Tartalmas és változatos műsorral várja látogatóit a Kettőspont Színház októberben is! Az évad egyik újdonsága, hogy bérletet is válthatunk az előadásokra. A nagy sikerrel futó „sikerdarabok”, mint a Pusztai Luca és Formanek Csaba alkotta Senki se mer egyedül élni, vagy az Ács Tamás megformálta Szókratész védőbeszéde mellett számomra új formációk is feltűnnek. Újdonság lesz például az Özvegyek Alice Cooper Tribute Band zenekar koncertje, amiben, ha jól látom, Lehoczky Frici barátom is megmutatkozik – ott a helyem! Örömmel látom, hogy továbbra is menetel Szitás Balázs remek Radnóti darabja, az Ikrek hava. Összefoglalva: színház magas fokon, ezért véleményem szerint akár jeggyel, akár bérlettel, Önöknek is ott a helyük! 🙂
Ma délután a Kettőspont / színház & spirituális ügynökségben jártunk operát hallgatni, a Kisképző Mezitlábas Opera nevű formációja adta elő utoljára Claudio Monteverdi Orfeoját. A remek előadás után vettük észre a színház kirakatában, hogy egy két éve látott különleges előadás újra elérhető lesz október 23-án a IX. kerületi Ferenc téren három időpontban is. A nemzeti ünnep méltó megünneplése lehet a részvétel, 12-13 éves kortól bátran ajánljuk bárkinek. Mi nagyon sokat tanultunk az előadásból a forradalom roma résztvevőiről, és jelentősen bővült az 1956-ról való tudásunk. A Független Színház Magyarország előadását Balogh Rodrigó írta és Szegedi Tamás András rendezte.
Nem csak a tartalom, de a forma is tartogat izgalmakat. Az eseményeknek nem csak szemlélői, de résztvevői is lehetünk. A sétaszínházi és a részvételi színházi forma ötvözése teszi kuriózummá ezt a produkciót. Mi a Kőbányai Sörgyárban láttuk, kíváncsiak vagyunk, a Ferenc téri helyszínen hogy működik. Olvassátok el a 2022-es alkalomról szóló kritikánkat, válasszatok egy időpontot, és regisztráljatok az előadásra!
Faktúra részéről Rékasi Attila: Tamás, amikor én láttam ezt a darabot, a felnőttek és a gyerekek is nagyon jól szórakoztak. Nem ciki beülni ősz halántékkal vagy egyedül sem. Ez cél volt az előadás megalkotásánál?
Gyermekkoromban rajongtam a dobókockás kalandkönyvekért, és amikor találkoztam Varró Dani hasonló stílusban megírt meséjével, egyből tudtam, hogy előadást szeretnék belőle készíteni. Úgy gondolom, hogy a szöveg és a belőle készített mesejátékunk minden korosztálynak tartogat humort és mondanivalót. Egy igazi családi előadást szerettünk volna létrehozni.
Ki lesz most a zenésztársad? Mondanál róla pár gondolatot, illetve a zene szerepéről a darabban?
Bergics András zenész az alkotótársam ebben az előadásban. Korábban is dolgoztunk együtt a Forrás Színház Székely betlehemes című produkciójában, és már ott barátok lettünk. Amikor felmerült a mese létrehozásának gondolata, egyből tudtam, hogy őt szeretném felkérni a darab zenei világának megalkotásához. Fantasztikus zenét komponált a meséhez, ötvözve a magyar, a kelta és a világzenei motívumokat, amit minden előadáson ő maga ad elő, időnként szerepekbe is bújva.
Fantasztikus volt látni, hogy a „mobilfüggőnek” (lásd iskolai telefonstop) titulált mai gyermekeket milyen hamar be tudtad vonni a játékba. Az interakció sajátja a darabnak, ettől nem statikus. Jól láttam, hogy aktívak a gyerekek?
Az előadás minden ízében interaktív, hiszen Varró Dani is úgy írta meg a szöveget, hogy az olvasó dönti el, a hős milyen döntéseket hozzon. A dramatizáció során én is szerettem volna ezt megtartani, így felkínálom a lehetőséget a nézőknek, hogy irányítsák a hős útját, amit nagyon szoktak élvezni. Az előadás így soha nem válhat rutinná, hiszen minden nézőtér máshogy reagál a látottakra, amire nekünk minden alkalommal rezonálnunk kell. Ettől válik élővé a mesejáték.
A te repertoárodban hol szerepel ez a darab, hiszen nagy szerencsére sok „komolyabb” drámát is játszol?
Számomra minden alkalommal felüdülést jelent játszani ezt az előadásomat, hiszen sok fajsúlyos, nehéz és megterhelő darabot tartok repertoáron (Platón: Szókratész védőbeszéde, Gogol: Az őrült naplója, Kafka: Jelentés az Akadémiának, Babits Mihály: Jónás könyve). Ebben az előadásomban maximálisan kiélhetem a játékos és gyermeki énemet, amit nagyon élvezek újra és újra.
Lehet tudni a jövőről? Ezt vagy mást fogsz még játszani a Kettőspontban? Ha nem, hol láthat még a közönség?
Szerencsére sok felkérésem van szerte az országban. Egy hete volt a legfrissebb bemutatóm Székesfehérváron a V54-ben, Mikó Csaba: Apa, avagy egy gyilkosság anatómiája című drámájából. Ezen kívül nagy álmom válik valóra, hogy végre közös darabot hozunk létre Formanek Csabival. Egy nagyon érdekes előadást próbálunk, melynek címe Game of my life lesz. Október 23-án lesz a bemutatónk a Kettőspontban. Erre az előadásra is várjuk szeretettel a kedves nézőket!
Filozófiai est a Kettőspont Színházban, micsoda ötlet! Ez már a negyedik volt, az elsőre is szerettem volna eljutni, de örülök, hogy a NEGYEDIKRE KIS KÉSÉSSEL, DE ODAÉRTEM. Belépve adta magát a nem túl eredeti, de azért derültséget kiváltó: „Elnézést, elfilozofáltam az időt” poénom. Kicsit nehezen indult be a Formanek Csaba által szervezett és Nemes László filozófus által vezetett beszélgetés. Mint megtudtam, szoktak adni egy vezérfonalat a kávéházaknak, ami általában kötődik a teátrum azonos nevű monodrámájához. Ezt azonban igen szabadon kezelik, tehát ha úgy alakul, bármiről lehet „filozofálni”. A mostani téma ajánlást is Weiner Sennyey Tibor említett drámája ihlette, mégpedig a kezdő jelenet, amikoris az ókori hordólakó filozófus, Diogenész kutyaként csaholva embert keres a nézők között. Nemes László néhány gondolatban felvezette, mire is gondoltak, azaz hogyan határozható meg az ember fogalma, mi különbözteti meg az embert az állattól. Mitől kutya egy kutya, vajon ő gondol-e, s ha gondol, minek gondolja magát? Esetleg embernek? Az ember falkatársának? Az ember gazdájának? (Néhány arisztokratikusan viselkedő blöki – én biztos vagyok benne -, meg van győződve, hogy az ember, a „gazda” azért van, hogy Őt kiszolgálja.) A kezdetben tartózkodó közönség később megnyílt, egyre több interakcióval gazdagítva a beszélgetést. A résztvevők elemző attitűdje tehát hamar a kocsmafilozófián túlmutató nagy bölcseleti kérdések felé terelte a szót, ilyetén: „az ember vajon felsőbbrendű lény-e?” Volt, aki szerint abszolút. Ám ha igen, akkor miért? Mivel próbálhatjuk meg bizonyítani ezt az állítást? Ezekből a kérdésekből indulva majd’ másfél órás eszmecsere alakult ki, s egészen addig jutott e „filozófiai fakultás” ad-hoc közössége, hogy ki szeretne delfin lenni, illetve a delfinek okosabbak-e, mint az emberek?
Én gyerekkorom óta foglalkozom filozófiával, összevont szigorlatom is volt belőle a főiskolán, de az eseményt megelőzően felmerült bennem a kérdés: csütörtök este hatkor, munka után vajon rajtam kívül kit érdekel a filozófia? Örömmel láttam, tapasztaltam, hogy bizony sokakat! S hogy nem csupán passzív ez az érdeklődés, hanem komoly, előremutató eszmecserék szintjén is megmutatkozik. Nagyon ajánlom tehát, A-kit érdekel, az mindenképp részesüljön az egymás tiszteletén alapuló vitakultúra kávéházi gyakorlatából!
Rékasi Attila, Újpest
A következő kávéház okt. 29-én lesz 18.30-kor, a belépés díjtalan!
A Színház beharangozója:
A nagy sikerre való tekintettel a 2024/24-ös évadban is folytatódik a DIOGENÉSZ KÁVÉHÁZ a KETTŐSPONTBAN!
Gyertek bátran, jó lesz most is! (Ha ki is találtunk egy nagyszerű témát, azt egyelőre nem áruljuk el.)
