FakTúra

Nemzeti büszkeségünk egy darabja a Magyar Optikai Művek gyártotta Ymmar 3,5/50mm kisfilmes alap objektív. Fotók: Rékasi Attila

Magyar objektív??? Igen kedves olvasó, volt egy olyan legendásabb korszaka a Magyar fényképezőgép gyártásnak, optikai és finommechanikai iparnak, amikor nemhogy világszínvonalú, de a világon a leginnovatívabb volt! A Pajtás fényképezőgép neve a boomereknek még talán ismerős lehet, de valljuk meg őszintén, ki hallott a Duflex fényképezőgép világsikeréről néhány magamfajta megszállott gyűjtőn kívül? Ha a Duflexről nem hallottunk, akkor szinte biztosan nem ismerik a Mometta Junior masinát, illetve annak a mai tesztünkben szereplő YMMAR 3,5/50 mm alapobjektívjét. Nos, ezért is hoztam létre a Rékasi Fotóművészeti Gyűjtemény derecskei múzeumtermét, hogy az egyetemes fényképezés, a magyar fényképezés tárgyi emlékei, történeti eseményei minden ember számára újra a figyelem fókuszába kerülhessenek.

Mometta Junior vintage fényképezőgép MOM gyártmány Budapest

Mivel a FakTúra egy művészeti folyóirat, ezért itt egy képalkotás szempontjából fontosabb, mondhatni kevésbé történeti megközelítést igyekszem bemutatni, értem ez alatt egy mai csúcstechnikának mondható, de „filléres” digitális vázon keltjük életre (szó szerint is -lásd később a tisztítás kapcsán írtakat) a hetven éve született magyar optikai ipari büszkeségemet. Megvizsgáljuk, mennyire számít „öreglánynak” ez az engem mindenek előtt meghatottsággal eltöltő üveg. Mi az oka a büszkeségemnek, meghatottságomnak azon kívül, hogy magyarként nyilván jó tudni, hogy egykoron iparilag is képesek voltunk világszínvonalon fotóobjektíveket gyártani -ráadásul tömeggyártásban- nem csak kutatói viszonylatban? Az, hogy ez a masina és lencséje gyűjtői szempontból is csemege, azaz nehezen becserkészhető ritkaságnak mondható kincs. Mikor ezt a cikket írom, csak az eBay-en találtam eladó példányt, ez vámmal, szállítással, ha jól számolok majd negyedmillió forintomba kerülne, szóval egy nem egyedi műtárgyról lévén szó (sorozatban gyártották, kereskedelmi forgalomba került) azért mondhatni meglehetősen drága vasról beszélünk. Egy igazi vintage-oldtimer-retró, tehát mai napság trendinek-fancynek mondható igazi kis ékszerről beszélünk. No de ne csak a szellemnek áldozzunk, adjunk a szemnek is, nézzük, hogyan is néz ki a Rékasi Fotóművészeti Gyűjtemény féltve őrzött tesztalanya a Fuji vázon:

A tesztalany Ymmar magyar objektív hetven év után is könnyedén alkalmazható a modern Fuji X-E1 milc fényképezőn egy adapter segítségével

Nem mehetünk el szó nélkül a sajátos, túlzás nélkül szépnek mondható dizájn, azaz formaterv mellett sem. Úgy a Mometta Junior fényképezőgép váz, mint a Ymmar objektív kifejezetten haladó forma, igényes anyagokból megalkotva. A MOM (Magyar Optikai Művek egyik fényképezőgépgyárunk neve, a fénykorban több is volt) Mometta kamerasorozata gyűjtői szempontból az úgynevezett Leica Copy gépek közé sorolódik, a legendás német Leitz gyár alkotta meg az első kisfilmes, azaz 35mm-es perforált mozifilmre dolgozó korszakalkotó, a riportfényképezést forradalmasító konstrukcióját. Ennek a német gépnek a „kistestvére” a magyar ritkaság. A korabeli sajtó dicsérte a Junior vastagabb, kézbe illőbb, kialakítását. Én azt emelném ki, hogy egy nagyon „mokány”, minőségi, szemrevaló gép ez, amit mindig öröm kézbe venni. „Forradalmi” megoldás volt az akkor születő német találmányú nemzetközi M42 „praktica” menetes csereobjektív foglalat alkalmazása a magyar gyártó részéről -mást ne mondjak ezért is-, mert így a kis Ymmar nagyon könnyen és olcsón adaptálható bármely ma használt DSLR vagy MILC digitális fényképezőgép rendszerre! Én a tesztem során egy legendás Fujifilm X-E1 vázon használtam a kis magyar „forradalmi” csodát.

