Műgyűjtésről a gyakorlatban, múzeumi tárgyak terme

Rékasi Fotóművészeti Múzeum tárgya, egy gyűjtői (szinte gyári) állapotú Nikkormat vintage fényképező

Rékasi Fotóművészeti Múzeum derecskei kiállítótermének bemutató videója

A gyűjtés egy szenvedély, azt is mondhatjuk szenvedélybetegség. A legtöbb műgyűjtő nem gondol a jövőre, sokszor csak a megszerzés öröme vezérli, de mint oly sok más területen, itt sem árt némi hidegvér. Ha telnek az évek és kiderül, nem csak fellángolás gyűjtői tevékenységünk, jól tesszük ha leülünk egy itallal a kezünkben és végig gondoljuk, hogy mi a célunk a tárgyak összegyűjtésével.

Vannak e például kiállítási ambícióink vagy csak magunknak szánjuk a kollekciónk, és úgymond egy „rejtett” magángyűjteményt építünk. Az előbbi esetben mindenképp, de az utóbbi esetben is vannak felelős döntést igénylő teendőink. Mást ne mondjak az, hogy ha egy tárgyat megvásárolunk és jogilag a tulajdonunkba kerül az nem jelenti azt, hogy nincs a műtárgy irányában, annak megőrzésének vonatkozásában felelősségünk! Nemcsak birtokosai, gondos gazdái de őrzői is leszünk ezeknek a sok esetben akár múzeumi értékű tárgyaknak. Ebben a tekintetben sok kritika éri a magánműgyűjtőket és legyünk őszintén sokszor teljes joggal. Néha még csak nem is a spórolás miatt „esünk” neki, mondjuk egy meggondolatlan tisztítási metódusnak, hanem azért, mert már „megöl” a kíváncsiság minket milyen a koszból, a piac porából, a dohos padlások penészéből kivakart új kincsünk. Még ha igényes gyűjtők vagyunk is, elég egy rossz mozdulat és komoly károkat tehetünk a műtárgyainkban. Legyen az egy fotó, festmény, vagy akár technikai régiség. Közel harminc éve vagyok műgyűjtő és újfent kérem a gyűjtőtársakat, tulajdonosokat, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, uralkodjunk szenvedélyeinken, vágyainkon és a problémás darabokat mentsük meg azzal az utókornak, hogy fellelt állapotban hagyjuk őket, ha pedig úgy látjuk nagy a baj: penész, gomba, rozsda mindenképp szakemberhez forduljunk a konzerválás az állagmegőrzés érdekében. Míg az állagmegóvásra kérem a gyűjtő kollégákat, sorstársakat, a nyilvános kiállításra biztatom őket, akár ezzel a saját személyes példámmal, mejet a videó bemutatója ürügyén, néhány mondatban vázolok, a jó érzéseimet, örömömet urambocsá büszkeségemet sem titkolva.

Én kezdetektől fogva azzal a szándékkal gyűjtöttem, hogy egyszer majd egy magánmúzeumban tudjam bemutatni a kincseimet. Az élet úgy hozta a saját ingatlanon történő bemutatás, nemigen adatik meg. Ezért is volt nagy öröm számomra, amikor Nádházi Tálas Csilla felkért a derecskei „Rékasi terem” berendezésére. Végre egy állandó helyen, védelmet nyújtó vitrinekben engedhetek bepillantást a múlt fotóeszközeinek mesés világába. A nosztalgiázás mellett, fontos a gépekhez tartozó ismeretterjesztő „múzeumi” információk terjesztése is, ezért honlap is készült a gyűjteménynek, ahol a kiállított masinákról QR kódok segítségével plusz információkhoz is juthatunk.

