Kétlámpás Blog

II. Szirtes András Kísérleti Filmszemle – ahogy a Kétlámpás Blog látta

Szerző:


2026. július 2-5. között már a II. Szirtes András Kísérleti Filmszemlén vehettünk részt a Kettőspont Színházban. Idén egy kisebb csapat – Németh Anita, forgatókönyvíró, dramaturg, Szandtner Dániel, operatőr, Formanek István, a Bethlen téri Színház kommunikációs vezetője, filmes szakember, és Formanek Csaba, író, rendező, színész, a Kettőspont vezetője – válogatott a 88 nevezett alkotásból. Végül ezek közül 56, másfél percestől több, mint egy órás játékidejű alkotásig kerültek be filmek a fesztiválprogramba. A tavaly már remekül bevált tematikus blokkrendszer szervezte ismét a napokat, és ismét minden blokkot szakmai beszélgetés zárt az alkotókkal. Már ez is igen tartalmas összeállítás, de ezek mellett számos offprogram is tarkította a négy napot.

A szervezők: Szandtner Dániel, Molnár Anna, Formanek Csaba, Németh Anita, Formanek István


A Szirtes András Kísérleti Filmszemle sok olyasmit visszahozott nekünk, ami már végleg elveszni látszik, és nagyon hiányzik az életünkből. Paradoxon, de réges-régen, a szűkös kínálat ellenére, sokkal nagyobb volt az esély az egyszeri néző és a kísérleti film találkozására. Élénken él bennünk, hogy a Magyar Televízión (hétfőn adásszünet) gyerekként sokszor belefutottunk olyan különös filmekbe, amiből ugyan egy szót sem értettünk, de az akkor látott képek még most is előhívhatóak. Ezek a véletlen találkozások olyan képi világokat nyitottak meg előttünk, amikkel biztosan nem találkoztunk volna, ha most vagyunk gyerekek. Általános iskola alsó tagozatán a Maros moziba vittek minket napközi időben, és olyan klasszikusokkal ismerkedtünk meg, mint a Körhinta vagy a A jégmezők lovagja. A Szemlén újra éltük ugyanezt az élményt, a véletlen, és néha sorsszerű találkozást egy-egy filmmel. A másik fontos, mára már lassan kivesző aspektus, a közösségi élmény. Egészen más érzelmileg együtt hullámozva a nézőtársakkal befogadni a filmeket, mint egyedül. Ez szintén nosztalgikus élmény nekünk, nem csak a közös mozizás volt közösségben megélt élmény, de a magányos tévénézés is, hiszen másnap mindenkivel lehetett ugyanarról a filmről beszélni. És ez is a Szemle egyik nagy ajándéka, idén kicsit kevésbé volt feszített a tempó, bőségesen hagytak időt a szervezők egy-egy blokk között feldolgozni a látottakat. Ezekben a szünetekben társaságról társaságra vándorolva beszélgettünk alkotókkal, nézőkkel, minden társalgásba be lehetett kapcsolódni, teljesen nyitott és átjárható csoportok jöttek létre. Ahogy Formanek Csaba fogalmazott, létrejött egy táborhangulat, ahol már senki sem idegen, egy befogadó közeg, ahol minden feszengés nélkül, spontán módon lehetett ismerkedni, eszmét cserélni, kapcsolatokat építeni.


Szép keretes szerkezetet adott a Szemlének idén is a névadóra, Szirtes Andrásra, való emlékezés. 2005-ben az Írók Boltjában mutatta be Vándorszem című önéletrajzi regényét Szirtes András, aki erre az alkalomra meghívta Jancsó Miklóst és Szabó Istvánt is. Az eseményt Sólyom András örökítette meg, akivel Formanek Csaba beszélgetett a film megnézése után. A regény egy fejezetének ihletésére született egy nagyon szórakoztató színházi jelenet is. Formanek Csaba ötletét Formanek Csaba, Szitás Balázs és Kovács Bence jelenítette meg, így nem maradtunk színházi élmény nélkül sem. A különböző blokkok utáni beszélgetésekben is sok szó esett Szirtes Andrásról, a legmeghatóbb számunkra Szilágyi Edvin története volt, aki Üvegtest című kisfilmje kapcsán elmondta, hogy milyen elemi erejű fölfedezés volt a tavalyi szemlén számára Szirtes András Hajnal című munkája, és ez az élmény is beépült az Üvegtestbe. A film témavezetője Nemes Gyula volt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Nemes Gyulától szintén láthattunk az első nap végén egy alkotást, a Letűnt világot, és az alkotóval és Durst György producerrel is megidézték a szervezők Szirtes András alakját. Biztosak vagyunk benne, hogy a Letűnt világ is valahogyan beépül majd azok alkotásaiba, akik látták.

A három hendikepes hattyú: Formanek Csaba, Kovács Bence, Szitás Balázs

Fotó: Görgényi Gábor


Idén már támogatói is voltak az eseménynek, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány, Ferencváros Önkormányzata, a Nemzeti Filmintézet és a Dúzsi Borászat. Döme Zsuzsanna, Ferencváros kulturális alporgármesterének köszöntője után Muhi András producer, a Magyar Filmszemle igazgatója nyitotta meg hivatalosan a szemlét, aki kitartó nézőtársunk is volt több napon is.

Durst György és Nemes Gyula

Fotó: Görgényi Gábor


Az utolsó napon, majdnem zárásként, az NFI jóvoltából az elérhető legjobb minőségben nézhettük meg Szirtes András 1983-as nagyjátékfilmjét, a A Pronuma bolyok történetét. Az Európa Kiadó zenéje és Lukáts Andor szereplése miatt számunkra kifejezetten nosztalgikus alkotás volt, de a fiatalabbak is nagyon élvezték ezt sajátos történetmesélést. A nosztalgiafaktor mellett számunkra a film játékossága volt leginkább meghatározó élmény, jó látni azt a felszabadultságot, amit az ellenkultúra képviselt a szocializmus utolsó korszakában, a fenyegetettségnek, az elszürkítésnek fittyet hányó szabadságot. A film sajnos sokkal rosszabb minőségben elérhető a youtube-on, a soundtrack pedig az Európa Kiadó oldalán.

https://europakiado.a38.hu/index.php?page=musicalbum&id=3901


Nemes Gyula Letűnt világ című filmje a Kopaszi gát sajátos minitársadalmának végnapjait mutatja be. Lírai dokumentumfilm, amit számunkra a hozzá társított hangsáv tett igazán különlegessé. A pusztulás képeit ellensúlyozza egy zenekari próba hangjaival a rendező, ahol éppen felépül, összeáll egy alkotás. 10 év története 20 percben elmesélve. Az idő, a változás fájdalma, egy mikroközösség elmúlásának elégiája. Ha csak ezt az egy filmet láttuk volna, már elégedettek lehetnénk.


Az offprogram része volt még vasárnap kora délután Tobai Botond vezetésével egy filmroncsoló játszóház, ahol talált filmszalagokat lehetett különböző technikákkal: karcolással, lyukasztással, smirglizéssel manipulálni, és kipróbálni, milyen különleges hatások érhetők el ezen a módon. A résztvevők próbálkozásaiból végül egy mintegy 3 perces alkotás született, ami az este végén levetítésre is került.

Fotó: Ritter Márta


A vasárnap délután egy igazán komoly szakmai beszélgetésre volt szánva. Muhi András producer, Gelencsér Gábor filmesztéta és Lichter Péter filmrendező, egyetemi oktató beszélgetett Németh Anita moderálása mellett a Balázs Béla Stúdióról, és arról, hogy visszatérhet-e az az aranykor, amit a BBS működése fémjelzett. Nagyon izgalmas volt a három szempont egymást kiegészítő volta. A történetiségé, a magyar filmkészítés hagyományába ágyazottságé, amit Gelencsér Gábor képviselt. Az alkotóé, Lichter Péteré, aki a nemzetközi színtéren is aktív, és komoly tudása van az amerikai és európai kísérleti filmes színtér működéséről, beleértve az elméleti kérdéseket és a terjesztés, archiválás, megmutatkozási lehetőségek témáját is. És produceri oldalról Muhi Andrásé, aki a finanszírozás és a műhelyként működés kérdéseinek volt szakértője. Ahogy Lichter Péter fogalmazott, végre ezeknek a beszélgetéseknek van tétje, érdemes az ötleteket, tudásokat összegyűjteni és a döntéshozók felé is kommunikálni. Kifejezetten élvezetes volt hallgatni, ahogy a három különböző terület összeér, ahogy a három beszélgetőtárs egymásnak tudta passzolgatni a labdákat. Nem tartozik a kedvenc műfajaink közé a kerekasztal-beszélgetés, de ezen a délutánon felül tudtunk emelkedni az ellenérzéseinken. És ha már egy térben találtuk a két neves oktatót, megragadtuk az alkalmat, hogy dedikáltassuk kedvenc könyveinket tőlük, Lichter Pétertől a tavaly megjelent Hogyan tesznek boldoggá a kísérleti filmek? című esszégyűjteményt, Gelencsér Gábortól a Magyar film 1.0-át, ami igen hasznos alapozóként szolgált nekünk.

