Írás Kovács Gergely, fotók: Rékasi Attila
Bevallom, a képzőművészet nem a szakterületem, így nem csengett számomra ismerősen az Art Market Budapest kortárs képzőművészeti vásár neve, holott ez már a tizenhatodik a sorban; az elsőt még 2011-ben, a Millenáris parkban rendezték meg. Alighanem az idei is kimaradt volna az életemből, ha a FakTúra művészeti folyóirat nem delegál tudósítónak az esemény kvázi nulladik napján tartott sajtótájékoztatóra.
De laikusként is lenyűgözött az MTK Sportparkban kiállított művek sora. A mintegy 30 országból érkezett közel 100 kiállító elképesztően változatos és látványos műveket hozott magával. Az esemény nem hivatalos alapgondolata szerint a művészet akkor válhat közös ügyünkké, ha személyes kapcsolatunk lesz vele. Rajtam ne múljon, gondoltam, de előbb még végigültem a tájékoztatót, ahol az iménti gondolatot megfogalmazó Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapító igazgatója mellett Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója a párhuzamosan zajló Liszt Ünnepről informált minket, valamint a rendezvény kulturális nagykövete, Péterfy Bori is szólt néhány kedves szót. Ő egyébként éppen aznap ünnepelte a születésnapját.
Sajtótájékoztatón Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója, Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapító igazgatója, Péterfy Bori a rendezvény egyik nagykövete
A tájékoztató után bevetettem magam a csarnok összművészeti labirintusába. Nem kellett soká várnom az első benyomásokra. Az ezer színben pompázó művészeti kánaánt lehetetlen volt pár óra alatt feldolgozni, napok, de inkább hetek kellettek volna hozzá. Manapság annyi vészjósló fejlemény van a világban, hogy nem tudtam elhessegetni a gondolatot: tíz-húsz év múlva talán már egyáltalán nem lesznek ilyen események. Ezért is volt olyan mellbevágó az az életigenlés, élni és gondolkodni akarás, ami a művek többségéből áradt. Eszképizmus? Vagy inkább tiltakozás a fenyegető jövő ellen? Akárhogy is, végigmenve a sorokon nem egy, a vége felé menetelő civilizációt láttam tükröződni.
A rendezvény bevallottan épít a fiatalokra, több hazai és külföldi művészeti iskola hallgatói is bemutatkozhatnak, sőt Ledényi ki is emelte a vásár exkluzivitását: a legtöbb alkotással csak itt találkozhat a nagyérdemű. A FakTúrának fotózó Rékasi Attila fotóművész révén összeismerkedhettem néhány képzőművészetis hallgatóval, és mondhatom, tehetségekből nem lesz hiány a jövőben. Számomra lenyűgöző, milyen kiforrott képekkel állnak elő ezek a húszas éveik elején járó diákok. Kunkli Orsolya munkája bizarr mélységével, Pataki Kata Luca festőiségével, Kokai Lili expresszivitásával vivta ki csodálatomat. Azt gondolom Ledényi valósággá vált ideája a fiatal tehetségek bevonására nálam célba ért, fotós kollégám szinte mindenkit ismert, de egy ismerős arc számomra is akadt: a megnyitón fellépő előadóművészek közt Fülep Máté operaénekest ismertem fel, akivel egykor a debreceni Csokonai Színház kórusában énekeltünk együtt.
Naiv csodálóként hozzáértő elemzésre természetesen nem vállalkozom. De a Nagyházi galéria standján alkotókkal és az őket képviselő galeristákkal, együtt is megnéztünk néhány festményt, elemzőbb hozzáállással. Az általuk jónak tartott képeknél egy közös jellemzőt emlegettek, hogy ezek a művek mintha ablakok lennének egy teljesebb világba, önmagukon jóval túlmutatnak. Neveket és képcímeket ezen a helyen nem szeretnék említeni, mindenesetre láthattuk a fekete ötven árnyalatában játszó baranyai tájat, illetve a szobában háromdimenziós objektumként terpeszkedő ecsetvonásokat. Múltat, jelent – térben és téren kívül. És persze David Hasselhoffot.
Az ember az érzékszervei fogságában él, és már a tudomány is pedzegeti, hogy létezhet egy teljesebb világ, amely számunkra rejtve van. Ez a kiállítás mégis mintha ízelítőt adna abból a világból.
Kovács Gergely
