Már 2023 szeptemberében megismerkedhettek a szerencsések Kárpáti Péter hosszú időn át írt regényével, méghozzá egy egészen különleges formában. A Selinunte Kiadó könyvbemutatója a Trafóban felolvasó színházi keretek között ismertetett meg minket a művel. Mi azon melegében el is olvastuk a művet, és a könyvbemutatóról és a regényről jelentettük meg írásunkat. Tehát a regényből írt dramatizált változat már készen várta a megvalósítást.
A játszók köre – Tóth Ildikó, Kárpáti Péter, Jenővári Miklós, Hevesi László – kiegészült Zsótér Sándorral, aki Lőw Immanuel, szegedi főrabbi szerepében csodálatos kettőst alkot Tóth Ildikó Jászai Marijával. További alkotók is csatlakoztak a produkcióhoz. A látvány Veronika Keresztesová munkája, a színpadi teret szervező, árnyjátékhoz is alkalmas ajtók és a virágmintás mennyezeti elemek az üvegházban játszódó részeknek a felhasznált minimális eszközökkel varázslatos hangulatot adnak Lengyel Ákos Papa fénytervező közreműködésével. A mozgást Horkay Barnabás tervezte, amitől a középső, Szent Pétör és Krisztus urunk parasztbibliai meséje szépen elkülönül az elbeszélő részektől és a rabbi és a színésznő találkozásától, dinamikus és nagyon szórakoztató szekvenciát alkotva az előadáson belül. Dramaturgként Zsigó Anna feszesített az anyagon, produkciós vezetőként Vajdai Veronika segítette az író-rendező-szereplő Kárpáti Pétert.
Bár nekünk ez már a harmadik találkozásunk volt az anyaggal, ennek a változatnak is minden másodpercét élveztük, sőt az jutott az eszünkbe, hogy mennyire szívesen hallgatnánk ezt a történetet hangoskönyv formában is, de kizárólag a szerző előadásában. A mostani trafóbeli alkalmak a Térkép a túlvilágrólnak még csak előbemutatói voltak, a premierre az idei Thealter Fesztiválon kerül sor július 27-én a Régi Zsinagógában, Szegeden. Reméljük, a következő évadban többször, sok helyen látható lesz.
A statisztikák szerint, kb. 1,2 millió munkavállaló nem rendelkezik a személyi jövedelemadó egyszázalékáról. Nem csak azért lenne fontos, hogy minél többen vegyük a fáradtságot, és válasszunk egy nekünk kedves ügyet, amit támogatunk, mert a civil szervezeteknek és a független művészeti csoportosulásoknak, játszóhelyeknek minden fillér számít, hanem azért is, mert ezzel jelezhetjük, hogy mi, mint adófizető állampolgárok, mit tartunk fontosnak, hol szeretnénk felhasználni adónk államkincstárba befolyó összegének többi részét.
Megkönnyítendő a választást, összegyűjtöttünk néhány olyan csapatot és befogadó helyet, ahol szerintünk csodálatos produkciók születhetnek, ha mi is hozzájárulunk. Természetesen nem kell megállnunk ennél a gesztusnál, számos lehetőség van, hogy támogassuk a színházművészet független alkotóit. Már önmagában az, ha jegyet váltunk bármelyik előadásukra, komoly hozzájárulás. Sok társulat felkínálja a támogatói jegy vásárlását, ha tehetjük, éljünk a lehetőséggel. Közvetlenül, adományokkal is segíthetünk. A közösségi finanszírozással mi is részesei lehetünk egy-egy fontos előadás megszületésének.
Új helyszínen, az V. kerületi Magyarság Háza Galériában csöppentünk vissza Soóky László februárban megismert szövegeinek világába. Akkoriban beszámoltunk már ezen a felületen a Bethlen téri Színház Vendégváró Fesztiválján vendégül látott Dialog n.o. által elhozott monodrámákról, és a Kétlámpás Blogon bővebben is megírtuk élményeinket.
A Papa különböző hangszereken hegedül közegébe, az 1968 utáni Csehszlovákiába térünk vissza az Egy disznótoros pontos leírása című monodrámában. A politikum ezúttal sokkal hangsúlyosabb, mint a már megismert falu és járás mikrotörténései, az ,,ideiglenes” szovjet megszállás és az átvilágítás külön történetszálat kap. A darab struktúrája is bonyolultabb, három történet váltakozik, a disznótor, a pálinkafőzés és az átvilágítás története, ahol a közös szereplők és a történetszálak időleges érintkezései teremtik meg az egységet. Mindhárom történet komótosan építkezik, míg végül mindegyik valamilyen poénnal csúcspontra jut. Varga Emese dramaturgiai munkálkodása nagyon pontos ritmusú alkotást hozott létre. Lajos András úgy játszik a közönségen, mint az előadásban hangsúlyos szerepet kapó citerán. A groteszk, börleszkszerű epizódokat hallgatva-látva könnyes lesz a szemünk a nevetéstől, amikor egy-egy pontosan irányzott mondat a torkunkra fagyasztja azt. Nem csak a hatalom kinevethető bornírtsága köszön vissza, de a félelmetessége, az emberéletekben mérhető rettenete is.
Fotó: Szalai Erika
Lenyűgöző az előadás tárgyhasználata. A hordóból kikerülő tárgyak eleinte csak egy-egy jelenethez szükséges kelléknek tűnnek, de fokozatosan kiderül, hogy egy nagyobb konstrukció épül, a jelenetek végén esetlegesnek tűnő elhelyezés valójában egy hatalmas kirakóst eredményez az előadás csúcspontján. A zene használata ismét jól eltalált és hangsúlyos, nagyon kíváncsiak lennénk, Lajos András hány hangszert tud még megszólaltatni a látottakon kívül.
Soóky László drámái kötetben is olvashatóak, mi kedvet kaptunk hozzájuk.
Különleges színházi csemege és a társasjátékot szeretőknek is remek lehetőség a Budapest Bábszínház Krabat a fekete malomban című előadásához kapcsolódó társasjáték. A színházi társasjáték egy rendkívül szórakoztató kikapcsolódási forma, érdemes kipróbálni akár az előadás ismerete nélkül is. Bátrabb 12 éveseknek már ajánlható a játék és az előadás is. Fontos, hogy legalább 14 emberre szükség van a játékhoz, így ha jegyet váltottunk, feltétlenül menjünk is el vagy, ha ez végképp lehetetlen, szervezzünk be valakit magunk helyett vagy időben értesítsük a szervezőket!
Olvassátok el beszámolónkat a Krabat – színházi társasjáték bemutatójáról és az alapjául szolgáló előadásról és keressétek a Budapest Bábszínház produkcióit!
