Kiemelten ajánlom a Liselotte és a május című tragikomédiát, fantasztikus előadás! A színészek csodálatosan formálják meg szerepeiket, viszont sajnos nagyon ritkán tudják játszani egyéb elfoglaltságaik miatt, már csak ezért is érdemes sietni megnézni őket!
Formanek Csaba nagy vállalást tett színházunk megmentésére: egy Diogenész maratont tol le a hónap második felében. Aki látta ezt a monodrámát, annak újra nézése is ajánlom. Én magam legalább négyszer láttam, de mindig nagy élmény.
Premier is lesz, a De Sade, naná, hogy megnézem! Tegyenek így önök is. Hangsúlyozom, nem csak a színház, a darabok miatt, hanem a fantasztikus helyszín miatt is érdemes látogatni a Kettőspontot, hisz minden előadás után beszélgetni lehet az előadókkal, a művelt közönséggel.
A Klisé Társulat igazán megadta a módját legújabb alkotásuk bemutatásának, egy igen hangulatos eseményt rendeztek kisfilmjük premierjére a Bem moziba. Az este házigazdája, Kovács Dominik Róbert, pörgősen és flottul koordinálta az eseményeket, és vezette a film utáni pódiumbeszélgetést. Tóth-Lederhaas Csongort színházi rendezőként már a társulat Villámrandi című előadása kapcsán megismertük, most filmrendezőként is bemutatkozott. Rendezőasszisztensként Tóth-Lederhaas Miriam és Király Cintia segítették a munkáját, akiknek ez szintén új szerepkör volt. Nem csak a pódiumbeszélgetésből, de magából a filmalkotásból is kiderült számunkra, hogy ez minden részt vevő számára egy szerelemprojekt volt, minden alkotó és támogató a közös játék örömét kereste a létrehozásban. Legeslegelső lépésként szükség volt egy olyan inspiráló szövegre, ami mögé mindenki szívvel lélekkel beállhatott.
A Fiatal Drámaírók Háza évente több drámaíró-pályázatot is meghirdet egy aktuális hívószót megadva. Ez az Okuláré Projekt, aminek felolvasó színházi alkalmai lassan már az egész planétát belakják. A beérkezett szövegek közül a kiválasztottak továbbfejlesztésében szakemberek – dramaturgok, drámaírók – segítenek, színpadra a három legizgalmasabb kerül. A Klisé tagjai rendszeres résztvevői a színpadra állításoknak, így találkozott Tóth-Lederhaas Csongor a 2024 őszi forrás hívószóra kiírt egyfelvonásosok között Jámbor Aliz Telefon-saudade című darabjával. Két, lelkes, innovatív csapat kezdeményezése ért tehát össze a kisfilmben, és ez már önmagában is ünneplésre ad okot.
Két, fantasztikus női szerepet kínál ez a bensőséges kamaradráma. Andai Katalin a Klisé tagjainak művészi beszéd tanára volt a KIMI-ben, Balogh Orsolyával pedig együtt játszanak a társulat tagjai Hódi Virág drámájában, a Bonciban. A filmben telefonon keresztül hallható hangokat frissen végzett KIMI-s hallgatók kölcsönözték a filmhez. Major Gyula és Molnár Előd operatőrként, Horváth Ákos világosítóként és Cseh István zeneszerzőként alkotta a stábot. Molnár Réka fotósként kísérte végig a csapat munkáját, neki köszönhető a film plakátja és a hangulatos stábfotók, werkképek, amit a Klisé Társulat facebbok oldalán is megtaláltok.
„Saudade: – Portugál eredetű kifejezés, egy nehezen lefordítható hangulat, jelentése; egyfajta nosztalgikus, de erős és fájdalmas vágyakozás valami vagy valaki után, akit vagy amit nagyon szeretsz, de már elvesztettél. A szó jelentése túlmutat a puszta nosztalgián, mivel magában hordozza annak a felismerését is, hogy a vágyott személy vagy dolog talán soha nem tér vissza. A Telefon-Saudade ezt az érzelmi állapotot járja körül egy anya szemén keresztül. Az elveszett kapcsolat és egy hiányzó hang a telefon másik végén.”
Az időskori magány, az elvesztett fiú miatti sosem gyógyuló fájdalom mellett más történet is fut ebben a nagyon sűrű filmben. Andai Katalin és Balogh Orsolya anya-lánya kettőse nem csak az Anya drámájára irányítja rá a figyelmet, de ugyanilyen empátiával fordul a felnőtt Lány felé is. A tékozló fiú -történet egy variációjaként ráirányítja a figyelmet arra a keveset boncolgatott szenvedésre, amit az otthon maradt, kötelességtudó testvér érezhet, amikor szülője mellőzi. Egy egész életen át jelen lenni és mégis árnyékként létezni a másik ember számára nem kevésbé fájdalmas, mint a feldolgozhatatlan gyász. Andai Katalin és Balogh Orsolya nagyon finom eszközökkel jeleníti meg ezt a helyzetet. Izgalmassá teszi a szituációt az az oszcilláció, hogy a kapcsolatban folyamatosan újra definiálódik, hogy ki a gyerek és ki a felnőtt. Ki szorul érzelmi támaszra és ki nyújtja azt. A Balogh Orsolya által játszott Lány sóvárgása az Anya történeteire a már szintén nem jelen lévő Apáról megmutatják azt a gyermeki ént, akit a felelősségteljes felnőtt én maga előtt is rejteget.
