Diogenész ötvenedjére

Egy kőszínházban is nagy dolog, ha egy darab eljut az ötvenedik előadásig, egy független színház esetében azt gondolom, ez még inkább érvényes! A Kettőspont Színház a Ráday utca színfoltja, spirituális ügynökség, azaz remek közösségi tér is! Mindig jó a hangulat, de 2023. december  21-én a szokottnál is nagyobb volt a készülődés. Ahogy mondani szokták, a csillárról is lógtak a Diogenész című Weiner Sennyey Tibor tollából született monodráma ötvenedik, jubileumi előadásán. A FakTúra Művészeti és Kulturális folyóirat Formanek Csaba rendezőt, színészt kérdezte szerepéről, a darabról, érzéseiről és a jövőről.

– Csaba, ez az első ötvenedik előadást megélt darab az életedben?

Formanek Csaba: Nem, évekkel ezelőtt az Étellift című előadásunkkal eljutottunk majdnem hetvenig, ha jól emlékszem. Monodrámából ez az első ekkora széria, de remélem, hogy a Hádésszal is elérem majd ezt az előadásszámot. A Diogenésszel pedig most már megcélozhatjuk a 100-at!

– Amennyire tudom, kőszínházban is becsületes, ha egy darab ötven előadást megél, azért ez nagy dolog, azt gondolom, az írónak és neked is rendezőnek, előadónak. Más érzés, más hangulat az ötvenediket játszani, vagy ugyanolyan mint bármelyik előadást?

F. Cs.: Talán csak azért volt ezúttal picit más, mert tudtam, hogy a közönség is tudja, hogy ez most egyféle jubileum, így minden bizonnyal van egy magas elvárás. Ez az érzés azonban az előadás közben bennem teljesen feloldódott, és úgy érzem, a nézőkben is. Ami még nagyon meghatározó volt – és ennek az 50. előadás is oka lehetett -, hogy nagyon sokan jöttek el, talán ennyien még nem is ültek a Diogenészen a Kettőspontban, és elég jó érzés ilyen létszámú közönségnek játszani.

– Ennek tükrében felvetődik bennem a kérdés, milyen érzés az, amikor nem megy jól egy darab és le kell venni a repertoárról?

F. Cs.: A „nem megy jól” kifejezés nagyon relatív, mert arra is vonatkozhat, hogy kevés nézőt vonz be, vagy arra is, hogy kevésbé jó az előadás. Ez utóbbi számos okból is előállhat: a színészi játék, a megírt szöveg vagy maga a rendezés nem elég találó, nem elég mély, nem elég aktuális, stb. Vagy mindezek különböző variációi. Nem tagadom, mindegyikből volt már tapasztalatom. Ilyen esetben én igyekszem elemezni magamban, hol lehet a hiba, mi a gyengeség, lehet-e rajta javítani. Önmagában egy-egy ilyen tényező még nem elég, hogy egy sok munkával összehozott előadástól megváljunk, azonban ha több ilyen merül fel egyszerre, illetve hosszabb távon sem javul a helyzet, akkor olykor hamarabb kell megválni egy-egy előadástól, mint ahogy azt az ember szíve szerint tenné. És hát nyilván ez nem túl jó érzés, marad benned valami hiány, valami betöltetlenség, amit jó esetben fel tudsz majd használni egy következő alkotási folyamatban.

– Mi lehet vajon a Diogenész titka? Mitől futhatott ilyen jó szériát ez a monodráma?

F. Cs.: A Diogenész esetében több szerencsés szál futott össze, és érlelődött meg az évek során. Az egyik kétségtelenül Weiner Sennyey Tiborral való barátságunk és évek óta tartó színházi együttműködésünk, aminek ez a szöveg is egy eredménye volt, hiszen már az elejétől rám írta a darabot, és bár a szöveg teljesen Tibor munkája, a dramaturgiában már megírás közben is voltak észrevételeim, amiket ő nagyon értő és ihletett módon épített bele a végső változatba. 

