Ezt az előadást, mindenkinek látni kell, aki kihagyja egy nagyon önfeledt szép és sok nevetésben fürdő élményt hagy ki. Azért ugrott be az Angol film klasszikus a darab kapcsán, mert utoljára talán azon nevettem annyit, mint a Liselottén. Talán az sem túlzó megállapítás részemről, hogy az abszurditást sem nélkülözi az előadás. A karakterek a bábok a dramaturgia, a zene, a fényelés, a díszlet minden színpadi elem tökéletesen szolgálja a befogadást az önzetlen „szórakozást”!
Tegnap másodjára volt szerencsém látni a Liselotte és a május című bábokra komponált tragikomédiát, ami másodjára is levett a lábamról, elvarázsolt!
Nagyon nehéz a színpadon egy egész darab alatt megtartani, lekötni a nézők figyelmét. A Liselotte alatt az idő egyszerűen elrepül velünk, mert nagyon cselekményes „pörgős” az előadás, utazunk egyik beteljeselületlenségtől a másikig, a szemünk előtt bomlik ki egy jó szándékú fiatal lány párkeresési kálváriája, de nagyon hamar ráismerünk a korunkra, a ma valóban abszurdnak is nevezhető társkeresős próbálkozásainkra. Igen ez az igazság, többségünk ugyanígy csetlik-botlik, vagy csetlett-botlott a párkeresés bonyolult életvitelünkkel egyre bonyolódó próbálkozástengerében. Ha nem a figurákból, akkor a szituációkból ismerhetünk magunkra, tegye fel a kezét akinek elsőre sikerült. Ugye nem sokan vannak! No hát erről és még nagyon sok finom rétegről szól ez a színpadi műalkotás, de ha valaki csak a játékosok nagyságában leli örömét, az sem fog csalódni, menjenek el ma este vagy holnap este, garantálom, hogy nem fogják megbánni a kanapéból való kapitulációt!
Mindig jó tehetséges fiatalokat látni a színházművészetben, de nem mindig nyújt ekkora élményt, hiszen sokszor a pályakezdők még útkeresők. Kiss Dorina rendező, Russa Karina és Lajhó Máté színművészek, de Horváth Márk tervező is profi munkát végeztek a darab megalkotásával, amihez kiváló alapot adott Pozsgai Zsolt azonos című drámája.
Rékasi Attila, Újpest
Bábos tragikomédia felnőtteknek – a Színház- és Filmművészeti Egyetem előadása
Liselotte vágyik a szerelemre. Miért is ne kaphatná meg? Hiszen egy szép, virágzásában lévő hölgy, kedves mosollyal, láthatóan rendezett körülmények között… De amikor közel kerülne egy-egy férfihoz, valahogy mindig szörnyűséges dolog történik. Vagy lehet, hogy eleve nem illettek egymáshoz? Mégis, furcsa, egyre közelibb, egyre ismerősebb az a titokzatos alak, aki mindig itt van vele. Talán ő volna az igazi?
Egy beteges képzavarral élve a magyar színházművészet szempontjából az egész ország egy viharos Balaton. Elnézést, de ehhez a „függetlenítéshez” már csak így tudok viszonyulni. A lényeg, hogy hála a támogatók (esetünkben zömében magánemberek) segítségnek köszönhetően a Kettőspont Színház még él, de ha a márciusi műsort nézem akkor túlzás nélkül mondom, virul. A „sikerdarabokon” mint a Kiborult és a Kovács Kutyája mellett új premierek is bemutatásra kerülnek mint a Tallér Edina: Egy perccel tovább című produkciója. Vásároljanak mielőbb jegyet, linkek lent:
Kiemelten ajánlom a Liselotte és a május című tragikomédiát, fantasztikus előadás! A színészek csodálatosan formálják meg szerepeiket, viszont sajnos nagyon ritkán tudják játszani egyéb elfoglaltságaik miatt, már csak ezért is érdemes sietni megnézni őket!
Formanek Csaba nagy vállalást tett színházunk megmentésére: egy Diogenész maratont tol le a hónap második felében. Aki látta ezt a monodrámát, annak újra nézése is ajánlom. Én magam legalább négyszer láttam, de mindig nagy élmény.
Premier is lesz, a De Sade, naná, hogy megnézem! Tegyenek így önök is. Hangsúlyozom, nem csak a színház, a darabok miatt, hanem a fantasztikus helyszín miatt is érdemes látogatni a Kettőspontot, hisz minden előadás után beszélgetni lehet az előadókkal, a művelt közönséggel.
Idén ünnepli 15. születésnapját a Láthatáron Csoport, ebből az alkalomból egy egész hetet kitöltő eseménysorozat szerveződött, aminek keretében a Láthatáron munkái és a színházi nevelés volt a témája a Klubrádió Ötös című műsorának, a Tilos Rádióban Feuer Yvette volt a Kétlámpás csodálatos barátainak vendége és meg lehetett nézni a legtöbb futó előadást szerte a városban. Természetesen szülinapi mulatság is volt, a Kettőspont Színház adott otthont annak a kerekasztal-beszélgetésnek, ami videóbejátszásokkal színesítve elmesélte a Láthatáron Csoport eredettörténetét, sok szó esett a jelenleg is futó tíz előadásukról, és a jövő évad izgalmas terveiről is sok mindent megtudhattak az érdeklődők. A kötött program után pezsgő és házi sütemények mellett még sokáig folyt kisebb csoportokban az emlékidézés és a további tervek szövögetése.
A rádióműsorok visszahallgathatóak az alábbi linkeken:
A Kettőspontbeli beszélgetést Kiss Bea rádiós újságíró moderálta és egyre csak érkeztek a vendégek Feuer Yvette alapító mellé, hogy segítségükkel összeálljon ennek a hosszú tizenöt évnek a története. A vándorszínészet ekhós szekerekkel országot járó hőskorát megidéző kezdeteket Manyasz Erika és Háda Fruzsina segítettek felidézni. Az akkor még Bohócok a láthatáron névre hallgató formáció olyan gyerekelőadásokat vitt főként roma szegregátumokba, ami az egész közösségnek élményt adott. A bohócelőadás kellőképpen rugalmas és improvizatív forma, hogy bármilyen közönséghez alkalmazkodhasson, és kellőképpen interaktív, hogy a nézőket, főleg mozgásos játékokon keresztül, aktivizálja és bevonja a közös meseépítésbe. Ez az interaktivitás azóta is védjegye a Láthatáron Csoportnak, egyre bővülő, nagyon színes módszertannal és egyre több életkori csoportot megismertetve a színházi nevelési előadások és a független színházi produkciók nagyon színes világával.
