Ma délután a Kettőspont / színház & spirituális ügynökségben jártunk operát hallgatni, a Kisképző Mezitlábas Opera nevű formációja adta elő utoljára Claudio Monteverdi Orfeoját. A remek előadás után vettük észre a színház kirakatában, hogy egy két éve látott különleges előadás újra elérhető lesz október 23-án a IX. kerületi Ferenc téren három időpontban is. A nemzeti ünnep méltó megünneplése lehet a részvétel, 12-13 éves kortól bátran ajánljuk bárkinek. Mi nagyon sokat tanultunk az előadásból a forradalom roma résztvevőiről, és jelentősen bővült az 1956-ról való tudásunk. A Független Színház Magyarország előadását Balogh Rodrigó írta és Szegedi Tamás András rendezte.
Nem csak a tartalom, de a forma is tartogat izgalmakat. Az eseményeknek nem csak szemlélői, de résztvevői is lehetünk. A sétaszínházi és a részvételi színházi forma ötvözése teszi kuriózummá ezt a produkciót. Mi a Kőbányai Sörgyárban láttuk, kíváncsiak vagyunk, a Ferenc téri helyszínen hogy működik. Olvassátok el a 2022-es alkalomról szóló kritikánkat, válasszatok egy időpontot, és regisztráljatok az előadásra!
A Kétlámpás Blog szerzői már kipróbálhatták a Láthatáron Csoport legújabb részvételi színházi előadását, aminek premierje a Művészetek Völgyében várható július 25-én. A Láthatáron Csoport kísérletező kedve nem lankad, biztos, hogy ha hozzájuk megyünk, valamilyen újdonsággal fognak meglepni bennünket, és biztosan lesz meglepetés az alkotók összetételében is. Ha belenéztek a társulatról készített írásainkba, magatok is meggyőződhettek erről.
Ezúttal Manyasz Erika, Somhegyi György, Darázs Ádám és Feuer Yvette a középkori eredetű moralitásjátékokból inspirálódva alkottak meg egy, az emberi életút szakaszainak jellemző pillanatait felvillantó előadást. De mitől lesz ez részvételi és kísérleti? Egy általunk eddig alig ismert technika, a soundpainting alkalmazásától. A soundpainting valós idejű, zenei jellegű kompozíciók létrehozására való technika, amibe bárki könnyedén bekapcsolódhat, és egy olyan közösségi élmény részese lehet, ami egészen megújíthatja a közös alkotásról való elképzelését. Velünk legalábbis ez történt.
A játszók és a „külső szem”: Darázs Ádám, Feuer Yvette, Háda Fruzsina, Manyasz Erika, Somhegyi György
Egy kellemes nyári estén kutatni az élet értelmét, Akárkiként ráismerni és rálátni élethelyzetekre kicsit kizökkenve mindennapjaink mókuskerekéből, felszabadító érzés. Részesei, alkotói lenni egy színházi performansznak, felejthetetlen élmény. És mi másért is látogatnánk egy művészeti fesztiválra, mint hogy új élményekkel gazdagodjunk? Reméljük, minél több látogatónak része lesz ebben a Művészetek Völgyében. És abban is reménykedünk, hogy a következő évadban megtalálja otthonát a produkció, hogy minél többen részesei lehessenek.
Kép forrása: https://trafo.hu/programok/szinhaz_kozveszelyes_munkakerulok
Igen erős évadot zár egy különleges színházi forma, a közösségi színház. A közösségi színházi előadások úgy jönnek létre, hogy egy csapat meghirdet egy témát, aminek mentén előadást szeretne készíteni, és ehhez keres civileket, akik tudnak ehhez a témához kapcsolódni, és van kedvük, idejük kimunkálni, színházi formába önteni a történetüket. Bár ez nem feltétel, jó esetben a nagyon hosszas, akár egy éves közös munka eredménye egy olyan színházi előadás lesz, ami a tágabb közönség számára is érdekes. Ez a forma kellőképpen rugalmas, ezért jól kombinálható egyéb színházi formákkal, a kísérletező kedvnek csak a fantázia szab határt. Az alábbiakban összeszedjük az évadban látottakat, sok előadás szeptembertől újra elérhető lesz, érdemes őket keresni. Külön köszönet illeti azokat a helyeket, akik befogadják ezeket az előadásokat: a MU Színházat, a Trafó House-t, a Jurányi Házat. Csatolt kritikáinkból részletesebben is megismerhetőek a produkciók. Aki szeretne mélyebb betekintést nyerni, hogyan is készülnek az ilyen alkotások, esetleg kedvet kapna, hogy résztvevőként csatlakozzon egy ilyen kezdeményezéshez, hallgassa meg két alkotóval, Török Tímeával és Kocsonya Zsófiával folytatott beszélgetésünket a Tilos Rádió archívumából!