A humor sem hiányzik az alapvetően líraira hangszerelt történetből. Az idős korhoz általában csupa negatív hangulatú érzelmet, tulajdonságot társítunk, és nem vesszük észre, hogy milyen előnyöket is tartogat. Andai Katalin karakterének „telefonbetyárkodása” ráirányítja a figyelmet ezekre. A megszűnő megfelelési kényszer felszabadítóan hat, van valami irigyelhető merészség, kalandvágy ebben az idős nőben, amikor azt teszi, amire szüksége van. A korlátlanul rendelkezésre álló idő lehet nyomasztó ásító űr is, de alkalmat ad arra is, hogy azt és addig csinálja a szereplő, amit csak akar. Ha egy budai cukrászdában nyomozna napokig titokzatos hívója után, megteheti. A történet zárlata, Anya és Lánya nyitása egymás felé, szintén reménnyel töltött el minket.
A film fényképezése elképesztően gyönyörű. Borongós, lágy, szépiaszerű árnyalatok, érdekes fókuszok teremtik meg a képi világot. Érdemes figyelni, mikor mit emel ki és mit hagy homályban az operatőr. Cseh István zenéje diszkrét, de minden pillanatot átsző, erősíti a jelenetek hangulatát.
Reméljük, minél hamarabb, minél többen találkozhattok ezzel a miniatűr műremekkel.
Idén ünnepli 15. születésnapját a Láthatáron Csoport, ebből az alkalomból egy egész hetet kitöltő eseménysorozat szerveződött, aminek keretében a Láthatáron munkái és a színházi nevelés volt a témája a Klubrádió Ötös című műsorának, a Tilos Rádióban Feuer Yvette volt a Kétlámpás csodálatos barátainak vendége és meg lehetett nézni a legtöbb futó előadást szerte a városban. Természetesen szülinapi mulatság is volt, a Kettőspont Színház adott otthont annak a kerekasztal-beszélgetésnek, ami videóbejátszásokkal színesítve elmesélte a Láthatáron Csoport eredettörténetét, sok szó esett a jelenleg is futó tíz előadásukról, és a jövő évad izgalmas terveiről is sok mindent megtudhattak az érdeklődők. A kötött program után pezsgő és házi sütemények mellett még sokáig folyt kisebb csoportokban az emlékidézés és a további tervek szövögetése.
A rádióműsorok visszahallgathatóak az alábbi linkeken:
A Kettőspontbeli beszélgetést Kiss Bea rádiós újságíró moderálta és egyre csak érkeztek a vendégek Feuer Yvette alapító mellé, hogy segítségükkel összeálljon ennek a hosszú tizenöt évnek a története. A vándorszínészet ekhós szekerekkel országot járó hőskorát megidéző kezdeteket Manyasz Erika és Háda Fruzsina segítettek felidézni. Az akkor még Bohócok a láthatáron névre hallgató formáció olyan gyerekelőadásokat vitt főként roma szegregátumokba, ami az egész közösségnek élményt adott. A bohócelőadás kellőképpen rugalmas és improvizatív forma, hogy bármilyen közönséghez alkalmazkodhasson, és kellőképpen interaktív, hogy a nézőket, főleg mozgásos játékokon keresztül, aktivizálja és bevonja a közös meseépítésbe. Ez az interaktivitás azóta is védjegye a Láthatáron Csoportnak, egyre bővülő, nagyon színes módszertannal és egyre több életkori csoportot megismertetve a színházi nevelési előadások és a független színházi produkciók nagyon színes világával.
A repertoár bővítése minden esetben újabb és újabb szakemberek csatlakozását jelentette. Romankovics Edit színházi nevelési szakember bevonása a csapat egyik legsikeresebb és legfontosabb előadását hozta létre. A KV Társulattal kooperációban létrehozott Kiállok érted című produkció célközönsége az állami gondoskodásban élő fiatalok, témája pedig a fiatalkori prostitúció. Ennek folytatása a Kiállok magamért, ami dokumentumszínházi előadásként, a történetek tulajdonosainak bevonásával járja az ország nevelőotthonait, hogy az előadással és a hozzá kapcsolódó beszélgetésekkel valamiféle stratégiát adjon a fiatalok kezébe. A Kiállok értednek nemzetközi visszhangja is lett, 2024-ben Bécsben SozialMarie díjjal jutalmazták.
