A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Ötödik ablakunkon át egy főnixmadár bontott szárnyat, hogy tegyen egy kört a Duna felett. Természetesen a város legszebb panorámájú színházáról, a Szkénéről van szó. Az évad első fele nagyon sűrűre és izgalmasra sikeredett náluk, és a december is mozgalmasnak ígérkezik, bemutatók és máshol már sikerre vitt előadások közül válogathatunk egész hónapban. Karácsonyi ajándékötletért pedig nyissátok ki újra első ablakunkat, a Tér12 remek előadása januárban lesz elérhető a Műegyetem rakparton, de jegyek már kaphatóak a Leláncolt Prométheuszra.
December 6-án lesz a bemutatója a Mondd, hogy Tölgy-nek. Ez Tim Crouch igen érdekes színházi kísérletének magyar verziója. Az angol kísérleti színházi művész már több, mint négyszázszor játszotta a művet, az angol és amerikai sztárszínészek kezüket-lábukat törik, hogy benne lehessenek. Az előadás kifejezetten exkluzív élmény, hiszen Bodor Géza mellett minden előadáson egy másik vendégművész ajánlkozik játszótársul, akinek semmi tudása nincs arról, miben is fog részt venni. Különleges, egyedi, megismételhetetlen minden este. Mi a sajtóbemutatón láttuk, és nagyon ajánljuk nektek is. Pásztor Edina rendezése december 19-én is látható lesz.
Következő ajánlatunk december 12-13-ára szól, a Láthatáron Csoport ZUG című ősbemutatójára. Korda Bonifác Tiszazug című drámájának, Móricz Zsigmond Tiszazugi méregkeverők című írásának, valamint Bazsó Adrienn családon belüli erőszak-túlélőkkel készített interjúinak felhasználásával szerkesztette: Widder Kristóf. Egy fontos történet kerül színpadra tehát, és jelenkorunk történései sem maradnak említetlenül. Mi a készülő előadás fölolvasó színházi formáját láttuk a Kettőspontban, és nagyon kíváncsiak leszünk, milyen lett a végleges változat. A plakátot máris imádjuk, Kőfaragó Gyula és Kupás Anna munkája.
Kárpáti Péter Térkép a túlvilágról című drámája a Trafó és több más hely után a Szkénében is látható lesz december 14-én. Mi eléggé beleástuk magunkat az előadás előzményeibe és magába az előadásba is. Olvastuk Kárpáti Péter regényét, részt vettünk azon a rendhagyó könyvbemutatón, amit a Selinunte Kiadó szervezett és ahol a művel felolvasó színházi változatban ismerkedhettünk. Végül megnéztük a már kész előadást is. És mindezt azért, mert teljesen elvarázsolt minket a történet és a zseniális szereposztás.
A mi választottunk erre a hónapra a Szkénében a Godot-ra várva, a pécsi Janus Egyetemi Színház vendégjátéka. Nagyon örülünk, hogy az egyetemisták visszatérnek alkotóként a Szkénébe. Fantasztikus lenne, ha az egyetemi színjátszók találkozóhelye lehetne ismét a színház. Nagyon kíváncsiak vagyunk Kocsis Gergelyre, mint rendezőre, sok jót hallottunk már róla. Ráadásul éppen egy másik Beckett-műből, a Semmi szövegekből készített táncszínházi előadással foglalkozunk, amit az RS9-ben láttunk, úgyhogy eléggé bele vagyunk éppen pörögve az abszurd világába.
Utolsó, decemberi ajánlatunk Márfi Márk elképesztő sikerességű monodrámája, a TELIK. Eddig főleg a Lóvasúton volt elérhető, most azok is megnézhetik, akik kényelmes, metrónyi távolságra szeretnének csak utazni érte. Azért zárójelben megjegyezzük, hogy a Lóvasút is kényelmesen megközelíthető, és érdemes is a látóterünkben tartani. A TELIK-et nagyon sok mindenért szeretjük, ebben az évadban mégis leginkább azért, mert példát mutat minden alkotónak, aki autofikciót rakna a színpadra. Hogyan is kell az életanyagot valóban drámai szöveggé formálni, hogyan is lesz ez közérdekű, hogyan válik olyan történetté, amihez nézőként tudunk kapcsolódni, mi is az a motívumháló, és hogyan lehet azt fölépíteni, hogyan szervezi a drámát az időkezelés, hogyan is keletkezik a feszültség a színpadon.
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
A harmadik, kicsit titokzatos ablak a Kerekasztal Színházi Nevelési Központra nyílik. Igazán a diákok és a tanáraik tudnának mesélni róluk, de szerencsére évente párszor megmutatják magukat a nagyközönségnek is. Ha tudni szeretnénk, milyen témák állnak éppen a színházi nevelés fókuszában, vagy, hogy milyen formákkal érdemes kísérletezni, akkor jó helyen járunk. Abban is különlegesek, hogy az óvodás korosztálytól az alsó és felső tagozaton át a középiskolásokig, sőt a felnőtt közönségig mindenkinek kínálnak előadásokat.
A valaha volt legjobb vitaszínházi élményünkkel, a Felejthetetlen című előadással kezdjük ajánlónkat. A generációk konfliktusa, az idősek helye és szerepe a társadalomban minden korosztályt megszólító téma. Az előadást 10 évfolyamtól ajánlják, számunkra azért volt igazán izgalmas mert nagyon vegyes közönséggel láttuk, és ezért az előadás által földobott kérdésekre nagyon sok nézőpontból jött válasz. Vilmos Noémi remek drámaszövegét Szalai Ádám rendezte, a látványér t pedig a csodálatos Molnár Annát illeti köszönet.
December 4-én 18 órától játsszák a LIFT című előadásukat a Marczibányi téren, még van pár hely, tartsatok velünk! Jobbágy Kata rendezése a testképzavarról fog szólni, és aki kapcsolatban van a kiskamasz-nagykamasz, fiatal felnőtt korosztállyal az tudja, hogy ez a probléma megdöbbentően sokakat érint. A minap láttuk a Szkéné tanárműhelye keretében a hasonló témájú Gizda című előadást a KB35 Színházi Nevelési Társulattól, és az előadás utáni beszélgetésen a pedagógus-kollégák mindegyike be tudott számolni hasonló tapasztalatokról, akár általános iskoláról, akár középiskoláról legyen szó. Azt is tudjuk, hogy a köztudattal ellentétben nem csak a lányok, de a fiúk is egyre inkább érintettek. Az előadás alapszituációja is igen érdekes, nagyon kíváncsiak vagyunk a kibontásra.
„LIFT című történetünkben 3 ember szorul be egy liftbe, így kénytelenek megismerkedni egymással. Kire hogyan hat a bezártság, hogy lehet határokat húzni egy ilyen helyzetben és mi a dolguk azzal, ha egy társuk súlyosabb állapotban van, mint az elsőre látták volna, ezekre a kérdésekre keressük a választ résztvevő nézőinkkel együtt.”
Az előadás után beszélgetésen is részt vehetünk szakértő vendégekkel, Dr. Babusa Bernadett klinikai szakpszichológussal és Várnai Zsuzsanna művészetterapeutával és pedagógussal.
Nagyon szeretnénk megnézni Szörnyfogócska című, iskolai bullyingról szóló produkciójukat is, különösen azért, mert Kárpáti Péterrel is együtt dolgoztak, és ez mindig jó ómen egy színházi előadásra nézve. Reméljük, 2026-ban újra lesz felnőtteknek szóló alkalom. Addig is hallgassátok meg, mint mond Kárpáti Péter az előadásról!