A repertoár bővítése minden esetben újabb és újabb szakemberek csatlakozását jelentette. Romankovics Edit színházi nevelési szakember bevonása a csapat egyik legsikeresebb és legfontosabb előadását hozta létre. A KV Társulattal kooperációban létrehozott Kiállok érted című produkció célközönsége az állami gondoskodásban élő fiatalok, témája pedig a fiatalkori prostitúció. Ennek folytatása a Kiállok magamért, ami dokumentumszínházi előadásként, a történetek tulajdonosainak bevonásával járja az ország nevelőotthonait, hogy az előadással és a hozzá kapcsolódó beszélgetésekkel valamiféle stratégiát adjon a fiatalok kezébe. A Kiállok értednek nemzetközi visszhangja is lett, 2024-ben Bécsben SozialMarie díjjal jutalmazták.
A Láthatáron Csoport előadásai mindig valamiféle fontos, közös ügy köré szerveződnek. Színházi nevelési szakemberként Romankovics Edit és Háda Fruzsina azt boncolgatták, mik ezeknek az előadásoknak a sajátosságai. Milyen speciális szempontrendszernek, milyen szakmai elvárásoknak kell megjelenniük a létrehozásukban. Mi az az alkotói attitűd, ami elengedhetetlen a színházi nevelési előadásokban való részvételhez. Háda Fruzsina számára a feladat összetettsége gyakorolja a legnagyobb vonzerőt. Miközben kiváló színésznek kell lenni, aki az improvizáció terén is otthonosan mozog, a szerepből vezetett vita nagyon erős reflektivitást igényel, egy állandóan jelen lévő belső dramaturgot, aki átlátja és érzékeli a vitaszínházi közönség hangulatát, és, ha szükséges, finoman irányítani tudja az eseményeket. Meglepő, de megerősített tapasztalat, hogy ezek az előadások, a Kenyértörés különösen, remekül működnek vegyes csoportokban, kamaszok, fiatal felnőttek és az idősebb korosztály nézőpontjainak megjelenése, beszélgetése érdekes felismerésekkel gazdagíthatja a résztvevőket.
Ehhez a témához csatlakozott Kovács Bálint, a HVG kritikusa, és a Kétlámpás Blog részéről Ritter Márta. Kritikusként más elvárásrendszer érvényesül-e a színházi nevelési előadások megítélése esetében? Egyetértettünk abban, hogy ugyanolyan kritériumok mentén elemezzük ezeket az előadásokat is, mint a hagyományosabb formákat, csak itt más szempontokat is figyelembe kell vennünk. Fontos, hogy milyen pedagógiai célt tűzött maga elé az előadás, hogy miképpen illeszkedik a feldolgozás a színpadi történésekhez. Mennyire és milyen irányba sikerül aktivizálni a közönséget? Általános iskolában tanító pedagógusként nem lehetünk elég hálásak a Láthatáron Csoportnak, hogy gondolnak a 10-14 éves korosztályra is, nagyon nehéz számukra előadást találni. A Ketrecharc és a Pitbull Kamilla Gimnázium nekik szól, és az indulatkezelési problémákról, az erőszakmentes kommunikációról, a bullying működéséről generál fontos beszélgetéseket, miközben különleges színházi élménnyel gazdagítja az osztályokat. Ehhez a témához csatlakozott Takácsné Mandics Gabriella, ifjúságvédelmi tanácsadó és Szarka Eszter, Eötvös József Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, akik megrendelői oldalról állnak kapcsolatban a Láthatáronnal. Természetesen a szerencsésebb helyzetű diákok számára is sokat adhatnak ezek az előadások. Az érzékenyítés, a társadalmi problémákra való nyitottság és a vitakultúra fejlesztése hatalmas hozadéka az ilyen élményeknek.
Takács Hajnal Manta traumaszakértő, a Hagyaték című előadás egyik szakértője arról beszélt, hogyan működhet közre a traumafeldolgozásban egy színházi előadás. Fontos, hogy az érintett néző egy közösség tagjaként élheti meg a problémáját. Egy olyan tükröt tarthat elé a produkció, ami kellő távolságot és rálátást biztosít, és így kezelhetőbbé teszi a traumát. A Hagyaték mellett sok szó esett a Mit ér, ha? című előadás felszabadító erejéről és bátorságáról. A negyven feletti nők szembenézése az öregedéssel, a halandósággal, a be nem teljesített vágyakkal, a láthatatlanná válással az ehhez kitalált okos, harsány és vicces varieté formában katartikus élménnyé válhat.
Végül a jövő évad terveiről esett szó, amihez a ti segítségetekre is szükség van. Mindenek előtt váltsatok jegyet a Láthatáron Csoport előadásaira, ha tehetitek, hívjátok őket iskolákba, vitaklubokba! És gondoljatok rájuk az 1%-ról való rendelkezésetek kapcsán! Legközelebb, május 7-én, szintén a Kettőspontban Korda Bonifác Tiszazug című drámájának felolvasó színházi változatával ismerkedhettek meg, 2026 januárjában lesz belőle előadás. Készül a Boldogságunk madara című felnőtteknek szóló bábelőadás is, amit mi különösen várunk.
Szerencsére akad még pár olyan színházi díj, ami nem erodálódott, büszke lehet rá az is, aki adja, az is, aki kapja. Bár mélyen egyetértünk az április 3-án kezdődő NemesFeszt jelmondatával, miszerint A színház nem verseny, azért néhány díj mégis orientálhat, felhívhatja a figyelmet olyan előadásokra, amiket érdemes megnézni.
Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa
A Radnóti Zsuzsa által 2018-ban alapított Kortárs Magyar Dráma-díj az egyik ilyen. A 2025-ös nyertes Jánossy Lajos és Máté Gábor lettek Jánossy Lajos Örök hely és mindenhol idő című regényének Itt élet című színpadi adaptációjáért. A Kortárs Magyar Dráma-díj Különdíját Solt Róbert, Fullajtár Andrea és Borgula András vehette át ATíz hónap Babilon-ügy című előadás szövegkönyvéért, Galló Olga memoárkötetének dramatizálásáért és megvalósításáért. Az Itt élet a Katona József Színházban, a Tíz hónap Babilon-ügy a Gólem Színházban nézhető meg.
A laudációkat a Litera irodalmi portálon olvashatjátok.
A tatabányai Monodráma- és Stúdiószínházi Előadások Fesztiválja, a MOST Feszt az egyik kedvenc fesztiválunk, mert azokra az egy vagy kevés szereplős produkciókra irányítja a reflektorfényt, amelyek műfajuknál fogva még mindig küzdenek a nézői figyelemért. Mi nagyon szeretjük a monodrámát, a színjátszás magasiskolájának tartjuk, ha emlékeztek, idén nőnapi összeállításunk is ilyen formájú előadások csokrával ünnepelt. A MOST Feszt szakmai zsűrijét idén Egri Márta, színésznő, a Jászai Mari Színház társulatának tagja, Gabnai Katalin, színikritikus és Hegymegi Máté, rendező, színész alkotta, és közönség zsüri is volt, Krüpl Edit, Lollok Katalin és Zuber Éva képviselték a nézők véleményét.
A legjobb monodráma Halász Rita Mély levegő című regényéből készített előadás lett. Pálos Hanna lehengerlő alakítása. Mi nyáron láttuk a Szentendrei Teátrumban, ősztől a Jurányiba költözött. A szerzőnő Margó-díjas regénye is nagy siker, angolul és franciául is olvasható már.