A Láthatáron Csoport előadásai mindig valamiféle fontos, közös ügy köré szerveződnek. Színházi nevelési szakemberként Romankovics Edit és Háda Fruzsina azt boncolgatták, mik ezeknek az előadásoknak a sajátosságai. Milyen speciális szempontrendszernek, milyen szakmai elvárásoknak kell megjelenniük a létrehozásukban. Mi az az alkotói attitűd, ami elengedhetetlen a színházi nevelési előadásokban való részvételhez. Háda Fruzsina számára a feladat összetettsége gyakorolja a legnagyobb vonzerőt. Miközben kiváló színésznek kell lenni, aki az improvizáció terén is otthonosan mozog, a szerepből vezetett vita nagyon erős reflektivitást igényel, egy állandóan jelen lévő belső dramaturgot, aki átlátja és érzékeli a vitaszínházi közönség hangulatát, és, ha szükséges, finoman irányítani tudja az eseményeket. Meglepő, de megerősített tapasztalat, hogy ezek az előadások, a Kenyértörés különösen, remekül működnek vegyes csoportokban, kamaszok, fiatal felnőttek és az idősebb korosztály nézőpontjainak megjelenése, beszélgetése érdekes felismerésekkel gazdagíthatja a résztvevőket.
Ehhez a témához csatlakozott Kovács Bálint, a HVG kritikusa, és a Kétlámpás Blog részéről Ritter Márta. Kritikusként más elvárásrendszer érvényesül-e a színházi nevelési előadások megítélése esetében? Egyetértettünk abban, hogy ugyanolyan kritériumok mentén elemezzük ezeket az előadásokat is, mint a hagyományosabb formákat, csak itt más szempontokat is figyelembe kell vennünk. Fontos, hogy milyen pedagógiai célt tűzött maga elé az előadás, hogy miképpen illeszkedik a feldolgozás a színpadi történésekhez. Mennyire és milyen irányba sikerül aktivizálni a közönséget? Általános iskolában tanító pedagógusként nem lehetünk elég hálásak a Láthatáron Csoportnak, hogy gondolnak a 10-14 éves korosztályra is, nagyon nehéz számukra előadást találni. A Ketrecharc és a Pitbull Kamilla Gimnázium nekik szól, és az indulatkezelési problémákról, az erőszakmentes kommunikációról, a bullying működéséről generál fontos beszélgetéseket, miközben különleges színházi élménnyel gazdagítja az osztályokat. Ehhez a témához csatlakozott Takácsné Mandics Gabriella, ifjúságvédelmi tanácsadó és Szarka Eszter, Eötvös József Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, akik megrendelői oldalról állnak kapcsolatban a Láthatáronnal. Természetesen a szerencsésebb helyzetű diákok számára is sokat adhatnak ezek az előadások. Az érzékenyítés, a társadalmi problémákra való nyitottság és a vitakultúra fejlesztése hatalmas hozadéka az ilyen élményeknek.
Takács Hajnal Manta traumaszakértő, a Hagyaték című előadás egyik szakértője arról beszélt, hogyan működhet közre a traumafeldolgozásban egy színházi előadás. Fontos, hogy az érintett néző egy közösség tagjaként élheti meg a problémáját. Egy olyan tükröt tarthat elé a produkció, ami kellő távolságot és rálátást biztosít, és így kezelhetőbbé teszi a traumát. A Hagyaték mellett sok szó esett a Mit ér, ha? című előadás felszabadító erejéről és bátorságáról. A negyven feletti nők szembenézése az öregedéssel, a halandósággal, a be nem teljesített vágyakkal, a láthatatlanná válással az ehhez kitalált okos, harsány és vicces varieté formában katartikus élménnyé válhat.
Végül a jövő évad terveiről esett szó, amihez a ti segítségetekre is szükség van. Mindenek előtt váltsatok jegyet a Láthatáron Csoport előadásaira, ha tehetitek, hívjátok őket iskolákba, vitaklubokba! És gondoljatok rájuk az 1%-ról való rendelkezésetek kapcsán! Legközelebb, május 7-én, szintén a Kettőspontban Korda Bonifác Tiszazug című drámájának felolvasó színházi változatával ismerkedhettek meg, 2026 januárjában lesz belőle előadás. Készül a Boldogságunk madara című felnőtteknek szóló bábelőadás is, amit mi különösen várunk.
Egy nagyon jól sikerült fotókiállítás megnyitóról tudósít a FakTúra művészeti folyóirat a Karinthy Szalon áprilisi tárlatáról. Apáti-Tóth Sándor ceglédi fotóművész a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjának Palackposta című tárlata nyílt meg március 25-én az impozáns budai kiállítóhelyen, folyóiratunk videó csatornáján kaphatnak kis hangulatjelentést a sok nézőt vonzó megnyitóról, Feledy Balázs művészettörténész, író tolmácsolásában, a videóban, Sándor Máté zeneszerző zenéje lett felhasználva, aki a Fiatal Alkotók Közösségének tagja.
Kádár és Zala kocká váltottak ki nagy érdeklődést a győri művelt közönségből a Torula Galéria indusztriális tereiben! Tudósítónk fotóinak tanúsága szerint Németh’79 Attila és Tóth Norbert Tegnapelőtt című kiállítása Győrben, Berka Attila és Nadrai Róbert performansza és az Apunk a punk koncertje vonzotta a látogatókat a megnyitóeseményre. Nem kis dolog ez a mai dehumanizált, elidegenedő, nehezenkimozdulós világban.
