Fotó és tudósítás: Rékasi Attila, képünkön a nagy sikert arató Naps (a 90-es évek kultikus képzőművész zenekara újratöltve)
Igazi fesztiválhangulat fogadott bennünket a Miksa Bálint és művésztársai által hatalmas munkával és anyagi áldozattal életre hívott, a családokat is megszólító fesztiválon. Számomra különösen izgalmas volt az indusztriális, „filmdíszlet”-hangulatú gyárépületek főutcáján sorjázó műtermek, valamint a kulturális és zenei helyszínek között hömpölygő, vidám tömeg látványa.
Mindenütt – kint és bent egyaránt – kisebb-nagyobb beszélgető „civilek”, valamint a rájuk kíváncsi nézők és hallgatók csoportjai váltották egymást. Mosolygó, egymásnak köszönő, kíváncsi és értő fesztiválozók töltötték meg a teret.
Filip bemutatótermében most jártam először; tőle tudtam meg, hogy leginkább a dizájn foglalkoztatja. Tárgyaik igényes, kreatív munkák – érdemes időt szánni a különleges hangulatú terek felfedezésére, ahol a felkért lemezlovasok „hangművészeti” produkcióit is élvezhettük.
A tucatnyi műteremben hivatásos művészek legfrissebb alkotásait láthatjuk, miközben lehetőség nyílik a nyitott, befogadó alkotókkal való személyes találkozásra is. Az érdeklődőket – akár vásárlási szándékkal érkeznek – örömmel fogadják.
Miksa Bálint festőművész ezúttal énekesként is újra bemutatkozott az Atno terében: több évtized után ifjúkori zenekarával adott a fesztiválhoz méltó, lendületes koncertet. Saját, fiatalkori dalaik meglepő frissességgel szólaltak meg – számomra egyértelműen igazolták időtállóságukat. A Naps nevet viselő formáció, a „90-es évek kultikus képzőművész zenekara újratöltve” ötlete telitalálatnak bizonyult; nem túlzás azt állítani, hogy a koncert fergeteges sikert aratott.
A koncert után kérdésemre Miksa Bálint elmondta: fesztiváljuk nem titkolt célja a „művészeti találkozás” megteremtése mellett az is, hogy felhívja a figyelmet erre a különleges területre – akár a döntéshozók, a politika irányába is. Ez a fantasztikus művészközösség ugyanis egy, sokak által ellenzett lakóparképítési projekt árnyékában próbálja megőrizni sajátos hangulatát: egy zárt, mégis nyitott, Soho-ízű, magas minőséget képviselő, szerethető és befogadó közeget.
Rékasi Attila, Újpest
Képek a DOKK Studio és a Filip tereiről fotók Rékasi Attila
Ázott, kissé félelmetesen rejtélyes, de életteli mesevilágban járunk, ahol úgy tűnik, könnyű lehet művészként gyökeret verni. Ez így is van, bár számolni illik azzal is, hogy kemény viszonyokat kell itt ehhez a szükséges mértékben megpuhítanunk. Ez a százötven éve emberi hódítás alatt álló, tragikus történetekben is törődött mikrovilág a nehézségeken edződött, ezért nagyon is különleges művészi értékek, újító szellemi energiák egyik fontos származási területévé vált. Nem véletlen, hogy jóval előttünk már Mednyánszky László, majd Derkovits Gyula is alkotott itt. A vizek, a hajók látványa, a fénybeli és természeti tünemények, a közvetlenül körülöttünk működő indusztriális cégek barátságos dolgozói, a hajós emberek, még tágabban a körülölelő, nyüzsgő vízparti élet örömteli lehetőségei tényleg segítik azt, hogy élhető művészlétet alakítsunk itt ki. Továbbá fontos, hogy a HELY egy (fél-)sziget. Ez egy bizonyos fokú elzártságot, a zajos és egyre embertelenebb külvilágtól való függetlenség illúzióját adja. A képzőművészek elemi joga és érdeke a szabadságuk, az öntörvényűségük, sajátos életritmusuk megélésének a lehetősége, amit a Népsziget, pontosabban annak északi, Újpesthez tartozó, a régi Mahart hajójavító területére eső része, evidensen megad. Művész szemmel az is külön előnyt jelent, hogy innen percek alatt elérhető a metró, ami gyors kapcsolatot jelent a belvárossal. A kortárs képzőművészek, festők, szobrászok, fotósok, keramikusok és designerek itt sok féle formációban alakították ki műtermeiket és hoztak létre egy sajátos, laza kapcsolati hálózatot. Figyelnek, számíthatnak egymásra, segítik egymást, néha összefogva is szerveznek eseményeket, akciókat, tárlatokat, ahogy korábban a Colony Fesztiválokat, újabban a Népsziget Kult összművészeti ünnepeit. E TETTek által rajzolódik fel a Népsziget Budapest kulturális térképére. Közben maga a HELY szelleme is tanít valamire: Arra inspirál, hogy a külső elvárások helyett azt tartsuk a legfon-tosabbnak, amit magunk tanulunk meg, dolgozunk ki, amit megfigyelünk és végiggondolunk, amiért megküzdünk, amit kiépítünk, amiért együttműködünk. Így megóvó, szabad, barátságos, szerethető világot, jövőt alkotó erőt képviselhetünk. Most, azaz 2026. Május 15-én és 16-án, a Népsziget Kultfeszten is TETTlegesen mutatjuk meg, hogy ezen a HELYen mindez lehetséges.