Formanek Csaba, Lichter Péter, Muhi András, Németh Anita, Gelencsér Gábor

Fotó: Ritter Márta


Zárásként egy egészen különleges performanszban lehetett részünk. Szeredi Csaba / Kaos Camping: SZÁRAZ ÚSZÁS – analóg filminstalláció és hangjáték című több vetítőgépes alkotása, amit élőben zongorán kísért Somogyi Márton, igazi látványorgia volt. Több szempontból egyszeri és megismételhetelen alkalom, boldogok vagyunk, hogy a részesei lehettünk.

Fotó: Ritter Márta

Láthatjátok, milyen rendkívül sűrű és szerteágazó volt a Szemle programja, ha még csak most fordulunk rá a nevezett filmekre. Ahogy tavaly is, idén is pár filmet emelünk ki minden blokkból. Ezúton is biztatnánk nézőtársainkat saját beszámolójuk elkészítésére, hogy minél több alkotásról, minél több szempontból szó essék.

Új kategória volt a Láthatatlan Budapest tematikájú blokk, ide kerültek a tavalyi városfilmek, lírai dokumentumfilmek és olyan alkotások is, amik az esszé kategóriában is szerepelhettek volna. Az egyik blokkhoz tartozó beszélgetéshez a szervezők meghívták Füzi Izabella filmesztétát, a Szegedi Tudományegyetem docensét, aki a Magyar Filmtudományi Társaság elnöke és az Apertúra filmes folyóirat szerkesztője, nem mellesleg igen okos és szórakoztató szakmunkák szerzője,  A vurstlitól a moziig: a magyar vizuális tömegkultúra kibontakozása (1896-1914) című könyvét mi is nagy élvezettel olvastuk. Nagyon érdekes volt hallani egy, az 1920-30-as években jellemző, műfajról szóló előadását. A városszimfóniák a korai avantgárd filmek emblematikus darabjai, és azt is megtudhattuk, hogy Budapest, mint szintén újonnan kialakuló metropolisz, miért nem kapott ebben az időszakban ilyen filmes megjelenítést. És arról is értesülhettünk, hogy a Szépművészeti Múzeum egy ilyen témájú kiállításra készül, megpróbálják bemutatni, hogy a képzőművészet és a film hogyan gondolkodik a világvárosról.

Fotó: Görgényi Gábor


Nagyon sok minden belefért ebbe a blokkba, voltak narratívabb és esszéisztikusabb filmek, animáció, trükkfilm, kollázs, installáció. Nosztalgikus mozi és közérzeti film, de még börleszk is. Vizsgafilmek és direkt a Szemlére készített alkotások. Ebbe a blokkba kerültek többnyire azok a feel good filmek, amik egy kis humort is becsempésztek végre a kínálatba.

Kép a Péntek esti irgalom című filmből

Nagyon szerettük Shikli Réka Mártonhegyi graffitik című miniatűrjét, igazi talált tárgyból készített alkotás. A Mártonhegyi út és környékének falfirkái egyetlen szó nélkül adták át azt a groteszk látásmódú, rebellis és dühös közérzetet, amit a graffis közösség érezhetett az elmúlt években.

Számunkra Görgényi Gábor Egy nap című filmje kapcsolódott leginkább a Láthatatlan Budapest címhez. A városi természet mikrokozmosza (mintha Winkler Róbert Nagyvárosi természetbúvár című könyve elevenedett volna meg), az egyszer használatos tárgyak magánya és az idős emberek láthatatlansága a városban szép párhuzamokat alkotott, a visszatérő motívumok nagyon kompakttá tették az alkotást. A filmhez társított jávai zene is egy meditatív, asszociációkat kereső befogadásra késztetett.

Farkas Bianka egy bűbájos és egy nyugtalanítóbb kollázsanimációs filmmel idézte meg Budapest különböző hangulatait. Az 56-os villamos kedves sofőrjének nagyon kedves gesztus egy igazi városi színfolt számára, míg az Irma álma szerdán egy sajátos budapesti Hamupipőke-történet.

Medvegy Albert A tömb című munkája egészen kivételes színkezelésével tudott a teljesen hétköznapi angyalföldi és rákosszentmihályi utcákból egy labirintust formálni, a film végi trükk csak megkoronázta azt a szorongató érzetet, amit a film kiváltott belőlünk.

A rakpart angyalának groteszk látásmódja rögtön megfogott minket, Feledy Bori filmjén szórakoztunk talán a legjobban a négy nap alatt. Szerettük a mágikus realista Péntek esti irgalom című filmet is, Varga Mici és Maruszki Milán filmje az ijesztő kezdetek után igazán jól végződött, még ha ehhez némi csodára is szükség van Budapesten. Szoták Gergő filmje, az Átmeneti Központi Probléma a színészi játékkal tűnt ki a mezőnyből, Molnár András és Bukovszky Orsolya rengeteg tartalommal tudta megtölteni a minimalista történetű és látványvilágú alkotást. Burján Ármin Érkezők című vizsgafilmje a különös történetek közt is megállná a helyét, az abszurd szituáció nehezen hagyja nyugodni a nézőt, valamiféle előzménytörténet és befejezés kiötlésére mozgósít, jól lehetne kreatív íráshoz használni ezt a minden irányban nyitott sztorit.


Fotó: Görgényi Gábor


Formáját tekintve is különleges alkotás volt a Leszbikus terek – Józsefváros című installáció. Szűcs Réka rendező a Kettőspont színpadát és nézőterét használva odavarázsolta nekünk azokat az ikonikus helyszíneket, melyek a budapesti leszbikus közösség számára kiemelt fontossággal bírtak. A két koreográfus-táncművész, Hód Adrienn és Ladjánszki Márta jelenléte, mozdulatai életre galvanizálták ezeket a számunkra jelentés nélküli tereket.


A Különös történetek blokk Lichter Péter 2026-os kísérleti horrorjával A dolog a koporsóban című művel indult. A tavalyi sokk után, amit a The Grey Machine okozott számunkra, mindenre fel voltunk készülve. Ehhez képest egy kifejezetten nézőbarát Drakula-retellinget kaptunk, remek ritmussal, orientáló feliratokkal a regényből. A látványvilág különlegessége megmaradt, az elveszettség érzés viszont jócskán mérséklődött. Horrorként viszont egyáltalán nem működött számunkra az alkotás, teljesen más agyterületeink voltak aktívak, mint egy klasszikus horror, thriller nézésekor.

Kép a Holdfényes út című filmből


Cs. Nagy Sándor egészestés Holdfényes út című filmje az egyik legüdítőbb alkotás volt számunkra. A buddhista filozófia fogalomkészletével és logikájával megközelíthető film minden ilyen érdeklődés híján is befogadható, és rendkívül szórakoztató mozi. A felépítése minket arra emlékeztetett, mintha a rendező időről időre egy sztori-kockával dobott volna, és feladatul szabta magának, hogy a véletlenszerűen felbukkanó motívumot beépítse a filmjébe. Imádtuk a szöveget, a roadmovie hangulatot. Reméljük, máskor is elérhető lesz, szívesen megnéznénk ismét.

Kép a Térden haraptak álmomban című filmből


Ha nem magától az alkotótól halljuk, el se hinnénk, hogy a Térden haraptak álmomban egy első éves vizsgafeladata volt Biró Rozáliának. Pazar kivitelezésű, az álomlogika mentén haladó kisfilm volt a legkülönösebb történet, amit láttunk a blokkban. Nagyon kíváncsivá tett minket a következő munkáira is, reméljük, jövőre is nevez a Szemlére valami hasonló ínyencséggel.

Kép a Night Sky Elevator című filmből

Idén a tavalyi felhozatalhoz képest hátrébb szorultak a tánc- vers- és animációs filmek. Az egyetlen blokkba kerülő 13 alkotás közül négy, nagyon különböző kedvencünk is lett.

Bodri Marcell és Igaz Réka egy nagyon különleges történetre talált rá a Fekete igazolványok című filmjükben. A kecskeméti cigánytelep 1956-os bestiális megtámadása és felszámolása olyan történet, amit meg kellett mutatni a világnak. A történelmi animáció színezett archív fotóival és a visszafogott feliratos narrációval szép múltfeldolgozó vállalás és egyben méltó feldolgozása a történteknek.


A Night Sky Elevator, Baksa-Soós Csanád animációs filmje mintha egy mozgóképesített silent book lenne. Minden megelevenedő „oldal” önmagában csodálatos képi világú, és minden „oldalon” történik valami rendkívül meghökkentő.


Agnes Gruz négy mozgástanulmány-szerű filmet hozott, amik egymás mögé rendezve kicsit próbára tették már a közönség türelmét. Jobban elosztva hatásosabbak lettek volna. Agnes Cruz állandó alkotótársával, a zeneszerző Nikolaus Gerszewskivel igen különleges, repetitív struktúrákat hoznak létre, amiket a zene irányít. Megkapó és meditatív látvány, hangulat kell hozzá.

Kép a KITCHEN című filmből


Egy talált tér, talált ruhák és két nő. A tér és a ruhák aurája mintha megszállta volna Kovács Kingát és Jobbágy Bernadettet KITCHEN című filmjükben. Sűrű, agresszióval és szeretettel telített furcsa kapcsolat elevenedik meg a táncosok mozgásában. A lefojtott és kirobbanó képek jó ritmusú alkotássá állnak össze. A fojtogató atmoszféra kézzelfogható. Talán ez a legerősebb érzelmi hatású film mind közül.

