Nincs benne jelenleg a köztudatban, pedig Gogol a klasszikusok egyik etalonja. Nem is divatos most orosz művészekkel turnézni. A fentiek mind igazak, de ha a klasszikusokat a modern színjátszás és a kiemelkedően minőségi színház szintjére emeljük, szinte mindegy a szerző személye. Ezzel nem azt mondom, hogy nem fontos Gogol Egy őrült naplója című írásműve – mert fontos, ha egy a színház minden kifejezési eszközében járatos (szöveg, mozgás, dramaturgia) és magabiztosan fellépő színművész kezébe kerül. 2026. október 3-án este játszotta Ács Tamás Gogol művét olyan zseniálisan, hogy csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni; és akit a túlzottnak tűnő elismerésem zavar, az jöjjön el, nézze meg ezt az előadást, és vitatkozzunk róla, hogy szerinte miért gondolja az ellenkezőjét.
Nézzük tételesen. Ács olyan szinten bújt bele a főhős bőrébe, hogy már a nézővárás idejében elkezdte az előadást: a megérkező nézőt a múlt század eleji orosz csinovnyik polgári világába löki be, úgy, hogy nemcsak a miliőt teremti meg, de az ember tökéletesen megérzi egy hierarchikus világ hangulatát és tétjét is. Majd hét óra magasságában elkezdődik az előadás; megmarad az interakció, sőt fokozódik, de Tamás megteremti a drámai alapot Gogol szövegével. Azonban nem marad meg az irodalmi síkon, hanem nagyon nagy művészi érzékkel egy sajátos kortárs színházi kontextusba helyezi a sokak által avittasnak gondolt szöveget. Érzékletes játékával megfesti a régi korokból azt, amire a mai ember is vágyakozik: a férfinak a nő felé irányuló, mindenen túlmutató, őszinte rajongását és vágyakozását. Ács mindezt olyan érzékletes színészi eszközökkel jeleníti meg, hogy a néző olvad, mint a jég – legyen férfi vagy nő. Szeretnénk így szeretni, és szeretnénk így szeretve lenni, csak a mai egónk ezt nem engedi (tisztelet a kivételnek). Közben a művész mindvégig fenntartja a társadalomszociológiai feszültséget is, fenntartja a dzsentrisorba süllyedt, hivatalnokká lett nemesember meghasonulásának lélektani rajzát, elmeintézetig futó drámáját. Az ember azt érezte a Kettőspont Színház nézőterén, hogy Ács bármit el tudna játszani: varázlatos, sodró, sok nevetéssel fűszerezett este volt ez, ami annyit elmond az emberről, mint ezer telenovella sem!
Nem azért dolgozik egy sajtóorgánum, hogy elismeréseket kapjon – mégis jólesik, amikor visszajelzést kapunk arról, hogy munkánk eljut az olvasókhoz és a szakmához.
A Kettőspont Színház és Spirituális Ügynökség elkészítette a 2025–2026-os színházi évadának összegzését. A Szevasz tavasz című előadás ötödik játékestjén jelen lévő tudósítónk örömmel szembesült azzal, hogy szerkesztőségünk nyerte el a legtöbbet publikáló szaksajtó címet.
Külön köszönettel tartozunk Ritter Mártának, aki évek óta meghatározó szereplője színházi rovatunknak: ajánlói és jelenléte fontos része annak a figyelemnek, amelyet a független színházi közeg felé fordítunk.
Nonprofit működésünk keretében továbbra is várjuk színházi beszámolók, tudósítások és kritikák szerzőit. Célunk, hogy minél nagyobb figyelem irányuljon az alternatív színházi világra.
A Kettőspont Színház októberi műsora a FakTúra művészeti folyóiraton
A Kettőspont Színház fennállásának hat éve alatt a budapesti független színházak egyik meghatározó, az utolsók között kitartó teátruma lett! Azt is mondhatnám, hogy sok szempontból a független szcéna lakmuszpapírja. A színház vezetője, Formanek Csaba drámaíró, színművész szeptember végi, sorsfordító nyilatkozatában világossá tette, hogy az esedékes következő három évnek csak úgy tud felelősen nekikezdeni, vállalva a folyamatosan növekvő költségek terhét, ha a közönség bizonyságát teszi annak, hogy szüksége van erre a különleges színjátszó helyre és közösségi térre, tovább megyek: szellemi műhelyre. Ez a bizonyság pedig a jegyvásárlás. Ha nem mentjük meg ezt a színházat jegyek vásárlásával, az (utolsó?) októberi előadások helyeit feltöltve, akkor a novembernek már nem tud nekimenni a színház. Magyarul: ha nem állunk a pástra, összedől fővárosunk egyik utolsó független színművészeti bástyája. Kérem, ha tehetik, és szeretik az alternatív színjátszást, válogassanak a darabok közül, és váltsanak jegyet, de ha belefér, jöjjenek el minden előadásra. Én már láttam őket többször is, mind unikális élményt adó darab!
Holnap, 2026. szeptember 5-én látható a Kettőspont Színház legfrissebb monodrámája, amelyet Formanek Csaba író-rendező ad elő. Szevasz tavasz címmel Formi új színházi ámokfutása nyilvános megszégyenülést ígér – én kétszer láttam a darabot, de ne gondoljuk, hogy csak dráma adatik az est folyamán.
Rég szórakoztam ilyen jól: több jelenet kifejezetten a szürrealitása, vagy épp a játékos abszurditása miatt nevettetett meg. A megformálás szatirikus, akár egy jól eltalált filmvígjátékban. Természetesen a gondolatébresztő szövegrészek sem maradnak el – ez a fajta „szégyenülés” Formi esetében már-már védjegy.
Az aktuálpolitika a cím sugallata ellenére csak érintőlegesen jelenik meg, inkább egy sajátos, nehezen megfogható hangulatot villant fel – valamit abból a kevesek által sejtett, elsöprőnek tűnő társadalmi „tavaszból”, amely talán bennünk zajlik.
Szombat este mi jobb dolgunk lehet, mint beülni egy elgondolkodtató, mégis szórakoztató, személyes és intim monodrámára a Ráday utca egyik legbarátságosabb színházi terébe? A hely nemcsak színház, hanem afféle spirituális találkozópont is: az előadás után könnyed beszélgetések, darabkibeszélések és spontán ismeretségek tere lesz, ahol valóban érdemes maradni egy kicsit.
Véleményem szerint erős filmekkel, valamint a filmvilágot és a színházművészetet összekötő, remek, vicces, a végén pedig meghatóan szimbolikus képpel záruló performanszelőadással indult a hiánypótló II. Szirtes András Kísérleti Filmszemle. Formanek Csaba és Szitás Balázs színházi improvizációja Szirtes András Balázs Béla-díjas filmszerész életrajzi regényére épült: annak ikonikus jeleneteit álmodták színpadra Kovács Bence „mozgásművészeti” segítségével.
