A népmese a színpadokon újra az egész mesehallgató közönségnek szól, nem száműzetik a gyerekeknek szóló előadások körébe. Nem csak a boldog véget váró, a jótett helyébe jót várj etikájára sóvárgó, a csodák világába menekülő gyermeki énünket szólítják meg a népmesén alapuló produkciók, de a bennünk lakozó sötétséget sem tagadják el. Négy ilyen, a közeli jövőben látható, felnőtteknek szóló előadást ajánlunk Benedek Elek születésnapja alkalmából, és persze szóba kerül néhány gyerekekkel nézhető előadás is.
A minap láttuk Kárpáti Péter új írását-rendezését a Trafóban. A Rühes kutya bodrogközi népmesékből inspirálódott, és vált finom humorú, hátborzongató alkotássá. Csodálatos volt látni Téri Gáspár, Boda Tibor, Barna Lilla, Hámor Ildikó játékát, hallgatni Horváth Ábel zenéjét. Újra és megint beleszerettünk Stork Natasába, az előadás főgonoszába. Az elátkozott mostoha fantasztikus szerep egy fantasztikus színésznőnek. Legközelebb október 24-én lesz látható. November 23-án utoljára nézhetitek meg a Trafó House színpadán Kárpáti Péter saját regényéből színpadra alkalmazott művét, a Térkép a túlvilágrólt, ami szintén jócskán tartalmaz népmesei elemeket. A Rühes kutyáról és a Térkép a túlvilág-ról is olvashattok bővebben is:
A Láthatáron Csoport egy tibeti mese színrevitelén dolgozik már jó ideje. Ahogy az egy népmeséhez illik is, több variáció is készült, mire az alkotás megtalálta végső formáját. November 8-án az Eötvös10-ben mi is útnak indulhatunk, hogy megtaláljuk a boldogságot. Az előadás látványát Molnár Anna álmodta meg, a történetet Silfis Anna rendezi, a játszók Feuer Yvette, Tóth András, Takács-Nagy Jázmin lesznek. Mi már nagyon kíváncsian várjuk a Boldogságunk történetét.
Nem is gondolnánk, de az egyik legelső pszichothriller is népmesei ihletettségű. John Fowles Lepkegyűjtő című regényének magja a Charles Perrault által lejegyzett francia rémmese, a Készakáll. A valós történetből népmesévé folklorizálódott sztori számos irodalmi alkotás alapja. A Lepkegyűjtőt az SZFE két végzős növendéke adaptálta, rendezte és játssza. Minket teljesen lenyűgözött a fiatal alkotók munkája, jó szívvel ajánljuk, legközelebb október 24-én a Rákóczi úton.
Kékszakáll történetének egy másik feldolgozása is elérhető a városban. Az Anyaszínház nevű formáció az RS9 Színházban tartja a Kékszakállú herceg vára című sétáló színházi produkciójuk pesti bemutatóját. Balázs Béla szövegkönyvét alapul vevő előadást Fantoly Nikolett és Menszátor Héresz Attila játsszák, és Menszátor Héresz Attila rendezte.
A gyerekekkel is látogatható előadások sorát a szintén Charles Perrault-nak köszönhető klasszikussal, a Hamupipőkével nyitjuk. A Budapest Bábszínház előadása volt a Színikritikusok Céhe szerint az elmúlt évad legjobb ifjúsági és gyerekelőadása. Mi is nagyon szerettük ezt a különleges látványvilágú és nagyon okosan modernizált mesét. Csarkó Bettina gyönyörű és talpraesett címszereplő, remek párost alkotnak L. Nagy Attila királyfijával. November 8-ára még elérhető néhány jegy Kuthy Ágnes rendezésére.
Szerintünk minden korosztálynak kihagyhatatlan program az Apertúra izlandi meséket megidéző bábmesejátéka, A vulkánpormanó. Mi a minap néztük újra a 16 éves, nagyon kritikus, a kákán is csomót kereső zseblámpással. Ezen az előadáson még ő sem tudott fogást találni. A hat éves kortól ajánlott mesejáték garantáltan fölmelegíti a szíveteket, és rengeteget fogtok nevetni is. Legközelebb november 30-án és december 20-án játsszák a Csányi utcában Benkó Bence és Formán Bálint meséjét.
Ahogy Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere fogalmazott az IME Feszt megnyitóján, két alkalom már hagyomány. A VII. kerületi önkormányzat, az erzsébetvárosi független színházak és önzetlenül segítő pályatársak, zenészek, újságírók összefogásával újra megrendezésre került az egyszerre figyelemfelkeltő, adománygyűjtő és közösségépítő célú Instant Mecenatúra Fesztivál szeptember 11-14-e között a Gólemben, az Apertúra Bázison, a Robotban és a Rácskertben.
Az Erzsébetvárosi Önkormányzat, és kiemelten Niedermüller Péter polgármester és Szűcs Balázs kultúráért felelős alpolgármester szerepe a programban példaértékű. Jó lenne, ha jógyakorlatként máshol is elterjedne ez a hozzáállás. Nem csak kezdeményezőként léptek fel, nem csak az anyagi forrásokat biztosították a négy nap programjához, de részt is vesznek rajtuk, a közönség részeként élik át az élményt, és szívesen vitatják meg ezt az alkotókkal és nézőtársaikkal. Miért fontos ez? Főleg azért, mert ezáltal olyan ismeretekre tesznek szert a kerület kulturális életéről, a nézői igényekről, a kulturális élet szereplőinek kapcsolódásairól, ami nagyban segíti a rendelkezésre álló források olyan elosztását, ami valóban épít, és nem rombol. Ha egy kultúrára költhető pénzek felett diszponáló nem akar elefánt lenni a porcelánboltban, valóban részesévé kell válnia a közeg minden szegmensének, mielőtt döntést hoz. Testközelből látni azt, mennyi ember ingyen munkája fekszik egy fesztivál, egy évad, de akár egyetlen produkció létrehozásában, a szívességek milyen törékeny és kifinomult rendszere szövi át a szféra egészét, jó kiindulás, hogy a mecénás ne kegyosztóként tekintsen magára, hanem a folyamatok elengedhetetlen, de a rendszerbe illeszkedő részeként.
Nézzük, mit is hozott létre tehát a kerület nyolc független társulata – a Gólem Színház, az RS9 Színház, a Bethlen Téri Színház, az Apertúra, a KV Társulat, a Rátkai Márton Színházi Műhely, az Imposztor Színházi Társulat és a Tér 12 Kulturális Egyesület – és a hozzájuk csatlakozó művészek, zenészek és háttérmunkások? Minden este egy hírszínházi előadás, azaz Cucli extrákkal szórakoztatja a közönséget, ezekről a Kétlámpás Blogon olvashattok bővebben. Az előadások után kvíz és koncertek várták a kitartókat, előtte pedig kerekasztalbeszélgetéseken vehettek részt az érdeklődők. Ezekről a beszélgetésekről számolunk be ezen a felületen, ha felkeltettük az érdeklődéseteket, meg is nézhetitek őket felvételről.
IME Feszt 2.0 Beszélgetés I. : Jóllét – otthon – munkában – társadalomban
Amikor a beszélgetés témája fölmerült, még nem lehetett tudni, milyen szomorú aktualitása lesz a mentális egészségről szóló eszmecserének. A támogatási rendszer anomáliái mellett, azzal szoros összefüggésben, 2025 őszének leginkább kibeszélendő témája lett, hogyan lehet jól lenni művészként, mit lehet tenni, hogy egészséges egyensúly teremtődjön munka és magánélet, munkaadók és munkavállalók szempontjai vagy akár rendezők és színészek igényei között.
A beszélgetést Bombera Krisztina vezette, bámulatosan. Sokat tanultunk tőle ezen a délutánon, ritka az ilyen felkészültség és a valódi moderáció ebben a műfajban, pedig már megszámlálhatatlan kerekasztalbeszélgetésen vettünk részt. A meghívott beszélgetőtársak Kőszegi Mária – szabadúszó színész, Schultz Nóra – a Belépési Küszöb szerkesztő-műsorvezetője, Rihay-Kovács Zita – a SzíDoSz ügyvezető titkára, a Biztonságos Terek program koordinátora és Viktor Balázs – szabadúszó színész-rendező, a Tér 12 Kulturális Egyesület alapítója voltak.
Kőszegi Mária és Schultz Nóra főleg egyéni megküzdési stratégiákat osztottak meg velünk. A nemet mondás, a határok meghúzása, az önismeret fejlesztése és a konfliktusok felvállalása alapképességeknek kellene lenniük, de ezeket elérni, főleg pályakezdőként, úgy, hogy a művészi, médiamunkási pálya szocializációs közege még mindig pont ezen a képességek fontosságát tagadva működik. Nagy bátorság kell első fecskének lenni, de úgy tűnik, elsősorban a fiatalok körében, lehet mintaként szolgálni.
Rihay-Kovács Zita és Viktor Balázs inkább rendszerszinten közelítettek a problémához. Alapvető attitűdváltozásra lenne szükség a társadalomban, hogy leépüljön végre az a toxikus sztereotípia, hogy értékes, korszakalkotó, „nagy” művészetet csak szenvedő ember, traumatizált személyiség hozhat létre, hogy művészként a traumád a legértékesebb részed, amiből alkotni tudsz. Kezdjük talán rögtön a művészeti oktatással ezt az átalakulást! Jó példa lehet a freeszfén most induló színészképzés, ahol a mentális egészségmegőrző program a tananyag része lesz. Fontos lenne, hogy a munkaadók nyitottan álljanak a kérdéshez, ne kivédendő támadásként tekintsenek a kezdeményezésekre, és ne csak akkor tartsák fontosnak az etikai kódexek, a vezetőségtől független etikai bizottságok létrehozását, amikor egy munkahelyi probléma már kezelhetetlenné eszkalálódott. Elengedhetetlenül fontos lenne – mint minden olyan szakmában, ahol az emberek a személyiségükből dolgoznak – hogy a munkaadók felkínálják a lehetőséget az egyéni és csoportos segítség igénybevételére. A segítő csoportok, az egyéni segítő beszélgetések, akár a terápia biztosítása biztonságosabbá tehetné a színházi közeget. És itt csap pofán a realitás. Nem csak az a probléma, hogy még a kőszínházak is nehezen engedhetnék meg maguknak, hogy pszichológust és mediátort alkalmazzanak, de még ha lenne is rá pénz, nem találnának szakembert.
Érdekes folytatása lehet a témának a szombati beszélgetés, ami a Nők – Vezetők – Magyarország címet viseli. Ha alkalom adódik, rákérdezünk, hogy a meghívott vendégek vezetőként mit tudnak tenni, hogy a dolgozóik mentális állapotára vigyázzanak.
IME Feszt 2.0 Beszélgetés II. : Nők – Vezetők – Magyarország
Kifejezetten érdekes, megkockáztatjuk, az esti Cucli előadásnál drámaibb beszélgetésen vehettünk részt szombat délután az Apertúra Bázison. A meghívott vendégek Bodor Johanna – táncművész-koreográfus, a Magyar Színházi Társaság elnöke, Nádai Réka – játékos tréner, társasjátékos szakember, Gerlóczi Judit – a Delta Produkció ügyvezető-producere és Lábán Katalin – az RS9 Színház alapító vezetője voltak. Igazi nagyvadak a kultúra területén. Ehhez képest volt nagyon kontrasztos a moderátor, Pomlényi Attila, szerepe. Az már a vasárnapi, mesterséges intelligenciáról szóló beszélgetés bevezetője lehetne, hogy tényleg a ChatGPT-e a legjobb és kizárőlagosan használandó eszköz, ha egy beszélgetésre készülünk? Biztos, hogy el tudja végezni a munkánkat, vagy valami nagyon félremegy? Érdemes-e egy 60 percre tervezett beszélgetésnél és négy meghívott vendégnél ilyen hosszú felvezetést tartani, ami nem áll másból, mint a vendégek életútjának ChatGPT által összerakott verziójának felolvasásából? Számunkra ez kifejezetten cringe volt.
A továbbiakban két beszélgetés folyt valójában egymással párhuzamosan. Pomlényi Attila egy könnyed, magazinműsor stílusú beszélgetésre készült, gyerekkori emlékek megidézésével, pozitív történeteket várva, hogy minta és motiváció adasson a hallgatóságnak. Csak azt nem vette figyelembe, hogy éppen helyzet van, ez most nem a chit-chat ideje. Ráadásul ennek a helyzetnek két fontos szereplője került párbeszédhelyzetbe, a lenullázott RS9 Színház vezetője, Lábán Katalin és a Független Előadó-művészeti Alap (FEA) által nyújtott támogatás egyik döntnöke, Bodor Johanna. Nem volt könnyű végighallgatni azt a visszafogott, tárgyilagos helyzetelemzést, amit Lábán Katalin adott a döntés következményeiről. Tanácstalanság és hatalmas lelki teher a kisemmizett csapatokon és vezetőiken. Gerlóczi Judit is igen keményen fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy nagyon nehéz ilyen helyzetekben nem érezni gyűlöletet. Hatalmas próbája ez az empátiának és a higgadtságnak, ami megint csak azoknak a vállát nyomja, akik áldozatai az eseményeknek.
