Gyűjts, vásárolj kortárs műalkotást

Magyari Balázs szobrászművész megvásárolható alkotása (fotó: Rékasi Attila)

Az én olvasatomban bárki lehet kortárs műgyűjtő, aki kortársai műalkotásait gyűjti, illetve aki a kortárs alkotók munkáit birtokolja. A lényeghez is értünk: a birtoklás aktusához. Az esetek többségében ez vásárlással valósul meg, ami történhet galériában vásárlással, birtokostól vásárlással (mondjuk egy piacon vagy antikváriumban vagy gyűjtőtől), illetve magától a művésztől is vásárolhatunk. Az esetek többségében a legkedvezőbb áru vásárlást a művésztől való vétellel realizálhatjuk, kivéve azt a ritka esetet, amikor a még nem befutott vagy épp nem „divatos” művész esetleg hozzá nem értéssel árazott (barátod a Google óta ez azért egyre ritkább eset, hacsak az eladó számára az azonosítás nehézségbe ütközik, vagy hamisnak gondolja a művet ((itt jegyzem meg, számomra furcsa, de Jófogáson találtam hamis Aknay képet is már)) munkáiba futunk bagóért.

Fenti gondolataim alátámasztására ide idézem a Portfolió pénzügyi folyóirat 2016-os megállapítását:

„A műgyűjtés szerencsére ma már egyre kevésbé számít a kiváltságos kevesek hobbijának, mivel akár egész kis megtakarításokkal is bele lehet vágni a gyűjtésbe. Különösen igaz ez a kortárs művészetre, ahol a formálódó kánonok miatt sokszor nagyon kedvező áron lehet fiatal alkotóktól vásárolni.”

Aki műgyűjtésre adja a fejét, vagy nem, de szeretne mondjuk gyönyörködésre, lakásdekorációra, ajándék gyanánt velünk egy korban élő, azaz kortárs művésztől vásárolni, a december az ő igazi hónapja! Nem csak azért, mert ilyenkor nagyon sok adventi műtárgyvásár, jótékonysági aukció (ennek előnye, hogy „nemes” célt szolgál költésünk), művészeti kipakolás kínál alkalmat a vásárlásra, hanem az is, hogy az év végéhez közeledve bevételkényszerből, humanitásból sok galériánál művésznél az évközbenihez képest kedvezőbb árakat találhatunk, ráadásul a belépés a tárlatokra, vásárokra legtöbb esetben ingyenes! Összefoglalva: ha vásárlunk, ha nem, mindenképp egy csodás művészeti kalandban lehet részünk; ha pedig megcsípünk egy remekművet, az akár jó befektetés is lehet hosszú távon, addig pedig kamatozik a sok boldog pillanatban, amit nézegetésével töltünk.

Hamarosan megjelenő cikkeiben a FakTúra is ajánlani fog néhány adventi kiállítást és vásárt olvasóinak, követőinek.

Idézett szöveg forrása: Portfolio.hu | 2016. szeptember 28. 14:01

Interjú Süli István fotóművésszel a MAOE alkotójával

Süli István szakmai munkássága számomra a sokrétűséget jelenti. A klasszikus fotográfia mellett a kísérleti fotó is végigkísérte pályáját. Tevékenységének külön értéke a dokumentáló munkája, melynek során megörökíti a népi kultúra elmúló világát. Pályája során mindig ragaszkodott a fotográfiai folyamat minél több elemének kézbentartásához, az ezredfordulóig manuális géppel dolgozott és maga laborálta fekete-fehér képeit. Munkáját tisztelet, alázat jellemzi. Alkotótevékenysége mellett folyamatos szereplője a magyar és nemzetközi fotós közéletnek. Az alábbi sorokban a vele folytatott beszélgetést olvashatják.

Milyen volt az Ön családi indíttatása?

-Erre mondok egy példát: 1946. március 6-án láttam meg a napvilágot a szépnevű falu, Medgyesbodzás egyik tanyájában. Mivel apám csak másnap gyalogolt be a hivatalba, a személyi igazolványomban hetedike szerepel. Olyan családban cseperedtem, ahol a vidámság nem volt mindennapos vendég, szüleim a néhány hold földön erőn felül dolgoztak, hogy megéljünk. Amikor már kilátszottam a földből, a kemény munkából nekem is kijutott.

Innen a kötődés az egyik kedvelt fotográfiai témájához, a népi világhoz?

