Színház

Ahogy Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere fogalmazott az IME Feszt megnyitóján, két alkalom már hagyomány. A VII. kerületi önkormányzat, az erzsébetvárosi független színházak és önzetlenül segítő pályatársak, zenészek, újságírók összefogásával újra megrendezésre került az egyszerre figyelemfelkeltő, adománygyűjtő és közösségépítő célú Instant Mecenatúra Fesztivál szeptember 11-14-e között a Gólemben, az Apertúra Bázison, a Robotban és a Rácskertben.

Az Erzsébetvárosi Önkormányzat, és kiemelten Niedermüller Péter polgármester és Szűcs Balázs kultúráért felelős alpolgármester szerepe a programban példaértékű. Jó lenne, ha jógyakorlatként máshol is elterjedne ez a hozzáállás. Nem csak kezdeményezőként léptek fel, nem csak az anyagi forrásokat biztosították a négy nap programjához, de részt is vesznek rajtuk, a közönség részeként élik át az élményt, és szívesen vitatják meg ezt az alkotókkal és nézőtársaikkal. Miért fontos ez? Főleg azért, mert ezáltal olyan ismeretekre tesznek szert a kerület kulturális életéről, a nézői igényekről, a kulturális élet szereplőinek kapcsolódásairól, ami nagyban segíti a rendelkezésre álló források olyan elosztását, ami valóban épít, és nem rombol. Ha egy kultúrára költhető pénzek felett diszponáló nem akar elefánt lenni a porcelánboltban, valóban részesévé kell válnia a közeg minden szegmensének, mielőtt döntést hoz. Testközelből látni azt, mennyi ember ingyen munkája fekszik egy fesztivál, egy évad, de akár egyetlen produkció létrehozásában, a szívességek milyen törékeny és kifinomult rendszere szövi át a szféra egészét, jó kiindulás, hogy a mecénás ne kegyosztóként tekintsen magára, hanem a folyamatok elengedhetetlen, de a rendszerbe illeszkedő részeként.

Nézzük, mit is hozott létre tehát a kerület nyolc független társulata – a Gólem Színház, az RS9 Színház, a Bethlen Téri Színház, az Apertúra, a KV Társulat, a Rátkai Márton Színházi Műhely, az Imposztor Színházi Társulat és a Tér 12 Kulturális Egyesület – és a hozzájuk csatlakozó művészek, zenészek és háttérmunkások? Minden este egy hírszínházi előadás, azaz Cucli extrákkal szórakoztatja a közönséget, ezekről a Kétlámpás Blogon olvashattok bővebben. Az előadások után kvíz és koncertek várták a kitartókat, előtte pedig kerekasztalbeszélgetéseken vehettek részt az érdeklődők. Ezekről a beszélgetésekről számolunk be ezen a felületen, ha felkeltettük az érdeklődéseteket, meg is nézhetitek őket felvételről.

IME Feszt 2.0 Beszélgetés I. : Jóllét – otthon – munkában – társadalomban

Amikor a beszélgetés témája fölmerült, még nem lehetett tudni, milyen szomorú aktualitása lesz a mentális egészségről szóló eszmecserének. A támogatási rendszer anomáliái mellett, azzal szoros összefüggésben, 2025 őszének leginkább kibeszélendő témája lett, hogyan lehet jól lenni művészként, mit lehet tenni, hogy egészséges egyensúly teremtődjön munka és magánélet, munkaadók és munkavállalók szempontjai vagy akár rendezők és színészek igényei között.

A beszélgetést Bombera Krisztina vezette, bámulatosan. Sokat tanultunk tőle ezen a délutánon, ritka az ilyen felkészültség és a valódi moderáció ebben a műfajban, pedig már megszámlálhatatlan kerekasztalbeszélgetésen vettünk részt. A meghívott beszélgetőtársak Kőszegi Mária – szabadúszó színész, Schultz Nóra – a Belépési Küszöb szerkesztő-műsorvezetője, Rihay-Kovács Zita – a SzíDoSz ügyvezető titkára, a Biztonságos Terek program koordinátora és Viktor Balázs – szabadúszó színész-rendező, a Tér 12 Kulturális Egyesület alapítója voltak.