A Kösszhasznúsági jelenetés témája az önkéntes munka. A résztvevőket toborzó felhívásban olyan embereket kerestek, akik valamilyen ügy mellett elkötelezték magukat. A többkörös interjúk során kiderült, hogy a legértékesebb dolog, amivel hozzájárulhatunk egy számunkra fontos ügy sikeréhez, az a szabadidő és a folyamatosan fejlesztett tudás, amit erre az ügyre áldozunk. Így aztán az előadás fókusza az önkénteskedés lett. Szivák-Tóth Viktor rendező és Róbert Júlia író-dramaturg készített előadást a nagyon sokféle történetből, amit a játszók hoztak. Nekünk az előadás sokszínűsége lett a legmaradandóbb élményünk a produkcióról.
Az Örökölt bors a közösségi és a részvételi színház pontosan kimért keveréke. Közösségi színház, hiszen az alkotók egy-egy ételhez, italhoz kapcsolt személyes családi történeteikből állították össze az előadást. Részvételi színház, nemcsak azért mert a közönség asztaltársaságokra oszolva eheti végig a menüt, de azért is, mert az előadás egy pontján mi is bekapcsolódhatunk a vacsora elkészítésébe, így az utolsó fogás valóban közös alkotásként kerül az asztalra. Kocsonya Zsófi diplomamunkájának színházi előadássá fejlesztett változata volt a legkülönlegesebb és legkedvesebb közösségi színházi élményünk. Kedves, játékos, és nem mellékesen finom előadás részesei lehettünk.
Kép forrása: https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/remenypanzio
A kerettörténet szerint négy kiugrott független színházi színész – Göndör László, Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, Szabó Veronika – valami radikálisan újba fognak, és megalapítják a Remény panziót, ahová civil aktivistákat hívnak meg, akiknek regenerálódásra van szükségük, hogy megmeneküljenek a kiégéstől. Ez a megoldás megosztja a feladatokat a szereplők között, a civilek hozzák a személyiségüket, a történeteiket, az ügyüket, amiért dolgoznak, a színészek, a rendező és a látványtervező (Raissa Kankelfitz) pedig színpadi játékká, előadássá konvertálják ezt. A Stereo Akt előadása a Jurányi Házban nagyon sokféle témát érint, a környezeti igazságosságot, a közoktatást, a nőjogokat, lakhatást, inklúziót és a fenntarthatóságot. Érdemes volt megismerni az ezeken a problémák megoldásán dolgozó aktivisták gondolatait.
Az előadásban két idősík jelenik meg, videóinterjúkban, ezeket Fodor Fanni készítette, 1956-ban kivándorolt honfitársaink mesélnek menekülésről, új életről, honvágyról, míg a színházteremben a játszókat most foglalkoztató, a menni vagy maradni kérdést feszegető problémák elevenednek meg jelenetek és monológok formájában. A jelenbeli dilemmák, félelmek, remények párbeszédre lépnek a múltbeli tapasztalatokkal, történetekkel. A játszókkal Török Tímea és Róbert Júlia dolgozott, a látvány Molnár Anna és Török Tímea munkája. Az előadás nagyon a szívünkhöz nőtt, hiszen az első másodperctől követtük a létrejöttét.
Utolsóként egy családi emlékekből kiinduló, de nagyon is aktuális problémakör köré szerveződő előadást láttunk: a Közveszélyes munkakerülőket. A szabadúszó lét örömeit, terheit, félelmeit és reményeit osztották meg egymással a felhívásra jelentkezők, és hozták létre hosszas munkával ezt az előadást. A Thury-testvérek dramaturgként, grafikusként és táncos-koreográfusként nagyon sokféle tudást raktak bele a produkcióba, ez kiegészülve a szereplők és a többi alkotó tudásával egy rengeteg, hol remekül, hol kicsit kevésbé működő, nagyon változatos eszközökkel dolgozó előadást hoztak létre. Az átjött a Trafó nagytermének intimnek nem nevezhető terében is, hogy a résztvevők mennyire szeretik ezt a produkciót, a közönség pedig rezonál, végig együtt él az előadással, és a közös játékba is bevonódik. Az előadásban izgalmasan keveredik a dokumentumszínház és a közösségi színház.
És ezzel még korántsem merítettük ki a témát. Érdemes lesz keresni az ÖrkényKözben az 1.5 ezrelék – Józanságaink története című előadást, amely az alkoholhoz való viszony témáját dolgozza fel, és a KÁVA Kulturális Műhely Projektjeit.