A darab szerintem abban is erős – és ez szintén Tibor érdeme-, hogy rendkívül egyszerűen, de annál erőteljesebben épít fel egy metafora-rendszert a főhős köré, és minden egyes mozzanat erkölcsi dilemmákat feszeget, de ezt az előadás humora és a figura szertelensége sokáig elrejti a néző elől, hogy aztán a végén a költői motívumok és a morális kérdések láncreakció-szerűen robbanjanak fel. 

A harmadik ok talán abban keresendő, hogy az évek során elég szoros viszonyt tudtam felépíteni a figurához, így nem nagyon van különbség a saját érzéseim, élményeim és a darabbéli Diogenészé között. Pontosabban a szereplőt – mint amolyan személyiség-lehetőséget – tudom arra használni, hogy kissé „punkosabban” tudjak létezni, mint amennyire a hétköznapokban mernék. Ez a folyamat talán nem csak számomra, de a közönség számára is felszabadító. 

A negyedik ok az, hogy a 2016-os bemutató óta ez az előadás sajnos csak egyre aktuálisabb lett. Annak idején a menekültválságra való reakcióként és néhány egyéb konkrét aktuálpolitikai utalás miatt elég élesen állásfoglalásra késztetett az előadás, ami sokak számára talán kellemetlen is volt. Mostanra azonban az idő ezt is „megoldotta”: a lényeg ugyanannyira aktuális, a túl közeli dolgok pedig már számunkra is kicsit történelmi távlatba kerültek. Most már könnyebb nevetni és megrendülni is, mert politikai színtérből egy személyesebb történet terévé vált az előadás, megőrizve és talán meg is erősítve az univerzális, mindenkire érvényes mondanivalót is.

És végül van egy úgymond technikai oka is ennek, ami ered a darab témájából és főhőséből: alig van szükség bármire is az előadáshoz, így nagyon könnyen utaztatható, költséghatékony és nagyon rugalmasan adaptálható szinte bármilyen térhez. Emiatt tudtunk eljutni vele az ország számos pontjára, az erdő közepétől lakásokon keresztül színházi terekig.

– Tudom, hogy szokott lenni előadások után egy beszélgetés a darab kapcsán a közönséggel, amit te nagyon szeretsz. Ehhez kapcsolódva kérdezem: volt már olyan, hogy az ott felmerült észrevétel, diskurzus befolyásolta a darabot és egy későbbi előadásba valami beépült vagy máshogy játszódott?

F. Cs.: Általában az a tapasztalatom, hogy a Diogenész esetében a közönség utólagos reakciói megerősítik bennünk és bennem azt, hogy ezt kb. így érdemes csinálni, illetve folytatni. Nem nagyon szokott előfordulni, hogy más irányt javasolnának a darabnak, a rendezésnek vagy a színészi játéknak, inkább az előadásban megszólaló témákat, helyzeteket, jelentéseket és azt a hatást szokták elemezni, amit az este rájuk gyakorolt. Szóval a legjobb hatás, ami beépül, az végső soron az, hogy igen gyakran érzem, hogy az emberkeresés sikerrel járt. Erre pedig nagy szükség van ebben az egyre képmutatóbb világban.

– Utolsó kérdésem az, van-e már új monodráma a terveid között, s ha igen, arról mi tudható, mi publikus?

F. Cs.: Januárban szünetet tartunk a Kettőspontban, amelynek során ezen a kérdésen is szeretnék majd meditálni. Vagyis igen, tervezek új előadást, de nem feltétlenül monodrámát… Abból van már kettő is, minek halmozni, ugyebár… Szóval van egy érdekes terv a tarsolyban, amihez lehet, hogy Tibinek is van némi köze, de ezt – mivel bennem is rengeteg a bizonytalanság – egyelőre fedje még egy kis jótékony homály. 