-Igen! Annak idején szóba jött, hogy folytatom szüleim példáját és gazdálkodó leszek. Viszont mindig azt hallottam tőlük, hogy „tanulj, ha már nekünk nem volt rá lehetőségünk”, így lettem angol tanár. Azonban a parszti, népi világ tisztelete mindvégig elkísért, ezért szívesen fotózok e témába!

Miért pont fotó?

-Korán kerestem a kibontakozás, az önkifejezés eszközeit. Családunkban mindig kevés szó hangzott el. A kevésszavú székely viccek főszereplője nyugodtan lehetett volna anyai nagyapám. Nem véletlen hát, hogy a zene, a tánc és a fotográfia próbált magához csábítani.

Milyen technikai megoldásokat kedvel?

-Meg kell mondjam, ha furcsán hangzik is számomra soha nem volt lényeges a technika, igyekszem az adott helyszínhez igazodva igényesen elkészíteni felvételeimet, de nem esek kétségbe, ha nem lett tűéles a fotó, a lényeg számomra, hogy a hangulatot ragadjam meg

Experimentális képei is nagyon érzelemgazdagok, a múzsák csókja?

-Egész életemben fontos volt a szerelem. A fő ihletadó, mozgató!

Gyerek kora óta fotografál, nem lehet megunni?

-Voltak kisebb intenzitású fotós hónapok az életemben, az élet néha felülírja vágyainkat, de a fotó mindig velem volt. Ez már így is marad! Nyugdíjasként szerencsére van időm alkotni.

Mit csinálna a fotográfia területén másként, ha visszatérhetne pályája elejére?

Sajnos a 60-as, 70-es években nálunk nem volt felsőfokú fotó-oktatás. Igény lett volna rá, külföldön ez működött is, de oda eljutni lehetetlen volt. Ha ma kezdeném, föltétlenül kihasználnám a lehetőséget, hogy ilyen szinten tanuljak. Viszont ma sem szégyellek tanulni – bárkitől, a fiatalabb kollégáktól sem.

Különleges DESIGN VÁSÁR a Ráday utcában!

Aki még nem tudja, hogy mit ajándékozzon szeretteinek Karácsonyra, vagy csak szívesen forralt borozna, beszélgetne kortárs művészekkel az Ünnepek előtt, akkor a Kispont Galériában a helye!
Lesz nasi, karitatív ajándék doboz és kellemes hangulat!

Várunk minden érdeklődőt!

Alkotók: Debreczeni Imre | Kalácska Gábor | Kiss Zoltán József | Magyari Balázs | Nádas Eszter | Pinczés József | Szalontai Csenge

Köszönjük, hogy velünk tartottatok ebben az évben is!
Tisztelettel: Új Alkotóműhely Egyesület Kettőspont Színház : https://www.kettospont.org/
KALI Design: https://kaliartstudio.crevado.com/ 

Ács Tamás a Kettőspontban

Színházszeretők, elsőre színházba vágyók, bárki aki megnézne egy élménygazdag monodrámát!

Ma a budapesti Ráday utcai Kettőspont Színházban Ács Tamás Barátom frenetikus játékában rendezésében megy

Gogol Az őrült naplója című nem hétköznapi előadása, én láttam nagyon-nagyon ajánlom, még kapható jegy este 19 órakor kezdődik, aki nagyon spontán típus, 18:55-ig a helyszínen is vehet jegyet, ha addig online nem fogy el, úgyhogy inkább előre 🙂

(fotó: Rékasi)

Egy szerelem három éjszakája

Felújítottuk az Egy szerelem három éjszakája című előadásunkat. Nagy megújuláson ment keresztül, részben kényszerből. Én Gyöngyösi Zoló barátom szerepét vettem át térdproblémája miatt.

Ma is játsszuk az előadást, Horváth Szabival alakítjuk Sándort és Károlyt, a két költőt, akik tréfákkal, versekkel próbálják átvészelni a nyilas hatalom és a háború szörnyűségeit, miközben barátjuk, Bálint (Ertl Zsombor játssza) a frontra készül.

Számomra nagy öröm, hogy bele bújhattam tegnap este ebbe a szerepbe, ma is játsszuk és legközelebb december 29-én még ebben az évben. Gyertek!

