
Rékasi Attila alkotása a Talált terek sorozatból.
művészeti és kulturális folyóirat

Rékasi Attila alkotása a Talált terek sorozatból.

Színházszeretők, elsőre színházba vágyók, bárki aki megnézne egy élménygazdag monodrámát!
Ma a budapesti Ráday utcai Kettőspont Színházban Ács Tamás Barátom frenetikus játékában rendezésében megy
Gogol Az őrült naplója című nem hétköznapi előadása, én láttam nagyon-nagyon ajánlom, még kapható jegy este 19 órakor kezdődik, aki nagyon spontán típus, 18:55-ig a helyszínen is vehet jegyet, ha addig online nem fogy el, úgyhogy inkább előre ![]()
(fotó: Rékasi)

Felújítottuk az Egy szerelem három éjszakája című előadásunkat. Nagy megújuláson ment keresztül, részben kényszerből. Én Gyöngyösi Zoló barátom szerepét vettem át térdproblémája miatt.
Ma is játsszuk az előadást, Horváth Szabival alakítjuk Sándort és Károlyt, a két költőt, akik tréfákkal, versekkel próbálják átvészelni a nyilas hatalom és a háború szörnyűségeit, miközben barátjuk, Bálint (Ertl Zsombor játssza) a frontra készül.
Számomra nagy öröm, hogy bele bújhattam tegnap este ebbe a szerepbe, ma is játsszuk és legközelebb december 29-én még ebben az évben. Gyertek!
Új darabot mutatod be múlt hét vasárnap este a Ràday Utcai Színhàzak Találkozója fesztivál keretében a Kettőspont Színház Ráday utcai színpadàn Formanek Csaba rendezésében Egressy Zoltàn darabját a Valle Della Lunàt.
A fotókat a főpróbán készítettem már akkor meghatott a két remek színművész csodás játéka Agi Gubík és Miklós Hegedüs a premieren még elsöprőbb jàtékkal nyűgözte le a telthàz közönségét, pótszékezni kellett olyan sok néző volt kívàncsi a darabra.



Színházszeretők, elsőre színházba vágyók, bárki aki megnézne egy élménygazdag mnodrámát!
Ma a budapesti Ráday utcai Kettőspont Színházban Ács Tamás Barátom frenetikus játékában rendezésében megy
Gogol Az őrült naplója című nem hétköznapi előadása, én láttam nagyon-nagyon ajánlom, még kapható jegy este 19 órakor kezdődik, aki nagyon spontán típus, 18:55-ig a helyszínen is vehet jegyet, ha addig online nem fogy el, úgyhogy inkább előre ![]()

Nem lehet könnyű ilyen elődök után a világot jelentő deszkákra lépni, megítélésem szerint a Hevesi Sándor Színtársulat mai színjátszóinak mégis sikerült, nem éreztem rajtuk a nyomást amiatt, hogy a címben felsorolt óriások mellett még nagyon hosszú a hírességek névsora, kik jáctak, tanultak, szárnyat bontogattak ebben az 1958 óta működő színházi műhelyben.
Én három darabot is láttam a társulattól az Angyalföldi Láng MK-ban, egy modern és két klasszikus bohózatot. Nem megbántva senkit, de a magamfajta művészeti írással is foglalkozó ember némi félelemmel megy el egy nem hivatásos előadásra, sok kellemetlen szituációba futhat bele az ember, az izgulás, a felkészületlenség, a dramaturgiai dilettantizmus gyakran vendégeskedik ezekben a „szabadcsapatokban” tisztelet a kivételnek. Nos a Hevesisek esetében nagyon kellemes meglepetés ért, nemhogy félrenézős, zavartan nevetős (végül is ingyen volt, jó az) pillanatok nem voltak, de amennyire én meg tudom ítélni kifejezetten magas minőségű színjátszókat volt szerencsém a Rejtő darabokban láthatnom! Úgy a női mint a férfi szerepekben professzionális játékot éreztem, azért nem emelek ki senkit, mert nyilván a szereposztás is hatással van arra kire mennyire tudunk felfigyelni, az nagyon jó élmény volt, hogy nem volt senki akire rosszat tudnék mondani.
A rendezés a Jutalomjétékban Kamarás Kristóf vidéki színész szerepét is játszó, társulatvezető Rácz Ferenc munkája, rendben volt akár lehetne vitatkozni egy-két dramaturgia feszesítésen, de olyan jól éreztem magam aznap este, hogy szőrszálhasogatásnak tűnne, köszönöm az élményt a játszóknak is!
A társulat legközelebb 2023. November 11-én Tatabányán vendégszerepel, Alterego című előadásával.