Elsőként a Budapest Bábszínház GAPIT magazin című hírlevelének áprilisi számából értesülhettünk arról egy terjedelmes interjú csattanójaként, hogy Pájer Alma Virágot a közeli jövőben már nem csak színészként és énekesnőként, hanem rendezőként is megismerhetjük. Meglepetésünk persze csak pillanatnyi volt, hiszen Pájer Alma Virág szinte mindig valami újdonsággal rukkol elő. A Budapest Bábszínház Kísérleti Stúdiójában létrehozott Ponttól pontigban többek között robotlabdákkal bábozott, hogy aztán a Tér12KREÓN ANTIGONÉ című előadásában prózai színészként Iszméné és Samu, az őr szerepét játssza, majd kisvártatva egy egészen egyedi előadásban, a szintén Tér12-ős K(i)útkeresők című játékszínházi innovációban tűnjön fel egy olyan sztárszínésznőt játszva, aki Antigonét alakítja. Innen Bán Bálint első rendezésébe, a sétáló versszínházi Drága kis szemétdombom-ba vezetett az út, hogy közben még egy kis hírszínházi kitérő is beleférjen, az Apertúra Cucli XIV. előadásában, A gátőrben mókázott együtt a társulattal és Nagypál Gáborral. Amit eddig megtudtunk a készülő előadásról, a Haydn out, Musein – múzsadilemmák című koncertszínházról, az szimatunk szerint, igazi, kihagyhatatlan összművészeti előadást sejtet.
Videó: Márkus Sándor
Elsősorban nagyon izgalmas az alkotók személye, és az a sokféle terület, ahonnan összesereglettek létrehozni ezt a projektet. A Metrum Ensemble munkáit még nem ismerjük, de igen jó ajánlólevél számunkra, hogy dolgoztak már a Forte Társulattal az El, valahová című komoly szakmai sikereket elérő előadásban. Ők hozzák a produkcióba a Haydn kompozícióiból valamint reneszánsz, barokk és kortárs zeneművekből felépített zenei világot. Ténai Petra színésznő a fizikai színház felől érkezik, ez a fenti zeneiséggel és az alant sorolandó szövegekkel együtt igen érdekes kombinációnak ígérkezik. Esterházy Péter 33 változat Haydn koponyára című drámájából és Tóth Kinga All Machine című versciklusából való részletek mellett Benkó Bence és Pájer Alma Virág szövegei is elhangoznak az előadásban. Az egyes megjelenő szereplőknek Hannus Zoltán, a Budapest Bábszínház színésze, Nyakó Júlia, a Stúdió K Színház színésznője és a rendező kölcsönzik a hangjukat. A színlapot tanulmányozva még egy olyan névre bukkanhatunk, akinek a munkái kihagyhatatlanok számunkra: az előadásban megjelenő árnyjátékért Kovács Domokos a felelős. Ennyi művészeti terület, ennyi különböző látásmód fúziója valóban egyedi összművészeti alkotással kecsegtet.
Fotó: Osváth Judit
A téma is igen figyelemfelkeltő. Az eseményoldal leírása szerint:
Adott egy, a feudális kiszolgáltatottság világában lavírozó zseni, aki történetesen férfi.
De milyen szerep juthat ebben a világban egy zseninek, ha történetesen nő?
Vajon csak múzsaként, a vágy ihletadó tárgyaként veheti ki részét az alkotásból?
Haydn alakját legendák övezik – életműve a feldolgozhatatlanság és a talányok szimbóluma is lehetne. Előadásunk ezen életmű mentén a zsenialitás és a külvilág ütközéseiről, valamint a Haydn életében megjelenő nőalakok szerepeinek konfliktushelyzeteiről fogalmaz meg kérdéseket.
A művész és a hatalom viszonya, a női szereplehetőségek és szerepkonfliktusok boncolgatása mindenképpen kedvenc témáink közé tartoznak. Az előadást május 15-én és 16-án 19 órától nézhetjük meg a Jurányi Házban. Találkozzunk!
Színház és fotó van ma terítéken. A folyamatos jelenidő elragad, magával ránt, a megállított pillanatok mintha a lelket is megsűrítenék. Nézem ezeket a képeket, és arra gondolok: 100 év múlva, amikor mi már nem leszünk, mit jelentenek majd ezek az akkori szemlélőknek – ha lesznek ilyenek. Most viszont még vagyunk, és láthatjuk egymást élőben, mozgásban, esendően, tervszerűen közeledve a külső vagy belső őrület, eksztázis felé. Amíg a hullámverések elcsitulnak. A héten még 2 színház „zavarja meg” az állóképeket: Ma este: Gogol: Az őrült naplója Szombat este: Majorfalvi – Téglás: Az ötször született fiú – Az évadban utoljára!
Meghatározó élményeink kötődnek azokhoz a versekből készített előadásokhoz, amit színházban láttunk. Talán az első ilyen még az ősidőkben Jordán Tamás és Sebő Ferenc József Attila-estje volt és jóval később Fekete Ernő Mennyekbe vágtató prolibusza, aminek a minap volt az utolsó előadása. A közeli jövőben is számos, versekből összeállított előadást nézhetünk, ezekből hoztunk most hármat, és egy ráadás játékot.
Elsőként az Apertúra kortárs költészeti sétaszínházi előadását ajánljuk, április 19-én a Janikovszky Éva – parkban lesz a második előadás. Nádasdy Ádám, Tóth Krisztina, Závada Péter, Kemény Zsófi, Peer Krisztián és Simon Márton verseiből rendezte Bán Bálint, aki azóta már a második rendezésén dolgozik. Különlegessége lesz az alkalomnak, hogy Pájer Alma Virág is csatlakozik a játszókhoz, Borsányi Dánielhez, Formán Bálinthoz, Király Dánielhez és a színpadon ritkán felbukkanó Benkó Bencéhez. Mi a bemutatót láttuk, és nagyon megszerettük az előadást.
A Vígszínház Házi Színpadán vehetünk részt április 15-én és május 8-án Zoltán Áron és Igó Éva versszínházán, ahol nem csak ismerkedni lehet a Tilos az Á könyvek Szívlapát című, elsősorban kamaszoknak összeállított versantológiája alapján a kortárs költészettel, de magunk is alkotóvá válhatunk.
Ebben a hónapban is elérhető lesz április 18-án az Örkény István Színház verses előadása, az Anyám tyúkja, aminek már a második része is nagy sikerrel fut a színházban. Ez az összeállítás a klasszikusokra fókuszál, Várady Szabolcs száz ismert magyar verset válogatott össze az előadás számára, jó ezeket újra hallgatni és rácsodálkozni az Örkény művészeinek értelmezésére.