Rékasi Attila fotóművész, Újpest

Gyűjteményembe régi fényképezőgépeket objektíveket, fényképeket, negatívokat vásárolok: artporond@gmail.com

A Rékasi Fotóművészeti Múzeum honlapja:

#fenykepezogep #objektiv #vasarlas #vetel #felvasarlas #regifénykepvetel #negativokatveszek

A-kit érdekel?! Diogenész Kávéházról

Illusztráció: Rékasi Attila

Filozófiai est a Kettőspont Színházban, micsoda ötlet! Ez már a negyedik volt, az elsőre is szerettem volna eljutni, de örülök, hogy a NEGYEDIKRE KIS KÉSÉSSEL, DE ODAÉRTEM. Belépve adta magát a nem túl eredeti, de azért derültséget kiváltó: „Elnézést, elfilozofáltam az időt” poénom. Kicsit nehezen indult be a Formanek Csaba által szervezett és Nemes László filozófus által vezetett beszélgetés. Mint megtudtam, szoktak adni egy vezérfonalat a kávéházaknak, ami általában kötődik a teátrum azonos nevű monodrámájához. Ezt azonban igen szabadon kezelik, tehát ha úgy alakul, bármiről lehet „filozofálni”. A mostani téma ajánlást is Weiner Sennyey Tibor említett drámája ihlette, mégpedig a kezdő jelenet, amikoris az ókori hordólakó filozófus, Diogenész kutyaként csaholva embert keres a nézők között. Nemes László néhány gondolatban felvezette, mire is gondoltak, azaz hogyan határozható meg az ember fogalma, mi különbözteti meg az embert az állattól. Mitől kutya egy kutya, vajon ő gondol-e, s ha gondol, minek gondolja magát? Esetleg embernek? Az ember falkatársának? Az ember gazdájának? (Néhány arisztokratikusan viselkedő blöki – én biztos vagyok benne -, meg van győződve, hogy az ember, a „gazda” azért van, hogy Őt kiszolgálja.) A kezdetben tartózkodó közönség később megnyílt, egyre több interakcióval gazdagítva a beszélgetést. A résztvevők elemző attitűdje tehát hamar a kocsmafilozófián túlmutató nagy bölcseleti kérdések felé terelte a szót, ilyetén: „az ember vajon felsőbbrendű lény-e?” Volt, aki szerint abszolút. Ám ha igen, akkor miért? Mivel próbálhatjuk meg bizonyítani ezt az állítást? Ezekből a kérdésekből indulva majd’ másfél órás eszmecsere alakult ki, s egészen addig jutott e „filozófiai fakultás” ad-hoc közössége, hogy ki szeretne delfin lenni, illetve a delfinek okosabbak-e, mint az emberek?

Én gyerekkorom óta foglalkozom filozófiával, összevont szigorlatom is volt belőle a főiskolán, de az eseményt megelőzően felmerült bennem a kérdés: csütörtök este hatkor, munka után vajon rajtam kívül kit érdekel a filozófia? Örömmel láttam, tapasztaltam, hogy bizony sokakat! S hogy nem csupán passzív ez az érdeklődés, hanem komoly, előremutató eszmecserék szintjén is megmutatkozik. Nagyon ajánlom tehát, A-kit érdekel, az mindenképp részesüljön az egymás tiszteletén alapuló vitakultúra kávéházi gyakorlatából!

Rékasi Attila, Újpest

A következő kávéház okt. 29-én lesz 18.30-kor, a belépés díjtalan!

A Színház beharangozója:

A nagy sikerre való tekintettel a 2024/24-ös évadban is folytatódik a DIOGENÉSZ KÁVÉHÁZ a KETTŐSPONTBAN!

Gyertek bátran, jó lesz most is! (Ha ki is találtunk egy nagyszerű témát, azt egyelőre nem áruljuk el.)

„Én vagyok Alexandrosz, a nagy király”, „Én pedig Diogenész, a kutya.” Az éleseszű, városi provokátort, értékek átértékelőjét, a társadalom elé görbe tükröt állító legendás athéni filozófust, az „őrjöngő Szókratészt”, valamint Formanek Csaba nagyszerű Diogenész alakítását megidézve indítjuk útjára ezt a különleges filozófiai eseménysort, a Filozófiai Kávéház mintájára.

A helyszínen választott témáról beszélgetünk közösen, szellemesen, nyíltan és bátran, megalkuvást nem ismerve, másfél óra terjedelemben. Ehhez keresünk embert. Diogenész mi vagyunk!

A beszélgetést vezeti: Nemes László filozófus.

Találkozunk a Kettőspontban (Bp. Ráday utca 39.),
SZEPTEMBER 19-én, csütörtökön este, 18:00-tól!

Utána 20:00-tól Weiner Sennyey Tibor DIOGENÉSZ című darabját nézhetitek meg Formanek Csaba előadásában.

A Kávéházi programra a belépés ingyenes!