Kérdés volt még, hogy az alkotóközösség által legitimált, a közösség tagjaként vezetői pozíciót szerzett egyén vagy a kivülről-felülről kinevezett vezető mellett lehet-e jobban érvelni. A meghívottak összetétele alapján nem is volt kérdés, hogy a belső legitimáció a járható út. Nagyon érdekes volt Nádai Réka elemzése arról, hogy a közvélemény vezetőképével szemben valójában milyen skillek azok, amik sikeressé tehetik a vezetést, hatékonyabbá, innovatívabbá és biztonságosabbá alakíthatják a munka terét.
Szóba került még a mentális egészség témája is. Sajnos a meghívottaknak se voltak atombiztos megoldásai, a szorongás és a kimerültség állandó kísérői a vezetőknek is. A feladatok delegálása, legyen ez akár a munkához, akár a háztartáshoz, a családi élet menedzseléséhez kapcsolódó, komoly nehézséget okoz. Mindent kontroll alatt tartani biztonságos érzés, de egyenes út a kiégéshez.
Nézzétek, hallgassátok ezt a nem csak témájában, de dramaturgiájában is izgalmas beszélgetést!
IME Feszt 2.0 Beszélgetés III. : Jövő – AI – Színház
A fesztivál utolsó beszélgetése a mesterséges intelligenciáról szólt, Viktor Balázs vezette, aki színházi munkáiban is nyitott a technikai innovációra, és hogy még inkább fel tudja használni a technológiát, programozást tanul. Beszélgető partnerei Mérő László – matematikus, pszichológus, publicista, Pirisi László – zeneszerző, a Momentán Társulat zenei vezetője, Barna Norbert – szoftverfejlesztő project lead és Váczi László – a Bethlen Téri Színház ügyvezető igazgatója voltak ezen a vasárnapi délutánon.
Mérő László mind időtávlatában, mind mélységében nagyívű bevezetője után – amire szükség is volt, hogy a hallgatóság nem mesterséges intelligenciával foglalkozó része is felvehesse a fonalat – az AI hatását a színházi világra és az alkotási folyamatokra járták körbe a beszélgető társak. Alapvetően optimista megszólalásokat hallottunk, reméljük nekik lesz igazuk. Volt, aki a jelenlétiség felértékelődésére, egyfajta retro-reneszánszra számít, arra, hogy az emberek valóságos találkozásokra való igényét leginkább a színház fogja tudni kielégíteni. Elképzelhető az is, hogy az ember által létrehozott kulturális termékek lesznek az új elitkultúra, mind árban, mind presztízsben ez fogja jelenteni az exkluzivitást. Váczi László felvetése, hogy akár arra is használható lennének az új technológiai vívmányok, hogy szélesebb körű hozzáférést nyújtsanak a kultúrához, egyfajta protézisek legyenek, melyek segítségével azok is részesei lehetnek az élménynek, akik valamilyen oknál fogva most kiszorulnak, igen szimpatikus jövőképnek tűnik.
Sok mindenről szó esett még a beszélgetésben, például, hogy létezik-e mesterséges érzelem vagy, hogy gyökeresen átalakítja-e a társadalmunkat az AI térnyerése. Itt meghallgathatjátok az egész beszélgetést:
Nagy öröm, hogy részesei lehettünk ennek a négy napnak, a hírszínházi előadásokról hamarosan beszámolunk a Kétlámpás Blogon. Jövőre újra Instant Mecenatúra Fesztivál, de addig is találkozzunk a Gólemben, az Apertúrában, az RS9-ben és a most már hamarosan, novemberben, megújulva kaput nyitó Bethlen téri Színházban!
Nyárzáró – évadköszöntő program volt számunkra a hétvégi, ötödik alkalommal megrendezett TEFeszt. Szerencsések voltunk, még a szombati felhőszakadás előtt nézhettünk meg két produkciót és böngészhettük végig a nagy- és a kisszínpad közötti sátorvárosba a kitelepült társulatok és előadók kínálatát. Telt is a naptárunk rendesen, már azt is tudjuk, mit fogunk nézni 2026 februárjában. Élménybeszámoló és őszi ajánló következik tehát a továbbiakban.
A nagyszínpadon a Kacsóh Pongrác Színház Rózsaligettől Broadwayig című produkcióját láttuk – hallottuk, az operett és musical dalokból készült válogatás remek hangulatot csinált a Kodály köröndön. Köszönhetően a négy fős zenekarnak, a látványos koreográfiáknak és, hogy még ebbe a fél órás fellépésbe is, belefért három-három különböző ruhaköltemény. Szorosan követjük a társulat budapesti fellépéseit, és mindig rácsodálkozunk egy-egy új színre. Most éppen arra, hogy nem csak az operett fekszik az énekeseknek és a zenekarnak, de a musical műfajban is otthonosan mozognak. A Hegedűs a háztetőnből választott Szombat esti ima tiszta áhítata megrendítően szép volt. Pethő-Tóth Brigitta hangjával nem lehet betelni. A Sunset Boulevard című dal előadása Gencsev Gábortól pedig egyenesen a lélegzetelállító szóval jellemezhető. Pökhendi, cinikus, tocsog az önutálatban, hogy aztán pár strófával később a társadalomkritikába csomagolt önfelmentés domináljon. Hát, igen, a katarzis bármikor ránk ugorhat, ha nem vigyázunk. Reméljük beépül a repertoárba, szívesen hallgatnánk még.
A másik szinte szürreális élményünk új kedvenceinkhez, a csak fél éve társulattá szerveződött SICC Production-hoz kapcsolódott. Fényes délben a csapat Hamletjéből meghallgatni punkverzióban a nagymonológot egészen különleges esemény. Ha valaki egy egészen egyedi előadásra vágyik a nagy klasszikusból, mindenképpen az Akváriumban a helye! Turi Péter Hamletje és Liber Ágoston Claudiusa biztosan izgalmas értelmezési utakat nyit meg. Elhangzott még a kedvenc dalunk is a csapat másik sikerelőadásából, a még egyetemistaként létrehozott Frontátvonulásból. Ez a produkció is látható lesz az évadban. Az előadásokat Krasznai Vilmos rendezte. A SICC igen sokoldalú művészek társulása, nem csak remek színészek és zenészek, de többüknek is vannak rendezői ambíciói. Jó szívvel ajánljuk a Majd, ha fagy című neoreneszánsz rally műfaji megjelöléssel ellátott előadásukat is Sas Zoltán és Kerek Dávid rendezésében. Ahhoz képest, mennyire friss társulásról van szó, szeptemberben már a negyedik bemutatójukra készülnek. Sas Zoltán írja színpadra és rendezi Jack Kerouac és William S. Burroughs regényét, az És megfőttek a vízilovak bemutatója szeptember 25-én lesz.
Nagyon sok kedves színházunkkal találkoztunk a fesztiválon. Sikerült beszereznünk a Budapest Bábszínház az évadot bemutató füzetét. Idén a graffitik látványvilága teszi különlegessé. A társulati fotók ismét csodálatosak, itt maradt a már évek óta megszokott fekete-fehér dizájn, de kicsit megint másként. Piti Marcell portré idén nagyon szuggesztívek. A Bábszínház első bemutatóját Fábián Péter rendezi A sárkányfutó átka a 10 éven felülieket várja október 11-én. Az évad többi előadása is ígéretes, mi leginkább a Berzsián és Didekit várjuk, Pethő Gergő és Pájer Alma Virág a lehető legjobb választás a címszerepekre.
Nagyon vártuk már, hogy mivel kínál meg minket a Szkéné Színház. Nem csalódtunk, az ősz bővelkedni fog izgalmasabbnál izgalmasabb előadásokban a Műegyetemen. Szeptember 17-én Lukács Ádám rendezi Háy János – Vass Gergely Passió című művét. A szereposztás csodálatos, a Szkéné törzsnézői már láthatták a csapat tagjait még egyetemista korukban a Merlin, avagy a puszta ország című produkcióban.
Október 3-án Viktor Balázs állítja színpadra Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszát Fenyvesi Orsolya átiratában. A zene most is, mint a Tér 12 Antigoné előadásában, Bánki Mihály munkája lesz, aki Erőt fogja alakítani. Nekünk ez már elég is lenne hogy kapát – kaszát eldobva rohanjunk a jegypénztárhoz, de ha még azt is megemlítjük, hogy a címszereplő Bán Bálint mellett Nagypál Gábor, Pallagi Melitta, Sztarenki Dóra és Lehel Vilmos is játszik a produkcióban, akkor független színházak minden kedvelője beírja a naptárába az időpontot.
Márfi Márk mindkét darabjával ellátogat a Szkénébe, szeptember 21-én a Telik című monodrámája, október 19-én a Für Anikóval együtt előadott Lassan lesz látható. A két előadás 2026-ban trilógiává bővül Tovább címen. Ertl Zsombor és Terhes Sándor lesznek Márfi Márk társai ebben a kalandban. Mi már nagyon várjuk.
Ahogy vártuk már az új találkozást az RS9 Színházzal is. Október 3-án és 4-én náluk vendégeskedik a Kékszakállú herceg vára című előadás. Annyira jó élményünk volt az Anyaszínház Mizantrópja a múlt évadban, hogy azonnal bejelentkeztünk erre az előadásra is.
Az RS9 Színházzal is találkozhattok az erzsébetvárosi függetlenek fesztiválján, az IME Feszten. Tavaly hatalmas siker volt ez a kezdeményezés, az önkormányzati segítség mellett rengeteg színész, író, rendező és zenész állt be mögé. Ez idén sem lesz másképp. Aki szereti vagy szeretné megismerni a hírszínház műfaját, négy estén is részt vehet ilyen előadásokon. A Cucli extrákkal egyszeri és megismételhetetlen színházi esték lesznek, ne maradjatok le róluk! A fesztivál ideje alatt délután kerekasztal-beszélgetések, este koncertek színesítik a programot. Szeptember 11-14. Találkozzunk a Gólemben, az Apertúrában és a Robotban!
A Kettőspontban is indul az évad. Most hétvégén, szeptember 6-7-én nyílt napokat tart a színház a Bakáts Feszthez csatlakozva. A tavalyi évad sikerdarabjai – a Liselotte és a május, Az ikrek hava, a Senki se mer egyedül élni és Az őrült naplója – mellett két bemutatót is hoz az ősz náluk. Szeptember 14-én Kiss Dorina rendezését, a Kutyabajt láthatjátok, október 18-án pedig Formanek Csaba új darabjának ősbemutatóján vehettek részt. A Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című előadást Formanek Csaba és Ács Tamás játssza. A darab a legkedvesebb újhullámos filmünkből a Jules és Jim című Truffaut remeklésből inspirálódott.
Igen izgalmas a Jurányi Ház és az Apertúra kínálata, Budaörsön is készülnek érdekességek. A Marczibányi téren keressétek Csábi Anna darabját, a Minden negyediket és a MáSzínház új bemutatóját a Ráday utcában! Sok izgalmas este vár ránk ebben az évadban is. Nézzük együtt!
Augusztus 13-án folytattuk várostörténeti kalandozásainkat az Eötvös 10 által szervezett Jókai téri esték Zenés Terézváros című epizódjával. Maczó Balázs várostörténész, muzeológus volt a kalauzunk az 1910-es évek pesti éjszakájához. Nagyon örültünk a lehetőségnek, hiszen júliusban már részt vettünk egy különleges városi sétán az Urbanum jóvoltából, ami Somossy Károly élete köré szerveződött és végállomása, a Somossy mulatók, vagyis a későbbi Operettszínház és Király Színház voltak. Erről a sétaszínházról írtunk is egy hosszabb bejegyzést a Kétlámpás Blogra. Így számunkra a Zenés Terézváros szerves folytatása volt az előző alkalomnak. Ráadásul a Budapesti Könyvhéten beszerzett új olvasmányaink, a 2017-es A láthatatlan zsidó Budapest című tanulmánykötet Mary Gluck tollából, és az egészen friss, 2025 tavaszán megjelent Véghelyi Balázs mű, a Tarka színpadok is földolgozza a témát, a századforduló és a két világháború közötti időszak éjszakai életét, az orfeumok, revük és kabarék világát.