Április 18-án a K11-ben a VerShaker Versjátékok című alkalmán lesz lehetőség remekül szórakozni. Mi egy korábbi alkalmon jártunk a Kettőspont Színházban, és lenyűgözött minket a Zoltán Áron által kitalált társasjáték-forma kreativitása. Nem mellesleg remek versekkel is gazdagabbak lettünk.
Úgy tűnik, mostanra telt el elég idő ahhoz, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetem 2020-as einstandolásáról, és az erre reakcióként bekövetkezett egyetemfoglalás 71 napjáról megszülessenek azok a művek, amik elmesélik nekünk ezt a történetet a benne résztvevők szempontjából. A Partizán már készített Hatala Noémi rendezésében egy dokumentumfilmet 2021-ben, de a most általunk ajánlott három írásmű lesz az első, ahol nem külső szemszögből, hanem belülről, a résztvevők szempontjából láthatunk rá az eseményekre, az ő megélésüket követhetjük nyomon.
2024. április 2-án, 18 órakor tartotta a Három Hollóban a Tea Kiadó és a Magyar Narancs Upor László frissen megjelent könyvének, a Majdnem lehetetlen – Az SZFE autonómiaharcának története című művének könyvbemutatóját. A szerzővel Kele Fodor Ákos, a könyv szerkesztője beszélgetett. Kele Fodor Ákos szerint egy személyes, szenvedélyes, néhol indokoltan patetikus beszámoló született, ami minden munkatársat magával ragadott, aki a könyvön dolgozott. A személyes beszámolón túl a könyv elmélyült kutatómunka eredménye is, az események kronológiája pontosan kirajzolódik, a felhasznált dokumentumokat keresni sem kell, a szövegbe aplikált QR-kódok segítségével a kapcsolódó fényképek, levelek, videók, újságcikkek, leiratok és feliratok azonnal megnyithatóak. Az író főszöveghez fűzött széljegyzetei pedig utólagos kommentárként mélyítik az ismereteinket. A szerkesztőnek fontos szempont volt, hogy olyan mű szülessen, amit a későbbi korok kutatói, szociológusok, színháztörténészek, történészek is örömmel és haszonnal forgathatnak majd. Upor László számára terápiás jelentősége is volt a könyv megírásának, el kellett végezni ezen a nagyon sűrű másfél éven azt az emlékezetmunkát, ami segített feldolgozni és elengedni a történetet. Fontos a szerző számára azért is ez a munka, hogy az elmúlt évtizedek legsikeresebb ellenállási története ne vesszen el, ne legyen megmásítható, de ne emelkedjen mitikus magaslatokba se, ahol már a konkrét szereplők és történések megkérdőjelezhetetlen sematikus nagyszerűségbe merevednek. Mi az olvasás során leginkább erre leszünk kíváncsiak, mennyire érezzük majd erősnek a legendaépítést a műben. A könyvbemutató jól szervezett, barátságos időkezelésű esemény lett, ami nagy kedvet csinált a Majdnem lehetetlen mielőbbi elolvasásához.
Upor László az SZFE vezetőjeként, rektori feladatokat ellátó rektorhelyettesként élte meg az eseményeket, míg Kemény Lili az SZFE doktori iskolájának hallgatójaként. Egy másik nézőpont jelenik meg tehát a su\curesale kiadó gondozásában megjelent önéletrajzi regényben, a NEM-ben. Érdekesen egészítheti ki ez a szemszög Upor László művét, már csak ezért is érdekes lesz elolvasni. Hogy még milyen témákat érint Kemény Lili regénye, azt a Könyves Magazin ismertetőjében elolvashatjátok, ez náluk a hét könyve április legelején.
A harmadik könyv, Csernai MihályLábjegyzetek című műve még csak készül, talán ezért is számunkra a legizgalmasabb. A szerző hetente tesz közzé a honlapján a készülő könyvből fejezeteket, izgalmas lesz követni a történet kibontakozását. Csernai Mihály eseményekben betöltött szerepe is speciális, talán a két előbb említett szerző közé pozicionálható. Az akkor drámainstruktor szakos hallgató az SZFE Hallgatói Önkormányzatának elnökeként teljesen más pozícióból élhette meg az eseményeket, mint akár a rektor, akár a résztvevő hallgató. Az író az azóta eltelt időben elvégezte a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírói képzését, a Kétlámpás Blog már látta is színpadi munkáját, az SZFE negyedéves fizikai színházi osztályával dolgozott egy rendkívül érdekes Csongor és Tünde változaton, a CSONGOR ÉS… – Belső utazás bizonytalan úti céllal címűn, amit ebben az évadban még biztos megtaláltok.
„…minden jó művészet valahol mélyen ugyanazon dolog körül forog: fogja a teljességgel megismételhetetlent, a jellegzetest és egyetemessé teszi. Művészileg az egyedit az egyetemessel egyesíteni azt jelenti, hogy nem hagyjuk ki belőle a sajátosságokat, hanem inkább hangsúlyozzuk őket, hagyjuk, hogy az ismeretlen átragyogjon a művünkön. A háború és a művészet ellentétek, ahogy a háború és a béke is azok – ez ilyen egyszerű. A művészet béke.”
A Színházi Világnap idei üzenetét Jon Fosse norvég író, drámaíró fogalmazta meg, ami Németh Nikolett fordításában ma minden színházi előadás előtt elhangzik. A nobel-díjas művész gondolatait teljes egészében is érdemes megismerni. A világnap alkalmából három örömteli eseményről szeretnénk beszámolni, ami a napokban történt.
Idén is kiosztották a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja által 1998-ban alapított Hevesi Sándor- díjat, amit olyan Magyarországon élő és alkotó színházművészek vagy a színházért dolgozó személyek kaphatnak, akik a magyar színházművészet nemzetközi el- és megismertetéséért tettek. Idén alkotóművész kategóriában Bányai Tamás világítástervező, előadóművész kategóriában Szabó Réka ,táncos, koreográfus, a Tünet Együttes alapítója lett a díjazott. Teljes elfogultsággal jelentjük ki, hogy nekünk Gyarmati Kata, drámaíró, dramaturg, határokon átívelő színházi koprodukciók létrehozója kultúraközvetítő kategóriában kiosztott díja a legörömtelibb. Gyarmati Kata a Stúdió K Színház igazgatója, ami a Kétlámpás Blog kedves helye, és dramaturgiai munkáit is nagyon szeretjük, a Kutyaévek című Günter Grass – regény színpadi adaptációjának nagyszerűségét azóta sem sikerült senkinek túlszárnyalnia számunkra. A Kutyaévek a határokon átívelésre is jó példa, az előadást ugyanis Mirko Radonjić rendezte. Jelen évadát is ennek jegyében nyitotta a Stúdió K, három, friss, európai dráma fordításának felolvasó színházi előadásával, az Eurodram-mal együttműködve, és az évad első bemutatójában, a Káoszban is külföldi rendezővel, Diego de Breaval dolgoztak.