Premier vastaps RUSZT


Új darabot mutatod be múlt hét vasárnap este a Ràday Utcai Színhàzak Találkozója fesztivál keretében a Kettőspont Színház Ráday utcai színpadàn Formanek Csaba rendezésében Egressy Zoltàn darabját a Valle Della Lunàt.
A fotókat a főpróbán készítettem már akkor meghatott a két remek színművész csodás játéka Agi Gubík és Miklós Hegedüs a premieren még elsöprőbb jàtékkal nyűgözte le a telthàz közönségét, pótszékezni kellett olyan sok néző volt kívàncsi a darabra.

Gubík Ágnes és Hegedűs Miklós fotó Rékasi Attila
Gubík Ágnes és Hegedűs Miklós fotó Rékasi Attila

Ács Tamás játéka

Színházszeretők, elsőre színházba vágyók, bárki aki megnézne egy élménygazdag mnodrámát!

Ma a budapesti Ráday utcai Kettőspont Színházban Ács Tamás Barátom frenetikus játékában rendezésében megy

Gogol Az őrült naplója című nem hétköznapi előadása, én láttam nagyon-nagyon ajánlom, még kapható jegy este 19 órakor kezdődik, aki nagyon spontán típus, 18:55-ig a helyszínen is vehet jegyet, ha addig online nem fogy el, úgyhogy inkább előre 🙂

Latinovits, Montágh, Hofi

Nem lehet könnyű ilyen elődök után a világot jelentő deszkákra lépni, megítélésem szerint a Hevesi Sándor Színtársulat mai színjátszóinak mégis sikerült, nem éreztem rajtuk a nyomást amiatt, hogy a címben felsorolt óriások mellett még nagyon hosszú a hírességek névsora, kik jáctak, tanultak, szárnyat bontogattak ebben az 1958 óta működő színházi műhelyben.

Én három darabot is láttam a társulattól az Angyalföldi Láng MK-ban, egy modern és két klasszikus bohózatot. Nem megbántva senkit, de a magamfajta művészeti írással is foglalkozó ember némi félelemmel megy el egy nem hivatásos előadásra, sok kellemetlen szituációba futhat bele az ember, az izgulás, a felkészületlenség, a dramaturgiai dilettantizmus gyakran vendégeskedik ezekben a „szabadcsapatokban” tisztelet a kivételnek. Nos a Hevesisek esetében nagyon kellemes meglepetés ért, nemhogy félrenézős, zavartan nevetős (végül is ingyen volt, jó az) pillanatok nem voltak, de amennyire én meg tudom ítélni kifejezetten magas minőségű színjátszókat volt szerencsém a Rejtő darabokban láthatnom! Úgy a női mint a férfi szerepekben professzionális játékot éreztem, azért nem emelek ki senkit, mert nyilván a szereposztás is hatással van arra kire mennyire tudunk felfigyelni, az nagyon jó élmény volt, hogy nem volt senki akire rosszat tudnék mondani.

A rendezés a Jutalomjétékban Kamarás Kristóf vidéki színész szerepét is játszó, társulatvezető Rácz Ferenc munkája, rendben volt akár lehetne vitatkozni egy-két dramaturgia feszesítésen, de olyan jól éreztem magam aznap este, hogy szőrszálhasogatásnak tűnne, köszönöm az élményt a játszóknak is!

A társulat legközelebb 2023. November 11-én Tatabányán vendégszerepel, Alterego című előadásával.

ONLINE FAKTÚRA

A Faktúra című művészeti és kulturális folyóiratot a Fiatal Alkotók Közössége civilszervezet megalakításakor Rékasi Attila (főszerkesztő) hozta létre a tagsàg kezdeményezésére 2001-ben, Fegyverneki Gergő és Komlósi Kornél költők lettek a szerkesztőbizottsàg tagjai, több szám jelent meg fizikai nyomtatásban, majd a figyelem átterelődött a közösségi médiára, de az ottani folyamatos változások arra inspiráltak, hogy létrehozzak egy saját szerkesztésű és fenntartású online magazint, mely hosszútávon biztosítja azt, hogy a fiatal alkotók illetve a művészettel foglalkozók olyan ingyenes, független online térben teljesíthessék ki megjelenésüket ami nincs anyagi érdekhez vagy valamilyen feltételhez kötve azon kívül, hogy lehetőleg minél magasabb művészeti színvonalat érjen el a megjelentetett produkció.