„Én vagyok Alexandrosz, a nagy király”, „Én pedig Diogenész, a kutya.” Az éleseszű, városi provokátort, értékek átértékelőjét, a társadalom elé görbe tükröt állító legendás athéni filozófust, az „őrjöngő Szókratészt”, valamint Formanek Csaba nagyszerű Diogenész alakítását megidézve indítjuk útjára ezt a különleges filozófiai eseménysort, a Filozófiai Kávéház mintájára.
A helyszínen választott témáról beszélgetünk közösen, szellemesen, nyíltan és bátran, megalkuvást nem ismerve, másfél óra terjedelemben. Ehhez keresünk embert. Diogenész mi vagyunk!
A beszélgetést vezeti: Nemes László filozófus.
Találkozunk a Kettőspontban (Bp. Ráday utca 39.), SZEPTEMBER 19-én, csütörtökön este, 18:00-tól!
Utána 20:00-tól Weiner Sennyey Tibor DIOGENÉSZ című darabját nézhetitek meg Formanek Csaba előadásában.
Szeptember 26-án nyílik a Millenárison a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ennek beharangozójaként szedtünk össze néhány, színházi vonatkozású őszi megjelenést és könyves vonatkozású színházi eseményt. Látogassatok ki a Könyvfesztiválra, keressétek a vonatkozó előadásokat, és olvassatok minden nap!
Elsőként a Selinunte Kiadó legeslegújabb kortárs, magyar szerzők drámáiból összerakott válogatását ajánljuk. A kötetben Bíró Bence: MAGYARTENGER; Tasnádi István: MIKOR HAZUDTAM?; Hajdu Szabolcs: A LEGKÖZELEBBI EMBER; Lőrinczy Attila: HARAGOSSZIGET; Kerékgyártó István: SKORPIÓ; Háy János: ELEM című művei olvashatóak. Az Elem október 18-án a Szkéné Színházban meg is nézhető, Bérczes László rendezését Mucsi Zoltán és Kerekes Éva játssza. A Magyartengert Alföldi Róbert rendezésében a Centrál Színház műsorán találjátok, októberben többször is. A Legközelebbi ember a Radnóti Színházban megy, még szeptember 28-ra is van jegy. A Skorpiót a Belvárosi Színházban keressétek!
Ugyancsak a Selinunte Kiadó adta ki Kárpáti Péter első regényét, A Térkép a túlvilágról-t, melyet a szerző, a felolvasó színházi változat sikerén felbuzdulva színdarabbá dolgozott át. A Trafó House-beli előbemutató után az előadás premierjét a Thealter Fesztiválon tartották, most ősszel azonban visszatért a Trafóba, szeptember 30-án lesz látható. Az előbemutatóról itt számoltunk be nektek:
Az Athenaeum Kiadó idén gyönyörű kiadásban jelentette meg Érzelmes Klasszikusok című sorozatában William Somerset Maugham Színház című 1938-as regényét, melyből Szabó István a Csodálatos Júliát forgatta. Az új kiadás dísze lehet minden könyvespolcnak.
Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című, a Jelenkor Kiadónál megjelent műve egyszerre nyűgözte le a szakmát és az olvasókat is, hiszen 2024-ben egyszerre tudta elhozni a Meríés-díj zsűrije által kiosztott és a közönség által megszavazott díjat is. De igazán attól lesz nekünk különösen érdekes ez a regény, hogy egyfelől színházi közegben játszódik, másfelől az Örkény István Színház tervez belőle bemutatót 2025. márciusára. A dramaturgiai munkát Ari-Nagy Barbara végzi, az előadást Gáspár Ildikó rendezi, és a szereposztás is izgalmas. Mi biztos újraolvassuk addig.
A Gólem Színház ebben az évadban könyvklubbal színesíti programkínálatát. Az első közös olvasmány Mikołaj Łoziński Stramer című könyve lesz Hermann Péter fordításában a Poligráf Könyvkiadó kiadásában. Az érdeklődők a szerzővel is találkozhatnak a Könyvfesztiválon, szeptember 28-án a Gólem Színház vezetője, Borgula András beszélget vele, a Gólem Ifjúsági Társulat két tagja, Sefel Rebekaés Lendvai Péter pedig felolvas a műből. Természetesen dedikáltatni is lehet majd a regényt.
Tóth Krisztina mesekönyveit, a Malac és liba sorozatot a KL Színház és a Kabóca Bábszínház bábelőadásán keresztül is megismerhetitek a legkisebb olvasókkal szeptember 29-én 10 órakor. A Manó Könyvek menő könyvek.
Szombaton Nagypál Gábor olvas föl a könyvfesztivál díszvendégének az izlandi Jón Kalman Stefánsson műveiből, Gyárfás Dorka pedig a szerzővel beszélget. Szintén szombati program a Momentán Társulat improvizációs előadása, ezúttal a dél-koreai irodalomra hangszerelve. Vasárnap a Pagony Mesedélelőttön a Bartók Színházzal találkozhatnak az érdeklődők, vagy a szintén díszvendég Franciaország standjánál zenés felolvasószínház segítségével ismerkedhetnek a francia kortárs irodalommal. Megjelent a színházi szerzőként is zseniális Mikó Csaba legújabb, kiskamaszoknak szóló kalandregénye, A legendák hivatala a Mítoszvadászok sorozat harmadik köteteként a Lampion Kiadónál. A szerző és az illusztrátor, Orbán Orsolya szombaton délben dedikál.
Végül, de nem utolsó sorban Spiró György új drámakötete kapcsán beszélget Szegő János a szerzővel. A kötetet a Magvető Kiadónál keressétek!
Nem a tragikus sorsú költőóriás jut az eszünkbe, ha a Magyar Dráma műfajára gondolunk, ez talán nem újdonság. Szitás Balázs színművésznek sikerült azonban egy új színt hozni a budapesti, a magyar és -lokalitása okán- a világ drámajátszásának palettájára azzal, hogy egy monodrámában álmodta a „Világot jelentő deszkára” Radnóti Ikrek hava című prózáját. Meglátásom szerint a Kettőspont Színházat vezető Formanek Csaba nagyon érzékeny választása volt a repertoárból a Szitás darabbal ünnepelni ezt a minden teátrum számára jeles napot, melyet a Magyar Írószövetség indított országos útjára 1984-ben. Azt hiszem a négy évtizedes kerek évfordulón unikális választás minden színház-látogatónak Balázs intim, elgondolkodtató de legfőbb megrázó estje, hiszen magas szakmaisággal szerkesztette színpadra a prózát és rendkívül szenzibilisen formálja meg a szerepet.
Nem tudom Madách vagy Paulai Ede mit szólna ehhez a darabválasztáshoz, ehhez az interpretációhoz, vajon megérintené e őket az eszköztelenség, a sallangmentesség, a természetesség vagy kardjukba dőlnének a világ „pőreségét” látva, vagy esetleg az akkoriban jellemző vehementális reakcióval, kiáltozva, füttyögve botrányba fullasztanák az előadást és felháborodásuknak hangot adva követelnék a Formaneken miért nem egy „veretes” a Nemzethez méltóbb nagyszabásúbb darabbal ünnepel? Az én véleményem szerint ennél nemzetibben, méltóbban, nagyszabásúbban nemigen lehetne ünnepelni a Magyar Dráma Napját, minthogy megélhetjük Radnóti Miklós költő egyetlen prózai remekművének színpadi adaptációját. Különleges, minőségi ünneplés ez.
Remélem nem ér a pátosz vádja a fenti elismerő kritikám okán, de ha kételkednek a hozzáértésemben, ne legyenek restek, menjenek el ma, a Magyar Dráma Napján a Kettőspont Szíházba, és nézzék meg Szitás Balázst.
Előadja és rendezte: Szitás Balázs Fény: Formanek Csaba
Az Ikrek hava Radnóti Miklós egyetlen prózai műve. Sodró lendületű, ritmikus és dallamos, hol humoros, hol megrázó alkotás. Mélyre merülünk Radnóti boldog és mégis traumatikus gyermekkorába. Az emlékek láncolatán át felsejlik egy ember, egy sors, egy korszak: egy költő születése. KRITIKA: ”Szitás Balázs alkotása hiteles, megrendítő és elgondolkodtató színház lett, érdemes volt a nyári este könnyedségét felcserélni erre a súlyos élményre.” (Két Lámpás blog) https://ketlampas.blog.hu/2024/07/06/ikrek_hava_516
Nem fogy a lendület a független Ráday utcai Kettőspont Színháznál és a Kispont Galériában, szeptemberben sok izgalmas előadással, programmal indítják a 2024/25 évadot. Kedvenceim sorakoznak, Pusztai Luca és Formanek Csaba Senkiséje, Formanek jácta Diogenésze mellett, a döbbenetesen jó Ikrek hava is műsorra kerül Szitás Balázs lebilincselő játékában, Ács Tamás Leprikónokja Varró Dánielt hozza el a teátrumba, de újdonságok is lesznek, opera kedvelőként nagyon várom Monteverdi Orfeóját!
Fotó: Rékasi Attila
A SZÍNHÁZ FELHÍVÁSA: VISSZATÉRSZ? – TÖRZSUTAS lennél? – esetleg MECÉNÁS?
Ha már úgyis tudod, hogy nem csak egyszer fordulsz meg nálunk a következő 10 hónapban, itt a remek lehetőség!