A Faktúra című művészeti és kulturális folyóiratot a Fiatal Alkotók Közössége civilszervezet megalakításakor Rékasi Attila (főszerkesztő) hozta létre a tagsàg kezdeményezésére 2001-ben, Fegyverneki Gergő és Komlósi Kornél költők lettek a szerkesztőbizottsàg tagjai, több szám jelent meg fizikai nyomtatásban, majd a figyelem átterelődött a közösségi médiára, de az ottani folyamatos változások arra inspiráltak, hogy létrehozzak egy saját szerkesztésű és fenntartású online magazint, mely hosszútávon biztosítja azt, hogy a fiatal alkotók illetve a művészettel foglalkozók olyan ingyenes, független online térben teljesíthessék ki megjelenésüket ami nincs anyagi érdekhez vagy valamilyen feltételhez kötve azon kívül, hogy lehetőleg minél magasabb művészeti színvonalat érjen el a megjelentetett produkció.
Rékasi Attila főszerkesztő

Buda legfrekventáltabb részén (BARTÓK BÉLA ÚT 33. ), legalábbis művészeti szempontból mindenképp ismert környéken, nyílt egy kis üzlet nagy tervekkel, ami célul tűzte ki, hogy igazi találkozóhelye, szakmai fókuszpontja legyen az analóg fényképezés szerelmeseinek.
Szemerey Bence ötletgazda cégtulajdonos elmondta az első inspiráció onnan jött, hogy a legnagyobb megdöbbenésére nem talált Budán egy megfelelő analóg témához értő fotólabort, illetve film árusítóhelyet. Sőt meglátása szerint a Pesti oldalon sincs túl sok fotólabor, ahol feltétlenül a professzionális magas minőség az, ami a legfontosabb.
Budachrome néven saját kazettás új filmcsaládot hoztak létre, A DX kód azonos kazettákba kézműves módszerekkel betöltött nyersanyagok Kodak mozifilmekből vannak profi módon kiporciózva.
Két színes és egy monokróm film vásárolható jelenleg. Ez a színes nyersanyagtípus igényel némi egyedi figyelmet, házi hívása megoldható, de nagy szakértelmet igényel, ezért a Budachrome vállalja a filmkidolgozást és a szkennelést is.
Szimpatikus volt nekem az interjú alatt, hogy a „csapat” nagyon szívén viseli az analóg fotózást olyannyira, hogy művelik is azt. A kérdések, nemhogy nem zavarják őket, de kifejezetten örülnek, ha segíthetnek az érdeklődőknek ezért is ajánljuk őket!

HEAVY DUTY – A Filp osztály csoportos kiállítása Budán
Korán érkeztem a budai MKE-PROFIL Galériába, hogy még a tömeg érkezése előtt meghittebb hangulatban fogadhassam be a műveket. Tóth Norbert képzőművész akit izgalmas installációiról ismerhetünk, megnyitó személyként jelenlétével igazolta számomra, hogy nem átlagos megnyitó ígérkezik.

Jól tettem, hogy korábban érkeztem, egyrészt valóban nagy tömeg lett majd 100 fő sokasodott, másrészt a nagyobb méretű munkák igényelték a hátra lépést, a távolabbról is szemlélést. Mivel Norbinak ott köszöntem én a terem végéről kezdtem a befogadást, így elsőre Tóth Zoltán balesetes oldtimerekről készült festménye keltette fel a figyelmemet, de mindjárt helyet követelt magának Cliskinszki Godvin János két emberi figurából felépített „szürreális reális :)” kompozíciója, mint a teniszmeccsen egy gyors adogatásnál kapkodtam a fejem. Csak ezt a két munkát is el lehetne nézegetni egész este egy pohár vörösborral a kézben -ízlés szerint- Wágner operákat, vagy Vivaldi vonósnégyeseket hallgatva attól függően, hogy a dráma, vagy a líra kerít-e épp hatalmába bennünket, valójában ők „szerválgatnak” egymásnak a vásznakon. Erős kezdés. Vagy vég. Elvileg hátulról indultam a bejárat irányába.

