Csodálatos élmény volt a 44. Magyar Filmszemlén, két a színházak világát bemutató dokumentumfilmet megnézni a Filmszemle programjában, az egyik a Kettőspont Színházban Mészáros Attila és Kovács Zsuzsi által forgatott a független állami támogatás nélkül magas művészetet életben tartó egyesületi közösség mindennapjait, majd a másik végletet bemutató Víg 125 című, a Vígszínház történetét megjelenítő film érzékeltette, mekkora kontraszt van a kőszínházak és a független társulatok között.
Székely Edit fuvolaművész, zenepedagógus évek óta azon dolgozik, hogy népszerűsítse a komolyzenét. Ennek érdekében a MÁV Szimfonikus Zenekar művészeit hívja meg az általa szervezett Zenedélelőtt és Zenedélután című gyermekkoncertekre, melyek az Újpesti Ifjúsági Ház színháztermében kerülnek megrendezésre. Az előadások mindig nagy sikerrel zajlanak, a gyerekek kíváncsisággal és lelkes tapssal töltik meg a termet. Az évadban négy előadást tartalmazó koncertsorozat minden évben egy-egy tematikára épül, amely összeköti és élménnyé fűzi a koncerteket. Idén Edit Phileas Fogg, az angol úr világhírű „teljesíthetetlen” fogadására alapozta zenei utazását, ezáltal Jules Verne kalandregényét is népszerűsítve a gyerekek körében. A FakTúra folyóirat tudósítójaként úgy tapasztaltam, hogy ez a koncepció telitalálat volt. A sokat kritizált, telefonjaikat nyomkodó, „nem figyelő” gyerekek aktívan, nagy figyelemmel és beleéléssel hallgatták a hosszú előadást, és örömmel, kézfeltartva válaszoltak az interaktív kérdésekre. Izgalmas tájakat jártak be, indiai kalandokba keveredtek, mindezt pedig a minőségi zenei kompozíciók segítségével élték át. Kiváló pedagógiai program. Már az előadás alatt is megfogalmazódott bennem, milyen elragadóak ezek az újpesti kisiskolás gyerekek. De amikor az előadást záró Terefere polka dallamaira elkezdtek táncolni, annyira tündériek voltak, hogy férfi létemre megkönnyeztem őket. Talán mégis van remény az emberiség számára. A gyerekek olyan nagy lelkesedéssel buliztak, hogy a zenekarnak még ráadást is kellett adnia a polkából. A legközelebbi előadás 2025. április 4-én, pénteken 10:30-kor és 14:30-kor lesz. Vegyenek jegyet mielőbb, hogy ne maradjanak le róla. Keressék az Újpesti Ifjúsági Ház hivatalos oldalát!
ZENEDÉLUTÁN ISKOLÁSOKNAK 80 NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL – a MÁV Szimfonikus Zenekarral Az interaktív zenés előadást vezeti: Székely Edit fuvolaművész, zenepedagógus
előadás: 2025. április 4. péntek, 14:30 Utazás: India, Kína, Japán
Készülj fel a csodás kalandra! Az idei 4 alkalmas zenei sorozatunkban követjük Jules Verne hősének (Phileas Fogg) és barátainak útját a Föld körül a MÁV Szimfonikusok zenészeivel. A koncerteken bemutatásra kerülnek a hangszerek, valamint előadás közben több játékos zenei gyakorlat, mozgásos játék is helyet kap.
A jegy ára: 1500 Ft/fő/alkalom Online jegyvásárlás:
Jövő hét végén nyílik Lénárt Attila grafikusművész bemutatkozó tárlata Siófokon a KIMK galériában. Talán nem túlzok, ha azt mondom, Magyarország egyik legjobb rézkarcolójának a kiállítását nézheti meg a szerencsés közönség, mindezt pedig a siófoki Kálmán Imre Művelődési Központnak köszönhetően ingyenesen. A sokszorosító grafika műfaját már csak nagyon kevés művész tartja életben, közéjük sorolható Lénárt is, akinek szakmai hozzáértését, művészi kvalitását az is bizonyítja, hogy idén megkapta az ország egyetlen sokszorosító grafikai szakművésztelepének, a derecskei Hajdú-bihari Grafikai Művésztelepnek a Móré Mihály díját. Minden ilyen grafikai lap egy igazi műremek, hiszen nagyon bonyolult az elkészítése, sok lap esetében hetekig, hónapokig dolgozik rajta az alkotója. Nagyon nagy odafigyelést igényel, hibázni nem lehet, ha egy karc rossz helyre kerül, azt már nem nagyon lehet a nyomólemezről eltüntetni. Amennyire én tudom, nem kis kézügyességet is igényel a technika, hiszen ezekkel a tűkkel, karcoló vésőkkel sokat kell a metszést végzőnek gyakorolnia, hogy a fejében megálmodott kompozíciót a lemezre közvetíthesse. A siófoki tárlaton Attila új, számomra „legművészibb” alkotásai mellett régebbi illusztrációs munkáit is megcsodálhatjuk. A kiállító által írt Csipetnyi mese című, kizárólag rézkarcokkal illusztrált gyermekverses mesekönyve képi anyagából is ízelítőt kapunk, ezért a gyermekeket is érdemes elhozni a megnyitóra, akár az egész családnak egy remek program lehet a péntek öt órai megnyitó.
Mint mindig a Vajdahunyadi Kortárs Galériában, Kalcsmann Péter kurátor újra egy remek hangulatú, nagy látogatottságú megnyitót gründolt össze, Dresch Mihály Kossuth és Liszt díjas előadóművész magas szintű tárogató improvizációival.