Hamarosan indul az új évad nálunk is, és ennek örömére bevezetjük új bérlet-rendszerünket!
Váltsd meg – szeptember 10-ig kedvezményesen! – jegyeidet és / vagy bérleteidet a Kettőspontba, hogy legyenek remek élményeink és találkozásaink
2023. december elején számoltunk be a Kétlámpás facebook oldalán egy friss felolvasó színházi élményünkről, és reményünket fejeztük ki, hogy ezzel nem ér véget a történet, és az ígéretes palántából színpompás növénnyé fejlődhet Márfi Márk Lassan című drámája.
„Fantasztikus felolvasó színházi eseményen jártunk ma este az Óbudai Társaskörben. A Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórum programjának keretében jutott el felolvasó színházi fázisba Márfi Márk második darabja, a Lassan. A Mikó Csaba mentorálásával készült drámát Szikszai Rémusz rendezte meg. Váradi Eszter Sára és Katona Péter Dániel mindössze két próbával csodálatos összjátékot produkálva alakította a Lassan két karakterét. Már ezen a bemutatón kiderült, hogy sokakat megérintő témájával, briliáns szerkezetével, összetett karaktereivel a következő év nagy dobása lehet. Ennek a drámának mindenképpen színpadon a helye!”
A Lassan tovább építi a szerző diplomamunkájaként készült TELIK című monodráma világát. A kétszereplőssé bővített forma anya és fia találkozásáról, a köztük lévő párbeszédképtelenségről mesél. A kommunikációs szakadék áthidalásában egy színdarab képez hidat, annak összeolvasásán keresztül közeledik egymáshoz a két szereplő. A Kétlámpást mostanában nagyon foglalkoztatja a színház a színházban megoldásokra épülő cselekményvezetés. Hosszan beszélgettünk erről Csernai Mihállyal a legutóbbi Kétlámpás Csodálatos Barátaiban a Tilos Rádión, és az Instant Mecenatúra Fesztivál szombat délutáni beszélgetésén is ezt a témát járjuk körül az Apertúra, az Imposztor Színházi Társulat és a Tér12 előadásai kapcsán. A Lassan egészen egyedi módon használja fel ezt a szituációt, a fiktív drámaszöveg, mint katalizátor, nagyon érdekes megoldásokat hívhat elő, szép feladat elé állítja a rendezőt.
Fotó: Simándi Nóra
Ahogy a képeken is látható az Anyát Für Anikó, a Fiút a szerző, Márfi Márk alakítja majd. A bemutató dátuma is ki van már tűzve, 2025. március 8-án, a Lóvasúton láthatjuk először a Lassant. Ehhez azonban ránk, reménybeli nézőkre is szükség van. Támogatói jegyek vásárlásával segíthetjük a produkció létrejöttét. A Kétlámpás hisz abban, hogy a közösségi finanszírozás járható út, és nem csak anyagi szempontból van hozadéka, hanem színház kinyílását, egy új, aktívabb nézői szerep kialakulását is elősegíti. Mi magunk is támogattuk már ilyen formában több előadás létrejöttét vagy egy könyv megírását, de a Tilos Rádió is közösségi adóként működik, a közreműködők és a hallgatók erőfeszítéseinek eredményeként. Ha felkeltette a lehetőség az érdeklődéseteket, itt találtok információt a támogatási lehetőségekről és további gyönyörű fotókat is nézegethettek:
A TELIKet is meg lehet nézni, legközelebb október 26-ra vannak elérhető jegyek. Mi nagyon szerettük Márfi Márk monodrámáját, a szerencsések legutóbb a Városmajori Színház szemléjén láthatták a Kristály Színtérben, igen jó társaságban. Igen ritka, hogy egy független produkció, pláne egy monodráma ilyen sikeres legyen, de a TELIK már az 50. előadáson is túl jár, határon innen és túl számtalan helyszínre utazott már, és még a kritikusokat is megmozgatta. A Kétlámpás itt írt róla:
Filp Csaba és Radák Eszter festőművész a szerdai megnyitón, fotók: Rékasi Attila
Buda egyik ékköve a Barabás Villa és az impozáns épületet körülölelő hegyrefutó, a zajból a nyugalom szigeteként kiemelkedő kert. A kapun átlépve majd jobbra tartva egy hangulatos üvegfalú galériába jutunk, ahol meglátásunk szerint igazán otthonra találtak Radák Eszter nyugalmat, harmóniát árasztó olajfestményei. Számszerint nyolc nagy méretű munka. Nem mindennapi performatív megnyitót láthatott, hallhatott a szép számú közönség, Filp Csaba festőművész egy angol dalszöveg adaptálásával reagált a kiállítás „Engedjétek be a jó időt, amíg még lehet!” címére hajazva, „Csabi Sheen”-ként jelent meg a galériában, surranót húzva a képzőművészeti egyetem logóját szakaszjelvényként viselve „zubbonyán” és így adta elő humorral fűszerezett a művésznő alkotói világát „lefestő” írását.
Radák Eszter Klimó Károly, és Maurer Dóra tanítványaként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, a Pécsi Tudományegyetem DLA-képzése alatt mestere Keserü Ilona volt. Elvégezte a Hubert Schmalix vezette Akademie der Bildende Kunst Wien mesterosztályát és részt vett Salzburgban, Hermann Nitsch kurzusán, a Sommerakademie für Bildende Kunston. Intermédia, valamint festő és vizuális nevelés képzettsége mellett diplomázott az ELTE bölcsészkarán, esztétika szakán.
Filp Csaba megnyitószövege:
Mindjárt elvonyítom a Purple Raint. Ez a kiállító művész által adott képcímek legjellegzetesebbje, Eszter, amikor leteszi az ecsetet, és nézi a kész képet, azt adja címnek ami éppen eszébe jut. Na jó nem mindig azt. Ilyen a mostani kiállításának a címe is, ami egy tanács, vagy felszólítás, hogy engedjük be a jó időt amíg még lehet. Ez a mondat is, ahogy sajnos vagy nem sajnos a mondatok általában többféleképpen értelmezhető. A kiállított képeket nézve, bármelyik vásznat, nem úgy tűnik, hogy bármit is be kellene oda engedni. Mindegyik képen van valami alapvetően hívogató távlat, be lehetne hosszan úszni a vízbe az aranyhídon, ki lehetne lépni az ablakon, keresztül a gyümölcsöskosáron, óvatos mozdulattal szét lehetne hajtani a gyönyörű sárga függönyt, mondom, hívogat a távlat a képeken. Ha szándékosan félreértem, én MSZFCS, aki vagyok, azaz megnyitó személy Filp Csaba, kijelentem, hogy az időt kérem nem lehet beengedni, ez kérem szépen hülyeség, az idő kérem ott van mindenütt. És csak akkor rossz, ha elrontja magának az ember. Normális. Szaknyelven szólva derített képek ezek, a fény egyenletesen öleli körbe a képépítő elemeket, az árnyékok színesek, egyetemes, zárt, éteri univerzum mindegyik, mélyen humanista a mögöttük álló szemlélet, semmi odaégetett keserű fekete kozma, vagy rohadó gyümölcs, a jól ismert evilági magyar barna pörköltszaft, még a kupi is rend rajtuk, semmi lepergő festék vagy porcsík az ablakkereten, fitt, nett, harmónikus képeket látunk. Csak- Esztert idézve ismét- a rárücsközésekben, a pimpelésekben, a gesztusokban jelenik meg az a mikrovilág, azaz szín-tér, ahol az olajfesték vaskos anyaga van használva, ott lesz észrevétlen módon személyes, ott van az a hely, ahol ha volt, a rossz idő ki lett cifrázva. Közelebb lépve, tovább fókuszálva az ecsetvonásokra, akkurátusan festett pöttyökre, mintákra, alkalmi fordítást kell eszközölnöm, elnézését kérve a hallgatóságtól, mert eléggé botcsinálta fordító vagyok, és a kevesek által ismert Gaspara Stampa költőnőtől idézek: Hogy lehet ez, nem tudom jól értetni, de mégis érzem, a nagy szerencsém miatt, hogy szívembe új erős stílus van mintázva. Nézem a kiállított képeket, engedjük be a jó időt amíg még lehet, nézem, nézem és mindjárt elvonyítom, hogy let the sunshine in. De másként fokozom: Io provo che per mia gran ventura mi sento il cor di novo stile impresso. Nem gondoltam volna soha, hogy Eszter kiállítását valaha én nyitom meg, se esztéta se bölcsész nem vagyok, az meg tényleg elképzelhetetlennek tűnt, hogy reneszánsz költőnőt fordítsak neki. Végtelen gazdag a világ, amíg akkora szerencse adatik, hogy be tudjuk engedni a jó időt. A kiállítást ezennel megnyitom.
Lőrincz Andrea – Nagy Ádám: Holtunkiglan? – Rómeó és Júlia kalandkönyv, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2024.