Találkozzunk a Marczibányi téren a Kerekasztal előadásán!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Második ablakunk egy olyan csapatra nyílik, akiket csak idén fedeztünk föl magunknak, de nagyon megszerettük őket. Az Anyaszínház produkcióit az egyik legkedvesebb független helyünkön, az RS9-ben keressétek! Idén még két klasszikus szöveg igazán rendhagyó megvalósítását nézhetitek meg tőlük. Két jól körvonalazható célcsoportnak különösen ajánljuk ezeket az előadásokat. Egyrészt azoknak, akik kíváncsiak arra, milyen új színeket, értelmezéseket lehet előcsalni a jól ismert színpadi művekből, másrészt középiskolásoknak, akiknek ez lesz az első találkozásuk ezekkel a művekkel. Mi mindkét célcsoportba beletartozunk, sokszor nagyon vágyunk arra, hogy egy jól ismert szöveget egy okos rendező-dramaturg páros újraértelmezzen nekünk, szeretünk klasszikus drámákkal bíbelődni. Másrészt gyakran kérjük meg a gimnazista zseblámpást, hogy tartson velünk egy-egy ilyen előadásra, hogy rajta tudjuk lemérni, hogy friss szemmel is működnek-e még ezek a drámák.
December 3-án 19:30-kor újra megnyílik a Kékszakállú herceg vára. Minket teljesen lenyűgözött ez a sétálószínházi, prózai változat. Fantoly Nikolett és Menszátor Héresz Attila egymásra hangolt, mélységekbe ásó kettősét figyelni igazi ajándék. Nem csak a sétáló színházi forma teszi különlegessé ezt az előadást, de a lenyűgöző látványvilág és a mozgásszínházi megoldások is. Balázs Béla balladai sűrűségű szövege nem csak operalibrettóként, de önmagában is megállja a helyét, ami számunkra egyáltalán nem volt magától értetődő.
December 4-én 19:30-kor a Rumbach Sebestyén utcában Molière A mizantrópja látható Petri György fordításában. Nekünk talán ez a Molière-komédia a kedvencünk, ami talán kritikusként nem is olyan meglepő, sajnos kifejezetten ritkán választják az alkotók. Pedig elképesztően aktuális, és igazán sok gondolkodni valót ad művészetről, hatalomról, kapcsolatokról. Menszátor Héresz Attila rendezése azért is nagyon izgalmas, mert mindössze három színész eleveníti meg a karaktereket. A blog rendszeres olvasói tudják, hogy mániánk hogy az használjon lehetőleg videótechnikát az előadásaihoz, akinek ötlete is van hozzá. Ilyen intelligens és szórakoztató módot a filmbejátszások beépítésére már nagyon régen nem láttunk! A zseblámpás az előadás előtt kifejezetten szkeptikus volt, olvasás után nem hitt benne, hogy a klasszicista dráma még működőképes színpadon (pedig már elvittük a színművészetis fizikai osztály Racine-adaptációjára is). Az előadás után viszont legalább annyit megengedett, hogy A mizantróp valóban előadható, és az Anyaszínház változata különlegesen élvezetes színházi élmény.
Nagyon várjuk, hogy 2026-ban is elkápráztasson minket az Anyaszínház. Pótolnunk kell a Budapest fölött az ég című produkciójukat, és új bemutatóra is számíthatunk tőlük.
Vidám karácsonyvárást és addig is sok színházi élményt kívánunk!
Halmos Fatime és Miklós Marcell A megváltó címmel írta meg azt a kamaradarabot, amire a FakTúra folyóirat is meghívást kapott. Nem ez az első darab, aminek alaptörténetét a színészek élete inspirálta és valószínűleg nem is az utolsó. Magam fotóművész lévén sokat foglalkozom képzőművészettel és megnyitókon gyakran teszem fel a kérdést vitapartereimnek, vajon elég-e témának az alkotó/alkotók személyes élete, világról való reflexiója ahhoz, hogy olyan művet alkossunk, amelyek megfelelnek annak a művészeti elvárásnak, hogy túlmutassanak önmagukon. Én úgy éreztem, ha nem is Márai Sándor-i szinten, de sikerül az öncélon túlmutatnia a szerzőknek, a karakterek őszinteségének, önironikus felhangjainak köszönhetően. Tudtommal a Halmos Fatime és Záhonyi Enikő ötlete alapján (ők játsszák a női karaktereket) megírt szöveg az alkotók első írói próbálkozása, ami tapasztalatom szerint megnehezíti a műre való kívülről rátekintést. Ennek ellenére egy pörgős, a túlírástól nem terhelt produkciót sikerült bemutatniuk a lakásszínházi viszonylatban telt házasnak mondható esten.
A színjátékot négy játékos adja elő, a fent megnevezett művészeken kívül volt szerencsém felfigyelni egy nagyon ígéretes fiatalemberre, Lukács Olivérre, aki a rendező szerepét alakította, megítélésem szerint rutinos, hivatásos színművészek színvonalán. Nekem már csak miatta is megérte volna megnéznem az előadást, s ezt utána el is mondtam neki, biztatva őt a folytatásra. Megható volt szerénysége, ahogy az elismerő szavakat fogadta. A másik három játékos is véleményem szerint magas színvonalon formálta szerepét, impulzív színpadi kisugárzással.
Kritikám zárásául kifejezem, mennyire szimpatikus nekem, hogy leggyakoribb olvasmányaim, a versek ebben a darabban is megjelentek (lásd lent), a darab részeként. Nagyon szeretem a líra sűrítési, absztrakt tulajdonságait, a versek képszerű „látásmódját”, filozófiai és esztétikai tömörségét, amit az est folyamán szavaló színészek magas színvonalon interpretáltak.
Rékasi Attila, Újpest
Heath Ledger Színkör és a META Művészeti Központ közös produkciója.
Szereposztás: Monica………………….Záhonyi Enikő Sofia………………………Halmos Fatime Sanyika………………….Lukács Olivér A pincér…………………Miklós Marcell
Halmos Fatime és Záhonyi Enikő ötlete alapján írta: Halmos Fatime és Miklós Marcell Rendezte: Miklós Marcell Sophia és Monica álarcában a két nő utolsó kísérletet tesz, hogy arra a helyre kerüljön, ahol – azt remélik – végre hazatalálnak. Ha nem kellenek senkinek, megteremtik maguknak a színházat. A valódi életükből írják, hogy eljátszhassák az igazit. De erről a saját valóságról hamar kiderül, hogy nem igazán történik benne semmi. Az is unalmas, vagy szánalmasan nevetséges. Újabb kudarc a hosszú zsákutcában. Két színésznő lebegő és rebbenő létezése tölti meg a teret. Ülnek. Beszélgetnek. Iszogatnak. Filozofálnak. És remélnek… Álmok és vágyak dervis tánca tombol a színpadon. Kétségbe esve keresik a kiutat, hogy kitörhessenek lelkük ellustult bűvöletéből. Megérkezik a megváltó? Hisznek egyáltalán benne? Létezik-e még a remény könnyeikben, nevetésükben? A válaszokat, ha lesznek, mindenki majd magának szüli meg!
Szemelvények nézőink visszajelzéseiből: „Megkapó A megváltó őszintesége és szenvedélyessége; épp a személyessége által érint meg bennünket, egyszerre nyíltan és szemérmesen vall a játszók legbenső érzéseiről és gondjairól. Márpedig egy színházi előadás mindig akkor lesz a szívügyünk, ha a játszóknak is az; és A megváltó éppen ilyen.” – Sediánszky Nóra
„Végre egy igazi, őszinte színház.” – Fehér Tamás
A színműben elhangzó versek, monológ részletek: Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa Tenessee Williams: Beszélj, mint az eső Halmos Fatime: Sivatagi szárazság fogaim kristályterme
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Első ablakunk a Tér12 Kulturális Egyesület munkáira nyílik, és nem csak azért, mert az ő KREÓN ANTIGONÉ című előadásuk lesz a legközelebbi időpontban. Hanem főleg azért, mert az évadban a Leláncolt Prométheusz című előadásuk adta számunkra a legnagyobb ajándékot. A minap láttuk másodszor, és itt mesélünk nektek arról, milyen is volt a bemutatóhoz képest ez a negyedik előadás.