Maczó Balázs három zeneszerző – Reinitz Béla, Zerkovitz Béla és Fényes Szabolcs – munkássága köré építette előadását, mely a Kacsóh Pongrác Színház művészeinek bevonásával lett igen szórakoztató és informatív lecture performance. Látszik, hogy az Eötvös 10 várostörténeti alkalmainak stabil törzsközönsége van, a Jókai tér hátsó része már az előadás kezdete előtt egy órával megtelt, több, mint 120 ember volt kíváncsi erre az alkalomra, ami már önmagában rekordnak számít. Maczó Balázs gyakorlott és laza előadó, negyven percnyi gördülékeny előadása rengeteg információt, történetet tartalmazott, amiből még mi is sokat tanultunk a századelő kultúrájáról.
Az igazán érdekes téma a kommersz és a magas kultúra korabeli összefonódásának esetei voltak számunkra. Különösen Ady Endre költészetének népszerűsítése a kabarékban Reinitz Béla megzenésített verseinek kapcsán. A mai Művész mozi helyén álló Café Bonbonniére, Kondor Ernő kabaréja, igen sokat tett a feltörekvő irodalmi tehetségek népszerűsítése érdekében, akár csak a később önállósuló Nagy Endre a Modern Színpaddal. Múlhatatlan érdemük, hogy közelebb hozták a közönséghez Ady érthetetlennek és zagyvaságnak bélyegzett szimbolista költészetét. Ennek a jelenségnek volt szép példája egy igazi kuriózum előadása. Gencsev Gábor hangszerelésében hallgathattuk meg Pethő-Tóth Brigitta előadásában Reinitz Béla szerzeményét: Ady Kató a misén című versét.
A frakkos és revütáncosnő ruhás jelenések – Gencsev Gábor és Pethő-Tóth Brigitta – nem csak illusztrációként funkcionáltak Maczó Balázs előadásához. A témául választott szerzők slágerei persze szervesen kapcsolódtak az előadó történeteihez, de ennél sokkal többet tettek hozzá az estéhez. A napfényben megcsillanó jelmezek, a zsebkendőnyi színpadon megmutatott pazar koreográfiák, a dalok előadásának játékossága vagy pátosza valóban megidézte, milyen is lehetett a mulatók és kabarék közönségének lenni 1910-es, 20-as években. Milyen is lehetett az az életérzés, amit a korabeli pesti polgár keresett ezeken a helyeken.
Míg Reinitz Béla művészetét már csak a kutatók és különösen elkötelezett előadók jóvoltából lehet szerencsénk megismerni, addig Zerkovitz Béla és Fényes Szabolcs művei fennmaradtak és töretlen népszerűségnek örvendenek, még ha sokszor nem is tudjuk, hogy az ő műveiket dúdoljuk. Zerkovitz Béla esetében ez az általa írt 36 operettnek és a hangosfilmnek, míg Fényes Szabolcs esetében a táncdalnak és a tv-nek köszönhető. A Kacsóh Pongrác Színház egy egész előadást szentelt ennek a médiumváltásnak, a Filmslágerek című estjükön végig követhetjük az operettszerzők filmzenei munkásságát.
Terézváros még készül nyár végén egy nagy dobásra, augusztus 29-30-án az ötödik TE!Feszt -re, ahol a Budapest Bábszínház Varázsgomba zenekara, a Dante csapata és a SICC Társulat mellett a Kacsóh Pongrác Színházzal is találkozhatunk.
Szirtes András verse a Félfinoman című kötetből, Kalamáris, 2022.
2025. június 4-6. között szervezte meg Formanek Csaba, Németh Anita és Szandtner Dániel a Kettőspont Színházban a Szirtes Andrásról elnevezett kísérleti filmszemlét. A két éve elhunyt Szirtes András sokaknak volt barátja, ismerőse a megjelentek közül, 2023-ban még július 6-ai születésnapja alkalmából együtt nézhettük vele filmjeit a Kettőspont Klubestjén, a Szirtes 72 Film Session keretében. A mostani szemle így nemcsak egy páratlanul bátor kezdeményezés a kísérleti filmes alkotók és közönségük találkozásának megteremtésére, hanem egy közös virrasztás is Szirtes András emlékére. Alkalom közösségben megélni a gyászt, az emlékezést, közösen életben tartani egy különleges alkotó életművét, megidézni lényének varázsát. Szirtes András neve nem egy címke a fesztiválon, inkább egy védőszellem, akinek szellemisége átitatta a három napot, megemelte, rítussá tette ezt az együttlétet.
Szirtes András fotókiállítása a Kettőspont Színház Galériájában
És ez tette összművészetívé is a szemlét. A Kettőspont falán Szirtes András különös hangulatú, megkapó képei függtek a Fotóterápia című sorozatából, ezek a portrék állandó helyre is találtak a színház falai között. A filmes blokkok előtt Formanek Csaba, Szitás Balázs és Balogh Orsolya egy-egy Szirtes András-vers felolvasásával vezette fel a kisfilmeket. A fesztivál elején megtekinthettük a jelen lévő Sólyom András portréfilmjét Szirtes Andrásról, ami remek felütésnek bizonyult. Gelencsér Gábor filmesztéta nyitógondolatai a fesztivál névadójának művészetéről rendkívül fontossá váltak a fesztivál zárónapján, amikor Szirtes András Hajnal és Lenz című filmjeit nézhették meg a kitartóbb nézők a Filmarchívum jóvoltából felújított minőségben. Minket annyira felcsigáztak Gelencsér Gábor gondolatai, hogy két maratoni filmnézés között kicsit olvasgattunk is tőle. A Helikon folyóiratban megjelent cikkében a Lenz is szóba került a Film és irodalom kapcsolata a Balázs Béla Stúdió műhelyében alcímet viselő írásban. A kísérleti film Terra incognita a Kétlámpás számára, így minden segítség jól jött a tájékozódáshoz.
Üzenet a Holdról, Riport-dokumentumfilm Szirtes Andrásról, 1990, 34 perc, készítette: Kopper Judit és Sólyom András
A szemle felhívására 85 alkotás érkezett, ebből, az idő korlátos volta miatt, 60 film került levetítésre a három nap alatt. Mi a titka annak, hogy ez az elképesztő mennyiségű mozgókép mégis befogadható volt a közönség számára? Formanek Csaba átgondolt szerkesztésének köszönhető ez leginkább. A filmek tematikus-műfaji blokkokba rendezése segítette a tájékozódást, orientálta a nézőket. Az egy-egy órás etapokban Tánc-, vers- és animációs filmeket, Városfilmeket és Covid-mozikat, Portrékat és önportrékat, Különös történeteket, Absztrakciókat és álmokat valamint a Háború és béke címke alá sorolható filmeket nézhettünk. A blokkokon belüli ritmus megteremtette azt a változatosságot, amivel sikerült fenntartani a figyelmet. A fekete-fehér és színes, a nonverbális és verbális, a narratív és non-narratív filmek váltakozása más-más befogadói stratégia mozgósítását kívánta meg, és ez segített aktív, nyitott állapotban tartani a közönséget. A blokkok utáni szakmai beszélgetések az alkotókkal, amiket Formanek Csaba és Németh Anita vezetett, sok kérdésünkre választ adtak, egy nagyon intenzív minikurzussá tették a szemlét, ahol kicsit beletanulhattunk a kísérleti film gondolkodásmódjába.
A szemléhez vasárnap kora délután csatlakozott off-programként még egy vetítés, Formanek Csaba A hegy gyermekei című filmje volt látható. A három nap alatt bárki rögzíthetett rövidebb-hosszabb snitteket, ezekből egy közösségi filmnapló fog elkészülni, jó lesz majd visszatekinteni az eseményekre. Lesz mivel megnyitni 2026-ban a 2. Szirtes András Kísérleti Filmszemlét.
A szemléhez honlap is készült, ahol tanulmányozhatjátok a részletes programot is.
Mi az összbenyomásunk a 60 film megtekintése után? Elsősorban lenyűgöző az a változatosság, ami a szemle kínálatát jellemezte. Egyedi látásmódokkal találkoztunk, nem fedeztünk föl divathullámokat, korosztályra vagy oktatási intézményre jellemző trendeket. Sokkal több humorra, képi poénra vágytunk volna minden blokkban, de leginkább és legmeglepőbben ezt a Portréktól és önportréktól kaptuk meg, a többi blokkban a líraiság vagy az éteri absztrakció dominált. Érdekes, hogy szinte egyáltalán nem jelenik meg a városi közeg a filmekben, és nagyon ritka, hogy több ember jelenjen meg egy alkotásban, dominálnak a monológok és a legfeljebb két ember kapcsolatát mutató etűdök. Furcsa ez az izoláltság, de úgy tűnik, korosztályos alapélmény. Nagyon szórt, hogy kinek-kinek melyik film lett a kedvence az egyes blokkokból, úgy tűnt, a legtöbb alkotás megtalálta a közönségét, a szünetekben élénk vitáktól pezsgett a Ráday utca.
Major Irma az Irma félálomban című filmben, (rendezte: Boós Gergő, Bethlenfalvy Péter)
Reméljük, sok beszámoló, reflexió születik a szemléről, és ezekben minél több filmről szó esik sokkal avatottabb szakértőktől, mint mi vagyunk. Erősen küzdünk a korlátainkkal, de be kell valljuk, hozzánk igazán a narratív filmek tudtak közel kerülni. Haladás, hogy a verbalitást már el tudjuk engedni. Így leginkább az ilyen filmekről esik majd szó a továbbiakban. Blokkonként kiemelnénk a továbbiakban néhány olyan alkotást, ami megszólított minket.
Tánc- és versfilmek, animációk blokk 1-2.
A táncfilmek közül Jobbágy Bernadett rendezése, a Lapsúlyos fogott meg minket a leginkább. Főleg azért, mert remek volt a ritmusa, gyönyörűen volt fényképezve, és még egy történetté is ki tudtuk egészíteni azt az ívet, amit a film képei bejártak.
A versfilmek közül a Zárni a házat című maradt igazán emlékezetes, ez valószínűleg leginkább annak köszönhető, hogy ez volt a legminőségibb szöveg, ami megfilmesítésre került. Kenéz Ferenc költeményét Szántai Kristóf álmodta filmre a vershez illő, nagyon hangulatos, szürreális képekben bővelkedő animációban.
Rum KristófDög című alkotása egy sötét lovag és a halál bizarr találkozásáról régi fametszeteket idéző képi világával nagyon nyugtalanító alkotás, nehezen felejthető nyomot hagyott bennünk, Ulrich Gábor Dűnéje és Rekonstruktja pedig a technikai megvalósítással nyűgözött le minket. Juristovszky Tamara ReProdukció című animációjával pedig megérkezett a várva-várt groteszk látásmód és önironikus, fanyar humor is a szemlére.
Dobra Mara az Abgang című filmben (rendezte: Máté P. Gábor)
Városfilmek és Covid-mozik blokk 1-2.
A nagyon kevés játékfilmnek mondható alkotás egyike Máté P. GáborAbgangja. Dobra Mara monológját, arcjátékát és mozdulatait bármeddig elnéztük volna. Üdítő változatosságot hozott az emberi arcra és fiktív történetre épített alkotás.
Mélyen eltemetett közös élményeket hívott elő Herczeg Zsolt filmje, aki a Covid-járvány alatt fényképezte Szabadkát a kijárási tilalom idején. A teljesen üres, embermentes város képei felkavaróak, némi változatosságot ebbe az ordító hiányba egy az úton átbaktató fácán, egy kutya és néhány galamb hoz csak. Embereket csak az erkélyük rácsain, az ablakaik mögött látni. És a jelző lámpák szünet nélkül ismétlik: Slobodan prelaz, szabad az átjárás.
Mészáros Attila (Fotó: Szitás Balázs)
Portrék, önportrék blokk
Ezt a blokkot élveztük leginkább. Rengeteget nevettünk, és lenyűgözve hallgattuk és néztük ezeket a nagyon személyes történeteket. A portrékra az alanyra való maximális nyitottság és a kedves humor volt jellemző, míg az önportrék lubickoltak az öniróniában. Mészáros AttilaÖnportréja azért is volt üdítő, mert számolt azzal, hogy lesznek nézői, a nekik való kiszólások érdekes dinamikát építettek közönség és film viszonyába.
Szitás Balázs és Molnár Anna filmje, a ReBorn egy sikeres önterápia története, a születési trauma feldolgozása egy hallucinogén anyag segítségével, ennek a meghatározó tripnek az elmesélése, megdöbbentően őszinte gesztus a portré alanya részéről. Filmkészítőként ezt a bizalmat kiérdemelni, jelentős teljesítmény. A történet pedig tálcán kínálja magát egy olyan képnyelv megalkotására, ami tobzódhat az álomlogikában.