Már a megjelenés előtt felfigyeltünk az Athenaeum Kiadó Kötelezők újratöltve sorozatának új kötetére, a főhős te vagy típusú lapozgatós kalandkönyvek írásában rutinosan mozgó Lőrincz Andrea – Nagy Ádám szerzőpáros Rómeó és Júlia variációjára. Főleg azért, mert el nem tudtuk képzelni, hogy egy ennyire egy irányba mutató történetet hogy lehet úgy csűrni-csavarni, hogy győztesként kerüljünk ki a kalandból. És vajon mi fogja jelenteni a győzelmet? Az-e, ha eljuttatjuk szereplőinket a már ismert tragikus végkifejletig, vagy ha valamilyen kiskaput találva békésebb jövő felé kormányozzuk őket?
A könyv Rómeóként és Júliaként is végigjátszható. Előzetes elvárásainkkal szemben Júlia történetszála sokkal több izgalommal kecsegtet, több trükköt kell bevetnie a szabad mozgás érdekében, és van olyan út, ahol vele élhetjük át a megpróbáltatásokat a pestis sújtotta Veronában. A drámaolvasást kevésbé kedvelők számára rossz hír, hogy ez a játékos forma nem váltja ki az eredeti mű elolvasását vagy megnézését, segítséget a továbbgondolásban és a feldolgozásban nyújthat. Valójában fanfiction-ként működik, a legérdekesebb a két fiatal gyerekkorának kidolgozása. A szerzők a dráma sűrített idejét kitolták hat hónapra, ennek következményeképp egy hiteles kamaszszerelem kibontakozását segíthetjük döntéseinkkel, így viszont a shakespeare-i lehengerlő lendület és a katarzis elmarad. Ezért gondoljuk, hogy nem a tragédia helyett, hanem mellett élvezhető igazán.
Több teret kapnak a mellékszereplők, ez a népes Mercutio-rajongóknak kifejezetten jó hír, a drámában csak említés szinten megjelenő Róza is kap háttértörténetet. Amitől viszont a Rómeó és Júliát jól ismerőknek is igazán szórakoztató játék lehet, az az ezernyi szövegszintű és tartalmi utalás más Shakespeare-művekre, de megjelennek a magyar irodalomból ismerős szövegek is, valamint a korban újdonságnak számító találmányok és eszmék. Ezekre vadászni kifejezetten szórakoztató. A mi kedvencünk Macbeth megidézése volt.
„Azonnal eszedbe ötlik, hogy apád minap említette, hogy ma pápai utasításra misét tartanak egy skót király áldozatainak lelki üdvéért. – Oly mértékben a király fejébe szállt a hatalom, hogy egyhamar vérben fürdött a skót társadalom. Azt beszélik, Macbethet nem is anya szülte, s kérdéses, uralma földi erőtől függ-e – meséled Júliának.”
Ez a részlet arra is rámutat, hogy nyelvileg is izgalmas a könyv szövege. Az elbeszélő részek a kalandkönyvek szövegformálását használják, míg a párbeszédek versben jelennek meg, utalva az eredeti mű formájára.
Mi egy hosszabb utazás unalmát űztük el a Holtunkiglan?-nal, de kifejezetten látunk fantáziát a tanórai fölhasználásban is. Az utalások ablakokat nyithatnak a szonettek, a Hamlet vagy a Lear király irányába, izgalmas szövegalkotási feladatok társíthatóak mellé, és még a reneszánsz kulturális pezsgése is megérezhető a segítségével. Kifejezetten kedvet kaptunk, hogy egy másik dráma, Az ember tragédiája, hasonló módszerű feldolgozását is kézbe vegyük szintén Lőrincz Andrea és Nagy Ádám tollából.
1968-as megalakulása óta a huszonharmadik stúdiólemezét adja ki a legendás brit ötösfogat. Ennyi még gombócból is sok, ám úgy tűnik, a Purple veretes hardrockját még mindig nem unja a nagyérdemű, hisz újabb albumaikat is nagy érdeklődés övezi. A tavalyi váratlan csere a gitárosi poszton tovább fokozta az izgalmakat: beválik-e az új fiú, Simon McBride, vagy túl nagy lesz neki Blackmore és Morse kabátja. A július 19-én megjelent, hülye című „=1” alapján az előbbi látszik valószínűbbnek.
Steve Morse közel harminc évnyi közös muzsikálás után hagyta el a fedélzetet, hogy nagybeteg felesége mellett lehessen. A csapat érthető módon nem tiltakozott a gitáros döntése ellen, és noha bőven rászolgáltak arra, hogy innentől fogva valamelyik trópusi paradicsomban szürcsöljék a koktélokat, eszük ágában sem volt bedobni a törülközőt.
Az új lemez hírére csak a vállamat vonogattam, úgy tűnt, 21-re húznak lapot. Már a 2017-es „Infinite” is laposabb volt elődjénél, covid-albumuk, a „Whoosh!” totál elwhoossant mellettem, azóta pedig csak egy felejthető feldolgozásalbummal jelentkeztek. Ugyanakkor a Purple-nél a vérfrissítés mindig új energiákat hozott magával, mint pl. a „Burn” (1974) vagy a „Purplendicular” (1996) esetében. Morse-szal kapcsolatban amúgy is gyakran felmerül, hogy a jazz-rock-ból jövő, kifinomult stílusa nem ér fel a zsigeri Blackmore feelinghez. Nekem, mint későn érkezettnek sosem volt vele problémám, és hát, valljuk be, a belépése előtti utolsó három lemez sem volt nagy eresztés. A vele készültek közül mégis csupán az emített „Purplendicular”-t és a 8 év szünet után visszatérő 2013-as „Now what”-ot éreztem igazán ihletett dolgozatnak. Így végül mégiscsak kíváncsi lettem, mire jutnak Gillan-ék a náluk jó 30 évvel fiatalabb McBride-dal.
Gyökeres változásról nincs szó, a Mélybíbor most is azt az elegáns, kimért, egy lehelletnyit talán öreguras, de szerethető hammondos hardrockot játssza, amit az elmúlt 30 évben. Mégis, már az első dalnál megéreztem valami vibrálást, feszültséget, ami egyértelműen hiányzott az utolsó lemezekről. Azokon mintha inkább a billentyű dominált volna, Morse pedig csak kísérte az eseményeket, néha villantva egy-egy ízesebb futamot. McBride itt máris nagyobb szerephez jut, játékán érződik az éhség, a motiváció, és a soundja is jóval vastagabb. Ami azt illeti, az egész lemez koszosabban szól, semmi cizella, és ez jól is áll neki. Mondhatni, a hardrock szóból a „hard” nem csak dísznek van ott.
Erre jó példa a nyitó „Show me”, ami egy ügyes, vissza-visszatérő téma köré épül. Már itt feltűnő, hogy a gitáros „ifjonti” energiája Viagraként hatott a vén rókák alkotókedvére. Sokszor mondják a jelenlegi Purple-re, hogy karrierjük levezető, jutalomjáték szakaszában vannak, ők pedig szemlátomást ki is egyeztek ezzel. Itt viszont az örömzenélés mellett kicsit újra megjelenik a kinyilatkoztatás vágya is, mintha eme dalcsokor most egy kicsivel fontosabb lett volna nekik. A cím a számomra nem túl szimpatikus „minden egy”-féle leegyszerűsítő világelméletekre hajaz, de szerencsére maguk a dalok nem ezt bocolgatják; itt-ott csipkelődnek, beszólnak pl. Instagram-huszároknak, de nem akarják megmondani a tutit. Jól teszik, a Purple-nél mindig is a szöveg volt a gyenge láncszem.
A korai klasszikusokkal nyilván ez a korong sem vetekedhet, kár is lenne ilyesmit várni a nyolcadik x felé ballagó uraktól. Az ember vére mégis felpezsdül a lendületes „Sharp Shooter”-től, és „Now You’re Talking”-től, együtt énekli Gillan-nel a „Pictures Of You”, és a „Portable Door” fülbemászó refrénjeit. A „Lazy Sod” és a „No Money To Burn” egészen a Machine Head albumig kanyarodik vissza, és a két balladisztikusabb nóta is rendben van, Gillan rég volt ilyen szenvedélyes, bár hangszálai már nem mindig tudják követni oda, ahová menni akar. Ezen azért túl lehet lépni, pláne Don Airey és McBride remek gitár-billentyű párbajait hallgatva. Az utolsó „Bleeding Obvious” c. tételben is nagyot mennek, itt még a Dream Theater neve is eszembe jutott, ez a kedvencem talán a nyitó nóta mellett.
Még nem tudni, hogy az „=1” hol fog elhelyezkedni a zenekar életművében,, nekem mindenesetre határozottan tetszik ez az új hozzáállás, és a kritikákat hallva nem vagyok ezzel egyedül. Most kivételesen búcsúzkodni sem akarnék tőlük, van ott még a tankban legalább egy albumra való.
2024. július 17-én kezdte meg tizenötödik művésztelepét a budapesti székhelyű Caffart Képzőművészeti Egyesület Baján, ahol már tizennegyedik éve rendezik meg a nemzetközi alkotóműhelyt. Mint mindig, az idén is sok új alkotó csatlakozott az egyesület meghívott tagjaihoz. A telep a hivatásos képzőművészeknek biztosít tíz napon át alkotási lehetőséget az Eötvös József Főiskola patinás és hűsítő falai között, ahol mindig nagy szeretettel, odafigyeléssel várják a művészeket, hiszen az intézményben működik a jelentős múltra visszatekintő EJF Kortárs Galéria, melynek művészeti vezetője Dr. Marczin István művészetszociológus, aki a telepet is vezeti. Fontosnak tartják a határon túli magyar alkotók bevonását is a művészeti munkában, igy idén is érkeztek alkotók Szerbiából, Romániából.
