Utoljára látható – miért jó darabtemetésre járni?

Két darabtemetésen, tehát egy-egy előadás utolsó alkalmán jártunk a héten. Sipos László Márk Orwell-átirata régi, kedves előadásunk, a premier környékén láttuk először, és még kétszer ránéztünk, hogy éppen hová fejlődött, míg tegnap az Apertúra Bázison elbúcsúztattuk. Darabtemetésre járni azért jó, mert az alkotók megadják a módját a búcsúnak, ilyenkor tényleg mindent beleadnak a játékba, olyan energiák szabadulnak el, ami a nézőnek is felejthetetlen élménnyé teszi az előadást, akkor is, ha először látja. Így lesz a temetésből apoteózis, a halálból halhatatlanság. A tegnapi alkalom után az alkotók és a közönség még hosszú órákig boncolgatta a látottakat egy laza közönségtalálkozó keretében. Kritikusként ritka élmény, hogy végigkövethettük az XX84 teljes életciklusát, számunkra fontos referenciaponttá vált. Főképp a videók kiemelkedően kreatív használata miatt örökös összehasonlítási és hivatkozási alap, de arra is remek példa, hogyan lehet egy regényt sikeresen színpadra adaptálni. Sipos László Márk és Berényi Nóra Blanka arcaival pedig még mindig nem tudunk betelni. Nagyon szerettük azt is, ahogy a produkció kommunikált velünk, minden email, minden Facebook-bejegyzés, esemény tovább építette az XX84 köré szerveződő közösséget. A darabhoz készített emléktárgyak, kitűző, bögre, hűtőmágnes megbecsült színházi relikviáink lesznek. Bár a melankólia elkerülhetetlen, az elengedés mindig nehéz, több, örömre okot adó esemény is vár ránk. Berényi Nóra Blankát a Radnóti Miklós Színházban láthatjuk számos remek szerepben, míg Sípos László Márkot a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Azt, hogy a Sipos László Márk milyen új, saját produkciókkal készül a közeli és távolabbi jövőben, megtudhatjátok, ha velünk tartotok vasárnap a Tilos Rádión a Kétlámpás csodálatos barátai című műsort hallgatva.

A darabról készített 2021-es kritikánkat itt olvashatjátok el, és aki szeptemberben Szombathelyen jár, egy utolsó utáni alkalommal megnézheti ezt a remek előadást.

https://ketlampas.blog.hu/2021/11/14/xx84_988

Ha megismerünk egy új társulatot, szívesen göngyölítjük föl az előzményeket, és pótoljuk régebbi előadásaikat. Így történt ez velünk az Imposztor Színházi Társulat esetében is, akiknek a Betiltott etűdök archívuma című előadása annyira megfogott minket, hogy mindenképpen meg akartuk nézni előző produkciójukat, a Sohasevolt semmise címűt is.

Egy színházi társulat elfelejtett kellékese véletlenül összekeveri a kelléktárban a mérget és a szerelmi bájitalt rejtő üvegeket, így a Shakespeare-drámák halálra ítélt szereplői egymásba szeretnek, a szerelmesek pedig meghalnak. Egyedül Pöcök, a kétbalkezes kellékes mentheti meg a darabokat, de ehhez kivételesen ő is kénytelen rálépni a világot jelentő deszkákra.

S. Papp Máté egészen kiváló író, és remek stílusérzéke van. Ebben az előadásban bravúrosan imitálja Shakespeare nyelvezetét, a rímes szöveg rendkívül szórakoztató. Nem tudjuk, milyenek voltak az előző előadások, ez az utolsó annyira üde, bájos és felszabadult volt, hogy a teltházas közönség az előadás végén nagyon sokáig nem akarta elengedni az alkotókat. A színészek, Wettstein Márk, Fabiny Lujza, Kertész Boglárka, F. Tóth Gergely, Kereki Kristóf, S. Papp Máté, a kifordított shakespeare-i világban és a Kalliopé Színház művészeiként is otthonosan mozogtak a színpadon. Az egyre szürreálisabb események őrülete és kavalkádja nagyon precízen megtervezett, az előadás feszes és jó ritmusú marad, S. Papp Máté rendezőként sem hagyja szétesni, pedig az ilyen struktúrájú daraboknál ez reális veszély. Ismét élőzene kísérte a produkciót, Szőgyényi Júlia csellója és Csanálosi Ilonka zongorajátéka együtt élt az előadással. Igazán szerencsésnek érezzük magunkat, hogy sikerült elcsípnünk ezt az utolsó alkalmat.

Örömünkre szolgál, hogy egyik legkedvesebb erzsébetvárosi színházunk, a Bethlen téri Színház rezidens társulata lett az Imposztor, így a következő évadban, reményeink szerint, sokat fogjuk látni őket.