A zsüri a Legjobb stúdiószínházi előadásnak Kárpáti Péter Térkép a túlvilágról című regényének saját kezű színpadi változatát választotta, a szerző rendezésében láthatták a szerencsések. A regényt is érdemes elolvasni, minket teljesen elvarázsolt a Selinunte Kiadó gondozásában megjelent kötet. Tóth Ildikó, Zsótér Sándor, Hevesi László, Jenővári Miklós és Kárpáti Péter játékát látni kell. Budapesten a Trafóban keressétek.
A Legjobb alakítás különdíját Dr. Pető Kata kapta a MILF című Kovács Viktor – Kovács Dominik által írt remeklésért. Ennek az előadásnak is a Jurányi a budapesti otthona, ott keressétek! Szórakoztató szöveg, kivételesen izgalmas látványvilág, és okos, önreflexív alakítás Pető Kata részéről, amit remekül egészít ki Rohonyi Barnabás játéka és jelenléte.
A CiciKrisztus című komédiában nyújtott szerethetően emberi, felszabadító erejű, ugyanakkor mosolyt fakasztó alakításáért a közönségzsűri díját Ficzere Béla kapta. Reméljük valamikor lesz szerencsénk az előadáshoz. A Nick Hornby-regényből készített darabot a Kiscelli Múzeumban találjátok.
A napokban adták át a A Maszk Országos Színészegyesület Gobbi Hildáról elnevezett életmű díját és a Soós Imre pályakezdő díjakat. Az életmű díjat idén Szerémi Zoltán, a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja nyerte el. A Soós Imre díjat pedig Ács Petra, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, és Hevesi László, a Thália Színház tagja kapta. Hevesi Lászlót láthatjátok a már említett Térkép a túlvilágról című előadásban.
Szükségünk volt már ezekre a jó hírekre, reméljük, ti is velünk örültök.
Márciusban három színházi kerekasztal-beszélgetésen is részt vettünk. Nem tanulság nélküli, ki mit kezd ezzel, a szerintünk már kissé elavult, formával, hogyan tudja érdekessé, dinamikussá tenni. Hogyan lehet kinyitni, a rendszerint szakmai közönség tapasztalatait bevonva valódi párbeszéddé tenni ezeket az alkalmakat?
Március 1-jén az Inga Kultúrkávézóban mutatta meg a Budapesti Skizó új bemutatójának demóját. A fölolvasó színházi formában prezentált hosszabb részletekhez csatlakozott a kerekesztal-beszélgetés. Tóth Jakab moderálásával Schultz Nóra, Závada Péter, Samudovszky Adrian és Sándor Dániel Máté beszélgetett készülő előadásukról, valamint arról, hogy a színház és más művészeti ágak vállaljanak-e politikai szerepet. Azóta megvolt a Fukuyama után című Thomas Köck mű bemutatója a Trafóban, kritikánkat hamarosan olvashatjátok a Kétlámpás Blogon. A világlátott alkotók, beszélgetőtársak részéről sok külföldi tapasztalat került elő a téma kapcsán, ahol politikum és színház gyümölcsöző találkozása megtörtént. Hazai példákat már kevésbé találtak, bár nekünk lett volna pár tippünk. Problematikusnak látják a beszélgetők, hogy nem feltétlenül azokhoz jut el egy közéleti témájú előadás, akikre igazán nagy hatást gyakorolhatna. A színháznéző nem szívesen vesz zsákbamacskát, egyetérteni jár a színházba. Felmerült, hogy milyen termékeny feszültség alakulhatna ki, ha mindenki olyan színházat is meglátogatna, ami nem esik bele a komfortzónájába.
Nekünk a beszélgetést hallgatva a Závada Péter fordításában megismert Prudencia Hart különös kivetkezése című előadás konferencia-jelenete jutott eszünkbe. A Stúdió K előadásában a kerekasztal körül ülők közül Samudovszky Adrian is érdekelt, a darabban ő moderálja a konferencia felszólalásait és vitáját. Valahogy ugyanaz volt az elrendezése, lefutása, dinamikája ennek az Ingabeli beszélgetésnek, mint a darabbeli konferenciaparódiának. A közönség túlnyomó többsége a szakma különböző szegmenseiből érkezett, így különösen kihagyott ziccernek érezzük, hogy nem vitattuk meg a készülő előadásról született benyomásokat. Szerintünk luxus lemondani az ilyen visszacsatolásokról, a bemutatót látva égetően szüksége lett volna az alkotóknak jó pár külső szemre.
Március 22-én a Kelet-Nyugati Alkotóműhely Hosszú Hétvége elnevezésű programsorozatának keretében az RS9 Színház fogadta be a Függetlenek című kerekasztal-beszélgetést. Létmányi Attilának, a Kelet-Nyugati Alkotóműhely alapítójának, rendezőjének, a beszélgetés moderátorának szemmel láthatóan volt koncepciója. A független színházi létről, lehetőségekről, jövőképről eszmét cserélni három generáció képviselőit hívta meg: Lábán Katalint, rendezőt, színészt, az RS9 Színház igazgatóját, Gaál Attila Csabát, rendezőt, színész, az Epika Kulturális és Művészeti Alapítvány vezetőjét és Tőzsér István Martint, rendezőt, színészt, a TIM Stúdió vezetőjét. Ez már önmagában is érdekes felállás, a generációk párbeszéde kevéssé jellemző bármilyen témában. Ráadásul ezt a lehetőséget ki is használták a pódiumon ülők, számos kérdést tettek fel egymásnak, ami igencsak üdítő változatosság. Kerekasztal-beszélgetések esetén, tapasztalataink szerint, a beszélők a legritkább esetben beszélnek egymással, többnyire a moderátorral való dialógusok egymásutánja az alkalom.
Ami számunkra igazán izgalmassá tette a beszélgetést, az az a forma, amit Létmányi Attila kitalált a délután keretének. Számos idézettel készült, amit neves színházi alkotók, a szakmát és a függetleneket jól ismerő munkatársak fogalmaztak meg. A kerekasztal résztvevőinek ezekre kellett reagálnia, az elhangzott felvetések mentén járhatták körbe a független színházi lét számos aspektusát. Ez a pszeudo-párbeszéd jelentősen kitágította a formát, és nem csak a hallgatóság, de a beszélgetők számára is érdekessé tette a disputát. A leghevesebb reakciót Mácsai Pál szavai váltották ki, a független színházi alkotók idézetei többnyire a szakmában tapasztalható konszenzust képviselték, ezek esetében a személyes példák elmesélése, az állítások árnyalása, kibontása történt meg. A Mácsai-idézet arról szólt, hogy a mai magyar színházi nyelv – a kultúrpolitika szűklátókörűségének köszönhetően – nem elég kreatív, és a nézők ezért járnak kevésbé színházba. Az alkotók mind magukban, mind a környezetükben kísérletező kedvet, kreativitást látnak, lehet, hogy az Örkény leköszönő igazgatójának a kőszínházakat tekintve igaza van, de a függetleneket biztosan nem ez jellemzi. Szó esett még természetesen finanszírozási modellekről, nehezen meghozott kompromisszumokról, a közönség elérhetőségéről, megszólíthatóságáról. Érdekes szombat délután volt, örülünk, hogy ezt a programot választottuk akkor.