A megnyitó után a filmszemle a Láthatatlan Budapest elnevezésű vetítési blokkal folytatódott, majd az alkotókkal való beszélgetéssel zárult, amelyet Lengyel Zoltán moderált. Az én „tapsmérőm”, illetve a közönségkérdések alapján Farkas Bianka „Az 56-os villamos kedves sofőrjének” és az „Irma álma szerdán” című professzionális animációs rövidfilmjei aratták a legnagyobb sikert, de minden film megkapta a maga, tapssal honorált elismerését. Természetesen a privát beszélgetésekben megjelentek a kritikai észrevételek is, ami szerintem egy ilyen filmszemle egyik legfontosabb értéke. Tavaly is volt szerencsém ott lenni az első filmszemlén, és kifejezett tapasztalatom, hogy a tavalyihoz képest sokkal kevesebb kritika fogalmazódott meg, ami bennem azt az érzetet keltette, hogy a beérkező filmek kvalitása növekvő tendenciát mutat.
Még három napig, vasárnapig ingyenesen látogatható a filmszemle a Kettőspont Színházban, ahol a terem légkondicionált. Jöjjenek, szerintem nem bánják meg: ha nyitottak a művészetre, ne hagyják ki – csak ajánlani tudom!
Rékasi Attila, Újpest
Az első nap és a további programok:
— JÚLIUS 2. CSÜTÖRTÖK —
18h MEGNYITÓ – Vándorszem, könyvbemutató 2005, vetítés (30 p) Szirtes András életrajzi regényének bemutatója az Írók Boltjában, beszélgetőtársai: Jancsó Miklós és Szabó István, felvétel: Sólyom András – Vándorszem (színházi jelenet a regényből – a Kettőspont Színház produkciója) (20 p) – Sólyom András filmrendező beszél Szirtesről – Döme Zsuzsanna Suzi, Ferencváros alpolgármesterének köszöntője – A szemlét megnyitja: Muhi András producer, a Magyar Filmszemle igazgatója
szünet és fogadás
20h 1. BLOKK – LÁTHATATLAN BUDAPEST 1. (65 perc) aparémálma (r: Almásy Ivor) arcok/helyek (r: Rözge Borisz) A tömb (r: Medvegy Albert) Az 56-os villamos kedves sofőrjének (r: Farkas Bianka) Cataclysm (r: Betlej Marcell) Egy nap (r: Görgényi Gábor) Érkezők (r: Burián Ármin) Irma álma szerdán (r: Farkas Bianka) Káposztásmegyeri Anzix (r: Rékasi Attila és Rudolf Dániel) Mártonhegyi Graffitik (r: Shikli Réka) We bark in the same tone of voice (r: Hidegkuti Kardos Luca)
szakmai beszélgetés
22h Letűnt világ – Nemes Gyula filmje (20 perc) utána beszélgetés az alkotóval életről, filmezésről, Szirtes Andrásról
— JÚLIUS 3. PÉNTEK —
16h 2. BLOKK – KÍSÉRLETI HORROR (62 perc) The Thing in the Coffin / A dolog a koporsóban (r: Lichter Péter)
szakmai beszélgetés – a rendező a vasárnap 16h-s programon vesz részt, ott fogunk beszélgetni vele erről a filmről is
18h 3. BLOKK – ETŰDÖK, ESSZÉK, PERFORMANSZOK, ABSZTRAKCIÓK (53 perc) A halálról (r: Rékasi Attila) Befelé (r: Juhos Fanni Mária, Csengery Dániel) body_s (r: Gyenes Zsolt) Distance (r: Vincze-Bába Gabriella) Ez a film egy videó (r: Tobai Botond) Hold Water (r: Gombos Lajos) Inner Landscape (r: Gyenes Zsolt) lonely (r: Cui Yue) Karácsonyi Nekrológ (r: Botos András) PINOCCHIO IL CAPITANO (r: Sunday Soros (Takács Máté)) r_or (r: Gyenes Zsolt) Silver rain (r: Vincze-Bába Gabriella) Unseen (r: Kovács Lívia) Visitors (r: Ovin Katipearachchi)
szakmai beszélgetés
20.30h 4. BLOKK – KÜLÖNÖS TÖRTÉNETEK 1. (82 perc) EGY EMBER TRAGÉDIÁJA A SOKBÓL (r: Takács Domonkos) Hogy kell Rizst főzni? (r: Vajdai Liza Vera) LYING TOGETHER (r: Cui Yue) Nincs nagy baj (r: Burns Katalin) Téli Vándor (r: feLugossy László, Cs.Nagy Sándor) Térden haraptak álmomban (r: Biró Rozália) Üvegtest (r: Szilágyi Edvin) vagyok (r: Kremeny Iringó)
szakmai beszélgetés
— JÚLIUS 4. SZOMBAT —
16h 5. BLOKK – KÜLÖNÖS TÖRTÉNETEK 2. (75 perc) Holdfényes út (r: Cs. Nagy Sándor)
szakmai beszélgetés
18h 6. BLOKK – LÁTHATATLAN BUDAPEST 2. (65 perc) Átmeneti központi probléma (r: Szoták Gergő) Ede megevé ebédem (r: László Gábor) Láthatatlan / Invisible (r: Pátkai Rozina) Péntek esti irgalom / Mercy on a Friday (r: Varga Mici és Maruszki Milán) rakpart angyalai (r: Feledy Bori) Ricercare (r: Roger Deutsch) Théta (r: Tóth Boglárka)
szakmai beszélgetés (a két Budapest-blokk egyben) Füzi Izabella filmtörténész közreműködésével
21h 8. BLOKK – TÁNC- és VERSFILMEK, ANIMÁCIÓK (62 perc) El Kazovszkij (r: Koncz Tamás István, Abuczki Ákos) Ephemeral Journeys 04 (r: Agnes Gruz, Peter Gruz, Nikolaus Gerszewski) Fekete Igazolványok (r: Bodri Marcell, Igaz Réka) Important Work (r: Agnes Gruz, Peter Gruz, Nikolaus Gerszewski) KITCHEN (r: Kovács Kinga, Jobbágy Bernadett) Létigék (r: Vincze-Bába Gabriella) Night Sky Elevator (r: Baksa-Soós Csanád) Npf (r: Iván Rebeka Anna, Benkő-Benczúr Anna) Pilinszky János: Meghatározás (r: Bordás Róbert, Pápai Rómeó, Horváth Kristóf) Solvers I. (r: Agnes Gruz, Peter Gruz, Nikolaus Gerszewski) Solvers II. (r: Agnes Gruz, Peter Gruz, Nikolaus Gerszewski) Téglahordók (r: Abuczki Ákos, Koncz Tamás István) Zabhegyező (r: Abuczki Ákos, Koncz Tamás István)
szakmai beszélgetés
— JÚLIUS 5. VASÁRNAP —
14h Filmroncsoló workshop (vezeti: Tobai Botond) Bevezetés az analóg kísérleti filmes technikákba Helyszín: udvar (kb. 5 fő vehet részt egyszerre, szükség esetén hirdetünk egy 2. menetet) Jelentkezni lehet: filmszemle@kettospont.org
16h A magyar kísérleti film helyzete és finanszírozása – lehetőségek egy nehezen kategorizálható műfajban (beszélgetés Gelencsér Gábor filmesztétával és Lichter Péter filmrendezővel) – Hogyan látjuk a hazai kísérleti film helyzetét? – Definiálható-e a műfaj? – Mit jelent ma a Balázs Béla Stúdió öröksége? Érdemes volna újraindítani? Ilyen és hasonló kérdésekkel járjuk körbe a magyar kísérleti film hagyományát és lehetséges jövőképeit.