Rékasi Attila főszerkesztő

Merész, nyomokban pimasz fiatal festők:

HEAVY DUTY – A Filp osztály csoportos kiállítása Budán

Korán érkeztem a budai MKE-PROFIL Galériába, hogy még a tömeg érkezése előtt meghittebb hangulatban fogadhassam be a műveket. Tóth Norbert képzőművész akit izgalmas installációiról ismerhetünk, megnyitó személyként jelenlétével igazolta számomra, hogy nem átlagos megnyitó ígérkezik.

Jól tettem, hogy korábban érkeztem, egyrészt valóban nagy tömeg lett majd 100 fő sokasodott, másrészt a nagyobb méretű munkák igényelték a hátra lépést, a távolabbról is szemlélést. Mivel Norbinak ott köszöntem én a terem végéről kezdtem a befogadást, így elsőre Tóth Zoltán balesetes oldtimerekről készült festménye keltette fel a figyelmemet, de mindjárt helyet követelt magának Cliskinszki Godvin János két emberi figurából felépített „szürreális reális :)” kompozíciója, mint a teniszmeccsen egy gyors adogatásnál kapkodtam a fejem. Csak ezt a két munkát is el lehetne nézegetni egész este egy pohár vörösborral a kézben -ízlés szerint- Wágner operákat, vagy Vivaldi vonósnégyeseket hallgatva attól függően, hogy a dráma, vagy a líra kerít-e épp hatalmába bennünket, valójában ők „szerválgatnak” egymásnak a vásznakon. Erős kezdés. Vagy vég. Elvileg hátulról indultam a bejárat irányába.

Van a vicc, az öreg bácsival a repülőn a forgás után, nos kicsit én is így jártam, miután Onozó Csenge fiatalos, lazakorszerű mégis minőségi munkáin elidőzve, majd a tárlat közepe felé tovább haladva egy kígyózó hímtag fogadott, nos férfiasan bevallom pont arra igazán nem számítottam, no nem azért, mintha a fiataloktól idegen lenne a pimaszság, csak rég láttam ilyen kendőzetlenséget a merészség és a bevállalás oldaláról kiállítótermeinkben.

Összességében elmondható, hogy a „karmester” Filp Csaba Munkácsy díjas festőművész úgy tűnik remek munkát végez, nem csak a szervezés a megnyitó és a vendéglátás, hanem a kiállított festészeti anyag is sokszínű, izgalmas és azt a fontos szabályt erősíti, amit legutóbb kiírva a Kisképzőn láttam, de magam is gyakran emlegetem: a Művészet Szabad!

Szöveg és fotók Rékasi Attila fotóművész a Fiatal Alkotók Közösségének vezetője

Sándor Máté zeneszerző diplomakoncertje a Zeneakadémián

Egy újabb megvalósult álom. -Sándor Máté zeneakadémiai diplomakoncertjén Bényei József versei-

Amikor 2005-ben létrehoztam a Fiatal Alkotók Közösségét Hajdú-Biharban az egyik álmom volt, hogy közös projektek szülessenek, ilyen volt többek között a FAKTúra művészeti újság, a Verskiállítás, a Versek a műteremből hangoskönyv. Ezek sem voltak kis dolgok, de az esetek többségében a megyehatáron belül illetve az Alföldön maradtak. Holnap (2023. május 5. 19:00 Solti Terem) Budapesten a Liszt Ferenc Zeneakadémián Sándor Máté zeneszerző BA diplomakoncertjén Bényei József (1934-2017) debreceni költő versrészleteire komponált diplomadarab ősbemutatóját hallhatjuk, címe: Bényei-dalok (szoprán hangra, fuvolára és zongorára). Máté a FAK (Fiatal Alkotók Közössége) legfiatalabb alkotója lett amikor figyelmembe fókuszába került kiemelkedő tehetsége. Amikor kompozícióihoz keresett szövegeket verseket azt javasoltam neki használja Bényei költeményeit, hiszen kortársunk és debreceni. Nagyon büszke vagyok, hogy a diplomakompozíció is Bényei sorokat tartalmaz. Van értelme a közösségi munkának, olyan dolgokat teremthetünk amik nélkülünk nem jöttek volna létre, bizonyosan szegényebb lenne a világ! A koncert ingyenes, aki teheti legyen részese a különleges pillanatnak.

Rékasi Attila a Fiatal Alkotók Közösségének vezetője

(ilusztráció: Zeneakadémiai szekkó részlete Fotó: Rékasi Attila)