fényerejével szemben, ez is oka lehet a kevésbé szembetűnő „térhajlító” hatásnak.

Összegezve elmondhatom, hogy a magyar objektív miatt nem kell szégyenkeznünk. Annak ellenére, hogy lassan több mint hetven éve gyártották le a MOM budapesti gépsorain, a mai napig a legmodernebb digitális fényképezőgépeken is megállja a helyét. Éles, kontrasztosnak mondható rajza van, az átlag felett szépen mossa a hátteret. Mechanikailag jó konstrukció hetven év után is, szervizelés nélkül is könnyen, simán jár a tubus, a pozíciót mégis tartja, ami magas műszaki minőségre és igényes anyaghasználatra utal. Erre nagyon büszkék lehetünk, hiszen ezen a téren véleményem szerint messze felülmúlja a tesztben szereplő Russz vetélytársát. Azt tapasztaltam még a teszt során, hogy az ellenfényt nehezen tolerálja (sokat veszít a színtelitettségéből), amit szakmai véleményem szerint a tükröződésgátló bevonat gyengébb minősége hozhat.

Rékasi Attila, műtárgygyűjtő Újpest
Rékasi Fotóművészeti Gyűjtemény Újpest-Derecske

Nőnap 2025 – női monodráma-kollekció az elmúlt évekből

🎭Farkas Franciska🎭 Fodor Katalin🎭 Füsi Borka🎭 Háda Fruzsina 🎭Huzella Júlia 🎭Juhász Maja 🎭Kárász Eszter 🎭Lázár Helga 🎭Móga Piroska 🎭Mravik Eszter Júlia🎭Nagy Mari🎭 Ónodi Adél 🎭Pájer Alma Virág 🎭Pálos Hanna 🎭Pető Kata 🎭Pusztai Luca🎭 Rácz Magdi 🎭Sárközi-Nagy Ilona 🎭Simor Ágnes🎭Sipos Vera 🎭Sodró Eliza 🎭Schupp Gabriella 🎭Szalontay Tünde 🎭Szemerédi Bernadett🎭


Idén azokat a nők által előadott monodrámákat gyűjtöttük össze, amiket a Kétlámpás Blog elindítása óta láttunk. Legtöbbjükről írtunk is, és nagyobb részük a mai napig megtekinthető. A monodráma bátor műfaj. Kell hozzá önbizalom, hit abban, hogy egy erős történet az erős színpadi jelenléttel párosulva megadja azt a teljességet, amit egy többszereplős színpadi produkció. Kell hozzá valami elementáris közlésvágy. Nemcsak akkor, amikor az előadó a saját történetét viszi színpadra, de akkor is, amikor a hangját adja olyan nőknek, akiknek története nélkül szegényebb lenne a világ.


Az a benyomásunk, hogy a nőknek nagyon sok mondanivalójuk van önmagukról, és kevésbé szemérmesek ezeknek színpadi megfogalmazásában, mint a férfiak. Nemcsak a specifikusan női sorsról, a szülésről, a prenatális gyászról, anyaságról, örökbefogadásról beszélnek, de olyan témákról is, mint a kisvárosi élet, az identitáskeresés, az öregedés, a transzcendenssel való kapcsolat, egy közösség felépülése és elvesztése, amik univerzális emberi tapasztalások. És van, amikor az elementáris mesélő kedv kap szárnyra, mint Farkas Franciska Gorkij elbeszélését feldolgozó Makar Csudrájában vagy Pájer Alma Virág Szegény Dzsoni és Árnikájában.


Hálásak vagyunk, hogy olyan élettörténeteket ismerhetünk meg, amik a kanonizált nagy történetek háttérbe szorított szereplőinek adnak hangot, vagy egy olyan nézőpontból mutatnak meg egy ismert történetet, ami felől még nem olvastuk a sztorit. Török Sophie, Kiváncs Illi, Fráter Erzsébet, Janikovszky Éva naplókból, levelekből, életrajzokból és önéletrajzokból, versekből összerakott élettörténetei nélkül szegényebb lenne az irodalomtörténet.


