Soóky László: Egy disznótor pontos leírása – monodráma Lajos András előadásában

Új helyszínen, az V. kerületi Magyarság Háza Galériában csöppentünk vissza Soóky László februárban megismert szövegeinek világába. Akkoriban beszámoltunk már ezen a felületen a Bethlen téri Színház Vendégváró Fesztiválján vendégül látott Dialog n.o. által elhozott monodrámákról, és a Kétlámpás Blogon bővebben is megírtuk élményeinket.

Ezek az előzmények itt olvashatóak:

https://ketlampas.blog.hu/2024/03/01/papa_kulonbozo_hangszereken_hegedul_a_bogos_fia_meg_az_ordogok

Fotó: Kovács Dávid

A Papa különböző hangszereken hegedül közegébe, az 1968 utáni Csehszlovákiába térünk vissza az Egy disznótoros pontos leírása című monodrámában. A politikum ezúttal sokkal hangsúlyosabb, mint a már megismert falu és járás mikrotörténései, az ,,ideiglenes” szovjet megszállás és az átvilágítás külön történetszálat kap. A darab struktúrája is bonyolultabb, három történet váltakozik, a disznótor, a pálinkafőzés és az átvilágítás története, ahol a közös szereplők és a történetszálak időleges érintkezései teremtik meg az egységet. Mindhárom történet komótosan építkezik, míg végül mindegyik valamilyen poénnal csúcspontra jut. Varga Emese dramaturgiai munkálkodása nagyon pontos ritmusú alkotást hozott létre. Lajos András úgy játszik a közönségen, mint az előadásban hangsúlyos szerepet kapó citerán. A groteszk, börleszkszerű epizódokat hallgatva-látva könnyes lesz a szemünk a nevetéstől, amikor egy-egy pontosan irányzott mondat a torkunkra fagyasztja azt. Nem csak a hatalom kinevethető bornírtsága köszön vissza, de a félelmetessége, az emberéletekben mérhető rettenete is.

Fotó: Szalai Erika

Lenyűgöző az előadás tárgyhasználata. A hordóból kikerülő tárgyak eleinte csak egy-egy jelenethez szükséges kelléknek tűnnek, de fokozatosan kiderül, hogy egy nagyobb konstrukció épül, a jelenetek végén esetlegesnek tűnő elhelyezés valójában egy hatalmas kirakóst eredményez az előadás csúcspontján. A zene használata ismét jól eltalált és hangsúlyos, nagyon kíváncsiak lennénk, Lajos András hány hangszert tud még megszólaltatni a látottakon kívül.

Soóky László drámái kötetben is olvashatóak, mi kedvet kaptunk hozzájuk.

Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2018.

Vendégváró Fesztivál a Bethlen téri Színházban

A tizenkettedik alkalommal megrendezett Vendégváró Fesztiválon határon túli magyar színházi műhelyekkel lehet ismerkedni. Idén a Dialog n.o. és a Kaptár Színházi Társulás érkezik három produkcióval Szlovákiából. Ugyan a fesztivál első napja már lezajlott, hétfőn és kedden még lehetőség van bekapcsolódni. A Dialog n.o. 2016-ban alakult formáció, melynek fontos küldetése van:

Célunk, hogy párbeszédet alakítsunk ki azok között az alkotói csoportok között, melyek a szlovákiai magyar színházi közösségen belül kissé elszigetelődtek. Ez jelentheti olyan előadások létrehozását, melyekben a színházi közeg különböző szegmenseiből érkező alkotókat „boronálunk össze” egy-egy produkció erejéig, akik egyébként nem találkoznának az intézményesített színházi rendszerben. Másik fontos célkitűzésünk, hogy lehetőséget teremtsünk a párbeszédre az alkotók és az egyes színházi területek között.

A nyitóelőadás Soóky László írásából Keszég László rendezésében a Papa különböző hangszereken hegedül című monodráma, melyet Lajos András adott elő. Mintha egy cseh újhullámos filmbe csöppentünk volna, egyszerre volt megható és groteszk, idilli és nagyon emberi. Lajos András több tucatnyi karaktert jelenít meg, számtalan hangszeren játszik, mesél és énekel. Csodálatos vasárnap esti program volt, amikor még meghalni is jobb, mint más napokon.

A Kaptár Polgári Társulás egy sikerdarab, Martin McDonagh Vaknyugat című darabjának Csikmák Kati dramaturg általi újrafordítását hozza Otthol címmel. A cselekmény is átkerült Csallóközbe, így a drámát jól ismerőknek is érdekes lehet ez a változat, míg az új nézők valószínűleg könnyebben tudnak kapcsolódni a történethez, mint az angol környezetben játszódó eredetihez. Martin McDonagh olyan nagyszerű filmeket jegyez, mint a magyarul Erőszakik címen futó In Bruges, A Három óriásplakát Ebbing határában vagy a a 2022-es év nagy dobása, A sziget szellemei. Drámaíróként is rendkívül népszerű a magyar színpadokon, a Vaknyugatnak is több színpadi verziója futott már, a Soltis Lajos Színház is készített belőle előadást. A Leanne szépe a B32-ben fut a Nézőművészeti Kft-től. Tatabányán játsszák tőle A hóhérokat, a Radnóti Színház pedig újra műsorra tűzte a Párnaembert. Jegyek még kaphatóak a Kaptár előadására, használjátok ki a pedagógus-, nyugdíjas- és diákkedvezményeket!