A fesztivál programja:
Mikor? Május 15–16, péntek-szombat Hol? 1044, Budapest, Zsilip utca 9.
Az eseményen való részvétel ingyenes. A program folyamatosan bővül.
Május 15. PÉNTEK: - 17:00: Kalas Zsuzsa megnyitója a Vészkijárat galériában - 17:00–23:00: Nyitott műtermek program - 18:00: Tetthely című közös kiállítás megnyitója a régi Skurc műteremben
– Folyamatosan: A Vészkijárat Műteremközösség kiállítása a Vészkijárat Nagyteremben - 20:00: Naps (a 90-es évek kultikus képzőművész zenekara újratöltve) koncert: Atno - 22:00–09:00: Oázis: Atno (Az ezen az eseményen való részvétel kivételesen jegyvételhez kötött)
– További szabad afterpartyk a nyitott műtermekben, +meglepetés Filipnél
Május 16. SZOMBAT: - 16:00: Dömötör László (költő) „Ez kész cirkusz” c. előzetes könyvbemutatója. Közreműködik: Lakatos Emília légtornász: Vészkijárat Nagy Terem - 17:00–21:00: A Zsenge műhely kerámia workshopja - 17:00–23:00: Nyitott műtermek program és a Tetthely című kiállítás látogathatósága - 20:00: Baló Sámuel trió záró koncertje
Résztvevők: - Vészkijárat Műteremközösség: Miksa Bálint, Dömötör Sámson László, Nagy Edit, Kozák Kata, Kotormán Ábel - Dokk Stúdió: Takács Rozi, Cseh Dani, Kármán Virág, Bálint Norbert László, Rozman Csenge, Garancsi Tilda, Mincu Arnold Alen, Tolmár Bence, Manila Nicholas, Török Tekla - Atno - Továbbiak: Kecső Kristóf, Szaka Vivien, Nunkovics Róbert, Lakatos László, Antal Malvina, Péli Barna, Anna Riabchevskaia, Éles Lóránt, Berkes Csilla, Kiss Géza, Ana Fischer (Halász Anna), Mizsei Lili, Fülöp Tímea, Vim, Majoros Áron, Kalas Zsuzsa, Dr Gálosi Adrienn
Kritika és fotók Sárosi Mátyás Zsolt Televény című kiállításáról: Rékasi Attila
Az újpesti hajógyár apokaliptikus épületrészletei remek hangulati hátteret adnak a Vészkijárat Galéria legújabb, május 12-ig látogatható tárlatához, amely Miksa Bálint vezetése alatt vált bejáratott kiállítótérré. Mindezt azért gondolom így, mert Sárosi Mátyás Zsolt képei csak első pillantásra tűnnek idilli természeti ábrázolásoknak. Ha hosszabban időzünk a képek előtt, feltűnnek azok a rejtett, „shakespeare-i” attribútumok, amelyek világunk pusztulására reflektálnak.
A kortárs művészetben egyre dominánsabban jelenik meg az elmúlás, valamint az ember által okozott természeti pusztítás narratívája. Sárosi kiállításán ezt a gondolatvilágot a burjánzó, cizellált, ám elmúlónak is értelmezhető növényi és tájrészletek, illetve a bennük „elrejtett” emberi maradványok vagy az emberi kultúra szimbólumai jelenítik meg.
Első pillantásra grafikáknak gondolhatnánk a kiállított, nagy méretű táblaképeket, ám közelebbről szemlélve inkább tusalapú, festészeti igényű rajzokként írhatók le – bár nem kívánok technikai kérdésekben végső ítéletet mondani. A művek magas esztétikai minőségről és stabil, magabiztos technikai tudásról árulkodnak.
A kiállított képanyag egységes, jól installált, ami tovább erősíti azt az érzetet, hogy egy hivatásos, figyelemre méltó művész tárlatán járunk.
Az interjút Rudolf Dániel készítette, fotók: Rékasi Attila
Rudolf Dániel:Az új kiállításodon az elmúlt egy-két év műveiből láthatunk egy összeállítást. Hogyan jellemeznéd ezt az alkotói időszakodat? Milyen új (vagy éppen régi) irányokba mozdultál el az elmúlt években, és hogyan jelenik ez meg a kiállítás anyagában?
