Új ingyenes művészeti vásár-fókuszban a fiatalok

Tudósítás és fotó: Rékasi Attila

Vannak akik úgy gondolják, hogy elegendő művészeti vásár van már Budapesten. Magam részéről azt gondolom, hogy minden sarkon lehetne egy, mint ahogy van kocsma és ázsiai bolt. A másik szempontom pedig az, hogy több Art fair belépőjeggyel látogatható, így nem minden társadalmi csoportnak van lehetősége rátekinteni arra mire költené a lottónyereményét. Summa summarum én nagy örömmel látogattam el a most induló fiatalokat preferőló új ingyenes művészeti vásárra a BUDAPEST INDEPENDENT ART FAIR.

Az a véleményem, hogy a Klauzál téri piac alkalmas arra, hogy teret adjon egy ilyen remek kezdeményezéshez. Világítását, ha nem is professzionálisnak, de az esetek többségében elegendőnek nevezhetjük. Nagyobb nézőszámot is befogadni képes, frekventált helyen van, jó tömegközlekedéssel. Pozitív volt, hogy számos galéria, értékesítési csoport jelent meg a standokon. A médiaművészetet leszámítva, szinte minden releváns művészeti orgánum képviseltette magát valamilyen szinten és minőségben a kerámiától a fotóig. Tagadhatatlan, hogy a már klasszikusok közé avanzsált Gross Arnold munkái is elérhetőek voltak, de őt leszámítva valóban erős túlsúlyban szerepeltek a fiatalabb korosztályok képviselői, ami nagyon üdvözlendő.

Reméljük, hogy nem lankad a lelkesedés és minden évben egyre bővülő kínálattal vár majd bennünket ez a hiánypótló családias és ezért is nagyon szerethető összességében színvonalasnak mondható vásár, ha tehetik vásároljanak munkákat, tanúsíthatom már néhány tízezer forintért is hozzájuthatunk eredeti kortárs műalkotásokhoz.

Rékasi Attila fotóművész, Újpest

A jelenlét kertje – Kondor Attila a B32 Galéria tereiben

Kritika és fotók: Rékasi Attila

Édesanyám, Rékasi Imréné Borbély Margit nyolcvanéves az idén, és egész életében kertészkedett. Nem tagadom, fiatalon nem értettem, miért bíbelődik annyit a növényeivel. Aztán középkorom elején, a Derecskei Híreknek fotózva, az általam nagy tisztelettel övezett Nagy József gimnáziumi igazgató úrnak, egykori magyartanáromnak tettem fel a kérdést, miközben orchideáit fotografáltam. Tanár úr rám nézett, és öblös, szép hangján azt mondta: „Tudod, Ati, nekem ez a heppem!”

Egy kiállítás látogatása ilyen személyes élményeket is felszínre tud hozni, és már a témaválasztásával megindíthat egy diskurzust az alkotó és a néző között. A B32 Galéria a Bartók Bulvár egyik oszlopa; ha arra járok, mindig érdemes betérni. Kondor Attila képzőművész kiállítása ebbe a „bartókos”, igényes galériák utcájának miliőjébe – azt gondolom – jól beilleszthető.

A térbe belépve érzékeljük, hogy nem amatőr alkotó munkáit látjuk. Mindjárt az első, elém kerülő képről az a vélemény fogalmazódott meg bennem, hogy kvalitását tekintve elfogadnám a magángyűjteményembe. Ez nem feltétlenül igaz minden kiállított munkára, ami nem jelenti azt, hogy azokat ne tartanám kiállításra méltónak; inkább azt gondolom, hogy az egész kiállítás koncepcióját szolgálják, mintsem a remekművek sorát bővítik.

Kicsit fenntartásokkal szoktam fogadni a galériákban elburjánzó videóinstallációkat, mert úgy érzem, manapság szinte „kötelező” ilyeneket is kiállítani, ha korszerűnek akarunk tűnni. Mivel kritikát írok, Kondor vetítését is végignéztem: ha nagy katarzist nem is éltem át, azt gondolom, funkcióját betölti, és némileg árnyalja a téma befogadását.

Ez a téma első ránézésre a kert, de inkább az Éden (annak elvesztése) és a jelenlét (annak megélése) szimbolikája kerül itt a fókuszba. Szeretett Édesanyám, igazgató Úr az a véleményem, hogy Kondor Attila kiállításán a kert több mint időtöltés, mint „hepp”: filozófiai, jelenlét szimbolika.

Rékasi Attila, Újpest

Szuperhősök és nippek a MMG Galériában

Soltis Miklós SZÜRKE ZÓNA című kiállításán járt a FakTúra folyóirat a Magyar Műhely Galériában

Fotó: Rékasi Attila

Irónia, humor, társadalomkritika a falakon, mindenképp tekintsék meg az ingyenesen látogatható kiállítást, nekünk nagyon tetszett, rég láttunk ilyen remek egyéni kiállítást.


,,És akkor imigyen szóla egy égi hang: Mesélj. Ne féld a meséket, mesélj.” (Esterházy Péter)

A Magyar Műhely Galéria (Akácfa utca 20, Budapest 1072, Magyarország)

Soltis Miklós: SZÜRKE ZÓNA | Festmények és installációk

Megnyitó: 2024. február 7-én, szerdán 18 órára. Megnyitó beszédet mond Fekete Ádám író, rendező.

A kiállítás megtekinthető március 1-ig, munkanapon 10 és 17 óra között.

Médiaművészetről

1960-as évektől megjelenő műnem, fogalom a médiaművészet a kísérleti fotográfiát, a képzőművészeti célra használt filmet, új eszközhasználat például videó bevonása az alkotói metódusba.

Magyarországon a budapesti Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán jelent meg a művészeti felsőoktatás szintjén, mivel a képzőn nincs fotóművészeti szak, ebben az intézményben ezen a tanszéken foglalkoznak a fotográfiával művészeti szinten.

„Hagyományosan az elektronikus alapú hordozókra épülő művészi kifejezésformák, és az erősen technikai bázishoz kötött alkotástípusok általános, összefoglaló jelölésére használják. Később megjelentek a számítógépen előállított műalkotások: grafikák, animációk, szimulációk, majd térbeli installációk, videószobrok, stb. is. A hordozott jelentésnek a létrehozott műalkotás tartalma mellett, a közvetítő közeg is szerves része.”

Forrás: https://hu.wikipedia.org