https://bethlenszinhaz.jegyx1.hu/eloadas/3021/kaptar-polgari-tarsulas-otthol?fbclid=IwAR0sMXVD-Fb5gRPaAoggkcTM4_Jvp_cG8UenWFNKJ2DOEGVvl-2eMgqysvk

Kedden ismét Lajos András játékában gyönyörködhetünk A bőgős fia meg az ördögök című előadáson. Illyés Gyula meséjét Soóky László írta át az előadó számára. A pajzán mese rendezője Fandl Ferenc, a képen is látható, különleges élménnyel kecsegtető látvány Hircsu Mariann munkája. Nagyon szeretjük a bábos megoldásokat, és a vasárnapi élmény is azt súgja nekünk, hogy egy újabb különleges színházi csemegével leszünk gazdagabbak, ha kedden a Bethlen téri Színház fesztiválját választjuk. Találkozzunk! Jegyeket itt találtok:

https://bethlenszinhaz.jegyx1.hu/eloadas/2996/dialog-no-a-bogos-fia-meg-az-ordogok%E2%80%AF?fbclid=IwAR0dKrPqwXYmMB_dCP259ECc1SYYcFmu-v4tzWG7oR9IwQx6PA5PBC4wGbo

A képek a Bethlen téri Színház oldaláról származnak.

Ács Tamás a Kettőspontban

Színházszeretők, elsőre színházba vágyók, bárki aki megnézne egy élménygazdag monodrámát!

Ma a budapesti Ráday utcai Kettőspont Színházban Ács Tamás Barátom frenetikus játékában rendezésében megy

Gogol Az őrült naplója című nem hétköznapi előadása, én láttam nagyon-nagyon ajánlom, még kapható jegy este 19 órakor kezdődik, aki nagyon spontán típus, 18:55-ig a helyszínen is vehet jegyet, ha addig online nem fogy el, úgyhogy inkább előre 🙂

(fotó: Rékasi)

Ady – Luca …

Rékasi Attila művészeti író színikritikája Formanek Csaba: Én vagyok a Kíváncsi c. monodrámájáról a FakTúra művészeti folyóirat színházművészeti rovatában

Pusztai Luca színművész Kíváncsi szerepében a Kettőspont Színház előadásán – Budapest

Megkönnyeztem Lucát, Adyt, magamat. Igen. Várható volt, hiszen nem nehéz azonosulnom tragikus sorsú Költőkkel, Művészekkel és Formanek is jó ívvel építette fel a katarzist. Ez pont elég is lehetett volna, de már a darab elején éreztem, hogy Pusztai Luca nem küzd a megformálással, azonos a karakterrel és a Senkisében megcsodált színtérteremtő képessége nem csak egyszeri saját. Luca szép, de én annyi szép nőt fotografáltam már, hogy azzal ritkán lehet „megvenni”, amivel viszont szinte bármikor meglehet érinteni az az, amikor valaki attól szépül meg amit és ahogyan csinál. Az ember csak ott ül és rácsodálkozik, milyen kegyes a teremtő. Milyen bő kézzel tud mérni, hogy össze tudja hangolni a műveit, a fizikai szépséget nem rám pazarolta, aki úgyis a kamera mögött állok hanem arra aki a reflektorfénybe kell álljon, mert erre született. A lénye volt szép ahogy létezett a színpadon, a vonalai csak szolgálták a képességeit. Így indult számomra a darab, aztán jött egy olyan videóvetítési monológ ahol a művésznő két méteresre nagyított arca olyan elementárisan jelenítette meg egy „vívódó” ifjú hölgy angyali bájosságát, hogy szerettem volna ha az a pillanat örökké tart! Lehet én értettem félre, mert sok volt az élmény, de a színművészeti felvételizős jelenetben, a „botladozva” kezdő felvételiző egyszer úgy kezd el Adyt szavalni, hogy ott már majd eltört a mécsesem. A darab háromnegyedén azt kezdtem el csodálni, hogy én nem vagyok színházi ember, de ez nem könnyű, viszont tetemes szöveg és mily könnyedén labdázik vele Luca. Aztán kibomlik a csúcspont, jönnek Ady hangján (Csaba, Luca) a költőóriás válaszlevelei az esszenciális emberi érzékenység, finomság, szépség, szeretet szavakba foglalt ékkövei.
Taps, sötét, Kettőspontos bárpultnál álldogálás, hogy megölelhessem a Művésznőt.
„Világosodik lassacskán az elmém…”. Ati öregszel, lehet már nem vagy elég éber, vagy megint önmagad hatása alá kerültél, hol vannak a vitriolos józan szavak?
Aztán előbb ölelte Lucát egy ismert, általam nagyon tisztelt kőszínházi színművésznő. Az a jelenet egy külön novella tárgya, szerencsésnek érzem magam, hogy láthattam.
Lehet, hogy öregszem és már nem vagyok elég éber, de azt a gratulációt látva éreztem, ebben az esetben nem erről volt szó!
Rékasi Attila, egy néző
Kettőspont Színház, Budapest. 2023. február 17. 19 óra
Én vagyok a Kíváncsi c. monodráma
Kíváncsi Illi szerepében: Pusztai Luca
Írta és rendezte: Formanek Csaba