Rékasi Attila: Igen, friss munkákat fogok kiállítani. Sok anyagom van, sokat dolgozom, fotózom, 4-5 kiállítási anyag általában van a fiókomban. Most kifejezetten az autonóm képzőművészeti szemléletű legfrissebb munkáimból lesz egy kis válogatott anyag. Ez az alkotói időszakom az eddigiekre építve egy új, általam kikísérletezett technikára épül, de klasszikus digitális fotóexpozíciók is vannak a képek között, amiben semmi beavatkozás nincs. Egy új irány, hogy egyfajta fényszobrászati jellegű vonalat próbálok behozni a művészetembe.
Gyakran hangoztatod, hogy a fényképezésre elsősorban képzőművészetként tekintesz, a fizikai látvány „transzformációja” izgat elsősorban. Mit értesz pontosan ezen?
Röviden azt, hogy számomra a fényképművészet az nem a „pillanat művészete”, hanem egy ugyanolyan szerkesztésen, előre elgondoltságon, illetve intuitív improvizáción alapuló folyamat, mint mondjuk a festészet. Kézműves munka akkor is, ha digitálisan készítem.
Közismert rólad, hogy évtizedek óta foglalkoztat a tér, mint sajátos fizikai vagy éppen mentális forma megragadhatósága, ábrázolhatósága. Miért éppen a TérFoglalók címet kapta az új tárlat, és hogyan kapcsolódik ez a művészi irányodhoz, érdeklődésedhez?
Igen, a régebbi képeimnek is gyakori témája volt a minket körülvevő, vagy az éppen bennem élő térképzetek világa. Azt gondolom, hogy mindennek, ami létezik, legyen az élő, élettelen, vagy csak egy bonyolultabb gondolat, a tér, legyen az konkrét vagy elvont, ad valóságot. A képzőművészet gondolati alapja a térelemekben való gondolkodás, minden motívum vagy szín, ami a képtérre kerül, az kontextusba helyeződik, meghatározza a teret, vagyis nemcsak azonnal kontextusba lép a többi képalkotó elemmel, de a puszta ottlétével új tereket hoz létre. Az én olvasatomban tehát elfoglalja a teret. Ezt a dinamikát én gyakran egyfajta „táncként” fogom fel, aminek ritmikai és időbeli elmei vannak. A klasszikus fotóimon például olyan „jeleneteket” ábrázolok, ahol az adott látvány abban a fényben, abból a látószögből egy szabad, de akár egy adott asszociációt indíthat el, vagy egy szokatlan létezésre világít rá. Így kapcsolódik a művészetemhez.
A kiállításon olyan különleges fotográfiai technikákkal készült alkotásokat is bemutatsz, melyeket te kísérleteztél ki. Mesélj ezekről bővebben!
Annak idején fiatalon a Debreceni Egyetem pedagógiai karán fotóművészeti témából írtam a szakdolgozatomat. Már akkor nagyon érdekelt, meddig marad meg egy művész kísérletező kreativitása, nem gondoltam volna, hogy én még ötven évesen olyan technikákat tudok behozni a munkáimba, aminek nincs előzménye. Lehet, azért adatott ez meg, mert mindig is a kísérleti fotográfia érdekelt, nagyon fiatalon letértem a klasszikus utakról, így próbáltam egyedi alkotásokat létrehozni.
Köztudott az is, hogy nem vagy tősgyökeres újpesti, mégis otthonodként tekintesz Észak-Pestre, a IV. kerületre. A kiállításon megjelennek a Berda Józseffel kapcsolatos Az újpesti Szindbád című írásod reflexiói is. Mit érdemes tudni erről a kapcsolatról?
Debrecen mellett Derecskén éltem és alkottam negyven éves koromig. Az alföldi embert lenyűgözik a dombok, a hegyek, a folyók, a vad erdőségek, a hajók látványa, úgyhogy szinte azonnal szerelembe estem Újpesttel. Boldog vagyok, hogy itt találtam meg több mint öt éve az otthonom. Minden nap úgy érzem, hogy nyaralok, rengeteget vagyok a Dunánál és barátaimat, művész kollégáimat is igyekszem ide csábítani, akiknek mindig megemlítem „elődömet”, az Újpesti bohém Berda Józsefet, akire emlékezve írtam meg Az újpesti Szindbád című novellámat. Ehhez az írásművemhez pedig több Újpesten készült fotográfiám is kapcsolódik.
Pár éve az ötvenedik születésnapodat ünnepelted egy tárlattal, de úgy tűnik, azóta sem csökken a tempód. Mik a terveid a következő évekre, hol láthatjuk a jövőben még a műveidet?
Az Újpest Galéria is meghívta 50/30 jubileumi tárlatomat két éve, remélem ha idén nem is, de jövőre újra ki tudok állítani itt. Nemrég a Caffart Képzőművészeti Egyesület, amelynek alapítója vagyok, két képemet is kiállította ugyanitt. Jövőre több tematikus kiállítást is szeretnék a több mint harminc éve épített fotóarchívumom képeiből, például a kereszteket ábrázoló fotósorozatomból, ehhez keresek galériákat.