Puha Ferenc festőművész, absztrakt gesztus festménye
Lakatos Pál Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása
Még lehet kapni a 2025. január 22-i pótszilveszterre, de nem árt sietni a vásárlással, mert szilveszterkor is sokan már nem jutottak be Formanek Csaba Kiborult című előadásra és vacsoraszínházi eseményére, a FakTúra folyóiratnak Rékasi Attila fotóművész fotózott a premieren, 2024. december 31-én.
A Kettőspont Színház 2025. januári programja a FakTúra ajánlásával
Szinte hősiesnek nevezhető az a küzdelem, amellyel a független színházak próbálnak életben maradni, és alternatívát kínálni az államilag dotált teátrumokkal szemben. Itt, a FakTúra folyóirat hasábjain olvashattuk tavaly év végén Ritter Márta kollégánk szintén heroikusnak nevezhető sorozatát, egy adventi naptárt, amely több mint húsz független játékhelyet mutatott be nem csekély alapossággal. Természetesen abból sem maradt ki a Kettőspont, ami még mindig a felszínen van. Itt jegyzem meg, hogy fontos lenne, hogy minél többen vásároljanak bérletet, jegyet, vagy akár ajándékutalványt, mert olyan időket élünk, amikor már kevés a szó és az ígéret! Én is vettem bérletet, mindenkit erre biztatok. Biztos vagyok benne, hogy a januári kínálatban is mindenki talál kedvére való programot. Amit én nagyon ajánlok, az a Game of My Life és a Kiborult című előadások, de a Kovács kutyája előadás is nagyon kíváncsivá tett.
Szívrohamot kapott úszás közben és belefulladt a termálfürdő hidegvizes medencéjébe. Mindössze 42 éves volt. Így halt meg Doktor Mengele, a náci orvos is, csak ő a tengerbe fulladt bele Brazíliában és persze jóval idősebb korában. Sosem kapták el, hiába kutatott utána a fél világ. G. sohasem akart orvos lenni, tűzoltó annál inkább, de elutasították a jelentkezését a tetoválás miatt az alkarján, legalábbis ő ezt híresztelte. Mások szerint a pszichológiai alkalmasságin bukott el, azért szórták ki, mert túlságosan perverz válaszokat adott a személyiségét firtató kérdésekre. A tetkó amúgy egy mexikói koponyát ábrázolt, alatta „Rocco” felirattal, utóbbi becenevet még gimis korában kapta a csajoktól, ugyanis legalább olyan mesterien csinálta hátulról, mint az azonos nevű olasz pornócsillag. Persze ezt is csak ő maga híresztelte. Az első komolyabb emlékem G.-vel kapcsolatban, amikor hatévesen a játszótéren összevesztünk, mert szerinte Farkas Bertalan nem is akkora hős, a tévében szándékosan úgy mutatták, hogy jobb kiállásúnak tűnjön és talán nem is járt soha az űrben. A vita annyira elfajult, hogy G. megharapta a karom, én pedig fejbe vágtam őt a lapáttal, sokáig megmaradt a púp a fején. Néhány hónappal korábban volt a csernobili atombaleset, anyám attól félt, a szél veszélyes sugárzást hordoz, ezért akkoriban csak napi egy órát engedett le a játszótérre. Évekkel később, amikor G. összejött az első barátnőjével, elmentünk hármasban a diszkóba, ahol a neonfényben G. arca és karja olyan furcsa zölden csillogott, hogy mondtam is anyámnak, biztosan többet mehetett ki a játszótérre annak idején, mint én. A családja elég zűrös volt, az apja otthagyta őket, aztán később halálra itta magát, mumifikálódva feküdt egy fürdőkádban, mire napokkal később rátaláltak a szomszédok. Az anyja újra megházasodott, egy jugoszláv fazonhoz ment hozzá, valami Dejánhoz, aki több millió forintot lenyúlt a városi szerb nemzetiségi önkormányzattól, de váltig állította, hogy népi hangszerek készítéséből lett pénze. Persze ő is szerette az italt, és amikor beivott, agresszív lett. Kamaszként G. sokat fantáziált arról, hogy patkánymérget tesz a mostohaapja ételébe, de persze sosem merte megtenni, hiába mondogatta fennhangon, hogy úgyis kegyelmet adna neki a köztársasági elnök. Miután kiszórták a tűzoltósági rostán, a nagybátyja autószervizében és használt autó kereskedésében kapott munkát, naphosszat nézte a statisztikákat, ki hány járgányt vett meg, mennyi karburátort kellett kicserélni, közben tette a szépet az irodistalányoknak, akiknek imponált a rámenős, de mégis kedves, figyelmes stílusa. A haját olyan formára nyíratta, mint a Scooter frontemberének volt, ez is sok csajnak bejött akkoriban. Egyszer véletlenül rosszul parkolt és összezúzta az egyik eladandó kocsi motorháztetőjét, a nagybátyja kicsapta a balhét, levonja a fizetéséből, mindegy, hogy rokon. G. viszont a szerelőkre hárította a felelősséget és sikerült is kirúgatnia az egyiküket. Ekkor jött rá, mekkora tehetsége van a rábeszéléshez. Pár évvel később összeállt az egyik beszállítóval és saját bizniszt alapított, hűtőfolyadékkal és ablaktörlőkkel üzletelt, egész jól ment neki, sikerült egy kisebb vagyont összeharácsolnia. Az irodájukat egy felüljáró alatt rendezte be, tetszett neki, hogy akármikor is megy be, mindig árnyékban van, még nyáron sem látja a napot, ha kinéz az ablakon, ez olyan rejtélyes légkört teremtett körülötte. Összeszólalkozott az egyik ismerősével, aki lebuzizta, válaszként G. széttörte a söröspoharat a fazon hátán. A sértett feljelentette testi sértésért, egy évig járogattak a bíróságra, végül G.-t csak pár nap közmunkára és egy kisebb összegű kártérítésre ítélték. Alig egy évre rá már országos cimborák voltak, együtt jártak kenuzni Gödre a Dunához, G. pénzt is adott kölcsön korábbi ellenségének, amikor az megszorult a pókeradósságokkal. G.