Képkocka a Hazug disznók az álmok is című filmből (rendezte: Kékes Kiara)
Különös történetek blokk
A Hazug disznók az álmok, Kékes Kiara filmje, volt számunkra az egyik legszórakoztatóbb alkotás. Bizarr felvetése: „25 éve tiltott a hal fogyasztása Magyarországon. A társadalmon kívüliek halra és szerelemre vadásznak a barátságtalan városon és diktatúrán kívül. A természetben megtalálják mindkettőt.” már önmagában is izgalmas, a megvalósítás pedig remek képi poénokkal bontja ki ezt. Nagyon szerettük.
Szilágyi EdvinKéppé fagyott című filmje a testi hanyatlás története. Annak ellenére feszült és dinamikus alkotás, hogy a monológot csak az egyre beszűkülő életterű férfi tárgyai mesélik el nekünk. Ennek a filmnek a zeneválasztását szerettük a legjobban.
Koós Boglárka a No-Sync című filmben (rendezte: Tobai Botond István)
Absztrakciók és Álmok blokk
Gombos Lajos Szupercella című filmje a talált tárgy tipikus esete. A hirtelen jött dunai viharról és az erre reagáló, alkalmi közösséggé váló strandolókról szóló rövidfilm félelmetes és átélhető. Ahogy a beszélgetés során elhangzott, az alkotó otthon döbbent rá az események után, hogy milyen rendkívüli esettanulmányt is sikerült rögzítenie. A kiélezett helyzetben megmutatkozó viselkedésminták megfigyelése nagyon érdekes.
Az Összefüggéstelen gondolatok az emberközpontúságot meghaladó világhoz , Bogya Tímea Éva alkotása, egy idézet utáni gondolati hajsza története. Ami igazán izgalmas volt nekünk benne, az az, ahogy leképezte a gondolkodás menetét, az asszociatív, csapongó gondolatáramlást, ahol az emlékek, a hasonló hangzás vagy egy nem rég olvasott mondat elindítja vagy továbbgörgeti a gondolatmenetet. Ennek képi kivetítése igazán meghökkentő felismerésekhez vezethet.
Szintén a lelki folyamatok filmmé konvertálása miatt szerettük Tobai Botond IstvánNo-Sync című kisfilmjét. A filmen látható pár kommunikációjának félresiklása nagyon pontosan képeződik le az egyre roncsoltabb filmkockákon.
Háború és Béke blokk
András Tamara saját családjáról, rokonok által az 1970-80-as években készített home videókból komponált filmet Szemző Tibor zenéjére. A Somwhere Below the Skull Level egyszerre nagyon ismerős és már nagyon távoli. Sok érdekes vonulata van a filmnek, amiket talán egy következő vetítésen lesz alkalmunk föltárni. Legalább is egy hasonló megállapodás kezdett körvonalazódni az alkotók és a Kettőspont Színház között a vetítés utáni beszélgetés során. Minket most egyetlen aspektus hökkentett meg igazán, az ételhez, a közös evéshez való viszony változása az elmúlt 30-40 évben. Legalább is a mi buborékunkban.
Formanek Csaba (Fotó: Szitás Balázs)
Kedves szervezők és alkotók, nagyon köszönjük nektek ezt a három napot! Találkozzunk jövőre is!
Valóban a határok évada volt a 2024/25-ös évad. Vannak, akik elmentek a falig, ahonnan nincs tovább. Veszteség a Kultúrbrigád és a Kolibri története. Vannak, akik a határaikat feszegetik, mint a színészképző helyek végzős növendékei vizsgarendezéseikkel, vagy akik új médium, a film felé fordulva kísérleteznek, léteznek olyan alkotók, akik saját fizikai és mentális állóképességüket tesztelik egy-egy vállalással. Olyanok is akadnak, akik a határok lebontásán dolgoznak, hogy a kultúrának ez a pici szegmense, ami a független színház, túléljen. Általános törekvés a nézők buzdítása, hogy ugorják át saját árnyékukat, lépjenek ki a komfortzónájukból, fedezzenek fel új helyeket, új formákat, legyenek aktív részesei az előadásnak. Nézzük tehát, milyen volt az évad a Kétlámpás Blog szemén keresztül!
Számunkra – és nem csak azért, mert szervezői is voltunk – az ősszel megrendezett Instant Mecenatúra Fesztivál volt a legreménytelibb esemény. Az erzsébetvárosi függetlenek önkormányzati segítséggel megrendezett fesztiválja nem csak a társulatok törzsközönségének buborékjait tudta összenyitni, de rengeteg rendezőt, színészt, zenészt is mozgósítani tudott a jó ügy érdekében a közös játékra. Idén ősszel a tervek szerint újra IME Feszt, érdemes lesz lecsapni idejében a jegyekre.
Igen jót tett a Bethlen Téri Színháznak a végzős fizikai színházi és koreográfus osztállyal való kooperáció. A Bethlen közönsége megismerhette az SZFE izgalmas alkotóit, az osztályok rajongótábora pedig hamar berendezkedett a Bethlen téren. Minden vizsgarendezés kiemelkedő minőségű alkotás, nekünk innen került ki az évad egyik legjobbja, Regős Simon rendezése, a Hisztéria üzenőfüzete. Volt ősbemutató, Hevesi Fanni rendezése, az Egy öngyilkosság anatómiája, láttunk egy igen érdekes Oreszteiát Ferenczy-Nagy Boglárkától A király fiát, bűbájos filmadaptáción hatódhattunk meg, Szécsi Bence rendezése, A Fel a fejjel! cirkuszi manézzsá varázsolta a Bethlen teret. Nagyon fontos volt nekünk Lehel Vilmos rendezése, A Spoon Riveri holtak, de ez már egy másik bekezdés témája. A Bethlen Téri Színház közelgő felújítása miatt semmi biztosat nem mondhatunk, de a tervek szerint évad elején visszatérnek ezek az előadások, lesz alkalom megnézni vagy újra nézni őket.
Közben a színház prózai rezidens társulata sem tétlenkedett. Az Imposztor Színházi Társulat havonta jelentkezett egy teltházas improvizációs esttel, az Apropó néven futó sorozattal. Rendkívül szórakoztató előadások születtek és így a törzsnézők sem széledtek szét. Nagyon várjuk, milyen új produkciót hoz tőlük az induló évad.
Emellett csodálatos mozgásszínházi, táncszínházi vendégjátékokat is láthattunk, a Vendégváró Fesztiválon a Nyári Mozi előadásait, az évad végén pedig a Nagyvárad Táncszínházat. Rendhagyó sétáló táncszínház volt a színház évadzáró eseménye is, a Közép-Európa Táncszínház Amőba című produkcíója, amiről olvashattatok itt, a FakTúrán. Nagyon erős éve volt idén a Bethlen Téri Színháznak, hasonló jóságokra számítunk a továbbiakban is. A fent említett IME Feszt kapcsán beszélgettünk Váczi Lászlóval, a Bethlen Téri Színház igazgatójával és Borgula Andrással, a Gólem Színház vezetőjével a Tilos Rádióban, érdemes meghallgatni.
A Kettőspont Színház is erős a kooperációban, két saját bemutatója – a Game of My Life és a Kiborult – mellett számos befogadott előadással gazdagodott idén is a kínálat. Ács Tamás már visszatérő vendég, ebben az évadban a Jónás könyvével gyönyörködtetett minket. Új partner viszont az idén alakult KOHÓ Műhely, akik egy kelta mitológiai történet bábos megvalósítását hozták el nekünk A kovács kutyája címmel, Kiss Dorina, az SZFE bábrendező hallgatója pedig a Liselotte és a májust. Mindkettőt kénytelenek voltunk többször is megnézni.
Lenyűgözött minket Formanek Csaba vállalása, aki hét napon át napi kétszer játszotta el a hozzá legközelebb álló előadását, a Diogenészt. A figyelemfelhívás, nézőtoborzás, közösségépítés mellett fontos belső utazás is volt ez az előadó számára, a szöveg, a karakter újraértelmezése, a fizikai és mentális határok feltérképezése.
A Kettőspontban még most sincs vége az évadnak, ma délután indul a Szirtes András Kísérleti Filmszemle, ahol három napon át 63 film lesz látható, és közös alkotásra is lehetőség lesz, a közönség is beszállhat alkotásaival a szemle naplójának létrehozásába. Tartsatok velünk június 4-6-án, kalandos lesz!
Csapongjunk tovább! Már eddig is esett szó bábos előadásokról, örvendetes, hogy egyre több alkotó fedezi fel ezt a formát, nem csak a Budapest Bábszínházban láthatóak a városban ilyen előadások. Az Apertúra A vulkánpormanó című előadása kétszeresen is bátor vállalkozás. Most először nyitottak a gyerekközönség felé, és most először hoztak létre egész estés bábjátékot. Mi nagyon megszerettük Katlát és Sigurdot, Benkó Bence és Formán Bálint nagyon kedves mesejátékot alkotott. Major Irma, Kocsis Gábor és Formán Bálint bábszínészként is kitűnőek, Pájer Alma Virág pedig bábtervezőként mutatkozott be az előadással.
Nem csak Kiss Dorinának lettünk rajongói az SZFE bábosai közül, de Horváth Márk látványvilágával sem tudunk betelni. Hatalmas élmény volt Barabás Biborka Itt vagyok, hát élek – Frida című vizsgamunkája, és Nagy Regina Király Kis Miklós rendezése, amit Soós Máté Bátor játszik. Mindkettő bábmonodráma, egészen parádés megoldásokkal. Úgy látszik, a bábosokat is el kezdte foglalkoztatni a monodráma forma, a Budapest Bábszínházban Teszárek Csaba bűvölt el minket a Varró Dániel meséből készült A szomjas trollal még évad elején. Szerettük nagyon a Budapest Bábszínház HamupipőkéjétCsarkó Bettinával a címszerepben, és igen jól szórakoztunk a Mindenki legyen kufli! előadáson.
Feltűnik egy igen figyelemreméltó báb Atlasz Barnabás és Németh ÁronStrip-tease című előadásában is Zöldi Ákos segítségével. Egy igazi gyöngyszem ez a Mrożek-előadás. Remekül sikerült a KIMI prózais végzőseinek bábvizsgája, Az elvarázsolt legény, Török Ágnes rendezése, nagyon izgalmas, interaktív bábmesejáték lett. Végre láttuk a KIMI bábosait is, Szívós Károly rendezte meg nekik Fábián Péter írását, a Barguzint.
Zenés produkciókkal is el voltunk kényeztetve idén, elsősorban egy új formációnak, a SICC Productionnak köszönhetően. Szerencsésen átmentették az Akváriumba a még SZFÉ-s osztályként létrehozott Frontátvonulást, és itt tartották első premierjüket is, immár társulatként, Nagy Feró Hamletjét. Krasznai Vilmos rendezése kirobbanó bemutatkozás. Másik idei bemutatójuk, a Majd, ha fagy, szintén figyelemreméltó előadás, lesz még róla szó. A csapatból Kerek Dávid vett részt egy másik idei kedvenc zenés előadásban, Nyári ÁdámAz arab éjszaka című hangszínházi előadásában. Talán a legkreatívabb előadás volt az évadban, ami a hangzásvilágot illeti.
Egészen kiváló Csáki BenedekParasztopera rendezése, elképesztő élmény a drámát olyanoktól hallani, akik tudnak énekelni, a játék pedig lehengerlő. Jó csapat az új évadban végzős zenés osztály az SZFÉ-n, kíváncsiak vagyunk, mivel hozakodnak elő az utolsó évükben.
A legmeglepőbb viszont Pásztor Csilla barokk vizsgája volt, Pergolesi Úrhatnám szolgáló című operájából, ahol Kiss Dorina bábrendezőt láthattuk a szolgáló szerepében. Hamarosan bővebben is beszámolunk róla.
A bábok mellett az idén a versek játszották a főszerepet a megtekintett előadásokban. A már említett A Spoon Riveri holtak mind dramaturgiájában, mind látványvilágában kiemelkedő darabja volt az általunk látott versszínházi előadásoknak. Reméljük, jövőre is látható lesz Lehel Vilmos rendezése.
Nagyszabású és nagyon szerethető a két nagyzenekart is felvonultató Barátomhoz című előadás, Krasznai Vilmos és Liber Ágoston, mint Arany és Petőfi, közel tudták hozni hozzánk a két költő világát. Az RS9 Színház fogadta be Vass György Petőfi vándoréveiről szóló monodrámáját, az Ismejetek meg! címűt.
Hasonló páros bravúr Zoltán Áron és Szorcsik Kriszta Elmecirkusz című előadása Sziveri János életművéből készített előadása.
József Attilát két alkotás is megidézte. Nagy Regina sétálószínháza, a Lebeg a világ a Szabad ötletek jegyzékére és megzenésített versekre épülő alkotás, a Weöres Sándor Színház Jurányiban látott vendégjátéka, a Flóra – Kétes létben a bizonyosság Kozmutza Flóra alakján keresztül hozza elénk a költőt. Nagy öröm, hogy Sipos László Márk rendezése eljutott hozzánk.