Van a vicc, az öreg bácsival a repülőn a forgás után, nos kicsit én is így jártam, miután Onozó Csenge fiatalos, lazakorszerű mégis minőségi munkáin elidőzve, majd a tárlat közepe felé tovább haladva egy kígyózó hímtag fogadott, nos férfiasan bevallom pont arra igazán nem számítottam, no nem azért, mintha a fiataloktól idegen lenne a pimaszság, csak rég láttam ilyen kendőzetlenséget a merészség és a bevállalás oldaláról kiállítótermeinkben.

Összességében elmondható, hogy a „karmester” Filp Csaba Munkácsy díjas festőművész úgy tűnik remek munkát végez, nem csak a szervezés a megnyitó és a vendéglátás, hanem a kiállított festészeti anyag is sokszínű, izgalmas és azt a fontos szabályt erősíti, amit legutóbb kiírva a Kisképzőn láttam, de magam is gyakran emlegetem: a Művészet Szabad!

Szöveg és fotók Rékasi Attila fotóművész a Fiatal Alkotók Közösségének vezetője

Egy újabb megvalósult álom. -Sándor Máté zeneakadémiai diplomakoncertjén Bényei József versei-
Amikor 2005-ben létrehoztam a Fiatal Alkotók Közösségét Hajdú-Biharban az egyik álmom volt, hogy közös projektek szülessenek, ilyen volt többek között a FAKTúra művészeti újság, a Verskiállítás, a Versek a műteremből hangoskönyv. Ezek sem voltak kis dolgok, de az esetek többségében a megyehatáron belül illetve az Alföldön maradtak. Holnap (2023. május 5. 19:00 Solti Terem) Budapesten a Liszt Ferenc Zeneakadémián Sándor Máté zeneszerző BA diplomakoncertjén Bényei József (1934-2017) debreceni költő versrészleteire komponált diplomadarab ősbemutatóját hallhatjuk, címe: Bényei-dalok (szoprán hangra, fuvolára és zongorára). Máté a FAK (Fiatal Alkotók Közössége) legfiatalabb alkotója lett amikor figyelmembe fókuszába került kiemelkedő tehetsége. Amikor kompozícióihoz keresett szövegeket verseket azt javasoltam neki használja Bényei költeményeit, hiszen kortársunk és debreceni. Nagyon büszke vagyok, hogy a diplomakompozíció is Bényei sorokat tartalmaz. Van értelme a közösségi munkának, olyan dolgokat teremthetünk amik nélkülünk nem jöttek volna létre, bizonyosan szegényebb lenne a világ! A koncert ingyenes, aki teheti legyen részese a különleges pillanatnak.
Rékasi Attila a Fiatal Alkotók Közösségének vezetője
(ilusztráció: Zeneakadémiai szekkó részlete Fotó: Rékasi Attila)

