Ma délután a Kettőspont / színház & spirituális ügynökségben jártunk operát hallgatni, a Kisképző Mezitlábas Opera nevű formációja adta elő utoljára Claudio Monteverdi Orfeoját. A remek előadás után vettük észre a színház kirakatában, hogy egy két éve látott különleges előadás újra elérhető lesz október 23-án a IX. kerületi Ferenc téren három időpontban is. A nemzeti ünnep méltó megünneplése lehet a részvétel, 12-13 éves kortól bátran ajánljuk bárkinek. Mi nagyon sokat tanultunk az előadásból a forradalom roma résztvevőiről, és jelentősen bővült az 1956-ról való tudásunk. A Független Színház Magyarország előadását Balogh Rodrigó írta és Szegedi Tamás András rendezte.
Nem csak a tartalom, de a forma is tartogat izgalmakat. Az eseményeknek nem csak szemlélői, de résztvevői is lehetünk. A sétaszínházi és a részvételi színházi forma ötvözése teszi kuriózummá ezt a produkciót. Mi a Kőbányai Sörgyárban láttuk, kíváncsiak vagyunk, a Ferenc téri helyszínen hogy működik. Olvassátok el a 2022-es alkalomról szóló kritikánkat, válasszatok egy időpontot, és regisztráljatok az előadásra!
Szeptember 26-án nyílik a Millenárison a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ennek beharangozójaként szedtünk össze néhány, színházi vonatkozású őszi megjelenést és könyves vonatkozású színházi eseményt. Látogassatok ki a Könyvfesztiválra, keressétek a vonatkozó előadásokat, és olvassatok minden nap!
Elsőként a Selinunte Kiadó legeslegújabb kortárs, magyar szerzők drámáiból összerakott válogatását ajánljuk. A kötetben Bíró Bence: MAGYARTENGER; Tasnádi István: MIKOR HAZUDTAM?; Hajdu Szabolcs: A LEGKÖZELEBBI EMBER; Lőrinczy Attila: HARAGOSSZIGET; Kerékgyártó István: SKORPIÓ; Háy János: ELEM című művei olvashatóak. Az Elem október 18-án a Szkéné Színházban meg is nézhető, Bérczes László rendezését Mucsi Zoltán és Kerekes Éva játssza. A Magyartengert Alföldi Róbert rendezésében a Centrál Színház műsorán találjátok, októberben többször is. A Legközelebbi ember a Radnóti Színházban megy, még szeptember 28-ra is van jegy. A Skorpiót a Belvárosi Színházban keressétek!
Ugyancsak a Selinunte Kiadó adta ki Kárpáti Péter első regényét, A Térkép a túlvilágról-t, melyet a szerző, a felolvasó színházi változat sikerén felbuzdulva színdarabbá dolgozott át. A Trafó House-beli előbemutató után az előadás premierjét a Thealter Fesztiválon tartották, most ősszel azonban visszatért a Trafóba, szeptember 30-án lesz látható. Az előbemutatóról itt számoltunk be nektek:
Az Athenaeum Kiadó idén gyönyörű kiadásban jelentette meg Érzelmes Klasszikusok című sorozatában William Somerset Maugham Színház című 1938-as regényét, melyből Szabó István a Csodálatos Júliát forgatta. Az új kiadás dísze lehet minden könyvespolcnak.
Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című, a Jelenkor Kiadónál megjelent műve egyszerre nyűgözte le a szakmát és az olvasókat is, hiszen 2024-ben egyszerre tudta elhozni a Meríés-díj zsűrije által kiosztott és a közönség által megszavazott díjat is. De igazán attól lesz nekünk különösen érdekes ez a regény, hogy egyfelől színházi közegben játszódik, másfelől az Örkény István Színház tervez belőle bemutatót 2025. márciusára. A dramaturgiai munkát Ari-Nagy Barbara végzi, az előadást Gáspár Ildikó rendezi, és a szereposztás is izgalmas. Mi biztos újraolvassuk addig.
A Gólem Színház ebben az évadban könyvklubbal színesíti programkínálatát. Az első közös olvasmány Mikołaj Łoziński Stramer című könyve lesz Hermann Péter fordításában a Poligráf Könyvkiadó kiadásában. Az érdeklődők a szerzővel is találkozhatnak a Könyvfesztiválon, szeptember 28-án a Gólem Színház vezetője, Borgula András beszélget vele, a Gólem Ifjúsági Társulat két tagja, Sefel Rebekaés Lendvai Péter pedig felolvas a műből. Természetesen dedikáltatni is lehet majd a regényt.
Tóth Krisztina mesekönyveit, a Malac és liba sorozatot a KL Színház és a Kabóca Bábszínház bábelőadásán keresztül is megismerhetitek a legkisebb olvasókkal szeptember 29-én 10 órakor. A Manó Könyvek menő könyvek.
Szombaton Nagypál Gábor olvas föl a könyvfesztivál díszvendégének az izlandi Jón Kalman Stefánsson műveiből, Gyárfás Dorka pedig a szerzővel beszélget. Szintén szombati program a Momentán Társulat improvizációs előadása, ezúttal a dél-koreai irodalomra hangszerelve. Vasárnap a Pagony Mesedélelőttön a Bartók Színházzal találkozhatnak az érdeklődők, vagy a szintén díszvendég Franciaország standjánál zenés felolvasószínház segítségével ismerkedhetnek a francia kortárs irodalommal. Megjelent a színházi szerzőként is zseniális Mikó Csaba legújabb, kiskamaszoknak szóló kalandregénye, A legendák hivatala a Mítoszvadászok sorozat harmadik köteteként a Lampion Kiadónál. A szerző és az illusztrátor, Orbán Orsolya szombaton délben dedikál.
Végül, de nem utolsó sorban Spiró György új drámakötete kapcsán beszélget Szegő János a szerzővel. A kötetet a Magvető Kiadónál keressétek!
2023. december elején számoltunk be a Kétlámpás facebook oldalán egy friss felolvasó színházi élményünkről, és reményünket fejeztük ki, hogy ezzel nem ér véget a történet, és az ígéretes palántából színpompás növénnyé fejlődhet Márfi Márk Lassan című drámája.
„Fantasztikus felolvasó színházi eseményen jártunk ma este az Óbudai Társaskörben. A Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórum programjának keretében jutott el felolvasó színházi fázisba Márfi Márk második darabja, a Lassan. A Mikó Csaba mentorálásával készült drámát Szikszai Rémusz rendezte meg. Váradi Eszter Sára és Katona Péter Dániel mindössze két próbával csodálatos összjátékot produkálva alakította a Lassan két karakterét. Már ezen a bemutatón kiderült, hogy sokakat megérintő témájával, briliáns szerkezetével, összetett karaktereivel a következő év nagy dobása lehet. Ennek a drámának mindenképpen színpadon a helye!”
A Lassan tovább építi a szerző diplomamunkájaként készült TELIK című monodráma világát. A kétszereplőssé bővített forma anya és fia találkozásáról, a köztük lévő párbeszédképtelenségről mesél. A kommunikációs szakadék áthidalásában egy színdarab képez hidat, annak összeolvasásán keresztül közeledik egymáshoz a két szereplő. A Kétlámpást mostanában nagyon foglalkoztatja a színház a színházban megoldásokra épülő cselekményvezetés. Hosszan beszélgettünk erről Csernai Mihállyal a legutóbbi Kétlámpás Csodálatos Barátaiban a Tilos Rádión, és az Instant Mecenatúra Fesztivál szombat délutáni beszélgetésén is ezt a témát járjuk körül az Apertúra, az Imposztor Színházi Társulat és a Tér12 előadásai kapcsán. A Lassan egészen egyedi módon használja fel ezt a szituációt, a fiktív drámaszöveg, mint katalizátor, nagyon érdekes megoldásokat hívhat elő, szép feladat elé állítja a rendezőt.
Fotó: Simándi Nóra
Ahogy a képeken is látható az Anyát Für Anikó, a Fiút a szerző, Márfi Márk alakítja majd. A bemutató dátuma is ki van már tűzve, 2025. március 8-án, a Lóvasúton láthatjuk először a Lassant. Ehhez azonban ránk, reménybeli nézőkre is szükség van. Támogatói jegyek vásárlásával segíthetjük a produkció létrejöttét. A Kétlámpás hisz abban, hogy a közösségi finanszírozás járható út, és nem csak anyagi szempontból van hozadéka, hanem színház kinyílását, egy új, aktívabb nézői szerep kialakulását is elősegíti. Mi magunk is támogattuk már ilyen formában több előadás létrejöttét vagy egy könyv megírását, de a Tilos Rádió is közösségi adóként működik, a közreműködők és a hallgatók erőfeszítéseinek eredményeként. Ha felkeltette a lehetőség az érdeklődéseteket, itt találtok információt a támogatási lehetőségekről és további gyönyörű fotókat is nézegethettek:
A TELIKet is meg lehet nézni, legközelebb október 26-ra vannak elérhető jegyek. Mi nagyon szerettük Márfi Márk monodrámáját, a szerencsések legutóbb a Városmajori Színház szemléjén láthatták a Kristály Színtérben, igen jó társaságban. Igen ritka, hogy egy független produkció, pláne egy monodráma ilyen sikeres legyen, de a TELIK már az 50. előadáson is túl jár, határon innen és túl számtalan helyszínre utazott már, és még a kritikusokat is megmozgatta. A Kétlámpás itt írt róla:
Lőrincz Andrea – Nagy Ádám: Holtunkiglan? – Rómeó és Júlia kalandkönyv, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2024.