Kép a Pinocchio Il Capitano című filmből


Utoljára hagytuk a számunkra legnehezebben befogadható Etűdök, esszék, performanszok, absztrakciók című blokkot. Nagyon izgalmas volt az ehhez a blokkhoz kapcsolódó beszélgetés, amit Formanek István moderált. Több alkotó is valamilyen társművészetből indul ki filmkészítés közben. Ez lehet akár képzőművészet, akár a zene is. A Zeneakadémiát végzett Juhos Fannit a zene vizuális újrafogalmazása foglalkoztatja, Gombos Lajost a zene által generált képek. Takács Máté egy kiállításra készített performanszot gondolt filmmé, és az árnyjátékkal kísérletezik. Kovács Lívia a dokumentumfilm felől érkezett a kísérleti filmhez.

Fotó: Ritter Márta

Ennél a kategóriánál nyílik a legnagyobb tér az asszociációknak. Hozzánk azok az alkotások szóltak, amikről eszünkbe jutott valami távoli olvasmány- vagy színházi élmény, amikor a látvány keltette érzetet valamiképp képesek voltunk verbalizálni. Kíváncsiak vagyunk, mások hogy fogadják be ezeket az alkotásokat, milyen képzettársítások merültek föl bennük.

Tobai Botond Ez a film egy videó című filmjéről például a nemrégiben látott Yasmina Reza komédia, a Művészet jutott eszünkbe. Valószínűleg hasonlóan érezhette magát Marc, mikor meglátta a Serge által vásárolt fehér alapon fehér festményt, mint mi a vetítéskor.

Egy dal egy sorpárja ötlött föl bennünk Rékasi Attila A halálról című műve kapcsán. A Bajdázó Lekapcsolom a villanyt a fejemben című dalát már régen hallgattuk, most mégis ez idéződött föl.

„De kiszületni a világból az a szép,
Elhagyni a csónakot a tengerért!”

Gombos Lajos Hold Water című alkotásában a mag – agy – hálózat kapcsolatok adottak voltak. Szép lüktetése volt a filmnek, és soha nem gondoltuk volna, hogy egy locsolócső ilyen drámai lehet.

A Karácsonyi nekrólog, Botos András filmje nekünk akár egy különös történet is lehetne, nagyon jól esett ebben a blokkban is egy viccesebb, poénra épülő oldás.

Nagyon köszönjük a szervezőknek ezt a négy csodálatos napot! Mindenkinek a beszélgetéseket, a ti meglátásaitokat is beépítettük a beszámolónkba. Jövőre, 2027-ben július 8-11. között találkozunk.

„Tanuld meg: ez a dolgod itt: lesni szép moccanásait minden élőnek.”

Szerző:

Rékasi Attila Térfoglalók című fotókiállítása a Kettőspontban

Még pár napig megtekinthető a Rékasi Attila legújabb munkáiból összeállított kiállítás TérFoglalók címmel a Kettőspont Színház falán. Rékasi Attila sokoldalú művész, mi leginkább egy nagyon nehéz műfajban, a színházi előadásfotók kapcsán találkozunk a munkáival, amihez komoly dramaturgiai érzék szükségeltetik, előre meg kell érezni, melyik lesz az a nagyon erős, az előadás emblémájává váló néhány pillanat, amit érdemes megörökíteni. Feszített figyelem, a pillanatnyi élmény lenyomatai ezek a képek.

Rékasi Attila: Tértelenítés

Ezzel teljesen ellentétes hozzáállást képviselnek azok a képek, amiken a művész talált tárgyakat, látványokat, hangulatokat örökít meg. Elmélázás, ráérősség, szórt figyelem és a világ egészére való nyitottság szükséges hozzá.

Jelen kiállítás képeinek többsége azonban egy harmadik alkotási módot mutatnak be, Rudolf Dánielnek adott interjújában Rékasi Attila fényszobrászatnak nevezte ezt. A TérFoglalók fotói manipulált képek, a mélységgel, a színnel, a textúrákkal való játékok. Minden alkotásban van valami filmszerű, történet építhető köréjük. Némelyik cím bátorít is erre, a Szindbádi tér vagy a Terek által homályosan elnevezés egészen konkrét utalások. A Szindbádi tér színeivel, fény-árnyék játékával valóban behoz valami szecessziós hangulatot, a Terek által homályosan a párával, a gomolygással, a sötétítéssel egyenesen egy korai film noir kivágott filmkockája is lehetne. A Kibukkanó tér háza pszichothrillert idéz számunkra, a Térszekvenciák homlokzatát egy líraibb, elégikus filmesszében tudnánk elképzelni.

A filmes gondolkodás nem áll messze az alkotótól, tavaly az első Szirtes András Kísérleti Filmszemlén láthattunk már versfilmet tőle, és az idén július 2-5 között megrendezett második alkalmon is lesz lehetőségünk két új alkotásával megismerkedni.

A kiállítás slusszpoénjaként a Szélfútta tér egy spontán rendezettség, a természet minden manipulációs szándékot nélkülöző szeszélye komponálta, igazi talált tárgy.

Rékasi Attila: Színekkel telített tér

Bármi is legyen a metódus, Rékasi Attila művészetét számunkra egységessé teszi az a Bényei József Minden élő című verséből választott gondolat, amit írásunk címének választottunk. Az életfeladattá tett szemlélődés, kíváncsiság, értékmentés.

„De itt most mit kell nézni?”

Szerző:

KÖZELEBB — Alternatív Tárlatvezetés Drámainstruktorokkal Bánki Ákos Én Te Te Én című kiállításában

Bánki Ákos festőművész kiállítása önmagában is felér egy kalandtúrával az absztrakt festészet világába. Nem csak a képekkel köthetünk közelebbi ismeretséget a Kult7 Galériában, de a festmények mellett olyan káté-szerűen kifejtett magyarázatokat is kapunk, melyek orientálják a befogadót, végig vezetik egy úton, ahogy érdemes ezekhez a műalkotásokhoz közelíteni. A megfogalmazott kérdések valószínűleg minden kiállításjáró laikusban fölmerültek már, ha kihangosítani nem is illik ezeket. Sok ilyen kérdésre kapunk gondolatébresztő válaszokat, kritikusként a kedvencünk a

„Miért nem elég azt mondani, hogy tetszik vagy nem tetszik?”

A válasz pedig nem csak az absztrakt festészet, de minden műalkotás befogadása kapcsán használható. A másodpercek alatt meghozott ízlésítélet nem a végpontja a befogadásnak, inkább a kezdete, érdemes megvizsgálnunk, vajon miért vonz vagy taszít egy nonfiguratív kép, milyen komplexebb hangulati, érzelmi vagy akár gondolati asszociációkat hívott elő.

Ehhez az értelmezői munkához nyújtottak komoly segítséget az SZFE Drámainstruktor- drámajátékos osztály hallgatói: Dorogi Lili, Monoki Luca Anna és Bodor Kristóf. A program szervezését és kommunikációját Hajdú Léna, a METU Művészeti instruktor mesterszakos hallgatója vállalta. Sokkal izgalmasabb drámapedagógiai módszereket is bevetve kiállítást nézni, mint egyedül vagy párban elveszetten bolyongani a kiállítótérben. Ezt már megtapasztalhattuk a Simorág Táncirkusz múzeumpedagógiai programjain az erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban, a Szkéné Színházban a Cicikrisztus című előadáshoz készítettek a Rakpart3 színházi nevelési szakemberei egy ráhangoló foglalkozást, amiben nagy szerepet játszottak a BME építészhallgatóinak makettjei és néhány kortárs szépirodalmi szöveg. A Mesemúzeumban megtapasztalt foglalkozások is ötvözik a múzeumpedagógia és a drámapedagógia eszköztárát.

A felvezető skálajáték ezúttal nem csak bemelegítésül szolgált, a kérdések a tárlat befogadásához kapcsolódó, a képek mellett is olvasható káté felvetéseinek sűrítményei voltak. A kiinduló állapot, ahogy az alkalmi kiállításlátogatók neki indulnak a felfedező útnak. Kifejezetten érdekes egybevetni, hogy a kiállítás és a tárlatvezetés hatására mennyiben módosultak a hozott attitűdök, nyitottabbá tudtunk-e válni az absztrakt művészetre.

Ezután három csapatra osztva, de még mindig egyedül, azt kaptuk feladatul, hogy adjunk címet a csapatunknak osztott képeknek. Valamiféle fordítási feladat ez, a képek által kiváltott gomolygó érzések megragadása, értelmezése, verbalizálása. Az igazán érdekes szakasz ez után következett, amikor a csoportunk tagjaival összevetettük a tapasztalatainkat, megosztottuk címötleteinket. Eddig is azt gondoltuk, hogy nem csak egyéni, szubjektív értelmezései léteznek egy műalkotásnak, hanem van valamiféle objektív minősége is. Ezt parádésan igazolta a csoportmegbeszélés. Ugyanazt a festményt éreztük szorongást keltőnek, ugyanabban a képen fedeztünk föl egymástól függetlenül valami testiséget, volt olyan kép is, aminek ketten szinte ugyanazt a címet adtuk. Ez után a fölfedezés után már nagyon gördülékenyen tudtunk a további feladatokon is dolgozni. A mi csoportunknak hangokat, egy másik csoportnak mozdulatot, a harmadiknak bármilyen vendégszöveget kellett társítania a képeihez. A több érzékterület bekapcsolása nagyon jó ötlet, a verbalizáláshoz már szokva vagyunk, a hangzóssággal vagy a testtel kifejezett értelmezés azonban eddig hiányzott az eszköztárunkból. Végül a három csoport megoldásai egy közös mini performanszban realizálódtak.