Lakó Dorka új munkáin dolgozik, fotó: Rékasi Attila
A telepen készült alkotásokból kiállítás készül majd, mely Baján és több városban is látható lesz majd a következő hónapokban. A telepen alkotó művészek:
Balogh Kristóf József ● Debreczeni Imre ● Filp Csaba ● Harmath István ● Harmath Ica ● Horváth Roland ● Kalácska Gábor ● Knyihár Amarilla ● Lakó Dorka ● László János ● Pap Gitta ● Papp Nikolett ● Rékasi Attila ● Soltis Miklós ● Somorai Renáta ● Sütő Róbert ● Szalma Zsóka ● Szécsi Ödön ● Tóth Norbert ● Török Ferenc
A Suntory Hall úrhajót idéző koncerttermében fogadja a MÁV zenekar a japán közönség vastapsát
Székely Edit fuvolaművész arról tájékoztatta a FakTúra folyóiratot, hogy a MÁV Szimfonikusok zenekar húsz napos japán turnéja hatalmas sikerrel zajlik, minden helyszínen telt házzal és vastapssal jutalmazza az európai közönséghez képest nagyon fegyelmezett és tisztelettudó közönség az előadókat. 2024. július másodikán este hétkor Tokióban, a világhírű -belső terével egy futurisztikus űrhajót idéző- Suntory Hallban léptek föl Kobayashi Ken-Ichiro vezényletével. A fuvolaművész hangsúlyozta: „minden közönség, koncert fontos számunkra, de ez a helyszín a turnénk fénypontjának nevezhető.”
A mester a fuvolaművészekkel (Székely Edit Kobayashi mellett jobbra)
Tudósítónk véleménye egybeesik a zenekar közleményével: „Fantasztikus élménnyel gazdagodtunk ma Tokióban, a Suntory Hallban. Nagy izgalommal készültünk erre a koncertre, hiszen a város neves hangversenytermének közönsége magas színvonalú előadást vár mindenkitől, aki itt színpadra lép. Megtisztelő volt számunkra, hogy a nézőket Aulner-Bálint Anna, Magyarország tokiói nagykövete köszöntötte. A koncert műsora az eddigiekhez képest is más volt, itt játszottuk először a turnénk során Csajkovszij IV. szimfóniáját Rossini, A sevillai borbély nyitánya és Liszt, I. zongoraversenye mellett. Lenyűgöző volt ma is Kobayashi Ken-Ichiro vezénylése, és az is igazolta számunkra a nagy sikert, hogy ráadás nélkül nem engedett el bennünket a közönség. Így Brahms 5. magyar táncával búcsúztunk a várostól, szívünkben a hatalmas siker örömével.„
Én három koncertjén voltam eddig a hivatásos művészegyüttesnek mindegyik egy életre szóló élményt jelentett, és a zenekar tagjaival beszélgetve, illetve róluk kritikát írva is megfogalmaztam azt a véleményem, hogy amennyire én nem szakemberként meg tudom állapítani a MÁV Szimfonikusok egy világszínvonalú zenekar, úgy tűnik a vezetőjük is így gondolkodik:
„Lendvai György, zenekarunk igazgatója mindig arra törekedett, hogy a MÁV Szimfonikus Zenekart nemzetközi szinten is ismertté, elismertté tegye. Ennek köszönhető, hogy világklasszis karmesterekkel, szólistákkal dolgozhatunk együtt és meghívásokat kapunk külföldi fellépésekre, turnékra is. Japánban legutóbb 2019-ben voltunk, és nagy öröm, hogy újra itt lehetünk.”
Székely Edit elmondása szerint, néha embert próbáló egy ilyen háromhetes turné, de összeszokottan már-már „családként” működik zenekaruk és azért kikapcsolódásra is akad idő, mint azt cikkünk utolsó fényképe is bizonyítja amit tudósítónk egyik kedvenc helyszínéről küldött el a FakTúra kulturális és művészeti folyóiratnak ezzel exkluzívvá téve tudósításunkat, amit ezúton is köszönünk!
Néhány hét (nap) szünet után üzembiztosan megjelennek az elvonási tünetek, színházi élményekre vágyunk. Az évad lassacskán tényleg lecseng, nézzünk tehát körül, hol juthatunk előadásokhoz a nyári hónapokban!
AzÖrdögkatlanrólfog szólni Német Fruzsina Lilla jövő vasárnapi Tilos Rádiós beszélgetése, a Szezám tárulj! műsorban, úgyhogy kezdjük is ezzel!
A 17. Ördögkatlan Fesztiválnak ismét bőséges a színházi kínálata, aki ezt a fesztivált választja, szinte sűrítetten be tudja pótolni az évad legizgalmasabb előadásait. Néhány kedvencünk:
Fábián Péter: Jókedvvel, bőséggel. A győri RÉV Színház előadásában, vígjáték, a kultúrkormányzat szavalóversenyt ír ki. A vers adott: a Himnusz. De ki nyerje?
Benkó Bence és a csapat: Megmihálylottak. A pécsi OSZIP színészképző kiváló, kreatív, vallomásos előadása. Aki szeretné tudni mit gondolnak a fiatalok, annak kötelező.
Született Wágner Emese : Szalontai Tünde monodrámája, szintén önvallomás, Szenteczki Zita rendezései mindig nagyon finom utalásokkal és humorral vannak fűszerezve.
Komáromy Bese: Soha jobban! A freeSZFE produkciója, amiben a 4-edéves SZFE-s Nyomárkay Zsigmond is játszik. Egy egyházi iskolás testvérpár megrázó története a 2020-as évek elejéről. Nehéz, de fontos.
Benkó Bence: A nagy erdő, mely tele van homálylyal Nagyon fontos előadás a tiszaeszlári vérvádról. Az előadást az Apertúra színházban is láthatjátok. Nagyon jó, nagyon megrázó. Aki olvasta évadértékelő írásunkat, tudhatja, hogy a Kétlámpás Blog számára ez volt az évad legjelentősebb produkciója.
Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos Ez egy nagyon vicces darab, nincs kétségünk afelől, hogy ifj. Vidnyánszky jót csinál belőle. A Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös előadása a produkció.
Simorág TánCirkusz: Ma No mese /Manómese/ A színház és az újcirkusz csodálatos találkozása, gyerekeknek szóló mesejáték, de a felnőtteket is lenyűgözi.
Jön még többek között a Forte Társulat, Bagossy Júlia tantermi színházi rendezése, a TÁP Színház, az RS9 Színház, Regős Simon remek rendezése, a Lassúság az SZFE negyedéves prózai osztályával, a Nézőművészeti Kft és a Stúdió K a nagy sikerű Néróval.
A Bánkitó Fesztiválnak ugyan nem fő profilja a színház, mindazonáltal nagyon izgalmas, a részvételiséget előtérbe helyező előadásokat, performanszokat is találhatunk idei kínálatukban. Érkezik a TÁP színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, tánctréninget tart a Góbi Rita Társulat, a Dante Casino leviszi az Utolsó nyarunk című osztálytermi színházi előadását, Gemza Csongorral, Podlovics Laurával, Vilmányi Benettel, Kétyi Lucával és Georgita Máté Dezsővel lehet majd együtt gondolkodni testvérkapcsolatokról, párkapcsolatokról, menésről és maradásról. Fórumszínházat tart a Köret Színház, lehet színházi társasozni a túlélésért a Szociopolyval, amit az Utcáról Lakásba Egyesület hoz el, és egy freeSZFE-s produkció, a Ventillátor is megtekinthető lesz.
Bőséges színházi programot rakott össze idén is aMűvészetek Völgye, kiemelünk néhány, számunkra érdekes, produkciót, de ez csak töredéke a lehetőségeknek, érdemes alaposan átböngészni a műsorfüzetet. Számos improvizációs előadással érkezik a Momentán Társulat, nekünk a legizgalmasabbnak a Radar: A jövő lehetőségei tűnik, ahol is egy meghívott szakértővel, Rab Árpád jövőkutatóval lehet a mesterséges intelligenciáról és a jövő lehetőségeiről beszélgetni és játszani. Lesznek sétaszínházak, aki nem próbálta még ezt a formát, annak nagyon ajánljuk, mindig nagyon különleges élmény. A Szélcsendélet és a Legyél te is Jane! is ilyenek. Témájukban pedig kapcsolódnak más, környezettudatosságról, fenntarthatóságról, környezetvédelemről szóló előadásokhoz, üdvözlendő, hogy ez a fesztivál egyik kiemelt témája, ilyen a Climate Changer és a De a növények is éreznek, ugye?