büszke volt rá, hogy az ellenségeit is képes a legjobb barátaivá tenni, csak erőfeszítés kérdése a dolog. Egyszer középsuliban belógtunk egy másodosztályú focimeccsre, átkúsztunk a beléptető kapu alatt, amikor a biztonsági őr észrevett minket és ki akart tessékelni, G. odaadta neki ajándékba a sálját és két doboz ukrán cigit. A fazon nem csupán hagyta, hogy bemenjünk, a meccs után meghívott minket fröccsözni. G. egy biliárdszalonban ismerte meg Ágit, aki akkor még Puttó Ferinek, egy köpcös szőnyegkereskedő vállalkozónak a barátnője volt, de nem igazán kedvelte a Ferit, a háta mögött inkább a török üzletfelekkel enyelgett titokban. Kiváló biliárdjátékos volt, jobb, mint G., az első találkozásukkor alaposan le is alázta őt, amit G. ugyan sértésnek vett, valahogy felizgatta a dolog és elkezdett utána érdeklődni a csajnak. Egy héttel később egy medencés bulin Erdőkertesen lesmárolta Ágit, azt mondta neki, ha máshoz is olyan jól ért, mint a biliárdhoz, elválaszthatatlanok lesznek. Közölte Puttó Ferivel, hogy Ági mostantól az ő barátnője és neki egy szava nem lehet emiatt. Így is történt, aztán a kettesben töltött horvátországi nyaralásukon megkérte Ági kezét. G. ekkor már egy pizzéria tulajdonosa volt, Rocco’s Pizza and Grill néven ment a hely a Duna- parttól nem messze, tágas kerthelyiség, a belső térben biliárdasztalok, péntek esténként retró diszkó. A húsimádó pizzájukat sokan dicsérték, de szerintem az igazi aduász a tejfölös alapú Vezúv-pizza volt. Aznap, amikor megszületett a kisfia, G. minden ismerősét meghívta egy zártkörű partira, ő állta a sört és a viszkit és még a szakácsot is meggyőzte, hogy maradjon és rittyentsen nekünk vacsorát. Ritkán részegedett le, de akkor nagyon, az este végefelé a nyakamba akaszkodott és könnyes szemmel emlegette a régi időket. Másnap reggel rohant a kórházba egy hatalmas virágcsokorral és egy fél embernyi méretű plüss elefánttal. A következő időszak a szerelem jegyében telt, Ági gondoskodott a gyerekről, G. pedig, amikor ideje engedte, igyekezett az újdonsült családjával foglalkozni, elvitte őket kirándulni, állatkertbe, vidámparkba. Az első házassági évfordulójukon elmentek Ciprusra nyaralni, G. lábát megvágta egy kagyló a tengerben, azt hitte, ott menten elvérzik, de a mentők gyorsan rendbe tették, állítólag azóta is látszik az alvadt vére a part homokjában. A boldogság azonban nem tartott sokáig, ahogy eltelt egy-két év, Ági egyre jobban ráunt G.-re, elege lett belőle, hogy folyton az étteremben tölti az időt, a biznisz mellett sosem jut elég ideje őrá, mire hazaér, hullafáradt és semmihez sincs kedve. Időközben G.-nek meggyűlt a baja a könyvelőjével, aki lenyúlt tőle egy nagyobb összeget. Szólt pár haverjának, éjszaka kirángatták az ipsét az ágyából, elvitték az autóút szélén egy gödörhöz, lapátot adtak a kezébe és ráparancsoltak, hogy ásson. Annyira halálra rémült, hogy sírva könyörgött G.-nek, minden pénzt visszafizet, csak ne haragudjon rá. Ági ekkoriban kezdett újra a törökökhöz járni, az egyik régi hapsijával feküdt össze, sokszázezret érő kézzel varrt keleti szőnyegeken falták egymást. Az üzlet körüli teendők egyre jobban leterhelték G.-t, akinek folyamatosan viaskodnia kellett az alkalmazottjaival, a beszállítókkal, olykor még a városvezetéssel is, akik nehezményezték, hogy túl keveset fizet és túl sokat elfoglal a Duna-partból. Amikor nem volt elég kapacitása a futároknak, ő maga vitte ki a pizzákat a különböző címekre, akár még Pest külső kerületeibe is, máskor a szakács nem bírta a terhelést és sírva zuhant össze félórával konyhazárás előtt, G.-nek kellett betennie a pizzákat a sütőbe. Az egyik alkalommal annyira stresszes lelkiállapotban volt, hogy nem állt fel neki, amikor Ágival ágyba bújtak, hiába próbáltak minden trükköt bevetni, szégyenszemre csak nyalásra és ujjazásra futotta. Ági ettől kezdve egyre jobban tartózkodott tőle, hogy G.-vel összefeküdjön, inkább Ömerhez járt, aki nem csak testileg elégítette ki, de elvitte kocsikázni a Mercédeszében, strandra, moziba,
bárokba, még valamelyik török légiós focista születésnapi partijára is eljutottak. A dolog persze idővel G. fülébe jutott, ismerősei húzni kezdték, hogy az asszony inkább a török csődörökön szeret lovagolni, mintsem az öreg Rocco tűzoltócsövén. Ezen annyira feldühödött, hogy titokban beleolvasott Ági chateléseibe a mobilján és kiderült, a rosszindulatú pletykák igazak. A törökök metélt farka biztos jobb az enyémnél, vágta Ági fejéhez, amikor számon kérte. Az legalább működik, válaszolta a nő, mire G. akkorát bepancsolt az arcába a pecsétgyűrűs kezével, hogy hónapokig látszódott a nyoma. Ági azt hazudta, elesett a jeges úton, azért lett véraláfutásos seb az arcán. Hónapokig dúlt a háború, G. hiába próbálta elérni, hogy Ági ne járjon a törökhöz vagy másokhoz, nem sikerült hatnia rá, se szép szóval, se erőszakkal. A végső csapást az jelentette, amikor G. dühében az étterem közepén, a haverjai és pár vendég szeme láttára vágta szájon Ágit. DJ Maci, a nagydarab, százkilencvenöt magas házi lemezlovas, aki egészen addig barátjaként tisztelte G.