Ja, és szilveszterkor bemutatok a színházunkban egy kisfilmet (lehet, hogy nem is olyan kicsit), amit nyáron forgattam, és bár van egy csomó szereplője, mégis „majdnem” monodráma lesz. Most zajlanak az utómunkák, még címe sincs. Ha jól sikerül, majd máskor is levetítem, de az internetre nem kerül fel, szeretném, ha az emberek összegyűlve, egymás társaságában, színházi élményként tudnák befogadni. 

És ami még bizonyos: Diogenész folytatja, és tavasztól ismét aktív lesz, láthatjátok majd a Kettőspontban is, de házhoz is hívhatjátok a jövő évi emberkereső turné keretében.

A Resident Art Galéria karàcsonyi vàsàràn jàrt a FakTúra folyóírat

Bíró Botond festménye

Ma zàrt a galéria nagy vilàgos termeiben rendezett karácsonyi vásár, valóban érdemes volt ezt a megfogalmazást használni, hiszen műtárgy rendezési szempontból nagyon zsúfoltan vannak a képek, de egy vásár kapcsán ez teljesen normális. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy az egyik legtöbb fiatal alkotót bemutató fővárosi tàrlat.

Balogh Kristóf József festménye

Véleményünk szerint kiemelkedő munkákat adott le a tàrlatra Balogh Kristóf József, Bíró Botond, Till Zoltán, Herman Péter, Géczi Jànos

Magyar Fotóművészek Szövetsége Születésnaposok Köszöntése 2023

70 életévüket betöltő, kerek születésnapjukat ünneplő művészek köszöntése régi, közösségteremtő hagyománya a fotóművészek szövetségének, idén a Foton Galériában került megrendezésre az esemény. Mint az a képekből is kiderül nagyon sokan eljöttek a mindig jó hangulatban zajló rendezvényre 2023. december 19-én este hatkor, az ünnepelteket a palack bor és oklevél mellett némi humort sem nélkülöző személyes hangvételű laudációval szoktuk köszönteni, az írásban hozzánk beérkezőket az ünnepeltek kérésének eleget téve hamarosan publikálni is fogjuk itt a FakTúra művészeti és kulturális folyóirat hasábjain. Fotók: Mike Károly

Műtárgyvásárlás Advent idején – ajánló

Mint korábbi írásunkban már kifejtettük az adventi időszak sok jó kortárs műtárgyvételre termet lehetőséget, ilyenkor jó áron, vagy másokon is segítve vásárolhatunk, a Godot Intézetben a helyben vásárlók 10% kedvezményt kapnak, de a Kispont Galéria tárlatán a művészek meg is ajándékoznak bennünket erre szánt karácsonyi dobozukból. E miatt a nemes gesztus illetve a kedvező, déltől este nyolcig tartó nyitva tartásuk miatt kezdjük is velük a vásárokat ajánló cikkünket:

DESIGN VÁSÁR a Ráday u. 9. Kispont Galéria

Különleges DESIGN VÁSÁR a Ráday utcában! Aki még nem tudja, hogy mit ajándékozzon szeretteinek Karácsonyra, vagy csak szívesen forralt borozna, beszélgetne kortárs művészekkel az Ünnepek előtt, akkor a Kispont Galériában a helye! Lesz nasi, karitatív ajándék doboz és kellemes hangulat! Alkotók: Debreczeni Imre, Kalácska Gábor, Kiss Zoltán József, Magyari Balázs, Nádas Eszter, Pinczés József, Szalontai Csenge | nyitva 2023. december 18-20 12:00-20:00

Resident Art karácsonyi képzőművészeti vásár

Ezt a vásárt azért ajánljuk, mert negyven számukra is új fiatal művészt hívtak meg, akiktől először vásárolhatunk hivatalos helyszínen.

Karácsonyi művészeti vásár a Godot Intézetben.

Még odaérhetünk három napig, fedezzük fel a raktár kincseit! A vásár ideje alatt (december 5-től 18-ig) 10% kedvezményt kapnak a helyben vásárlók. Nyitvatartás: Kedd-Péntek között 14:00-tól 19:00-ig Szombaton és Vasárnap 11:00-tól 19:00-ig.