Lenyűgözően átgondolt, nagyon jó ritmusú foglalkozást raktak össze nekünk a drámainstruktor-hallgatók. Szép a mindenkit egyszerre mozgató kezdet és lezárás kerete, elég idő adatik a teljes kiállítás végig nézésére egyedül és csoportban is, miközben a csoportbeosztás miatt néhány alkotással közelebbi kapcsolatba kerülhetünk. Valóban lemérhető a kezdeti válaszaink és a kiállítás hatására bennünk végbement változás a nyitó játékra adott, lejegyzett válaszaink újra olvasásával. Reméljük, hasonlóan kedves és nyitott nézőközönség részeként mások is kipróbálhatják ezt a rendhagyó tárlatvezetést.

Adj, hogy adhassanak! Még négy napig ajánlhatjuk fel adónk 1%-át

Szerző:

Az adózók mintegy fele nem ajánlja fel adója 1%-át, pedig sok kicsi sokra megy alapon hatalmas segítség ez a kisebb színházaknak, társulatoknak. A NAV felmérése szerint ezen emberek 34%-a elfelejtkezik róla vagy nincs is tudatában a lehetőségnek, 12%-uk időhiányra hivatkozik, 12% nem talált megfelelő szervezetet, míg 13%-ukat nem érdekli a téma. Azért is jó lenne – a közvetlen anyagi segítségen túl – ha minél többen élnének a lehetőséggel, mert ebben a formában is megmutathatnánk, hogy szükségünk van a függetlenekre. A központi források elosztásakor is fontos érv lehet, hogy az adófizetők közül mennyien gondolják fontosnak a kultúra ezen szegmensét. Egyes felmérések szerint a színházba járók mintegy ötöde kifejezetten a független színházi előadásokat keresi. Képzeljük el azt az utópiát, hogy a színházakra szánt költségvetési források ötöde a mi igényeinket figyelembe véve a független színházaknál landolna!

Összeállításunkban néhány szívünknek kedves szervezetet ajánlunk figyelmetekbe, a Kétlámpás Blogon mindegyikről találtok írást, rengeteg szép élményünk fűződik hozzájuk. Adjatok, hogy továbbra is elkápráztathassanak minket!

Válasszatok magatoknak csillagot! Még jócskán tart az évad, találkozzunk május-júniusban is valamelyik előadáson!

Csoda figyelemből és részvételből – színházi világnap 2026

Szerző:

Az 1962 óta ünnepelt színházi világnap idei üzenetét Willem Dafoe fogalmazta meg.

Színészként és színházi emberként továbbra is hiszek a színház erejében. Egy olyan világban, amely egyre megosztottabbnak, kontrollálóbbnak és erőszakosabbnak tűnik, a mi feladatunk az, hogy elkerüljük a színház leértékelődését: ne csak egy kereskedelmi vállalkozás legyen, ami figyelemelterelő szórakoztatásra épül, és ne is csak a hagyományok száraz, intézményes őrzője, inkább erősítsük azt a képességét, hogy embereket, közösségeket, kultúrákat kapcsoljon össze – és mindenekelőtt, hogy kérdéseket tegyen fel arról, merre tartunk…

A jó színház rákérdez a megszokott gondolkodási mintáinkra, és ösztönöz, hogy elképzeljük, mire vágyunk igazán. Társas lények vagyunk, biológiailag a kapcsolódásra teremtve. Minden érzékszervünk egy lehetőség a kapcsolódásra és ezeken keresztül válik egyre világosabbá, hogy kik is vagyunk. A színház mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk.”

A teljes üzenet sok helyen olvasható, mi most kedvenc irodalmi portálunkat, a Literát választottuk forrásul.

https://litera.hu/hirek/willem-dafoe-fogalmazta-meg-iden-a-szinhazi-vilagnap-uzenetet.html

Az ünnep alkalmából olyan eseményeket ajánlunk, ahol a részvétel igen intenzíven megélhető, a közönség nem csak befogadóként, hanem többé-kevésbé cselekvőként van jelen. Willem Dafoe úgy fogalmaz: „…a tanúként jelenlévő közönség ad a színháznak értelmet és életet.” Az általunk választott előadások ennél is tovább mennek, és valamilyen módon közös alkotásra hívnak.

Március 29-én színházi társasjátékra hív az ANTRO. A 2048-ban játszódó történet bírósági tárgyalásán védőként vagy vádlóként vehetünk részt. Kinek mi a felelőssége, hatóköre a világméretű ökológiai katasztrófa bekövetkezésében? Létezhetett volna hatékony stratégia a megakadályozására? Bűnös-e az a szülő, aki egy élhetetlen világot hagy az utódaira? Hasznos lehet eljátszadozni a gondolattal 2026-ban, hogy 2048-ban ne kelljen élesben is szembesülnünk a helyzettel. Amellett, hogy sokat gondolkodtunk ezeken a kérdéseken, nagyon jól is szórakoztunk, a 2048 – A fiktív per egy remekül összerakott, részletgazdag színházi társasjáték.

https://ketlampas.blog.hu/2025/11/07/2048_fiktiv_per_a_jovobol

Április 8-án és 9-én újra Keleti Blokk az Eötvös10-ben. Regős Simon rendezése a részvételi színház elemeivel kísérletezik kőszínházi keretek között. Kadét jeggyel hagyományosabb formában is befogadható az előadás, zarándokként azonban a színpadi történéseket testközelből figyelhetjük meg, megalkothatjuk azt a bulizó tömeget, akik között a fiatalok története kibontakozik. Nagyon izgalmas, nyugtalanító előadás a Keleti Blokk, kétségtelenül az évad egyik legnagyobb dobását követte el a Sirokkó Szövetkezet.

https://ketlampas.blog.hu/2026/03/16/keleti_blokk_353

Rengeteg helyszínen megrendezésre kerül ebben a hónapban is a Fiatal Drámaírók Házának pályázatára érkezett vadonatúj egyfelvonásosok felolvasó színházi estje. Budapesten a MU Színházban találkozhattok az Okuláré Projekttel április 21-én. A nézőközönségen igen sok múlik, a különböző helyszíneken jelenlévők összesített szavazatai döntik el, ki lesz a forduló győztese. A drámák kötetbe is kerülhetnek, és arra is van esély, hogy egész estés produktummá fejlődjenek, mint az legutóbb Rédei Roland A szórt kövesen című etűdjével történt, ami Szahara címen immár több előadást megért produkció. Nézőként és alkotóként is érdemes csatlakozni ehhez a remek kezdeményezéshez. Mi is időről-időre becsatlakozunk a sorozatba.

https://ketlampas.blog.hu/tags/Fiatal_Dr%C3%A1ma%C3%ADr%C3%B3k_H%C3%A1za

A Freedomban április 27-én az imposztor Színházi Társulat interaktív improvizációs előadásán, az Apropón vehettek részt. Nem csak a születendő mű címét adja a közönség, de sokszor a történet menetét is befolyásolhatja. S. Papp Máté moderátor-rendező rendre megszavaztatja a közönséget, legyen szó a szinopszisról, casting-kérdésekről, váratlan fordulatokról. Hogy még több meglepetés érje a játszókat, arról a jeltekerészeti sorsolgány gondoskodik, amit ha megteker a moderátor, akár még a nézők bevonására is sor kerülhet. A történet mindig más, a hangulat azonban mindig fergeteges, az élmény egyedi és megismételhetetlen. Mi a legelső alkalomról írtunk.

https://ketlampas.blog.hu/2025/02/28/apropo_1_adam_megmenti_a_farkast

Boldog színházi világnapot kívánunk!

Épp MOST – indul a tatabányai  MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivál

Szerző:

Idén tizenkettedik alkalommal rendezi meg a tatabányai Jászai Mari Színház  MOnodráma és STúdiószínházi FESZTiválját, a MOST Fesztet. Öt napon át nézhetnek jobbnál jobb előadásokat az érdeklődők. Idén a szakmai zsűrit Danis Lídia, színésznő, a Jászai Mari Színház társulatának tagja, Háy János, József Attila-díjas író, drámaíró és Papp Tímea, színikritikus alkotják, mellettük egy közönségzsűri is működik, akik saját szempontjaik szerint veszik szemügyre az alkotásokat. Nagyon szép és informatív honlap is társul a fesztiválhoz, az eddigi fesztiválok meghívottjait és díjazottjait is érdemes átböngészni, sok előadás még mindig elérhető az elmúlt évek fesztiválkínálatából. A fesztivál olyan biztos kézzel válogat, hogy például a 2016-ban díjazott Egyasszony című előadást még mindig érdemes műsoron tartani, akkora iránta az érdeklődés.