A Színházi világnapra időzítette a Színházi Kritikusok Céhe kerekasztal-beszélgetését A színházi lapok jövőjéről címmel. A Három Holló kistermében a színházi kritikával foglalkozók alkották a közönséget is, a beszélgetés terének elrendezése jól tükrözte, hogy szűk körben vagyunk, ugyanaz a cipő szorítja a résztvevők lábát. Turbuly Lilla, a céh társelnöke vezette a beszélgetést, a világnap nemzetközi üzenetének egy részletével indítva, és néhány, a színházi lapok finanszírozására vonatkozó elrettentő statisztikai adattal megszólítva a meghívottakat. A megszólalás sorrendjében Szűcs Katalin Ágnes színikritikust, a Criticai Lapok főszerkesztőjét, Králl Csaba tánckritikust, a Színház szerkesztőségi tagját, felelős kiadóját, Stuber Andrea színikritikust, a Spiritusz főszerkesztőjét, Tóth Bertát, a Színház.online főszerkesztőjét és Bodor Johanna táncművészt, koreográfust, a Magyar Színházi Társaság elnökét hallgathattuk meg. A még talpon lévő orgánumok közül a Revizor kimentette magát, az ő beszámolójuk a jelenlegi helyzetről meglehetősen hiányzott.
A szikár és visszafogott hangvételű helyzetértékelések nyomán kvázi egy halotti torrá alakult a beszélgetés. A színházi lapok és a színházi kritikusok helyzete reménytelen. A felületek, szerkesztőségek megszűnnek vagy a megszűnés határán vannak. Műhelyként már egyáltalán nem tudnak funkcionálni. Amikor a kritikai gondolkodásra, a kritikusi szakma utánpótlásképzésére, a nyomhagyásra és a reális visszajelzésre a legnagyobb szükség volna, a kritika elnémul. Feloldhatatlan dilemmák őrlik fel a kritikaírással foglalkozókat. Fenntartható-e a szakmai színvonal és a függetlenség anyagi források nélkül? Meddig tartható az ingyen munkára, az önkizsákmányolásra épülő szisztéma.
Nekünk még számos kérdés eszünkbe jutott, amiket egyfelől azért nem tettünk fel, mert nem vagyunk elég gyorsak, előbb át kellett gondolnunk a hallottakat, másfelől rohantunk a város másik végébe, előadásra. Ha a kritikaírás, mint megélhetést biztosító szakma, megszűnt, beszélhetünk-e Magyarországon egyáltalán profi kritikusról? Mi fog történni a színházi szakmával, ha az egyik jelentős alkotóeleme nem lesz? Nem létezhet-e egy olyan összefogás, ami átmenti a szakmát? Bár a színházaknak elemi érdeke lenne a kritikaírás megmentése, nehezen elvárható, hogy a létezésért küzdő függetlenek – ezen a napon jelentette be Karácsony Gergely, hogy a nekik szánt, a túlélést jelentő összeg, politikai pozícióharcok áldozata lett – bármit is tegyenek, vagy a finanszírozási megállapodás hiányában még évadot tervezni is képtelen kőszínházak segítő kezet nyújtsanak. Szomorúak és tanácstalanok vagyunk.
A fotókért köszönet a Budapesti Skizónak, Létmányi Attilának és Turbuly Lillának.
Az idei év üzenetét Theodórosz Terzopulosz görög színházigazgató, tanár, író, az Attis Színházi Társulat alapítója és művészeti vezetője, a Színházi Olimpia ihletője és a Nemzetközi Színházi Olimpiai Bizottság elnöke fogalmazta meg. A magyarul Németh Nikolett fordítása tolmácsolja nekünk az idei év nagyon erős szavait. A teljes szöveg például itt olvasható:
„Vajon a színház reflektorfénye képes megvilágítani a társadalom traumáit ahelyett, hogy félrevezető módon önmagára irányítja a figyelmet?
Ezek olyan kérdések, amikre nincs végleges válasz, mert a színház a megválaszolatlan kérdéseknek köszönhetően létezik és tartja fent magát. Kérdések, melyeket Dionüszosz vetett fel áthaladva szülőházán, az ókori színházon, és folytatja néma menekülőútját a háború tájain, ma, a Színházi Világnapon.
Nézzünk Dionüszosz, a színház és a mítosz eksztatikus istenének szemébe. Dionüszosz, aki egyesít múltat, jelent és jövőt, a kétszerszületett, Zeusz és Szemelé gyermeke, a fluid identitás kifejezője, nő és férfi, dühös és kedves, fenséges és állati, az őrület és értelem határán, rend és káosz, élet és halál közt egyensúlyozó akrobata. Dionüszosz alapvető ontológiai kérdése: “mivégre ez az egész?” – a kérdés, ami a mítosz gyökerének és az emberi rejtély sokrétű dimenzióinak egyre mélyebb vizsgálata felé tereli az alkotót.
Új narratív utakra van szükségünk, amelyek célja az emlékezet ápolása és egy új erkölcsi és politikai felelősség formálása, hogy kiléphessünk a mai középkor sokféle formát öltő diktatúrájából.”
Az ünnep kapcsán a Magyar Színházi Társaság is közleményt tett közzé. Érdemes elolvasni. Mi a Társaság facebook oldalán találtuk meg.
A Magyar Színházi Társaság az idei Színházi Világnaphoz kapcsolódóan fontosnak tartja közzétenni saját alapvetéseit is: a színház nem elválaszt, hanem összeköt, a kultúra és a művészet a józan igazság értékét, az emberi szabadság eszméit is adja nekünk. Szerintünk a színháznak újjá kell teremtenie a párbeszéd lehetőségét.
A Magyar Színházi Társaság hangsúlyosan mindent meg fog tenni a szakmaiatlan döntések miatt, illetve az egzisztenciálisan, morálisan méltatlan helyzetbe került kollégákért, a magyarországi színészek, alkotók, a színházban dolgozók anyagi és erkölcsi elismertetéséért, az igazság helyreállításáért. Meg kell óvnunk egymást!