SZIRTES ANDRÁS EMLÉKÉRE: 19h – Szirtes András: A pronuma bolyok története (87 perc) 21h – Szeredi Csaba / Kaos Camping: SZÁRAZ ÚSZÁS – analóg filminstalláció és hangjáték (30 perc) 22h – Záróest és Szirtes születésnap
— A II. Szirtes András Kísérleti Filmszemle támogatói: —- Budapest Főváros Önkormányzata, Pro Cultura Urbis Közalapítvány, Ferencváros Önkormányzata, NFI – Nemzeti Fimarchívum, Dúzsi Borászat
A második Szirtes Filmszemle szervezői házigazdának kérték fel a fesztiválra bejutott filmek alkotóit. Mivel a többi művet én is csak a szemlén fogom látni, gondoltam, kedvcsinálóként leírom, miért volt számomra meghatározó élmény a tavalyi, első alkalom.
Az első és legfontosabb érvem az, hogy – már bocsánat – a legtöbb hollywoodi mozifilm halálosan unalmas számomra. Egy kaptafára készülnek, klisékből építkeznek – tisztelet a kivételnek. Mindig is a megszokottól eltérő filmi világokra voltam kíváncsi.
A művészfilmek ilyenek: nincs két egyforma, mindegyik egyedi, megismételhetetlen alkotói látomás. Számomra ezek akkor is többet érnek, ha – urambocsá – nem feltétlenül tetszenek. Megítélésüknek nem is kizárólag a tetszés az alapja, hanem az ember mint gondolkodó lény megismerésének lehetősége.
Jelenlegi tudásunk szerint az univerzumban a gondolkodás és az alkotás képessége annyira ritka és különleges jelenség, hogy önmagában is figyelemre méltó. Mi lehet ennél izgalmasabb, mint amikor egy kortársunk gondolataiba pillanthatunk be, és részesévé válhatunk annak az egyedi látásmódnak, amelyet művészete közvetít?
Véleményem szerint ez a néző számára a teremtés pillanatának újraélése. Ha lehetőségünk volna páholyból végignézni azt a pillanatot, amikor Isten megteremti a világot – a semmiből hozva létre valamit –, vajon kihagynánk?
Interjú: Rékasi Attila, Fotó: Kettőspont Színház – Formanek Csaba Szirtes András filmművész „társaságában”
Rékasi Attila: Nagyon jól startolt tavaly a Filmszemle, mi is több cikkben foglalkoztunk vele. Te hogy látod, a második évre erősödött a mezőny, emelkedett a művek színvonala? Ha igen, ez miben nyilvánul meg?
Formanek Csaba:A Szirtes András Kísérleti Filmszemle hiánypótló rendezvény – ezt az alkotók is rendszeresen megerősítik. Budapesten nem ismerünk rendszeresen megrendezett kísérleti filmes fesztivált, bár mind az újraindult Magyar Filmszemle és a Friss Hús is rendelkezik kísérleti filmes szekciókkal. Nálunk azonban ez a műfaj a főszereplő, így szélesebb merítést végezhetünk. Éppen ezért tavaly és idén is az elmúlt 5 év filmterméséből lehetett művekkel nevezni, hogy feltérképezzük és bemutathassuk a hazai experimentális mozgókép minden spektrumát.
Emiatt is lehet, hogy – a magam részéről – nem tapasztalok különösebb erősödést (szerintem már az első szemle is erős volt), de gyengülést sem! Ami jó hír: egyrészt azt mutatja, hogy számos alkotó és régebben készült mű van még „talonban”, másrészt a vetítési programba került művek között is jócskán akad idei munka. Sőt, több esetben már célzottan a Szirtes Filmszemlére készültek el ezek az alkotások.
Sok a visszatérő alkotó, amit a tavalyi szemle sikerének is tulajdoníthatunk. A lényeg az számomra, hogy ez a kis filmfesztivál rövid idő alatt inspirációs forrás és egyféle pici „elosztóközpont” lett a kísérleti filmes berkekben, és bízom benne, hogy a kalandvágyó közönség körében is.
Közönségtalálkozó a tavalyi filmszemlén, sokan beszélgetnek – fotó: Szitás Balázs
R.A.: Feltűnt a kiírásban egy új, budapesti kategória. Ide hány film érkezett, és végül hány került be a programba? Volt-e vidéki nevező, akinek csak a témája kötődött a fővároshoz? Találkoztatok ebben a szekcióban meghökkentő, szokatlan alkotással?
F.Cs.: A „Láthatatlan Budapest” szekcióba összesen 32 művet jelöltek az alkotók (itt hagytunk egy „talán” lehetőséget is a nevezéskor, ezek is benne vannak). Ezek közül 19 alkotást fogunk vetíteni. Az ötlet onnan jött, hogy idén a Pro Cultura Urbis Közalapítvány pályázatán keresztül a Főváros is támogatja rendezvényünket, így kölcsönösen gyümölcsözőnek tűnt egy olyan külön kategóriát is meghirdetni, ami Budapest szubjektív filmes lenyomatát mutathatja be – azt remélem, hogy akár hosszú éveken keresztül is. Számomra az egyik legizgalmasabb mű egy amerikai úriember Budapestről szóló, sok-sok évet felölelő, Ricercare című filmnaplója. Az ő perspektívájából egészen más Budapest, mint amiben mi élünk nap mint nap, persze mégis nagyon ismerős. Felfrissítően és drámaian hatott rám, mennyire vonzó és elidegenítő is lehet egyszerre egy város, egy élőhely.
Ebben a szekcióban lesznek lírai és vadabb etűdök, különös történetek, animációk, életérzések, filmre rögzített performatív események. Nagyon változatos módon élünk itt, már ebből a kis termésből is látszik, mennyi szemlélet, viselkedés, látvány, kulturális jelenség jellemző kedves, szeretett – vagy éppen néha kevésbé szeretett – fővárosunkra, annak különféle kerületeire, utcáira, ikonikus vagy éppen elfeledett, elrejtett külső-belső helyszíneire.
R.A.: Melyek voltak a beválogatás fő szempontjai? Hová pozicionálja magát a fesztivál a filmes palettán?
F.Cs.: Első körben a rendelkezésre álló vetítési idő szabott korlátot, beleértve színházunk kapacitását is. Lehetne például délelőtti vetítéseket is tartani, de munkatárs kellene, kinyitni, elindítani a filmeket, figyelni a vendégekre, alkotókra. Másrészt nagyon fontosnak tartjuk a vetítési blokkok utáni beszélgetéseket is, ahol meghallgatjuk az alkotókat inspirációikról, filmjeik születési körülményeiről, ők pedig szembesülhetnek a közönség reakcióival. Ez a kommunikáció nagyon segít a sokszor elszigetelten dolgozó, kevés vetítési lehetőséghez jutó filmeseknek, és a közönséghez is közelebb hozza a sokszor igen furcsa nyelvezettel fogalmazó, komfortzónából kibillentő műveket.