Másodjára hallottam őket péntek este hétkor a zeneakadémia nagytermében. Első élményem kapcsán azt írtam, úgy szólnak mint az ágyú. Az megmaradt, de ezen az esten az a hihetetlen finomság nyűgözött le, ahogy a halk, érzékeny, dinamikailag visszafogott zenei részleteket előadják. Nem tudok betelni azzal, hogy tökéletes koncertélményt adnak. Élőben CD minőséget, de a Marantz Teszt CD sorozat audiofil minőségét. Ott ültem, dicsértem magamban a hangversenyterem akusztikáját, de az biztosan van máshol is. A zenekart világ szinten semmiképp, hazai szinten sem tudom megítélni, mert nincs elég összehasonlítási alapom. Azt tudom megítélni, hogy amit egy ember elvárhat a Zeneművészettől, azt itt maximálisan megkapta. A legutolsó száncsengőig minden varázslatosan szólt, ha semmi mást nem hallottam volna életemben, csak azt a hatalmas nagy dobot a karzaton balra, már megérte a néha küzdelmes lét. Olyan volt a hangja, mint amilyennek képzelem Isten szívdobbanását. Aki nem szereti a komolyzenét, de szereti a hangokat a Hi-Fi minőségű zenehallgatást, az is menjen el egyszer a koncertjükre, mert szerintem új alapokra tudja helyezni hangokkal kapcsolatos élményeit.
A műsorból kiemelem Dohnányit, a Szimfonikus percei lenyűgöztek, a darab játékossága könnyedsége, szinte olvadt ennek a kitűnő zenekarnak a korpuszán. Azt gondoltam a jól sikerült első rész után, hogy Mahler IV. szimfóniája már nem tud meglepni, de tévedtem, amikor a harmadik tételben megszólaltak a csellók olyan gyönyörű volt, hogy a sírás környékezett. Azt hittem ezt már nem lehet fokozni, de akkor belépett Pasztircsák Polina szoprán. Rég láttam ilyen szépséget színpadon, saját élményként csak Pusztai Lucához tudom hasonlítani az Ady titkos múzsájaként megformált szerepében. Polina kisugárzása rendkívül finom, nőies, olyan tiszta érzékiségű amit csak az Angyalok világához tudok hasonlítani. Nem volt szerencsém Blaha Lújzát látni élőben, de azt tudom a kocsija elől kifogták a lovakat, úgy éreztem műanyag lett a világ azáltal, hogy ilyet már nem teszünk, mert Ő megérdemelné. Az eddigieket csak arra írom, ahogy bejött, „megérkezett” Farkas Róbert karmester mellé, illetve arra, ahogy megérkezve arcán átlényegült a koncentráció a „figurára” nekem énekelnie sem kellett volna a lovak pihentetéséhez.
Énekelt! Megítélésem szerint olyan ritka ráhangolódással, ami csak a nagy énekművészek sajátja, hihetetlen érzékenységgel megformálva a hangok zsigeri szépségét. Úgy gondolom egy különleges pillanat tanúja lehettem, amit a szűnni nem akaró vastaps is igazol.
A MÁV Szimfonikusok előadása közben többször az járt a fejemben, hogy milyen szélsőséges lény tud lenni az ember, egy határral odébb a legsötétebb pokol itt pedig egy sötétbe boruló nézőtéren a legtisztább Isteni gyönyörűség.
kritika és fotó: Rékasi Attila, egy hallgató
Rékasi Attila művészeti író színikritikája Formanek Csaba: Én vagyok a Kíváncsi c. monodrámájáról a FakTúra művészeti folyóirat színházművészeti rovatában