December 3-án a Stúdió K Színházban újra látható Viktor Balázs Antigoné rendezése. Érdemes a Leláncolt Prométheusz előtt megnézni, komoly átfedések vannak a két előadás között. A rendező mellett a zeneszerző-dalszövegíró is azonos, Bánki Mihály, aki a Kar szerepében szintén részese a játéknak. Pallagi Melitta ebben az esetben a címszereplőt alakítja, míg a Prométheuszban Okenaidaként lép színre. Mindkét előadás a hatalomhoz való viszonyunkat is feszegeti, ezért is érdemes összeolvasni a kettőt.
A Leláncolt Prométheusz január 13-án lesz újra a Szkéné Színházban. Mi az októberi bemutató után novemberben is megnéztük. A november 26-án játszott előadásnak különlegessége volt, hogy Ió-t nem Sztarenki Dóra, hanem Simkó Katalin játszotta. Simkó Katalin egy egészen más Iót formált meg, mint Sztarenki Dóra. Mindkettő nagyon izgalmas, és nagyon mást lehet megérteni a játékukból erről a kulcsfontosságú figuráról. Sztarenki Dóra zavarodottabb, sajnálatra méltóbb királylány, és ez Prométheusszal és az Okeanidával való interakcióiban is megmutatkozik. Ez a hármas nagyobb empátiával tud egymás felé fordulni, valódi sorsközösség jön létre köztük. Simkó Katalin egzaltáltabb, és nem csak az áldozatiságot mutatja fel, de azt a feldolgozhatatlan, transzcendens élményt is, amit az istenséggel való egyesülés jelentett számára. Ez némiképp árnyalja a Zeuszról alkotott képünket is. Nagyon izgalmas, ahogy ez módosítja Prométheusz és a kis folyamistennő viszonyulását hozzá. Hálásak vagyunk, hogy láthattuk mindkét változatot, főleg azért, mert ez az élmény arra is rámutat, mennyi modulációja lehet még ennek a nagyon sokrétű anyagnak.
Újabb fejlemény, hogy a Tér12 színházi nevelési előadásai is elérhetőek a Szkéné Színházban. Ezek az osztálytermi színházak nem csak a színházat szerettetik meg az osztályközösségekkel, de remek vitaindító alkalmak és csapatépítő tréningek is. Ritka az olyan program az iskolákban, amik ennyire sokoldalúan hasznosulnak, érdemes élni a lehetőséggel. 7. évfolyamtól a Szabadságra hajlamos, 9. évfolyamtól a Hadfi és a Gólemek városa ajánlható. Bővebben a Szkéné honlapján nézhettek utána a lehetőségeknek.
Két, közéleti témájú kisfilmet szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani. Írójuk – rendezőjük Borsányi Dániel, de a csapat minden tagja beleadta gondolatait, érzéseit az alkotásokba. Gyakran elhangzik az Y-generációval szemben a vád, hogy apolitikusak, nem vállalják föl a véleményüket, hát most itt az ütős cáfolat. Pedig ezek a független színházi alkotók is a piacról élnek, egy szavunk se lehetne ha egzisztenciaféltésből vagy saját mentális egészségük megőrzése érdekében továbbra is csendben maradnának. Azokkal a darabokkal, amelyben játszanak, már így is sokkal többet tettek a társadalom felrázása érdekében, mint a legtöbbünk. A múlt évadban például a Sirály előadásukkal, amely a Színikritikusok Céhe szerint a legjobb független színházi előadás volt 2024/25-ben. A színház hatóköre azonban csekély és földrajzilag behatárolt. A youtube-on ingyenesen megtekinthető kisfilmek nagyobb közönség elérésére is alkalmasak.
A Major Irma főszereplésével látható Drága mama! és az Urbán Richárd karakterét középpontba helyező Engem nem érdekel a politika! nagyon hasonló hatásmechanizmussal dolgozik. A főszereplőket követve mindkét esetben kibontakozik egy olyan hétköznapi történet, amely bármelyikünkkel megeshet. Ezeket a történeteket főképp Major Irma és Urbán Richárd arca meséli el nekünk. Lehetetlen kitérni az egyre inkább összetörő tekintetek elől, nagyon erős érzelmi reakciókat hívnak elő ezek az alakítások. Az, hogy ennek feldolgozásához segítségül hívjuk az értelmet is, annak köszönhető, hogy a kemény, statisztikai tények, melyek megjelennek a feliratokban, már a gondolkodásunkra hatnak. Ha ehhez hozzátesszük azt a bátorságot, a hallgatás megtörésének gesztusát, amit ezeknek a filmeknek az elkészítése jelent, egy igen erős felhívó jelleget, cselekvésre ösztönző hatást kapunk végeredményként.
A két kisfilm valóban tükröt tart elénk, ahogy azt a címben is kiemeltük. Merjünk belenézni, és ha nem tetszik, amit látunk, tegyünk érte, hogy legközelebb már egy reménytelibb képet tükrözzön!
A budapesti színházi kínálat egyik legizgalmasabb darabját láthatjuk november 21-én, péntek este héttől a Ráday utcában, PIERROT és PRIGOZSIN az élet forgatagában címmel. Véleményemet mégpedig arra alapozom, hogy az előadás egyszerre roppant szórakoztató, ugyanakkor filozófiai mélységeket is feltáró, rendkívül személyes és a poliamoria kérdésének tárgyalásával korszerűnek is mondható. Formanek Csaba írta a könyvet, ám játszótársa, Ács Tamás is komoly részt ad hozzá az alkotómunkához: a karakterek megformálásán túl személyes, gyermekkori „szerelmi” története adja az egyik vezérfonalat. Kétszer láttam a darabot (a premiert és a másnapit), most lesz a harmadik alkalom – úgy tűnik, függő lettem.. – és már e két előadás kapcsán is beszélhetek fejlődésről. Ennek fényében kíváncsian várom, miként lesz egyre szabadabb a színészek játéka! Ács Tamást nézve e két első Pierrot és Prigozsin-on olyan érzésem volt, hogy a már jól ismert, Tamásra jellemző elragadó játék ebben a műben teljesedik ki, végig gyönyörködni tudtam a megformálás szépségében. Formanek remekül hozza a „ellenpont” karaktert, csakúgy mint a Senki se mer egyedül élni című szintén zseniális darabjában. Itt is ő volt meglátásom szerint a „rosszzsaru” és ennek nemcsak orgánuma, a személyiségéből sugárzó felperzselő tüzesség az oka, hanem a sok év színjátszás alatt kialakult játszói képességei. Természetesen a szórakoztató attitűdök tobzódása ellenére nem beszélhetnénk Formanek műről, ha nem domborodna ki a dráma, valamint egy aktuális és fontos társadalmi szintű kérdés. Utóbbi ezesetben az etikus többpartnerűség, azon belül is talán leginkább a poliamoria körül forog: vajon eljuthatunk-e a megcsalással szemben ahhoz a szereteten, tiszteleten alapuló belátáshoz, hogy nincs jogunk senkit kisajátítani, lehetünk-e tragédiák nélkül szabadon szeretni tudó felnőttek?