Kőszegi Mária és Schultz Nóra főleg egyéni megküzdési stratégiákat osztottak meg velünk. A nemet mondás, a határok meghúzása, az önismeret fejlesztése és a konfliktusok felvállalása alapképességeknek kellene lenniük, de ezeket elérni, főleg pályakezdőként, úgy, hogy a művészi, médiamunkási pálya szocializációs közege még mindig pont ezen a képességek fontosságát tagadva működik. Nagy bátorság kell első fecskének lenni, de úgy tűnik, elsősorban a fiatalok körében, lehet mintaként szolgálni.

Rihay-Kovács Zita és Viktor Balázs inkább rendszerszinten közelítettek a problémához. Alapvető attitűdváltozásra lenne szükség a társadalomban, hogy leépüljön végre az a toxikus sztereotípia, hogy értékes, korszakalkotó, „nagy” művészetet csak szenvedő ember, traumatizált személyiség hozhat létre, hogy művészként a traumád a legértékesebb részed, amiből alkotni tudsz. Kezdjük talán rögtön a művészeti oktatással ezt az átalakulást! Jó példa lehet a freeszfén most induló színészképzés, ahol a mentális egészségmegőrző program a tananyag része lesz. Fontos lenne, hogy a munkaadók nyitottan álljanak a kérdéshez, ne kivédendő támadásként tekintsenek a kezdeményezésekre, és ne csak akkor tartsák fontosnak az etikai kódexek, a vezetőségtől független etikai bizottságok létrehozását, amikor egy munkahelyi probléma már kezelhetetlenné eszkalálódott. Elengedhetetlenül fontos lenne – mint minden olyan szakmában, ahol az emberek a személyiségükből dolgoznak – hogy a munkaadók felkínálják a lehetőséget az egyéni és csoportos segítség igénybevételére. A segítő csoportok, az egyéni segítő beszélgetések, akár a terápia biztosítása biztonságosabbá tehetné a színházi közeget. És itt csap pofán a realitás. Nem csak az a probléma, hogy még a kőszínházak is nehezen engedhetnék meg maguknak, hogy pszichológust és mediátort alkalmazzanak, de még ha lenne is rá pénz, nem találnának szakembert.

A beszélgetést itt találjátok:

https://www.facebook.com/imefeszt/videos/2555025078190296/?locale=hu_HU

Érdekes folytatása lehet a témának a szombati beszélgetés, ami a Nők – Vezetők – Magyarország címet viseli. Ha alkalom adódik, rákérdezünk, hogy a meghívott vendégek vezetőként mit tudnak tenni, hogy a dolgozóik mentális állapotára vigyázzanak.

IME Feszt 2.0 Beszélgetés II. : Nők – Vezetők – Magyarország

Kifejezetten érdekes, megkockáztatjuk, az esti Cucli előadásnál drámaibb beszélgetésen vehettünk részt szombat délután az Apertúra Bázison. A meghívott vendégek Bodor Johanna – táncművész-koreográfus, a Magyar Színházi Társaság elnöke, Nádai Réka – játékos tréner, társasjátékos szakember, Gerlóczi Judit – a Delta Produkció ügyvezető-producere és Lábán Katalin – az RS9 Színház alapító vezetője voltak. Igazi nagyvadak a kultúra területén. Ehhez képest volt nagyon kontrasztos a moderátor, Pomlényi Attila, szerepe. Az már a vasárnapi, mesterséges intelligenciáról szóló beszélgetés bevezetője lehetne, hogy tényleg a ChatGPT-e a legjobb és kizárőlagosan használandó eszköz, ha egy beszélgetésre készülünk? Biztos, hogy el tudja végezni a munkánkat, vagy valami nagyon félremegy? Érdemes-e egy 60 percre tervezett beszélgetésnél és négy meghívott vendégnél ilyen hosszú felvezetést tartani, ami nem áll másból, mint a vendégek életútjának ChatGPT által összerakott verziójának felolvasásából? Számunkra ez kifejezetten cringe volt.