Fekete Attila fotókiállításán Pokorny Szilárd író gondolatébresztőjét adja elő (fotó: Rékasi Attila, eredeti kompozíció a cikk végén)
Beindult a kiállítási szezon is: a Kettőspont teátrum nézőtéri galériájában április 19-ig tekinthetik meg az előadások, programok alkalmával Fekete Attila fotográfus A magyar foci látképe című fotókiállítását, mely görbe tükröt tart a magyar labdajátékot preferáló hatalomnak.
A sikerdarabok, mint a Senki se mer egyedül élni (Formanek–Pusztai), illetve a Pierrot és Prigozsin (Ács–Formanek), áprilisban is debütálnak újdonságokként a Ráday utcai játszóhelyen. Mindjárt a hónap elején, 4-én bemutatkozik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem vizsgaelőadása, az Ibusár: a Parti Nagy Lajos–Darvas Ferenc-darabot Dögei Mátyás rendezte.
Koncertek, flamencoest, Cseh Tamás dalköltészete mellett Rékasi Attila fotóművész legújabb alkotásait is megtekintheti 25-től a színházba betérő művészetkedvelő közönség a sokszínű tavaszi vitalitás összművészeti forgatagában.
Az 1962 óta ünnepelt színházi világnap idei üzenetét Willem Dafoe fogalmazta meg.
Színészként és színházi emberként továbbra is hiszek a színház erejében. Egy olyan világban, amely egyre megosztottabbnak, kontrollálóbbnak és erőszakosabbnak tűnik, a mi feladatunk az, hogy elkerüljük a színház leértékelődését: ne csak egy kereskedelmi vállalkozás legyen, ami figyelemelterelő szórakoztatásra épül, és ne is csak a hagyományok száraz, intézményes őrzője, inkább erősítsük azt a képességét, hogy embereket, közösségeket, kultúrákat kapcsoljon össze – és mindenekelőtt, hogy kérdéseket tegyen fel arról, merre tartunk…
A jó színház rákérdez a megszokott gondolkodási mintáinkra, és ösztönöz, hogy elképzeljük, mire vágyunk igazán. Társas lények vagyunk, biológiailag a kapcsolódásra teremtve. Minden érzékszervünk egy lehetőség a kapcsolódásra és ezeken keresztül válik egyre világosabbá, hogy kik is vagyunk. A színház mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk.”
A teljes üzenet sok helyen olvasható, mi most kedvenc irodalmi portálunkat, a Literát választottuk forrásul.
Az ünnep alkalmából olyan eseményeket ajánlunk, ahol a részvétel igen intenzíven megélhető, a közönség nem csak befogadóként, hanem többé-kevésbé cselekvőként van jelen. Willem Dafoe úgy fogalmaz: „…a tanúként jelenlévő közönség ad a színháznak értelmet és életet.” Az általunk választott előadások ennél is tovább mennek, és valamilyen módon közös alkotásra hívnak.
Március 29-én színházi társasjátékra hív az ANTRO. A 2048-ban játszódó történet bírósági tárgyalásán védőként vagy vádlóként vehetünk részt. Kinek mi a felelőssége, hatóköre a világméretű ökológiai katasztrófa bekövetkezésében? Létezhetett volna hatékony stratégia a megakadályozására? Bűnös-e az a szülő, aki egy élhetetlen világot hagy az utódaira? Hasznos lehet eljátszadozni a gondolattal 2026-ban, hogy 2048-ban ne kelljen élesben is szembesülnünk a helyzettel. Amellett, hogy sokat gondolkodtunk ezeken a kérdéseken, nagyon jól is szórakoztunk, a 2048 – A fiktív per egy remekül összerakott, részletgazdag színházi társasjáték.
Április 8-án és 9-én újra Keleti Blokk az Eötvös10-ben. Regős Simon rendezése a részvételi színház elemeivel kísérletezik kőszínházi keretek között. Kadét jeggyel hagyományosabb formában is befogadható az előadás, zarándokként azonban a színpadi történéseket testközelből figyelhetjük meg, megalkothatjuk azt a bulizó tömeget, akik között a fiatalok története kibontakozik. Nagyon izgalmas, nyugtalanító előadás a Keleti Blokk, kétségtelenül az évad egyik legnagyobb dobását követte el a Sirokkó Szövetkezet.
Rengeteg helyszínen megrendezésre kerül ebben a hónapban is a Fiatal Drámaírók Házának pályázatára érkezett vadonatúj egyfelvonásosok felolvasó színházi estje. Budapesten a MU Színházban találkozhattok az Okuláré Projekttel április 21-én. A nézőközönségen igen sok múlik, a különböző helyszíneken jelenlévők összesített szavazatai döntik el, ki lesz a forduló győztese. A drámák kötetbe is kerülhetnek, és arra is van esély, hogy egész estés produktummá fejlődjenek, mint az legutóbb Rédei Roland A szórt kövesen című etűdjével történt, ami Szahara címen immár több előadást megért produkció. Nézőként és alkotóként is érdemes csatlakozni ehhez a remek kezdeményezéshez. Mi is időről-időre becsatlakozunk a sorozatba.