Már a megjelenés előtt felfigyeltünk az Athenaeum Kiadó Kötelezők újratöltve sorozatának új kötetére, a főhős te vagy típusú lapozgatós kalandkönyvek írásában rutinosan mozgó Lőrincz Andrea – Nagy Ádám szerzőpáros Rómeó és Júlia variációjára. Főleg azért, mert el nem tudtuk képzelni, hogy egy ennyire egy irányba mutató történetet hogy lehet úgy csűrni-csavarni, hogy győztesként kerüljünk ki a kalandból. És vajon mi fogja jelenteni a győzelmet? Az-e, ha eljuttatjuk szereplőinket a már ismert tragikus végkifejletig, vagy ha valamilyen kiskaput találva békésebb jövő felé kormányozzuk őket?
A könyv Rómeóként és Júliaként is végigjátszható. Előzetes elvárásainkkal szemben Júlia történetszála sokkal több izgalommal kecsegtet, több trükköt kell bevetnie a szabad mozgás érdekében, és van olyan út, ahol vele élhetjük át a megpróbáltatásokat a pestis sújtotta Veronában. A drámaolvasást kevésbé kedvelők számára rossz hír, hogy ez a játékos forma nem váltja ki az eredeti mű elolvasását vagy megnézését, segítséget a továbbgondolásban és a feldolgozásban nyújthat. Valójában fanfiction-ként működik, a legérdekesebb a két fiatal gyerekkorának kidolgozása. A szerzők a dráma sűrített idejét kitolták hat hónapra, ennek következményeképp egy hiteles kamaszszerelem kibontakozását segíthetjük döntéseinkkel, így viszont a shakespeare-i lehengerlő lendület és a katarzis elmarad. Ezért gondoljuk, hogy nem a tragédia helyett, hanem mellett élvezhető igazán.
Több teret kapnak a mellékszereplők, ez a népes Mercutio-rajongóknak kifejezetten jó hír, a drámában csak említés szinten megjelenő Róza is kap háttértörténetet. Amitől viszont a Rómeó és Júliát jól ismerőknek is igazán szórakoztató játék lehet, az az ezernyi szövegszintű és tartalmi utalás más Shakespeare-művekre, de megjelennek a magyar irodalomból ismerős szövegek is, valamint a korban újdonságnak számító találmányok és eszmék. Ezekre vadászni kifejezetten szórakoztató. A mi kedvencünk Macbeth megidézése volt.
„Azonnal eszedbe ötlik, hogy apád minap említette, hogy ma pápai utasításra misét tartanak egy skót király áldozatainak lelki üdvéért. – Oly mértékben a király fejébe szállt a hatalom, hogy egyhamar vérben fürdött a skót társadalom. Azt beszélik, Macbethet nem is anya szülte, s kérdéses, uralma földi erőtől függ-e – meséled Júliának.”
Ez a részlet arra is rámutat, hogy nyelvileg is izgalmas a könyv szövege. Az elbeszélő részek a kalandkönyvek szövegformálását használják, míg a párbeszédek versben jelennek meg, utalva az eredeti mű formájára.
Mi egy hosszabb utazás unalmát űztük el a Holtunkiglan?-nal, de kifejezetten látunk fantáziát a tanórai fölhasználásban is. Az utalások ablakokat nyithatnak a szonettek, a Hamlet vagy a Lear király irányába, izgalmas szövegalkotási feladatok társíthatóak mellé, és még a reneszánsz kulturális pezsgése is megérezhető a segítségével. Kifejezetten kedvet kaptunk, hogy egy másik dráma, Az ember tragédiája, hasonló módszerű feldolgozását is kézbe vegyük szintén Lőrincz Andrea és Nagy Ádám tollából.
Néhány hét (nap) szünet után üzembiztosan megjelennek az elvonási tünetek, színházi élményekre vágyunk. Az évad lassacskán tényleg lecseng, nézzünk tehát körül, hol juthatunk előadásokhoz a nyári hónapokban!
AzÖrdögkatlanrólfog szólni Német Fruzsina Lilla jövő vasárnapi Tilos Rádiós beszélgetése, a Szezám tárulj! műsorban, úgyhogy kezdjük is ezzel!
A 17. Ördögkatlan Fesztiválnak ismét bőséges a színházi kínálata, aki ezt a fesztivált választja, szinte sűrítetten be tudja pótolni az évad legizgalmasabb előadásait. Néhány kedvencünk:
Fábián Péter: Jókedvvel, bőséggel. A győri RÉV Színház előadásában, vígjáték, a kultúrkormányzat szavalóversenyt ír ki. A vers adott: a Himnusz. De ki nyerje?
Benkó Bence és a csapat: Megmihálylottak. A pécsi OSZIP színészképző kiváló, kreatív, vallomásos előadása. Aki szeretné tudni mit gondolnak a fiatalok, annak kötelező.
Született Wágner Emese : Szalontai Tünde monodrámája, szintén önvallomás, Szenteczki Zita rendezései mindig nagyon finom utalásokkal és humorral vannak fűszerezve.
Komáromy Bese: Soha jobban! A freeSZFE produkciója, amiben a 4-edéves SZFE-s Nyomárkay Zsigmond is játszik. Egy egyházi iskolás testvérpár megrázó története a 2020-as évek elejéről. Nehéz, de fontos.
Benkó Bence: A nagy erdő, mely tele van homálylyal Nagyon fontos előadás a tiszaeszlári vérvádról. Az előadást az Apertúra színházban is láthatjátok. Nagyon jó, nagyon megrázó. Aki olvasta évadértékelő írásunkat, tudhatja, hogy a Kétlámpás Blog számára ez volt az évad legjelentősebb produkciója.
Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos Ez egy nagyon vicces darab, nincs kétségünk afelől, hogy ifj. Vidnyánszky jót csinál belőle. A Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös előadása a produkció.
Simorág TánCirkusz: Ma No mese /Manómese/ A színház és az újcirkusz csodálatos találkozása, gyerekeknek szóló mesejáték, de a felnőtteket is lenyűgözi.
Jön még többek között a Forte Társulat, Bagossy Júlia tantermi színházi rendezése, a TÁP Színház, az RS9 Színház, Regős Simon remek rendezése, a Lassúság az SZFE negyedéves prózai osztályával, a Nézőművészeti Kft és a Stúdió K a nagy sikerű Néróval.
A Bánkitó Fesztiválnak ugyan nem fő profilja a színház, mindazonáltal nagyon izgalmas, a részvételiséget előtérbe helyező előadásokat, performanszokat is találhatunk idei kínálatukban. Érkezik a TÁP színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, tánctréninget tart a Góbi Rita Társulat, a Dante Casino leviszi az Utolsó nyarunk című osztálytermi színházi előadását, Gemza Csongorral, Podlovics Laurával, Vilmányi Benettel, Kétyi Lucával és Georgita Máté Dezsővel lehet majd együtt gondolkodni testvérkapcsolatokról, párkapcsolatokról, menésről és maradásról. Fórumszínházat tart a Köret Színház, lehet színházi társasozni a túlélésért a Szociopolyval, amit az Utcáról Lakásba Egyesület hoz el, és egy freeSZFE-s produkció, a Ventillátor is megtekinthető lesz.
Bőséges színházi programot rakott össze idén is aMűvészetek Völgye, kiemelünk néhány, számunkra érdekes, produkciót, de ez csak töredéke a lehetőségeknek, érdemes alaposan átböngészni a műsorfüzetet. Számos improvizációs előadással érkezik a Momentán Társulat, nekünk a legizgalmasabbnak a Radar: A jövő lehetőségei tűnik, ahol is egy meghívott szakértővel, Rab Árpád jövőkutatóval lehet a mesterséges intelligenciáról és a jövő lehetőségeiről beszélgetni és játszani. Lesznek sétaszínházak, aki nem próbálta még ezt a formát, annak nagyon ajánljuk, mindig nagyon különleges élmény. A Szélcsendélet és a Legyél te is Jane! is ilyenek. Témájukban pedig kapcsolódnak más, környezettudatosságról, fenntarthatóságról, környezetvédelemről szóló előadásokhoz, üdvözlendő, hogy ez a fesztivál egyik kiemelt témája, ilyen a Climate Changer és a De a növények is éreznek, ugye?