A címet világnapi bejegyzésünkhöz Formanek Csaba, a Kettőspont / színház & spirituális ügynökség alapítója, vezetője, rendező, színész, író világnapi videóajánlójából merítettük. Mindhárom üzenetben hangsúlyos a párbeszéd, a személyes jelenlét és a szabadság gondolata. Mi beemelnénk még egy fogalmat, a felelősségét. Mi nézők, ugyanúgy felelősek vagyunk az alkotásért, mint a színpadon és mögötte állók. Nélkülünk nincs színház. A mi választásaink, a mi reakcióink, az előadás bennünk való tükröződése nélkül nincs színház. Jelenlétünk alkotótárssá tesz minket. És ez felelősség. Kinek és hogyan adjuk a tekintetünket? Kinek ajándékozzuk az értő figyelmünket, az időnket és nem utolsó sorban az anyagi forrásainkat? Ki merünk-e lépni a komfortzónánkból, merünk-e saját véleményt alkotni, meglátni az újat, a kicsit, a függetlent? Mi erre biztatnánk titeket, ébresszétek fel magatokban a kalandvágyat, menjetek olyan helyekre, ahol még sosem jártatok!
És, hogy ne maradjon üres szócséplés a bejegyzés, nézzünk néhány előadást, amit március 27-re és a hétvégére időzítettek az alkotók, de később is érdemes lesz keresni őket. A Kettőspont / színház & spirituális ügynökség a Game of My Life című legújabb Formanek Csaba rendezéssel várja a közönséget. Mi nagyon szerettük ezt az előadást, többek között azért, mert bár keresztül-kasul ismerjük a Ráday utcai játszóhelyet, majdnem sikerült eltévednünk, olyan izgalmasan lett kialakítva az előadás tere.
A Budapest Bábszínház műsorán délelőtt a Hamupipőke látható, ez a bábtechnikailag és a történetvezetés szintjén is különleges előadás. Átírója Gimesi Dóra, aki idén a HUBBY-tól megkapta az Év Gyerekönyve Díjat szerzői kategóriában Amikor mesélni kezdtek a fák című varázslatos kötetéért. Este Podlovics Laura írása-rendezése, a kamaszoknak és fiatal felnőtteket megszólító Nem félünk a sötétben-jére válthattok jegyet. Különlegessége az előadásnak, hogy főhősét Erdős Lili alakítja vendégként.
A Stúdió K színházban pénteken a régen játszott Káosz című előadásra érdemes ellátogatni. Mika Myllyaho fekete komédiáját Nyakó Júlia, Homonnai Katalin és Kakasy Dóra játsszák. Mi a bemutatón még Pallagi Melittával láttuk, úgyhogy nekünk is időszerű lenne ismét megnézni az új szereposztásban is Diego de Brea rendezését. Már most teltházas mindkét vasárnapi Prudentia Hart különös kivetkezése, érdemes résen lenni, hogy jegyet lehessen szerezni erre a sikerelőadásra.
E hét pénteken a Budapesti Skizó bemutatóján leszünk. Thomas Köck drámáját Sándor Dániel Máté rendezi. A szereposztás parádés, a zenét a Tér12 Antigonéjának kardalait jegyző Bánki Mihály írta, a szövegkönyvön a rendezővel Samudovszky Adrian dolgozott. Ilyen előzmények után izgatottan várjuk a végeredményt. jegyek még kaphatók, tartsatok velünk!
Ha nem bemutatóra mennénk, akkor újra megnéznénk az Apertúra Bázison március 28-án a Brománcot és újra jót vitatkoznánk nézőtársainkkal az előadás utáni feldolgozó beszélgetésen. Király Dániel csavaros időkezelésű írása-rendezése nem csak remek szórakozás, de vitaindítóként is nagyon működik. Mindenkit nagyon szerettünk az előadásban, de ez esetben Kocsis Gábor alakítása lenne a legnagyobb vonzerő, hogy megint megnézzük az Apertúra legutóbbi bemutatóját.
Március 21-én ünnepeljük a Bábszínházi világnapot. Két üzenetet és számos ajánlót szeretnénk megosztani veletek. Ahogy ígértük tegnapi írásunkban, több, elsősorban a gyerekközönséget megcélzó előadásról hozunk hírt de a felnőttek sem maradnak ajánlatok nélkül. Aki ismer minket, tudja, hogy a báb egy olyan hívószó, aminek nem tudunk ellenállni. Gyermeki énünk újra és újra át akarja élni a teremtés csodáját, ahogy az élettelen tárgyat átlelkesíti a bábművész. Látni akarjuk az álmot, az utazást, a metamorfózist, a találkozást a megszelídített halállal a színpadon.
Fotó: Csatáry-Nagy Kriszta
A 2025-ös bábszínházi világnap magyar üzenetét a Blattner Géza-díjas Láposi Terka, a Vojtina Bábszínház művészeti vezetője fogalmazta meg.
„A bábművészet az emberi létezés univerzuma. A bábjátékosokban van egy olyan játékos találékonyság, egy szertelen és élénk ünnepélyesség, amely az embert önnön léte fölé, a szellem birodalmába emeli. A bábuval való játékosság bizonyítja újból és a legmagasabb értelemben a világban való helyzetünk logikántúli jellegét, azt, hogy túllépünk az élet azonnali szükségletein, legyőzzük az anyagi világ abszolút determinizmusát, s ezáltal az autonómia, a tisztesség és a méltóság szférájába léphessünk át.”
A következő üzenetet Kovács Domokos osztotta meg. Kovács Domokos egy egészen új világra nyitotta rá a szemünket, amikor megismertetett minket a fizikai bábszínház csodájával, az első alkalom óta lelkes követői vagyunk a munkáinak.
„Ma van a Bábszínházi Világnap!
Nagyon szép egybeesésnek érzem, hogy a csillagászati tavasz kezdetén ünnepeljük azt a műfajt, amelyik központjában az élettelen anyag életre keltése áll. Azonban fontos emlékeztetni is magunkat, hogy még az amúgy rendkívüli erőkkel bíró bábszínészek sem képesek életet adni egy halott tárgynak, pusztán az élet illúzióját érik el annak mozgatásával. Fontos leckének tartom ezt, hogy ami életnek tűnik, még nem feltétlenül jelenti, hogy valóban az. Lehet, hogy az illető csak tökéletesen követi egy külső akarat instrukcióit/rendjét/jogszabályait, és még ha valaha volt is önálló élete, átengedte azt, hogy bábbá váljon a külső akarat kezében. Magyarul a „mozgat” igét használjuk a bábok irányítására, angolban a „manipulál” szót. Ezt csak azért mondom, mert a „manipulál” közelebb áll ahhoz a gondolathoz, amit a bábok kapcsán szeretnék most megfogalmazni. Aki engedi, hogy manipulálják, és végletesen átengedi magát egy külső akarat önkényének, az az életéről mond le, az élet illúziójáért cserébe. Bármekkora közhely, az utóbbi napok, hónapok, évek fényében ez a gondolat jutott eszembe ma a bábművészetről, amit vétek egy ilyen silány allegóriára leegyszerűsíteni, én most mégis elsütöttem ezt a pontatlan hasonlatot.”
Két előadást is a figyelmetekbe ajánlunk tőle. A Tryangle című előadásban L. Nagy Attilával és egy óriásbábbal jön létre egy lenyűgöző látványvilágú, nekünk a párkapcsolati dinamikákról sokat mondó előadás. A MU Színházban láthatjátok, legközelebb április 15-én várja felnőtt nézőit. Az előadás egy régebbi változatáról írott kritikánkat olvashatjátok a blogon, azóta még összetettebbé és izgalmasabbá vált a produkció.