Kerek Dávid és Sas ZoltánMajd, ha fagy című előadása hajléktalan költők verseit rendezi bravúros megoldásokkal dalok köré, a zenés produkciók közt is helye van. Ide kívánkozik még Csábi Anna rendezése, a Török Sophie, a második. Tanner Ilonát ismerteti meg velünk ez az előadás, nem, mint Babits feleségét, hanem, mint személyiséget és költőt. Mravik Eszter Júlia csodálatos alakítását látni kell!
Az SZFE mellett nem hanyagoltuk el a többi képző helyet sem. A legmélyebbre az OSZIP vendégjátéka, A legvégső határ ment nekünk, Benkó Bence rendezése nagyon megérintett minket. Talán ezért is ütött most kevésbé az utána látott apertúrás Sirály.
Új rendezőt avatott a Szabolcs utcába költöző KIMI. A végzős Tóth KlarisszaRégen minden Jób volt című helyzetjelentésével is nagyon tudtunk menni. Nyáry Pál ugyanezzel a csapattal rendezett egy kiváló Nyíregyháza utcát, nem lehetünk elég hálásak, hogy megismertetett minket ezzel a szöveggel. Jó, hogy odaszoktunk a KIMI új helyére, hiszen ez lesz az otthona hamarosan a freeszfének is.
Nagyon rákaptunk a TIM Stúdió előadásaira is. Mind a mozgásos Machine à Traire és Promises, mind a prózai Naptalan föld és Kékmadarak kifejezetten izgalmas élmények voltak. Legutóbbi bemutatójukat, a Parányi kázusokat, a minap láttuk, még gondolkodunk rajta, hamarosan megírjuk. Egy biztos, jövőre is ott leszünk a bemutatóikon.
A Kétlámpás csodálatos barátai a Tiloson beszélgetett is a műhelyek vezetőivel, tagjaival, Tőzsér Martinnal, Révai Zsófival, Papp Katinkával és Nyáry Pállal.
Nagyon sok mindent lehetne még említeni. Születésnapoztunk a 15 éves Láthatáron Csoporttal, és ebből az alkalomból beszélgettünk Feuer Yvette-tel. Minden Cuclin ott voltunk az Apertúrában, és hírt is adtunk róluk. Egyre jobban szeretjük a hírszínházat. Kicsit beleástuk magunkat Bíró Zsombor Aurél írásaiba, örültünk Komáromy Bese új darabjának. Voltunk Okuláré Projekten, és drámafordító napon. Összességében izgalmas, sokszínű évadunk volt. Reméljük, a következő még ilyenebb lesz.
Az Imposztor Színházi Társulat egyik motorjaként megismert S. Papp Máté rendezőként csodálatos csapatot verbuvált rövidfilmjéhez, a Jimmy Hard balladájához. Csak kapkodjuk a fejünket, és nem tudjuk a Zrinyifalvi Eszter által írt, remekül énekelhető, szuggesztív szöveget, a látványtervező, Lukács Blanka által megálmodott képi világot, Barna Máté operatőr és Kőváry Dániel vágó képeit vagy Liber Ágoston, Sas Zoltán játékát és hangját vagy Vizi Dávid arcát, esetleg Iván Flóra sziluettjét nézzük-e. Vagy feledkezzünk-e inkább bele Martos Domonkos, Liber Ágoston és Sas Zoltán zenéjébe. A Jimmy Hard balladája egy audiovizuális bomba, amit még nagyon sokszor látni és hallani akarunk. Zrinyifalvi Eszter remek színházi dramaturg, az viszont újdonság számunkra, hogy balladaköltőként is ennyire ütős szöveget tudott létrehozni. Liber Ágostont és Sas Zoltánt az idén a budapesti színházi közegbe berobbanó SICC Production színészeiként követtük eddig, Vizi Dávidot a Katona József Színházban láthatták az érdeklődők, Iván Flóra a freeszféről érkezett a csapatba.
Jimmy Hardnak, a 606-os járat buszsofőrjének kálváriáját két pokolbéli teremtmény – Azel és Korov – meséli el nekünk. Szerelembe esni a Sátánnal nem jelent jót, főleg nem egy olyan magányos és naiv léleknek, mint Jimmy. Úgy tűnik, a pokolban is probléma a szakképzett munkaerő megtalálása, ha az ördögnek ilyen körmönfont és drasztikus eszközökhöz kell nyúlnia, hogy lélekvezetőt találjon.
Június 7-8-án rendezték meg a Premier Kultcaféban a LIFT OFF! fesztivált, ami a a Moonstep Nemzetközi Rövidfilmfesztivál OFF-eseménye volt. 40 ország fiatal filmes alkotói kaptak bemutatkozási lehetőséget ezen a hétvégén. A Jimmy Hard balladája megnyerte a magyarországi közönségszavazást, így ősszel Torinóban versenyezhet más országok delegáltjaival. Szívből gratulálunk és nagyon sok sikert kívánunk!
Hatalmasat ment idén a Színház- és Filmművészeti Egyetem két végzős osztálya. Fantasztikus rendezések és emlékezetes alakítások sora volt látható az SZFE termeiben és a Bethlen Téri Színházban. Sok előadásból júniusban az utolsó nézhető meg, több előadás sorsa még bizonytalan, esélyes, hogy a következő évadban is látható lesz, de nem érdemes kockáztatni, most érdemes jegyet váltani vagy regisztrálni rájuk.
Nyitóképünk Juhász Tibor rendezéséből való. A Mithridatész halott? című előadás Juhász Tibor és Ferenczy-Nagy Boglárka munkája nyomán megmutatja azt, hogyan lehet egy XVIII. századi, gyakorlatilag olvashatatlan és előadhatatlan drámából valami nagyon frisset, érvényeset és önazonosat csinálni a színpadon. Mindezt fizikai színházi eszközökkel, tehát a briliáns dramaturgiai munka mellett a lenyűgöző látvány is garantált. Mi háromszor láttuk különböző szereposztásokkal, és nagyon ajánljuk a megnézését. Június 18-án 20 órakor lesz műsoron, elég regisztrálni az eseményoldalon megadott linken.
Akiknek a játékában gyönyörködni lehet: Regős Simon, Tarjányi Liza,, Bari István, Ionescu Raul, Hevesi Fanni, Bangó Ernest, Gálhidy Gizella, Lehel Vilmos
A prózai osztály végzősei Atlasz Barnabás és Németh Áron közös produkciója Sławomir Mrożek Strip-tease című drámája. Segítségükre volt a negyedéves bábos színművész osztályból Zöldi Ákos, az zenei aláfestést Márkos Albert szolgáltatta, a báb tervezésében Horváth Márk volt a segítségükre. Csodálatos, hogy prózai színművészként nem csak a fizikai színház eszköztárát és a zenés színház kifejezésmódját sajátították el ezek a fiatalok, de a bábos formával is bátran kísérleteznek. A Strip-tease egy elgondolkodtató és nagyon szórakoztató miniatűr műremek, nem csoda, hogy ezt is kénytelenek voltunk kétszer megnézni. Június 25-én regisztrációval nézhető 19 órától a Rákóczi úton.
Június 13-án búcsúzik a Rákóczi úton Hevesi Fanni rendezése, a Hajnóczy-kisregényből készített A halál kilovagolt Perzsiából. A szereposztás itt is nagyon erős: Erdős Lili, Gálhidy Gizella, Fehér Diána Aida, Ferenczy-Nagy Boglárka, Lehel Vilmos, Lelkes Botond, Regős Simon, akár csak a koncepció és a szintén a rendezőt dicsérő koreográfia. Törley-Havas Sára dramaturg több szerző szövegének felhasználásával szép ritmusú szövegkönyvet alkotott. A látomások látványba fordítását pedig látni kell!
Talán a legszebb előadás volt az évadban Kondákor Ajsa Panka rendezése. Esterházy Péter regényét Orosz-Bogdán Noémi adaptálta színpadra. Csokonai Lili alakjához Nadrai Zita adja hangját, mozdulatait, személyiségét. Rengeteg női hangú monodrámát láttunk, a Tizenhét hattyúk ebből az erős mezőnyből is kiemelkedik. Hamarosan a Kétlámpás Blogon bővebben is írunk róla, addig is nézzétek meg június 10-én este az SZFE épületében! Ahogy azt a szombathelyi Weöres Sándor Színház számára rendezett Hat szereplő szerzőt keres című előadás kapcsán is írtuk, Kondákor A. Panka koreográfiáit bármeddig el tudnánk nézni.
Reméljük, csak az évadban az utolsó előadás Regős Simon diplomamunkája, a Hisztéria üzenőfüzete. Ahogy Regős Simon korábbi munkája, a Puszták népe, a Hisztéria is az évad szenzációja lett. Nagyszabású produkció, ami sajnos nehezíti a továbbjátszást, rendkívül nehéz lesz egyeztetni a színészeket és a zenekar tagjait. Ez az előadás is kifejezetten többször nézős, mi gyors egymásutánban kétszer is beültünk rá, hogy minden finomságot észre vegyünk. És azért is mert nem ment ki a fejünkből a zene, hallani akartuk a Halott Zsidó Orchestra muzsikáját és a dalokat. A szereposztás is lenyűgöző, mindenképpen nézzétek meg Kodolányi Kamillát, Turi Pétert, Fehér Diána Aidát,Veress Kament, Gellért Dorottyát, Babinchak Atanázt, Ionescu Rault, Németh B. Kristófot, Bukovszky Orsolyát, Gálhidy Gizellát és Juhász Tibort! Június 20-án 19 órától vagy június 21-én 18 órától a Bethlen Téri Színházban.
Szívmelengető és szórakoztató előadás a Fel a fejjel!, Szécsi Bence rendezése a végzősöknek az azonos című 1954-es Keleti Márton-film alapján. Nézzétek meg, hogyan alakul át a Bethlen Téri Színház tere cirkuszi poronddá, hogyan csetlik-botlik Peti bohóc Bari István alakításában, lássatok illuzionistát, fakírt és zenebohócot, sírjatok, nevessetek, fojtsátok vissza a lélegzeteteket és tapsoljatok! A trupp tagjai: Bari István, Fehér Diána, Gálhidy Gizella, Hevesi Fanni, Kádár Kinga, Lehel Vilmos, Molnár András, Nyomárkay Zsigmond, Tarjányi Liza. Június 19-én 18 órakor látható az évadban utoljára.
Nem csak a Bethlen Téri Színház de a Kettőspont / színház & spirituális ügynökség is otthont adott idén SZFE-s produkciónak. Kiss Dorina Pozsgai Zsolt drámáját, a Liselotte és a májust rendezte meg felnőtt bábszínházi előadás formájában. A bábokat – rengeteget és rengetegfélét – ez esetben is Horváth Márk tervezte, lenyűgöző is lett az előadás látványvilága. Russa Karina és Lajhó Máté otthonosan mozog a díszletben és a történetben. Rengeteg meglepetés vár rátok, ha ezt az előadást választjátok. Még akár a Kétlámpás Blog szerzőivel is összefuthattok, muszáj még egyszer átélnünk ezt a csodálatos élményt! Június 22-én 16 és 19 órakor a Kettőspontban.
Ezt az előadást, mindenkinek látni kell, aki kihagyja egy nagyon önfeledt szép és sok nevetésben fürdő élményt hagy ki. Azért ugrott be az Angol film klasszikus a darab kapcsán, mert utoljára talán azon nevettem annyit, mint a Liselottén. Talán az sem túlzó megállapítás részemről, hogy az abszurditást sem nélkülözi az előadás. A karakterek a bábok a dramaturgia, a zene, a fényelés, a díszlet minden színpadi elem tökéletesen szolgálja a befogadást az önzetlen „szórakozást”!
Tegnap másodjára volt szerencsém látni a Liselotte és a május című bábokra komponált tragikomédiát, ami másodjára is levett a lábamról, elvarázsolt!
Nagyon nehéz a színpadon egy egész darab alatt megtartani, lekötni a nézők figyelmét. A Liselotte alatt az idő egyszerűen elrepül velünk, mert nagyon cselekményes „pörgős” az előadás, utazunk egyik beteljeselületlenségtől a másikig, a szemünk előtt bomlik ki egy jó szándékú fiatal lány párkeresési kálváriája, de nagyon hamar ráismerünk a korunkra, a ma valóban abszurdnak is nevezhető társkeresős próbálkozásainkra. Igen ez az igazság, többségünk ugyanígy csetlik-botlik, vagy csetlett-botlott a párkeresés bonyolult életvitelünkkel egyre bonyolódó próbálkozástengerében. Ha nem a figurákból, akkor a szituációkból ismerhetünk magunkra, tegye fel a kezét akinek elsőre sikerült. Ugye nem sokan vannak! No hát erről és még nagyon sok finom rétegről szól ez a színpadi műalkotás, de ha valaki csak a játékosok nagyságában leli örömét, az sem fog csalódni, menjenek el ma este vagy holnap este, garantálom, hogy nem fogják megbánni a kanapéból való kapitulációt!