Itt is találkozhattok a Nézőművészeti Kft-vel, az AztaBandával közösen lehet majd drámázni, mi nagyon szerettük a Szabadságra hajlamos című előadásukat, úgyhogy erre a programra biztos beneveznénk. Különleges élmény Gyabronka József előadásában meghallgatni Dante Poklát, mi tavaly a Gellérthegyen voltunk részesei, az Orlai Produkció és a Katona József Színház közös produkciójának folytatását a Purgatóriumot és a Paradicsomot a Szentendrei Teátrumban lehet meghallgatni, teljessé téve a mű befogadását. Érdekesnek ígérkezik a Godotra bábva című bábos előadás a Refis Bábozda előadásában és az ÁSZ Drámaiskola növendékeinek SZÉRUM című előadása, ami a Carson Coma negyedik albumának dalaiból összeállított musical. És, ha már zene: az SZFE negyedéves prózai osztályának zenekara, a tejszínhab is koncertezik, Biró Kristóf, Lukács Ádám, Molnár András, Nyomárkay Zsigmond, Urbán Kristóf koncertje jó levezetése lehet egy fesztiválnapnak. Nagyon erős a fesztivál újcirkuszi programokban is, érdemes azokat is keresni.
A Láthatáron Csoport Mi van veled, Akárki ? című performanszát már beharangoztuk itt, a FakTúrán. Mi nagyon élveztük az előadás próbajátékát, a soundpainting egy felettébb érdekes technika, érdemes részt venni egy olyan színházi előadásban, ahol ezt is ki lehet próbálni.
Nagyon sok mindent találtunk idén a Városmajori Szabadtéri Színpadon, amire érdemes elmenni. Június 5-re van még pár, június 6-ra pedig jócskán akad jegy az évad utolsó premierjére. Kovács D. Dániel/Závada Péter/Varga Zsófia: [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadása az Örkény Színház bemutatója. Szerintünk kihagyhatatlan.
A mi választásaink még: Moliere: A fösvény A szolnoki Szigligeti Színház társulata Mucsi Zoltánnal kiegészülve és az év közben a 6színben látható Kizárólag az utókor számára, amiről már rengetegen zengtek ódákat nekünk, de Martinkovics Máté, Sodró Eliza és Bíró Bence dramaturg miatt tervbe is volt véve.
Kifejezetten kapacitálnánk rá titeket, hogy az általunk már látott előadások közül nézzétek meg a Milfet. Pető Kata színművésznő önvallomásai nyomán írták a Kovács fivérek. Maga Dr. Pető Kata és valóságbeli párja, Rohonyi Barnabás játssza. Ha úgy nézzük, pajzán, vicces, ha úgy nézzük fájdalmas, kegyetlen. Ki-ki ossza be! A Jurányiban játsszák év közben, ott mindig elfogynak a jegyet, ami jó jel.
Márfi MárkTelik című előadása régi kedvencünk. Márfi Márk nem csak kiváló színész, de szárnyait egyre erőteljesebben bontogató drámaíró is. Megrázó, elgondolkodtató, nagyon személyes és nagyon őszinte monodráma, csak ajánlani tudjuk.
Lehet még újvidéki, tatabányai, miskolci, budaörsi, kecskeméti, marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi előadásokat nézni, ha korlátlanok lennének az anyagi lehetőségeink, mi meg is néznénk őket.
Programot hirdetett végre a Szentendrei Teátrum is, már nagyon vártuk, szeretünk hozzájuk járni, színház előtt sétálgatni, kávézgatni. Idén két előadást választottunk magunknak, Bertolt Brecht ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT! című színművét, a Szigligeti Színház Nagyvárad és a Szentendrei Teátrumkoprodukcióját. Brecht még mindig ellenállhatatlan vonzerővel bír számunkra, nagyon kíváncsiak vagyunk Balogh Attila rendezésére. A másik választásunkat a kortárs magyar irodalom és a monodrámák szeretete vezérelte, Halász Rita Margó-díjas írását, a Mély levegőt Pálos Hanna adja elő.
Kecsegtető ajánlat még a PSZICHOTEATRUM: TÁRS/AS/JÁTÉK, Széles Flóra, Takátsy Péter és Xantus Barbara hív minket egy improvizációs, interaktív pszichológiai játék, párkapcsolati témákról. A Purgatórium és a ParadicsomGyabronka József előadásában szintén vonzó, ahogy Widder Kristóf Szenes Hanna életéről szóló rendezése is, a HANNA – szabadesés több szólamban. Mi nagyon szerettük az SZFE végzős zenés színművész osztályának Frontátvonulás című előadását, ha nincs még programotok augusztus 22-re, érdemes ezzel az előadással búcsúztatni a nyarat.
A Frontátvonulás itt is megnézhető, ha valaki nem mozdulna ki Budapestről, Krasznai Vilmos rendezése július 29-én lesz látható. Tovább böngészve a lehetőségeket, már ki is néztük magunknak a A TRIP és a KULT2 cirkuszszínházát, az 1984-ét és a Soltis Lajos Színház Bolond Istókját.
Reméljük, tudtunk segíteni a választásban, tartalmas, színházi élményekben dúskáló nyarat kívánunk!
Miközben a körülmények egyre kilátástalanabbak, a jövő egyre sötétebbnek tűnik, soha nem látott hosszúságú évadot zárunk. Még tegnap este is egy új bemutatónak örülhettünk, a MáSzínház KÖ-TE-LÉk című produkciójának, és még jövő héten is premierre megyünk, a Városmajori Színpadon július 5-6-án lesz látható Kovács D. Dániel rendezése, az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt, ami ősztől az Örkény Színházban lesz megtalálható. Milyen is volt számunkra ez az évad? Leginkább sokszínű. Tele tervekkel, álmokkal, reményekkel, meglepő együttműködésekkel, kétségbeesett segélykiáltásokkal és szomorú elnémulásokkal. Személyesen, a Kétlámpás Blog számára, új lehetőségek évada volt az idei. Két, új felületen is teret kaptunk, műsorunk lett a Tilos Rádióban és itt, a FakTúrán is írhatunk kedvenc mániáinkról.
Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni, merrefelé kalandoztunk az idei évadban, mi keltette fel a figyelmünket, milyen tendenciákat láttunk. Megállapításaink leginkább a budapesti, független csapatokra és a színész-, rendezőképző helyekre érvényesek, rá-ránéztünk ugyan kőszínházi alkotásokra is, de ezek elenyésző részét teszik ki annak a 211 alkalomnak, amikor színház közelébe kerültünk. Kivételt képez a Budapest Bábszínház, ahol az évkezdő tanárműhelytől kezdve az új bemutatókon át a tavasszal közönség elé tárt színházi társasjátékig minden eseményen részt vettünk.
Tilosos műsoraink, eddig kilenc, itt visszahallgathatók:
Urbanovits Krisztina, Nagyabonyi Emese, Egri Márta (Dányi Vica fotója)
Idén is jelentősen képviseltették magukat a női hangon megszólaló, a nők problémáival foglalkozó alkotások. Az anyaság, az életközépi válság, párkapcsolati problémák és transzgenerációs traumák álltak az előadások középpontjában. Láttuk Móga Piroska monodrámáját, az Anyanaplót Csábi Anna rendezésében, és láttuk tőle a Köldökzsinór varietét végre. Pető Kata és Rohonyi Barnabás párosa a Jurányi Házban, a Kovács fivérek által írt színdarab, a MILF játszóiként, az egyik legütősebb kezdése volt az évadnak. Kovács Dominik és Kovács Viktor idén regényíróként is bemutatkoztak, Lesz majd minden című családregényük tavasszal jelent meg. A Stúdió K-ban Homonnai Katalin, Nyakó Júlia és Pallagi Melitta játszotta el Mika Myllyaho Káosz című művét Diego de Brea rendezésében. Különleges feldolgozása volt a témának a bolygóállításra épülő KÖR-RELÁCIÓK című előadás az Élőkép Színháztól a Kettőspontban, érdekes ötlet és pazar látvány. Láttuk a Láthatáron Csoport igazi közösségi élménnyé váló előadását, a Mit ér, ha... címet viselő varietéját, és végül a MáSzínházban Róbert Júlia és Bakonyvári Krisztina életinterjúkból összeállított színpadi szövegét, a KÖ-TE-LÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta” címűt.
Minden előadásnak közös jellemzője volt a finom humor és a kíméletlen szembenézés. Nem csak azért szerettük ezeket az előadásokat, mert rólunk, nekünk szólnak, hanem azért is, mert remek szerepeket kínálnak a középkorú és az idősebb színésznőknek is, akiket a drámairodalom sajátosságai miatt nehezebben találnak meg kvalitásaiknak megfelelő, jelentős feladatok.