A fekete gólya, fehér gólya, szürke gólya gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló bűbájos és elképesztően letisztult látványvilágú előadás. Nagy Petra és Kovács Domokos meséje elfogadásról, szőlői szeretetről, és persze a gólya lét örömeiről, bánatairól szól. Mi vegyes közönséggel láttuk, és nagyon ritkán tapasztalunk gyerekek részéről olyan koncentrált figyelmet, mint ezen az előadáson. A MU Színház ad otthont ennek a produkciónak is, április 27-ére már elérhetőek a jegyek.
Az Apertúra három művésze – Major Irma, Kocsis Gábor és Formán Bálint – már nagyon készül, hogy holnap elvarázsolja a gyerekeket A vulkánpormanó című skandináv mitológiai ihletésű történetével. Hat éves kortól ajánljuk a mesét. A felnőttek és idősebb testvérek is remekül fognak szórakozni Benkó Bence nagyon vicces sz9vegén és Formán Bálint dalain. A társulat most először hozott létre bábos mesejátékot, ebben Pájer Alma Virág, a Budapest Bábszínház bábművésze segítette őket. Egyeztetés után iskolai osztályoknak is elérhető, szép és hasznos csapatépítő élmény lehet az iskolásoknak, akár húsvéti ajándékként. Akár csak a Bábszínházból az Apertúrába költözött Szegény Dzsoni és Árnika, Pájer Alma Virág diplomamunkája. A bábmonodrámával megismerkedni Lázár Ervin klasszikusával emlékezetes színházi élmény lesz a gyerekeknek.
A Kettőspont Színházban nincsenek műfaji korlátok, az egyetlen szempont a minőség a befogadott előadások esetében is. Így keveredhetett két kivételes bábos produkció is a Ráday utcába. A frissen alakult KOHÓ Műhely a kelta mitológia egyik népszerű történetét vette alapul bábjátékához. Nem csak az előadás humora, az élőzene, Romhányi Réka bábjai és a tökéletes csapatmunka teszi kivételessé ezt az előadást, hanem az is, hogy korcsoportokra specifikált feldolgozó foglalkozás is társul a meséhez. 12 éves kortól ajánljuk, de a felnőtteket is megszólítja A kovács kutyája.
Felnőtteknek lehet fergeteges szórakozás szintén a Kettőspontban a Liselotte és a május. Kiss Dorina harmadéves bábszínházi rendező-hallgató munkája egészen friss élményünk, épp a világnap hajnalára lett kész az előadásról szóló írásunk. Olvassátok és keressétek májusban az előadást!
Április 27-én a KuglerArtban lesz újra a Helytelenek Társulat Illúziók című előadása. Mi még az Óvóhelyen láttuk Ivan Viripajev drámáját, és nagyon szerettük az előadást. Vicces, megható, kedves történet és megvalósítás. A társulat másik, szintén felnőtteknek szóló produkciója, a Gardénia, is látható néha ugyanitt, érdemes keresni a produkciót, nekünk etalon a transzgenerációs traumákról szóló színpadi játékok között, pedig nem keveset láttunk.
Amint láthatjátok, olyan bábos előadásokat gyűjtöttünk össze, amik nem a bábok hagyományos otthonának számító Budapest Bábszínházban vagy a Stúdió K-ban láthatóak. Ezen a két helyen természetesen mindent is látni kell. ami báb. Mi legközelebb Szikszai Rémusz Peer Gyntjére vagyunk hivatalosak a Bábszínházba.
Az idén Sue Giles, az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszövetségének elnöke fogalmazta meg a Gyermekszínházi világnap üzenetét.
„Ha a gyermekeket és fiatalokat kulturális állampolgároknak tekintjük, akkor a kultúrához való hozzájárulásuk és a művészetekhez való hozzáférésük joga már születésük pillanatában magától értetődő kell legyen.”
Az üzenetet az ASSITEJ Magyar Központ frissen megválasztott, új elnöksége olvassa fel ezen a videón:
Remek bábos produkciókat láttunk idén, ami a kisebbeknek is meghatározó élmény lehet, ezekért érdemes lesz visszatérni holnap a FakTúrára, hiszen március 21. a Bábszínházi világnap, ezeket az előadásokat akkor ajánljuk majd. Most élőszereplős színházi előadásokkal készültünk, amire érdemes gyerekekkel ellátogatni.
Első ajánlatunk az Apertúra legújabb osztálytermi színháza, az Árpád-ház – a királyok nyomában. Mi már másodjára hívtuk meg az iskolánkba, az első alkalom annyira sikeres volt. A hatodik osztálytól érettségiig ajánlható történelmi témájú előadásban Borsányi Dániel és Urbán Richárd remekül alkalmazkodik az aktuális osztály életkorához és tudásszintjéhez. Ilyen szórakoztatóan még nem tanultunk történelmet! Különlegessége a produkciónak, hogy ez Borsányi Dániel első írása-rendezése. Azért is szeretjük az Apertúrát, mert inspirálja a társulat tagjait és a velük sokat játszókat, hogy a színészi tehetségükön kívül bontakoztassák ki egyéb kreatív adottságaikat is. Reméljük az Árpád-ház valamikor a nagyközönség számára is elérhető lesz. Addig is hívjátok az iskoláitokba! Bővebben kritikánkban olvashattok róla a Kétlámpás Blogon.
A RÉV Színház Balássy Fanni kamaszoknak szóló prózakötetéből készített pazar előadást Bocs, hogy élek címmel. A különálló jelenetekből álló előadást a megfelelési kényszer, a gyerekekre, kamaszokra, fiatal felnőttekre zúduló elvárások nyomasztása köti össze. 14-16 éves kortól ajánljuk ezt a remek produkciót. Legközelebb március 29-én lesz látható a MU Színházban. Érdemes erre a napra betervezni egy családi színházi estét.
Két, kifejezetten a tananyaghoz kapcsolódó ajánlatunk van még. Az Átriumban látható Barátomhoz című előadás Petőfi és Arany barátságát dolgozza fel koncertszínházi formában. Krasznai Vilmos és Liber Ágoston nagyon szerethető figurákat teremtenek a színpadon, a Rackajam és a Tükrös Zenekar pedig fergeteges hangulatot teremtenek. Május 17-én játsszák újra.
A Hamlet megismerésének egy kifejezetten szórakoztató formája a SICC Production rockoperája az Akváriumban. Fantasztikus alakítások, lenyűgöző látvány, zúzós rockzene jellemzi Krasznai Vilmos rendezését. Nagy Feró átirata igazán érdekes alapanyag, érdemes megnézni.
Érdemes még a Láthatáron Csoport háza táján is körülnézni, a 15. születésnapját ünneplő társulat áprilisban elérhetővé teszi a Kenyértörés című színházi nevelési előadását. Fábián Péter brechti ihletésű története az egyik legjobb vitaszínházi alapanyag, amit valaha láttunk. menjetek április 7-én a Jurányiba, és döntsétek el, mit érdemel az a bűnös…!