A TESZTKÉPEK elemzése során a Magyar Optikai Művek YMMAR 3,5/50mm kisfilmes alap objektívjét vesszük górcső alá.

Lássuk a medvét! Elöljáróban néhány szó a teszteléshez használt fényképezőgép vázról. Tizenhat megapixeles foveon lapkás Fujifilm X-E1 kameravázra adaptáltam a gyárilag M42 szabvány objektívrögzítő menettel rendelkező objektívet. Ez a váz számomra egy legenda. Először Gueth Péter író barátom által ismerkedtem meg a váz képességeivel és nyugodtan mondhatjuk, lenyűgözött a masina képminősége. A speciális hatszögletű pixeleknek köszönhetően a Fuji képalkotása nagyon egyedi, -van aki azt mondja- filmszerűbb, a film szemcséjéhez hasonlóbb hangulatot ad magas iso értéken is. Meg akartam tudni a YMMAR valódi képességeit ezért, választottam ezt a vázat a tesztemhez. Mivel lassan több mint harminc éve tanítom is a fotográfiát, az edukációs igény is mindig munkálkodik bennem, a gyűjteményem Mometta Junior gépét ékíti a tesztben szereplő lencse. Amikor lecsavartam a vázról láttam, hogy nem volt még megtakarítva a lencse, legalábbis mióta nálam van, biztosan nem. Ennek oka, hogy ha nem értünk hozzá, gyűjtőként nem tanácsos szakértelem nélkül tisztogatni az üvegeket, mert könnyen visszafordíthatatlan, maradandó sérülést okozhatunk féltett kincsünkben. Hogy a legegyszerűbbet, s leggyakoribbat mondjam: nekiesünk egy ronggyal és a lencsén megragadt porszemekkel smirgliszerűen jól összekarcolásszuk a frontlencsét, ami akár lágyabb rajzot, de esztétikai hibát biztosan okoz, ami pedig csökkenti gépünk piaci értékét. Mivel én megtanultam a lencsék tisztítását, a legtöbb esetben magam szoktam elvégezni az objektíveim külső tisztítását, de most arra gondoltam, ha már teszt, érdekes lehetne egy fotósétát tenni így tisztítatlan állapotában is, hogy lássuk milyen optikai deformitást okoz az „opálos” front és hátsó lencse. Az első tesztképsorozat -ha mást nem írok- a többi is úgy lesz megjelenítve, hogy az első kép a tisztítatlan, a második a tisztítás utáni, a harmadik a kontroll lencse által alkotott képet mutatja be. Kontroll lencsének egy nagy kedvencemet, egy Helios 44M orosz 58mm alapobjektívjét használtam, mert ezeknek a ruszki lencséknek a világon a legkülönlegesebb képalkotásuk van, és ahogy én tudom, ugyanaz a Tessar rendszerű lencse, mint a YMMAR. Mindkét gyártó a Zeiss német cég világsikerű konstrukcióját vette alapul. Itt jegyzem meg, az általam hasznát Helios egy kiemelkedően jól sikerült darab, az oroszok a rossz nyelvek szerint nem tudtak két egyforma lencsét legyártani, magam harminc éve közel ötven Helit teszteltem és valóban ritka a kiemelkedő éles rajzú köztük. Az ilyen élesrajzoló heliosok ára is négyszerese az átlagos rajzú heliosokhoz képest. Mint láthatjuk, a brit zászlóval ékített kerékpárnyereg fotóján, a tisztítatlan Ymmar fátyolos lágy rajzot ad, színben is tompább, „sápatagabb”. A középső tisztított obi már vállalható képet ad, de ha összevetjük az orosszal, magyar szív ide-oda, a Heli jobban, élesebben rajzol. Mentségére mondjuk el a honi lencséről, hogy a Heli húsz évvel modernebb tervezésű üveg.