Franz Kafka: Jelentés az Akadémiának, Kettőspont Színház
Ács Tamás (Rékasi Károly fotója)
Még mindig nagyon szeretjük a monodrámákat, ezeket a nagyon intim és koncentrált előadásokat. Csodáljuk azt a bátorságot és tehetséget, ahogy a színész, biztosító kötél nélkül, beleveti magát az előadásba, és halált megvető bátorsággal egyre jobban behúzza a közönséget a történetébe. Ismét megfigyelhető, hogy míg a férfiak előnyben részesítik a mások által írt sztorikat, addig a női előadók saját megélésből fakadó szövegekkel jelentkeznek.
Móga Piroska és a fent említett Anyanapló, illetve Szentecki Zita rendezésében Szalontay Tünde előadása, a Született Wágner Emese egyértelműen ilyen, de a Lábán Katalin által írt és rendezett Mariella Mehr élete is nagyon szorosan kapcsolódik az előadó, Rácz Magdi személyes tapasztalataihoz, ahogy ez az előadás utáni beszélgetésből kiderült.
Szerencsénkre egyik kedvenc helyünk, a Kettőspont Színház befogadta Ács Tamás monodrámáit, így az évadban háromszor is gyönyörködhettünk abban a csodás előadóművészetben, amit Ács Tamás képvisel. Az őrült naplója, a Szókratész védőbeszéde és a Jelentés az Akadémiának régóta futó, precízen kidolgozott előadások, amik emellett frissek, az új tér, az új közönség folyamatosan megújítják a produkciókat. A Bergics András közreműködésével létrehozott mesejáték, a Varró Dániel kalandmeséjéből készített A leprikónok átka, pedig azt is megmutatta számunkra, hogy Ács Tamás a gyerekekkel is remekül bánik, és az interaktívabb forma sem jelent számára kihívást.
Szintén jelentős találkozás volt számunkra a Bethlen téri Színház Vendégváró Fesztiválja keretében megismerkedni Lajos Andrással. Egyfelől azért, mert megismerhettük Soóky László drámáit, A Papa különböző hangszereken hegedül, A bőgős fia meg az ördögök és az Egy disznótoros pontos leírása rendkívül hangulatos szövegek, másrészt Lajos András mesélő kedve és innovatív hangszerhasználata egészen lenyűgöző produkciókat hozott létre, nagy ajándék, hogy többször is láthattuk az alapvetően Miskolcon játszó színművészt.
Még vár ránk egy monodráma, amit mindenképpen szeretnénk megnézni az évadban. A Kettőspontban lesz látható június 5-én Szitás Balázs előadásában az Ikrek hava. Csupa jót hallottunk eddig a Radnóti Miklós művéből készített produkcióról, úgyhogy ott a helyünk.
Kösszhasznúsági jelentés, MU Színház, rendezte: Szivák-Tóth Viktor (Éder Vera fotója)
Beerősített ebben az évadban a közösségi színház, mi hat ilyen előadáson vettünk részt, jövőre már muszáj lesz egy KÁVÁ-sat is megnéznünk, ők eddig kimaradtak nekünk. A kedvencünk a Kocsonya Zsófi drámainstruktori vizsgamunkájából kinőtt Örökölt bors volt, ami ötvözte a közösségi színházat a részvételi színházzal és a vacsoraszínházzal. A Paralel Alkotócsoport Köd előttem című produkciója is nagyon a szívünkhöz nőtt, a kezdetektől kísértük a produkció létrejöttét, és egy nagyon megható, szép előadás tette fel a koronát az alkotófolyamatra. Az önkéntességre és a civil aktivizmusra épülő Remény panzióval és Kösszhasznúsági jelentéssel a téma miatt is nagyon tudtunk menni, a szabadúszó léttel foglalkozó Közveszélyes munkakerülők is érdekes tapasztalat volt. Jó, hogy a MU Színház mellett a Trafó és a Jurányi is befogad ilyen előadásokat. Az évad végén láttuk a MáSzínházban a színház állandó szülői színjátszó csoportjának Babérmesék című előadását. Márton Gábor Csaba rendezése az egyik legérdekesebb és legmeghatóbb közösségi színházi esemény volt mind közül. Érdemes lesz keresni a következő évadban is
Évek óta kiemelt témánk a színházi nevelés, szerencsére, idén is sok ilyen előadáshoz, előkészítő és feldolgozó foglalkozással ismerkedhettünk. Az ősz hagyományosan a tanárműhelyek meglátogatásával telt, voltunk a Budapest Bábszínházban, a Trafó Gondolat Generátorában, a Szkéné Rakpartjának programján (ahol bepótolhattuk a Forte Társulat legendás Toldi előadását) és a Pesti Színház Drámalaborjában. A már szintén hagyományosnak mondható Apertúra Tantermi Színházi Fesztiválján láttunk két új előadást, a Stockholmot, ami különösen sokkoló élmény volt és a Nórát. A RUSZT Fesztivál keretében a RÉV Színház Belém égsz című előadása kapcsán vitatkoztunk hosszú órákat. Újra láthattuk a KB35 Színházi Nevelési Társulat Varázsecsetjét, végre a célközönség jelenlétében, ugyanis sikerült őket meghívni egyikünk munkahelyére. Részt vettünk a három napos 6. Tantermi Színházi Szemlén a Jurányiban, jobbnál jobb előadásokkal gazdagodtunk a Hétpróbás Társulat, a DanteCasino, az Independent Theater Hungary és a KB35 Színházi Nevelési Társulat jóvoltából. Végül a Tér12 és az AztaBanda Szabadságra hajlamos című előadásán hozhattunk létre egy március 15-ei iskolai megemlékezést. Ezt még nem sikerült megírnunk, de tervezzük, a többi előadásról és eseményről részletesen beszámoltunk a Kétlámpás Blogon. Reméljük, jövőre is ilyen erős lesz a felhozatal, és minél többet látunk is belőle.
Miből lesz a cserebogár? Erre a kérdésre keressük a választ, amikor felolvasó színházi alkalmakra járunk. Több, később fontossá váló előadással is ilyen formában találkoztunk először, Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki és Dézsi Fruzsina Vid napja című drámáit is így hallottuk először, hogy aztán teljes pompájában is megmutatkozzanak. Idén is kerestük az ilyen lehetőségeket, és remek szövegekkel találkoztunk. A Stúdió K Színházban az évad elején az EURODRAM-mal együttműködve három kortárs dráma fordítását hallgathattuk meg a színház művészeinek előadásában. A román, spanyol és angol drámafordítások megrendezésére Nagy Péter István, Kovács D. Dániel és Viktor Balázs kapott felkérést. Márfi Márk a TELIK után új dráma írásába fogott, ez a Lassúság, amely Mikó Csaba mentorálásával készül, és Szikszai Rémusz rendezte meg a felolvasó színházi formáját. Reméljük, hamarosan hallunk róla. Kárpáti Péter első regényét, a Selinunte Kiadónál megjelent Térkép a túlvilágrólt írta át színdarabbá. A könyvbemutató ennek a szövegnek a felolvasó színházi formája volt, és azóta a darab bemutatásra is került a Trafóban, ahogy erről itt a FakTúrán be is számoltunk. Nagyon szerettük Hodászi Ádám Kikönnyítve című darabját, annyira, hogy nem csak beszámolót, de kritikát is írtunk róla. Nagyon drukkolunk a színpadra kerülésnek.
Benkó Bence – Horváth Szabolcs: A nagy erdő, mely tele van homálylyal, Apertúra
Idén az alkotók egy részének érdeklődése kifejezetten szociológiai volt. Akár a múlt szociográfiai irodalmából indultak ki, akár közelmúltbeli vagy mai dokumentumok, életinterjúk voltak a kiindulási pont, a végeredmény a mai magyar helyzetre erősen reflektáló, nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó művek születtek.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház Kivilágos kivirradtigja Móricz Zsigmond, az SZFE negyedéves rendezői osztályának Puszták népe című előadása Illyés Gyula, az Apertúra Nagy erdője Eötvös Károly műve alapján készült, és már a saját korában is húsba vágó társadalmi kérdéseket vizsgált. A Puszták népe és a Nagy erdő, Regős Simon és Benkó Bence rendezése mindezt olyan minőségben teszi, hogy magasan a mezőny legjobbjai az évadban.
Ezt a vonulatot erősíti a Szkénében Dohy Balázs Eltűntek rendezése, amit Elise Wilk drámájából rendezett, a Klisé Társulat Pass Andrea Újvilág című szövegéből készített előadása vagy a KIMI-ben látható Búcsú című előadás Keserű Imre rendezésében ami a bOdyssey Projekt produkciója, és az alkotók improvizációiból építkezett.
