kultúra

Népsziget Kultfeszt, avagy a Tett – Hely

Szerző:

Írás: Miksa Bálint, képek: szervezők

Ázott, kissé félelmetesen rejtélyes, de életteli mesevilágban járunk, ahol úgy tűnik, könnyű lehet művészként gyökeret verni. Ez így is van, bár számolni illik azzal is, hogy kemény viszonyokat kell itt ehhez a szükséges mértékben megpuhítanunk. Ez a százötven éve emberi hódítás alatt álló, tragikus történetekben is törődött mikrovilág a nehézségeken edződött, ezért nagyon is különleges művészi értékek, újító szellemi energiák egyik fontos származási területévé vált. Nem véletlen, hogy jóval előttünk már Mednyánszky László, majd Derkovits Gyula is alkotott itt. A vizek, a hajók látványa, a fénybeli és természeti tünemények, a közvetlenül körülöttünk működő indusztriális cégek barátságos dolgozói, a hajós emberek, még tágabban a körülölelő, nyüzsgő vízparti élet örömteli lehetőségei tényleg segítik azt, hogy élhető művészlétet alakítsunk itt ki. Továbbá fontos, hogy a HELY egy (fél-)sziget. Ez egy bizonyos fokú elzártságot, a zajos és egyre embertelenebb külvilágtól való függetlenség illúzióját adja. A képzőművészek elemi joga és érdeke a szabadságuk, az öntörvényűségük, sajátos életritmusuk megélésének a lehetősége, amit a Népsziget, pontosabban annak északi, Újpesthez tartozó, a régi Mahart hajójavító területére eső része, evidensen megad. Művész szemmel az is külön előnyt jelent, hogy innen percek alatt elérhető a metró, ami gyors kapcsolatot jelent a belvárossal. A kortárs képzőművészek, festők, szobrászok, fotósok, keramikusok és designerek itt sok féle formációban alakították ki műtermeiket és hoztak létre egy sajátos, laza kapcsolati hálózatot. Figyelnek, számíthatnak egymásra, segítik egymást, néha összefogva is szerveznek eseményeket, akciókat, tárlatokat, ahogy korábban a Colony Fesztiválokat, újabban a Népsziget Kult összművészeti ünnepeit. E TETTek által rajzolódik fel a Népsziget Budapest kulturális térképére. Közben maga a HELY szelleme is tanít valamire: Arra inspirál, hogy a külső elvárások helyett azt tartsuk a legfon-tosabbnak, amit magunk tanulunk meg, dolgozunk ki, amit megfigyelünk és végiggondolunk, amiért megküzdünk, amit kiépítünk, amiért együttműködünk. Így megóvó, szabad, barátságos, szerethető világot, jövőt alkotó erőt képviselhetünk. Most, azaz 2026. Május 15-én és 16-án, a Népsziget Kultfeszten is TETTlegesen mutatjuk meg, hogy ezen a HELYen mindez lehetséges.

A fesztivál programja:

Mikor? Május 15–16, péntek-szombat
Hol? 1044, Budapest, Zsilip utca 9.

Az eseményen való részvétel ingyenes.
A program folyamatosan bővül.


Május 15. PÉNTEK:
- 17:00: Kalas Zsuzsa megnyitója a Vészkijárat galériában
- 17:00–23:00: Nyitott műtermek program
- 18:00: Tetthely című közös kiállítás megnyitója a régi Skurc műteremben

– Folyamatosan: A Vészkijárat Műteremközösség kiállítása a Vészkijárat Nagyteremben
- 20:00: Naps (a 90-es évek kultikus képzőművész zenekara újratöltve) koncert: Atno
- 22:00–09:00: Oázis: Atno (Az ezen az eseményen való részvétel kivételesen jegyvételhez kötött)

– További szabad afterpartyk a nyitott műtermekben, +meglepetés Filipnél

Május 16. SZOMBAT:
- 16:00: Dömötör László (költő) „Ez kész cirkusz” c. előzetes könyvbemutatója. Közreműködik: Lakatos Emília légtornász: Vészkijárat Nagy Terem
- 17:00–21:00: A Zsenge műhely kerámia workshopja
- 17:00–23:00: Nyitott műtermek program és a Tetthely című kiállítás látogathatósága
- 20:00: Baló Sámuel trió záró koncertje