Szorcsik Kriszta és Zoltán Áron színművészek alkották meg ezt a nem hétköznapi színházi estet, amely a vajdasági költő versein keresztül vezet be bennünket az emberi lét kérdésein túlhaladva a párkapcsolati dinamikáink mélyebb világába. A belvárosban látogatható KuglerArt Szalonba most először kapott meghívást a FakTúra folyóirat Zoltán Áron részéről. A lakásszínház nem új keletű forma a sokszínű művészettől színes fővárosunk kulturális kínálatában. Én személy szerint most voltam először ennyire intim teátrumi közegben, ahol a „színpadtechnikai” szcenikai elemek nemhogy minimálisak, hanem szinte konvergálnak a nullához. Van azonban helyette más. Hihetetlen „közelség”, alkotói erőtér az előadókkal. Ezt azért merem állítani, mert úgy érzékeltem, hogy jelenlétünk, reakcióink, energiánk, kisugárzásunk mintha visszahatott volna a játszókra. Legalábbis azt az elementáris energiát látva, amit Kriszta és Áron árasztott magából, csak erre tudok gondolni. Önmagában az energia viszont kevés, ha nincs mögötte mesterségbeli tudás, tehetség, akarat, alázat, értő írói-rendezői munka. Az Elmecirkusz esetében mindezt a munkát szintén Szorcsik és Zoltán végezte el. Meglátásom szerint ez nem gyöngítette, hanem éppen erősítette a produkció minőségét. Azt gondolom, nagyon értő, lényeglátó versválogatás adta meg a darab testét, amit szépen dramatizáltak mindenki életére reflektáló jelenetekké. Erősség, hogy „történetet is kaptunk”, értem ez alatt, hogy nem verspirulák beadagolása történt, hanem egy versekkel való gyógyító áramlás, amelynek több dramatikai és szcenikai csúcspontján a katarzis is megélhető volt, ahogyan azt az egyik néző, Fecske Fanni is papírra vetette (forrás: Facebook Elmecirkusz oldala). Számomra nagyon sok meglepő, vagy szokatlannak, akár merésznek is nevezhető interpretációs megoldást is tartogattak az alkotók. Ezek a megoldások karöltve Sziveri érzékletes és „húsbavágó” költészetével egy olyan színházművészeti előadást teremtettek, amely egyaránt volt alkalmas a költői és a drámai nagyság szívhez szóló kifejezésére. Összességében elmondható, hogy egy különleges, magas nívójú színházi élményben lehet részünk kiemelkedő színészi játékkal, egy varázslatos egyedi helyszínen. Következő eladás november 10. hétfő 19:00. Ne hagyják ki! Magam a FakTúra folyóirat nevében csak ajánlani tudom!
Sziveri János, a tragikus sorsú vajdasági költő zseni 2024-ben ünnepelné 70. születésnapját. Örökérvényű, ma is égetően aktuális és különleges humorú műveiből két színész összegyúrja a maga Sziveri-drámáját, miközben fokozatosan megnyílnak egymásnak, és feszegetik a szövegek, formák és saját idegrendszerük határait.
Sziveri János műveiből írta és játssza: Szorcsik Kriszta és Zoltán Áron
Producerek: Pinceszínház, KuglerArt, Transzformáció Alapítvány és VerShaker Produkció A program megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Szeptember 26-án a Gólyában egy nagyszabású esemény keretében megalakult a legújabb színházi formáció, a Sirokkó Szövetkezet. A friss diplomás fizikai színházi rendező és koreográfus osztály kemény magja és a velük szorosabb-lazább kapcsolatban álló fiatal alkotók közös szervezete. Képzőművészeti projektek, workshopok létrehozására szerveződtek, és a Sirokkó Szövetkezet neve alatt fognak futni azok a sikerelőadások, amiket még egyetemista korukban hoztak létre: a Puszták népe, a Lassúság, a Hisztéria üzenőfüzete, a Colonial Mood. Ezek többségéről olvashattok is a Kétlámpás Blogon. Új produkcióként csatlakozik ezekhez az évadban a Keleti Blokk a Radnóti Miklós Színházban és a Hős falu a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Első, nyilvános produkciójukra a megújulás előtt álló MU Színházban került sor, jó iránynak érezzük a MU-tól a Sirokkó eseményeinek befogadását, csak így tovább! Peter Weiss A vizsgálat című dokumentumszínházi oratóriumának első része volt az est témája. A bíró szerepébe Kurta Nikét láthattuk, a tanúkat és vádlottakat, Fehér Diána Aida, Erős Mara, Pigler Emília, Tarjányi Liza, Mayer Szonja, Bukovszky Orsolya, Major Irma, Cselóczki Bogi szólaltatták meg. Két szerepre, a vád és a védelem megszemélyesítésére a közönség soraiból kért fel önkénteseket Regős Simon, aki rendezői-moderátori-koordinátori szerepet vállalt. A zenei aláfestést Gerner Koppány szolgáltatta.
1965, Frankfurt.
Füstös tárgyalóterem a történelem peremén. Dögszag terjeng a teremben. A bíró, a vád, a védelem, a tanúk, a vádlottak évtizedek óta várakoznak, hogy a közönség végre helyet foglaljon.
Egy lehetséges előadás próbája, egy lehetséges próba előadása. Nem, készülünk sokat, hiszen egy jegyzőkönyvet olvasunk fel! A történelem vizsgálatában mindenkinek jut szerep.
Valójában egy elemző próbán vehettünk részt, ahol a fölolvasó színházi részeket rendre megszakította azok közönség és az alkotók általi értelmezése. Nagyon sok minden szóba került, a történelmi perspektíva hatása, az, hogy mennyiben kérhető számon az egyes ember háborús helyzetben hozott döntése a békeidők biztonságából, a tanúk és vádlottak szavahihetősége, mennyiben tudatos hazugság, mennyiben önámítás, ami elhangzik. Sokat beszéltünk arról, mennyiben színházi helyzet az, amiben vagyunk, lehetséges-e, egyáltalán szükséges-e, színházi eszközök használata ennek a szövegnek az előadásához. Az elképzelés szerint a beszélgetés után, annak tapasztalatait beépítve újra elhangzott volna minden jelenet, a vita azonban annyira szerteágazott, hogy erre idő hiányában nem került sor. Regős Simon volt annyira rugalmas, hogy a nézők terhelhetőségét fontosabb szempontnak ítélje a tervhez való ragaszkodásnál.
Mivel a tervek szerint egyszer előadássá áll össze A vizsgálat, számos ilyen alkalom várható még. Akit érdekel az, hogy milyen módon formálódik egy produkció, hogyan nyúlnak szövegekhez, karakterekhez színházi alkotók, azoknak kifejezetten ajánljuk, hogy vegyenek részt a folyamatban. Azoknak is, akik a színházban interakcióra vágynak, szeretnek megvitatni politikai kérdéseket.
Legközelebb Regős Simon lesz a Kétlámpás csodálatos barátainak vendége a Tilos Rádióban. Erről az alkalomról és a Sirokkó Szövetkezetről is szót ejtünk majd október 10-én 16 órától.
A népmese a színpadokon újra az egész mesehallgató közönségnek szól, nem száműzetik a gyerekeknek szóló előadások körébe. Nem csak a boldog véget váró, a jótett helyébe jót várj etikájára sóvárgó, a csodák világába menekülő gyermeki énünket szólítják meg a népmesén alapuló produkciók, de a bennünk lakozó sötétséget sem tagadják el. Négy ilyen, a közeli jövőben látható, felnőtteknek szóló előadást ajánlunk Benedek Elek születésnapja alkalmából, és persze szóba kerül néhány gyerekekkel nézhető előadás is.