A már említett Köd előttem című közösségi előadásban is kezet nyújt egymásnak múlt és jelen, hogy együtt gondolkodjanak a kivándorlás kérdéséről.
Teljesen mai a páratlanul hiteles BOJZ. A Szkénében látható előadás alapanyagául szolgáló darabot Somorjai Réka írta, aki a gyerekvédelemben dolgozva szerzett tapasztalatait is beleépítette a műbe. Dohy Balázs érzékenyen nyúlt ehhez a nem könnyű témához, fontos és jó előadást hozott létre ismét.
Végül meg kell említenünk a megdöbbentően szórakoztató Szerkesztőség című dokumentumszínházi előadást, amit az RS9-ben láttunk. Calle Fuhr egészen friss színműve egy oknyomozó újságírással foglalkozó online lap és egy osztrák cégóriás küzdelméről mesél az eredeti dokumentumok felhasználásával. Bár itt a téma nem hazai, a folyamatos összehasonlítás, ami a fejünkben fut az osztrák és a magyar működés közötti különbségekről, mégis ebbe a blokkba sorolja a produkciót. A tematikai hasonlóságon túl egy csoportba sorolja ezeket az előadásokat az is, hogy kivétel nélkül többször nézősek, sokat tartogat második látásra is mindegyik.
Volt egyszer egy Király Színház, Kacsóh Pongrác Színház (plakát: Gencsev Gábor)
Új, és számunkra is meglepő fókusz lett a zenés produkciók világa. Nem igazán vagyunk otthon az operettek és musicalek között, de meglepetésünkre, rendkívüli módon élvezzük őket, és sokat tanulunk. Tavaly nyári kedvencünk, az Üvöltő szelek musical változata helyet talált az Eötvös 10-ben, így újra meg tudtuk nézni, és itt is elvarázsolt minket.
Elmerészkedtünk az Eiffel Műhelyházba, hogy belenézzünk Novák Eszter és Selmeczi György osztályának Operett-maratonjába. A Szép Heléna megvalósítása nagyon tetszett, szívesen megnéznénk a többit is, egyszerre csak fél távig bírtuk figyelemmel. Nagyon kíváncsiak voltunk a szintén SZFE-s negyedéves prózai osztályának Vedd le a kalapod a honvéd előtt című Erdélyi Mihály operettjére Bezerédi Zoltán rendezésében. Érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk, és még jobban megszerettük a csapatot. És ha már így rákattantunk az SZFE felsőbb éveseire, megnéztük Csáki Benedek két musical rendezését, a Chicagót és a Cabaret-t is.
Más műfaj, de még mindig zenés: nagyon szerettük az ötödéves zenés színművész osztályának Frontátvonulás című előadását, ami hatalmas siker, rengeteg helyen játszották már, reméljük a széria tovább folytatódik.
Azért operett témában igazi szakértőkhöz is fordultunk. A Kacsóh Pongrác Színház idén három produkciót is bemutatott, és mi mind a hármon remekül szórakoztunk. A Volt egyszer egy Király Színház és a János vitéz120 műfajtörténetileg is rendkívül érdekes, szívesen képezzük tovább magunkat az operett arany- és ezüstkorának izgalmas történéseiből. A harmadik bemutató a Marica grófnő kamaraoperett változata, egy egészen új librettóval, be kell valljuk, nekünk nagyságrendekkel jobban tetszett a koncepció, mint a videóról hozzánézett Operett Színházi megvalósítás. Jó lenne, ha mindhárom produkció esélyt kapna, hogy kifussa a formáját.
Weill – Gay – Hauptmann – Brecht: Háromgarasos opera, Keleti István Művészeti Iskola, rendező: Nyáry Pál
Szilágyi Barnabás, Bognár Gábor, Déri Johanna, Laczkó Tamara, Kiss Dorina, Bolla Gábor (fotó: Molnár Anna)
Nem azért nézzük a színész-, rendező- és színházcsináló tanoncok előadásait, mert szeretnénk képbe kerülni arról, kik lesznek a kedvenceink a jövőben, hanem azért, mert ezek a fiatalok már most a kedvenceink, olyan minőségű munkákat tesznek le az asztalra, amit sok színház megirigyelhetne.
A Színház és Filmművészeti egyetem negyedéves prózai osztálya és a fizikai színházi rendező és koreográfus osztály az évad legemlékezetesebb előadásait rakta össze. Különleges látásmódú rendezőkkel ismerkedtünk. Regős Simon Puszták népe rendezéséről már volt szó, de a párhuzamos osztálynak összerakott Lassúságot is nagyon szerettük. Juhász Tibor Ferenczy-Nagy Boglárkával valami csodát művelt Racine Mithridatész című drámájával. A Mithridatész halott?-at láttuk a legtöbbször az évadban, háromszor is kedvünk támadt hozzá. A produkció előadásról előadásra fejlődik, a koncepció és az átírás zseniális már a kezdetektől. Nagyon fontossá vált számunkra Ferenczy-Nagy Boglárka rendezése, a Csongor és…Belső utazás bizonytalan úticéllal, ami végre adott számunkra egy ellentmondás-mentes értelmezést Vörösmarty drámájára, amivel eddig nem nagyon tudtunk mit kezdeni. És az előadás kapcsán arra is rádöbbenhettünk, milyen remek író Csernai Mihály. Lehel Vilmos egy elképesztően jól meghúzott, feszes, ritmusos Tangóval örvendeztetett meg minket. Csáki Benedek musical-rendezéseit is említettük már. Nagy Péter István a prózaisokkal dolgozott igen eredményesen. A vihar kapujában és a Troillus és Cressida a fizikai színház magasiskolája. Remek élmény volt Bagossy Bálint Írtás rendezése. A nagyon nehéz Thomas Bernhard-anyag okosan, követhetően és szórakoztatóan került színpadra.
Emlékezetes freeszfe-s előadásokat is láttunk. Komáromy Bese Soha jobban című írása és rendezése nagyon megfogott minket, nehéz téma, remek megvalósítás, és igazi együttműködés a két színészképző intézmény között, hiszen Nyomárkay Zsigmond az SZFE negyedéves prózai osztályának hallgatója, Pereznyák Nikolett pedig freeszfes. Gálhidy Sára hihetetlen helyekre komponál olyan előadásokat, aminek látványvilága, szövege, castingja és koncepciója egyaránt profira vall. A 21. utca és a A férfi hirtelen elkomorodik, a nő fázni kezd, nem ölték hát meg magukat vitathatatlanul a legnagyvonalúbb és legunikálisabb előadások voltak számunkra az évadban. Szerettük Juhász Maja Kedves Isten! című előadását, üde, önazonos produkció.
A Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium is a törzshelyünk lett az évadban. A Háromgarasos opera igazi mester- és csapatmunka. A fillérekből összehozott színpadkép és jelmez a rendező Nyáry Pál, a látványtervező Molnár Anna és a játszók közös munkája. A jól működő térhez remek játék társul. Végre láttunk egy működő Koldusoperát, már majdnem elvesztettük a bizodalmunkat abban, hogy ezt a művet érvényesen és izgalmasan színpadra lehet rakni. Nagyon tetszett nekünk a Bűntény a Kecskeszigeten Kőváry Katalin és Bolla Gábor rendezése és Pintér Béla Szutyok című drámájának KIMI-s változata. Hódi Virág Noémi első színművének, a Boncinak színrevitelében is a KIMI volt és mostani diákjai működtek közre.
Érdemes figyelni a pécsi OSZIP-ra, az Apertúra Bázison láttunk tőlük egy Srály-parafrázist Megmihálylottak címmel Benkó Bence rendezésében. Néztünk Pesti Magyar Színiakadémiásokat, Fábián Péter dolgozott velük a Sárga csikón. Népszerű volt Lorca Vérnásza, két teljesen eltérő, de egyaránt emlékezetes előadást is láttunk belőle, a Károli Gáspár Református Egyetem drámapedagógus hallgatóitól és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tizenegyedikes osztályától. Jó élmény volt a Kettőspontban a Forrai Metodista Gimnázium végzős drámásainak előadása Brecht Rettegés és ínségéből.
És a végére néhány legleg az évadból, olyan előadások, amik valamiért nagyon fontosak lettek nekünk. A szerkesztőségen belül vita alakult ki, hogy melyik volt számunkra az évad legfontosabb előadása. A „versenyt” az Apertúra Nagy erdő, mely tele van homálylyal című előadása nyerte a másik Apertúrás bemutató Az ítélet: halál előtt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy számunkra az évad legtöbb élményt adó helye az Apertúra Bázis volt. Hónapról hónapra vártuk a hírszínházukat, itt láthattuk az évad leginnovatívabb előadását, a Tér12 játékszínházát, a K(i)útkeresőket, és itt búcsúztunk el az XX84-től, Sipos László Márk és Berényi Nóra Blanka előadásától.