A fiatalok nem csak nézőként, de színházcsinálóként is figyelmet érdemelnek. A Gólem Ifjúsági Társulatának Erkély című előadása fiataloktól fiataloknak szóló közérzeti előadás. Legyetek részesei nyolc középiskolás házibulijának, ahol minden az erkélyen történik.
🎭Farkas Franciska🎭 Fodor Katalin🎭 Füsi Borka🎭 Háda Fruzsina 🎭Huzella Júlia 🎭Juhász Maja 🎭Kárász Eszter 🎭Lázár Helga 🎭Móga Piroska 🎭Mravik Eszter Júlia🎭Nagy Mari🎭 Ónodi Adél 🎭Pájer Alma Virág 🎭Pálos Hanna 🎭Pető Kata 🎭Pusztai Luca🎭 Rácz Magdi 🎭Sárközi-Nagy Ilona 🎭Simor Ágnes🎭Sipos Vera 🎭Sodró Eliza 🎭Schupp Gabriella 🎭Szalontay Tünde 🎭Szemerédi Bernadett🎭
Idén azokat a nők által előadott monodrámákat gyűjtöttük össze, amiket a Kétlámpás Blog elindítása óta láttunk. Legtöbbjükről írtunk is, és nagyobb részük a mai napig megtekinthető. A monodráma bátor műfaj. Kell hozzá önbizalom, hit abban, hogy egy erős történet az erős színpadi jelenléttel párosulva megadja azt a teljességet, amit egy többszereplős színpadi produkció. Kell hozzá valami elementáris közlésvágy. Nemcsak akkor, amikor az előadó a saját történetét viszi színpadra, de akkor is, amikor a hangját adja olyan nőknek, akiknek története nélkül szegényebb lenne a világ.
Az a benyomásunk, hogy a nőknek nagyon sok mondanivalójuk van önmagukról, és kevésbé szemérmesek ezeknek színpadi megfogalmazásában, mint a férfiak. Nemcsak a specifikusan női sorsról, a szülésről, a prenatális gyászról, anyaságról, örökbefogadásról beszélnek, de olyan témákról is, mint a kisvárosi élet, az identitáskeresés, az öregedés, a transzcendenssel való kapcsolat, egy közösség felépülése és elvesztése, amik univerzális emberi tapasztalások. És van, amikor az elementáris mesélő kedv kap szárnyra, mint Farkas Franciska Gorkij elbeszélését feldolgozó Makar Csudrájában vagy Pájer Alma Virág Szegény Dzsoni és Árnikájában.
Hálásak vagyunk, hogy olyan élettörténeteket ismerhetünk meg, amik a kanonizált nagy történetek háttérbe szorított szereplőinek adnak hangot, vagy egy olyan nézőpontból mutatnak meg egy ismert történetet, ami felől még nem olvastuk a sztorit. Török Sophie, Kiváncs Illi, Fráter Erzsébet, Janikovszky Éva naplókból, levelekből, életrajzokból és önéletrajzokból, versekből összerakott élettörténetei nélkül szegényebb lenne az irodalomtörténet.
Köszönet az élményekért ezeknek a remek színésznőknek, és persze a mögöttük álló csapatoknak, rendezőknek, dramaturgoknak, drámaíróknak, látványtervezőknek! Mert bármennyire is a játszó viszi leginkább vásárra a bőrét ezen alkotások esetében, a legtöbb esetben igen komoly háttérmunkálatok eredménye a produkció. Reméljük még sokszor lesz részünk ilyen vagány, szókimondó, szomorú, elgondolkodtató, felszabadító, megrendítő és erőt adó történetekben.
Kritikáinkat az előadóra rákeresve megtalálhatjátok a Kétlámpás Blogon.
Bár még itt a zimankó, és februárban is rengeteg előadás vár ránk, mi már a márciusi táncrendünket töltögetjük. Számos legendás előadás kel új életre ezen a tavaszon. Ezekből hoztunk egy csokorra valót. Érdemes őket pótolni vagy újra nézni.
A legnagyobb szenzáció a Dante Közösségi Alkotótérben várható március 26-án és 27-én. A felejthetetlen és nagyon hiányzó Óvóhely fogadta be még évekkel ezelőtt Regős Simon rendezését, a Zoltán Gábor regényből készült ORGIA avagy a Nyilas uralom dicső pillanatai – múltszembesítő revü című előadást. Mi akkor vétkes hanyagságból lemaradtunk róla, úgyhogy nagyon örülünk, hogy új esélyt kaptunk a megnézésére. Regős Simon azóta az egyik kedvenc rendezőnkké vált, nem is kérdés, hogy ott a helyünk.
Hogy a korszaknál maradjunk, következő ajánlónk a Bálint Ház ingyenes alkalmára szól. A KV Társulat Kedves Én! című előadása II. világháborús kamasznaplókból készített dokumentumszínházi alkotás. Nekünk 2019-ben az egyik legfontosabb színházi élményünk volt, ekkor szerettünk bele a KV Társulatba, ismertük meg Kovács Domokost, láttuk néhány méterről Barna Lilla csodálatos játékát, és ebben az előadásban csodálkoztunk rá Szenteczki Zita rendező finom megoldásaira. A minap, 6 év után, újra megnéztük, és ismét elementáris hatást gyakorolt ránk.
Végre új helyet talált egy másik legendás KV Társulat produkció, a Médeia. Láttuk a Jurányiban és a Barabás Villában. Hallgathattuk az előadás után Karsai György elemzését a drámáról és az előadásról, ami teljesen új fényben tüntette fel Euripidész tragédiáját. Rengeteg Médeiát láttunk a 2019-es előadás óta, de még mindig ezt az interpretációt érezzük a legérdekesebbnek. Március 11-én láthatjátok az Ingában Czukor Balázs rendezését.
Szintén ritkán játszott produkció Szitás Balázs monodrámája, amit Radnóti Miklós egyetlen prózai művéből, az Ikrek havából készített. Március 1-jén a Kettőspont Színházban láthatjátok. Csodálatos ritmusú, megrendítő alkotás. Mi a középiskolás zseblámpás társaságában is láttuk, és nagyon jól tettük, hogy elvittük rá. Azóta érdeklődni kezdett Radnóti költészete után, és megvetette velünk Ács Dániel Nem tudhatod című könyvét, melyben a szerző egy elképesztően izgalmas irodalmi nyomozás eredményét tárja az olvasók elé. Úgyhogy nem csak felnőtt nézők figyelmébe ajánljuk a monodrámát, hanem biztatnánk titeket, hogy diák ismerőseiteket is vigyétek magatokkal vagy ajánljátok nekik az előadást.