Köszönet az élményekért ezeknek a remek színésznőknek, és persze a mögöttük álló csapatoknak, rendezőknek, dramaturgoknak, drámaíróknak, látványtervezőknek! Mert bármennyire is a játszó viszi leginkább vásárra a bőrét ezen alkotások esetében, a legtöbb esetben igen komoly háttérmunkálatok eredménye a produkció. Reméljük még sokszor lesz részünk ilyen vagány, szókimondó, szomorú, elgondolkodtató, felszabadító, megrendítő és erőt adó történetekben.

Kritikáinkat az előadóra rákeresve megtalálhatjátok a Kétlámpás Blogon.





Essentia Artis 2025. ösztöndíjasok kiállítása a Vigadóban

Fotó: Rékasi Attila

A termekbe lépve az első benyomásom az volt, hogy a kiállítás nagyon igényesen, professzionális installálással lett megrendezve, impozáns, tágas galériában egy jól felépített tárlatot nézhet meg az aki kifizeti az 1500 forintos belépőjegyet, de ingyenes programokkal is várják a regisztrálókat, a plakátot cikkünk alatt közlünk is, hogy kedved kapjanak olvasóink a jelentkezéshez. Mivel több éven keresztül magam is pályáztam az ösztöndíjra, de egyszer sem kaptam meg ezért azt gondolom, nem lenne elegáns kritikát megfogalmaznom, így arra biztatom az érdeklődőket, hogy nézzék meg a tárlatot és döntsék el magukban, hogy egyet értenek e az ösztöndíjat odaítélőkkel.

Rövid ízelítő videó az ESSENTIA ARTIS 2025 kiállítás kisterméről, kép Rékasi Attila, zene Sándor Máté

Rékasi Attila, Újpest

Őrizni – használni- teremteni

A tárlat átfogó képet ad a 2024-ben végzett ösztöndíjasok munkájáról. Az alkotások egy térben, izgalmas, egymásra reflexív, analógiák mentén rendezett kiállítás formájában válnak láthatóvá. Az anyag- és eszköz- használat tekintetében is gazdag tárlaton találkozhatunk hagyományos olaj-vászon festménnyel és bronzplasztikával, de megismerhetünk környezettudatos, újrahasznosított papírcement alkotásokat is. A témaválasztásban urbánus kulturális környezetünk ikonikus képeinek mára reminiszcenciaként ható feldolgozása ugyanúgy jelen van, mint a természettudomány területéről vett áthallások. Az elmélyült, komoly kutatások eredményéről beszámoló ösztöndíjasok művei átfogó képet adnak kortárs kultúránk széles spektrumáról. A hagyomány folytonosságára építő, jelen idejű attitűd mentén megszületett reflexiók egyéni karakterjegyek és élethelyzetek által válnak személyessé. Az évszázados kanonizált forma és motívum- kincsek a szobrászok, festők, építészek és formatervezők keze alatt XXI. századi anyagok, technológiák és szellemi programok bevonásával lesznek a látogatók számára is edukatív, de jól értelmezhető alkotásokká.

A három kurátor közös munkája nyomán rendezett kiállítás egy képzeletbeli utat nyit meg, ahol a különböző művészeti területek között létrejött mikro- és makronarratívák mentén végighaladva a látogató felfedezheti a Kárpát-medencei vizuális kultúra új horizontjait. A kiterjesztett szellemi igény jegyében az érdeklődők olvasósarokban ismerhetik meg az irodalmi és művészetelméleti tagozat ösztöndíjasainak műveit, ezáltal is teljesebb képet kapva a kortárs ötven év alatti magyar alkotók programjáról, szellemi és érzelmi hátteréről, inspirációinak forrásairól.

Általános információk

A programok ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek. A programra regisztráló részére az esemény napján a kiállítás látogatása ingyenes.

Kiállítás helyszíne: Pesti Vigadó (1051 Budapest, Vigadó tér 2.) 6. emelet

Kiállítás megtekinthető: 

2025. március 1. – május 10. 

hétfő – vasárnap 10:00–19:00 óráig (jegypénztár 18:30-ig)

Kiállításbelépő: 1500 forint.