A szívünket leginkább megolvasztó előadás a Budapest Bábszínház Péntek úr csodálatos barátai lett, nem véletlen, hogy innen vettük rádióműsorunk címét is, és Tatai Zsolt hangját is belecsempésztük a szignálunkba. A legjobban a Stúdió K színház Prudentia Hart különös kivetkezése című előadásán szórakoztunk. A legsűrűbb atmoszférát Iványi Domokos Genet-rendezésén, Az erkélyen tapasztaltuk az Auróra pincéjében. Leginkább tátva maradt a szánk a The Flock Project vertikális táncszínházán, reméljük, újra átélhetjük. A legmeglepőbb, de mégis kiválóan működő műfajválasztásnak a Budapesti Anarchista Színház Anonim Szerelmesek című előadását tartottuk, a retrofuturista kémdrámát az RS9-ben keressétek! Az évad fölfedezése az Imposztor Színházi Társulat, nagyon tetszett mindkét eddig látott munkájuk, a Betiltott etűdök archívuma és a Sosevolt semmise is, keresni fogjuk őket a Bethlen téri Színházban a továbbiakban is.
A nyarat a Városmajori Színpadon és a Szentendrei Teátrumban töltjük, tartsatok velünk!
Kimeríthetetlen kincsesbánya a Színház Folyóirat drámatára. Az 1968-as évtől 2024-ig találhatunk éves bontásban magyar drámaszövegeket és fordításokat, és mindegyikhez értő előszót, ami segít elhelyezni a művet. A bejegyzés miatt kezdtük el böngészni ezt a hatalmas anyagot, és nagy örömünkre rábukkantunk például 1992-ből Thomas Bernhard A színházcsináló című színművére Győrffy Miklós fordításában, amit már égre-földre kerestünk, hiszen nem régen láttuk egy igen emlékezetes megvalósítását a KV Színház előadásában.
2024-ben eddig két új szöveggel gyarapodott a drámatár. Hodászi Ádám Kikönnyítve című darabját felolvasószínházi formában ismertük meg az Apertúra Bázison a Tér12 szervezésében, és ezek szerint nem csak mi gondoljuk úgy, hogy ennek a darabnak nem szabad papíron maradnia, mielőbb színpadon a helye. Reméljük lesz olyan hely, amelyik elolvasva a drámát lát fantáziát a megvalósításban, segíti és befogadja a produkciót. Lehetőleg az eredeti szereposztásban: Kecskés Anna, Németh Orsolya és Boros Ádám már így felolvasva is nagyon érezte az anyagot.
A mű szövege Fenyvesi Orsolya előszavával itt érhető el:
A másik idei drámát – egy színházi nevelési előadás improvizációkból írt szövegét – a Jurányi Ház színházi nevelési fesztiválján volt szerencsénk látni, és az egyik kedvencünk lett a szemle kínálatából. A Dante Casino produkciója A Szentmihályi Hajnalka leszámolja önmagát Kenéz Ágoston írásából készült. A játszóknak, Georgita Máté Dezsőnek, Juhász Tibornak., Ács Petrának és Csarkó Bettinának nem csak a karaktereket kellett megjeleníteniük, de a feldolgozó foglalkozás keretében drámapedagógusi szerepben is helyt kellett állniuk. Szalai Ádám drámapedagógus segítségével egy igazán innovatív feldolgozó foglalkozás készült az előadáshoz. A darab szövege friss, vicces, olvasva is megállja a helyét.
Rozgonyi-Kulcsár Viktória előszavával innen letölthető:
A Kétlámpás Blog szerzői már kipróbálhatták a Láthatáron Csoport legújabb részvételi színházi előadását, aminek premierje a Művészetek Völgyében várható július 25-én. A Láthatáron Csoport kísérletező kedve nem lankad, biztos, hogy ha hozzájuk megyünk, valamilyen újdonsággal fognak meglepni bennünket, és biztosan lesz meglepetés az alkotók összetételében is. Ha belenéztek a társulatról készített írásainkba, magatok is meggyőződhettek erről.
Ezúttal Manyasz Erika, Somhegyi György, Darázs Ádám és Feuer Yvette a középkori eredetű moralitásjátékokból inspirálódva alkottak meg egy, az emberi életút szakaszainak jellemző pillanatait felvillantó előadást. De mitől lesz ez részvételi és kísérleti? Egy általunk eddig alig ismert technika, a soundpainting alkalmazásától. A soundpainting valós idejű, zenei jellegű kompozíciók létrehozására való technika, amibe bárki könnyedén bekapcsolódhat, és egy olyan közösségi élmény részese lehet, ami egészen megújíthatja a közös alkotásról való elképzelését. Velünk legalábbis ez történt.
A játszók és a „külső szem”: Darázs Ádám, Feuer Yvette, Háda Fruzsina, Manyasz Erika, Somhegyi György
Egy kellemes nyári estén kutatni az élet értelmét, Akárkiként ráismerni és rálátni élethelyzetekre kicsit kizökkenve mindennapjaink mókuskerekéből, felszabadító érzés. Részesei, alkotói lenni egy színházi performansznak, felejthetetlen élmény. És mi másért is látogatnánk egy művészeti fesztiválra, mint hogy új élményekkel gazdagodjunk? Reméljük, minél több látogatónak része lesz ebben a Művészetek Völgyében. És abban is reménykedünk, hogy a következő évadban megtalálja otthonát a produkció, hogy minél többen részesei lehessenek.
Két darabtemetésen, tehát egy-egy előadás utolsó alkalmán jártunk a héten. Sipos László Márk Orwell-átirata régi, kedves előadásunk, a premier környékén láttuk először, és még kétszer ránéztünk, hogy éppen hová fejlődött, míg tegnap az Apertúra Bázison elbúcsúztattuk. Darabtemetésre járni azért jó, mert az alkotók megadják a módját a búcsúnak, ilyenkor tényleg mindent beleadnak a játékba, olyan energiák szabadulnak el, ami a nézőnek is felejthetetlen élménnyé teszi az előadást, akkor is, ha először látja. Így lesz a temetésből apoteózis, a halálból halhatatlanság. A tegnapi alkalom után az alkotók és a közönség még hosszú órákig boncolgatta a látottakat egy laza közönségtalálkozó keretében. Kritikusként ritka élmény, hogy végigkövethettük az XX84 teljes életciklusát, számunkra fontos referenciaponttá vált. Főképp a videók kiemelkedően kreatív használata miatt örökös összehasonlítási és hivatkozási alap, de arra is remek példa, hogyan lehet egy regényt sikeresen színpadra adaptálni. Sipos László Márk és Berényi Nóra Blanka arcaival pedig még mindig nem tudunk betelni. Nagyon szerettük azt is, ahogy a produkció kommunikált velünk, minden email, minden Facebook-bejegyzés, esemény tovább építette az XX84 köré szerveződő közösséget. A darabhoz készített emléktárgyak, kitűző, bögre, hűtőmágnes megbecsült színházi relikviáink lesznek. Bár a melankólia elkerülhetetlen, az elengedés mindig nehéz, több, örömre okot adó esemény is vár ránk. Berényi Nóra Blankát a Radnóti Miklós Színházban láthatjuk számos remek szerepben, míg Sípos László Márkot a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Azt, hogy a Sipos László Márk milyen új, saját produkciókkal készül a közeli és távolabbi jövőben, megtudhatjátok, ha velünk tartotok vasárnap a Tilos Rádión a Kétlámpás csodálatos barátai című műsort hallgatva.
A darabról készített 2021-es kritikánkat itt olvashatjátok el, és aki szeptemberben Szombathelyen jár, egy utolsó utáni alkalommal megnézheti ezt a remek előadást.
Ha megismerünk egy új társulatot, szívesen göngyölítjük föl az előzményeket, és pótoljuk régebbi előadásaikat. Így történt ez velünk az Imposztor Színházi Társulat esetében is, akiknek a Betiltott etűdök archívuma című előadása annyira megfogott minket, hogy mindenképpen meg akartuk nézni előző produkciójukat, a Sohasevolt semmise címűt is.
Egy színházi társulat elfelejtett kellékese véletlenül összekeveri a kelléktárban a mérget és a szerelmi bájitalt rejtő üvegeket, így a Shakespeare-drámák halálra ítélt szereplői egymásba szeretnek, a szerelmesek pedig meghalnak. Egyedül Pöcök, a kétbalkezes kellékes mentheti meg a darabokat, de ehhez kivételesen ő is kénytelen rálépni a világot jelentő deszkákra.