A minap láttuk Kárpáti Péter új írását-rendezését a Trafóban. A Rühes kutya bodrogközi népmesékből inspirálódott, és vált finom humorú, hátborzongató alkotássá. Csodálatos volt látni Téri Gáspár, Boda Tibor, Barna Lilla, Hámor Ildikó játékát, hallgatni Horváth Ábel zenéjét. Újra és megint beleszerettünk Stork Natasába, az előadás főgonoszába. Az elátkozott mostoha fantasztikus szerep egy fantasztikus színésznőnek. Legközelebb október 24-én lesz látható. November 23-án utoljára nézhetitek meg a Trafó House színpadán Kárpáti Péter saját regényéből színpadra alkalmazott művét, a Térkép a túlvilágrólt, ami szintén jócskán tartalmaz népmesei elemeket. A Rühes kutyáról és a Térkép a túlvilág-ról is olvashattok bővebben is:
A Láthatáron Csoport egy tibeti mese színrevitelén dolgozik már jó ideje. Ahogy az egy népmeséhez illik is, több variáció is készült, mire az alkotás megtalálta végső formáját. November 8-án az Eötvös10-ben mi is útnak indulhatunk, hogy megtaláljuk a boldogságot. Az előadás látványát Molnár Anna álmodta meg, a történetet Silfis Anna rendezi, a játszók Feuer Yvette, Tóth András, Takács-Nagy Jázmin lesznek. Mi már nagyon kíváncsian várjuk a Boldogságunk történetét.
Nem is gondolnánk, de az egyik legelső pszichothriller is népmesei ihletettségű. John Fowles Lepkegyűjtő című regényének magja a Charles Perrault által lejegyzett francia rémmese, a Készakáll. A valós történetből népmesévé folklorizálódott sztori számos irodalmi alkotás alapja. A Lepkegyűjtőt az SZFE két végzős növendéke adaptálta, rendezte és játssza. Minket teljesen lenyűgözött a fiatal alkotók munkája, jó szívvel ajánljuk, legközelebb október 24-én a Rákóczi úton.
Kékszakáll történetének egy másik feldolgozása is elérhető a városban. Az Anyaszínház nevű formáció az RS9 Színházban tartja a Kékszakállú herceg vára című sétáló színházi produkciójuk pesti bemutatóját. Balázs Béla szövegkönyvét alapul vevő előadást Fantoly Nikolett és Menszátor Héresz Attila játsszák, és Menszátor Héresz Attila rendezte.
A gyerekekkel is látogatható előadások sorát a szintén Charles Perrault-nak köszönhető klasszikussal, a Hamupipőkével nyitjuk. A Budapest Bábszínház előadása volt a Színikritikusok Céhe szerint az elmúlt évad legjobb ifjúsági és gyerekelőadása. Mi is nagyon szerettük ezt a különleges látványvilágú és nagyon okosan modernizált mesét. Csarkó Bettina gyönyörű és talpraesett címszereplő, remek párost alkotnak L. Nagy Attila királyfijával. November 8-ára még elérhető néhány jegy Kuthy Ágnes rendezésére.
Szerintünk minden korosztálynak kihagyhatatlan program az Apertúra izlandi meséket megidéző bábmesejátéka, A vulkánpormanó. Mi a minap néztük újra a 16 éves, nagyon kritikus, a kákán is csomót kereső zseblámpással. Ezen az előadáson még ő sem tudott fogást találni. A hat éves kortól ajánlott mesejáték garantáltan fölmelegíti a szíveteket, és rengeteget fogtok nevetni is. Legközelebb november 30-án és december 20-án játsszák a Csányi utcában Benkó Bence és Formán Bálint meséjét.
FakTúra ajánló: Rékasi Attila (fotó: ketospont.org)
Esendő tervek egy felvonásban a Magyar Dráma Napján, a Kettőspont Színház műsorán ma este héttől, Pusztai Luca és Formanek Csaba játékával, Lakatos Dániel segédletével. Remek darab, jó párszor láttam már, de mindig csodálatos színházi élmény volt. Szeptember 25-én este héttől Szitás Balázs értő játéka viszi tovább a stafétát Radnóti Ikrek hava című prózájának színpadra álmodásával. Mindenképp nézzék meg! Ha Mesterhármas bérletet vásárolnak a színháztól, akkor akár ebben a hónapban le is járhatják, mert kihagyhatatlannak mondom a Liselotte és a május című Pozsgai Zsolt bábdarabot felnőtteknek, ifjaknak. Ha tetszett a felsorolt három előadás, vehetnek egy új Mesterhármast vagy egy több alkalmas bérletet. Persze jegyet is tudnak váltani. Ajánlom még Ács Tamás által megformált Az őrült naplója című monodrámát és Balogi Virág első kötetes költő könyvbemutatóját Erdőszéli jegyzetek címmel a bőséges kínálatból.
Ahogy Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere fogalmazott az IME Feszt megnyitóján, két alkalom már hagyomány. A VII. kerületi önkormányzat, az erzsébetvárosi független színházak és önzetlenül segítő pályatársak, zenészek, újságírók összefogásával újra megrendezésre került az egyszerre figyelemfelkeltő, adománygyűjtő és közösségépítő célú Instant Mecenatúra Fesztivál szeptember 11-14-e között a Gólemben, az Apertúra Bázison, a Robotban és a Rácskertben.
Az Erzsébetvárosi Önkormányzat, és kiemelten Niedermüller Péter polgármester és Szűcs Balázs kultúráért felelős alpolgármester szerepe a programban példaértékű. Jó lenne, ha jógyakorlatként máshol is elterjedne ez a hozzáállás. Nem csak kezdeményezőként léptek fel, nem csak az anyagi forrásokat biztosították a négy nap programjához, de részt is vesznek rajtuk, a közönség részeként élik át az élményt, és szívesen vitatják meg ezt az alkotókkal és nézőtársaikkal. Miért fontos ez? Főleg azért, mert ezáltal olyan ismeretekre tesznek szert a kerület kulturális életéről, a nézői igényekről, a kulturális élet szereplőinek kapcsolódásairól, ami nagyban segíti a rendelkezésre álló források olyan elosztását, ami valóban épít, és nem rombol. Ha egy kultúrára költhető pénzek felett diszponáló nem akar elefánt lenni a porcelánboltban, valóban részesévé kell válnia a közeg minden szegmensének, mielőtt döntést hoz. Testközelből látni azt, mennyi ember ingyen munkája fekszik egy fesztivál, egy évad, de akár egyetlen produkció létrehozásában, a szívességek milyen törékeny és kifinomult rendszere szövi át a szféra egészét, jó kiindulás, hogy a mecénás ne kegyosztóként tekintsen magára, hanem a folyamatok elengedhetetlen, de a rendszerbe illeszkedő részeként.
Nézzük, mit is hozott létre tehát a kerület nyolc független társulata – a Gólem Színház, az RS9 Színház, a Bethlen Téri Színház, az Apertúra, a KV Társulat, a Rátkai Márton Színházi Műhely, az Imposztor Színházi Társulat és a Tér 12 Kulturális Egyesület – és a hozzájuk csatlakozó művészek, zenészek és háttérmunkások? Minden este egy hírszínházi előadás, azaz Cucli extrákkal szórakoztatja a közönséget, ezekről a Kétlámpás Blogon olvashattok bővebben. Az előadások után kvíz és koncertek várták a kitartókat, előtte pedig kerekasztalbeszélgetéseken vehettek részt az érdeklődők. Ezekről a beszélgetésekről számolunk be ezen a felületen, ha felkeltettük az érdeklődéseteket, meg is nézhetitek őket felvételről.
IME Feszt 2.0 Beszélgetés I. : Jóllét – otthon – munkában – társadalomban
Amikor a beszélgetés témája fölmerült, még nem lehetett tudni, milyen szomorú aktualitása lesz a mentális egészségről szóló eszmecserének. A támogatási rendszer anomáliái mellett, azzal szoros összefüggésben, 2025 őszének leginkább kibeszélendő témája lett, hogyan lehet jól lenni művészként, mit lehet tenni, hogy egészséges egyensúly teremtődjön munka és magánélet, munkaadók és munkavállalók szempontjai vagy akár rendezők és színészek igényei között.