Amikor a vetítési időhöz kell szabni a programot, nyilván „hátrányban részesülnek” a hosszabb lélegzetű alkotások, ott már nagyon működnie kell egy filmnek, hogy valóban indokolja a befektetett figyelmet és időt egy alapvetően inkább rövidfilmes mezőnyben. Személyesen az egyik kedvencem az idei programból Cs. Nagy Sándor Holdfényes út című mozija, amit mind a 75 percéért érdemes lesz megnézni szombat délután 4 órától.
A „zsűri” előválogatók tagjai
Ezeken túl az előnézők szubjektív ízlése döntött. (Nem szeretem sem az előzsűri, sem a válogató kifejezést, mivel nem gondoljuk rangsorállítóknak magunkat.) Mindannyian három kategóriába sorolhattuk első körben a műveket: igen / nem / talán, és egy megosztott táblázatban minden alkotáshoz írtunk egy rövid gondolatot (amolyan indoklást). Elolvastuk egymás szempontjait is, átgondoltuk, ha kellett, javítottunk az „értékelésen” (rontásra nem nagyon volt példa). A vitás filmeket újra átbeszéltük immár személyesen, ha úgy éreztük, még javítottunk felfelé. Végül kialakult egy nagy összesített „igen / nem / talán” halmaz. Összeadva a vetítési időket, úgy láttuk, hogy az igen és talán szavazatot kapott műveket egyaránt meghívjuk.
Ami még érdekes lehet, hogy több esetben felmerült a nevezett film kísérleti jellege, vagyis, hogy idevaló-e. Mit jelent az, hogy kísérleti film? A magam részéről azt gondolom, nem lehet ennek a fogalomnak egzakt definíciót adni, korosztályonként, alkotói tapasztalattól, tehetségtől, szociológiai körülményektől függően minden film kicsit másként „kísérleti”. Nekem az is elég volt, ha árnyalatnyit eltér a hagyományosabb narratíváktól vagy megszokott vizualitástól, ugyanakkor számomra nagyon fontos volt, hogy lehetőleg ne pusztán a néző idegeivel, hanem saját témájával, formanyelvével, történetével kísérletezzen.
Olykor nehéz ezt elválasztani ebben a műfajban, így szerintem társaim nevében is mondhatom: összességében abszolút vállaljuk a közös döntést, ami született, még ha volt – nem sok egyébként – pár film, ahol a végén sem egyezett a véleményünk.
Összességében tehát lesznek professzionális alkotások, amatőr produkciók, diákfilmek, vizsgafilmek, merész, „igazi” kísérleti művek, teljesen egyedi, besorolhatatlan mozgóképes csemegék. Nagyon változatos, olykor üdítően, máskor szédítően sokféle vizuális és lelki élmény részesei lehetnek, akik eljönnek hozzánk szemlézni.
Arról pedig, hogy hová pozícionáljuk magunkat?… Én sehová. Szirtes András emléke miatt jött létre ez a szemle, én magam nem a klasszikus értelemben vett filmszakmai intézményrendszerből érkezem (régebben filmes újságíróként dolgoztam, csináltam pár rövidfilmet, szerepeltem néhány kisebb-nagyobb filmben, de ennyi). A Kettőspont Színház tere és technikai lehetőségei viszont adottak egy ilyesféle rendezvényhez, és jólesik olykor kinézni a színpadi alkotásból, a mindennapok színházi dolgaiból. Alkotóként is inspirál mások mozgóképes munkája: friss, júniusi színházi bemutatóm, a Szevasz tavasz! videós betéteire biztosan ösztönzően hatott, hogy előtte-közben megnéztem közel 90 kísérleti filmet.
R.A.: Úgy rémlik, ismerted Szirtes Andrást. Mit gondolsz, mit szólna a mostani szemléhez, ha itt lenne közöttünk? Esetleg vállalná a zsűrizést is?
F.Cs.: Andrással a Tűzraktérben ismerkedtünk meg és barátkoztunk össze 2008-9 táján. Neki ott volt a filmes műterme, nekünk pedig az akkori színházunk. Nagyon sokat tanultam tőle, elsősorban némi jó értelemben vett csibészséget, bátorságot, humort és derűt – mindezt az élethez és az alkotáshoz szükséges egyedi, saját szemlélet kialakításához. A Tűzraktér után egy darabig ritkán találkoztunk személyesen, de közben belépett az egyesületünkbe, segített távolról is tanácsaival, lelkes hozzászólásaival. Aztán érzékeltem, – pedig még éppen a Covid előtt voltunk – hogy nagyon elszigetelődött Kisorosziban, betegeskedett is, így hát néhány barátommal meglátogattuk a 68. születésnapján, 2019. július 6-án. Azt mondta egy idő után, hogy mi nyugodtan maradjunk fenn, ameddig akarunk, ő majd visszavonul aludni, mert nem sokáig tud ülni a fájó dereka miatt. Mégis egész éjjel szórakoztatott minket az udvaron, elképesztő történetekkel, amiken könnyesre röhögtük magunkat. Aztán a Covid után már a Kettőspontban volt két alkalommal a születésnapi vetítése (melyeket korábban mindig ő maga szervezett a város különféle pontjain). Ebből adódott, hogy az emlékére alapított filmszemle minden évben július 6 körül legyen.
Formanek a nagy Szirtes-kép előtt – fotó: Szitás Balázs
Őszintén szólva nem tudom, mit mondana. Talán nekem elhinné, hogy ez így jó…
Amúgy mindig nagyon jólesett neki, amikor a filmjeiről beszéltünk, mert szerintem ahhoz képest, hogy milyen rendkívüli látásmóddal és egyéniséggel rendelkezett, méltatlanul ismeretlen maradt a Szirtes-életmű. Ő meg nagyon ezen keresztül kapcsolódott a világhoz, a filmkészítés életforma, sőt talán kapcsolódási aktus volt a számára. Amit aztán élete végén csodálatos versekbe fordított át, de mint elmesélte, fejben akkor is filmezett.
Az ő szellemisége miatt sem hirdettünk zsűrit idénre sem, nem szeretnénk külön díjazni a filmeket. Abban persze biztos vagyok, hogy lennének filmek, amik nagyon tetszenének neki, és lennének, amik kevésbé. De nem nagyon sokat gondolkodom ezen, mert Andrástól éppen azt tanultam meg, hogy a saját látásmódomat képviseljem, nem kell megpróbálnom sem az ő, sem más szemével nézni a dolgokat. Legfeljebb játékból. Az mondjuk jól esik. Van itt egy nagy portré róla a színházban, amin kedélyesen int felénk. Sokszor azon kapom magam, hogy beszélek hozzá. Néha hallani vélem a válaszokat is. Általában jókat nevetünk, és mindig van valami csibészes bölcsessége, amitől sokkal jobb lesz minden.