A Freedomban április 27-én az imposztor Színházi Társulat interaktív improvizációs előadásán, az Apropón vehettek részt. Nem csak a születendő mű címét adja a közönség, de sokszor a történet menetét is befolyásolhatja. S. Papp Máté moderátor-rendező rendre megszavaztatja a közönséget, legyen szó a szinopszisról, casting-kérdésekről, váratlan fordulatokról. Hogy még több meglepetés érje a játszókat, arról a jeltekerészeti sorsolgány gondoskodik, amit ha megteker a moderátor, akár még a nézők bevonására is sor kerülhet. A történet mindig más, a hangulat azonban mindig fergeteges, az élmény egyedi és megismételhetetlen. Mi a legelső alkalomról írtunk.
Idén tizenkettedik alkalommal rendezi meg a tatabányai Jászai Mari Színház MOnodráma és STúdiószínházi FESZTiválját, a MOST Fesztet. Öt napon át nézhetnek jobbnál jobb előadásokat az érdeklődők. Idén a szakmai zsűrit Danis Lídia, színésznő, a Jászai Mari Színház társulatának tagja, Háy János, József Attila-díjas író, drámaíró és Papp Tímea, színikritikus alkotják, mellettük egy közönségzsűri is működik, akik saját szempontjaik szerint veszik szemügyre az alkotásokat. Nagyon szép és informatív honlap is társul a fesztiválhoz, az eddigi fesztiválok meghívottjait és díjazottjait is érdemes átböngészni, sok előadás még mindig elérhető az elmúlt évek fesztiválkínálatából. A fesztivál olyan biztos kézzel válogat, hogy például a 2016-ban díjazott Egyasszony című előadást még mindig érdemes műsoron tartani, akkora iránta az érdeklődés.
Crespo Rodrigonak, a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatójának gondolatai a fesztiválról:
„Mindig nagy öröm végignézni a beküldött előadásokat és látni, milyen témák foglalkoztatják a színházi embereket. A MOST FESZT kifejezetten a kísérletező, formabontó előadások fesztiválja, így minden produkció friss, olyan témákat dolgoz fel, amelyekkel a klasszikus színházban kevésbé találkozhatunk. Az is gyakori, hogy a jelentkezők ismert színműveket gondolnak újra teljesen egyedülálló módon, gyakran az interaktív színház eszközeivel is élve. A MOST FESZT 2026 programja izgalmas és sokszínű, melyben a személyes sorsok, a női és férfi életutak, az alkotói megszállottság, az önismeret és a társadalmi kérdések mind fontos szerepet kapnak.”
Idén is erős a felhozatal. A nyitónapon a Tér12 és a Szkéné Színház közös produkciója, a Leláncolt Prométheusz, valamint a KV Társulat és a MASZK A színházcsináló című előadásai lesznek műsoron. Március 26-án a FÜGE és az Orlai Produkció hozza el a Legjobban a nőktől féltem című monodrámát, és a Trafós Kaspart. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Színház és Film kar és a ZIZ – Art and Social Area előadása a 1715380.NŐ nyitja a harmadik napot és az Az Exit Generáció és a FÜGE Produkció közös munkája, a MÁR NEM ÁLMODOK VELÜK– a gyermekvédelemről, valós beszámolók alapján –egy másik valóság egy részben is ekkor lesz látható. Március 28-án az UNIKORNIS, a Veszprémi Petőfi Színház előadása és a Kék Tesla, a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum közös részvételi színházi előadása lesz műsoron. Végül, de nem utolsó sorban az Aradi Kamaraszínház három előadása is a fesztiválon vendégeskedik. Valamint lesz koncert, borkóstoló, heje-huja, vigalom.
Külön örömünkre szolgál, hogy több előadás ajánlásához is felhasználták a szervezők a kritikáinkat.
Nagyon kíváncsiak leszünk a szakmai zsűri és a közönségzsűri véleményére. Jó szórakozást kívánunk minden nézőnek!
Sue Giles, az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszövetség elnökének üzenete a 2026-os Gyermekszínházi Világnap alkalmából a kultúrához való hozzáférés jogára fókuszál.
„A 18 év alattiak a világ népességének mintegy 29%-át teszik ki. Ennek ellenére ez a jelentős csoport sok társadalomban pusztán életkora miatt kulturális marginalizációt szenved el. A gyermekek különösen kiszolgáltatottak: kevés hatalommal, anyagi forrással és választási lehetőséggel rendelkeznek, és nagymértékben függenek a körülöttük élő felnőttektől, valamint azoktól, akik helyettük döntenek.”