Crespo Rodrigonak, a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatójának gondolatai a fesztiválról:

„Mindig nagy öröm végignézni a beküldött előadásokat és látni, milyen témák foglalkoztatják a színházi embereket. A MOST FESZT kifejezetten a kísérletező, formabontó előadások fesztiválja, így minden produkció friss, olyan témákat dolgoz fel, amelyekkel a klasszikus színházban kevésbé találkozhatunk. Az is gyakori, hogy a jelentkezők ismert színműveket gondolnak újra teljesen egyedülálló módon, gyakran az interaktív színház eszközeivel is élve. A MOST FESZT 2026 programja izgalmas és sokszínű, melyben a személyes sorsok, a női és férfi életutak, az alkotói megszállottság, az önismeret és a társadalmi kérdések mind fontos szerepet kapnak.”

Idén is erős a felhozatal. A nyitónapon a Tér12 és a Szkéné Színház közös produkciója, a Leláncolt Prométheusz, valamint a KV Társulat és a MASZK A színházcsináló című előadásai lesznek műsoron. Március 26-án a FÜGE és az Orlai Produkció hozza el a Legjobban a nőktől féltem című monodrámát, és a Trafós Kaspart. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Színház és Film kar és a ZIZ – Art and Social Area előadása a 1715380.NŐ nyitja a harmadik napot és az Az Exit Generáció és a FÜGE Produkció közös munkája, a MÁR NEM ÁLMODOK VELÜK– a gyermekvédelemről, valós beszámolók alapján –egy másik valóság egy részben is ekkor lesz látható. Március 28-án az UNIKORNIS, a Veszprémi Petőfi Színház előadása és a Kék Tesla, a  Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum közös részvételi színházi előadása lesz műsoron. Végül, de nem utolsó sorban az Aradi Kamaraszínház három előadása is a fesztiválon vendégeskedik. Valamint lesz koncert, borkóstoló, heje-huja, vigalom.

Külön örömünkre szolgál, hogy több előadás ajánlásához is felhasználták a szervezők a kritikáinkat.

Nagyon kíváncsiak leszünk a szakmai zsűri és a közönségzsűri véleményére. Jó szórakozást kívánunk minden nézőnek!

Az élet fényének ünnepe – bábszínházi világnap és a költészet világnapja 2026.

Szerző:

A UNIMA idei, bábszínházi világnapra szóló üzenetét Yaya Coulibaly bábjátékos, mesemondó és zenész fogalmazta meg Maliból, aki a bábművészet ősi, spirituális gyökereire és közösségi szerepére hívta fel a figyelmet.

Engedelmeskednünk kell a bábok szellemének, amikor megszólítanak minket. Hiszen a báb olyan, mint a nap: felmelegít minket a szeretet és megértés sugaraival. Az UNIMA is egy örökké ragyogó nap szeretete.

Az UNIMA egy életre szóló elköteleződés. Az UNIMA egy magas szintű politikai és társadalmi intézmény, amiről a világ népei nem mondhatnak le. Egy eszköz, ami tudatosságra figyelmeztet, felhívja a figyelmet a szolidaritásra és a kommmunikáció fontosságára. Hiszen a bábműfaj a mai világban különösen nagy figyelmet érdemel.

A báb a kulturális identitásunk tükre, művészetünk és kultúránk kibontakozásának alapja, valamint alkotói zsenialitásunk megnyilvánulásának színtere.  Ezért is fontos, hogy a bábművészetet másokkal is megosszuk.

A bábműfaj szépsége mindenkit lenyűgöz. A bábjáték az emberiség kezdete óta jelen van, és mindig is a kultúránk része marad. Amikor határokat szabunk, korlátokat állítunk fel- a báb viszont nem ismer határokat. Mindenre kiterjed, mindent áthat, és az emberek lelkének legszabadabb, legerőteljesebb kifejezőeszköze.

A teljes üzenet itt olvasható:

https://budapestbabszinhaz.hu/hirek/109-az-unima-uzenete-a-babszinhazi-vilagnapra

Ahogy az lenni szokott, a bábszínházi világnapra születik egy magyar üzenet is. Idén  Blasek Gyöngyi, a Budapest Bábszínház társulatának tagja fogalmazta meg számunkra gondolatait.

Kimegyek a szabadba, süt a NAP. Az ujjam hegyére egy golyót teszek. Máris kész az alkotás! A BÁB megmozdul, életre kel! A földön megjelenik a báb árnyéka. Állok a tér közepén, a kezem mozgatom, az árnyéka megnyúlik. Körülöttem hömpölyögnek kicsik és nagyok. Egyszer fel, egyszer le. Máris kész a SZÍNHÁZ! Évezredek óta így készült és készül a mai napig a VILÁG bármely pontján a művészi alkotás

A teljes üzenet itt olvasható:

https://deszkavizio.hu/ma-unnepeljuk-a-babszinhazi-vilagnapot-4/?fbclid=IwY2xjawQrePVleHRuA2FlbQIxMABicmlkETJRVUlrbVN0SFJTRFBIbVAyc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHhG3dTTur-FlP_wdKBN1o04VQRjGDOTneuOxFcXRIxAn8-8X5c8LZzYdUW7F_aem_nhcNmFUoCM1jtQgI_AVnyg

Ebben az évadban is lenyűgöztek minket a felnőtteknek szóló bábelőadások. A héten láttuk az óbudai Textilgyárban a Budapest Bábszínház és az Orlai Produkció együttműködéséből született Akik már nem leszünk sosem című monodrámát. Krusovszky Dénes regényéből Macsuka Patrik készített lenyűgöző színpadi változatot. Az előadást Dékány Barnabás rendezte és Barna Zsombor játssza. Ez a furcsa, újrahasznosított gyárépület talán még jobban is illik az előadáshoz, mint állandó otthona, a Kemény Henrik terem.

Újra látható lesz a MU Színházban  L. Nagy Attila és Kovács Domokos közös fizikai bábszínházi produkciója, a Tryangle. Számunkra ez a produkció és az előzménye, aDancing on a Grinder is meghatározó élmény volt, ezeken a produkciókon tanultuk meg a fizikai bábszínház nyelvének dekódolását. Nagyon szerettünk rajtuk gondolkodni, nektek is szívből ajánljuk.

Kiss Dorina negyedéves bábrendező hallgatót az egyik legizgalmasabb fiatal rendezőnek tartjuk, három előadása is ide kívánkozik. Március 24-én lesz legközelebb a Kettőspontban a Liselotte és a május. Pozsgai Zsolt drámáját ilyen szórakoztatóan még biztos nem láttátok. Horváth Márk bábjait Gyöngyössy Csenge és
Lajhó Máté fogja megeleveníteni.

Bár a Barátkeselyű című előadás első sorban középiskolásoknak készült, mi úgy látjuk, hogy felnőtteknek, speciálisan, tantestületeknek is játszanánk. Kiváló vitaindító lenne egy olyan alkalomra, ahol a nevelőtestület kidolgoz egy protokollt, egy etikai kódexet és egy szigorú, ellentmondásmentes eljárásrendet a tanár-diák viszony szabályozására.

A Kutyabaj című monodráma minket nagyon meghatott. Németh Erik egyszerre játssza Csonti urat, a kutyát, és gazdáját Willyt. A Paul Auster-kisregényből adaptált előadás az egyik legszebb felnőtteknek szóló bábos produkció, amit valaha láttunk.

Nizsai Dániel egyszemélyes játéka nem csak technikájában, de témájában is teljesen bábszínházi. A Kemény Henrik életéről szóló monodrámát a K11-ben láttuk a Kemény Henrik Bábfesztivál keretében. Egy újabb kultúrtörténeti ikont ismerhettünk meg mélyebben egy igen szórakoztató és virtuóz előadás segítségével.

Természetesen rengeteg gyerekeknek szóló bábelőadást is láttunk, és készülünk megnézni. Az eddigi bábos produkciókról szóló kritikáinkat itt böngészhetitek:

https://ketlampas.blog.hu/tags/b%C3%A1b

Március 21-e nem csak a bábok ünnepe, de a költészet világnapja is. Mindig csodálatos élmény, amikor a versek kilépnek a kötetek lapjai közül, és hanggal, mozgással, színészi játékkal mutatják meg lényegüket. Ebben az évadban három új, a költészetet középpontba állító előadással gazdagodtunk.

Nyomárkay Zsigmond rendezése, a Holdbéli csónakos ugyan dráma, de az előadás a költő Weöres Sándort kiemelten fontos szereplővé teszi. Így helye van ebben az ajánlóban is. Fehér Diána Aida alakítását látni kell!

https://ketlampas.blog.hu/2026/03/07/holdbeli_csonakos_823

Március 29-én lesz újra az RS9-ben A kóbor lány, Lovag Dulcinea vagyok című versperformansz. Szántusz Noémi Noya létrehozta Kemény István kötetéből a saját kompozícióját, egy egyedi és nagyon izgalmas olvasatot. Remek tárgyanimálás is van benne, úgyhogy akár az előző blokkban is helyet kaphatott volna az előadás.

Az ANTRO Kulturális Egyesület keretein belül hozta létre József Attila verseiből Hevesi Fanni az Anyátlan énekek című fizikai színházi előadást. Ha megint műsorra tűzik, ismét megnézzük. Bari István, Gálhidy Gizella, Juhász Kristóf, Lehel Vilmos szereplésével meghökkentően szép értelmezései tárulnak fel a jól ismert verseknek ebben az előadásban. Gálhidy Gizella zenei kompozícióit is újra szeretnénk hallani.

https://ketlampas.blog.hu/2025/11/29/anyatlan_enekek

Boldog bábszínházi világnapot és versünnepet kívánunk!