A nagyinterjút készítette: Rékasi Attila, Újpest
II. Szirtes András Kísérleti Filmszemle idei kirakati installációja a Ráday utca 39 szám alatti Kettőspont Színház kirakatában
A filmeket előválogatta: – Németh Anita, forgatókönyvíró, dramaturg, – Szandtner Dániel, operatőr, – Formanek István, a Bethlen Téri Színház kommunikációs vezetője, filmes szakember, – Formanek Csaba, író, rendező, színész, a Kettőspont vezetője. A Láthatatlan Budapest szekcióba nevezett filmek válogatásában segítséget nyújtott:
– Dr. Füzi Izabella, filmesztéta, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszék docense)
A II. Szirtes András Kísérleti Filmszemle támogatói:
Budapest Főváros Önkormányzata, Pro Cultura Urbis Közalapítvány, Ferencváros Önkormányzata, NFI – Nemzeti Fimarchívum, Dúzsi Borászat
Németh Anita és Sólyom András a 2025-ös szemlén – fotó: Szandtner Dániel
Ezt a képet a választás előtt lőttem Újpesten. Úgy érzem, kérdésfelvetéseimhez megfelelő illusztráció. Így írtok ti, így éltek ti, így élünk mi. Magam nem gondoltam volna, hogy meg lehet rengetni annak a nihilnek az alapjait, amibe huppantunk itt, a harmadik gengszterváltás végén.
Nem nagyon reagált még a színházi szakma a földindulásszerű eseményekre. Úgy néz ki Formanek Csaba, Diogenész magyar hangja az első aki megszólal. Kérdem én: ki, ha ő nem? Aki színházalakú hordójában évről évre itta a fekete levest!
Vajon bosszút áll? Gúnyolódik, mint a Sziniszter a Felcsúti Rémen? Alázás lesz, mint amit nap mint nap látunk a magyar parlamentben? Vagy az „ÓkoriMai” kritikus filozófus „odapirít” a győztesnek is? Esetleg kiderül, hogy van harmadik út, van Nemzeti Hordó, ahol mindenkinek jut hely?
Nem tudom, mert még most jött a hír az előadásról, még most jön a premier, de úgy érzem a zsigereimben, hogy a Formanekre jellemző különutasság kerül majd felszínre a Kettőspont Színház viharvert, de örök reménnyel tatarozott falai között.
Rékasi Attila, Újpest
A színház bejegyzése, ahol a jegyek is elérhetőek, jöjjenek, ajánlom én kíváncsian várom az előadást, remélem találkozunk:
Kedves Barátaim, éjt nappallá téve munkálkodom az előadáson, lám, még a hajam is kinőtt tőle! És milyen szíp lett! A szöveg elkészült pár napja, szerintem remek, sírni fogtok, meg nevetni. A látvány őrületes, a színészetem fenomenális, de ítéljétek meg Ti a csütörtöki vagy szombati premeiren!
Mindössze a szövegtudásommal küzdök itt a célegyenesben, no meg marketingre sincs sok időm, szinte semmi. Segít, ha hívtok még embereket! Köszi!
Ha jönnétek, vegyetek jegyet, hogy lélekben jól legyek!
3-tól 20 ezer Ft-ig választhattok, kinek mire telik!
Szöveg és fotó: Rékasi Attila Újpest (jelenet a Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című drámából)
Színes, „szerelmes” (párkapcsolati) és „világot járt” darabok a Kettőspont Színház februári programjában. Engedjék meg nekem, hogy mindenekelőtt az általam már látott kedvenceimet ajánljam. Legújabb üdvöském Formanek Csaba és Ács Tamás lehengerlő Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című, a poliamor (többszerelműség) kérdéseire is nyitott drámája, amely akár komédiás elemeket is bőven tartalmaz. A mai színjátszás egyik csemegéjét nézhetik meg – szerintem – a szerencsés jegyvásárlók, amely három alkalommal is látható a hónapban.
A Senki se mer egyedül élni című párkapcsolati dráma stílszerűen február 14-én, Bálint-napon tekinthető meg. Legalább ötször láttam ezt a remekművet, melyet Pusztai Luca művészi játéka koronáz meg, Formanek karakteres alakítása mellett.
A kilencedik kerület legközönségbarátabb teátruma két új bemutatóval is erősíti a februári, intenzív évindítást. Az európai turnéjukat követően február 12-én Verebes Ernő Koponyánk, körülbelül című darabját Boros Ádám és Csizmadia Gergely előadásában láthatjuk. A két remek színész sok humorral és mozgásszínházi elemmel is tarkított játéka Karinthy, a korszakos zseni varázslatos világába, személyiségének kevéssé ismert mélységeibe vezet bennünket.
Február 6-án, pénteken 19 órakor: Mozaik Színkör – Bajkeverő, budapesti bemutató! (Vendégjáték Gyöngyösről, egyszeri lehetőség – ne mulasszák el a ritka alkalmat!) A lenti plakátról a többi futó darabról is tájékozódhatnak.
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Egy sarkig tárva nyitott ablak a negyedik ebben az évben. Az idén öt éves Kettőspont / színház & spirituális ügynökség ablaka. Ha megnézitek (és reményeink szerint választotok is) a decemberi programot, akkor láthatjátok, hogy mennyiféle műfaj, milyen sok helyről érkező alkotó talál bemutatkozási lehetőséget a Ráday utca 39-ben. De mikor nyitottságról beszélünk, nem csak metaforikusan értjük a szót, hanem teljesen konkrétan is. Nincs még egy színház Budapesten, aminek az ajtaja tényleg mindenki előtt nyitva áll. Estünk már be egy véletlenszerű péntek kora délutánján egy kávéra és néhány jó szóra vágyva, amikor is egy zenekari próbába csöppenve még a munkanaptól zilált idegeink is kisimultak. Kíváncsiskodtunk premier előtt, hogy hogyan épül a díszlet, és maradtunk majd minden előadás után beszélgetni az alkotókkal. A másik különösen szeretetre méltó tulajdonsága a Kettőspontnak, hogy itt valóban épült-épül a színház köré egy közösség. Teljesen organikusan csatlakoznak újabb és újabb emberek. Ennek a közösségnek a nyoma a térben is látszik, minden alkalommal fedezünk föl új, jelentéses tárgyakat, amik beépülnek a térbe. Lehet ez pár köbméter faanyag, amiből új galéria lesz, egy új könyv a könyvespolcon, egy addig nem látott szobrocska vagy plüssállat, mindegyiknek története van.
Rögtön ma este Szemerédi Bernadett monodrámáját láthatjátok. A Szólongatás az anyává válás vágyából és nehézségéből született lírai monológ. Minket erősen vitára inspirált ez a sok verssel és zenével operáló, remek ritmusú előadás.
December 5-én Formanek Csaba ősszel bemutatott írása-rendezése látható, a Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában. Aki szereti az intellektuális kihívásokat, szeret napokig gondolkodni egy-egy csavaros színházi megoldáson, annak ott a helye. És annak is, aki azt akarja megtapasztalni, hogyan lesz egy nagyon személyes, önéletrajzi elemekből is építkező történet közérdekű. Mennyi áttétel, milyen okos szimbólumépítés szükséges ahhoz, hogy ne maradjon egy autofikcióból induló előadás egotrip, hanem olyan színházi élmény szülessen, amihez valamelyik ponton mindenki rá tud kapcsolódni, mert sikerül absztrahálni az élettörténet darabkáit. Ha valamiért, ezért különösen hálásak vagyunk ebben az évadban, és pont ezért vált az egyik legfontosabb előadásunkká.