ArtRegister kiállítás és vásár az ETELE Plazaban

Knyihár Amarilla festőművésztől is vásárolhatunk két helyszínen is érdemes mindkét kiállítást megtekinteni több mint hatvan művész munkáiból válogathatunk:

Utak és elágazások

ArtRegister kiállítás 2023. Több, mint 60 művész kiállított munkája látható a K Galériában.

2024. január 31-ig látogatható

Demcsák Dóra Vanda – AVANDA Reláció című szobra látható és Pál Csaba – Párhuzamos helyzetek 01. című munkája a háttérben.

Dühös melók szelíd játékossággal, ezt a kiállítást látni kell!

Hőskór a MAMŰ Galériában

Egy lebilincselő kiállítást látogatottam meg tegnap a FakTúra művészeti folyóirat tudósítójaként. Lipkovics Péter, Soltis Miklós, Szőllősi Géza vizuális világa engem egyszerűen elvarázsolt. Rég láttam ennyire izgalmas és minőség tekintetében is ennyire színvonalas tárgyegyüttest. Jó energiákkal rendelkező kiállítás; a fények, a színek, a formák, a koncepciók; egyik műtárgytól a másikig szaladtam, nagyon látványos, fotogén anyag.

Szöllősi Géza alkotása

A belépő térben Szöllősi Géza képzőművész a legmodernebb időket idézve a mesterséges intelligenciát is munkára fogta táblaképei megalkotására. Hihetetlen hatásúak a műgyanta tömbökbe öntött rovarok kitinpáncéljából összeapplikált szuperhős figurái. A következő teremben Soltis Miklós festőművész tárgyapplikációit, ready-made megoldásokat is felvillantó „emlékdobozait” szemlélhetjük, melyek a hang és videó elemeket sem nélkülözik. A harmadik térben Lipkovits Péternek, a tárlat kurátorának nagyon „mokány” szobrainak magánmitológiájában mélyedhetünk el. Őt kérdeztem először, honnan jött a három alkotót bemutató tárlat ötlete.

„Én a MAMŰ tagjaként már a tér pontos ismeretében próbáltam elképzelni a három anyag kontextusát. Bíztam abban, hogy a vizuális rímek révén párbeszéd alakul ki egymással. Gézának ismertem ezeket a „bogaras” munkáit. Azt is tudtam, hogy Mikivel közös a gondolkodás, a melókat ehhez igazítottam, szabad asszociáció utal a bogaras figurákra. A helyre a tudatalatti szinonimájaként is fontos volt gondolnom. A munkáink egy teremben való vegyítését elvetettük, mert a három anyag együtt már nem biztos, hogy működne. Összességében elég „dühös” melók ezek, méret, anyagpárosítás stb. tekintetében. Miki melóit tartom a kulcsnak, ő egyensúlyt hoz a kissé hűvösebb, mélyebben gondolkodó attitűdje okán. Külön működik mindenki, de a közös gondolati alapok jó együttműködést is hoztak!”

Soltis Miklós így nyilatkozott munkáiról: „Az általam az utóbbi években elindított játékfigurás tárgyegyütteseim kiegészültek egy álomkép magánmitológia elemeivel. Új elem, hogy Tamkó Sirató Károly gyermekkoromban megkedvelt verse kapcsán beemelem úgy esztétikailag, mint technikailag a hang, a versmondás, a videóinstalláció, a mozgó alkatrészek applikálásának, talált tárgyak beépítésének egy komplex rendszerét az alkotás folyamatába.”

Soltis Miklós alkotása

Szöllősi Géza érdeklődésemre elmondta: „Az egész koncepciót Péter találta ki. Esetemben a doktori munkámhoz készülő legújabb printekben megérezte, hogy ezt össze lehet rakni közös anyagban. Szerintem maszkulin lett a kiállítás; vannak közös erővonalaink, amelyek kitapinthatóak az álvalóság, a figurativitás és a magánmitológiai közeg mentén. Én a jövő felé tendálok a tizenkilencedik századi moby dick-es világból elrugaszkodó vonalammal, azt gondolom.”

