Írás Kovács Gergely, fotók: Rékasi Attila
Bevallom, a képzőművészet nem a szakterületem, így nem csengett számomra ismerősen az Art Market Budapest kortárs képzőművészeti vásár neve, holott ez már a tizenhatodik a sorban; az elsőt még 2011-ben, a Millenáris parkban rendezték meg. Alighanem az idei is kimaradt volna az életemből, ha a FakTúra művészeti folyóirat nem delegál tudósítónak az esemény kvázi nulladik napján tartott sajtótájékoztatóra.
De laikusként is lenyűgözött az MTK Sportparkban kiállított művek sora. A mintegy 30 országból érkezett közel 100 kiállító elképesztően változatos és látványos műveket hozott magával. Az esemény nem hivatalos alapgondolata szerint a művészet akkor válhat közös ügyünkké, ha személyes kapcsolatunk lesz vele. Rajtam ne múljon, gondoltam, de előbb még végigültem a tájékoztatót, ahol az iménti gondolatot megfogalmazó Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapító igazgatója mellett Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója a párhuzamosan zajló Liszt Ünnepről informált minket, valamint a rendezvény kulturális nagykövete, Péterfy Bori is szólt néhány kedves szót. Ő egyébként éppen aznap ünnepelte a születésnapját.
Sajtótájékoztatón Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója, Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapító igazgatója, Péterfy Bori a rendezvény egyik nagykövete
A tájékoztató után bevetettem magam a csarnok összművészeti labirintusába. Nem kellett soká várnom az első benyomásokra. Az ezer színben pompázó művészeti kánaánt lehetetlen volt pár óra alatt feldolgozni; napok, de inkább hetek kellettek volna hozzá. Manapság annyi vészjósló fejlemény van a világban, hogy nem tudtam elhessegetni a gondolatot: tíz-húsz év múlva talán már egyáltalán nem lesznek ilyen események. Ezért is volt olyan mellbevágó az az életigenlés és gondolkodni akarás, ami a művek többségéből áradt. Eszképizmus? Vagy inkább tiltakozás a fenyegető jövő ellen? Akárhogy is, végigmenve a sorokon nem egy, a vége felé menetelő civilizációt láttam tükröződni.
A rendezvény bevallottan épít a fiatalokra, több hazai és külföldi művészeti iskola hallgatói is bemutatkozhatnak, sőt, Ledényi ki is emelte a vásár exkluzivitását: a legtöbb alkotással csak itt találkozhat a nagyérdemű. A FakTúrának fotózó Rékasi Attila fotóművész révén összeismerkedhettem néhány képzőművészetis hallgatóval, és mondhatom, tehetségekből nem lesz hiány a jövőben. Számomra lenyűgöző, milyen kiforrott képekkel állnak elő ezek a húszas éveik elején járó diákok. Kunkli Orsolya munkája bizarr mélységével, Pataki Kata Luca festőiségével, Kokai Lili expresszivitásával vívta ki csodálatomat. Azt gondolom, Ledényi elképzelése a fiatal tehetségek bevonásáról maradéktalanul megvalósult.
Pataki Kata Luca festménye az ArtMarket Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem standján (Fotó: Kovács Gergely)
Fotós kollégám szinte mindenkit ismert, de egy ismerős arc számomra is akadt: a megnyitón fellépő előadóművészek közt Fülep Máté operaénekest ismertem fel, akivel egykor a debreceni Csokonai Színház kórusában énekeltünk együtt.
Naiv csodálóként hozzáértő elemzésre természetesen nem vállalkozom. A Nagyházi Galéria standján viszont alkotókkal és az őket képviselő galeristákkal együtt néztünk meg néhány festményt, immár elemzőbb szemmel. Az általuk jónak tartott képeknél egy közös jellemzőt emlegettek: ezek a művek mintha ablakok lennének egy magasabb valóságba, önmagukon jóval túlmutatnak. Neveket és képcímeket ezen a helyen nem szeretnék említeni, mindenesetre láthattuk a fekete ötven árnyalatában játszó baranyai tájat, illetve a szobában háromdimenziós objektumként terpeszkedő ecsetvonásokat. Múltat, jelent – térben és téren kívül. És persze David Hasselhoffot.
Az ember az érzékszervei fogságában él, és már a tudomány is pedzegeti, hogy létezhet egy teljesebb világ, amely számunkra rejtve van. Ez a kiállítás mégis mintha ízelítőt adna abból a világból.
Kovács Gergely