Mindig jó tehetséges fiatalokat látni a színházművészetben, de nem mindig nyújt ekkora élményt, hiszen sokszor a pályakezdők még útkeresők. Kiss Dorina rendező, Russa Karina és Lajhó Máté színművészek, de Horváth Márk tervező is profi munkát végeztek a darab megalkotásával, amihez kiváló alapot adott Pozsgai Zsolt azonos című drámája.
Rékasi Attila, Újpest
Bábos tragikomédia felnőtteknek – a Színház- és Filmművészeti Egyetem előadása
Liselotte vágyik a szerelemre. Miért is ne kaphatná meg? Hiszen egy szép, virágzásában lévő hölgy, kedves mosollyal, láthatóan rendezett körülmények között… De amikor közel kerülne egy-egy férfihoz, valahogy mindig szörnyűséges dolog történik. Vagy lehet, hogy eleve nem illettek egymáshoz? Mégis, furcsa, egyre közelibb, egyre ismerősebb az a titokzatos alak, aki mindig itt van vele. Talán ő volna az igazi?
Idén ünnepli 15. születésnapját a Láthatáron Csoport, ebből az alkalomból egy egész hetet kitöltő eseménysorozat szerveződött, aminek keretében a Láthatáron munkái és a színházi nevelés volt a témája a Klubrádió Ötös című műsorának, a Tilos Rádióban Feuer Yvette volt a Kétlámpás csodálatos barátainak vendége és meg lehetett nézni a legtöbb futó előadást szerte a városban. Természetesen szülinapi mulatság is volt, a Kettőspont Színház adott otthont annak a kerekasztal-beszélgetésnek, ami videóbejátszásokkal színesítve elmesélte a Láthatáron Csoport eredettörténetét, sok szó esett a jelenleg is futó tíz előadásukról, és a jövő évad izgalmas terveiről is sok mindent megtudhattak az érdeklődők. A kötött program után pezsgő és házi sütemények mellett még sokáig folyt kisebb csoportokban az emlékidézés és a további tervek szövögetése.
A rádióműsorok visszahallgathatóak az alábbi linkeken:
A Kettőspontbeli beszélgetést Kiss Bea rádiós újságíró moderálta és egyre csak érkeztek a vendégek Feuer Yvette alapító mellé, hogy segítségükkel összeálljon ennek a hosszú tizenöt évnek a története. A vándorszínészet ekhós szekerekkel országot járó hőskorát megidéző kezdeteket Manyasz Erika és Háda Fruzsina segítettek felidézni. Az akkor még Bohócok a láthatáron névre hallgató formáció olyan gyerekelőadásokat vitt főként roma szegregátumokba, ami az egész közösségnek élményt adott. A bohócelőadás kellőképpen rugalmas és improvizatív forma, hogy bármilyen közönséghez alkalmazkodhasson, és kellőképpen interaktív, hogy a nézőket, főleg mozgásos játékokon keresztül, aktivizálja és bevonja a közös meseépítésbe. Ez az interaktivitás azóta is védjegye a Láthatáron Csoportnak, egyre bővülő, nagyon színes módszertannal és egyre több életkori csoportot megismertetve a színházi nevelési előadások és a független színházi produkciók nagyon színes világával.
A repertoár bővítése minden esetben újabb és újabb szakemberek csatlakozását jelentette. Romankovics Edit színházi nevelési szakember bevonása a csapat egyik legsikeresebb és legfontosabb előadását hozta létre. A KV Társulattal kooperációban létrehozott Kiállok érted című produkció célközönsége az állami gondoskodásban élő fiatalok, témája pedig a fiatalkori prostitúció. Ennek folytatása a Kiállok magamért, ami dokumentumszínházi előadásként, a történetek tulajdonosainak bevonásával járja az ország nevelőotthonait, hogy az előadással és a hozzá kapcsolódó beszélgetésekkel valamiféle stratégiát adjon a fiatalok kezébe. A Kiállok értednek nemzetközi visszhangja is lett, 2024-ben Bécsben SozialMarie díjjal jutalmazták.
A Láthatáron Csoport előadásai mindig valamiféle fontos, közös ügy köré szerveződnek. Színházi nevelési szakemberként Romankovics Edit és Háda Fruzsina azt boncolgatták, mik ezeknek az előadásoknak a sajátosságai. Milyen speciális szempontrendszernek, milyen szakmai elvárásoknak kell megjelenniük a létrehozásukban. Mi az az alkotói attitűd, ami elengedhetetlen a színházi nevelési előadásokban való részvételhez. Háda Fruzsina számára a feladat összetettsége gyakorolja a legnagyobb vonzerőt. Miközben kiváló színésznek kell lenni, aki az improvizáció terén is otthonosan mozog, a szerepből vezetett vita nagyon erős reflektivitást igényel, egy állandóan jelen lévő belső dramaturgot, aki átlátja és érzékeli a vitaszínházi közönség hangulatát, és, ha szükséges, finoman irányítani tudja az eseményeket. Meglepő, de megerősített tapasztalat, hogy ezek az előadások, a Kenyértörés különösen, remekül működnek vegyes csoportokban, kamaszok, fiatal felnőttek és az idősebb korosztály nézőpontjainak megjelenése, beszélgetése érdekes felismerésekkel gazdagíthatja a résztvevőket.
Ehhez a témához csatlakozott Kovács Bálint, a HVG kritikusa, és a Kétlámpás Blog részéről Ritter Márta. Kritikusként más elvárásrendszer érvényesül-e a színházi nevelési előadások megítélése esetében? Egyetértettünk abban, hogy ugyanolyan kritériumok mentén elemezzük ezeket az előadásokat is, mint a hagyományosabb formákat, csak itt más szempontokat is figyelembe kell vennünk. Fontos, hogy milyen pedagógiai célt tűzött maga elé az előadás, hogy miképpen illeszkedik a feldolgozás a színpadi történésekhez. Mennyire és milyen irányba sikerül aktivizálni a közönséget? Általános iskolában tanító pedagógusként nem lehetünk elég hálásak a Láthatáron Csoportnak, hogy gondolnak a 10-14 éves korosztályra is, nagyon nehéz számukra előadást találni. A Ketrecharc és a Pitbull Kamilla Gimnázium nekik szól, és az indulatkezelési problémákról, az erőszakmentes kommunikációról, a bullying működéséről generál fontos beszélgetéseket, miközben különleges színházi élménnyel gazdagítja az osztályokat. Ehhez a témához csatlakozott Takácsné Mandics Gabriella, ifjúságvédelmi tanácsadó és Szarka Eszter, Eötvös József Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, akik megrendelői oldalról állnak kapcsolatban a Láthatáronnal. Természetesen a szerencsésebb helyzetű diákok számára is sokat adhatnak ezek az előadások. Az érzékenyítés, a társadalmi problémákra való nyitottság és a vitakultúra fejlesztése hatalmas hozadéka az ilyen élményeknek.
Takács Hajnal Manta traumaszakértő, a Hagyaték című előadás egyik szakértője arról beszélt, hogyan működhet közre a traumafeldolgozásban egy színházi előadás. Fontos, hogy az érintett néző egy közösség tagjaként élheti meg a problémáját. Egy olyan tükröt tarthat elé a produkció, ami kellő távolságot és rálátást biztosít, és így kezelhetőbbé teszi a traumát. A Hagyaték mellett sok szó esett a Mit ér, ha? című előadás felszabadító erejéről és bátorságáról. A negyven feletti nők szembenézése az öregedéssel, a halandósággal, a be nem teljesített vágyakkal, a láthatatlanná válással az ehhez kitalált okos, harsány és vicces varieté formában katartikus élménnyé válhat.
Végül a jövő évad terveiről esett szó, amihez a ti segítségetekre is szükség van. Mindenek előtt váltsatok jegyet a Láthatáron Csoport előadásaira, ha tehetitek, hívjátok őket iskolákba, vitaklubokba! És gondoljatok rájuk az 1%-ról való rendelkezésetek kapcsán! Legközelebb, május 7-én, szintén a Kettőspontban Korda Bonifác Tiszazug című drámájának felolvasó színházi változatával ismerkedhettek meg, 2026 januárjában lesz belőle előadás. Készül a Boldogságunk madara című felnőtteknek szóló bábelőadás is, amit mi különösen várunk.
Szerencsére akad még pár olyan színházi díj, ami nem erodálódott, büszke lehet rá az is, aki adja, az is, aki kapja. Bár mélyen egyetértünk az április 3-án kezdődő NemesFeszt jelmondatával, miszerint A színház nem verseny, azért néhány díj mégis orientálhat, felhívhatja a figyelmet olyan előadásokra, amiket érdemes megnézni.
Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa
A Radnóti Zsuzsa által 2018-ban alapított Kortárs Magyar Dráma-díj az egyik ilyen. A 2025-ös nyertes Jánossy Lajos és Máté Gábor lettek Jánossy Lajos Örök hely és mindenhol idő című regényének Itt élet című színpadi adaptációjáért. A Kortárs Magyar Dráma-díj Különdíját Solt Róbert, Fullajtár Andrea és Borgula András vehette át ATíz hónap Babilon-ügy című előadás szövegkönyvéért, Galló Olga memoárkötetének dramatizálásáért és megvalósításáért. Az Itt élet a Katona József Színházban, a Tíz hónap Babilon-ügy a Gólem Színházban nézhető meg.
A laudációkat a Litera irodalmi portálon olvashatjátok.
A tatabányai Monodráma- és Stúdiószínházi Előadások Fesztiválja, a MOST Feszt az egyik kedvenc fesztiválunk, mert azokra az egy vagy kevés szereplős produkciókra irányítja a reflektorfényt, amelyek műfajuknál fogva még mindig küzdenek a nézői figyelemért. Mi nagyon szeretjük a monodrámát, a színjátszás magasiskolájának tartjuk, ha emlékeztek, idén nőnapi összeállításunk is ilyen formájú előadások csokrával ünnepelt. A MOST Feszt szakmai zsűrijét idén Egri Márta, színésznő, a Jászai Mari Színház társulatának tagja, Gabnai Katalin, színikritikus és Hegymegi Máté, rendező, színész alkotta, és közönség zsüri is volt, Krüpl Edit, Lollok Katalin és Zuber Éva képviselték a nézők véleményét.
A legjobb monodráma Halász Rita Mély levegő című regényéből készített előadás lett. Pálos Hanna lehengerlő alakítása. Mi nyáron láttuk a Szentendrei Teátrumban, ősztől a Jurányiba költözött. A szerzőnő Margó-díjas regénye is nagy siker, angolul és franciául is olvasható már.
A zsüri a Legjobb stúdiószínházi előadásnak Kárpáti Péter Térkép a túlvilágról című regényének saját kezű színpadi változatát választotta, a szerző rendezésében láthatták a szerencsések. A regényt is érdemes elolvasni, minket teljesen elvarázsolt a Selinunte Kiadó gondozásában megjelent kötet. Tóth Ildikó, Zsótér Sándor, Hevesi László, Jenővári Miklós és Kárpáti Péter játékát látni kell. Budapesten a Trafóban keressétek.
A Legjobb alakítás különdíját Dr. Pető Kata kapta a MILF című Kovács Viktor – Kovács Dominik által írt remeklésért. Ennek az előadásnak is a Jurányi a budapesti otthona, ott keressétek! Szórakoztató szöveg, kivételesen izgalmas látványvilág, és okos, önreflexív alakítás Pető Kata részéről, amit remekül egészít ki Rohonyi Barnabás játéka és jelenléte.
A CiciKrisztus című komédiában nyújtott szerethetően emberi, felszabadító erejű, ugyanakkor mosolyt fakasztó alakításáért a közönségzsűri díját Ficzere Béla kapta. Reméljük valamikor lesz szerencsénk az előadáshoz. A Nick Hornby-regényből készített darabot a Kiscelli Múzeumban találjátok.
A napokban adták át a A Maszk Országos Színészegyesület Gobbi Hildáról elnevezett életmű díját és a Soós Imre pályakezdő díjakat. Az életmű díjat idén Szerémi Zoltán, a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja nyerte el. A Soós Imre díjat pedig Ács Petra, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, és Hevesi László, a Thália Színház tagja kapta. Hevesi Lászlót láthatjátok a már említett Térkép a túlvilágról című előadásban.
Szükségünk volt már ezekre a jó hírekre, reméljük, ti is velünk örültök.
Márciusban három színházi kerekasztal-beszélgetésen is részt vettünk. Nem tanulság nélküli, ki mit kezd ezzel, a szerintünk már kissé elavult, formával, hogyan tudja érdekessé, dinamikussá tenni. Hogyan lehet kinyitni, a rendszerint szakmai közönség tapasztalatait bevonva valódi párbeszéddé tenni ezeket az alkalmakat?