A két alkotónak – Ács Tamásnak és Formanek Csabának – is nagyon fontos ez a közös munka. Ács Tamás így ír erről:
„Egyrészt tehát nagyon jó újra és újra találkozni ezekkel a gyerekkori emlékeimmel: egy kicsit játszani velük, egy kicsit meggyúrni őket. Másrészt jó figyelni, hogy ezekre a személyes történetekre hogyan rezonál a nézőtér. Mert rezonál, az biztos. A másik fontos dolog. Aki ismer, tudja, hogy imádom a filmeket. Még filmes-kvízes monodrámám is van. Nagy álmom teljesült, hogy szó szerint felmászhatok a vászonra és egy filmtörténeti jelenet részese lehetek. Elképesztően izgalmas létezni abban a jelenetben.”
Formanek Csaba pedig egy hosszú, vallomásos bejegyzésben mesél nekünk arról, mi mindent jelent neki ez az alkotás:
„Mégis ezt szeretem csinálni
és ebben hiszek.
Itt vagyok matematikus, gyógyitó, és semmittevő is egyben.
Luca napján Pusztai Luca és Formanek Csaba közös játéka, A Senki se mer egyedül élni látható. Ezt az előadást kell a legkevésbé ajánlani, a két művész 2017 óta már számtalanszor bújt Nyina és Borisz szerepébe itthon és külföldön. Nagyon szerethető párkapcsolati témájú előadás, pont egy ilyen téli estére ajánlható, amilyen december 13-án is lesz.
A mi választottunk erre a hónapra az Erlend Loe regényből készített Vegyesbolti csendes napok. Semmit nem tudunk még erről az előadásról, csak azt, hogy olyan emberek dolgoztak rajta, akiknek nagyon bízunk a munkájában. A színpadi adaptációt Jeney Márton és F. Tóth Gergely készítette, S. Papp Máté, Szabó Flóra, Garamvári Ádám és Russa Karina játsszák Jeney Márton rendezését. Majd mesélünk, addig is megyünk újra olvasni az alapművet.
Boldog karácsonyvárást, és gyertek a Kettőspont Színházba!
A budapesti színházi kínálat egyik legizgalmasabb darabját láthatjuk november 21-én, péntek este héttől a Ráday utcában, PIERROT és PRIGOZSIN az élet forgatagában címmel. Véleményemet mégpedig arra alapozom, hogy az előadás egyszerre roppant szórakoztató, ugyanakkor filozófiai mélységeket is feltáró, rendkívül személyes és a poliamoria kérdésének tárgyalásával korszerűnek is mondható. Formanek Csaba írta a könyvet, ám játszótársa, Ács Tamás is komoly részt ad hozzá az alkotómunkához: a karakterek megformálásán túl személyes, gyermekkori „szerelmi” története adja az egyik vezérfonalat. Kétszer láttam a darabot (a premiert és a másnapit), most lesz a harmadik alkalom – úgy tűnik, függő lettem.. – és már e két előadás kapcsán is beszélhetek fejlődésről. Ennek fényében kíváncsian várom, miként lesz egyre szabadabb a színészek játéka! Ács Tamást nézve e két első Pierrot és Prigozsin-on olyan érzésem volt, hogy a már jól ismert, Tamásra jellemző elragadó játék ebben a műben teljesedik ki, végig gyönyörködni tudtam a megformálás szépségében. Formanek remekül hozza a „ellenpont” karaktert, csakúgy mint a Senki se mer egyedül élni című szintén zseniális darabjában. Itt is ő volt meglátásom szerint a „rosszzsaru” és ennek nemcsak orgánuma, a személyiségéből sugárzó felperzselő tüzesség az oka, hanem a sok év színjátszás alatt kialakult játszói képességei. Természetesen a szórakoztató attitűdök tobzódása ellenére nem beszélhetnénk Formanek műről, ha nem domborodna ki a dráma, valamint egy aktuális és fontos társadalmi szintű kérdés. Utóbbi ezesetben az etikus többpartnerűség, azon belül is talán leginkább a poliamoria körül forog: vajon eljuthatunk-e a megcsalással szemben ahhoz a szereteten, tiszteleten alapuló belátáshoz, hogy nincs jogunk senkit kisajátítani, lehetünk-e tragédiák nélkül szabadon szeretni tudó felnőttek?
Egy alkotó életében, pályáján mérföldkő az első könyve megjelenése. Ne tagadjuk, minden megjelent könyv egy darabka halhatatlanság. Van amelyik nagyobb darab, van amelyik kisebb, ennek mértéke nagyon sok összetevőtől függ, és sokszor nem is az adott mű kvalitása okán adatik annak az örök emlékezetben való jelentősége.
Az Erdőszéli jegyzetek esetében inkább az a gondolat merült fel bennem a kötet létezése kapcsán, hogy meg akar-e valami születni? Amennyire én tudom, szerzőnk esetében nincs tudatos költői pályaépítés a verselés hátterében, Balogi költői munkája inkább olyan, mint a levegővétel. Bensőből fakadó ösztönös létszükséglet. Nekem egy Anya énekel a lapjairól, aki tele van őszinte szeretettel, elfogadással a Világ és saját létezése irányába. Feltétel nélküli szeretet sejlik, ami ki is akar áradni, világra akar jönni. Azt hiszem, ha a fogantatást – intimitása okán – nem is láttam, a cseperedést igen. Virág verses megnyilvánulásait régóta figyelem a közösségi oldalakon. Már a kezdeti időkben feltűnt ez az „ősanyai” világlátása, hogy ha rajta múlna, ha megtehetné, mindannyiunkról, minden élőről és élettelenről gondoskodna. Valahogy így lehet a költői képeivel, verses impresszióival is, hagyja, hogy azok megszülessenek. S ha megszületnek, nem rejti az erdő mélyére alkotásait. Hagyja, hogy kiteljesedjenek, kapcsolódjanak a világhoz, megtalálják helyüket annak színes forgatagában. A születés misztériumához hozzátartozik az a paradoxnak tűnő jelenség, hogy nemcsak a gyermek születik meg, hanem az anya is, akinek az élete már soha nem lehet olyan, mint a szülés aktusa előtt volt, ugyanis versei publikálásával megszületik Balogi Virág költő is. Ha akarta, ha nem, ha tetszik neki vagy nekünk, ha nem. Ezt a „szülői” szerepet Virág a lehető legnagyobb természetességgel éli meg, nem épít nagyobb fészket, mint amekkora kell, nem „acsarkodik”, mondhatnám finom marad és nőies. Az Erdőszéli jegyzetek, olyan, mint amilyennek egy első kötetnek lennie kell. Személyes, hangadó, kicsit „felvonultató”, de semmiképp sem „mindentbele”. Érzik rajta a szerkesztettség, ha az apai szigor nem is mindig. Engedjék meg, hogy kritikámban egyik személyes kedvencemet emeljem ki az elhangzott versek közül, amely számomra a legjobban fejezi ki Balogi világát. Ez a költemény a Krumpliversek 2 címet viseli (lent közölve). Azért emelem ki ezt a művet, mert véleményem szerint itt pillanthatunk bele az alkotó második verseskötetébe, ami sejtéseim szerint még mélyebbre hatolhat a személyesség világába. Mutatja ez a vers azt a megszületési rítust, amiről írtam, ahogy az emberben egy személyes gyermekkori élmény, „trauma” énekké érik. Ebben a versben szemlélhetjük azt is, hogy Virág költői képei milyen nagyon kifejezőek, milyen harmonikusan boltozzák a sorok felépítményét, szépen vezetik gondolati lépteinket a vers „csattanójára”, filozófiai mondanivalójára, s azt, ahogyan változik viszonyulásunk életünk folyamában a misztikum s a félelmek világától a profanitás és a funkcionalitás valóságába.