A beszélgetést Bombera Krisztina vezette, bámulatosan. Sokat tanultunk tőle ezen a délutánon, ritka az ilyen felkészültség és a valódi moderáció ebben a műfajban, pedig már megszámlálhatatlan kerekasztalbeszélgetésen vettünk részt. A meghívott beszélgetőtársak Kőszegi Mária – szabadúszó színész, Schultz Nóra – a Belépési Küszöb szerkesztő-műsorvezetője, Rihay-Kovács Zita – a SzíDoSz ügyvezető titkára, a Biztonságos Terek program koordinátora és Viktor Balázs – szabadúszó színész-rendező, a Tér 12 Kulturális Egyesület alapítója voltak.
Kőszegi Mária és Schultz Nóra főleg egyéni megküzdési stratégiákat osztottak meg velünk. A nemet mondás, a határok meghúzása, az önismeret fejlesztése és a konfliktusok felvállalása alapképességeknek kellene lenniük, de ezeket elérni, főleg pályakezdőként, úgy, hogy a művészi, médiamunkási pálya szocializációs közege még mindig pont ezen a képességek fontosságát tagadva működik. Nagy bátorság kell első fecskének lenni, de úgy tűnik, elsősorban a fiatalok körében, lehet mintaként szolgálni.
Rihay-Kovács Zita és Viktor Balázs inkább rendszerszinten közelítettek a problémához. Alapvető attitűdváltozásra lenne szükség a társadalomban, hogy leépüljön végre az a toxikus sztereotípia, hogy értékes, korszakalkotó, „nagy” művészetet csak szenvedő ember, traumatizált személyiség hozhat létre, hogy művészként a traumád a legértékesebb részed, amiből alkotni tudsz. Kezdjük talán rögtön a művészeti oktatással ezt az átalakulást! Jó példa lehet a freeszfén most induló színészképzés, ahol a mentális egészségmegőrző program a tananyag része lesz. Fontos lenne, hogy a munkaadók nyitottan álljanak a kérdéshez, ne kivédendő támadásként tekintsenek a kezdeményezésekre, és ne csak akkor tartsák fontosnak az etikai kódexek, a vezetőségtől független etikai bizottságok létrehozását, amikor egy munkahelyi probléma már kezelhetetlenné eszkalálódott. Elengedhetetlenül fontos lenne – mint minden olyan szakmában, ahol az emberek a személyiségükből dolgoznak – hogy a munkaadók felkínálják a lehetőséget az egyéni és csoportos segítség igénybevételére. A segítő csoportok, az egyéni segítő beszélgetések, akár a terápia biztosítása biztonságosabbá tehetné a színházi közeget. És itt csap pofán a realitás. Nem csak az a probléma, hogy még a kőszínházak is nehezen engedhetnék meg maguknak, hogy pszichológust és mediátort alkalmazzanak, de még ha lenne is rá pénz, nem találnának szakembert.
Érdekes folytatása lehet a témának a szombati beszélgetés, ami a Nők – Vezetők – Magyarország címet viseli. Ha alkalom adódik, rákérdezünk, hogy a meghívott vendégek vezetőként mit tudnak tenni, hogy a dolgozóik mentális állapotára vigyázzanak.
IME Feszt 2.0 Beszélgetés II. : Nők – Vezetők – Magyarország
Kifejezetten érdekes, megkockáztatjuk, az esti Cucli előadásnál drámaibb beszélgetésen vehettünk részt szombat délután az Apertúra Bázison. A meghívott vendégek Bodor Johanna – táncművész-koreográfus, a Magyar Színházi Társaság elnöke, Nádai Réka – játékos tréner, társasjátékos szakember, Gerlóczi Judit – a Delta Produkció ügyvezető-producere és Lábán Katalin – az RS9 Színház alapító vezetője voltak. Igazi nagyvadak a kultúra területén. Ehhez képest volt nagyon kontrasztos a moderátor, Pomlényi Attila, szerepe. Az már a vasárnapi, mesterséges intelligenciáról szóló beszélgetés bevezetője lehetne, hogy tényleg a ChatGPT-e a legjobb és kizárőlagosan használandó eszköz, ha egy beszélgetésre készülünk? Biztos, hogy el tudja végezni a munkánkat, vagy valami nagyon félremegy? Érdemes-e egy 60 percre tervezett beszélgetésnél és négy meghívott vendégnél ilyen hosszú felvezetést tartani, ami nem áll másból, mint a vendégek életútjának ChatGPT által összerakott verziójának felolvasásából? Számunkra ez kifejezetten cringe volt.
A továbbiakban két beszélgetés folyt valójában egymással párhuzamosan. Pomlényi Attila egy könnyed, magazinműsor stílusú beszélgetésre készült, gyerekkori emlékek megidézésével, pozitív történeteket várva, hogy minta és motiváció adasson a hallgatóságnak. Csak azt nem vette figyelembe, hogy éppen helyzet van, ez most nem a chit-chat ideje. Ráadásul ennek a helyzetnek két fontos szereplője került párbeszédhelyzetbe, a lenullázott RS9 Színház vezetője, Lábán Katalin és a Független Előadó-művészeti Alap (FEA) által nyújtott támogatás egyik döntnöke, Bodor Johanna. Nem volt könnyű végighallgatni azt a visszafogott, tárgyilagos helyzetelemzést, amit Lábán Katalin adott a döntés következményeiről. Tanácstalanság és hatalmas lelki teher a kisemmizett csapatokon és vezetőiken. Gerlóczi Judit is igen keményen fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy nagyon nehéz ilyen helyzetekben nem érezni gyűlöletet. Hatalmas próbája ez az empátiának és a higgadtságnak, ami megint csak azoknak a vállát nyomja, akik áldozatai az eseményeknek.
Kérdés volt még, hogy az alkotóközösség által legitimált, a közösség tagjaként vezetői pozíciót szerzett egyén vagy a kivülről-felülről kinevezett vezető mellett lehet-e jobban érvelni. A meghívottak összetétele alapján nem is volt kérdés, hogy a belső legitimáció a járható út. Nagyon érdekes volt Nádai Réka elemzése arról, hogy a közvélemény vezetőképével szemben valójában milyen skillek azok, amik sikeressé tehetik a vezetést, hatékonyabbá, innovatívabbá és biztonságosabbá alakíthatják a munka terét.
Szóba került még a mentális egészség témája is. Sajnos a meghívottaknak se voltak atombiztos megoldásai, a szorongás és a kimerültség állandó kísérői a vezetőknek is. A feladatok delegálása, legyen ez akár a munkához, akár a háztartáshoz, a családi élet menedzseléséhez kapcsolódó, komoly nehézséget okoz. Mindent kontroll alatt tartani biztonságos érzés, de egyenes út a kiégéshez.
Nézzétek, hallgassátok ezt a nem csak témájában, de dramaturgiájában is izgalmas beszélgetést!
IME Feszt 2.0 Beszélgetés III. : Jövő – AI – Színház
A fesztivál utolsó beszélgetése a mesterséges intelligenciáról szólt, Viktor Balázs vezette, aki színházi munkáiban is nyitott a technikai innovációra, és hogy még inkább fel tudja használni a technológiát, programozást tanul. Beszélgető partnerei Mérő László – matematikus, pszichológus, publicista, Pirisi László – zeneszerző, a Momentán Társulat zenei vezetője, Barna Norbert – szoftverfejlesztő project lead és Váczi László – a Bethlen Téri Színház ügyvezető igazgatója voltak ezen a vasárnapi délutánon.