Ez az ő joguk – Gyermekszínházi világnap 2026.

Szerző:

Sue Giles, az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszövetség elnökének üzenete a 2026-os Gyermekszínházi Világnap alkalmából a kultúrához való hozzáférés jogára fókuszál.

„A 18 év alattiak a világ népességének mintegy 29%-át teszik ki. Ennek ellenére ez a jelentős csoport sok társadalomban pusztán életkora miatt kulturális marginalizációt szenved el. A gyermekek különösen kiszolgáltatottak: kevés hatalommal, anyagi forrással és választási lehetőséggel rendelkeznek, és nagymértékben függenek a körülöttük élő felnőttektől, valamint azoktól, akik helyettük döntenek.”

” A gyermekeknek és fiataloknak szóló, velük és általuk létrehozott művészet a kulturális ökoszisztéma alapvető része. Itt formálódnak a fiatal elmék és lelkek, itt alakul ki a kritikus közönség, és itt válhatnak a fiatalok aktív kulturális résztvevőkké.”

A teljes üzenet a szinhaz.online-on olvasható:

https://szinhaz.online/kepzelet-nelkul-nincs-remeny-itt-a-gyerekszinhazi-vilagnapi-uzenet

Akik követik a Kétlámpás Blogot, észrevehették, hogy milyen nagy figyelmet fordítunk a színházi nevelési előadásokra, próbálunk minél több ilyen produkcióról hírt adni. Hiszünk benne, hogy az egyik leghatékonyabb pedagógiai eszköz, ami nem csak a színházművészetet élvező közönség kinevelésére alkalmas, de ideális gyakorlóterepe a demokratikus nevelésnek is. Közösséget épít, vitakultúrát fejleszt, elmélyíti az önismeretet, fejleszti az empátiát.

A színházi nevelési és a gyerek-előadásokról szóló írásainkat itt tudjátok elolvasni:

https://ketlampas.blog.hu/tags/sz%C3%ADnh%C3%A1zi_nevel%C3%A9s

https://ketlampas.blog.hu/tags/gyerek

Néhány olyan előadásról és eseményről ejtenénk szót a világnap apropóján, amin tervezünk részt venni. Holnap, a Színházak éjszakája keretében a Szkénébe is elmegyünk, hogy megnézzük a Tér12 bábmeséjét, a Tsepabud – Gólemek városát.

„Bábmesénkben arra keressük a választ, hogy milyen hangon lehet megszólalni, ha érkezik valaki a közösségbe, aki más, mint mi vagyunk. Az idegen érkezése mindig megbolygatja a csoportdinamikát, de mi kell ahhoz, hogy a csoport befogadja az érkezőt. És mi kell ahhoz, hogy kitaszítsa. Milyen szerepe van ebben a csoport vezetőjének, a csoportban megszokott beszédmódnak, hiedelmeknek.”

Idén is megrendezésre kerül a Jurányiban a Tantermi Színházi Szemle, immár hetedik alkalommal. Találkozhatunk majd a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, az Antro, a Láthatáron Csoport, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, a RÉV Színház, és egyéb formációk egy-egy előadásával. Izgalmas két nap elé nézünk, már nagyon várjuk.

A Janikovszky Éva – emlékév keretében hozta létre a Sicc Production Velem mindig történik valami című előadását, melyet Budaörsön nézhettek meg. A tíz éves kortól ajánlott előadást Novák Eszter rendezte. Kamaszpanasz sok zenével.

Április elején mutatja be a Budapest Bábszínház az egyik kedvenc Lázár Ervin meseregényünket, a Berzsián és Didekit. A címszerepeket Pethő Gergő és Pájer Alma Virág játsszák, de a legkíváncsibbak Tatai Zsolt Áttentő Redázára vagyunk a szereposztást végigpörgetve.

Adjatok virágot,
mindegy, ha vágott,
mindegy, ha tépett,
Ribizli feléled.

Vigyétek el a gyermekeket a színházba – vagy vigyék el a színházat hozzájuk!

Köztéri kiállás – háromszor két óra figyelemfelkeltés a krónikus kulturális ágazati bérszegénységre

Szerző:

2026. március 9-11., Kossuth tér

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) három napos akciósorozattal próbálja felhívni a közvélemény és a döntéshozók figyelmét arra a problémára, ami hosszú évek óta sújtja az ágazatot. A megmozdulás programja itt olvasható, érdemes kedden és szerdán is kilátogatni az eseményre:

https://tinyurl.hu/29Db

És hogy mit keres ez az esemény egy színházi blog beszámolói között? Nem csak azért, mert színházzal foglalkozunk, és a köz- és felsőoktatásban is érintettek vagyunk, és mint ilyenek szolidaritásunkat fejezzük ki a KKDSZ által képviselt szféra dolgozói felé. Hanem azért is, mert színház bárhol létre jöhet, és létre is jön. Ahogy ma délután a Kossuth téren is. Formanek Csaba és Sipos László Márk, immár mindketten független színházi alkotók, eleget tettek a szakszervezet felkérésének, és a mai napon egy húsz perces nagyon szórakoztató produkcióval nyitották az eseménysorozatot.

Fotó forrása: https://www.facebook.com/kkdsz.szakszervezet

Szomorú, és egyben tanulságos, hogy Formanek Csabának csak minimális változtatásokat kellett eszközölnie egy tíz éve elhangzott szövegen. A sportközvetítés műfaját választó vitriolos performansz még aktuálisabb, mint annak idején volt. A Közművelők csapata, Könyvtáros Ákos, Gyűjteményes Géza, Levéltári Lili és Közmunkásné Aranka vívja heroikus küzdelmét a Minisztérium egy fős csapatával. A tét, kinek sikerül ma feljebb jutnia a bértáblán. A pörgős, felfokozott közvetítésben a két kommentátor szinte másodpercenként süt el egy igen találó szóviccet, nem is sejtettük, hogy a bér szóban ennyi játéklehetőség rejlik.

Fotó forrása: https://www.facebook.com/kkdsz.szakszervezet

„A demagógia ellen csak egy szérum van: a kultúra.”

Igazán vérfagyasztóvá akkor vált az aktuális helyzetre reflektáló szöveg, mikor 1926-ból Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter szólt hozzánk. A hosszabb idézetet akár ma is bármelyik írástudó papírra vethette volna. És ennél semmi sem jelzi jobban mekkora bajban van ma az ország kulturális élete. Amíg száz éves szövegekkel lehet megfogalmazni mai nyomorúságunkat, amíg ezek a szövegek nem csak a levéltárosok és történészek számára érdekesek, hanem jelenidejűként hatnak, addig nem érkezünk meg a XXI. századba.  

Nőnap 2026 – Egy rejtett világ alkotói: színházi nevelési előadások és színházi társasjátékok az elmúlt évben

Szerző:

Az idei nőnapon essen a reflektorfény azokra a nőkre, akik a színházi nevelés terén alkotnak, és akiket tavaly március óta láttunk ilyen előadásokban játszani. Sokan drámapedagógusként, drámainstruktorként is tevékenykednek, de van köztük bohóc doktor, társulatvezező, pszichológus és bábszínész is.

Bagaméry-Nagy Orsolya 🌟 Csenge Lili 🌟 Fazekas Anna Dorottya 🌟 Fekete Dorina 🌟 Feuer Yvette 🌟 Fodor Éva 🌟 Jeney Luca 🌟 Jobbágy Kata 🌟 Horváth Dóra 🌟 Kiss Tünde 🌟 Kövesi Csenge 🌟 Lipták Ildikó 🌟 Lukács Ivett Andrea 🌟 Manyasz Erika 🌟 Milák Melinda 🌟 Pájer Alma Virág 🌟 Palugyai Sára 🌟 Potonyecz Fanni 🌟 Simor Ágnes 🌟 Szilágyi Kata 🌟 Tóvaj Ágnes 🌟 Ferenczi Dóra 🌟 Czanik Dorottya 🌟 Horváth Csilla 🌟 Bartha Sára 🌟 Sági Csenge 🌟 Szabó Sára

Rejtett világ ez még a függetleneken belül is, ritka az olyan alkalom, amikor a nagyközönség is bepillantást nyerhet a színházi nevelési társulatok munkájába. Az osztálytermekben azonban több ezer gyerek kap tőlük évente maradandó élményt, és közülük nagyon sokan ennek hatására lesznek színházszerető felnőttek. A társulatok szerencsére egyre többször nyitnak a felnőttek felé is, amire van is igény. Sokan vágynak közösségi élményekre és a játék örömére. Az ilyen felnőttek számára szervezett alkalmaknak is van pedagógiai küldetése, olyan interaktív formákkal ismertetik meg a nézőket, amikkel máshol csak elvétve lehet találkozni.

Azért is szeretjük ezeket az előadásokat, mert nagyon céltudatosak. Egy színházi nevelési előadás, egy múzeumpedagógiai foglalkozás – mert ilyet is találhattok a kínálatban – vagy egy színházi társasjáték esetében nem merülhet föl, hogy remek, de miért is ez lett a választott mű, miért érzett egy társulat vagy egy rendező ellenállhatatlan vágyat ennek a színpadra állításával bíbelődni.