-t, annyira felháborodott, hogy bepancsolt egyet a saját főnökének. Másnap Ági és a gyerek elköltöztek G.-től, állítólag Puttó Ferihez mentek, és elkezdődött a válási procedúra. G. hiába könyörgött Áginak, rendbe fogja hozni a dolgokat, hiszen ő az élete értelme, soha senkit nem szeretett ennyire, nélküle nem érzi magát teljes embernek, Ágit nem érdekelte a szövege. A következő lotyódat áltasd ezzel, ne engem, hátha ő jobban beveszi. Ekkoriban G. gyakran összejárt a régi haverokkal, köztük velem is, volt, amikor hajnalig biliárdoztunk vagy pókereztünk, miközben elsírta nekünk a bánatát. Előfordult, hogy csak azért hagyott engem nyerni, hogy jutalmul meghívhasson még egy-két italra és addig is panaszkodhasson nekem. Néha egészen furcsa témáknál kötött ki. Lehet, hogy a Farkas Bertalan tényleg járt az űrben. Most már mindent elhiszek. A pizzéria tönkrement, amibe belejátszott, hogy a megnövekedett költségek mellett G.-nek elég tetemes gyerektartást is kellett fizetnie, valamint teljesen elvesztette a lelkesedését. Nem harcolt már sem az önkormányzattal, sem az üzletfelekkel és azt is magasról leszarta, hogy a szakács néha beleköp vagy vaskosan ráizzad a pizzára. Sokszor csak ült a hátsó helyiségben egymagában, számolta a legyeket az asztalon. Nem volt búcsúbuli, a Rocco’s egyszer csak csendben lehúzta a rolót, igazából nem is nagyon érdekelt senkit a hely sorsa. Van még tíz másik étterem a környéken. Pár hónappal később G. elköltözött a városból, többnyire elvesztettük vele a kapcsolatot, annyit tudtunk róla, taxizgat, néha pedig ukrán cigivel üzletel, hogy a tartozásait rendezni tudja. Azt beszélték, összejött egy nála tíz évvel fiatalabb jógaoktató csajjal, de ennél többet senki sem hallott. DJ Maci mesélte, hogy egy alkalommal látta G. kocsiját a városban, a polgármesteri hivatal előtt. Várt egy darabig, hátha felbukkan maga G. is, de csak egy vastag napszemüveget viselő, furcsa férfit látott, aki belovagolt a térre és egy nagy X-el ellátott dossziét tett az autó ablakába, aztán gyorsan távozott, ugyanúgy ahogy érkezett, lóháton. Egyesek úgy gondolták, a különös figura G. egyik régi alvilági kapcsolata lehet, mások szerint a titkosszolgálat embere, akiktől G. megbízást kapott cserébe egy nagy rakás pénzért és bizonyos bűnei megbocsátásért. Az igazság persze sohasem derült ki. G. haláláról is csak az anyjától értesültünk. Kevesen jöttek el a temetésre, se Ági, se az időközben általános iskolássá lett fiuk nem volt ott, de Puttó Feri valamilyen okból kifolyólag odatolta a képét. Az elhunyt mindig szerető fia volt édesanyjának, barátai mindenkor számíthattak rá, a szíve tele volt szeretettel, önzetlenséggel, olvasta egy papírról az előre megírt szöveget a pap. A szertartás után lehajtottam egy felest G. tiszteletére, ekkor hallottam, hogy épp aznap délelőtt leégett az egykori Rocco’s pizzéria épülete, a tűzoltók egy órán keresztül küzdöttek a lángokkal. Akaratlanul is röhögnöm kellett.
Este kilenctől majd’ fél tizenkettőig játszotta Formanek Csaba Kiborult című legújabb monodrámáját egy hangulatos, vidámságot sem nélkülöző vacsoraszínházi est keretében. Az öniróniával, önsors-kritikai és ontológiai aspektusokkal dúsított darab igyekezett társadalmi „áthallásokat” is artikulálni. A Formanekre jellemző ön- és világelemző szövegtörzseket interaktív videobejátszások, valamint nézőbevonós jelenetimprovizációk tarkították. A vacsora nem csupán „nézőcsalogató” ötlet, fontos szerepe van a szépen kibomló történetben, és a rövidnek nem nevezhető előadás „emésztését” is kiválóan szolgálja, lazítja.
Idén, hosszú évek szokását megszakítva (sokakat a keletkezett űrrel a kétségbeesés peremére taszítva), az éppen regnáló Köztársasági elnökünk nem szólt népéhez. Isteni szerencse, hogy van nekünk a Kettőspont, így nem maradtunk intelmek és állami jókívánságok híján. Kobakos Alajos lustának sem nevezhető, hiszen már a pezsgőbontás előtt elmondta sajátságos, filozófiai mélységeket is megjáró nagyívű ünnepi köszöntőjét. Nekem személy szerint nagyon szimpatikus volt, hogy elődeitől eltérően nem adott amnesztiát senkinek, illetve a közbeszerzési szabályokat komolyan véve nem csupán díszletnek vásároltatta az elnöki hivatallal a pezsgőt, hanem azt testi épségét sem kímélve bőszen nyakalgatta a beszéde alatt. Természetesen nem csak a magas rangú vendég okán ajánlom a darabot, véleményem szerint egy remek színházi élménnyel gazdagodhatunk, ha jegyet, vagy bérletet vásárolunk rá.