Március 1-jén az Inga Kultúrkávézóban mutatta meg a Budapesti Skizó új bemutatójának demóját. A fölolvasó színházi formában prezentált hosszabb részletekhez csatlakozott a kerekesztal-beszélgetés. Tóth Jakab moderálásával Schultz Nóra, Závada Péter, Samudovszky Adrian és Sándor Dániel Máté beszélgetett készülő előadásukról, valamint arról, hogy a színház és más művészeti ágak vállaljanak-e politikai szerepet. Azóta megvolt a Fukuyama után című Thomas Köck mű bemutatója a Trafóban, kritikánkat hamarosan olvashatjátok a Kétlámpás Blogon. A világlátott alkotók, beszélgetőtársak részéről sok külföldi tapasztalat került elő a téma kapcsán, ahol politikum és színház gyümölcsöző találkozása megtörtént. Hazai példákat már kevésbé találtak, bár nekünk lett volna pár tippünk. Problematikusnak látják a beszélgetők, hogy nem feltétlenül azokhoz jut el egy közéleti témájú előadás, akikre igazán nagy hatást gyakorolhatna. A színháznéző nem szívesen vesz zsákbamacskát, egyetérteni jár a színházba. Felmerült, hogy milyen termékeny feszültség alakulhatna ki, ha mindenki olyan színházat is meglátogatna, ami nem esik bele a komfortzónájába.
Nekünk a beszélgetést hallgatva a Závada Péter fordításában megismert Prudencia Hart különös kivetkezése című előadás konferencia-jelenete jutott eszünkbe. A Stúdió K előadásában a kerekasztal körül ülők közül Samudovszky Adrian is érdekelt, a darabban ő moderálja a konferencia felszólalásait és vitáját. Valahogy ugyanaz volt az elrendezése, lefutása, dinamikája ennek az Ingabeli beszélgetésnek, mint a darabbeli konferenciaparódiának. A közönség túlnyomó többsége a szakma különböző szegmenseiből érkezett, így különösen kihagyott ziccernek érezzük, hogy nem vitattuk meg a készülő előadásról született benyomásokat. Szerintünk luxus lemondani az ilyen visszacsatolásokról, a bemutatót látva égetően szüksége lett volna az alkotóknak jó pár külső szemre.
Március 22-én a Kelet-Nyugati Alkotóműhely Hosszú Hétvége elnevezésű programsorozatának keretében az RS9 Színház fogadta be a Függetlenek című kerekasztal-beszélgetést. Létmányi Attilának, a Kelet-Nyugati Alkotóműhely alapítójának, rendezőjének, a beszélgetés moderátorának szemmel láthatóan volt koncepciója. A független színházi létről, lehetőségekről, jövőképről eszmét cserélni három generáció képviselőit hívta meg: Lábán Katalint, rendezőt, színészt, az RS9 Színház igazgatóját, Gaál Attila Csabát, rendezőt, színész, az Epika Kulturális és Művészeti Alapítvány vezetőjét és Tőzsér István Martint, rendezőt, színészt, a TIM Stúdió vezetőjét. Ez már önmagában is érdekes felállás, a generációk párbeszéde kevéssé jellemző bármilyen témában. Ráadásul ezt a lehetőséget ki is használták a pódiumon ülők, számos kérdést tettek fel egymásnak, ami igencsak üdítő változatosság. Kerekasztal-beszélgetések esetén, tapasztalataink szerint, a beszélők a legritkább esetben beszélnek egymással, többnyire a moderátorral való dialógusok egymásutánja az alkalom.
Ami számunkra igazán izgalmassá tette a beszélgetést, az az a forma, amit Létmányi Attila kitalált a délután keretének. Számos idézettel készült, amit neves színházi alkotók, a szakmát és a függetleneket jól ismerő munkatársak fogalmaztak meg. A kerekasztal résztvevőinek ezekre kellett reagálnia, az elhangzott felvetések mentén járhatták körbe a független színházi lét számos aspektusát. Ez a pszeudo-párbeszéd jelentősen kitágította a formát, és nem csak a hallgatóság, de a beszélgetők számára is érdekessé tette a disputát. A leghevesebb reakciót Mácsai Pál szavai váltották ki, a független színházi alkotók idézetei többnyire a szakmában tapasztalható konszenzust képviselték, ezek esetében a személyes példák elmesélése, az állítások árnyalása, kibontása történt meg. A Mácsai-idézet arról szólt, hogy a mai magyar színházi nyelv – a kultúrpolitika szűklátókörűségének köszönhetően – nem elég kreatív, és a nézők ezért járnak kevésbé színházba. Az alkotók mind magukban, mind a környezetükben kísérletező kedvet, kreativitást látnak, lehet, hogy az Örkény leköszönő igazgatójának a kőszínházakat tekintve igaza van, de a függetleneket biztosan nem ez jellemzi. Szó esett még természetesen finanszírozási modellekről, nehezen meghozott kompromisszumokról, a közönség elérhetőségéről, megszólíthatóságáról. Érdekes szombat délután volt, örülünk, hogy ezt a programot választottuk akkor.
A Színházi világnapra időzítette a Színházi Kritikusok Céhe kerekasztal-beszélgetését A színházi lapok jövőjéről címmel. A Három Holló kistermében a színházi kritikával foglalkozók alkották a közönséget is, a beszélgetés terének elrendezése jól tükrözte, hogy szűk körben vagyunk, ugyanaz a cipő szorítja a résztvevők lábát. Turbuly Lilla, a céh társelnöke vezette a beszélgetést, a világnap nemzetközi üzenetének egy részletével indítva, és néhány, a színházi lapok finanszírozására vonatkozó elrettentő statisztikai adattal megszólítva a meghívottakat. A megszólalás sorrendjében Szűcs Katalin Ágnes színikritikust, a Criticai Lapok főszerkesztőjét, Králl Csaba tánckritikust, a Színház szerkesztőségi tagját, felelős kiadóját, Stuber Andrea színikritikust, a Spiritusz főszerkesztőjét, Tóth Bertát, a Színház.online főszerkesztőjét és Bodor Johanna táncművészt, koreográfust, a Magyar Színházi Társaság elnökét hallgathattuk meg. A még talpon lévő orgánumok közül a Revizor kimentette magát, az ő beszámolójuk a jelenlegi helyzetről meglehetősen hiányzott.
A szikár és visszafogott hangvételű helyzetértékelések nyomán kvázi egy halotti torrá alakult a beszélgetés. A színházi lapok és a színházi kritikusok helyzete reménytelen. A felületek, szerkesztőségek megszűnnek vagy a megszűnés határán vannak. Műhelyként már egyáltalán nem tudnak funkcionálni. Amikor a kritikai gondolkodásra, a kritikusi szakma utánpótlásképzésére, a nyomhagyásra és a reális visszajelzésre a legnagyobb szükség volna, a kritika elnémul. Feloldhatatlan dilemmák őrlik fel a kritikaírással foglalkozókat. Fenntartható-e a szakmai színvonal és a függetlenség anyagi források nélkül? Meddig tartható az ingyen munkára, az önkizsákmányolásra épülő szisztéma.
Nekünk még számos kérdés eszünkbe jutott, amiket egyfelől azért nem tettünk fel, mert nem vagyunk elég gyorsak, előbb át kellett gondolnunk a hallottakat, másfelől rohantunk a város másik végébe, előadásra. Ha a kritikaírás, mint megélhetést biztosító szakma, megszűnt, beszélhetünk-e Magyarországon egyáltalán profi kritikusról? Mi fog történni a színházi szakmával, ha az egyik jelentős alkotóeleme nem lesz? Nem létezhet-e egy olyan összefogás, ami átmenti a szakmát? Bár a színházaknak elemi érdeke lenne a kritikaírás megmentése, nehezen elvárható, hogy a létezésért küzdő függetlenek – ezen a napon jelentette be Karácsony Gergely, hogy a nekik szánt, a túlélést jelentő összeg, politikai pozícióharcok áldozata lett – bármit is tegyenek, vagy a finanszírozási megállapodás hiányában még évadot tervezni is képtelen kőszínházak segítő kezet nyújtsanak. Szomorúak és tanácstalanok vagyunk.
A fotókért köszönet a Budapesti Skizónak, Létmányi Attilának és Turbuly Lillának.
Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, az Attis Színházi Társulat alapítója és művészeti vezetője, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. A magyarul Németh Nikolett fordítása tolmácsolja nekünk az idei év nagyon erős szavait. A teljes szöveg például itt olvasható:
„Vajon a színház reflektorfénye képes megvilágítani a társadalom traumáit ahelyett, hogy félrevezető módon önmagára irányítja a figyelmet?
Ezek olyan kérdések, amikre nincs végleges válasz, mert a színház a megválaszolatlan kérdéseknek köszönhetően létezik és tartja fent magát. Kérdések, melyeket Dionüszosz vetett fel áthaladva szülőházán, az ókori színházon, és folytatja néma menekülőútját a háború tájain, ma, a Színházi Világnapon.
Nézzünk Dionüszosz, a színház és a mítosz eksztatikus istenének szemébe. Dionüszosz, aki egyesít múltat, jelent és jövőt, a kétszerszületett, Zeusz és Szemelé gyermeke, a fluid identitás kifejezője, nő és férfi, dühös és kedves, fenséges és állati, az őrület és értelem határán, rend és káosz, élet és halál közt egyensúlyozó akrobata. Dionüszosz alapvető ontológiai kérdése: “mivégre ez az egész?” – a kérdés, ami a mítosz gyökerének és az emberi rejtély sokrétű dimenzióinak egyre mélyebb vizsgálata felé tereli az alkotót.
Új narratív utakra van szükségünk, amelyek célja az emlékezet ápolása és egy új erkölcsi és politikai felelősség formálása, hogy kiléphessünk a mai középkor sokféle formát öltő diktatúrájából.”
Az ünnep kapcsán a Magyar Színházi Társaság is közleményt tett közzé. Érdemes elolvasni. Mi a Társaság facebook oldalán találtuk meg.
A Magyar Színházi Társaság az idei Színházi Világnaphoz kapcsolódóan fontosnak tartja közzétenni saját alapvetéseit is: a színház nem elválaszt, hanem összeköt, a kultúra és a művészet a józan igazság értékét, az emberi szabadság eszméit is adja nekünk. Szerintünk a színháznak újjá kell teremtenie a párbeszéd lehetőségét.
A Magyar Színházi Társaság hangsúlyosan mindent meg fog tenni a szakmaiatlan döntések miatt, illetve az egzisztenciálisan, morálisan méltatlan helyzetbe került kollégákért, a magyarországi színészek, alkotók, a színházban dolgozók anyagi és erkölcsi elismertetéséért, az igazság helyreállításáért. Meg kell óvnunk egymást!
A címet világnapi bejegyzésünkhöz Formanek Csaba, a Kettőspont / színház & spirituális ügynökség alapítója, vezetője, rendező, színész, író világnapi videóajánlójából merítettük. Mindhárom üzenetben hangsúlyos a párbeszéd, a személyes jelenlét és a szabadság gondolata. Mi beemelnénk még egy fogalmat, a felelősségét. Mi nézők, ugyanúgy felelősek vagyunk az alkotásért, mint a színpadon és mögötte állók. Nélkülünk nincs színház. A mi választásaink, a mi reakcióink, az előadás bennünk való tükröződése nélkül nincs színház. Jelenlétünk alkotótárssá tesz minket. És ez felelősség. Kinek és hogyan adjuk a tekintetünket? Kinek ajándékozzuk az értő figyelmünket, az időnket és nem utolsó sorban az anyagi forrásainkat? Ki merünk-e lépni a komfortzónánkból, merünk-e saját véleményt alkotni, meglátni az újat, a kicsit, a függetlent? Mi erre biztatnánk titeket, ébresszétek fel magatokban a kalandvágyat, menjetek olyan helyekre, ahol még sosem jártatok!
És, hogy ne maradjon üres szócséplés a bejegyzés, nézzünk néhány előadást, amit március 27-re és a hétvégére időzítettek az alkotók, de később is érdemes lesz keresni őket. A Kettőspont / színház & spirituális ügynökség a Game of My Life című legújabb Formanek Csaba rendezéssel várja a közönséget. Mi nagyon szerettük ezt az előadást, többek között azért, mert bár keresztül-kasul ismerjük a Ráday utcai játszóhelyet, majdnem sikerült eltévednünk, olyan izgalmasan lett kialakítva az előadás tere.