Lipkovics Péter alkotása

A szerzők 2023. december 21-én csütörtök este hat órai kezdettel közös tárlatvezetésre várnak minden érdeklődőt. A rendezvény és a kiállítás is ingyenesen látogatható a MaMű Galéria termeiben 15 és 18 óra között (hétfő-kedd zárva). Cím: Murányi u. 52-48., Budapest, 1078

Ma nyílik! Hőskór | Heroic Ail

Ma (2023. dec.8-án) 18:00-ától Budapesten a MAMŰ galériában megnyitó.
Lipkovics Péter Soltis Miklós és Szöllősi Géza már túl a munka dandárján, izgalmas anyagot rendeznek, mely tartalmas művészeti élményt ígér.

Gyűjts, vásárolj kortárs műalkotást

Magyari Balázs szobrászművész megvásárolható alkotása (fotó: Rékasi Attila)

Az én olvasatomban bárki lehet kortárs műgyűjtő, aki kortársai műalkotásait gyűjti, illetve aki a kortárs alkotók munkáit birtokolja. A lényeghez is értünk: a birtoklás aktusához. Az esetek többségében ez vásárlással valósul meg, ami történhet galériában vásárlással, birtokostól vásárlással (mondjuk egy piacon vagy antikváriumban vagy gyűjtőtől), illetve magától a művésztől is vásárolhatunk. Az esetek többségében a legkedvezőbb áru vásárlást a művésztől való vétellel realizálhatjuk, kivéve azt a ritka esetet, amikor a még nem befutott vagy épp nem „divatos” művész esetleg hozzá nem értéssel árazott (barátod a Google óta ez azért egyre ritkább eset, hacsak az eladó számára az azonosítás nehézségbe ütközik, vagy hamisnak gondolja a művet ((itt jegyzem meg, számomra furcsa, de Jófogáson találtam hamis Aknay képet is már)) munkáiba futunk bagóért.

Fenti gondolataim alátámasztására ide idézem a Portfolió pénzügyi folyóirat 2016-os megállapítását:

„A műgyűjtés szerencsére ma már egyre kevésbé számít a kiváltságos kevesek hobbijának, mivel akár egész kis megtakarításokkal is bele lehet vágni a gyűjtésbe. Különösen igaz ez a kortárs művészetre, ahol a formálódó kánonok miatt sokszor nagyon kedvező áron lehet fiatal alkotóktól vásárolni.”

Aki műgyűjtésre adja a fejét, vagy nem, de szeretne mondjuk gyönyörködésre, lakásdekorációra, ajándék gyanánt velünk egy korban élő, azaz kortárs művésztől vásárolni, a december az ő igazi hónapja! Nem csak azért, mert ilyenkor nagyon sok adventi műtárgyvásár, jótékonysági aukció (ennek előnye, hogy „nemes” célt szolgál költésünk), művészeti kipakolás kínál alkalmat a vásárlásra, hanem az is, hogy az év végéhez közeledve bevételkényszerből, humanitásból sok galériánál művésznél az évközbenihez képest kedvezőbb árakat találhatunk, ráadásul a belépés a tárlatokra, vásárokra legtöbb esetben ingyenes! Összefoglalva: ha vásárlunk, ha nem, mindenképp egy csodás művészeti kalandban lehet részünk; ha pedig megcsípünk egy remekművet, az akár jó befektetés is lehet hosszú távon, addig pedig kamatozik a sok boldog pillanatban, amit nézegetésével töltünk.

Hamarosan megjelenő cikkeiben a FakTúra is ajánlani fog néhány adventi kiállítást és vásárt olvasóinak, követőinek.

Idézett szöveg forrása: Portfolio.hu | 2016. szeptember 28. 14:01