” A gyermekeknek és fiataloknak szóló, velük és általuk létrehozott művészet a kulturális ökoszisztéma alapvető része. Itt formálódnak a fiatal elmék és lelkek, itt alakul ki a kritikus közönség, és itt válhatnak a fiatalok aktív kulturális résztvevőkké.”
Akik követik a Kétlámpás Blogot, észrevehették, hogy milyen nagy figyelmet fordítunk a színházi nevelési előadásokra, próbálunk minél több ilyen produkcióról hírt adni. Hiszünk benne, hogy az egyik leghatékonyabb pedagógiai eszköz, ami nem csak a színházművészetet élvező közönség kinevelésére alkalmas, de ideális gyakorlóterepe a demokratikus nevelésnek is. Közösséget épít, vitakultúrát fejleszt, elmélyíti az önismeretet, fejleszti az empátiát.
A színházi nevelési és a gyerek-előadásokról szóló írásainkat itt tudjátok elolvasni:
Néhány olyan előadásról és eseményről ejtenénk szót a világnap apropóján, amin tervezünk részt venni. Holnap, a Színházak éjszakája keretében a Szkénébe is elmegyünk, hogy megnézzük a Tér12 bábmeséjét, a Tsepabud – Gólemek városát.
„Bábmesénkben arra keressük a választ, hogy milyen hangon lehet megszólalni, ha érkezik valaki a közösségbe, aki más, mint mi vagyunk. Az idegen érkezése mindig megbolygatja a csoportdinamikát, de mi kell ahhoz, hogy a csoport befogadja az érkezőt. És mi kell ahhoz, hogy kitaszítsa. Milyen szerepe van ebben a csoport vezetőjének, a csoportban megszokott beszédmódnak, hiedelmeknek.”
Idén is megrendezésre kerül a Jurányiban a Tantermi Színházi Szemle, immár hetedik alkalommal. Találkozhatunk majd a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, az Antro, a Láthatáron Csoport, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, a RÉV Színház, és egyéb formációk egy-egy előadásával. Izgalmas két nap elé nézünk, már nagyon várjuk.
A Janikovszky Éva – emlékév keretében hozta létre a Sicc Production Velem mindig történik valami című előadását, melyet Budaörsön nézhettek meg. A tíz éves kortól ajánlott előadást Novák Eszter rendezte. Kamaszpanasz sok zenével.
Április elején mutatja be a Budapest Bábszínház az egyik kedvenc Lázár Ervin meseregényünket, a Berzsián és Didekit. A címszerepeket Pethő Gergő és Pájer Alma Virág játsszák, de a legkíváncsibbak Tatai Zsolt Áttentő Redázára vagyunk a szereposztást végigpörgetve.
Adjatok virágot, mindegy, ha vágott, mindegy, ha tépett, Ribizli feléled.
Vigyétek el a gyermekeket a színházba – vagy vigyék el a színházat hozzájuk!
„Diogenész embert keres a parlamentnél” fotó és illusztráció: Rékasi Attila (szoftver: Chat GPT)
Izgalmas, az OGY-választás előtti programkavalkádot ajánlunk: Diogenésszel (Formanek Csaba), a Szókratész védőbeszédével (Ács Tamás), valamint a „Vihar” című, Shakespeare írása nyomán készült előadással (Karaván Antikatartik társulat), premierrel. Ez utóbbi előadás először mutatkozik be a Ráday utcai teátrumban; a darabot Nagy Mátyás rendezi. A Debreceni Egyetemi Színház (DESZínház) vendégjátéka is most landol itt első ízben.
Mindezt megfejeli egy izgalmasnak ígérkező könyvbemutató Száraz Szofi Greggel. Beláthatja, kedves olvasóm: lesz itt mit választani — ha nem is OGY-t. Jobb!
Rékasi Attila, Újpest
Kettőspont Színház közleménye: Ismét beindulunk!
A belépős programokra itt vehetsz jegyet / bérletet: https://www.kettospont.org/jegyek Az Emberkereső Turné előadásai ingyenesek, helyfoglalás (ajánljuk): info@kettospont.org
Egy néző elmondása szerint a Kettőspont Színházban élő zongorakísérettel előadott, dramatizált sanzonesten nemcsak a feledhetetlen Edith Piaf dalaihoz kapcsolódhatunk, hanem a művésznő tragikus szerelmi életéhez is hiteles, lelki és emberi közelségbe kerülhetünk. Természetesen a legismertebb Piaf-dalok sem maradtak ki a Csépai Eszter énekművész által színpadra álmodott estből.
Megítélésem szerint nemcsak hibátlan éneklést hallhattunk, hanem Eszternek sikerült valódi párizsi hangulatot is teremtenie átéléssel interpretált előadásmódjával. Szem- és fültanúi lehettünk egy szeretetre vágyó nő viharos szerelmi krónikájának. A dalok közötti dramatizált „mesélés” a férfiak iránti vágyakozás ívére fűzte fel Piaf életének meghatározó alakjait, egészen a tragikus, drámai csúcspontig, amelyet a gondosan megválasztott dalok is szépen építettek.