Kinyílt az utolsó ablak is, benne a Kétlámpás hagyományosnak mondható év végi programja, a Litera előszilvesztere a Trafó House-ban december 30-án. Az idei, 22. előszilveszteri parti lesz nekünk a hatodik, amin részt veszünk. Kis magyar poligrafia az idei esemény címe. Akik alávetik magukat a hazugságvizsgálatnak: Biró Zsombor Aurél, Kovács ídominok és Kovács Viktor, Krusovszky Dénes, Németh Gábor, Spiró György, Szabó T. Anna és Tóth Erzsébet. A körítés is vonzó, a konferanszié Litkai Gergely lesz, egyszer már láttuk őt ebben a szerepben, és nagyon jól csinálta. A látvány egészen biztosan csodálatos lesz, VJ UNFLYABLE már tavaly és tavaly előtt is elvarázsolt minket.
Jegyek még kaphatók, tartsatok velünk! A tavalyi alkalom szerintünk tökéletes volt, nehéz lesz idén megugrani azt a szintet, amit a Hotel Apátia beállított, mi erősen reménykedünk, hogy sikerül. Kedvcsinálóként olvassátok el beszámolóinkat 2017-től! A Litera YouTube-csatornáján pedig vissza is nézhetitek a felolvasásokat.
Véget ért idei adventi kalandunk, jó volt visszatekinteni az évre, kiválogatni azokat a helyeket, társulatokat, előadásokat, amiket láttunk ebben a nagyon sűrű évben, és amiket jó szívvel tudtunk ajánlani nektek. És jó volt már előre tervezgetni az új év első hónapját, gyakorlatilag a nagy nézelődésben be is telt a januári táncrendünk. Köszönjük, hogy velünk tartottatok, reméljük, találtatok kipróbálásra méltó eseményeket! 2025-ben találkozzunk valamelyik ablak alatt!
A Budapest Bábszínház Az utolsó bárány című karácsonyi meséjéhez készített klippel kívánunk Boldog ünnepeket és színházban gazdag új évet! Hallgassátok a karácsonyi készülődéshez a Bárány idillt!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Ma zsákbamacskát árulunk. December elején jelentette be a frissen végzett zenés színművész osztály néhány tagja – Fülöp Kristóf, Kerek Dávid, Krasznai Vilmos, Liber Ágoston, Sas Zoltán, Turi Péter és Vatamány Atanáz – hogy SICC Production néven társulatot alapítanak. A Krasznai Vilmos rendezte Frontátvonulás olyan átütő siker volt, hogy érdemes együtt tartani a csapatot. Annál is inkább, mert zenés független színházat elvétve találni a városban, talán a Benoit Produkció kivételével. Mi nagyon szerettük a Frontátvonulást, láttuk a Főfotóban és nyáron a Marczibányi téren is, úgyhogy tudjuk, hogy a fiatalok remekül működnek csapatként. És mivel sok produkcióban láttuk őket szétszórva is, azt is tudjuk, hogy nagyon változatos színészi palettával rendelkeznek, érdemes rájuk odafigyelni.
Mielőtt rátérünk a SICC első bemutatójára, szedjük össze, milyen remek előadásokban láttuk eddig a társulat tagjait, milyen egyéb munkájukat ismerjük!
Liber Ágoston és Krasznai Vilmos együtt játsszák az Átriumban a Petőfi ás Arany barátságát bemutató koncertszínházi Barátomhoz című előadást. Nagyszabású előadásra számítsatok, a színpadon két zenekar, Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák valamint a Tükrös Zenekar festi meg zenével a két színész játékát. Liber Ágostont ezen kívül idei egyik favoritunkban, a Spoon River-i holtakban is láthatjátok a Bethlen téri Színházban. Lehel Vilmos versszínháza teljesen levett minket a lábunkról.
Kerek Dávidot legutóbb a Jurányi Házban láttuk Az arab éjszaka című hangszínházi csodán. Nyári Ádám rendezése a darabhoz tervezett és létrehozott hangszerekkel és a szimultán történetmeséléssel az évad eddig legegyedibb előadása volt számunkra. Reméljük, mihamarabb újra megnézhetjük.
Turi Pétert két Gálhidy Sára-rendezésben is volt alkalmunk látni. A freeszfén végzett rendező egészen elképesztő tereket von be a játékba. A Mándy-kisregényből készített 21. utca egy Almássy utcai bérházat, a már címében is zseniális, A férfi hirtelen elkomorodik, a nő fázni kezd, nem ölték hát meg magukat egy felüljáró alatti területet használ. Mindkét előadás furcsa, elemelt hangulatú produkció, és ez a zsáner igen jól áll Turi Péternek. Ez utóbbi alkotásban Sas Zoltán is játszik a csapatból. Őt még a Budaörsi Latinovits Színház karoline és kasimir című előadásában is láthattuk, érdekes tapasztalat lehetett Hegymegi Mátéval dolgozni
Fülöp Kristófot Nagy Regina Lebeg a világ című versszínházi remeklésében láttuk a nyáron. Ő volt az előadás zenei vezetője, akárcsak a már említett A Spoon River-i holtaknak és a Frontátvonulásnak. És nem lesz ez másképp a SICC közelgő bemutatója esetén sem. Fülöp Kristóf személye már garancia a magas minőségre, zeneileg mindenképpen nagyot fog ütni az előadás.