A továbbiakban két beszélgetés folyt valójában egymással párhuzamosan. Pomlényi Attila egy könnyed, magazinműsor stílusú beszélgetésre készült, gyerekkori emlékek megidézésével, pozitív történeteket várva, hogy minta és motiváció adasson a hallgatóságnak. Csak azt nem vette figyelembe, hogy éppen helyzet van, ez most nem a chit-chat ideje. Ráadásul ennek a helyzetnek két fontos szereplője került párbeszédhelyzetbe, a lenullázott RS9 Színház vezetője, Lábán Katalin és a Független Előadó-művészeti Alap (FEA) által nyújtott támogatás egyik döntnöke, Bodor Johanna. Nem volt könnyű végighallgatni azt a visszafogott, tárgyilagos helyzetelemzést, amit Lábán Katalin adott a döntés következményeiről. Tanácstalanság és hatalmas lelki teher a kisemmizett csapatokon és vezetőiken. Gerlóczi Judit is igen keményen fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy nagyon nehéz ilyen helyzetekben nem érezni gyűlöletet. Hatalmas próbája ez az empátiának és a higgadtságnak, ami megint csak azoknak a vállát nyomja, akik áldozatai az eseményeknek.

Kérdés volt még, hogy az alkotóközösség által legitimált, a közösség tagjaként vezetői pozíciót szerzett egyén vagy a kivülről-felülről kinevezett vezető mellett lehet-e jobban érvelni. A meghívottak összetétele alapján nem is volt kérdés, hogy a belső legitimáció a járható út. Nagyon érdekes volt Nádai Réka elemzése arról, hogy a közvélemény vezetőképével szemben valójában milyen skillek azok, amik sikeressé tehetik a vezetést, hatékonyabbá, innovatívabbá és biztonságosabbá alakíthatják a munka terét.

Szóba került még a mentális egészség témája is. Sajnos a meghívottaknak se voltak atombiztos megoldásai, a szorongás és a kimerültség állandó kísérői a vezetőknek is. A feladatok delegálása, legyen ez akár a munkához, akár a háztartáshoz, a családi élet menedzseléséhez kapcsolódó, komoly nehézséget okoz. Mindent kontroll alatt tartani biztonságos érzés, de egyenes út a kiégéshez.

Nézzétek, hallgassátok ezt a nem csak témájában, de dramaturgiájában is izgalmas beszélgetést!

https://www.facebook.com/imefeszt/videos/763187543089995

IME Feszt 2.0 Beszélgetés III. : Jövő – AI – Színház

A fesztivál utolsó beszélgetése a mesterséges intelligenciáról szólt, Viktor Balázs vezette, aki színházi munkáiban is nyitott a technikai innovációra, és hogy még inkább fel tudja használni a technológiát, programozást tanul. Beszélgető partnerei Mérő László – matematikus, pszichológus, publicista, Pirisi László – zeneszerző, a Momentán Társulat zenei vezetője, Barna Norbert – szoftverfejlesztő project lead és  Váczi László – a Bethlen Téri Színház ügyvezető igazgatója voltak ezen a vasárnapi délutánon.

Mérő László mind időtávlatában, mind mélységében nagyívű bevezetője után – amire szükség is volt, hogy a hallgatóság nem mesterséges intelligenciával foglalkozó része is felvehesse a fonalat – az AI hatását a színházi világra és az alkotási folyamatokra járták körbe a beszélgető társak. Alapvetően optimista megszólalásokat hallottunk, reméljük nekik lesz igazuk. Volt, aki a jelenlétiség felértékelődésére, egyfajta retro-reneszánszra számít, arra, hogy az emberek valóságos találkozásokra való igényét leginkább a színház fogja tudni kielégíteni. Elképzelhető az is, hogy az ember által létrehozott kulturális termékek lesznek az új elitkultúra, mind árban, mind presztízsben ez fogja jelenteni az exkluzivitást. Váczi László felvetése, hogy akár arra is használható lennének az új technológiai vívmányok, hogy szélesebb körű hozzáférést nyújtsanak a kultúrához, egyfajta protézisek legyenek, melyek segítségével azok is részesei lehetnek az élménynek, akik valamilyen oknál fogva most kiszorulnak, igen szimpatikus jövőképnek tűnik.

Sok mindenről szó esett még a beszélgetésben, például, hogy létezik-e mesterséges érzelem vagy, hogy gyökeresen átalakítja-e a társadalmunkat az AI térnyerése. Itt meghallgathatjátok az egész beszélgetést:

https://www.facebook.com/imefeszt/videos/1552877242537477

Nagy öröm, hogy részesei lehettünk ennek a négy napnak, a hírszínházi előadásokról hamarosan beszámolunk a Kétlámpás Blogon. Jövőre újra Instant Mecenatúra Fesztivál, de addig is találkozzunk a Gólemben, az Apertúrában, az RS9-ben és a most már hamarosan, novemberben, megújulva kaput nyitó Bethlen téri Színházban!