Az első Ymmar magyar objektív tesztsor, tisztítatlan, tisztított, majd a helios objektív fotója

A laikus nézőnek is szembe tűnhet, hogy a Helios képe (harmadik fotó) sokkal kontrasztosabb, briliánsabb (olajosabb), a színek szebbek, teltebbek és ennek nem feltétlenül csak a fényviszonyok az oka (napsütés).

Második Yammar tesztképkor

Azt hiszem belátható, hogy második képsorunk is igazodik tapasztalatok terén az elsőhöz. A Ymmar helytáll, de be kell látni, a Helios 44M „legyőzi”. Vizsgáljuk meg a manapság nagyon trendivé váló bokeh kérdéskörét is. Bár az előző tesztképeken is érdemes megnézni a háttérmosás milyenségét, a következő képeket kifejezetten ebből a szempontból készítettem. A Ymmar védelmében elmondom, hogy a Heliosok a bokeh verhetetlen királyai, ők a legjobbak minden teszt szerint. Itt is igaz, amit fent írtam, hogy két heli sem egyforma, és a típusok között is erős különbség figyelhető meg tapasztalataim szerint. A legjobbak a Helios 44-2 lencsék, a tesztben szereplő 44M típusok meglátásom szerint a helik között a kevésbé erős bokeh lencsék, de még így is lenyűgözőek, mondjuk egy Tessar német objektívhez képest.

Ymmar bokeh tesztképsorozat

Mint a fenti képsor mutatja, a magyar Ymmar objektív is szépen mos mondjuk egy mai ötvenes lencséhez képest, de mint az jósolható volt, a Helios „kenterbe” veri, de mint írtam, ezen nincs mit csodálkozni, az orosz üvegek ebben verhetetlenek jelenleg a világon. Szakmailag azt még fontosnak tartom leírni a magyar versenyző védelmében, hogy a bokeh hatás a fényerő függvénye is, minél fényerősebb egy lencse annál erősebben jelentkezik a háttérmosás, és a Heliosok fix f:2 fényerővel bírnak a Ymmar f:3,5 kezdő fényerejével szemben, ez is oka lehet a kevésbé szembetűnő „térhajlító” hatásnak.

Összegezve elmondhatom, hogy a magyar objektív miatt nem kell szégyenkeznünk. Annak ellenére, hogy lassan több mint hetven éve gyártották le a MOM budapesti gépsorain, a mai napig a legmodernebb digitális fényképezőgépeken is megállja a helyét. Éles, kontrasztosnak mondható rajza van, az átlag felett szépen mossa a hátteret. Mechanikailag jó konstrukció hetven év után is, szervizelés nélkül is könnyen, simán jár a tubus, a pozíciót mégis tartja, ami magas műszaki minőségre és igényes anyaghasználatra utal. Erre nagyon büszkék lehetünk, hiszen ezen a téren véleményem szerint messze felülmúlja a tesztben szereplő Russz vetélytársát. Azt tapasztaltam még a teszt során, hogy az ellenfényt nehezen tolerálja (sokat veszít a színtelitettségéből), amit szakmai véleményem szerint a tükröződésgátló bevonat gyengébb minősége hozhat.

Rékasi Attila, műtárgygyűjtő Újpest
Rékasi Fotóművészeti Gyűjtemény Újpest-Derecske