Az említett előadásokról itt olvashattok bővebben:
Nagyon szeretjük a fesztiválokat, és nagyon nem tudunk mit kezdeni a díjakkal. Az idei tatabányai MOST Feszten, vagyis a monodrámák és stúdiószszínházi előadások fesztiválján, is az volt az érdekes a díjakban számunkra, hogy mennyiben vág egybe a szakmai zsűri – Dohy Balázs, Molnár Zsófia és Zsurzs Kati – és a közönség ízlése a miénkkel. Úgy tűnik, eléggé egy húron pendülünk, a négy előadásból hármat már láttunk, és szerettük is őket, a negyediket, a legjobb monodrámának kihozott, Született: Wágner Emesét, a nagyon közeli jövőben fogjuk végre megnézni. Szalontay Tünde önéletrajzi elemekből felépülő produkcióját Szenteczki Zita rendezte, és április 4-én látható legközelebb a Jurányi Házban. A legjobb stúdiószínházi előadást, a Tér 12KREÓN ANTIGONÉ című produkcióját már háromszor láttuk a tavalyi bemutató óta. A Stúdió K Színházban fellelhető, legközelebb április 23-án, és nem csak a tatabányai zsűri, de mi is nagyon ajánljuk, akár diákcsoportokkal is. A nagyon erős szereplőgárda (Sipos György, Pallagi Melitta, Pájer Alma Virág, Bánki Mihály) és az elgondolkodtató koncepcióra épülő rendezés (Viktor Balázs) mellett, minket Bánki Mihály kardalokból átírt songjai vonzanak újra és újra vissza az előadásra. A legjobb alakítás különdíját a Szombathelyi Weöres Sándor Színház fiatalkorú bűnözőket alakító fiúcsapata, László Gáspár, Hajdu Péter István és Kuttner Bálint vehette át a Horváth János Antal által rendezett Kutyabaj című előadásért. Mondjuk azt kevéssé értjük, hogy a negyedik szereplő, Csonka Szilvia, hogy maradhatott ki a szórásból, az ő katalizátor szerepe nélkül a fiúk se mentek volna ekkorát. A közönségzsűrinek van humorérzéke, hiszen a RÉV Színház Jókedvvel, bőséggel című előadását választotta kedvencnek. Fábián Péter darabja ugyanis egy szavalóverseny zsűrijének manipulációtól sem mentes döntéséről szól. Mi a Kettőspont Színházban láthattuk az előadást, és nagyon szerettük.
Olvassátok el, a Kétlámpás Blog hogy látta ezeket az előadásokat:
Az utóbbi két napot a Jurányi Házban töltöttük a 6. Tantermi Színházi Szemlén. A 12 előadásból hatot tudtunk megnézni, és hármat már ismertünk, így csak három maradt ki az idei válogatásból. Számunkra a legfontosabb előadás a Hétpróbás Társulat szexedukációs programja, a Szex:Ed: Kabaré volt, a leginnovatívabbnak a DanteCasino Szentmihályi Hajnalka leszámolja önmagát című előadást tartottuk, a célközönséget az általunk látott előadások közül a KB35 Színházi Nevelési Társulás Kimondva-kimondatlanulja aktivizálta a legjobban, a legszebbnek az Independent Theater Hungary Hét krajcárját találtuk. Remekül éreztük magunkat ezen a pezsgő két napon. Mindezt sokkal-sokkal-sokkal hosszabban is kifejtettük a Kétlámpás Blogon található írásunkban. Ajánljuk olvasásra és keressétek az előadásokat!
„Épp ezért a bábművészet a legalkalmasabb arra, hogy kortárs nézőt neveljen: egy bábos koncepció mögött mindig felfedezhető egy filozófiai sík is, a vizuális absztrakció a gyönyörködtetés mellett el is gondolkodtat. A bábszínház valódi „Gesamtkunstwerk”, ahol a képzőművészet, a színészi játék, az irodalom, a mozgásművészet, a zene, a mozgókép egyenrangúan, egymást erősítve van jelen a készülő műalkotásban. Szintézise mindannak, amit a különböző művészeti ágak külön-külön tudnak, így a nézőre gyakorolt hatásuk is megsokszorozódik.”
Az idei Bábszínházi Világnap magyar üzenetét Meczner János, a Budapest Bábszínházat 25 évig igazgató rendező, egyetemi tanár írta a Magyar Bábművészek Szövetségének felkérésére. Az üzenet a szövetség oldalán olvasható, és itt megtalálható a világnap nemzetközi üzenete is, amit idén Blanca Felipe Rivero, az UNIMA, a Nemzetközi Bábművész Szövetség, kubai központjának alelnöke írt.
Nagyon szeretjük a bábszínházat, és rajongunk a Budapest Bábszínház színészei és bábtervezői iránt. Véleményünk szerint jelenleg Magyarország leginnovatívabb, legizgalmasabb kőszínháza ez a műhely. Csodáljuk a nyitottságukat a kortárs irodalomra és a független színházi alkotókra, akiket gyakran bevonnak az előadásaik létrehozásába. Tanárként és kritikusként is modellértékűnek tartjuk azt a kommunikációt, amit a Bábszínház közönségszervezése és színházi nevelési műhelye folytat, a tanárműhelyek kihagyhatatlan alkalmak számunkra. Az idei évadban a Péntek úr csodálatos barátai és a Nem félünk a sötétben volt eddig a két kedvenc előadásunk, de a Krabat a fekete malombant is figyelemreméltónak találtuk. Nagyon várjuk a két hátra lévő bemutatót, az olvasópróba fázisban járó Hamupipőkét, és a késő tavasszal esedékes Szomjas trollt is. Figyelemmel kísérjük a Budapest Bábszínház művészeinek külsős, más csapatokkal készített előadásait is. Pájer Alma Virágot legutóbb az Apertúra hírszínházában és a Tér12 csodálatos KREÓN ANTIGONÉ-jában láttuk. Legközelebb a Bethlen téri Színházba, Barna Zsombor vásári bábjátékára, a Batu-tá kalandjaira vagyunk hivatalosak, illetve a MU Színházba Kovács Domokos és L. Nagy Attila közös fizikai bábszínházi produkciójára a Tryangle-ra.
