A Simorág TánCirkusz – Detectivity és a Gláser Jakab Emlékalapítvány Teleki ’44 kutatási projektjének koprodukciója révén jött létre az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban az a rendhagyó színházi nyomozással egybekötött tárlatvezetés, amit most ingyenesen bárki kipróbálhat, aki regisztrál a dogirichard@gmail.com e-mail címen. A program még finomhangolás alatt áll, ebben is segíthetnek azok, akik most részt vesznek, ősztől lesz középiskolások számára elérhető.
A múzeum épületében, a Csányi utca 5. alatti bérházban valóban sok zsidó család élt, 1944 júniusában csillagos házzá nyilvánították. A Csillagos Házak projekt is egy nagyon érdekes kezdeményezés, az alábbi linken rengeteg információ mellett azt is meg tudjuk keresni, vajon a mi lakóhelyünk is csillagos ház volt-e.
https://www.csillagoshazak.hu/# A házban berendezett tárlat rekonstruálja egy zsidó nagypolgári otthon több helyiségét, egy nyomdász család otthonát, bepillanthatunk egy rabbi dolgozó szobájába, egy fényképész műtermébe és egy varrónő műhelyébe is. Páratlanul gazdag tárgyanyaggal ismerkedhetünk, minket Molnár Ildikó tárlatvezető kalauzolt, segített értelmezni a látottakat és felhívta a figyelmünket az apró részletekre. Segítőtársa, a tárlatvezetési forgatókönyv írója, Fris Kata kutató volt, aki a történeti háttérre vonatkozó kérdéseinket válaszolta meg. Ez már így önmagában is nagyon izgalmas lenne, de mi természetesen színházi oldalról keveredtünk bele a történetbe, és nem véletlen, hogy ez az írás a színházi ajánlók között kapott helyet.
A házat ugyanis egy szellem kísérti, aki valamit nagyon el akar mondani nekünk. A Szellem minden helyiségben megjelenik, mond egy rövid monológot vagy eljátszik egy párbeszédtöredéket, megérint tárgyakat. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy kövessük az általa elejtetett nyomokat, és próbáljuk meg összerakni, mi történhetett az első lakásban élő nagypolgári családdal a vészkorszakban. A kirajzolódó történetnek tétje van, egy testvér és egy gyerek túlélése. Nyomozásunk eredménye nem csak tisztázza ezeket a kérdéseket, de új kérdéseket is fölvet, arra ösztönöz, hogy mi is menjünk utána saját családunk történetének. Simor Ágnes nem csak játssza a Szellemet, de a történetet is ő írta, saját családjának történeteiből és fent maradt dokumentumaiból. Olyannyira személyes ez a történet, hogy még az „előadás” során felbukkanó levelekben is egyik felmenőjének kézírását utánozza az alkotó.
Ha már egy fotográfiával kiemelten foglalkozó felületen kaptunk helyet, említsük meg a tárlat fotós vonatkozásait. Kinszki Imre 1929-ben készült, a korabeli Király utcát megörökítő képének szemlélésébe teljesen beleveszett kis múzeumlátogató csapatunk, úgy kellett minket tovább noszogatni, hogy elhagyjuk a fényképész műtermének berendezett szobácskát. Itt hívták fel a figyelmünket Kis Pál fotóművész munkásságára is, akinek botlatókövét a figyelmesebb sétálók felfedezhetik a Király utcában, ahol napfényműterme volt. Naplóját Csillaggal nem jó járni most címmel a Magvető jelentette meg 2016-ban a Tények és Tanúk sorozatban.
A színház, a kiállítás és a nyomozós játék ötvözése rendkívül szórakoztató módja az ismeretszerzésnek. A hatalmas munkával összerakott programot csak ajánlani tudjuk mindenkinek, de kiváltképp a tanárokat ösztönöznénk, hogy nézzék meg, és vegyék fel osztályaik jövő évi programjába. A rendhagyó történelemóraként funkcionáló múzeumlátogatás ez esetben valóban élményszerűvé tenné a korszak tanítását.
A képek a Simorág TánCirkusz – Detectivity oldaláról és a Wikipédiáról származnak.