Ahogyan ajánlóm címében is jeleztem, véleményem szerint a darab megtekintése kötelező minden Piaf-rajongó számára. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy azok a nézők sem fognak csalódni, akik eddig kevésbé ismerték Piaf művészetét, csupán nyitottak a minőségi énekművészetre, a szívügyek drámájára, netalán a francia, párizsi kultúra hangulatára.
Rékasi Attila, Újpest
Színházi sanzonest Édith Piaf születésének 110. évfordulójára –
„Amikor a közönség előtt állok, nagyon igyekszem egy fikarcnyit sem engedni az energiáimból. A legjobbat nyújtom, egész lelkem, egész szívem beleadom a sanzonjaimba, minden alkalommal azon vagyok, hogy emberi kapcsolatot teremtsek a nézőtérrel, közösséget találjak a hallgatóimmal…” Édith Piaf
Fotó: Rékasi Attila (színpadkép a Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című drámából)
Folyóiratunk szeretné olvasói figyelmébe ajánlani néhány kiemelkedő művészeti programot február utolsó hetéről. Már megnyílt az Újpesti Galéria (Polgár Centrum – Újpest Galéria, 1042 Budapest, Árpád út 66.) a CAFFART Nemzetközi Művésztelep csoportos kiállítása. Öt éve lakom Újpesten; véleményem szerint az eddigi legjobb tárlatot láthatjuk a metrótól két perc sétára. A képzőművészeti kiállítás március 14-ig tekinthető meg.
Egy fantasztikus művésznő, Csépai Eszter formálja színpadra a világsztár Édith Piaf alakját Piaf – A veréb című műsorával a Kettőspont Színházban 27-én. Szintén ebben a rendkívül közösségteremtő teátrumban formálódott és aratott nagy közönségsikert Formanek Csaba és Ács Tamás Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című drámája, ez a produkció másnap, 28-án Sényén Zala megyében vendégszerepel. A darab hatalmas emberi és párkapcsolati mélységekbe utaztat bennünket, sok-sok humorral oldva a drámai elemek feszültségét.
A Miksa Bálint vezette Vészkijárat Galéria egy művészközösséget is magában foglal: alkotói az újpesti hajógyár urbánus tereiben tartják fenn műtermeiket. Minden kiállításmegnyitó alkalmával lehetőség nyílik a nyitott műtermek meglátogatására is. Egy ilyen alkalom során ismertem meg Nagy Edit művészetét. Azonnal megragadott képeinek líraisága, nonfiguratív szemlélete.
A mostani tárlaton kollázsok is helyet kaptak, amelyek Nagy műtermi koncepcióinak jellegzetes elemei. Alkotásai utalnak az eredeti látványra, ám az áttranszformálódik, szublimálódik, alakot és formát vált. Jelen, legújabb kiállításán mindez pászmákká, „csíkokká” sűrűsödik. Mondhatnánk akár energetizáló fénytapaszoknak is (lásd lenti alkotás): zömében lírai, pasztell hangoltságú formáknak.
Nehéz eldönteni, hogy tájakat, belső képeket, épületrészleteket látunk-e, vagy „csupán” szín- és formaintuitív viszonyokat. Úgy vélem, nem is szerencsés az absztrakt műveket konkrétumokhoz kötni. Nagy Edit kiváló érzékkel alkot színekből formákat – és feltételezhetően formákból színeket is –, így adva érzelmi töltetet expresszív képeinek. Egy mű esetében éreztem úgy, hogy egy konkrétabb képelem nem feltétlenül szolgálja a mű minőségét, ám ennek megítélését az olvasóra bízom. Véleményem szerint Nagy Edit a kortárs magyar képzőművészet egyik izgalmas alkotója, aki következetesen magas minőségű munkákat hoz létre.
Deli Ágnes szobrászművész megnyitóbeszéde számos értelmezési szempontot és megközelítést kínált; a nagyszámú közönség hálás volt a humort sem nélkülöző megszólalásért. A megnyitót követően egy éjfélig tartó, jó hangulatú happening vette kezdetét, amely baráti beszélgetéseknek adott teret. Sok szó esett a kortárs művészetről – már csak ezért is érdemes lett volna ellátogatni Újpestre, a Vészkijárat Galériába.
A kiállítás megtekintését ajánlom, azzal a megjegyzéssel, hogy érdemes előzetesen, a galéria Facebook-oldalán feltüntetett telefonszámon egyeztetni a nyitvatartásról.