Az alkotók pedig rendkívül sokoldalúak. Nem elég, hogy kiváló színészek, de a közönség bevonásához is mesterien kell érteniük, meg kell találniuk a hangot óvodás kortól a legidősebbekig minden korosztállyal. A rugalmasság, a jó improvizációs készség szintén alapkövetelmény. A fent említett alkotók nem egyszer rendezőként, dramaturgként vagy zeneszerzőként is részt vesznek az előadások létrehozásában.

Ha végignézzük az előadások tematikáját, az is kirajzolódik, melyek azok a problémák, amik a diákokat foglalkoztatják, és amik feldolgozásához a pedagógusok segítséget igényelnek. Két előadás, a KB35 Színházi Nevelési Társulat Gizda című darabja, és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Lift című előadása is az evészavarokkal foglalkozik. A függőség a témája a RÉV Színház Legalja című produkciójának. Az ANTRO2048 – A Fiktív per című színházi társasjátéka a környezetrombolás következményeivel foglalkozik, a freeszfe Salem című színházi társasa leginkább a tömegpszichózissal. A Bocs, hogy élek szintén a RÉV-től és azItt a leány, csupa szutyok a frissen alakult Nemtudás Központtól is egymás mellé helyezhető, a nőkre irányuló, teljesíthetetlen társadalmi elvárásokat központi témává emelve. A Kb35 Sorsgenerátora, a KÁVA És ti…? című előadása és a Tér12 Szabadságra hajlamos című részvételi színháza a szabadság és zsarnokság, a jó vezetés és a változtatás kockázatainak körüljárására alkalmas produkciók. A KereksztalLokija is kifuthat akár erre a témára is, de szólhat a családi kapcsolatok bonyolultságáról vagy többfelé kötődés nehézségeiről is. A Lélekrejtély című múzeumpedagógiai foglalkozás központjában is a család áll, emellett a vészkorszak feldolgozásához nyújt felbecsülhetetlen segítséget középiskolai csoportok számára. A Láthatáron Csoport Banyamosodája a jóságról, az összefogásról és arról mesél, hogy együtt erősek vagyunk, még a legkisebbek is.

Amellett, hogy ünnepeljük ezeket a nagyszerű alkotókat, szerettük volna fölhívni a figyelmeteket ezekre a társulatokra és előadásokra. Nekünk nagyon fontos élményeket jelentenek a velük való találkozások. Az előadások többsége meghívható iskolákba, éljetek ezzel a lehetőséggel! Az egyes produkciókról bővebben a Kétlámpás Blogon is olvashattok.

Szomjas cápa – A Háromgarasos Társulat bemutatkozása a Konnektorban

Szerző:

Január 26-án a Konnektor Közösségi Központban részesei lehettünk a legújabb budapesti formáció, a Háromgarasos Társulat első, nyilvános eseményének. A Keleti István Művészeti Iskola 2024-ben végzett színész osztályából és alkotótársaikból álló csapat – Bolla Gábor, Kiss Dorina, Laczkó Tamara, Nagy Bálint, Cselle Gabriella, Molnár Anna és Nyáry Pál – megnyerte a ferencvárosi befogadó tér pályázatát, így helyük már van, hogy megvalósítsák előadásaikat, de ennél is többre készülnek. Időről időre olyan közösségi programokat szerveznek majd, amibe bárki bekapcsolódhat. Az első ilyenre február 18-án kerül sor, Laczkó Tamara és Cselle Gabriella invitál minket egy közös horgolós estére. Az elkészült alkotásokból végül egy nagy közös takaró születik.

https://www.facebook.com/events/776861238768873/?acontext=%7B%22event_action_history%22%3A[%7B%22surface%22%3A%22search%22%7D%2C%7B%22mechanism%22%3A%22attachment%22%2C%22surface%22%3A%22newsfeed%22%7D]%2C%22ref_notif_type%22%3Anull%7D&locale=hu_HU

A Háromgarasos Társulat neve a KIMI-ben létrehozott és nagy sikerrel játszott Brecht-mű címéből származott át, és kabalaállatuk, egy plüsscápa, is ebből az előadásból úszik be a képbe. A cápa a bemutatkozó est végén időkapszulává alakult, hasa immár olyan fogalmakat rejt, amiket a társulat tagjai szeretnének a közös munka során megőrizni, és olyan jókívánságokat, amiket a közönség rejtett az állat belsejébe.

Nekünk a KIMI-sek előadása 2024 tavaszán az évad egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt, itt olvashattok róla:

https://ketlampas.blog.hu/admin/post/edit/18355519

A új társulat első bemutatója komoly vállalás, Sarah Kane Crave című művét viszik színre Forgách András fordításában, Szomj címen. Az Ördögkatlan Fesztiválon játszott produkcióját újítja fel a csapat, a Konnektorban ebből láthattunk egy nyílt próbát. Nagyon érdekes volt látni, hogy rendez Nyáry Pál, milyen instrukciókkal segíti a játszókat, hogy finomhangolják az alakításaikat. Az már ezen az estén kiderült, hogy a mű nem csak a játszóknak, de a befogadóknak is intellektuális kaland lesz. Az erősen fragmentált, költői szöveg befogadásához egészen más stratégiákra lesz szükség, mint amiket egy hagyományosabb dráma nézésekor használunk. Bolla Gábor hosszú monológja alatt pislogni se mertünk, nehogy egyetlen szavát is elmulasszuk, kíváncsiak leszünk merre változik még a tavaszra tervezett premierig ez a figura. Nagy Bálint és Laczkó Tamara egymásra felelgető mondatai már most nagyon erősek és jó ritmusúak, Kiss Dorina egészen hátborzongató jelenség tud lenni, a szinte súlytalanul elejtett borzalmas mondatok időzített bombaként robbannak.

A nyílt próba után hét performanszot felkutatva járhattuk be a Konnektor tereit, és találhattuk (volna) ki egy, a miniprodukciókhoz tervezett keresztrejtvény segítségével, milyen fogalmak fontosak a társulat tagjainak. A hét szóból kiderült, mi motiválja a csapattagokat, mit remélnek, mit várnak a közös munkától. Mi azt kívánjuk, hogy őrizzék meg a most tapasztalt játékosságukat, energiájukat és kreativitásukat, és örvendeztessenek meg minket minél több előadással.

A képek a Konnektor facebook-oldaláról származnak.

A Kétlámpás adventi naptára 2025-re – december 25.

Szerző:

Reméljük, sok színházjegyet, drámakötetet, színházi könyvet találtatok a fa alatt. Ez már tényleg az utolsó ablak, örülünk, hogy velünk tartottatok. A huszonöt ajánlóban összesen 92 előadást említettünk, főképp azért, hogy segítsünk választani, de azért is, hogy áttekintsük az évet, újra átéljük azt a rengeteg élményt, amit a független színháztól kaptunk 2025-ben. És hogy föltöltsük a januári-februári naptárunkat. Idén még négy színházban találkozhattok velünk, a Katona József Színházban, a Budaörsi Latinovits Színházban, a Trafóban és a Kettőspontban.

Az első jegyeket karácsonyi ajándékként kaptuk a Litera előszilveszteri partijára, és most hetedik alkalommal fogjuk velük zárni az évet.

„A Lumière testvérek épp százharminc éve tartották első vetítésüket a párizsi Grand Caféban, azóta is ehhez a naphoz, 1895. december 28-ához kötik a mozi születését. Tíz, egyenként negyven másodperces kisfilmet mutattak be akkor, többnyire megrendezett burleszkjeleneteket. Csetlik-botlik bennük az ember, komikus szituációkba keveredik, ahogy azóta is. A Litera idei előszilveszterén arra kérünk hét szerzőt, hogy hét választott kisfilmhez írják meg prózában, miként bukdácsolunk ma a saját életünkben. Hét paródia a magát istennek képzelő ember gyarlóságairól, sutaságáról – balekságunkról. Tisztelet a százharminc éves mozinak.”

Idén Bognár Péter, Jenei László, Moskát Anita, Parti Nagy Lajos, Szeifert Natália, Tóth Kinga és Vida Kamilla fognak felolvasni. Izgalmas összeállítás, leginkább Moskát Anitának örülünk, ritka, hogy egy markáns zsánerben, jelesül sci-fi vonalon, alkotó szerző akár csak megemlítődjön a magas irodalom fellegvárában, nem hogy még bebocsájtást is nyerjen oda. Ez is egy olyan emancipációs folyamat, aminek még nagyon az elején járunk.

Hogy visszakanyarodjunk a színházhoz, azért is szeretjük a Literát és az előszilvesztert, mert mindig felfedezünk olyan alkotót vagy alkotást, akit, amit később már ismerősként üdvözlünk a színpadon. Tavaly így jártunk Biró Zsombor Auréllal, akinek ebben az évadban két drámáját is megnéztük. Nagyon friss élményünk a 2023-ban még csak készülő Kemény István verses regény színpadi változata, a Kóbor lány, Lovag Dulcinea vagyok című versperformansz.

https://ketlampas.blog.hu/tags/Litera

Boldog új évet kívánunk!

A Kétlámpás adventi naptára 2025-re – december 24.

Szerző:

Mit is hozhatnánk december 24-re, mint egy ígéretet. Ahogy tavaly is, utolsó előtti ablakunk egy szárnyát bontogató csapatra szeretné felhívni a figyelmeteket. 2024-ben ez a SICC Production volt, és milyen igazunk lett, hogy már jó előre felhívtuk rájuk a figyelmet. Higgyétek el, idén sem lesz ez másként!