A Betiltott etűdök archívumáról itt írtunk:

https://ketlampas.blog.hu/2024/06/09/betiltott_etudok_archivuma

Puszták népe, avagy érdekes SZFE-s és freeSZFE-s előadások január végén és februárban

Fotó: Hivessy Menyhért

Nagyon megszerettük mindkét negyedéves osztályt az SZFE-n, a Horváth Csaba és Rába Roland vezette színházrendező, fizikai színházi koreográfus osztályt és a Hegedűs D. Géza, ifj. Vidnyánszky Attila vezette prózaisokat. Érdemes figyelni, miből lesz a cserebogár, kiket fogunk nézni 2026-ban, ráadásképpen érdekes, új játszóhelyeket is fölfedezhetünk.

A Képzőművészeti Egyetem és a SZFE után új helyszínen, a Margit körúton kisebb leállás után újranyitott MANYI-ban lesz megnézhető az Illyés Gyula szociográfiájából készített Puszták népe (társadalmi szorongásról) című előadás. A Kétlámpás Blog számára gyanúsan az évad előadása, kétszer kellett megnéznünk, hogy írni merjünk róla. Komplex, egységes és nagyon okos produkció lett Regős Simon rendezése, lenyűgöző színészi alakításokkal és dramaturgiai munkával. Február 17-én nem csak egy meghatározó színházi élménnyel lehet gazdagabb, aki ezt az eseményt választja, de támogathatja is a csapatot, hogy eleget tehessenek a A Hungarian Youth Association meghívásának és eljuttathassák az előadást Amszterdamba és Londonba, hogy az ott élő magyarok is láthassák.

kritikánk itt olvasható:

https://ketlampas.blog.hu/2023/12/01/pusztak_nepe_tarsadalmi_szorongasrol

Fotó: https://www.jegy.hu/program/merlin-avagy-a-puszta-orszag-140628

Mi a Szkénében láttuk, február 9-én az SZFE padlásán a Vas utcában játsszák Hegymegi Máté rendezését, a Merlin, avagy a puszta országot. Tankred Dorst monumentális színpadi művének három órás sűrítménye jó kezdet a fizikai színházzal való ismerkedéshez. Minket a Puszták népében is fontos szerepet játszó Nyomárkay Zsigmond motivált a választásunkban, hogy aztán az egész osztályt elkezdjük követni. Nem hibátlan, de figyelemre méltó előadás.

kritikánk itt olvasható:

https://ketlampas.blog.hu/2024/01/21/merlin_avagy_a_puszta_orszag

A Turbina Kulturális Központ után a MANYI-ban nézhető meg január 31-én a Lassúság. Milan Kundera regényéből Regős Simon rendezett előadást a prózai osztály számára. Nagyon friss, szemtelen és szórakoztató pár órának néz elébe, aki ezt az előadást választja, mi rendkívül jól szórakoztunk, és nagyon sokat beszélgettünk arról az Európa-képről, melyet az előadás felvázol. Hamarosan írás is készül róla.

Szintén holnapi ajánlat, de remélhetőleg később is fellelhető előadás a freeSZFE produkciója, a Soha jobban. Az előadást Komáromy Bese írta és rendezte, akire a Tér 12, a Fiatal Drámaírók Háza és az RS9 közös fesztiválján, a Magyar Élet-en figyeltünk föl még 2022 őszén. A kapcsolódást az előző előadásokhoz az adja, hogy Nyomárkay Zsigmondot láthatjuk ismét, aki Pereznyák Nikolettel játssza a darabot. Külön vonzerőt jelent, hogy konzulensként Kárpáti Péter és Zilahy Anna is részt vett a munkában, és hogy a zenét Hunyadi Máté jegyzi.

Február 12-én és 14-én az SZFE tornatermében kerül színre a Racine dráma alapján írt produkció a Mithridatész halott? a fizikaisok előadásában, melyben ezúttal Regős Simont színészként is megismerhetjük. Az előadást a Puszták népében Hanák szerepét alakító osztálytárs, Juhász Tibor rendezi. Rendkívül kíváncsiak vagyunk, sikerül-e a francia klasszicista művet életre kelteni. Fekete Ádám a freeSZFE keretein belül már próbálkozott a Bereniké alapján Racine játszhatóvá tételével. A Béranyám, én egy búcsúban rekedtem című előadás egy igen érdekes, ám felemás eredményt hozó produkció lett. Kíváncsiak vagyunk egy újabb kísérletre.

A vihar kapujában-ból legutóbb 2018-ban láttunk előadást Bozótmély címmel a Trojka Színházi Társulástól. Nagyon izgalmas lehetőségeket tartogat a mű, úgyhogy örömmel fedeztük fel az SZFE kínálatában. Nagy Péter István rendezéseit is kedveljük, kíváncsian várjuk, milyen előadást hoznak össze a prózai színész osztállyal.