A fotóművészet a „fiatal” művészeti ágak közé sorolható, azonban így is hamarosan kétszáz éves történet köthető hozzá. Oldalunk a kortárs alkotók bemutatása, mellett igyekszik a fotográfiához kapcsoldó események bemutatása mellett a történeti visszatekintésnek is teret adni, így segítve a megismerést, a művészi fotó alkotások közönséghez való eljuttatását. A magasművészet fotográfiai minőségben való megjelenése talán még nehezebben definiálható művészetelméleti kérdés mint más művészeti médiumok esetében. A FakTúra folyóirat a bemutatott alkotások és írások válogatásával igyekszik eligazodási pontokat adni a téma iránt érdeklődőknek.
FOTÓMŰVÉSZETI AKTUALITÁSOK:
Fotóművészek a Csontváry Múzeumban Pécs
Circle (Kör) című csoportos kiállítás a kör formáját és filozófiai jelentését vizsgálja különböző alkotóművészeti megközelítéseken keresztül. A tárlat a geometriai, ciklikus és szimbolikus aspektusokat érintve, valamint a kör univerzális jelentését és a külső és belső viszonyokat is érintve kiemelkedő helyet foglal el a biennálé programjában. 122 kiállító művész!
Újrahasznosítás a címe az új Rékasi kiállításnak ami a Vészabó jelenségnek tart görbe tükröt
Újrahasznosítás címmel nyílik Rékasi Attila fotóművész legújabb kiállítása a Kettőspont
Színház Galériájában. Ezzel a tárlattal zárul a Rékasi 50/30 kiállítás és eseménysorozat
rámutatva arra a tényre, hogy egy fél emberöltő az az ötven év nem feltétlenül egy alkotói
pálya végét kell, hogy jelentse.
Bizonyítja ez a kiállítás, hogy a kísérletező szemléletű alkotók képesek a „B oldal” idején is teljesen új -bár nem teljesen előzmények nélküli- oldalukat is megmutatni. Az alkotó harminc éve igyekszik a környezetvédelemre odafigyelve élni a mindennapjait ezen a bolygón. A most kiállított képek zöme az épp megszüntetni tervezett lomtalanítások alkalmával fellelt (megmentett) festővásznak, papírhulladékok, képek, tárgyak újragondolására, újra alkotására tesz kísérletet konceptuális alapokon. De a művész az eddigi harminc éves fotográfiai munkáit is átforgatta áttekintette és a régebben készült de nem hasznosult fotókat helyez új kontextusba. A tárlat fő kérdése azonban az, kalandozhat-e egy alkotó egyik műfajból a másikba, egyik médiumból a másikba, egyik művészeti ágból a másik irányába? Ha igen mi ez? Kikacsintás vagy egyenértékű művészet? Egy ilyen komfortzónán kívüli konceptuális projekt keretében született képekkel, meg tudja e szólítani a közönséget, képes e diskurzust indítani a szerző. Csak önmagáért való művészet ez, vagy hordozhat társadalmi, környezetvédelmi kérdésfelvetéseket? Néhány alkotás interakciós szándékot hordoz, vajon lesz e olyan látogató aki vevő lesz a közös „kísérletezésre”?
/A szervezők/
FOTÓMŰVÉSZET A FakTúrán:
Színek és terek – a fotóművészet liberalizációja
A tér foglalkoztat elsősorban. A térélményeink elsődleges helyszíne a testünk, érzékeink a tapintás, az ízlelés, a szaglás, a hallás, a látás információit közvetítik az idegeinkbe, ahol képzeteinkkel kapcsolódva fizikai és spirituális tereket alkotnak. Ezek a terek hétköznapiaknak is nevezhetőek. Így épül fel a létünk, a világunk. Számomra sokkal izgalmasabbak azok a terek, melyek az idegeink egy bonyolultabb régiójában születnek, amikor is az érzetek kiegészülnek az idővel, az emlékezettel és az érzelmekkel. Amennyire ez általam megítélhető, ezek már igazi emberi terek.
Rékasi Attila: Teremtett terek – Fiktív bajai móló I.
Ha az előbbi térképzetekhez elkezdünk alkotói, képzőművészeti érdeklődéssel viszonyulni, elindul az információszerzésen túlmutató kommunikáció. Párbeszéd a színeken, formákon keresztül személyes emberi illetve társadalmi jelenségekkel, önmagukon túlmutató létkérdésekkel, szakrális érzületekkel.
A tér gondolataink, metafizikai kérdésfeltevéseink és konklúzióink, kinyilatkoztatásaink sajátos megjelenítőjévé válik. Egyfajta médiummá, mely a művészet nyelvezetén keresztül kelt a nézőben egyedi asszociációkat, érzeteket, érzelmeket.
Sokat időzöm jelekkel, jelképekkel, toposzokkal. Kifejezetten érdekel a HŐS, illetve a hősiesség jelenségéhez tapadó társadalmi viszonyulások rendszere, a felépülő kultuszok kérdésköre. Alapjában véve az emberrel mint entitással, annak létszerűségével és e létezésének az időhöz fűződő kapcsolatával foglalkozom azt figyelem, kutatom. Néha hideg tudományossággal, leggyakrabban azonban intuitív alapokon nyugvó érzelmekkel, az alkotás legsajátosabb pillanataiban pedig egy időn túlmutató áramlásban.
Rékasi Attila: Talált terek – Őszi tér I.
A fotográfia egy nagyon sajátos átalakuláson megy most át, ami cirka húsz esztendeje kezdődött a digitalizációval. Transzformációja után leveti azt a kezdetektől béklyóba fogó sajátosságát, hogy csak a hozzáértők tudtak fényképet készíteni. Sok fotográfus kolléga félt ettől a változástól, amit én már nagyon vártam. A fotó liberalizációja az a jelenség, hogy ma már gyakorlatilag bárki, bárhol, bármikor készíthet technikai kötöttségek nélkül fényképet és készít is, az esztétikai vizsgálódás szempontjából a költészeti elvárások szintjére hozza fel a fotóművészetet, ezt érthetően úgy szoktam érzékeltetni, hogy mindenki tud beszélni, mégsem mindenki költő. Én a fotográfiára mindig a költészet nézőszögéből tekintettem. Minden műalkotásnak ugyanazt a keresztutat kell megjárnia, nincs elvárásbeli különbség! Miért is lenne?
Rékasi Attila Szín-Terek című kiállítása február 14-én 17.45-kor nyílik a Kettőspont Színházban.
Közreműködik: Gubík Ágnes színművész.