A SICC Production első bemutatója az Akvárium Klubban egy rockopera lesz. A Nagy Feró által írt Hamlet a nyolcvanas évek egyik színházi szenzációja és egyben botránya volt. Ezt az anyagot választotta a frissen létrejött társulat bemutatkozásul. Turi Péter Hamletet, Liber Ágoston Claudiust, Sas Zoltán Gertrudot, Kerek Dávid Guildensternt, Laertest, a Színész király, Marcellust, Vatamány Atanáz Poloniust, Fülöp Kristóf Rosenkrantzot, Hamlet atyjának szellemét és a Színész királynét alakítja majd. Vendégművészként részt vesz a játékban Gálhidy Sára is Ophélia szerepében. Az előadást Krasznai Vilmos rendezi. Mi már nagyon várjuk, január 13-án premier!
Boldog karácsonyvárást, már csak egyet kell aludni!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
A Jurányi Ház ablaka szivárványszínű. A január-februári programból csak szemezgetni tudunk, annyira sok és sokféle előadás várható. Lesz közösségi színház, dokumentumszínház, bábelőadás, dokumentarista-koncertszínház és még mennyi minden! Három idei jelentős élményünket és két reménybeli jelentős élményünket választottuk ki nektek a kínálatból.
Január 10-én utoljára látható a Cécile – Egy nyomdafestéket el nem bíró ügy. Szabó Borbála darabját Stefanovics Angéla rendezte és Enyedi Éva, Janklovics Péter, Urbanovits Krisztina játssza. Furcsa előadás egy furcsa személyiségről. Tormay Cécile, a róka fogta csuka, csuka fogta róka. A jobboldali ikon, aki egyedülálló, leszbikus művészként lett az már a Horthy korban. Érdekes, nyugtalanító figura egy különleges előadásban. Mi nagyon örülünk, hogy láthattuk.
Újra műsoron lesz a Stereo Akt közösségi színházi alkotása, a Remény panzió. Boross Martin rendezése január 11-én lesz elérhető. Fontos társadalmi témákon gondolkodhatunk az előadás kapcsán.
„Egy csapat, színházból kiábrándult színész új hivatás után néz. Egy kiégést kezelő szanatóriumot nyitnak, ahol budapesti aktivistákat látnak vendégül.”
Már nem álmodok velük. – a gyermekvédelemről, valós beszámolók alapján, az EXIT generáció megrázó dokumentumszínházi előadása január 12-én a Jurányiban. Nehéz téma, nehéz előadás, de megéri megnézni.
Január 18-án és 19-én bemutató: Nézzünk bizakodva a jövőbe! – Remény show Bábelőadás Örkény István Egypercesei alapján. A A Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének produkcióját Gardenö Klaudia rendezte. Lesz élő zene és nagyszerű színészek – Berényi Nóra Blanka, Lestyán Attila, L. Nagy Attila – valamint sok-sok fiatal hallgató látványtervezői és előadói szerepben. Mi ezt a produkciót várjuk a legjobban a Jurányi kínálatából.
Felvértezzük magunkat és biztosan megnézzük a december elején bemutatott Kislányom, mondd, hogy nem igaz! – történetek a hátországból című dokumentarista koncert-színházat. Nézőtársak elmondása szerint az évad legmegrendítőbb előadása a Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Napló és Polcz Alaine Asszony a fronton c. műve alapján készült produkció. Ez is Gardenö Klaudia rendezése, a színpadon Döbrösi Laura, Levko Esztella, Száger Zsuzsanna mellett a Soharóza kórus tagjait is láthatjátok. Január 24-én és február 28-án keressétek!
+ 1 ajánlatunk a január 12-én látható karamazov című előadás. Az ősidőkben ez volt az egyik első előadás, amitől beleszerettünk a független színházba. Ha megnézitek, talán megértitek, hogy miért foglalkozunk szinte monomániásan ennek a szférának a történéseivel.
Boldog karácsonyvárást, és válasszatok a Jurányi Ház kínálatából!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Mai ablakunk rendhagyó módon nem csak egy előadásra, hanem az alkotási folyamatról készített dokumentumfilmre is nyílik. A Paralel Alkotócsoport munkáját a megalakulásuktól figyelemmel kísérjük, és mindig izgatottan várjuk, milyen új témával és formával rukkolnak elő. Fodor Fanni és Török Tímea közösségi színházi előadásaiban nem csak benne lenni jó, de nézőként is élményszámba mennek. Nagyon szerettük tőlük azt az Otthon című előadást, mely elhozta a Staféta közönségdíját. A díj tette lehetővé, hogy következő projektjük, a Köd előttem kiegészülhessen az előadás létrehozásáról készült filmmel is.
A Köd előttem azért volt számunkra egészen különleges alkotás, mert már a kezdet kezdetétől nyomon követhettük a létrejöttét. A Paralel Alkotócsoport ugyanis a tágabb közösséget is bevonta az előadás előkészítésébe, bárki részt vehetett azokon a workshopokon, amik a kivándorlás és itthon maradás dilemmáit körüljáró előadás előkészítő fázisait alkották. Az ezeken az alkalmakon felmerülő gondolatok, felvetések is beépültek az előadásba, így akik elmentek ezekre az alkalmakra, egy kicsit szintén az alkotófolyamat alakítói lehettek. A Kétlámpás csodálatos barátai márciusi adásában, mely a közösségi színház témáját járta körül a Tilos Rádióban, alkalmunk volt Török Tímeát az akkor már a próbafolyamat fázisban tartó Köd előttemről is kifaggatni.
„Az alkotófolyamat során a kivándorlás témájáról gondolkodtunk 13 civil résztvevővel. Saját történeteik, valamint az országot 1956 környékén elhagyók történetei mentén hoztuk létre közösségi előadásunkat.”