A Punktum a Színművészeti Egyetemen egy előadásra összeállt csapatból alakult új alkotócsoport. Még nincs tíz napos az újszülött formáció, december 16-án jelentették be az alakulást. Tagjai: Atlasz Barnabás, Rákos Olivér, Zöldi Ákos, Czirják Liliána, Bognár Bence, Simon András, Reiter Zita, Vass Gergely, Gránicz Maja, Bartal Csenge és Lukács Ádám.

A Prométheusz Projekt című, még az egyetemen készült produkciójuk az első közös előadás, amit hamarosan követni fog a Lukács Ádám Titánium-nyertes pályázatából készítendő Kartoték. A bemutató szeptemberben várható. Ez még nagyon messze van, de addig sem kell nélkülöznünk a tagok munkáit, szerte a városban találkozhatunk velük.

Vízkereszt napján a Szkénében újra látható a Passió. A csapatból Lukács Ádám, Vass Gergely és Atlasz Barnabás dolgoztak Háy János újramesélésén. Mi nagyon szerettük, különleges koncertszínházi élmény. Az előadás után a zeneszerző Vass Gergellyel és Háy Jánossal beszélgethettek. Karácsonyra kifejezetten ajánlható olvasmány a bemutatóról készült írásunk.

https://ketlampas.blog.hu/2025/09/19/passio_344

Budaörsön látható Nyári Ádám rendezése, a Dorothy Óz birodalmában, mi december 27-én fogjuk nézni. A címszerepet Czirják Liliána alakítja, Atlasz Barnabás Bádogemberként, Rákos Olivér Madárijesztőként lesz útitársa. Czirják Liliána a legutóbbi, karácsonyi Cucliban is feltűnt, mint egér. Akkor az Óz dramaturgjával, Sipos László Márkkal vendégeskedtek az Apertúránál.

Reiter Zitát és Simon Andrást egy egészen kiváló Lepkegyűjtőben láttuk az évadban. Annak az előadásnak is Vass Gergely volt a zeneszerzője. Nagyon reméljük, hogy 2026-ban ti is meg tudjátok nézni az SZFÉ-n.

https://ketlampas.blog.hu/2025/09/22/lepkegyujto_468

Zöldi Ákost sok mindenben láttuk már, játszott (Simon Andrással együtt) a Budapest Bábszínház Krabatjában, Csáki Benedek Chicagójában, és a Strip-tease-ben, ahol Atlasz Barnabást és Németh Áront riogatta egy óriási kéz mozgatásával.

Nagyon várjuk, hogy a többieket is megismerhessük.

Nagyon boldog karácsonyt kívánunk minden olvasónknak! Holnap még jön egy bónusz-ablak.

A Kétlámpás adventi naptára 2025-re – december 23.

Szerző:

A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!

Mai napunk a HöKöm Projecté. Az ő adventi naptárjuk volt idén a legkedvesebb, szívesen tértünk vissza minden nap az oldalukra, hogy elolvassuk, mi mindent jelent számukra a karácsony, és kigondoljuk saját válaszainkat. 2025-ben ők is otthonra leltek, a Dante Török utcai játszóhelyén. Még idén is találkozhattok velük, mutatjuk mikor.

December 29-én már 18 órától előszilveszterezhettek a csapattal. Lesz fényfestés, beszélgetés és koccintás. Ebbe a programfolyamba ágyazódik bele a Gyuricza Gergely Szabadesés című regénye alapján készített monodráma, az Urbán erotika. A HöKöm Projecten belül jól működik a munkamegosztás, a regény színpadi változatát  Egressy G. Tamás készítette, az előadást Gulyás Ádám Endre rendezte és Kuna Kata játssza. Tilos Rádió-beli váltótársunk, Németh Fruzsina Lilla, a Szezám tárulj!-ban beszélgetett az alkotókkal a bemutató környékén. Ha most lemaradnátok róla, januárban és februárban is megnézhetitek.

https://tilos.hu/episode/ket-lampas/2024/02/18

Idén tavasszal láttuk a MICI – Még egy kör a pagonyban című Micimackó átiratát a társulatnak, és nagyon kedves emlékeket őrzünk róla. Egressy G. Tamás sztorija szórakoztató, és imádtuk az előadás látványvilágát is. Az előadás beharangozása is profi munka volt, a karaktereket bemutató posztokkal már a bemutató előtt hangolódhattunk az élményre. Januárban és februárban játsszák a Dantéban. Olvassátok el áprilisi írásunkat, és keressétek az előadást!

https://ketlampas.blog.hu/2025/04/22/mici_meg_egy_kor_a_pagonyban

Ha még többet szeretnétek megtudni a HöKöm Projectről, hallgassátok meg A Kétlámpás csodálatos barátainak szeptemberi műsorát! Hódi Virág Noémivel beszélgettünk, aki Rabbi szerepében tűnik fel a MICI – Még egy kör a pagonyban előadásban.

https://tilos.hu/episode/ket-lampas/2025/09/14

Boldog karácsonyvárást, már csak egyet kell aludni!

A Kétlámpás adventi naptára 2025-re – december 22.

Szerző:

A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!

Huszonkettedik ablakunk a megújult Bethlen Téri Színházra nyílik. Háromszor voltunk már náluk a restart óta, szokjuk az új dizájnt, de nagy örömünkre azok az építészeti jellemzők, amiket nagyon szerettünk – az előcsarnok lépcsőzetessége, a fenti folyosó furcsa lejtése, a nézőtér stukkói – megmaradtak. Ahogy megmaradtak a határon túli kapcsolatok és az SZFÉ-vel való együttműködés is. Számunkra a nyitóelőadás a kolozsvári Váróterem Projekt horrorkomédiája volt, a Csehov műveit megidéző Vérmedve. Szilvay Máté rendezésén remekül szórakoztunk.

Üröm az örömben, hogy működésre a színház nemigen kapott forrásokat. Egy újabb szép példája ez a magyar színház-finanszírozás anomáliáinak. Mi bánatnak újítanak fel egy színházat, ha aztán se a működést, se az új produkciók létrehozását, befogadását nem támogatják? Akinek van erre a jelenségre megfejtése, ne habozzon megosztani velünk! Bármilyen kis összegű támogatás fontos lehet, az alábbi linken tájékozódhattok a lehetőségekről.

Támogatás

Mi nagyon meghatódtunk a Bethlen Téri Színház támogatói gálaestjén bemutatott videótól, nézzétek meg, ti is!

https://www.facebook.com/reel/1589407565753152

Januárban háromszor is láthatjátok Regős Simon vizsgarendezését, a Hisztéria üzenőfüzetét. A most már Sirokkó Szövetkezet égisze alatt futó előadás a tavalyi évad egyik legemlékezetesebb produkciója volt. Az élőzenét a Bethlen nézőterének erkélyén elhelyezett Halott Zsidó Orchestra szolgáltatja, hogy zenében is végigvezessenek minket a XX. századon. A családtörténeti vonatkozású, dokumentumszínházi elemekre fölfűzött előadás egyesíti a látvány, a mozgás, a zene és a remek színészi játék által nyújtott élményt. Igazi összművészeti csemege. És még a gondolkodást sem ússzuk meg.

https://ketlampas.blog.hu/2025/04/28/hiszteria_uzenofuzete

Még mindig január, amikor is akár Shakespeare-gyorstalpalót is tarthatunk a Bethlen téren. A decemberi, sajnos, feledhető Ahogy tetszik után nagyon várjuk Horváth Mózes III. Richárdját. A negyedéves rendezőhallgató munkáiban eddig nem csalódtunk, a Városok dzsungelében és a Tüff is mély nyomokat hagyott bennünk. Arról nem is beszélve, hogy ismét láthatjuk színpadon Kardos Tibort, akinek játékát legutóbb Csáki Benedek rendezésében, az Ölelésben elaludni című produkcióban csodálhattuk.

https://ketlampas.blog.hu/2025/02/15/varosok_dzsungeleben

https://ketlampas.blog.hu/2025/07/15/tuff_442

https://ketlampas.blog.hu/2025/12/14/oleleseben_elaludni

Vasicsek Botond a Tévedések vígjátékát állítja színpadra, még hozzá a szesztilalom Amerikáját megidézve.

„Ebben a műben Shakespeare már kísérletezni kezd saját bohócfiguráival, ezért előadásunk tisztelgés a világ legnagyobb bohócai előtt, és egyben azok színházi és filmes hagyományát kívánja továbbgondolni. Az 1930-as évek Amerikájának világát megidézve, Buster Keaton és Charlie Chaplin burleszk esztétikáján keresztül értelmezzük újra Shakespeare szövegét. 

A jazz zenei világa és a szesztilalom korának atmoszférája egyszerre teremt könnyedséget és melankóliát: a nevetés mögött ott rejlik az emberi esendőség, a szerelmi őrület és a fájdalom is. Hiszünk abban, hogy a humor – különösen a burleszk humora – segít szembenézni önmagunkkal, és nevetni mindazon, ami egyszerre fájdalmas és ismerős mindannyiunk számára.” 

írja a szintén negyedéves rendező. És ezzel nagyon is kíváncsivá tett minket, mindenképpen ott a helyünk.

Boldog karácsonyvárást, utolsó pillanatos ajándéknak nincs is jobb ötlet a színházjegynél!