Mérő László mind időtávlatában, mind mélységében nagyívű bevezetője után – amire szükség is volt, hogy a hallgatóság nem mesterséges intelligenciával foglalkozó része is felvehesse a fonalat – az AI hatását a színházi világra és az alkotási folyamatokra járták körbe a beszélgető társak. Alapvetően optimista megszólalásokat hallottunk, reméljük nekik lesz igazuk. Volt, aki a jelenlétiség felértékelődésére, egyfajta retro-reneszánszra számít, arra, hogy az emberek valóságos találkozásokra való igényét leginkább a színház fogja tudni kielégíteni. Elképzelhető az is, hogy az ember által létrehozott kulturális termékek lesznek az új elitkultúra, mind árban, mind presztízsben ez fogja jelenteni az exkluzivitást. Váczi László felvetése, hogy akár arra is használható lennének az új technológiai vívmányok, hogy szélesebb körű hozzáférést nyújtsanak a kultúrához, egyfajta protézisek legyenek, melyek segítségével azok is részesei lehetnek az élménynek, akik valamilyen oknál fogva most kiszorulnak, igen szimpatikus jövőképnek tűnik.
Sok mindenről szó esett még a beszélgetésben, például, hogy létezik-e mesterséges érzelem vagy, hogy gyökeresen átalakítja-e a társadalmunkat az AI térnyerése. Itt meghallgathatjátok az egész beszélgetést:
Nagy öröm, hogy részesei lehettünk ennek a négy napnak, a hírszínházi előadásokról hamarosan beszámolunk a Kétlámpás Blogon. Jövőre újra Instant Mecenatúra Fesztivál, de addig is találkozzunk a Gólemben, az Apertúrában, az RS9-ben és a most már hamarosan, novemberben, megújulva kaput nyitó Bethlen téri Színházban!
Program dús laza hétvégével üti fel a Kettőspont Színház és Spirituális Ügynökség a budapesti színházi szezont a Ráday utca szívében. A bakátsfesztre reflektálva, vagyis „hozzá simulva” kinyitja hívogató ajtaját és megmutatja ráncfelvarrott falait, illetve új programjait, bérletvásárlási lehetőséggel. Nézzük mit is kínálnak:
A Bakáts Feszt ideje alatt szept. 6-7-én szombaton és vasárnap 15 és 24h között megnyitjuk színházunkat, ahol remek társaságban és tevékenységek közepette fogjuk változatosan lopni a napot, és éjjelente csaholni a teliholdat.
Térj be hozzánk a Ráday u. 39-be egy kávéra, fröccsre, egy jó beszélgetésre, vagy sakkpartira! Válts helyben jegyet vagy bérletet az előadásokra!
Mi várható? – Kávéházi hangulat, találkozás a Kettőspont alkotóival – Rajz- és olvasósarok, meseolvasás kicsiknek és nagyoknak – Sakk, társasjátékok (hozhatsz is magaddal!) – Színházi kulisszajárás: less be a színfalak mögé! A színház vezetője beavat a Kettőspont működésének titkaiba (15h, 18h-kor, és 21h-kor fénytechnikai bemutató is) – Jegy- és bérletvásár (minden helyben megvásárolt jegy mellé meghívunk egy kávéra vagy üdítőre, minden bérlethez jár egy sör vagy egy pohár bor) – Hangulat függvényében adódhat zenei jam, kirakat-bábszínház, versfelolvasás, tánc és egyéb örömjátékok.
FIGYELEM, helyszíni fizetés csak készpénzzel! A büfében szintén, adományos alapon Várunk szeretettel!
Nyárzáró – évadköszöntő program volt számunkra a hétvégi, ötödik alkalommal megrendezett TEFeszt. Szerencsések voltunk, még a szombati felhőszakadás előtt nézhettünk meg két produkciót és böngészhettük végig a nagy- és a kisszínpad közötti sátorvárosba a kitelepült társulatok és előadók kínálatát. Telt is a naptárunk rendesen, már azt is tudjuk, mit fogunk nézni 2026 februárjában. Élménybeszámoló és őszi ajánló következik tehát a továbbiakban.
A nagyszínpadon a Kacsóh Pongrác Színház Rózsaligettől Broadwayig című produkcióját láttuk – hallottuk, az operett és musical dalokból készült válogatás remek hangulatot csinált a Kodály köröndön. Köszönhetően a négy fős zenekarnak, a látványos koreográfiáknak és, hogy még ebbe a fél órás fellépésbe is, belefért három-három különböző ruhaköltemény. Szorosan követjük a társulat budapesti fellépéseit, és mindig rácsodálkozunk egy-egy új színre. Most éppen arra, hogy nem csak az operett fekszik az énekeseknek és a zenekarnak, de a musical műfajban is otthonosan mozognak. A Hegedűs a háztetőnből választott Szombat esti ima tiszta áhítata megrendítően szép volt. Pethő-Tóth Brigitta hangjával nem lehet betelni. A Sunset Boulevard című dal előadása Gencsev Gábortól pedig egyenesen a lélegzetelállító szóval jellemezhető. Pökhendi, cinikus, tocsog az önutálatban, hogy aztán pár strófával később a társadalomkritikába csomagolt önfelmentés domináljon. Hát, igen, a katarzis bármikor ránk ugorhat, ha nem vigyázunk. Reméljük beépül a repertoárba, szívesen hallgatnánk még.
A másik szinte szürreális élményünk új kedvenceinkhez, a csak fél éve társulattá szerveződött SICC Production-hoz kapcsolódott. Fényes délben a csapat Hamletjéből meghallgatni punkverzióban a nagymonológot egészen különleges esemény. Ha valaki egy egészen egyedi előadásra vágyik a nagy klasszikusból, mindenképpen az Akváriumban a helye! Turi Péter Hamletje és Liber Ágoston Claudiusa biztosan izgalmas értelmezési utakat nyit meg. Elhangzott még a kedvenc dalunk is a csapat másik sikerelőadásából, a még egyetemistaként létrehozott Frontátvonulásból. Ez a produkció is látható lesz az évadban. Az előadásokat Krasznai Vilmos rendezte. A SICC igen sokoldalú művészek társulása, nem csak remek színészek és zenészek, de többüknek is vannak rendezői ambíciói. Jó szívvel ajánljuk a Majd, ha fagy című neoreneszánsz rally műfaji megjelöléssel ellátott előadásukat is Sas Zoltán és Kerek Dávid rendezésében. Ahhoz képest, mennyire friss társulásról van szó, szeptemberben már a negyedik bemutatójukra készülnek. Sas Zoltán írja színpadra és rendezi Jack Kerouac és William S. Burroughs regényét, az És megfőttek a vízilovak bemutatója szeptember 25-én lesz.
Nagyon sok kedves színházunkkal találkoztunk a fesztiválon. Sikerült beszereznünk a Budapest Bábszínház az évadot bemutató füzetét. Idén a graffitik látványvilága teszi különlegessé. A társulati fotók ismét csodálatosak, itt maradt a már évek óta megszokott fekete-fehér dizájn, de kicsit megint másként. Piti Marcell portré idén nagyon szuggesztívek. A Bábszínház első bemutatóját Fábián Péter rendezi A sárkányfutó átka a 10 éven felülieket várja október 11-én. Az évad többi előadása is ígéretes, mi leginkább a Berzsián és Didekit várjuk, Pethő Gergő és Pájer Alma Virág a lehető legjobb választás a címszerepekre.
Nagyon vártuk már, hogy mivel kínál meg minket a Szkéné Színház. Nem csalódtunk, az ősz bővelkedni fog izgalmasabbnál izgalmasabb előadásokban a Műegyetemen. Szeptember 17-én Lukács Ádám rendezi Háy János – Vass Gergely Passió című művét. A szereposztás csodálatos, a Szkéné törzsnézői már láthatták a csapat tagjait még egyetemista korukban a Merlin, avagy a puszta ország című produkcióban.