A Kettőspont Színházban volt a kötet első bemutatója, ami pont olyanra sikerült, mint amilyen a kötet: békés, nyugodt, befele figyelő, lírai, megfűszerezve egy csipetnyi érzékiséggel, amit Jászai Andrea zenéje festett. Horváth M. Zsófia személyes hangvételű kérdéseivel vezette a bemutatót, Formanek Csaba verseket olvasott fel a kötetből, Simon György űrgitárjátéka a kozmikus hátteret „simogatta” a kötet lapjai alá. Az est szépszámú érdeklődő jelenlétében zajlott. Összességében azt gondolom, az olvasóközönség egy szerethető, befogadható, „közérthető” verseskötetet kapott ajándékba Balogi Virág verselőtől, kíváncsian várjuk a folytatását!
Rékasi Attila, Újpest
Balogi Virág: Krumpliversek 2
Kislánykoromban sokszor küldtek a pincébe krumpliért. Többnyire száraz, hideg, savanyúszagú cellák voltak egymás mellett. Mindegyiken rács, lakat. Lassan mentem, le a harmadikról, utáltam egyedül bemenni oda. Mintha egy hüllő belsejében kopogtak volna lépteim. Hangosan csörgettem a kulcsokat, énekeltem vagy beszéltem magamban, hogy elzavarjam a pinceszellemeket. Katonás rendben álltak a polcokon a befőttek, szörpök. A sarokban egy régi bicikli, törött bútorok, és persze a láda. A láda, amibe még tekintetemmel sem nyúltam szívesen. Krumpli volt benne, amit kukacokként leptek el a rózsaszín csírák. Fenyegetőn néztek az ősz szakálluk, bibircsókos bőrük alól. Nem mertem hozzájuk érni. Féltem, hogy rámtekerednek. Soká elmaradtam a pincében, mire beparancsoltam a szatyorba az ebédhez valót. Ez gyakran ismétlődött, de mindig megúsztam. Aztán még sokat jártam a “pinyóba” így vagy úgy, ezért vagy azért alászállván. Még most is lenézek néha. A minap behoztam egy kis krumplit a kamrából. Milyen csúnyák, ráncosak, gondoltam, mégis áttüremkedik rinocérosz bőrükön az új élet rózsaszín reménye, arany pászmája. Milyen édes lesz a húsuk egy jó forró fürdő után és hogy fognak örülni a komposztlakók örökre levetett szerzetesi ruháiknak.
Az elsőkötetes szerző a könyvbemutatón, fotó: Rékasi Attila
Program dús laza hétvégével üti fel a Kettőspont Színház és Spirituális Ügynökség a budapesti színházi szezont a Ráday utca szívében. A bakátsfesztre reflektálva, vagyis „hozzá simulva” kinyitja hívogató ajtaját és megmutatja ráncfelvarrott falait, illetve új programjait, bérletvásárlási lehetőséggel. Nézzük mit is kínálnak:
A Bakáts Feszt ideje alatt szept. 6-7-én szombaton és vasárnap 15 és 24h között megnyitjuk színházunkat, ahol remek társaságban és tevékenységek közepette fogjuk változatosan lopni a napot, és éjjelente csaholni a teliholdat.
Térj be hozzánk a Ráday u. 39-be egy kávéra, fröccsre, egy jó beszélgetésre, vagy sakkpartira! Válts helyben jegyet vagy bérletet az előadásokra!
Mi várható? – Kávéházi hangulat, találkozás a Kettőspont alkotóival – Rajz- és olvasósarok, meseolvasás kicsiknek és nagyoknak – Sakk, társasjátékok (hozhatsz is magaddal!) – Színházi kulisszajárás: less be a színfalak mögé! A színház vezetője beavat a Kettőspont működésének titkaiba (15h, 18h-kor, és 21h-kor fénytechnikai bemutató is) – Jegy- és bérletvásár (minden helyben megvásárolt jegy mellé meghívunk egy kávéra vagy üdítőre, minden bérlethez jár egy sör vagy egy pohár bor) – Hangulat függvényében adódhat zenei jam, kirakat-bábszínház, versfelolvasás, tánc és egyéb örömjátékok.
FIGYELEM, helyszíni fizetés csak készpénzzel! A büfében szintén, adományos alapon Várunk szeretettel!
A szervezők részéről nem kis vállalás volt egy új film „fesztivál” elindítása (beszélgetések, fotókiállítás, jó hangulat). Most hagyjuk a zavaros időket, egyszerűen abba gondoljunk bele, mennyi munka egy ilyen fesztivál megszervezése. Sok munka, de ha jó húrt pengetnek meg a szervezők, akkor hamar sikertörténet kerekedhet. Ki gondolta volna, hogy egy független kísérleti filmfesztiválra 85 nevezés érkezik! Azt gondolom, ez már önmagában is sikernek nevezhető. Azonban itt nem ezen van a fókusz, hanem a filmművészeten. Itt lesz jelentősége a névadó személyének, akiről nem mondhatjuk el, hogy meg nem érett művész volt, hiszen Balázs Béla díjas filmrendezőről van szó. Szirtes András személyében szerény, közvetlen embert ismertem meg anno, nem hiszem, hogy gondolta volna, ily hamar egy művészetileg fontos filmszemle névadója lesz. Azt gondolom, azért nevezhetjük hiteles névadónak, mert az egész életét a független kísérleti film világában élte. A jelen szervezői a ma Szirtes Andrásait szólították meg, a jelek szerint eredményesen, hiszen három napba is épphogy besűríthető az elfogadott, hatvan film. Magam nagyon ritkán látok a mainstream filmek világában unikális alkotást. Kíváncsian várom, mit kínálnak nekünk a kortárs magyar filmalkotók, akik a kiírás szerint nem a megszokott, nem a „klisé” oldaláról közelítenek a mozgókép világához. A fesztivál filmjei ingyenesen megtekinthetők, de a helybiztosítás regisztrációhoz kötött. Még vannak szabad helyek, de nem árt fürgének lenni, e hét pénteken elrajtol az első Szirtes András Kísérleti Filmszemle.
A filmszemle eszmeiségéről a szervezők: Formanek Csaba, színész, rendező, a Kettőspont Színház vezetője, Németh Anita, dramaturg, forgatókönyvíró és Szandtner Dániel, operatőr akik nem versenyben gondolkodtak, így nyilatkoznak:
Szirtes András Kísérleti Filmszemle
2025. július 4-6., Kettőspont Színház
A Szirtes András Kísérleti Filmszemle – új kezdeményezésként idén először – közösségi fórumot, találkozási pontot és inspirációs teret kínál mindazok számára, akik a mozgókép határait feszegetik, új formákkal, gesztusokkal, érzékenységekkel kísérleteznek — és akik számára a film nem pusztán eszköz, hanem önálló gondolkodási forma.