Pusztai Luca színművész Kíváncsi szerepében a Kettőspont Színház előadásán – Budapest
Megkönnyeztem Lucát, Adyt, magamat. Igen. Várható volt, hiszen nem nehéz azonosulnom tragikus sorsú Költőkkel, Művészekkel és Formanek is jó ívvel építette fel a katarzist. Ez pont elég is lehetett volna, de már a darab elején éreztem, hogy Pusztai Luca nem küzd a megformálással, azonos a karakterrel és a Senkisében megcsodált színtérteremtő képessége nem csak egyszeri saját. Luca szép, de én annyi szép nőt fotografáltam már, hogy azzal ritkán lehet „megvenni”, amivel viszont szinte bármikor meglehet érinteni az az, amikor valaki attól szépül meg amit és ahogyan csinál. Az ember csak ott ül és rácsodálkozik, milyen kegyes a teremtő. Milyen bő kézzel tud mérni, hogy össze tudja hangolni a műveit, a fizikai szépséget nem rám pazarolta, aki úgyis a kamera mögött állok hanem arra aki a reflektorfénybe kell álljon, mert erre született. A lénye volt szép ahogy létezett a színpadon, a vonalai csak szolgálták a képességeit. Így indult számomra a darab, aztán jött egy olyan videóvetítési monológ ahol a művésznő két méteresre nagyított arca olyan elementárisan jelenítette meg egy „vívódó” ifjú hölgy angyali bájosságát, hogy szerettem volna ha az a pillanat örökké tart! Lehet én értettem félre, mert sok volt az élmény, de a színművészeti felvételizős jelenetben, a „botladozva” kezdő felvételiző egyszer úgy kezd el Adyt szavalni, hogy ott már majd eltört a mécsesem. A darab háromnegyedén azt kezdtem el csodálni, hogy én nem vagyok színházi ember, de ez nem könnyű, viszont tetemes szöveg és mily könnyedén labdázik vele Luca. Aztán kibomlik a csúcspont, jönnek Ady hangján (Csaba, Luca) a költőóriás válaszlevelei az esszenciális emberi érzékenység, finomság, szépség, szeretet szavakba foglalt ékkövei.
Taps, sötét, Kettőspontos bárpultnál álldogálás, hogy megölelhessem a Művésznőt.
„Világosodik lassacskán az elmém…”. Ati öregszel, lehet már nem vagy elég éber, vagy megint önmagad hatása alá kerültél, hol vannak a vitriolos józan szavak?
Aztán előbb ölelte Lucát egy ismert, általam nagyon tisztelt kőszínházi színművésznő. Az a jelenet egy külön novella tárgya, szerencsésnek érzem magam, hogy láthattam.
Lehet, hogy öregszem és már nem vagyok elég éber, de azt a gratulációt látva éreztem, ebben az esetben nem erről volt szó!
Rékasi Attila, egy néző
Kettőspont Színház, Budapest. 2023. február 17. 19 óra
Én vagyok a Kíváncsi c. monodráma
Kíváncsi Illi szerepében: Pusztai Luca
Írta és rendezte: Formanek Csaba
Rékasi Attila művészeti író színikritikája Formanek Csaba: Senki se mer egyedül élni c. drámájáról a FakTúra művészeti folyóirat színházművészeti rovatában

Pusztai Luca és Formanek Csaba a Senki se mer egyedül élni című drámában a Kettőspont Színház színpadán
Mondták nekem, hogy ez a darab nagyon jó. Csak az a baj velem, hogy több mint 25 éve foglalkozom alkotóművészettel aminek nálam szövődményi is vannak, mint a kovidnak. Például az, hogy a kritika az ember sejtjeibe ivódik. Egy műalkotásnak, műfajtól függetlenül a tökéletesség érzetét kell keltenie bennem. A színdarabokkal a színjátszással kapcsolatban is így vagyok, nem gondolom, hogy egy előadással szemben kevesebb elvárást kellene megfogalmazni, mint mondjuk egy festménnyel kapcsolatban. Egyenrangú minden művészeti ág, ugyanazok az elvárásaim is.
Nagyon szeretem a Kettöspont Színház előadásait, az egyik legjobb teátrum a piacon, de általában mindig találok olyan dolgot, amit azért én nem pont úgy csináltam volna.
Tegnap láttam a Senkisét pótszékes telt házzal ment, fáradt voltam, nem is igazi színházi hangulatban. Nem gondoltam volna, hogy életem egyik, ha nem a legnagyobb színházi élménye varázsol el, elfeledtetve, fáradtságot, hátfájást, háborút, ársapkákat, vagy azok hiányát azaz minden nyavalyát!
Pusztai Luca és Formanek Csaba által megalkotott darab lenyűgözött, ugyanazt éreztem, mint amikor a legkedvesebb festményeim előtt állok, vagy Vivaldit, vagy Metallicát hallgatok.
Progresszív, misztikus, elementáris, finom, brilliáns darab. Mindkét színművész hihetetlen profi átéléssel, végig érzékenyen, hitelesen formálta meg a szerepet. Sallangtalan tiszta minden, a fény, a hang, a díszlet, a világítás Lakatos Dániel felelt a dolgokért, abban sem láttam én hibát.
Ritkán mondok ilyet, de ez egy tökéletes este volt:
Színházművészet magas fokon, műalkotás!