Résztvevők:
- Vészkijárat Műteremközösség: Miksa Bálint, Dömötör Sámson László, Nagy Edit, Kozák Kata, Kotormán Ábel
- Dokk Stúdió: Takács Rozi, Cseh Dani, Kármán Virág, Bálint Norbert László, Rozman Csenge, Garancsi Tilda, Mincu Arnold Alen, Tolmár Bence, Manila Nicholas, Török Tekla
- Atno
- Továbbiak: Kecső Kristóf, Szaka Vivien, Nunkovics Róbert, Lakatos László, Antal Malvina, Péli Barna, Anna Riabchevskaia, Éles Lóránt, Berkes Csilla, Kiss Géza, Ana Fischer (Halász Anna), Mizsei Lili, Fülöp Tímea, Vim, Majoros Áron, Kalas Zsuzsa, Dr Gálosi Adrienn

A szervezők szeretettel várnak minden látogatót.

Miksa Bálint festőművész

Köztéri kiállás – háromszor két óra figyelemfelkeltés a krónikus kulturális ágazati bérszegénységre

Szerző:

2026. március 9-11., Kossuth tér

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) három napos akciósorozattal próbálja felhívni a közvélemény és a döntéshozók figyelmét arra a problémára, ami hosszú évek óta sújtja az ágazatot. A megmozdulás programja itt olvasható, érdemes kedden és szerdán is kilátogatni az eseményre:

https://tinyurl.hu/29Db

És hogy mit keres ez az esemény egy színházi blog beszámolói között? Nem csak azért, mert színházzal foglalkozunk, és a köz- és felsőoktatásban is érintettek vagyunk, és mint ilyenek szolidaritásunkat fejezzük ki a KKDSZ által képviselt szféra dolgozói felé. Hanem azért is, mert színház bárhol létre jöhet, és létre is jön. Ahogy ma délután a Kossuth téren is. Formanek Csaba és Sipos László Márk, immár mindketten független színházi alkotók, eleget tettek a szakszervezet felkérésének, és a mai napon egy húsz perces nagyon szórakoztató produkcióval nyitották az eseménysorozatot.

Fotó forrása: https://www.facebook.com/kkdsz.szakszervezet

Szomorú, és egyben tanulságos, hogy Formanek Csabának csak minimális változtatásokat kellett eszközölnie egy tíz éve elhangzott szövegen. A sportközvetítés műfaját választó vitriolos performansz még aktuálisabb, mint annak idején volt. A Közművelők csapata, Könyvtáros Ákos, Gyűjteményes Géza, Levéltári Lili és Közmunkásné Aranka vívja heroikus küzdelmét a Minisztérium egy fős csapatával. A tét, kinek sikerül ma feljebb jutnia a bértáblán. A pörgős, felfokozott közvetítésben a két kommentátor szinte másodpercenként süt el egy igen találó szóviccet, nem is sejtettük, hogy a bér szóban ennyi játéklehetőség rejlik.

Fotó forrása: https://www.facebook.com/kkdsz.szakszervezet

„A demagógia ellen csak egy szérum van: a kultúra.”

Igazán vérfagyasztóvá akkor vált az aktuális helyzetre reflektáló szöveg, mikor 1926-ból Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter szólt hozzánk. A hosszabb idézetet akár ma is bármelyik írástudó papírra vethette volna. És ennél semmi sem jelzi jobban mekkora bajban van ma az ország kulturális élete. Amíg száz éves szövegekkel lehet megfogalmazni mai nyomorúságunkat, amíg ezek a szövegek nem csak a levéltárosok és történészek számára érdekesek, hanem jelenidejűként hatnak, addig nem érkezünk meg a XXI. századba.  