„Amint megformáltan kimondasz valamit, amit senki más, máris tettél valamit.” (Szirtes András, Filmvilág-interjú, 1990/04.)
A szemle Szirtes András (1951–2023) Balázs Béla-díjas filmrendező szellemiségét idézi meg: a játékos radikalizmust, a konvenciók elutasítását, az alkotás szabadságát, az örök keresést és a szüntelen újraértelmezést. Filmszemlénk nem verseny, nem fesztivál, nem piac — hanem találkozás, megosztás és párbeszéd.
Hatalmasat ment idén a Színház- és Filmművészeti Egyetem két végzős osztálya. Fantasztikus rendezések és emlékezetes alakítások sora volt látható az SZFE termeiben és a Bethlen Téri Színházban. Sok előadásból júniusban az utolsó nézhető meg, több előadás sorsa még bizonytalan, esélyes, hogy a következő évadban is látható lesz, de nem érdemes kockáztatni, most érdemes jegyet váltani vagy regisztrálni rájuk.
Nyitóképünk Juhász Tibor rendezéséből való. A Mithridatész halott? című előadás Juhász Tibor és Ferenczy-Nagy Boglárka munkája nyomán megmutatja azt, hogyan lehet egy XVIII. századi, gyakorlatilag olvashatatlan és előadhatatlan drámából valami nagyon frisset, érvényeset és önazonosat csinálni a színpadon. Mindezt fizikai színházi eszközökkel, tehát a briliáns dramaturgiai munka mellett a lenyűgöző látvány is garantált. Mi háromszor láttuk különböző szereposztásokkal, és nagyon ajánljuk a megnézését. Június 18-án 20 órakor lesz műsoron, elég regisztrálni az eseményoldalon megadott linken.
Akiknek a játékában gyönyörködni lehet: Regős Simon, Tarjányi Liza,, Bari István, Ionescu Raul, Hevesi Fanni, Bangó Ernest, Gálhidy Gizella, Lehel Vilmos
A prózai osztály végzősei Atlasz Barnabás és Németh Áron közös produkciója Sławomir Mrożek Strip-tease című drámája. Segítségükre volt a negyedéves bábos színművész osztályból Zöldi Ákos, az zenei aláfestést Márkos Albert szolgáltatta, a báb tervezésében Horváth Márk volt a segítségükre. Csodálatos, hogy prózai színművészként nem csak a fizikai színház eszköztárát és a zenés színház kifejezésmódját sajátították el ezek a fiatalok, de a bábos formával is bátran kísérleteznek. A Strip-tease egy elgondolkodtató és nagyon szórakoztató miniatűr műremek, nem csoda, hogy ezt is kénytelenek voltunk kétszer megnézni. Június 25-én regisztrációval nézhető 19 órától a Rákóczi úton.
Június 13-án búcsúzik a Rákóczi úton Hevesi Fanni rendezése, a Hajnóczy-kisregényből készített A halál kilovagolt Perzsiából. A szereposztás itt is nagyon erős: Erdős Lili, Gálhidy Gizella, Fehér Diána Aida, Ferenczy-Nagy Boglárka, Lehel Vilmos, Lelkes Botond, Regős Simon, akár csak a koncepció és a szintén a rendezőt dicsérő koreográfia. Törley-Havas Sára dramaturg több szerző szövegének felhasználásával szép ritmusú szövegkönyvet alkotott. A látomások látványba fordítását pedig látni kell!
Talán a legszebb előadás volt az évadban Kondákor Ajsa Panka rendezése. Esterházy Péter regényét Orosz-Bogdán Noémi adaptálta színpadra. Csokonai Lili alakjához Nadrai Zita adja hangját, mozdulatait, személyiségét. Rengeteg női hangú monodrámát láttunk, a Tizenhét hattyúk ebből az erős mezőnyből is kiemelkedik. Hamarosan a Kétlámpás Blogon bővebben is írunk róla, addig is nézzétek meg június 10-én este az SZFE épületében! Ahogy azt a szombathelyi Weöres Sándor Színház számára rendezett Hat szereplő szerzőt keres című előadás kapcsán is írtuk, Kondákor A. Panka koreográfiáit bármeddig el tudnánk nézni.
Reméljük, csak az évadban az utolsó előadás Regős Simon diplomamunkája, a Hisztéria üzenőfüzete. Ahogy Regős Simon korábbi munkája, a Puszták népe, a Hisztéria is az évad szenzációja lett. Nagyszabású produkció, ami sajnos nehezíti a továbbjátszást, rendkívül nehéz lesz egyeztetni a színészeket és a zenekar tagjait. Ez az előadás is kifejezetten többször nézős, mi gyors egymásutánban kétszer is beültünk rá, hogy minden finomságot észre vegyünk. És azért is mert nem ment ki a fejünkből a zene, hallani akartuk a Halott Zsidó Orchestra muzsikáját és a dalokat. A szereposztás is lenyűgöző, mindenképpen nézzétek meg Kodolányi Kamillát, Turi Pétert, Fehér Diána Aidát,Veress Kament, Gellért Dorottyát, Babinchak Atanázt, Ionescu Rault, Németh B. Kristófot, Bukovszky Orsolyát, Gálhidy Gizellát és Juhász Tibort! Június 20-án 19 órától vagy június 21-én 18 órától a Bethlen Téri Színházban.
Szívmelengető és szórakoztató előadás a Fel a fejjel!, Szécsi Bence rendezése a végzősöknek az azonos című 1954-es Keleti Márton-film alapján. Nézzétek meg, hogyan alakul át a Bethlen Téri Színház tere cirkuszi poronddá, hogyan csetlik-botlik Peti bohóc Bari István alakításában, lássatok illuzionistát, fakírt és zenebohócot, sírjatok, nevessetek, fojtsátok vissza a lélegzeteteket és tapsoljatok! A trupp tagjai: Bari István, Fehér Diána, Gálhidy Gizella, Hevesi Fanni, Kádár Kinga, Lehel Vilmos, Molnár András, Nyomárkay Zsigmond, Tarjányi Liza. Június 19-én 18 órakor látható az évadban utoljára.
Nem csak a Bethlen Téri Színház de a Kettőspont / színház & spirituális ügynökség is otthont adott idén SZFE-s produkciónak. Kiss Dorina Pozsgai Zsolt drámáját, a Liselotte és a májust rendezte meg felnőtt bábszínházi előadás formájában. A bábokat – rengeteget és rengetegfélét – ez esetben is Horváth Márk tervezte, lenyűgöző is lett az előadás látványvilága. Russa Karina és Lajhó Máté otthonosan mozog a díszletben és a történetben. Rengeteg meglepetés vár rátok, ha ezt az előadást választjátok. Még akár a Kétlámpás Blog szerzőivel is összefuthattok, muszáj még egyszer átélnünk ezt a csodálatos élményt! Június 22-én 16 és 19 órakor a Kettőspontban.
csinosnak érzi magát.