Fogadjátok szeretettel ezt a remek filmecskét. Reméljük, az előadás is elérhető lesz 2025-ben is, és reméljük sikerült kedvet csinálnunk hozzá. Mi pedig várjuk a következő projektet.
Boldog karácsonyvárást, és ne feledjétek, a közösségi színház menő!
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Nagy várakozással leskelődünk a Bakács tér sarkán álló Mászínház ablakán. December 21-én ugyanis PREMIERRE vagyunk hivatalosak hozzájuk. Ismeritek a MáSzínházat?
„A MáSzínház egy olyan nyitott előadó-művészeti alkotóközösség, amelyben sérülékeny csoportokhoz tartozók, kiemelten értelmi fogyatékossággal élő emberek szociális és kreatív képességeinek fejlesztésével foglalkozunk, partnerségen alapuló művészeti foglalkozások keretében. Ezen képességeket tesszük láthatóvá nyilvános, inkluzív színházi előadások bemutatásával. Színházi nevelési módszertanunk alkalmazásával érzékenyítjük és invitáljuk közös gondolkodásra gyermek-és felnőttkorú résztvevőinket, más szerepet adva ezzel játszónak és nézőnek egyaránt.”
Nekünk csodálatos élményeink fűződnek hozzájuk, legyen az inkluzív előadás, színházi nevelési alkalom vagy érzékeny társadalmi témákkal foglalkozó előadás. Egyikünk a minap három újabb általános iskolai osztállyal ismertethette meg Carlo, a telepi roma srác történetét. Hálásak vagyunk a lehetőségért.
Miért várjuk annyira a Napforduló, avagy a leghosszabb világosság című előadás szombati bemutatóját? Több okunk van rá. Meghatározó élményünk a MáSzínház Kontra Verona című Rómeó és Júlia átirata. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy Nádor Zsófia ennyi új színt képes megcsillantani a – valljuk be – unásig ismert klasszikusból. A Napforduló… szintén egy Shakespeare-mű, a Szentivánéj álom átirata, és ismét Nádor Zsófia dolgozott a szövegkönyvön. Jó lesz újra látni Stark Ádámot, Halmágyi Gábort, Németh Csaba Pétert, Grisnik Petrát és Pignitzky-Németh Viktóriát és kíváncsiak vagyunk a számunkra még ismeretlen színészekre is. Bakonyvári L. Ágnes rendezői látásmódját is nagyon szeretjük. Karácsony táján keressétek majd írásunkat az előadásról a Kétlámpás Blogon, és váltsatok jegyet a januári alkalmak egyikére!
Február 21-én és 22-én egy igazán különleges dokumentumszínházi előadást nézhettek meg. Három nagyszerű színésznő – Egri Márta, Urbanovits Krisztina, Nagyabonyi Emese – egy nagyon okos és érzékeny női történetben. Bakonyvári Krisztina és Róbert Júlia nagyszerű darabot írtak. A KÖ-TE-LÉK – „Okos lány túlteszi magát rajta” nagyon szép előadás a transzgenerációs traumákról. Jó szívvel ajánljuk.
Karácsonyi ajándékba is vehettek utalványokat a MáSzínházba, amivel támogatjátok ezt az egészen egyedi színházi műhelyt és azokat a fiatalokat, akik itt kapnak lehetőséget, hogy kibontakoztassák tehetségüket.
Újpesti művészként nagy érdeklődéssel érkeztem a Polgár Centrum galéria termeibe. Öt éve költöztem erre a nagyon szerethető, sok helyszínén festőinek is nevezhető városrészre s ennyi idő alatt még csak néhány előadóművésszel sikerült megismerkednem. Ez az én hibám, több energiát kellene kapcsolatteremtésbe fektetnem. Azt gondoltam, mivel magam is vizuális területen alkotok, ez a tárlat remek lehetőség lesz arra, hogy megnézzem, hova is kerültem. Nos.
Valószínűleg az én hibám, de a kiállított munkák tüzetes átnézése után azt kell, hogy mondjam, nem ugyanazt értjük művészi minőség alatt. A kiállítást végignézve azt fogalmaztam meg magamban, hogy az Újpesti Alkotók Társasága – legalábbis a látott anyag alapján – jobban fémjelezné a csoportosulás valóságát. Természetesen azt sem zárhatom ki, hogy a kurátor hibázott (ha volt), de általában a kurátorok igyekeznek az adott alkotó legjobb munkáit beválogatni egy tárlatra.
A fentiek ellenére megbántam-e, hogy megnéztem a kiállítást? Nem. Ennek oka, hogy volt néhány alkotó, aki felkeltette az érdeklődésemet, a többiek felé pedig nyitott vagyok. Remélem, fogok még tőlük is remek munkákat látni, ha hamarabb nem, akkor jövőre.
A kiemelkedő művészekről szólok, közülük már nehezebb kiválasztanom a „kedvencemet”. Sokat gondolok arra, hogy ez a kedvenc választósdi amúgy sem igazán méltó a művészethez, mert miért kellene megversenyeztetnem Ady-t József Attilával? Az általam most kiemeltek, azt gondolom méltó képviselői a kortárs magyar képzőművészetnek, ha egy külhoni téved be a galériába, nem vallunk velük szégyent. Ha magamnak ellentmondva mégis a „leg” polcra teszek valakit, akkor az Koó Éva Lídia művészete. Az installációt nem tartottam a legszerencsésebbnek, de így is neki sikerült a legközelebb kerülni a „magasművészethez” (sokan nem szeretik ezt a terminust, de nem tudok rá hirtelen jobbat). Véleménycsere című munkáján a formai elemek szép harmóniában vannak a „tartalommal”, ettől számomra hitelessé, önmagán túlmutatóvá válik ez az alkotás.
