Kép forrása: Az Üres tér című előadás eseményoldala a Facebookon
Egy idén 65 éves történet záródik le véglegesen 2024. június 9-én. 2021 februárjában már egyszer elbúcsúztunk a játszóhelytől, ami egy átmeneti időre újra a SZFE színpadaként üzemelhetett ez év júniusáig. Rengeteg csodás előadást, felejthetetlen élményt köszönhetünk az Ódrynak, itt fedeztük fel, milyen remek dramaturg Sándor Júlia, milyen különleges rendező Nagy Péter István és Dohy Balázs, itt véstük az eszünkbe, hogy Barna Lilla, Hojsza Henrietta, Márfi Márk, Ténai Petra munkáit mindig keresni fogjuk. Ez az évad újra a csodák évada lett ezen a helyen, a negyedéves prózai és fizikai színházi rendező, koreográfus osztályok csodálatos produkciókkal építették tovább a hely auráját. Mert minden koszlottsága, foszlottsága mellett az Ódry Színpadnak aurája van, a falakba épült az a rengeteg lelkesedés, megrendültség és hála, amit nézők generációi éreztek, az a tömérdek munka, tapasztalás, felismerés, ami hallgatók és oktatók sokaságában született 1959 óta. De ez a hely nem lenne az, ami, ha halála nem lenne méltóságteljes és nagyszerű. Két előadás búcsúztatja az Ódry Színpadot a napokban.
Az Ódry Színpadhoz köthető írásainkat itt olvashatjátok:
https://ketlampas.blog.hu/tags/%C3%93dry_Sz%C3%ADnpad
Kép forrása: Kétlámpás Blog Facebook oldala
„Néha lépteket hallok. Hangokat.
Azt gondolom: visszajönnek
néhányan visszajönnek,
megpróbálnak újra berendezkedni,
keresnek valami itt felejtett tárgyat,
vagy valakit, akit elhagytak.”
Zsótér Sándor most végzős prózai színművész osztályából Kiss Nikolett, Major Irma és Rákos Olivér kiegészülve a negyedéves osztályok egy-egy tagjával, Bari Istvánnal és Lukács Ádámmal Beckett-miniatűrökből hozták létre az Ódry Színpadtól búcsúzó előadásukat, az Üres tér címűt. Rákos Olivér rendezése kifejezetten szuggesztív, nagyon erős hangulatisággal bír. Beckett meglepő módon jó választás, mert nem csak a rezignáció, a posztapokaliptikus magány illik az esemény hangulatához, a búcsúhoz, az elveszettség érzékeltetéséhez, hanem valamiféle dacos remény fölmutatása is sajátja lesz. A becketti véglényeknek most nem a szánalmassága és groteszk nevetségessége, hanem a szívóssága, a minden körülményt felülíró életösztöne erősödött föl. A június 6-án látott előadás ezért bizakodással tölt el bennünket, amíg a nap, ha néhány órára is, de fölkel, addig lesz színház!
Kép forrása: A Cabaret című előadás eseményoldala a Facebookon
Nagyszabású produkcióval, igazi tűzijátékkal, a Cabaret című musicallel int búcsút nekünk az Ódry Színpad június 9-én. A Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a kaposvári Rippl-Rónai Művészeti Kar, illetve a Pesti Magyar Színakadémia hallgatói/tanulói közreműködésével létrejövő előadás már ezzel a névsorral reménykeltő. A különböző intézményekbe járó fiatalok együttműködése hosszú távon is azzal kecsegtet, hogy a fiatal tehetségek megtalálják egymást és azt a fórumot, ahol hallathatják a hangjukat. Csáki Benedektől már láttunk musical-rendezést, az SZFE harmadéves bábosaival rakott össze egy remek Chicago-t, úgyhogy tudjuk, hogy jó kezekben van a legendás alapanyag. Két kedves ismerőst is fölfedeztünk a játszók között, a konferansziét Bíró Kristóf, Sallyt Ferenczy-Nagy Boglárka alakítja. Reméljük, sokszor és változatos helyeken lesz majd látható a következő évadban.