S. Papp Máté egészen kiváló író, és remek stílusérzéke van. Ebben az előadásban bravúrosan imitálja Shakespeare nyelvezetét, a rímes szöveg rendkívül szórakoztató. Nem tudjuk, milyenek voltak az előző előadások, ez az utolsó annyira üde, bájos és felszabadult volt, hogy a teltházas közönség az előadás végén nagyon sokáig nem akarta elengedni az alkotókat. A színészek, Wettstein Márk, Fabiny Lujza, Kertész Boglárka, F. Tóth Gergely, Kereki Kristóf, S. Papp Máté, a kifordított shakespeare-i világban és a Kalliopé Színház művészeiként is otthonosan mozogtak a színpadon. Az egyre szürreálisabb események őrülete és kavalkádja nagyon precízen megtervezett, az előadás feszes és jó ritmusú marad, S. Papp Máté rendezőként sem hagyja szétesni, pedig az ilyen struktúrájú daraboknál ez reális veszély. Ismét élőzene kísérte a produkciót, Szőgyényi Júlia csellója és Csanálosi Ilonka zongorajátéka együtt élt az előadással. Igazán szerencsésnek érezzük magunkat, hogy sikerült elcsípnünk ezt az utolsó alkalmat.
Örömünkre szolgál, hogy egyik legkedvesebb erzsébetvárosi színházunk, a Bethlen téri Színház rezidens társulata lett az Imposztor, így a következő évadban, reményeink szerint, sokat fogjuk látni őket.
Kép forrása: Az Üres tér című előadás eseményoldala a Facebookon
Egy idén 65 éves történet záródik le véglegesen 2024. június 9-én. 2021 februárjában már egyszer elbúcsúztunk a játszóhelytől, ami egy átmeneti időre újra a SZFE színpadaként üzemelhetett ez év júniusáig. Rengeteg csodás előadást, felejthetetlen élményt köszönhetünk az Ódrynak, itt fedeztük fel, milyen remek dramaturg Sándor Júlia, milyen különleges rendező Nagy Péter István és Dohy Balázs, itt véstük az eszünkbe, hogy Barna Lilla, Hojsza Henrietta, Márfi Márk, Ténai Petra munkáit mindig keresni fogjuk. Ez az évad újra a csodák évada lett ezen a helyen, a negyedéves prózai és fizikai színházi rendező, koreográfus osztályok csodálatos produkciókkal építették tovább a hely auráját. Mert minden koszlottsága, foszlottsága mellett az Ódry Színpadnak aurája van, a falakba épült az a rengeteg lelkesedés, megrendültség és hála, amit nézők generációi éreztek, az a tömérdek munka, tapasztalás, felismerés, ami hallgatók és oktatók sokaságában született 1959 óta. De ez a hely nem lenne az, ami, ha halála nem lenne méltóságteljes és nagyszerű. Két előadás búcsúztatja az Ódry Színpadot a napokban.
Az Ódry Színpadhoz köthető írásainkat itt olvashatjátok:
„Néha lépteket hallok. Hangokat. Azt gondolom: visszajönnek néhányan visszajönnek, megpróbálnak újra berendezkedni, keresnek valami itt felejtett tárgyat, vagy valakit, akit elhagytak.”
Zsótér Sándor most végzős prózai színművész osztályából Kiss Nikolett, Major Irma és Rákos Olivér kiegészülve a negyedéves osztályok egy-egy tagjával, Bari Istvánnal és Lukács Ádámmal Beckett-miniatűrökből hozták létre az Ódry Színpadtól búcsúzó előadásukat, az Üres tér címűt. Rákos Olivér rendezése kifejezetten szuggesztív, nagyon erős hangulatisággal bír. Beckett meglepő módon jó választás, mert nem csak a rezignáció, a posztapokaliptikus magány illik az esemény hangulatához, a búcsúhoz, az elveszettség érzékeltetéséhez, hanem valamiféle dacos remény fölmutatása is sajátja lesz. A becketti véglényeknek most nem a szánalmassága és groteszk nevetségessége, hanem a szívóssága, a minden körülményt felülíró életösztöne erősödött föl. A június 6-án látott előadás ezért bizakodással tölt el bennünket, amíg a nap, ha néhány órára is, de fölkel, addig lesz színház!
Kép forrása: A Cabaret című előadás eseményoldala a Facebookon
Nagyszabású produkcióval, igazi tűzijátékkal, a Cabaret című musicallel int búcsút nekünk az Ódry Színpad június 9-én. A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a kaposvári Rippl-Rónai Művészeti Kar, illetve a Pesti Magyar Színakadémia hallgatói/tanulói közreműködésével létrejövő előadás már ezzel a névsorral reménykeltő. A különböző intézményekbe járó fiatalok együttműködése hosszú távon is azzal kecsegtet, hogy a fiatal tehetségek megtalálják egymást és azt a fórumot, ahol hallathatják a hangjukat. Csáki Benedektől már láttunk musical-rendezést, az SZFE harmadéves bábosaival rakott össze egy remek Chicago-t, úgyhogy tudjuk, hogy jó kezekben van a legendás alapanyag. Két kedves ismerőst is fölfedeztünk a játszók között, a konferansziét Bíró Kristóf, Sallyt Ferenczy-Nagy Boglárka alakítja. Reméljük, sokszor és változatos helyeken lesz majd látható a következő évadban.
Kép forrása: https://trafo.hu/programok/szinhaz_kozveszelyes_munkakerulok
Igen erős évadot zár egy különleges színházi forma, a közösségi színház. A közösségi színházi előadások úgy jönnek létre, hogy egy csapat meghirdet egy témát, aminek mentén előadást szeretne készíteni, és ehhez keres civileket, akik tudnak ehhez a témához kapcsolódni, és van kedvük, idejük kimunkálni, színházi formába önteni a történetüket. Bár ez nem feltétel, jó esetben a nagyon hosszas, akár egy éves közös munka eredménye egy olyan színházi előadás lesz, ami a tágabb közönség számára is érdekes. Ez a forma kellőképpen rugalmas, ezért jól kombinálható egyéb színházi formákkal, a kísérletező kedvnek csak a fantázia szab határt. Az alábbiakban összeszedjük az évadban látottakat, sok előadás szeptembertől újra elérhető lesz, érdemes őket keresni. Külön köszönet illeti azokat a helyeket, akik befogadják ezeket az előadásokat: a MU Színházat, a Trafó House-t, a Jurányi Házat. Csatolt kritikáinkból részletesebben is megismerhetőek a produkciók. Aki szeretne mélyebb betekintést nyerni, hogyan is készülnek az ilyen alkotások, esetleg kedvet kapna, hogy résztvevőként csatlakozzon egy ilyen kezdeményezéshez, hallgassa meg két alkotóval, Török Tímeával és Kocsonya Zsófiával folytatott beszélgetésünket a Tilos Rádió archívumából!
A Kösszhasznúsági jelenetés témája az önkéntes munka. A résztvevőket toborzó felhívásban olyan embereket kerestek, akik valamilyen ügy mellett elkötelezték magukat. A többkörös interjúk során kiderült, hogy a legértékesebb dolog, amivel hozzájárulhatunk egy számunkra fontos ügy sikeréhez, az a szabadidő és a folyamatosan fejlesztett tudás, amit erre az ügyre áldozunk. Így aztán az előadás fókusza az önkénteskedés lett. Szivák-Tóth Viktor rendező és Róbert Júlia író-dramaturg készített előadást a nagyon sokféle történetből, amit a játszók hoztak. Nekünk az előadás sokszínűsége lett a legmaradandóbb élményünk a produkcióról.
Az Örökölt bors a közösségi és a részvételi színház pontosan kimért keveréke. Közösségi színház, hiszen az alkotók egy-egy ételhez, italhoz kapcsolt személyes családi történeteikből állították össze az előadást. Részvételi színház, nemcsak azért mert a közönség asztaltársaságokra oszolva eheti végig a menüt, de azért is, mert az előadás egy pontján mi is bekapcsolódhatunk a vacsora elkészítésébe, így az utolsó fogás valóban közös alkotásként kerül az asztalra. Kocsonya Zsófi diplomamunkájának színházi előadássá fejlesztett változata volt a legkülönlegesebb és legkedvesebb közösségi színházi élményünk. Kedves, játékos, és nem mellékesen finom előadás részesei lehettünk.
Kép forrása: https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/remenypanzio
A kerettörténet szerint négy kiugrott független színházi színész – Göndör László, Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, Szabó Veronika – valami radikálisan újba fognak, és megalapítják a Remény panziót, ahová civil aktivistákat hívnak meg, akiknek regenerálódásra van szükségük, hogy megmeneküljenek a kiégéstől. Ez a megoldás megosztja a feladatokat a szereplők között, a civilek hozzák a személyiségüket, a történeteiket, az ügyüket, amiért dolgoznak, a színészek, a rendező és a látványtervező (Raissa Kankelfitz) pedig színpadi játékká, előadássá konvertálják ezt. A Stereo Akt előadása a Jurányi Házban nagyon sokféle témát érint, a környezeti igazságosságot, a közoktatást, a nőjogokat, lakhatást, inklúziót és a fenntarthatóságot. Érdemes volt megismerni az ezeken a problémák megoldásán dolgozó aktivisták gondolatait.