A Budapest Bábszínház műsorán délelőtt a Hamupipőke látható, ez a bábtechnikailag és a történetvezetés szintjén is különleges előadás. Átírója Gimesi Dóra, aki idén a HUBBY-tól megkapta az Év Gyerekönyve Díjat szerzői kategóriában Amikor mesélni kezdtek a fák című varázslatos kötetéért. Este Podlovics Laura írása-rendezése, a kamaszoknak és fiatal felnőtteket megszólító Nem félünk a sötétben-jére válthattok jegyet. Különlegessége az előadásnak, hogy főhősét Erdős Lili alakítja vendégként.
A Stúdió K színházban pénteken a régen játszott Káosz című előadásra érdemes ellátogatni. Mika Myllyaho fekete komédiáját Nyakó Júlia, Homonnai Katalin és Kakasy Dóra játsszák. Mi a bemutatón még Pallagi Melittával láttuk, úgyhogy nekünk is időszerű lenne ismét megnézni az új szereposztásban is Diego de Brea rendezését. Már most teltházas mindkét vasárnapi Prudentia Hart különös kivetkezése, érdemes résen lenni, hogy jegyet lehessen szerezni erre a sikerelőadásra.
E hét pénteken a Budapesti Skizó bemutatóján leszünk. Thomas Köck drámáját Sándor Dániel Máté rendezi. A szereposztás parádés, a zenét a Tér12 Antigonéjának kardalait jegyző Bánki Mihály írta, a szövegkönyvön a rendezővel Samudovszky Adrian dolgozott. Ilyen előzmények után izgatottan várjuk a végeredményt. jegyek még kaphatók, tartsatok velünk!
Ha nem bemutatóra mennénk, akkor újra megnéznénk az Apertúra Bázison március 28-án a Brománcot és újra jót vitatkoznánk nézőtársainkkal az előadás utáni feldolgozó beszélgetésen. Király Dániel csavaros időkezelésű írása-rendezése nem csak remek szórakozás, de vitaindítóként is nagyon működik. Mindenkit nagyon szerettünk az előadásban, de ez esetben Kocsis Gábor alakítása lenne a legnagyobb vonzerő, hogy megint megnézzük az Apertúra legutóbbi bemutatóját.
Március 21-én ünnepeljük a Bábszínházi világnapot. Két üzenetet és számos ajánlót szeretnénk megosztani veletek. Ahogy ígértük tegnapi írásunkban, több, elsősorban a gyerekközönséget megcélzó előadásról hozunk hírt de a felnőttek sem maradnak ajánlatok nélkül. Aki ismer minket, tudja, hogy a báb egy olyan hívószó, aminek nem tudunk ellenállni. Gyermeki énünk újra és újra át akarja élni a teremtés csodáját, ahogy az élettelen tárgyat átlelkesíti a bábművész. Látni akarjuk az álmot, az utazást, a metamorfózist, a találkozást a megszelídített halállal a színpadon.
Fotó: Csatáry-Nagy Kriszta
A 2025-ös bábszínházi világnap magyar üzenetét a Blattner Géza-díjas Láposi Terka, a Vojtina Bábszínház művészeti vezetője fogalmazta meg.
„A bábművészet az emberi létezés univerzuma. A bábjátékosokban van egy olyan játékos találékonyság, egy szertelen és élénk ünnepélyesség, amely az embert önnön léte fölé, a szellem birodalmába emeli. A bábuval való játékosság bizonyítja újból és a legmagasabb értelemben a világban való helyzetünk logikántúli jellegét, azt, hogy túllépünk az élet azonnali szükségletein, legyőzzük az anyagi világ abszolút determinizmusát, s ezáltal az autonómia, a tisztesség és a méltóság szférájába léphessünk át.”
A következő üzenetet Kovács Domokos osztotta meg. Kovács Domokos egy egészen új világra nyitotta rá a szemünket, amikor megismertetett minket a fizikai bábszínház csodájával, az első alkalom óta lelkes követői vagyunk a munkáinak.
„Ma van a Bábszínházi Világnap!
Nagyon szép egybeesésnek érzem, hogy a csillagászati tavasz kezdetén ünnepeljük azt a műfajt, amelyik központjában az élettelen anyag életre keltése áll. Azonban fontos emlékeztetni is magunkat, hogy még az amúgy rendkívüli erőkkel bíró bábszínészek sem képesek életet adni egy halott tárgynak, pusztán az élet illúzióját érik el annak mozgatásával. Fontos leckének tartom ezt, hogy ami életnek tűnik, még nem feltétlenül jelenti, hogy valóban az. Lehet, hogy az illető csak tökéletesen követi egy külső akarat instrukcióit/rendjét/jogszabályait, és még ha valaha volt is önálló élete, átengedte azt, hogy bábbá váljon a külső akarat kezében. Magyarul a „mozgat” igét használjuk a bábok irányítására, angolban a „manipulál” szót. Ezt csak azért mondom, mert a „manipulál” közelebb áll ahhoz a gondolathoz, amit a bábok kapcsán szeretnék most megfogalmazni. Aki engedi, hogy manipulálják, és végletesen átengedi magát egy külső akarat önkényének, az az életéről mond le, az élet illúziójáért cserébe. Bármekkora közhely, az utóbbi napok, hónapok, évek fényében ez a gondolat jutott eszembe ma a bábművészetről, amit vétek egy ilyen silány allegóriára leegyszerűsíteni, én most mégis elsütöttem ezt a pontatlan hasonlatot.”
Két előadást is a figyelmetekbe ajánlunk tőle. A Tryangle című előadásban L. Nagy Attilával és egy óriásbábbal jön létre egy lenyűgöző látványvilágú, nekünk a párkapcsolati dinamikákról sokat mondó előadás. A MU Színházban láthatjátok, legközelebb április 15-én várja felnőtt nézőit. Az előadás egy régebbi változatáról írott kritikánkat olvashatjátok a blogon, azóta még összetettebbé és izgalmasabbá vált a produkció.
A fekete gólya, fehér gólya, szürke gólya gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló bűbájos és elképesztően letisztult látványvilágú előadás. Nagy Petra és Kovács Domokos meséje elfogadásról, szőlői szeretetről, és persze a gólya lét örömeiről, bánatairól szól. Mi vegyes közönséggel láttuk, és nagyon ritkán tapasztalunk gyerekek részéről olyan koncentrált figyelmet, mint ezen az előadáson. A MU Színház ad otthont ennek a produkciónak is, április 27-ére már elérhetőek a jegyek.
Az Apertúra három művésze – Major Irma, Kocsis Gábor és Formán Bálint – már nagyon készül, hogy holnap elvarázsolja a gyerekeket A vulkánpormanó című skandináv mitológiai ihletésű történetével. Hat éves kortól ajánljuk a mesét. A felnőttek és idősebb testvérek is remekül fognak szórakozni Benkó Bence nagyon vicces sz9vegén és Formán Bálint dalain. A társulat most először hozott létre bábos mesejátékot, ebben Pájer Alma Virág, a Budapest Bábszínház bábművésze segítette őket. Egyeztetés után iskolai osztályoknak is elérhető, szép és hasznos csapatépítő élmény lehet az iskolásoknak, akár húsvéti ajándékként. Akár csak a Bábszínházból az Apertúrába költözött Szegény Dzsoni és Árnika, Pájer Alma Virág diplomamunkája. A bábmonodrámával megismerkedni Lázár Ervin klasszikusával emlékezetes színházi élmény lesz a gyerekeknek.
A Kettőspont Színházban nincsenek műfaji korlátok, az egyetlen szempont a minőség a befogadott előadások esetében is. Így keveredhetett két kivételes bábos produkció is a Ráday utcába. A frissen alakult KOHÓ Műhely a kelta mitológia egyik népszerű történetét vette alapul bábjátékához. Nem csak az előadás humora, az élőzene, Romhányi Réka bábjai és a tökéletes csapatmunka teszi kivételessé ezt az előadást, hanem az is, hogy korcsoportokra specifikált feldolgozó foglalkozás is társul a meséhez. 12 éves kortól ajánljuk, de a felnőtteket is megszólítja A kovács kutyája.
Felnőtteknek lehet fergeteges szórakozás szintén a Kettőspontban a Liselotte és a május. Kiss Dorina harmadéves bábszínházi rendező-hallgató munkája egészen friss élményünk, épp a világnap hajnalára lett kész az előadásról szóló írásunk. Olvassátok és keressétek májusban az előadást!
Április 27-én a KuglerArtban lesz újra a Helytelenek Társulat Illúziók című előadása. Mi még az Óvóhelyen láttuk Ivan Viripajev drámáját, és nagyon szerettük az előadást. Vicces, megható, kedves történet és megvalósítás. A társulat másik, szintén felnőtteknek szóló produkciója, a Gardénia, is látható néha ugyanitt, érdemes keresni a produkciót, nekünk etalon a transzgenerációs traumákról szóló színpadi játékok között, pedig nem keveset láttunk.
Amint láthatjátok, olyan bábos előadásokat gyűjtöttünk össze, amik nem a bábok hagyományos otthonának számító Budapest Bábszínházban vagy a Stúdió K-ban láthatóak. Ezen a két helyen természetesen mindent is látni kell. ami báb. Mi legközelebb Szikszai Rémusz Peer Gyntjére vagyunk hivatalosak a Bábszínházba.
Az idén Sue Giles, az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszövetségének elnöke fogalmazta meg a Gyermekszínházi világnap üzenetét.
„Ha a gyermekeket és fiatalokat kulturális állampolgároknak tekintjük, akkor a kultúrához való hozzájárulásuk és a művészetekhez való hozzáférésük joga már születésük pillanatában magától értetődő kell legyen.”
Az üzenetet az ASSITEJ Magyar Központ frissen megválasztott, új elnöksége olvassa fel ezen a videón:
Remek bábos produkciókat láttunk idén, ami a kisebbeknek is meghatározó élmény lehet, ezekért érdemes lesz visszatérni holnap a FakTúrára, hiszen március 21. a Bábszínházi világnap, ezeket az előadásokat akkor ajánljuk majd. Most élőszereplős színházi előadásokkal készültünk, amire érdemes gyerekekkel ellátogatni.
Első ajánlatunk az Apertúra legújabb osztálytermi színháza, az Árpád-ház – a királyok nyomában. Mi már másodjára hívtuk meg az iskolánkba, az első alkalom annyira sikeres volt. A hatodik osztálytól érettségiig ajánlható történelmi témájú előadásban Borsányi Dániel és Urbán Richárd remekül alkalmazkodik az aktuális osztály életkorához és tudásszintjéhez. Ilyen szórakoztatóan még nem tanultunk történelmet! Különlegessége a produkciónak, hogy ez Borsányi Dániel első írása-rendezése. Azért is szeretjük az Apertúrát, mert inspirálja a társulat tagjait és a velük sokat játszókat, hogy a színészi tehetségükön kívül bontakoztassák ki egyéb kreatív adottságaikat is. Reméljük az Árpád-ház valamikor a nagyközönség számára is elérhető lesz. Addig is hívjátok az iskoláitokba! Bővebben kritikánkban olvashattok róla a Kétlámpás Blogon.
A RÉV Színház Balássy Fanni kamaszoknak szóló prózakötetéből készített pazar előadást Bocs, hogy élek címmel. A különálló jelenetekből álló előadást a megfelelési kényszer, a gyerekekre, kamaszokra, fiatal felnőttekre zúduló elvárások nyomasztása köti össze. 14-16 éves kortól ajánljuk ezt a remek produkciót. Legközelebb március 29-én lesz látható a MU Színházban. Érdemes erre a napra betervezni egy családi színházi estét.
Két, kifejezetten a tananyaghoz kapcsolódó ajánlatunk van még. Az Átriumban látható Barátomhoz című előadás Petőfi és Arany barátságát dolgozza fel koncertszínházi formában. Krasznai Vilmos és Liber Ágoston nagyon szerethető figurákat teremtenek a színpadon, a Rackajam és a Tükrös Zenekar pedig fergeteges hangulatot teremtenek. Május 17-én játsszák újra.
A Hamlet megismerésének egy kifejezetten szórakoztató formája a SICC Production rockoperája az Akváriumban. Fantasztikus alakítások, lenyűgöző látvány, zúzós rockzene jellemzi Krasznai Vilmos rendezését. Nagy Feró átirata igazán érdekes alapanyag, érdemes megnézni.
Érdemes még a Láthatáron Csoport háza táján is körülnézni, a 15. születésnapját ünneplő társulat áprilisban elérhetővé teszi a Kenyértörés című színházi nevelési előadását. Fábián Péter brechti ihletésű története az egyik legjobb vitaszínházi alapanyag, amit valaha láttunk. menjetek április 7-én a Jurányiba, és döntsétek el, mit érdemel az a bűnös…!
A fiatalok nem csak nézőként, de színházcsinálóként is figyelmet érdemelnek. A Gólem Ifjúsági Társulatának Erkély című előadása fiataloktól fiataloknak szóló közérzeti előadás. Legyetek részesei nyolc középiskolás házibulijának, ahol minden az erkélyen történik.
