🎭Farkas Franciska🎭 Fodor Katalin🎭 Füsi Borka🎭 Háda Fruzsina 🎭Huzella Júlia 🎭Juhász Maja 🎭Kárász Eszter 🎭Lázár Helga 🎭Móga Piroska 🎭Mravik Eszter Júlia🎭Nagy Mari🎭 Ónodi Adél 🎭Pájer Alma Virág 🎭Pálos Hanna 🎭Pető Kata 🎭Pusztai Luca🎭 Rácz Magdi 🎭Sárközi-Nagy Ilona 🎭Simor Ágnes🎭Sipos Vera 🎭Sodró Eliza 🎭Schupp Gabriella 🎭Szalontay Tünde 🎭Szemerédi Bernadett🎭
Idén azokat a nők által előadott monodrámákat gyűjtöttük össze, amiket a Kétlámpás Blog elindítása óta láttunk. Legtöbbjükről írtunk is, és nagyobb részük a mai napig megtekinthető. A monodráma bátor műfaj. Kell hozzá önbizalom, hit abban, hogy egy erős történet az erős színpadi jelenléttel párosulva megadja azt a teljességet, amit egy többszereplős színpadi produkció. Kell hozzá valami elementáris közlésvágy. Nemcsak akkor, amikor az előadó a saját történetét viszi színpadra, de akkor is, amikor a hangját adja olyan nőknek, akiknek története nélkül szegényebb lenne a világ.
Az a benyomásunk, hogy a nőknek nagyon sok mondanivalójuk van önmagukról, és kevésbé szemérmesek ezeknek színpadi megfogalmazásában, mint a férfiak. Nemcsak a specifikusan női sorsról, a szülésről, a prenatális gyászról, anyaságról, örökbefogadásról beszélnek, de olyan témákról is, mint a kisvárosi élet, az identitáskeresés, az öregedés, a transzcendenssel való kapcsolat, egy közösség felépülése és elvesztése, amik univerzális emberi tapasztalások. És van, amikor az elementáris mesélő kedv kap szárnyra, mint Farkas Franciska Gorkij elbeszélését feldolgozó Makar Csudrájában vagy Pájer Alma Virág Szegény Dzsoni és Árnikájában.
Hálásak vagyunk, hogy olyan élettörténeteket ismerhetünk meg, amik a kanonizált nagy történetek háttérbe szorított szereplőinek adnak hangot, vagy egy olyan nézőpontból mutatnak meg egy ismert történetet, ami felől még nem olvastuk a sztorit. Török Sophie, Kiváncs Illi, Fráter Erzsébet, Janikovszky Éva naplókból, levelekből, életrajzokból és önéletrajzokból, versekből összerakott élettörténetei nélkül szegényebb lenne az irodalomtörténet.
Köszönet az élményekért ezeknek a remek színésznőknek, és persze a mögöttük álló csapatoknak, rendezőknek, dramaturgoknak, drámaíróknak, látványtervezőknek! Mert bármennyire is a játszó viszi leginkább vásárra a bőrét ezen alkotások esetében, a legtöbb esetben igen komoly háttérmunkálatok eredménye a produkció. Reméljük még sokszor lesz részünk ilyen vagány, szókimondó, szomorú, elgondolkodtató, felszabadító, megrendítő és erőt adó történetekben.
Kritikáinkat az előadóra rákeresve megtalálhatjátok a Kétlámpás Blogon.