Az előadásban két idősík jelenik meg, videóinterjúkban, ezeket Fodor Fanni készítette, 1956-ban kivándorolt honfitársaink mesélnek menekülésről, új életről, honvágyról, míg a színházteremben a játszókat most foglalkoztató, a menni vagy maradni kérdést feszegető problémák elevenednek meg jelenetek és monológok formájában. A jelenbeli dilemmák, félelmek, remények párbeszédre lépnek a múltbeli tapasztalatokkal, történetekkel. A játszókkal Török Tímea és Róbert Júlia dolgozott, a látvány Molnár Anna és Török Tímea munkája. Az előadás nagyon a szívünkhöz nőtt, hiszen az első másodperctől követtük a létrejöttét.
Utolsóként egy családi emlékekből kiinduló, de nagyon is aktuális problémakör köré szerveződő előadást láttunk: a Közveszélyes munkakerülőket. A szabadúszó lét örömeit, terheit, félelmeit és reményeit osztották meg egymással a felhívásra jelentkezők, és hozták létre hosszas munkával ezt az előadást. A Thury-testvérek dramaturgként, grafikusként és táncos-koreográfusként nagyon sokféle tudást raktak bele a produkcióba, ez kiegészülve a szereplők és a többi alkotó tudásával egy rengeteg, hol remekül, hol kicsit kevésbé működő, nagyon változatos eszközökkel dolgozó előadást hoztak létre. Az átjött a Trafó nagytermének intimnek nem nevezhető terében is, hogy a résztvevők mennyire szeretik ezt a produkciót, a közönség pedig rezonál, végig együtt él az előadással, és a közös játékba is bevonódik. Az előadásban izgalmasan keveredik a dokumentumszínház és a közösségi színház.
És ezzel még korántsem merítettük ki a témát. Érdemes lesz keresni az ÖrkényKözben az 1.5 ezrelék – Józanságaink története című előadást, amely az alkoholhoz való viszony témáját dolgozza fel, és a KÁVA Kulturális Műhely Projektjeit.
Már 2023 szeptemberében megismerkedhettek a szerencsések Kárpáti Péter hosszú időn át írt regényével, méghozzá egy egészen különleges formában. A Selinunte Kiadó könyvbemutatója a Trafóban felolvasó színházi keretek között ismertetett meg minket a művel. Mi azon melegében el is olvastuk a művet, és a könyvbemutatóról és a regényről jelentettük meg írásunkat. Tehát a regényből írt dramatizált változat már készen várta a megvalósítást.
A játszók köre – Tóth Ildikó, Kárpáti Péter, Jenővári Miklós, Hevesi László – kiegészült Zsótér Sándorral, aki Lőw Immanuel, szegedi főrabbi szerepében csodálatos kettőst alkot Tóth Ildikó Jászai Marijával. További alkotók is csatlakoztak a produkcióhoz. A látvány Veronika Keresztesová munkája, a színpadi teret szervező, árnyjátékhoz is alkalmas ajtók és a virágmintás mennyezeti elemek az üvegházban játszódó részeknek a felhasznált minimális eszközökkel varázslatos hangulatot adnak Lengyel Ákos Papa fénytervező közreműködésével. A mozgást Horkay Barnabás tervezte, amitől a középső, Szent Pétör és Krisztus urunk parasztbibliai meséje szépen elkülönül az elbeszélő részektől és a rabbi és a színésznő találkozásától, dinamikus és nagyon szórakoztató szekvenciát alkotva az előadáson belül. Dramaturgként Zsigó Anna feszesített az anyagon, produkciós vezetőként Vajdai Veronika segítette az író-rendező-szereplő Kárpáti Pétert.
Bár nekünk ez már a harmadik találkozásunk volt az anyaggal, ennek a változatnak is minden másodpercét élveztük, sőt az jutott az eszünkbe, hogy mennyire szívesen hallgatnánk ezt a történetet hangoskönyv formában is, de kizárólag a szerző előadásában. A mostani trafóbeli alkalmak a Térkép a túlvilágrólnak még csak előbemutatói voltak, a premierre az idei Thealter Fesztiválon kerül sor július 27-én a Régi Zsinagógában, Szegeden. Reméljük, a következő évadban többször, sok helyen látható lesz.
A statisztikák szerint, kb. 1,2 millió munkavállaló nem rendelkezik a személyi jövedelemadó egyszázalékáról. Nem csak azért lenne fontos, hogy minél többen vegyük a fáradtságot, és válasszunk egy nekünk kedves ügyet, amit támogatunk, mert a civil szervezeteknek és a független művészeti csoportosulásoknak, játszóhelyeknek minden fillér számít, hanem azért is, mert ezzel jelezhetjük, hogy mi, mint adófizető állampolgárok, mit tartunk fontosnak, hol szeretnénk felhasználni adónk államkincstárba befolyó összegének többi részét.
Megkönnyítendő a választást, összegyűjtöttünk néhány olyan csapatot és befogadó helyet, ahol szerintünk csodálatos produkciók születhetnek, ha mi is hozzájárulunk. Természetesen nem kell megállnunk ennél a gesztusnál, számos lehetőség van, hogy támogassuk a színházművészet független alkotóit. Már önmagában az, ha jegyet váltunk bármelyik előadásukra, komoly hozzájárulás. Sok társulat felkínálja a támogatói jegy vásárlását, ha tehetjük, éljünk a lehetőséggel. Közvetlenül, adományokkal is segíthetünk. A közösségi finanszírozással mi is részesei lehetünk egy-egy fontos előadás megszületésének.
Új helyszínen, az V. kerületi Magyarság Háza Galériában csöppentünk vissza Soóky László februárban megismert szövegeinek világába. Akkoriban beszámoltunk már ezen a felületen a Bethlen téri Színház Vendégváró Fesztiválján vendégül látott Dialog n.o. által elhozott monodrámákról, és a Kétlámpás Blogon bővebben is megírtuk élményeinket.
A Papa különböző hangszereken hegedül közegébe, az 1968 utáni Csehszlovákiába térünk vissza az Egy disznótoros pontos leírása című monodrámában. A politikum ezúttal sokkal hangsúlyosabb, mint a már megismert falu és járás mikrotörténései, az ,,ideiglenes” szovjet megszállás és az átvilágítás külön történetszálat kap. A darab struktúrája is bonyolultabb, három történet váltakozik, a disznótor, a pálinkafőzés és az átvilágítás története, ahol a közös szereplők és a történetszálak időleges érintkezései teremtik meg az egységet. Mindhárom történet komótosan építkezik, míg végül mindegyik valamilyen poénnal csúcspontra jut. Varga Emese dramaturgiai munkálkodása nagyon pontos ritmusú alkotást hozott létre. Lajos András úgy játszik a közönségen, mint az előadásban hangsúlyos szerepet kapó citerán. A groteszk, börleszkszerű epizódokat hallgatva-látva könnyes lesz a szemünk a nevetéstől, amikor egy-egy pontosan irányzott mondat a torkunkra fagyasztja azt. Nem csak a hatalom kinevethető bornírtsága köszön vissza, de a félelmetessége, az emberéletekben mérhető rettenete is.
Fotó: Szalai Erika
Lenyűgöző az előadás tárgyhasználata. A hordóból kikerülő tárgyak eleinte csak egy-egy jelenethez szükséges kelléknek tűnnek, de fokozatosan kiderül, hogy egy nagyobb konstrukció épül, a jelenetek végén esetlegesnek tűnő elhelyezés valójában egy hatalmas kirakóst eredményez az előadás csúcspontján. A zene használata ismét jól eltalált és hangsúlyos, nagyon kíváncsiak lennénk, Lajos András hány hangszert tud még megszólaltatni a látottakon kívül.
Soóky László drámái kötetben is olvashatóak, mi kedvet kaptunk hozzájuk.
Különleges színházi csemege és a társasjátékot szeretőknek is remek lehetőség a Budapest Bábszínház Krabat a fekete malomban című előadásához kapcsolódó társasjáték. A színházi társasjáték egy rendkívül szórakoztató kikapcsolódási forma, érdemes kipróbálni akár az előadás ismerete nélkül is. Bátrabb 12 éveseknek már ajánlható a játék és az előadás is. Fontos, hogy legalább 14 emberre szükség van a játékhoz, így ha jegyet váltottunk, feltétlenül menjünk is el vagy, ha ez végképp lehetetlen, szervezzünk be valakit magunk helyett vagy időben értesítsük a szervezőket!
Olvassátok el beszámolónkat a Krabat – színházi társasjáték bemutatójáról és az alapjául szolgáló előadásról és keressétek a Budapest Bábszínház produkcióit!