Koó Éva Lídia Véleménycsere című festmény
A Téli tárlat plakátjára Erdész Erika munkája került, nem indokolatlanul, mindhárom nyitóképünkön szereplő festménye a színek plasztikus megfestésén túl érzékelteti a festői gondolkodásmód fontosságát.
Erdész Erika festményei
Horváth Veronika Önbizalom c. alkotásán éreztem a tehetség és a festészeti gondolkodásmód markáns jelenlétét. Nekem a frissesség, a narratív gondolkodásmód jutott róla eszembe. Hölgyek korát nem firtatjuk, de arra tippelnék, hogy egy fiatal alkotó piktúráját láttam. Az is megfogalmazódott bennem, talán az eddig általam jónak tartott és kiemelt alkotások közül ez a kép válthatná ki a legtöbb vitát, ha nagyon górcső alá akarnánk venni, nekem „működött”!
Horváth Veronika Önbizalom című festménye
Szőllősi Albert munkája is felkeltette a figyelmem és nem csak azért mert a név kötelez – ezt a kritikát a FakTúra folyóiratnak írom-, hiszen a faktúra szempontjából voltak a tárlaton dominánsabb alkotók, de Szöllősi koloritjának finomsága, szenzibilitása megragadja a néző figyelmét, nem csak én időztem képe előtt hosszan.
Szöllősi Albert festménye
Nagy Imre Gyula munkáival korábban is találkoztam már egyéni kiállításán, a szintén Újpesti Ifjúsági Centrum galériájában. Akkor is megírtam, hogy rendben vannak a munkái, itt is a tőle „megszokott” igényességgel megkomponált munkáját találtam, kritikaként annyit jegyeznék meg vele kapcsolatban, hogy emlékeim szerint ez a kép szerepelt az egyéni kiállításán, és mivel Újpesten a közönség nagyjából homogén, talán szerencsésebb lett volna egy új vásznat kiállítani.
A Kétlámpás is várja a karácsonyt, de addig is minden nap ajándék, amikor egy új előadásra készülhetünk vagy mehetünk. A Kétlámpás adventi naptárban minden nap felbukkan majd egy új csapat vagy hely, akinek nagyon ajánljuk a közeljövőben megnézhető produkcióját. A decemberi programok mellett olyan előadásokat is keresgélünk, amelyek az ünnep utánra esnek, és amikben érdemes a gondolkodni, ha a fa alá keresünk ajándékokat. Ha a független színházak és a független csapatokat befogadó játszóhelyeket választjátok, kétszeresen is átélhetitek az ajándékozás örömét. Hisz minden megvásárolt jeggyel támogatjátok a függetleneket és örömöt szereztek a megajándékozottnak. Ne feledjétek, adni jobb, mint kapni, valamint kétszer ad, aki gyorsan ad!
Mai ablakunk a Dunára néz. Talán egyetlen színház előteréből sem nyílik olyan csodás panoráma, mint a Szkénéjéből. Ha kigyönyörködtök magunkat a látványban, érdemes még egy kicsit elidőzni, és bent is körülnézni. November 25-én nyílt meg ugyanis Tarjáni Antal Rétegek című fotókiállítása. A különleges eljárással készült képek zavarba ejtőek, hosszan el lehet időzni szemlélésükkel.
Decemberben még három előadás látható a Szkénében, de már közzé tették a január-februári műsort, érdemes onnan is válogatni. Minket most leginkább a Forte Társulat új bemutatója, a Dosztojevszkij regényből készített A félkegyelmű vonz, be is foglaltuk jegyeinket januárra. Holnapra még egyetlen jegy elérhető, aki hajnalban olvas minket, lecsaphat rá. Horváth Csaba rendezése legalább két okból érdekel minket nagyon. Egyfelől, mint minden regényadaptáció esetében, nagyon kíváncsiak vagyunk arra a dramaturgiai munkára, ami képes egy több száz oldalas nagyregény esszenciáját megragadni, és színházi szöveggé varázsolni. Másfelől szeretnénk újra látni kedvenc fortés színészeink mellett a fiatalokat: Bari Istvánt, Kondákor Ajsa Pankát és Tarjányi Lizát.
Nagyon szerettük idén a Nézőművészeti Kft Közeleg az idő című előadását. A dán szerző, Line Knutzon darabja egyedi, hangulatos, furcsa előadás. Zöldy Z. Gergely díszlete nagyon elkapta az előadásra jellemző különös, abszurd atmoszférát, a színészek otthonosan tudtak mozogni az általa alkotott térben. Kovács Lehel rendezése január 27-én és február 21-én lesz látható. Utolsó lehetőség, éljetek vele!
Somorjai Réka BOJZ című előadása minden várakozásunkat felülmúlta tavasszal. Február 5-én ti is megnézhetitek. A szerzőnő egészen elképesztő pontossággal reprodukálta a veszélyeztetett gyerekek nyelvét. Dohy Balázs ismét egy fantasztikus csapatot toborzott rendezéséhez: Szalontay Tünde, Hajduk Károly, Erdős Lili, Urbán Richárd és Berta Csongor telitalálatok a szerepekre. Külön érdemes figyelni a sound designer, Tóth Barnabás, munkájára, nagyon sokat hozzá tesz az előadáshoz.
Jó karácsonyi ajándék lehet a Szkéné szabad bérlete, de ajándékutalványok is elérhetőek változatos címletekben. A Szkéné lassan az egyetlen olyan színház, ahol művészi előadásplakátok és szórólapok készülnek az egyes produkciókhoz. Az ajándékozáshoz érdemes néhányat felnyalábolni kedvcsinálóul a megajándékozottnak.
Boldog karácsonyvárást, szkénézzünk együtt 2025-ben!