Január 26-án a Konnektor Közösségi Központban részesei lehettünk a legújabb budapesti formáció, a Háromgarasos Társulat első, nyilvános eseményének. A Keleti István Művészeti Iskola 2024-ben végzett színész osztályából és alkotótársaikból álló csapat – Bolla Gábor, Kiss Dorina, Laczkó Tamara, Nagy Bálint, Cselle Gabriella, Molnár Anna és Nyáry Pál – megnyerte a ferencvárosi befogadó tér pályázatát, így helyük már van, hogy megvalósítsák előadásaikat, de ennél is többre készülnek. Időről időre olyan közösségi programokat szerveznek majd, amibe bárki bekapcsolódhat. Az első ilyenre február 18-án kerül sor, Laczkó Tamara és Cselle Gabriella invitál minket egy közös horgolós estére. Az elkészült alkotásokból végül egy nagy közös takaró születik.
A Háromgarasos Társulat neve a KIMI-ben létrehozott és nagy sikerrel játszott Brecht-mű címéből származott át, és kabalaállatuk, egy plüsscápa, is ebből az előadásból úszik be a képbe. A cápa a bemutatkozó est végén időkapszulává alakult, hasa immár olyan fogalmakat rejt, amiket a társulat tagjai szeretnének a közös munka során megőrizni, és olyan jókívánságokat, amiket a közönség rejtett az állat belsejébe.
Nekünk a KIMI-sek előadása 2024 tavaszán az évad egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt, itt olvashattok róla:
A új társulat első bemutatója komoly vállalás, Sarah Kane Crave című művét viszik színre Forgách András fordításában, Szomj címen. Az Ördögkatlan Fesztiválon játszott produkcióját újítja fel a csapat, a Konnektorban ebből láthattunk egy nyílt próbát. Nagyon érdekes volt látni, hogy rendez Nyáry Pál, milyen instrukciókkal segíti a játszókat, hogy finomhangolják az alakításaikat. Az már ezen az estén kiderült, hogy a mű nem csak a játszóknak, de a befogadóknak is intellektuális kaland lesz. Az erősen fragmentált, költői szöveg befogadásához egészen más stratégiákra lesz szükség, mint amiket egy hagyományosabb dráma nézésekor használunk. Bolla Gábor hosszú monológja alatt pislogni se mertünk, nehogy egyetlen szavát is elmulasszuk, kíváncsiak leszünk merre változik még a tavaszra tervezett premierig ez a figura. Nagy Bálint és Laczkó Tamara egymásra felelgető mondatai már most nagyon erősek és jó ritmusúak, Kiss Dorina egészen hátborzongató jelenség tud lenni, a szinte súlytalanul elejtett borzalmas mondatok időzített bombaként robbannak.
A nyílt próba után hét performanszot felkutatva járhattuk be a Konnektor tereit, és találhattuk (volna) ki egy, a miniprodukciókhoz tervezett keresztrejtvény segítségével, milyen fogalmak fontosak a társulat tagjainak. A hét szóból kiderült, mi motiválja a csapattagokat, mit remélnek, mit várnak a közös munkától. Mi azt kívánjuk, hogy őrizzék meg a most tapasztalt játékosságukat, energiájukat és kreativitásukat, és örvendeztessenek meg minket minél több előadással.
A képek a Konnektor facebook-oldaláról származnak.
Szöveg és fotó: Rékasi Attila Újpest (jelenet a Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című drámából)
Színes, „szerelmes” (párkapcsolati) és „világot járt” darabok a Kettőspont Színház februári programjában. Engedjék meg nekem, hogy mindenekelőtt az általam már látott kedvenceimet ajánljam. Legújabb üdvöském Formanek Csaba és Ács Tamás lehengerlő Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című, a poliamor (többszerelműség) kérdéseire is nyitott drámája, amely akár komédiás elemeket is bőven tartalmaz. A mai színjátszás egyik csemegéjét nézhetik meg – szerintem – a szerencsés jegyvásárlók, amely három alkalommal is látható a hónapban.
A Senki se mer egyedül élni című párkapcsolati dráma stílszerűen február 14-én, Bálint-napon tekinthető meg. Legalább ötször láttam ezt a remekművet, melyet Pusztai Luca művészi játéka koronáz meg, Formanek karakteres alakítása mellett.
A kilencedik kerület legközönségbarátabb teátruma két új bemutatóval is erősíti a februári, intenzív évindítást. Az európai turnéjukat követően február 12-én Verebes Ernő Koponyánk, körülbelül című darabját Boros Ádám és Csizmadia Gergely előadásában láthatjuk. A két remek színész sok humorral és mozgásszínházi elemmel is tarkított játéka Karinthy, a korszakos zseni varázslatos világába, személyiségének kevéssé ismert mélységeibe vezet bennünket.
Február 6-án, pénteken 19 órakor: Mozaik Színkör – Bajkeverő, budapesti bemutató! (Vendégjáték Gyöngyösről, egyszeri lehetőség – ne mulasszák el a ritka alkalmat!) A lenti plakátról a többi futó darabról is tájékozódhatnak.