Október 3-án Viktor Balázs állítja színpadra Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszát Fenyvesi Orsolya átiratában. A zene most is, mint a Tér 12 Antigoné előadásában, Bánki Mihály munkája lesz, aki Erőt fogja alakítani. Nekünk ez már elég is lenne hogy kapát – kaszát eldobva rohanjunk a jegypénztárhoz, de ha még azt is megemlítjük, hogy a címszereplő Bán Bálint mellett Nagypál Gábor, Pallagi Melitta, Sztarenki Dóra és Lehel Vilmos is játszik a produkcióban, akkor független színházak minden kedvelője beírja a naptárába az időpontot.
Márfi Márk mindkét darabjával ellátogat a Szkénébe, szeptember 21-én a Telik című monodrámája, október 19-én a Für Anikóval együtt előadott Lassan lesz látható. A két előadás 2026-ban trilógiává bővül Tovább címen. Ertl Zsombor és Terhes Sándor lesznek Márfi Márk társai ebben a kalandban. Mi már nagyon várjuk.
Ahogy vártuk már az új találkozást az RS9 Színházzal is. Október 3-án és 4-én náluk vendégeskedik a Kékszakállú herceg vára című előadás. Annyira jó élményünk volt az Anyaszínház Mizantrópja a múlt évadban, hogy azonnal bejelentkeztünk erre az előadásra is.
Az RS9 Színházzal is találkozhattok az erzsébetvárosi függetlenek fesztiválján, az IME Feszten. Tavaly hatalmas siker volt ez a kezdeményezés, az önkormányzati segítség mellett rengeteg színész, író, rendező és zenész állt be mögé. Ez idén sem lesz másképp. Aki szereti vagy szeretné megismerni a hírszínház műfaját, négy estén is részt vehet ilyen előadásokon. A Cucli extrákkal egyszeri és megismételhetetlen színházi esték lesznek, ne maradjatok le róluk! A fesztivál ideje alatt délután kerekasztal-beszélgetések, este koncertek színesítik a programot. Szeptember 11-14. Találkozzunk a Gólemben, az Apertúrában és a Robotban!
A Kettőspontban is indul az évad. Most hétvégén, szeptember 6-7-én nyílt napokat tart a színház a Bakáts Feszthez csatlakozva. A tavalyi évad sikerdarabjai – a Liselotte és a május, Az ikrek hava, a Senki se mer egyedül élni és Az őrült naplója – mellett két bemutatót is hoz az ősz náluk. Szeptember 14-én Kiss Dorina rendezését, a Kutyabajt láthatjátok, október 18-án pedig Formanek Csaba új darabjának ősbemutatóján vehettek részt. A Pierrot és Prigozsin az élet forgatagában című előadást Formanek Csaba és Ács Tamás játssza. A darab a legkedvesebb újhullámos filmünkből a Jules és Jim című Truffaut remeklésből inspirálódott.
Igen izgalmas a Jurányi Ház és az Apertúra kínálata, Budaörsön is készülnek érdekességek. A Marczibányi téren keressétek Csábi Anna darabját, a Minden negyediket és a MáSzínház új bemutatóját a Ráday utcában! Sok izgalmas este vár ránk ebben az évadban is. Nézzük együtt!
Augusztus 13-án folytattuk várostörténeti kalandozásainkat az Eötvös 10 által szervezett Jókai téri esték Zenés Terézváros című epizódjával. Maczó Balázs várostörténész, muzeológus volt a kalauzunk az 1910-es évek pesti éjszakájához. Nagyon örültünk a lehetőségnek, hiszen júliusban már részt vettünk egy különleges városi sétán az Urbanum jóvoltából, ami Somossy Károly élete köré szerveződött és végállomása, a Somossy mulatók, vagyis a későbbi Operettszínház és Király Színház voltak. Erről a sétaszínházról írtunk is egy hosszabb bejegyzést a Kétlámpás Blogra. Így számunkra a Zenés Terézváros szerves folytatása volt az előző alkalomnak. Ráadásul a Budapesti Könyvhéten beszerzett új olvasmányaink, a 2017-es A láthatatlan zsidó Budapest című tanulmánykötet Mary Gluck tollából, és az egészen friss, 2025 tavaszán megjelent Véghelyi Balázs mű, a Tarka színpadok is földolgozza a témát, a századforduló és a két világháború közötti időszak éjszakai életét, az orfeumok, revük és kabarék világát.
Maczó Balázs három zeneszerző – Reinitz Béla, Zerkovitz Béla és Fényes Szabolcs – munkássága köré építette előadását, mely a Kacsóh Pongrác Színház művészeinek bevonásával lett igen szórakoztató és informatív lecture performance. Látszik, hogy az Eötvös 10 várostörténeti alkalmainak stabil törzsközönsége van, a Jókai tér hátsó része már az előadás kezdete előtt egy órával megtelt, több, mint 120 ember volt kíváncsi erre az alkalomra, ami már önmagában rekordnak számít. Maczó Balázs gyakorlott és laza előadó, negyven percnyi gördülékeny előadása rengeteg információt, történetet tartalmazott, amiből még mi is sokat tanultunk a századelő kultúrájáról.
Az igazán érdekes téma a kommersz és a magas kultúra korabeli összefonódásának esetei voltak számunkra. Különösen Ady Endre költészetének népszerűsítése a kabarékban Reinitz Béla megzenésített verseinek kapcsán. A mai Művész mozi helyén álló Café Bonbonniére, Kondor Ernő kabaréja, igen sokat tett a feltörekvő irodalmi tehetségek népszerűsítése érdekében, akár csak a később önállósuló Nagy Endre a Modern Színpaddal. Múlhatatlan érdemük, hogy közelebb hozták a közönséghez Ady érthetetlennek és zagyvaságnak bélyegzett szimbolista költészetét. Ennek a jelenségnek volt szép példája egy igazi kuriózum előadása. Gencsev Gábor hangszerelésében hallgathattuk meg Pethő-Tóth Brigitta előadásában Reinitz Béla szerzeményét: Ady Kató a misén című versét.
A frakkos és revütáncosnő ruhás jelenések – Gencsev Gábor és Pethő-Tóth Brigitta – nem csak illusztrációként funkcionáltak Maczó Balázs előadásához. A témául választott szerzők slágerei persze szervesen kapcsolódtak az előadó történeteihez, de ennél sokkal többet tettek hozzá az estéhez. A napfényben megcsillanó jelmezek, a zsebkendőnyi színpadon megmutatott pazar koreográfiák, a dalok előadásának játékossága vagy pátosza valóban megidézte, milyen is lehetett a mulatók és kabarék közönségének lenni 1910-es, 20-as években. Milyen is lehetett az az életérzés, amit a korabeli pesti polgár keresett ezeken a helyeken.
Míg Reinitz Béla művészetét már csak a kutatók és különösen elkötelezett előadók jóvoltából lehet szerencsénk megismerni, addig Zerkovitz Béla és Fényes Szabolcs művei fennmaradtak és töretlen népszerűségnek örvendenek, még ha sokszor nem is tudjuk, hogy az ő műveiket dúdoljuk. Zerkovitz Béla esetében ez az általa írt 36 operettnek és a hangosfilmnek, míg Fényes Szabolcs esetében a táncdalnak és a tv-nek köszönhető. A Kacsóh Pongrác Színház egy egész előadást szentelt ennek a médiumváltásnak, a Filmslágerek című estjükön végig követhetjük az operettszerzők filmzenei munkásságát.
Terézváros még készül nyár végén egy nagy dobásra, augusztus 29-30-án az ötödik TE!Feszt -re, ahol a Budapest Bábszínház Varázsgomba zenekara, a Dante csapata és a SICC Társulat mellett a Kacsóh Pongrác Színházzal is találkozhatunk.