Műgyűjtésről a gyakorlatban, múzeumi tárgyak terme

Szerző:

Rékasi Fotóművészeti Múzeum tárgya, egy gyűjtői (szinte gyári) állapotú Nikkormat vintage fényképező

Rékasi Fotóművészeti Múzeum derecskei kiállítótermének bemutató videója

A gyűjtés egy szenvedély, azt is mondhatjuk szenvedélybetegség. A legtöbb műgyűjtő nem gondol a jövőre, sokszor csak a megszerzés öröme vezérli, de mint oly sok más területen, itt sem árt némi hidegvér. Ha telnek az évek és kiderül, nem csak fellángolás gyűjtői tevékenységünk, jól tesszük ha leülünk egy itallal a kezünkben és végig gondoljuk, hogy mi a célunk a tárgyak összegyűjtésével.

Vannak e például kiállítási ambícióink vagy csak magunknak szánjuk a kollekciónk, és úgymond egy „rejtett” magángyűjteményt építünk. Az előbbi esetben mindenképp, de az utóbbi esetben is vannak felelős döntést igénylő teendőink. Mást ne mondjak az, hogy ha egy tárgyat megvásárolunk és jogilag a tulajdonunkba kerül az nem jelenti azt, hogy nincs a műtárgy irányában, annak megőrzésének vonatkozásában felelősségünk! Nemcsak birtokosai, gondos gazdái de őrzői is leszünk ezeknek a sok esetben akár múzeumi értékű tárgyaknak. Ebben a tekintetben sok kritika éri a magánműgyűjtőket és legyünk őszintén sokszor teljes joggal. Néha még csak nem is a spórolás miatt „esünk” neki, mondjuk egy meggondolatlan tisztítási metódusnak, hanem azért, mert már „megöl” a kíváncsiság minket milyen a koszból, a piac porából, a dohos padlások penészéből kivakart új kincsünk. Még ha igényes gyűjtők vagyunk is, elég egy rossz mozdulat és komoly károkat tehetünk a műtárgyainkban. Legyen az egy fotó, festmény, vagy akár technikai régiség. Közel harminc éve vagyok műgyűjtő és újfent kérem a gyűjtőtársakat, tulajdonosokat, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, uralkodjunk szenvedélyeinken, vágyainkon és a problémás darabokat mentsük meg azzal az utókornak, hogy fellelt állapotban hagyjuk őket, ha pedig úgy látjuk nagy a baj: penész, gomba, rozsda mindenképp szakemberhez forduljunk a konzerválás az állagmegőrzés érdekében. Míg az állagmegóvásra kérem a gyűjtő kollégákat, sorstársakat, a nyilvános kiállításra biztatom őket, akár ezzel a saját személyes példámmal, mejet a videó bemutatója ürügyén, néhány mondatban vázolok, a jó érzéseimet, örömömet urambocsá büszkeségemet sem titkolva.

Én kezdetektől fogva azzal a szándékkal gyűjtöttem, hogy egyszer majd egy magánmúzeumban tudjam bemutatni a kincseimet. Az élet úgy hozta a saját ingatlanon történő bemutatás, nemigen adatik meg. Ezért is volt nagy öröm számomra, amikor Nádházi Tálas Csilla felkért a derecskei „Rékasi terem” berendezésére. Végre egy állandó helyen, védelmet nyújtó vitrinekben engedhetek bepillantást a múlt fotóeszközeinek mesés világába. A nosztalgiázás mellett, fontos a gépekhez tartozó ismeretterjesztő „múzeumi” információk terjesztése is, ezért honlap is készült a gyűjteménynek, ahol a kiállított masinákról QR kódok segítségével plusz információkhoz is juthatunk.

Rékasi Attila fotóművész, Újpest

Gyűjteményembe régi fényképezőgépeket objektíveket, fényképeket, negatívokat vásárolok: artporond@gmail.com

A Rékasi Fotóművészeti Múzeum honlapja:

Ajánlom

#fenykepezogep #objektiv #vasarlas #vetel #felvasarlas #regifénykepvetel #negativokatveszek

A-kit érdekel?! Diogenész Kávéházról

Szerző:

Illusztráció: Rékasi Attila

Filozófiai est a Kettőspont Színházban, micsoda ötlet! Ez már a negyedik volt, az elsőre is szerettem volna eljutni, de örülök, hogy a NEGYEDIKRE KIS KÉSÉSSEL, DE ODAÉRTEM. Belépve adta magát a nem túl eredeti, de azért derültséget kiváltó: „Elnézést, elfilozofáltam az időt” poénom. Kicsit nehezen indult be a Formanek Csaba által szervezett és Nemes László filozófus által vezetett beszélgetés. Mint megtudtam, szoktak adni egy vezérfonalat a kávéházaknak, ami általában kötődik a teátrum azonos nevű monodrámájához. Ezt azonban igen szabadon kezelik, tehát ha úgy alakul, bármiről lehet „filozofálni”. A mostani téma ajánlást is Weiner Sennyey Tibor említett drámája ihlette, mégpedig a kezdő jelenet, amikoris az ókori hordólakó filozófus, Diogenész kutyaként csaholva embert keres a nézők között. Nemes László néhány gondolatban felvezette, mire is gondoltak, azaz hogyan határozható meg az ember fogalma, mi különbözteti meg az embert az állattól. Mitől kutya egy kutya, vajon ő gondol-e, s ha gondol, minek gondolja magát? Esetleg embernek? Az ember falkatársának? Az ember gazdájának? (Néhány arisztokratikusan viselkedő blöki – én biztos vagyok benne -, meg van győződve, hogy az ember, a „gazda” azért van, hogy Őt kiszolgálja.) A kezdetben tartózkodó közönség később megnyílt, egyre több interakcióval gazdagítva a beszélgetést. A résztvevők elemző attitűdje tehát hamar a kocsmafilozófián túlmutató nagy bölcseleti kérdések felé terelte a szót, ilyetén: „az ember vajon felsőbbrendű lény-e?” Volt, aki szerint abszolút. Ám ha igen, akkor miért? Mivel próbálhatjuk meg bizonyítani ezt az állítást? Ezekből a kérdésekből indulva majd’ másfél órás eszmecsere alakult ki, s egészen addig jutott e „filozófiai fakultás” ad-hoc közössége, hogy ki szeretne delfin lenni, illetve a delfinek okosabbak-e, mint az emberek?

Én gyerekkorom óta foglalkozom filozófiával, összevont szigorlatom is volt belőle a főiskolán, de az eseményt megelőzően felmerült bennem a kérdés: csütörtök este hatkor, munka után vajon rajtam kívül kit érdekel a filozófia? Örömmel láttam, tapasztaltam, hogy bizony sokakat! S hogy nem csupán passzív ez az érdeklődés, hanem komoly, előremutató eszmecserék szintjén is megmutatkozik. Nagyon ajánlom tehát, A-kit érdekel, az mindenképp részesüljön az egymás tiszteletén alapuló vitakultúra kávéházi gyakorlatából!

Rékasi Attila, Újpest

A következő kávéház okt. 29-én lesz 18.30-kor, a belépés díjtalan!

A Színház beharangozója:

A nagy sikerre való tekintettel a 2024/24-ös évadban is folytatódik a DIOGENÉSZ KÁVÉHÁZ a KETTŐSPONTBAN!

Gyertek bátran, jó lesz most is! (Ha ki is találtunk egy nagyszerű témát, azt egyelőre nem áruljuk el.)

„Én vagyok Alexandrosz, a nagy király”, „Én pedig Diogenész, a kutya.” Az éleseszű, városi provokátort, értékek átértékelőjét, a társadalom elé görbe tükröt állító legendás athéni filozófust, az „őrjöngő Szókratészt”, valamint Formanek Csaba nagyszerű Diogenész alakítását megidézve indítjuk útjára ezt a különleges filozófiai eseménysort, a Filozófiai Kávéház mintájára.

A helyszínen választott témáról beszélgetünk közösen, szellemesen, nyíltan és bátran, megalkuvást nem ismerve, másfél óra terjedelemben. Ehhez keresünk embert. Diogenész mi vagyunk!

A beszélgetést vezeti: Nemes László filozófus.

Találkozunk a Kettőspontban (Bp. Ráday utca 39.),
SZEPTEMBER 19-én, csütörtökön este, 18:00-tól!

Utána 20:00-tól Weiner Sennyey Tibor DIOGENÉSZ című darabját nézhetitek meg Formanek Csaba előadásában.

A Kávéházi programra a belépés ingyenes!