Nagyon szeretjük Komáromy Bese írásait és rendezéseit. A legutóbb a Trafóban láttuk a szememfénye című előadást tőle, és persze eszünkbe jutott korábbi alkotása, a Soha jobban, amit Nyomárkay Zsigmond és Pereznyák Nikolett előadásában láthattok a Turbinában február 26-án. Ez is egy ritkán látható produkció, érdemes most lecsapni rá. Valamiért nagyon rezonálunk Komáromy Bese gondolkodásmódjára, és borzasztóan élvezzük azt a minimális nyelvet, amit kidolgozott a drámáihoz. Ha valami nagyon frissre vágytok, ez az egyik jó választás.
Új helyszínen, a Trafó szervezésében látható Gálhidy Sára csodálatos rendezése, A férfi hirtelen elkomorodik, a nő fázni kezd, nem ölték hát meg magukat. Csodálatos szereposztás, rendkívül ötletes rendezés, egy, a címhez méltóan bizarr történet. Igazi színházi csemegében lehet részetek március 9-én.
Óbudán, az Esernyős udvarban lesz hosszú idő után újra látható Pass Andrea Újvilág című drámája a Klisé Társulat előadásában. Rég hallottunk erről a formációról, utolsó hírünk róluk, hogy filmet forgatnak, izgatottan várjuk. Addig is érdemes megnézni, hogyan állították színpadra az Újvilágot, mi kifejezetten pazar előadásnak tartottuk.
Április 15-én remek alkalom lesz a MU Színházban megismerkedni vagy felújítani az ismeretséget a fizikai bábszínházzal. Kovács Domokos, L. Nagy Attila és a Báb egy elképesztően összetett, de jól követhető (pár)kapcsolati dinamikát mutatnak nekünk a Tryangle című előadásban. Mi biztosan újra megnézzük, nem csak a lenyűgöző látványvilág miatt, de az előadás gondolatisága is olyan mértékben hatott ránk, hogy szeretnénk még új dolgokat fölfedezni benne.
Sokáig a Budapest Bábszínház volt az otthona Pájer Alma Virág mesejátékának, a Szegény Dzsoni és Árnikának. 2025-ben az előadás átköltözött a Csányi utcai Apertúra Bázisra. Mi egészen fiatal, kis- és nagyóvodás nézőkkel együtt láttuk, akik nagyon élvezték a mind időben, mind történetvezetésben rájuk szabott produkciót. És a felnőtt kísérők sem maradtak hoppon, az előadás képi világa, a rengeteg ötlet őket is lenyűgözte. Külön vonzereje a produkciónak, hogy előadás után kicsit közelebbről is meg lehet ismerkedni a szereplők bábjaival, a Százarcú boszorka házával vagy Östör király palotájával. Legközelebb március 29-énmeséli el Lázár Ervin történetét Pájer Alma Virág.
Utolsó ajánlatunk a Gólem Színházba hív titeket. A Kócos macskaember-kölyök a 2022/23-as évad legjobb gyerek- és ifjúsági előadás díjának büszke birtokosa. Cseri Hanna rendezése március 23-án délelőtt nézhető meg. Mi még nem láttuk, úgyhogy ezt az előadást is fölvettük a naptárunkba.
Reméljük, minden kedves olvasónk talál vonzó ajánlatot felsorolásunkban. Várjuk együtt a tavaszt, és menjünk színházba!
Csodálatos élmény volt a 44. Magyar Filmszemlén, két a színházak világát bemutató dokumentumfilmet megnézni a Filmszemle programjában, az egyik a Kettőspont Színházban Mészáros Attila és Kovács Zsuzsi által forgatott a független állami támogatás nélkül magas művészetet életben tartó egyesületi közösség mindennapjait, majd a másik végletet bemutató Víg 125 című, a Vígszínház történetét megjelenítő film érzékeltette, mekkora kontraszt van a kőszínházak és a független társulatok között.
Még lehet kapni a 2025. január 22-i pótszilveszterre, de nem árt sietni a vásárlással, mert szilveszterkor is sokan már nem jutottak be Formanek Csaba Kiborult című előadásra és vacsoraszínházi eseményére, a FakTúra folyóiratnak Rékasi Attila fotóművész fotózott a premieren, 2024. december 31-én.
A Kettőspont Színház 2025. januári programja a FakTúra ajánlásával
Szinte hősiesnek nevezhető az a küzdelem, amellyel a független színházak próbálnak életben maradni, és alternatívát kínálni az államilag dotált teátrumokkal szemben. Itt, a FakTúra folyóirat hasábjain olvashattuk tavaly év végén Ritter Márta kollégánk szintén heroikusnak nevezhető sorozatát, egy adventi naptárt, amely több mint húsz független játékhelyet mutatott be nem csekély alapossággal. Természetesen abból sem maradt ki a Kettőspont, ami még mindig a felszínen van. Itt jegyzem meg, hogy fontos lenne, hogy minél többen vásároljanak bérletet, jegyet, vagy akár ajándékutalványt, mert olyan időket élünk, amikor már kevés a szó és az ígéret! Én is vettem bérletet, mindenkit erre biztatok. Biztos vagyok benne, hogy a januári kínálatban is mindenki talál kedvére való programot. Amit én nagyon ajánlok, az a Game of My Life és a Kiborult című előadások, de a Kovács kutyája előadás is nagyon kíváncsivá tett.
Este kilenctől majd’ fél tizenkettőig játszotta Formanek Csaba Kiborult című legújabb monodrámáját egy hangulatos, vidámságot sem nélkülöző vacsoraszínházi est keretében. Az öniróniával, önsors-kritikai és ontológiai aspektusokkal dúsított darab igyekezett társadalmi „áthallásokat” is artikulálni. A Formanekre jellemző ön- és világelemző szövegtörzseket interaktív videobejátszások, valamint nézőbevonós jelenetimprovizációk tarkították. A vacsora nem csupán „nézőcsalogató” ötlet, fontos szerepe van a szépen kibomló történetben, és a rövidnek nem nevezhető előadás „emésztését” is kiválóan szolgálja, lazítja.
Idén, hosszú évek szokását megszakítva (sokakat a keletkezett űrrel a kétségbeesés peremére taszítva), az éppen regnáló Köztársasági elnökünk nem szólt népéhez. Isteni szerencse, hogy van nekünk a Kettőspont, így nem maradtunk intelmek és állami jókívánságok híján. Kobakos Alajos lustának sem nevezhető, hiszen már a pezsgőbontás előtt elmondta sajátságos, filozófiai mélységeket is megjáró nagyívű ünnepi köszöntőjét. Nekem személy szerint nagyon szimpatikus volt, hogy elődeitől eltérően nem adott amnesztiát senkinek, illetve a közbeszerzési szabályokat komolyan véve nem csupán díszletnek vásároltatta az elnöki hivatallal a pezsgőt, hanem azt testi épségét sem kímélve bőszen nyakalgatta a beszéde alatt. Természetesen nem csak a magas rangú vendég okán ajánlom a darabot, véleményem szerint egy remek színházi élménnyel gazdagodhatunk, ha jegyet, vagy bérletet vásárolunk rá.