A Budapest Bábszínházról írott kritikáinkat itt találjátok. A legtöbb előadás még repertoáron van, érdemes őket bepótolni:
A Stúdió K Színház bábelőadásaira még most is vissza-visszajárunk, pedig már nem tudunk alibi gyereket vinni rájuk. Németh Ilona bábjainak finom szépségével és melankóliájával nem tudunk betelni, és még mindig nagyon élvezzük azokat a míves szövegeket – Zalán Tibor vagy Tóth Réka Ágnes munkáit – amikből ezek a produkciók készültek. Márciusban és áprilisban látható lesz náluk A kíváncsi kiselefánt és a Kengurukölyök a legkisebbek örömére, kicsit nagyobbaknak az Odüsszeusz bolyongásai, a még nagyobbaknak és a felnőtteknek pedig A kék madár.
Ma ünnepeljük a Költészet Világnapját is, és természetesen ezzel az ünneppel kapcsolatban is tudunk ajánlani programokat. Április 6-án negyedik születésnapját ünnepli a VerShaker, az egész napos ünnepi programra szeretettel várnak mindenkit az Itt és Most Színház közösségi terébe. Aki nem tud személyesen jelen lenni, azoknak nagyon ajánljuk a VerShaker youtube-csatornáját, ahol szinte kimeríthetetlen mennyiségű műsor található költőkről, versekről. Mi eddig három különböző programjukon jártunk, és mindhármat nagyon élveztük. A költőbemutató események közül a Závada Péterrel való beszélgetésen voltunk ott, játszottunk a VersJátékokon, és legutóbb megismerhettük Nagypál Gábor kedvenc versét a RUSZT Fesztivál utolsó napján a Versmegfejtőben.
Kortárs költők alkotásaiból hoz létre előadást az Apertúra egy rendhagyó helyszínen, az erzsébetvárosi Janikovszky Éva parkban március 30-án délben. Bán Bálint első rendezésében Benkó Bence, Borsányi Dániel, Formán Bálint, Király Dániel, Meyer Lili szerepel. A szervezők azt kérik, hozzunk magunkkal esernyőt, akkor is, ha derült lesz az ég. Izgalmas performansznak ígérkezik, mi mindenképpen ott leszünk.
Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe. Az ASSITEJ (Gyermek- és ifjúsági színházak világszervezete) által meghirdetett világnapon idén Sue Giles, az ASSITEJ elnöke fogalmazta meg a világnap üzenetét. Érdemes teljes terjedelmében elolvasni, mi csak egy gondolatot emelnénk ki:
„Művészeti formánk közvetlenül olyan témákkal foglalkozik és olyan helyzeteket interpretál, amelyekkel a gyerekek a mindennapi életükben szembesülnek – értő és megértő hangon szólva hozzájuk. Mindezzel a saját helyzetükre való reflexiójukat segítjük: biztonságos közegben feltárjuk az őket érintő problémákat, igazságot kínálunk a lehetőségek mellett, és olyan jövőt vagy utat vetítünk eléjük, ami elképzelhetővé teszi számukra a változást. Az alkotás aktusa reményteli.”
Itthon egyre nehezebb a színházi nevelési műhelyek helyzete, a pályázati források alig csörgedeznek, az iskolákkal való kapcsolattartást sok helyen megnehezíti a tankerületi bürokrácia, az információ ezekről a remek lehetőségekről nehézkesen jut el a célközönséghez, azokhoz a pedagógusokhoz, agilisebb szülőkhöz, diákokhoz, akik megszervezhetnék ezeket a találkozásokat. Szeretnénk pár olyan műhelyre és előadásra felhívni a figyelmet, akiket érdemes keresni. Ezeket a figyelemre méltó kezdeményezéseket többféleképpen is támogathatjuk. Elsősorban, ha jegyet váltunk az előadásaikra vagy meghívjuk a produkciókat az iskolákba, másrészt a legtöbb csapat különböző adományoldalakon gyűjt egy-egy projektre, ezek az akciók a honlapjukon vagy facebook-oldalukon fellelhetőek, harmadrészt a legtöbb társulatnak felajánlhatjuk adónk 1%-át. Ha tehetjük, éljünk ezekkel a lehetőségekkel!
Március 26-án, 19.30-kor játssza a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ a Marczibányi téren a Felejthetetlen című előadását. A vitaszínházzal egybekötött darabot Vilmos Noémi írta és Szalai Ádám rendezte. A játszók: Lipták Ildikó, Papp Dániel mv., Kenéz Ágoston mv. és Jobbágy Kata. A látvány Molnár Anna munkája, az egyik kedvenc díszletünk tőle. Mi is egy felnőtteknek játszott előadáson találkoztunk a produkcióval, és az egyik legmeghatározóbb vitaszínházi élményünk lett. Parázs vitákat lehet folytatni nézőtársainkkal a generációk kapcsolatáról, az idősebbek és a fiatalok kötelezettségeiről, jogairól és elvárásairól. Középiskolás kortól nagyon ajánljuk.
Az Apertúra legújabb osztálytermi színházi előadása a Nóra április 4-én lesz látható a Csányi utcában. Ibsen Babaházából inspirálódva Király Dániel egy nagyon aszimmetrikus párkapcsolaton keresztül foglalkozik a párkapcsolatok, a kapcsolati erőszak és az ebből való kilépés problémájával részvételi színházi formában. A nézők több ponton beléphetnek a történetbe, tanácsaikkal alakíthatják annak menetét. Az előadás utáni beszélgetésen a közönség együtt boncolgathatja tovább a témát az alkotókkal, Meyer Lilivel, Urbán Richárddal, Koós Boglárkával és a rendezővel. Mi a nyílt főpróbán találkoztunk az előadással, középiskolás tesztközönséget is magunkkal hozva. A beszélgetést még jóval az előadás után is hosszasan folytattuk, a célközönség tehát könnyen tudott kapcsolódni a látottakhoz.
A Jurányi Házban, ahogy azt már korábbi írásunkban jeleztük, március 25-26-án Tantermi Színházi Szemle lesz. Nagyon várjuk az előadásokat, két csapat produkcióját már láttuk, de szívesen nézzük újra őket. A RÉV Színház Belém égsz című produkciója egy másik szemszögből néz a Nóra kapcsán már említett párkapcsolati problémákra, és szintén nagyon érdekesen alkalmazza a részvételi színházi formát. Ez az előadás is középiskolásokhoz szól, érdemes keresni. Mi a RUSZT Fesztivál keretében a Kettőspontban láttuk főként szakmabeliek társaságában, és hosszú órákig elemeztük a látottakat. Szivák-Tóth Viktor drámáját a szerző rendezésében Balla Richie, Kiss Tünde, Szántó Dániel játsszák. A Nézőművészeti Kft7 nap című előadás már 7-8. osztálytól ajánlható, az iskolai zaklatás a témája, két remek színésznő, Bajor Lili és Kőszegi Mária előadásában. Az egyik kedvenc ifjúsági könyvünkből, Eve Ainsworth azonos című művéből Scherer Péter rendezett előadást. Mindig nagyon megörülünk, amikor az általános iskola felső tagozata számára is elérhető előadásra bukkanunk, ez a korosztály még mindig elég mostohán van kezelve színházi berkekben.