Itt is találkozhattok a Nézőművészeti Kft-vel, az AztaBandával közösen lehet majd drámázni, mi nagyon szerettük a Szabadságra hajlamos című előadásukat, úgyhogy erre a programra biztos beneveznénk. Különleges élmény Gyabronka József előadásában meghallgatni Dante Poklát, mi tavaly a Gellérthegyen voltunk részesei, az Orlai Produkció és a Katona József Színház közös produkciójának folytatását a Purgatóriumot és a Paradicsomot a Szentendrei Teátrumban lehet meghallgatni, teljessé téve a mű befogadását. Érdekesnek ígérkezik a Godotra bábva című bábos előadás a Refis Bábozda előadásában és az ÁSZ Drámaiskola növendékeinek SZÉRUM című előadása, ami a Carson Coma negyedik albumának dalaiból összeállított musical. És, ha már zene: az SZFE negyedéves prózai osztályának zenekara, a tejszínhab is koncertezik, Biró Kristóf, Lukács Ádám, Molnár András, Nyomárkay Zsigmond, Urbán Kristóf koncertje jó levezetése lehet egy fesztiválnapnak. Nagyon erős a fesztivál újcirkuszi programokban is, érdemes azokat is keresni.
A Láthatáron Csoport Mi van veled, Akárki ? című performanszát már beharangoztuk itt, a FakTúrán. Mi nagyon élveztük az előadás próbajátékát, a soundpainting egy felettébb érdekes technika, érdemes részt venni egy olyan színházi előadásban, ahol ezt is ki lehet próbálni.
Nagyon sok mindent találtunk idén a Városmajori Szabadtéri Színpadon, amire érdemes elmenni. Június 5-re van még pár, június 6-ra pedig jócskán akad jegy az évad utolsó premierjére. Kovács D. Dániel/Závada Péter/Varga Zsófia: [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadása az Örkény Színház bemutatója. Szerintünk kihagyhatatlan.
A mi választásaink még: Moliere: A fösvény A szolnoki Szigligeti Színház társulata Mucsi Zoltánnal kiegészülve és az év közben a 6színben látható Kizárólag az utókor számára, amiről már rengetegen zengtek ódákat nekünk, de Martinkovics Máté, Sodró Eliza és Bíró Bence dramaturg miatt tervbe is volt véve.
Kifejezetten kapacitálnánk rá titeket, hogy az általunk már látott előadások közül nézzétek meg a Milfet. Pető Kata színművésznő önvallomásai nyomán írták a Kovács fivérek. Maga Dr. Pető Kata és valóságbeli párja, Rohonyi Barnabás játssza. Ha úgy nézzük, pajzán, vicces, ha úgy nézzük fájdalmas, kegyetlen. Ki-ki ossza be! A Jurányiban játsszák év közben, ott mindig elfogynak a jegyet, ami jó jel.
Márfi MárkTelik című előadása régi kedvencünk. Márfi Márk nem csak kiváló színész, de szárnyait egyre erőteljesebben bontogató drámaíró is. Megrázó, elgondolkodtató, nagyon személyes és nagyon őszinte monodráma, csak ajánlani tudjuk.
Lehet még újvidéki, tatabányai, miskolci, budaörsi, kecskeméti, marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi előadásokat nézni, ha korlátlanok lennének az anyagi lehetőségeink, mi meg is néznénk őket.
Programot hirdetett végre a Szentendrei Teátrum is, már nagyon vártuk, szeretünk hozzájuk járni, színház előtt sétálgatni, kávézgatni. Idén két előadást választottunk magunknak, Bertolt Brecht ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT! című színművét, a Szigligeti Színház Nagyvárad és a Szentendrei Teátrumkoprodukcióját. Brecht még mindig ellenállhatatlan vonzerővel bír számunkra, nagyon kíváncsiak vagyunk Balogh Attila rendezésére. A másik választásunkat a kortárs magyar irodalom és a monodrámák szeretete vezérelte, Halász Rita Margó-díjas írását, a Mély levegőt Pálos Hanna adja elő.
Kecsegtető ajánlat még a PSZICHOTEATRUM: TÁRS/AS/JÁTÉK, Széles Flóra, Takátsy Péter és Xantus Barbara hív minket egy improvizációs, interaktív pszichológiai játék, párkapcsolati témákról. A Purgatórium és a ParadicsomGyabronka József előadásában szintén vonzó, ahogy Widder Kristóf Szenes Hanna életéről szóló rendezése is, a HANNA – szabadesés több szólamban. Mi nagyon szerettük az SZFE végzős zenés színművész osztályának Frontátvonulás című előadását, ha nincs még programotok augusztus 22-re, érdemes ezzel az előadással búcsúztatni a nyarat.
A Frontátvonulás itt is megnézhető, ha valaki nem mozdulna ki Budapestről, Krasznai Vilmos rendezése július 29-én lesz látható. Tovább böngészve a lehetőségeket, már ki is néztük magunknak a A TRIP és a KULT2 cirkuszszínházát, az 1984-ét és a Soltis Lajos Színház Bolond Istókját.
Reméljük, tudtunk segíteni a választásban, tartalmas, színházi élményekben dúskáló nyarat kívánunk!
Miközben a körülmények egyre kilátástalanabbak, a jövő egyre sötétebbnek tűnik, soha nem látott hosszúságú évadot zárunk. Még tegnap este is egy új bemutatónak örülhettünk, a MáSzínház KÖ-TE-LÉk című produkciójának, és még jövő héten is premierre megyünk, a Városmajori Színpadon július 5-6-án lesz látható Kovács D. Dániel rendezése, az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt, ami ősztől az Örkény Színházban lesz megtalálható. Milyen is volt számunkra ez az évad? Leginkább sokszínű. Tele tervekkel, álmokkal, reményekkel, meglepő együttműködésekkel, kétségbeesett segélykiáltásokkal és szomorú elnémulásokkal. Személyesen, a Kétlámpás Blog számára, új lehetőségek évada volt az idei. Két, új felületen is teret kaptunk, műsorunk lett a Tilos Rádióban és itt, a FakTúrán is írhatunk kedvenc mániáinkról.
Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni, merrefelé kalandoztunk az idei évadban, mi keltette fel a figyelmünket, milyen tendenciákat láttunk. Megállapításaink leginkább a budapesti, független csapatokra és a színész-, rendezőképző helyekre érvényesek, rá-ránéztünk ugyan kőszínházi alkotásokra is, de ezek elenyésző részét teszik ki annak a 211 alkalomnak, amikor színház közelébe kerültünk. Kivételt képez a Budapest Bábszínház, ahol az évkezdő tanárműhelytől kezdve az új bemutatókon át a tavasszal közönség elé tárt színházi társasjátékig minden eseményen részt vettünk.
Tilosos műsoraink, eddig kilenc, itt visszahallgathatók:
Urbanovits Krisztina, Nagyabonyi Emese, Egri Márta (Dányi Vica fotója)
Idén is jelentősen képviseltették magukat a női hangon megszólaló, a nők problémáival foglalkozó alkotások. Az anyaság, az életközépi válság, párkapcsolati problémák és transzgenerációs traumák álltak az előadások középpontjában. Láttuk Móga Piroska monodrámáját, az Anyanaplót Csábi Anna rendezésében, és láttuk tőle a Köldökzsinór varietét végre. Pető Kata és Rohonyi Barnabás párosa a Jurányi Házban, a Kovács fivérek által írt színdarab, a MILF játszóiként, az egyik legütősebb kezdése volt az évadnak. Kovács Dominik és Kovács Viktor idén regényíróként is bemutatkoztak, Lesz majd minden című családregényük tavasszal jelent meg. A Stúdió K-ban Homonnai Katalin, Nyakó Júlia és Pallagi Melitta játszotta el Mika Myllyaho Káosz című művét Diego de Brea rendezésében. Különleges feldolgozása volt a témának a bolygóállításra épülő KÖR-RELÁCIÓK című előadás az Élőkép Színháztól a Kettőspontban, érdekes ötlet és pazar látvány. Láttuk a Láthatáron Csoport igazi közösségi élménnyé váló előadását, a Mit ér, ha... címet viselő varietéját, és végül a MáSzínházban Róbert Júlia és Bakonyvári Krisztina életinterjúkból összeállított színpadi szövegét, a KÖ-TE-LÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta” címűt.
Minden előadásnak közös jellemzője volt a finom humor és a kíméletlen szembenézés. Nem csak azért szerettük ezeket az előadásokat, mert rólunk, nekünk szólnak, hanem azért is, mert remek szerepeket kínálnak a középkorú és az idősebb színésznőknek is, akiket a drámairodalom sajátosságai miatt nehezebben találnak meg kvalitásaiknak megfelelő, jelentős feladatok.
Franz Kafka: Jelentés az Akadémiának, Kettőspont Színház
Ács Tamás (Rékasi Károly fotója)
Még mindig nagyon szeretjük a monodrámákat, ezeket a nagyon intim és koncentrált előadásokat. Csodáljuk azt a bátorságot és tehetséget, ahogy a színész, biztosító kötél nélkül, beleveti magát az előadásba, és halált megvető bátorsággal egyre jobban behúzza a közönséget a történetébe. Ismét megfigyelhető, hogy míg a férfiak előnyben részesítik a mások által írt sztorikat, addig a női előadók saját megélésből fakadó szövegekkel jelentkeznek.
Móga Piroska és a fent említett Anyanapló, illetve Szentecki Zita rendezésében Szalontay Tünde előadása, a Született Wágner Emese egyértelműen ilyen, de a Lábán Katalin által írt és rendezett Mariella Mehr élete is nagyon szorosan kapcsolódik az előadó, Rácz Magdi személyes tapasztalataihoz, ahogy ez az előadás utáni beszélgetésből kiderült.
Szerencsénkre egyik kedvenc helyünk, a Kettőspont Színház befogadta Ács Tamás monodrámáit, így az évadban háromszor is gyönyörködhettünk abban a csodás előadóművészetben, amit Ács Tamás képvisel. Az őrült naplója, a Szókratész védőbeszéde és a Jelentés az Akadémiának régóta futó, precízen kidolgozott előadások, amik emellett frissek, az új tér, az új közönség folyamatosan megújítják a produkciókat. A Bergics András közreműködésével létrehozott mesejáték, a Varró Dániel kalandmeséjéből készített A leprikónok átka, pedig azt is megmutatta számunkra, hogy Ács Tamás a gyerekekkel is remekül bánik, és az interaktívabb forma sem jelent számára kihívást.
Szintén jelentős találkozás volt számunkra a Bethlen téri Színház Vendégváró Fesztiválja keretében megismerkedni Lajos Andrással. Egyfelől azért, mert megismerhettük Soóky László drámáit, A Papa különböző hangszereken hegedül, A bőgős fia meg az ördögök és az Egy disznótoros pontos leírása rendkívül hangulatos szövegek, másrészt Lajos András mesélő kedve és innovatív hangszerhasználata egészen lenyűgöző produkciókat hozott létre, nagy ajándék, hogy többször is láthattuk az alapvetően Miskolcon játszó színművészt.
Még vár ránk egy monodráma, amit mindenképpen szeretnénk megnézni az évadban. A Kettőspontban lesz látható június 5-én Szitás Balázs előadásában az Ikrek hava. Csupa jót hallottunk eddig a Radnóti Miklós művéből készített produkcióról, úgyhogy ott a helyünk.
Kösszhasznúsági jelentés, MU Színház, rendezte: Szivák-Tóth Viktor (Éder Vera fotója)
Beerősített ebben az évadban a közösségi színház, mi hat ilyen előadáson vettünk részt, jövőre már muszáj lesz egy KÁVÁ-sat is megnéznünk, ők eddig kimaradtak nekünk. A kedvencünk a Kocsonya Zsófi drámainstruktori vizsgamunkájából kinőtt Örökölt bors volt, ami ötvözte a közösségi színházat a részvételi színházzal és a vacsoraszínházzal. A Paralel Alkotócsoport Köd előttem című produkciója is nagyon a szívünkhöz nőtt, a kezdetektől kísértük a produkció létrejöttét, és egy nagyon megható, szép előadás tette fel a koronát az alkotófolyamatra. Az önkéntességre és a civil aktivizmusra épülő Remény panzióval és Kösszhasznúsági jelentéssel a téma miatt is nagyon tudtunk menni, a szabadúszó léttel foglalkozó Közveszélyes munkakerülők is érdekes tapasztalat volt. Jó, hogy a MU Színház mellett a Trafó és a Jurányi is befogad ilyen előadásokat. Az évad végén láttuk a MáSzínházban a színház állandó szülői színjátszó csoportjának Babérmesék című előadását. Márton Gábor Csaba rendezése az egyik legérdekesebb és legmeghatóbb közösségi színházi esemény volt mind közül. Érdemes lesz keresni a következő évadban is
Évek óta kiemelt témánk a színházi nevelés, szerencsére, idén is sok ilyen előadáshoz, előkészítő és feldolgozó foglalkozással ismerkedhettünk. Az ősz hagyományosan a tanárműhelyek meglátogatásával telt, voltunk a Budapest Bábszínházban, a Trafó Gondolat Generátorában, a Szkéné Rakpartjának programján (ahol bepótolhattuk a Forte Társulat legendás Toldi előadását) és a Pesti Színház Drámalaborjában. A már szintén hagyományosnak mondható Apertúra Tantermi Színházi Fesztiválján láttunk két új előadást, a Stockholmot, ami különösen sokkoló élmény volt és a Nórát. A RUSZT Fesztivál keretében a RÉV Színház Belém égsz című előadása kapcsán vitatkoztunk hosszú órákat. Újra láthattuk a KB35 Színházi Nevelési Társulat Varázsecsetjét, végre a célközönség jelenlétében, ugyanis sikerült őket meghívni egyikünk munkahelyére. Részt vettünk a három napos 6. Tantermi Színházi Szemlén a Jurányiban, jobbnál jobb előadásokkal gazdagodtunk a Hétpróbás Társulat, a DanteCasino, az Independent Theater Hungary és a KB35 Színházi Nevelési Társulat jóvoltából. Végül a Tér12 és az AztaBanda Szabadságra hajlamos című előadásán hozhattunk létre egy március 15-ei iskolai megemlékezést. Ezt még nem sikerült megírnunk, de tervezzük, a többi előadásról és eseményről részletesen beszámoltunk a Kétlámpás Blogon. Reméljük, jövőre is ilyen erős lesz a felhozatal, és minél többet látunk is belőle.
Miből lesz a cserebogár? Erre a kérdésre keressük a választ, amikor felolvasó színházi alkalmakra járunk. Több, később fontossá váló előadással is ilyen formában találkoztunk először, Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki és Dézsi Fruzsina Vid napja című drámáit is így hallottuk először, hogy aztán teljes pompájában is megmutatkozzanak. Idén is kerestük az ilyen lehetőségeket, és remek szövegekkel találkoztunk. A Stúdió K Színházban az évad elején az EURODRAM-mal együttműködve három kortárs dráma fordítását hallgathattuk meg a színház művészeinek előadásában. A román, spanyol és angol drámafordítások megrendezésére Nagy Péter István, Kovács D. Dániel és Viktor Balázs kapott felkérést. Márfi Márk a TELIK után új dráma írásába fogott, ez a Lassúság, amely Mikó Csaba mentorálásával készül, és Szikszai Rémusz rendezte meg a felolvasó színházi formáját. Reméljük, hamarosan hallunk róla. Kárpáti Péter első regényét, a Selinunte Kiadónál megjelent Térkép a túlvilágrólt írta át színdarabbá. A könyvbemutató ennek a szövegnek a felolvasó színházi formája volt, és azóta a darab bemutatásra is került a Trafóban, ahogy erről itt a FakTúrán be is számoltunk. Nagyon szerettük Hodászi Ádám Kikönnyítve című darabját, annyira, hogy nem csak beszámolót, de kritikát is írtunk róla. Nagyon drukkolunk a színpadra kerülésnek.
Benkó Bence – Horváth Szabolcs: A nagy erdő, mely tele van homálylyal, Apertúra
Idén az alkotók egy részének érdeklődése kifejezetten szociológiai volt. Akár a múlt szociográfiai irodalmából indultak ki, akár közelmúltbeli vagy mai dokumentumok, életinterjúk voltak a kiindulási pont, a végeredmény a mai magyar helyzetre erősen reflektáló, nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó művek születtek.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház Kivilágos kivirradtigja Móricz Zsigmond, az SZFE negyedéves rendezői osztályának Puszták népe című előadása Illyés Gyula, az Apertúra Nagy erdője Eötvös Károly műve alapján készült, és már a saját korában is húsba vágó társadalmi kérdéseket vizsgált. A Puszták népe és a Nagy erdő, Regős Simon és Benkó Bence rendezése mindezt olyan minőségben teszi, hogy magasan a mezőny legjobbjai az évadban.
Ezt a vonulatot erősíti a Szkénében Dohy Balázs Eltűntek rendezése, amit Elise Wilk drámájából rendezett, a Klisé Társulat Pass Andrea Újvilág című szövegéből készített előadása vagy a KIMI-ben látható Búcsú című előadás Keserű Imre rendezésében ami a bOdyssey Projekt produkciója, és az alkotók improvizációiból építkezett.
A már említett Köd előttem című közösségi előadásban is kezet nyújt egymásnak múlt és jelen, hogy együtt gondolkodjanak a kivándorlás kérdéséről.
Teljesen mai a páratlanul hiteles BOJZ. A Szkénében látható előadás alapanyagául szolgáló darabot Somorjai Réka írta, aki a gyerekvédelemben dolgozva szerzett tapasztalatait is beleépítette a műbe. Dohy Balázs érzékenyen nyúlt ehhez a nem könnyű témához, fontos és jó előadást hozott létre ismét.
Végül meg kell említenünk a megdöbbentően szórakoztató Szerkesztőség című dokumentumszínházi előadást, amit az RS9-ben láttunk. Calle Fuhr egészen friss színműve egy oknyomozó újságírással foglalkozó online lap és egy osztrák cégóriás küzdelméről mesél az eredeti dokumentumok felhasználásával. Bár itt a téma nem hazai, a folyamatos összehasonlítás, ami a fejünkben fut az osztrák és a magyar működés közötti különbségekről, mégis ebbe a blokkba sorolja a produkciót. A tematikai hasonlóságon túl egy csoportba sorolja ezeket az előadásokat az is, hogy kivétel nélkül többször nézősek, sokat tartogat második látásra is mindegyik.
Volt egyszer egy Király Színház, Kacsóh Pongrác Színház (plakát: Gencsev Gábor)
Új, és számunkra is meglepő fókusz lett a zenés produkciók világa. Nem igazán vagyunk otthon az operettek és musicalek között, de meglepetésünkre, rendkívüli módon élvezzük őket, és sokat tanulunk. Tavaly nyári kedvencünk, az Üvöltő szelek musical változata helyet talált az Eötvös 10-ben, így újra meg tudtuk nézni, és itt is elvarázsolt minket.
Elmerészkedtünk az Eiffel Műhelyházba, hogy belenézzünk Novák Eszter és Selmeczi György osztályának Operett-maratonjába. A Szép Heléna megvalósítása nagyon tetszett, szívesen megnéznénk a többit is, egyszerre csak fél távig bírtuk figyelemmel. Nagyon kíváncsiak voltunk a szintén SZFE-s negyedéves prózai osztályának Vedd le a kalapod a honvéd előtt című Erdélyi Mihály operettjére Bezerédi Zoltán rendezésében. Érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk, és még jobban megszerettük a csapatot. És ha már így rákattantunk az SZFE felsőbb éveseire, megnéztük Csáki Benedek két musical rendezését, a Chicagót és a Cabaret-t is.
Más műfaj, de még mindig zenés: nagyon szerettük az ötödéves zenés színművész osztályának Frontátvonulás című előadását, ami hatalmas siker, rengeteg helyen játszották már, reméljük a széria tovább folytatódik.
Azért operett témában igazi szakértőkhöz is fordultunk. A Kacsóh Pongrác Színház idén három produkciót is bemutatott, és mi mind a hármon remekül szórakoztunk. A Volt egyszer egy Király Színház és a János vitéz120 műfajtörténetileg is rendkívül érdekes, szívesen képezzük tovább magunkat az operett arany- és ezüstkorának izgalmas történéseiből. A harmadik bemutató a Marica grófnő kamaraoperett változata, egy egészen új librettóval, be kell valljuk, nekünk nagyságrendekkel jobban tetszett a koncepció, mint a videóról hozzánézett Operett Színházi megvalósítás. Jó lenne, ha mindhárom produkció esélyt kapna, hogy kifussa a formáját.
Weill – Gay – Hauptmann – Brecht: Háromgarasos opera, Keleti István Művészeti Iskola, rendező: Nyáry Pál
Szilágyi Barnabás, Bognár Gábor, Déri Johanna, Laczkó Tamara, Kiss Dorina, Bolla Gábor (fotó: Molnár Anna)
Nem azért nézzük a színész-, rendező- és színházcsináló tanoncok előadásait, mert szeretnénk képbe kerülni arról, kik lesznek a kedvenceink a jövőben, hanem azért, mert ezek a fiatalok már most a kedvenceink, olyan minőségű munkákat tesznek le az asztalra, amit sok színház megirigyelhetne.
A Színház és Filmművészeti egyetem negyedéves prózai osztálya és a fizikai színházi rendező és koreográfus osztály az évad legemlékezetesebb előadásait rakta össze. Különleges látásmódú rendezőkkel ismerkedtünk. Regős Simon Puszták népe rendezéséről már volt szó, de a párhuzamos osztálynak összerakott Lassúságot is nagyon szerettük. Juhász Tibor Ferenczy-Nagy Boglárkával valami csodát művelt Racine Mithridatész című drámájával. A Mithridatész halott?-at láttuk a legtöbbször az évadban, háromszor is kedvünk támadt hozzá. A produkció előadásról előadásra fejlődik, a koncepció és az átírás zseniális már a kezdetektől. Nagyon fontossá vált számunkra Ferenczy-Nagy Boglárka rendezése, a Csongor és…Belső utazás bizonytalan úticéllal, ami végre adott számunkra egy ellentmondás-mentes értelmezést Vörösmarty drámájára, amivel eddig nem nagyon tudtunk mit kezdeni. És az előadás kapcsán arra is rádöbbenhettünk, milyen remek író Csernai Mihály. Lehel Vilmos egy elképesztően jól meghúzott, feszes, ritmusos Tangóval örvendeztetett meg minket. Csáki Benedek musical-rendezéseit is említettük már. Nagy Péter István a prózaisokkal dolgozott igen eredményesen. A vihar kapujában és a Troillus és Cressida a fizikai színház magasiskolája. Remek élmény volt Bagossy Bálint Írtás rendezése. A nagyon nehéz Thomas Bernhard-anyag okosan, követhetően és szórakoztatóan került színpadra.
Emlékezetes freeszfe-s előadásokat is láttunk. Komáromy Bese Soha jobban című írása és rendezése nagyon megfogott minket, nehéz téma, remek megvalósítás, és igazi együttműködés a két színészképző intézmény között, hiszen Nyomárkay Zsigmond az SZFE negyedéves prózai osztályának hallgatója, Pereznyák Nikolett pedig freeszfes. Gálhidy Sára hihetetlen helyekre komponál olyan előadásokat, aminek látványvilága, szövege, castingja és koncepciója egyaránt profira vall. A 21. utca és a A férfi hirtelen elkomorodik, a nő fázni kezd, nem ölték hát meg magukat vitathatatlanul a legnagyvonalúbb és legunikálisabb előadások voltak számunkra az évadban. Szerettük Juhász Maja Kedves Isten! című előadását, üde, önazonos produkció.
A Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium is a törzshelyünk lett az évadban. A Háromgarasos opera igazi mester- és csapatmunka. A fillérekből összehozott színpadkép és jelmez a rendező Nyáry Pál, a látványtervező Molnár Anna és a játszók közös munkája. A jól működő térhez remek játék társul. Végre láttunk egy működő Koldusoperát, már majdnem elvesztettük a bizodalmunkat abban, hogy ezt a művet érvényesen és izgalmasan színpadra lehet rakni. Nagyon tetszett nekünk a Bűntény a Kecskeszigeten Kőváry Katalin és Bolla Gábor rendezése és Pintér Béla Szutyok című drámájának KIMI-s változata. Hódi Virág Noémi első színművének, a Boncinak színrevitelében is a KIMI volt és mostani diákjai működtek közre.
Érdemes figyelni a pécsi OSZIP-ra, az Apertúra Bázison láttunk tőlük egy Srály-parafrázist Megmihálylottak címmel Benkó Bence rendezésében. Néztünk Pesti Magyar Színiakadémiásokat, Fábián Péter dolgozott velük a Sárga csikón. Népszerű volt Lorca Vérnásza, két teljesen eltérő, de egyaránt emlékezetes előadást is láttunk belőle, a Károli Gáspár Református Egyetem drámapedagógus hallgatóitól és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tizenegyedikes osztályától. Jó élmény volt a Kettőspontban a Forrai Metodista Gimnázium végzős drámásainak előadása Brecht Rettegés és ínségéből.
És a végére néhány legleg az évadból, olyan előadások, amik valamiért nagyon fontosak lettek nekünk. A szerkesztőségen belül vita alakult ki, hogy melyik volt számunkra az évad legfontosabb előadása. A „versenyt” az Apertúra Nagy erdő, mely tele van homálylyal című előadása nyerte a másik Apertúrás bemutató Az ítélet: halál előtt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy számunkra az évad legtöbb élményt adó helye az Apertúra Bázis volt. Hónapról hónapra vártuk a hírszínházukat, itt láthattuk az évad leginnovatívabb előadását, a Tér12 játékszínházát, a K(i)útkeresőket, és itt búcsúztunk el az XX84-től, Sipos László Márk és Berényi Nóra Blanka előadásától.
A szívünket leginkább megolvasztó előadás a Budapest Bábszínház Péntek úr csodálatos barátai lett, nem véletlen, hogy innen vettük rádióműsorunk címét is, és Tatai Zsolt hangját is belecsempésztük a szignálunkba. A legjobban a Stúdió K színház Prudentia Hart különös kivetkezése című előadásán szórakoztunk. A legsűrűbb atmoszférát Iványi Domokos Genet-rendezésén, Az erkélyen tapasztaltuk az Auróra pincéjében. Leginkább tátva maradt a szánk a The Flock Project vertikális táncszínházán, reméljük, újra átélhetjük. A legmeglepőbb, de mégis kiválóan működő műfajválasztásnak a Budapesti Anarchista Színház Anonim Szerelmesek című előadását tartottuk, a retrofuturista kémdrámát az RS9-ben keressétek! Az évad fölfedezése az Imposztor Színházi Társulat, nagyon tetszett mindkét eddig látott munkájuk, a Betiltott etűdök archívuma és a Sosevolt semmise is, keresni fogjuk őket a Bethlen téri Színházban a továbbiakban is.
A nyarat a Városmajori Színpadon és a Szentendrei Teátrumban töltjük, tartsatok velünk!
Ha támogatói jegyet vásárolsz valamelyik előadásra, azzal megnézheted a másikat is!