A KB35 Színházi Nevelési Társulat is jelen lesz a fesztiválon egy általunk még nem ismert előadással, a Kimondva-kimondatlanul cíművel. A Varázsecsetttel Villant Bálint és Fodor Éva nemrég járt nálunk, erről már olvashattatok a FakTúrán. A Gizda című, középiskolásoknak szóló előadás is kedvencünk tőlük. Ha azon szeretnénk gondolkodni népesebb diákcsoportunkkal, hogy hogyan lehet jól segíteni valakin, aki szerintünk bajban van, akkor ezt az előadást válasszuk! Boda Tibor és Fazekas Anna Dorottya alakítása lenyűgöző, és mindketten nagyon értenek a megcélzott korosztály nyelvén.
Április 22-én a Jurányi Házban lesz újra látható a Láthatáron Csoport három szereplős, ókori görög környezetbe helyezett igen izgalmas tandrámája, a Kenyértörés. Fábián Péter írása és rendezése a tavalyi évben nagy kedvencünk volt. Hősiességről és hazaárulásról, szülő-gyerek kapcsolatokról, háborúról és békéről beszélgethetünk az előadás kapcsán. Csányi Dávid, Háda Fruzsina és Feuer Yvette játékában gyönyörködhetünk, ha ezt az előadást választjuk. A Láthatáron Csoport is gondol a kisebbekre is, nekik a Ketrecharc című előadásukat ajánljuk. Láttuk már iskolai környezetben is, maradandó élmény volt a gyerekeknek. Film is készült belőle, amit a feldolgozást segítő segédanyaggal együtt szintén szívesen visznek az alkotók az iskolákba.
Számunkra nagyon fontos műhely a MáSzínház, a Carlo és a Különös című színházi nevelési előadásaink a szívünkhöz nőttek. Ezek sajnos nagyközönség számára ritkán láthatóak, de iskolai csoportoknak elérhetőek. Legutóbb egy befogadott produkciót láttunk náluk alsó tagozatosokkal, a Hököm Project Mimózáék című előadása vicces és szívmelengető élmény volt. Remek bábos megoldásokkal, szerethető karakterekkel.
Végül, de nem utolsósorban, 11-12-es középiskolások és felnőttek számára ajánljuk a TrainingSpot TársulatRePlay című előadását, melyet már több, mint ötvenszer adtak elő az alkotók, ezekből háromhoz nekünk is szerencsénk volt. A sok improvizatív elemet tartalmazó, mindig megújuló előadás fontos beszélgetések kiindulópontja lehet. Az alapanyag Stephen Belber Tape című darabja, ami 1999-ben íródott, 2001-ben pedig filmes feldolgozás is készült belőle Richard Linklater rendezésében. Ebből készített nyelvileg leleményes átiratot Boda Tibor író-rendező. Legközelebb a győriek ismerkedhetnek az előadással, de Budapesten is gyakran elcsíphető, és természetesen, ez is meghívható iskolákba, de akár nagyobb baráti közösségekbe is.
A Gyermekszínházi Világnap jelmondata: „Vigyél egy gyereket színházba ma, vagy a színházat hozd el neki!” Erre szerettünk volna lehetőséget teremteni ünnepi ajánlónkkal.
Az Apertúra havi rendszerességgel jelentkező HírHalász Programjának márciusi alkalmán jártunk. Ezúttal Benkó Bence írt és rendezett egy csütörtöki hírből bő másfél órás előadást az érdeklődőknek. A meghívott játszótársak ezúttal Nagypál Gábor, a Stúdió K színésze és Pájer Alma Virág, a Budapest Bábszínház és a Tér12 színésznője voltak. A Stúdió K Színház és az Apertúra elődje, a k2 Színház, szoros együttműködése már az ősidőkre tekint vissza, a Stúdió K nem csak befogadta az akkor szárnyait bontogató csapat előadásait, a Mielőtt az éj leszállt és A Cenci-házat, de közösen is hoztak létre emlékezetes előadásokat. Mi is egy ilyenen, a Dürrenmatt-átirat Bakfittyen figyeltünk föl a k2-re, miután már kihagyhatatlan volt számunkra a következő koprodukció, a Rettegés és ínség is. Nagypál Gábor tehát nem vendégként, inkább jó ismerősként érkezett a produkcióba, bár a jelen csapatból eddig csak Borsányi Dániellel állt együtt színpadon. Pájer Alma Virág is otthon érezhette magát, hiszen a Tér 12 K(i)útkeresőkjében Urbán Richárddal próbálnak színre vinni egy darabot a nézők segítségével, és ezt az előadást is az Apertúra Bázison láthatjuk. Így A gátőr című hírszínházi előadás szereplőgárdája miatt egyszerre volt nagyon ismerős és újszerű nézőknek és alkotóknak egyaránt.
Az alkotók: Bán Bálint, Borsányi Dániel, Nagypál Gábor, Urbán Richárd, Benkó Bence, Formán Bálint, Pájer Alma Virág, Papp Letícia
Ugyanezt az egyszerre otthonos és egyszerre originális élményt adta számunkra a színpadi játék is. Benkó Bence egy, a közelgő önkormányzati választásokon induló kormánypárti jelöltekről szóló, hírből inspirálódva Bacsó Béla 1969-es filmszatírájának, a Tanúnak egy figyelemre méltó parafrázisát írta meg erre az alkalomra. Feketevágás helyett egy lefóliázott mesekönyv birtoklása lesz az az apró botlás, ami miatt Gödény (Borsányi Dániel), az egyszeri, független színházi díszítő a politika karmai közé keveredik. Bibe (Nagypál Gábor), a kormánypárt nagy hatalmú manipulátora lehetőséget lát benne, ráadásul akkora a káderhiány a kormánypárton belül, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnia a hatalomnak, ha legalább látszatra működtetni akarja az országot. Így lesz Gödény kórházigazgató, a Stúdió K Színház vezetője és egy egyetem rektora, végül polgármesterjelölt. Ez a villódzás a film világa és 50 évvel későbbi valóságunk között hol felvillanyozó, hol félelmetes. Felvillanyozó a tisztelgés a színészelődök előtt, felidézni Kállai Ferenc, Őze Lajos, Both Béla és Versényi Ida alakítását méltó megemlékezés. Másfelől félelmetes, hogy ez a történet minden nosztalgikus felhang nélkül működik 2024 márciusában. A szállóigévé vált mondatok ebben az új kontextusban változtatás nélkül elhangozhatnak, a bornírtság, a hozzá nem értés, a hatalom túlkompenzáló kiszolgálása újra itt van köztünk. Urbán Richárd Rondella miniszterelnöke egészen félelmetes volt. Attól a kiüresedett tekintettől, a lárvaszerű arctól, a faék egyszerűségű gondolkodásmódtól, ami a hatalom legfőbb birtokosát jellemezte, a hideg futkosott a hátunkon. Ez a doktor miniszterelnökúrról alkotott paródia nem külsőségeiben hozta elénk a túl jól ismert figurát, hanem működésmódjában. Formán Bálint, mint egyre följebb kapaszkodó, gátlástalan és erőszakos csatlós, szintén pontos és lidérces alakítás.
„Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg múltjától.”
Ebben a hónapban még rengeteg alkalommal érdemes lesz visszatérni az Apertúra Bázisra. A csapattal ismerkedőknek a Hidegpont című előadást ajánlanánk, az élőzenével kísért, színházi közegben játszódó gengszterkomédia rendkívül szórakoztató, miközben a közéleti kérdésekre való reflexiót sem ússzuk meg. Teljessé az élmény akkor válik, ha ehhez a hónap második felében hozzánézzük a Rebelliseket és a PremierBullyt. Három nagyon különböző, mégis tematikájában egységet alkotó előadásról beszélhetünk, a három előadás külön-külön is lezárt egységet alkot, de a három együtt egy komplexebb képet ad. A Felhőkakukkvár a múlt hónapban nagy kedvencünkké vált, a KV Társulattal együtt létrehozott produkció Arisztophanész komédiáinak igen üde, fogyaszthatóvá tett variációja. A négy befogadott előadás mind különleges valamiben, egytől egyig színházi csemegék. A Kétlámpás Blogon az Apertúra címke alatt szinte az összes előadásról írott kritikánk megtalálható:
Ebben az évben azokat a női szerzőket gyűjtöttük össze, akiknek a munkáit 2023. március 8. és 2024. március 8. között láttuk. A képek sorrendjében: Gianina Cărbunariu, Csábi Anna, Dézsi Fruzsina, Gimesi Dóra, Háda Fruzsina, Hódi Virág Noémi, Kemény Zsófi, Line Knutzon, Lábán Katalin, Móga Piroska, O. Horváth Sári, Pass Andrea, Podlovics Laura, Gajda Anna, Romankovics Edit, Szabó Borbála, Szabó Imola Julianna, Szarvas Melinda, Szemerédi Bernadett, Tóth Réka Ágnes, Elise Wilk, Znajkay Zsófia. Mindannyiuknak nagyon köszönjük az élményt!
Az általunk ebben az időszakban látott 135 előadásból 21-nek volt nő a szerzője. Ez siralmas 15%. Túlnyomó részt független színházi előadásokról van szó. Kíváncsiságból megnéztük négy budapesti kőszínház – a Katona József Színház, az Örkény István Színház, a Radnóti Miklós Színház és a Vígszínház – új bemutatóit és repertoárját, hátha csak mi választunk rosszul, és ha kőszínházba járnánk, ebből a szempontból kielégítőbb lenne az eredmény. Véletlenül ebben az esetben is 135 előadást számoltunk össze, ahol értelmezhető a szerzőség, és még alacsonyabb, 12%-os eredményt kaptunk. Itt azért megemlítendő, hogy az Örkény idei négy bemutatójából kettő is női szerző műve, Kincses Réka és Gáspár Ildikó jegyzik a szövegkönyveket. Természetesen ez az arány abból is adódik, hogy a klasszikus színműveket szinte kivétel nélkül férfiak írták, igazságtalan lenne tehát számonkérni a színházakon, hogy nem játszanak több női szerzőt. Valóban így lenne? Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez átszámoltuk az általunk látott produkciókat, és csak a kortárs szerzők műveit vizsgáltuk. Az elmúlt évtizedekben csak sikerült annyit változnunk, hogy gond nélkül találhatunk nők által írt műveket. A 93 kortárs színpadi szöveget vizsgálva, amit megnézhettünk az elmúlt egy évben, valóban némi javulás mutatkozik. A férfi és női szerzők aránya így 70%-30%-ra módosul. Ez annak fényében tűnik igazán lemaradásnak, hogy ugyanerre az időszakra vonatkozó olvasmányaink különösebb odafigyelés nélkül hozzák a 55%-45%-os arányt, amit egyébként a főképp a kritikaíráshoz olvasott drámák és szövegkönyvek billentenek ki az egyensúlyból.
Nem csak a címben említett esélyegyenlőség miatt probléma ez, bár ez sem elhanyagolható szempont. Az, hogy egy nőnek szerzőként tized annyi esélye van színpadra kerülni saját drámájával vagy szövegkönyvével, mint egy férfi szerzőnek, mélyen igazságtalan. Ha fent felsorolt alkotók műveit megnézzük, pont ugyanolyan műfaji sokszínűséget találunk, mint a férfi szerzőknél. Az autobiografikus szövegek mellett klasszikusok átiratát vagy újramesélését, ökothrillert, történelmi drámát, fekete komédiát, mesét és kifejezetten politikus alkotást is találhatunk. Ha teljesen önző, nézői szempontból tekintünk a jelenségre, akkor nem csak felháborító, de kifejezetten káros is. Megfosztatunk olyan nézőpontoktól, melyekkel új ismereteket, tapasztalásokat szerezhetnénk a világról. Vétkes pazarlás ezeket a történeteket, meglátásokat, revelációkat az asztalfiókban hagyni. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennyi ötlet kárba vesszen. Ki tudja, lehet, hogy valamelyik égető társadalmi problémánk megoldásához innen jönne a döntő inspiráció vagy egyenesen a megoldás.
A Simorág TánCirkusz – Detectivity és a Gláser Jakab Emlékalapítvány Teleki ’44 kutatási projektjének koprodukciója révén jött létre az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban az a rendhagyó színházi nyomozással egybekötött tárlatvezetés, amit most ingyenesen bárki kipróbálhat, aki regisztrál a dogirichard@gmail.com e-mail címen. A program még finomhangolás alatt áll, ebben is segíthetnek azok, akik most részt vesznek, ősztől lesz középiskolások számára elérhető.
A múzeum épületében, a Csányi utca 5. alatti bérházban valóban sok zsidó család élt, 1944 júniusában csillagos házzá nyilvánították. A Csillagos Házak projekt is egy nagyon érdekes kezdeményezés, az alábbi linken rengeteg információ mellett azt is meg tudjuk keresni, vajon a mi lakóhelyünk is csillagos ház volt-e.
A házban berendezett tárlat rekonstruálja egy zsidó nagypolgári otthon több helyiségét, egy nyomdász család otthonát, bepillanthatunk egy rabbi dolgozó szobájába, egy fényképész műtermébe és egy varrónő műhelyébe is. Páratlanul gazdag tárgyanyaggal ismerkedhetünk, minket Molnár Ildikó tárlatvezető kalauzolt, segített értelmezni a látottakat és felhívta a figyelmünket az apró részletekre. Segítőtársa, a tárlatvezetési forgatókönyv írója, Fris Kata kutató volt, aki a történeti háttérre vonatkozó kérdéseinket válaszolta meg. Ez már így önmagában is nagyon izgalmas lenne, de mi természetesen színházi oldalról keveredtünk bele a történetbe, és nem véletlen, hogy ez az írás a színházi ajánlók között kapott helyet.
A házat ugyanis egy szellem kísérti, aki valamit nagyon el akar mondani nekünk. A Szellem minden helyiségben megjelenik, mond egy rövid monológot vagy eljátszik egy párbeszédtöredéket, megérint tárgyakat. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy kövessük az általa elejtetett nyomokat, és próbáljuk meg összerakni, mi történhetett az első lakásban élő nagypolgári családdal a vészkorszakban. A kirajzolódó történetnek tétje van, egy testvér és egy gyerek túlélése. Nyomozásunk eredménye nem csak tisztázza ezeket a kérdéseket, de új kérdéseket is fölvet, arra ösztönöz, hogy mi is menjünk utána saját családunk történetének. Simor Ágnes nem csak játssza a Szellemet, de a történetet is ő írta, saját családjának történeteiből és fent maradt dokumentumaiból. Olyannyira személyes ez a történet, hogy még az „előadás” során felbukkanó levelekben is egyik felmenőjének kézírását utánozza az alkotó.
Ha már egy fotográfiával kiemelten foglalkozó felületen kaptunk helyet, említsük meg a tárlat fotós vonatkozásait. Kinszki Imre 1929-ben készült, a korabeli Király utcát megörökítő képének szemlélésébe teljesen beleveszett kis múzeumlátogató csapatunk, úgy kellett minket tovább noszogatni, hogy elhagyjuk a fényképész műtermének berendezett szobácskát. Itt hívták fel a figyelmünket Kis Pál fotóművész munkásságára is, akinek botlatókövét a figyelmesebb sétálók felfedezhetik a Király utcában, ahol napfényműterme volt. Naplóját Csillaggal nem jó járni most címmel a Magvető jelentette meg 2016-ban a Tények és Tanúk sorozatban.
A színház, a kiállítás és a nyomozós játék ötvözése rendkívül szórakoztató módja az ismeretszerzésnek. A hatalmas munkával összerakott programot csak ajánlani tudjuk mindenkinek, de kiváltképp a tanárokat ösztönöznénk, hogy nézzék meg, és vegyék fel osztályaik jövő évi programjába. A rendhagyó történelemóraként funkcionáló múzeumlátogatás ez esetben valóban élményszerűvé tenné a korszak tanítását.
A képek a Simorág TánCirkusz – Detectivity oldaláról és a Wikipédiáról származnak.
A tizenkettedik alkalommal megrendezett Vendégváró Fesztiválon határon túli magyar színházi műhelyekkel lehet ismerkedni. Idén a Dialog n.o. és a Kaptár Színházi Társulás érkezik három produkcióval Szlovákiából. Ugyan a fesztivál első napja már lezajlott, hétfőn és kedden még lehetőség van bekapcsolódni. A Dialog n.o. 2016-ban alakult formáció, melynek fontos küldetése van:
„Célunk, hogy párbeszédet alakítsunk ki azok között az alkotói csoportok között, melyek a szlovákiai magyar színházi közösségen belül kissé elszigetelődtek. Ez jelentheti olyan előadások létrehozását, melyekben a színházi közeg különböző szegmenseiből érkező alkotókat „boronálunk össze” egy-egy produkció erejéig, akik egyébként nem találkoznának az intézményesített színházi rendszerben.Másik fontos célkitűzésünk, hogy lehetőséget teremtsünk a párbeszédre az alkotók és az egyes színházi területek között.„
A nyitóelőadás Soóky László írásából Keszég László rendezésében a Papa különböző hangszereken hegedül című monodráma, melyet Lajos András adott elő. Mintha egy cseh újhullámos filmbe csöppentünk volna, egyszerre volt megható és groteszk, idilli és nagyon emberi. Lajos András több tucatnyi karaktert jelenít meg, számtalan hangszeren játszik, mesél és énekel. Csodálatos vasárnap esti program volt, amikor még meghalni is jobb, mint más napokon.
A Kaptár Polgári Társulás egy sikerdarab, Martin McDonagh Vaknyugat című darabjának Csikmák Kati dramaturg általi újrafordítását hozza Otthol címmel. A cselekmény is átkerült Csallóközbe, így a drámát jól ismerőknek is érdekes lehet ez a változat, míg az új nézők valószínűleg könnyebben tudnak kapcsolódni a történethez, mint az angol környezetben játszódó eredetihez. Martin McDonagh olyan nagyszerű filmeket jegyez, mint a magyarul Erőszakik címen futó In Bruges, A Három óriásplakát Ebbing határában vagy a a 2022-es év nagy dobása, A sziget szellemei. Drámaíróként is rendkívül népszerű a magyar színpadokon, a Vaknyugatnak is több színpadi verziója futott már, a Soltis Lajos Színház is készített belőle előadást. A Leanne szépe a B32-ben fut a Nézőművészeti Kft-től. Tatabányán játsszák tőle A hóhérokat, a Radnóti Színház pedig újra műsorra tűzte a Párnaembert. Jegyek még kaphatóak a Kaptár előadására, használjátok ki a pedagógus-, nyugdíjas- és diákkedvezményeket!
Kedden ismét Lajos András játékában gyönyörködhetünk A bőgős fia meg az ördögök című előadáson. Illyés Gyula meséjét Soóky László írta át az előadó számára. A pajzán mese rendezője Fandl Ferenc, a képen is látható, különleges élménnyel kecsegtető látvány Hircsu Mariann munkája. Nagyon szeretjük a bábos megoldásokat, és a vasárnapi élmény is azt súgja nekünk, hogy egy újabb különleges színházi csemegével leszünk gazdagabbak, ha kedden a Bethlen téri Színház fesztiválját választjuk. Találkozzunk! Jegyeket itt találtok:
