A Rovás Nemzetközi Művésztelep tihanyi alkotó napjai alatt találkoztam MAŁGORZATA SARNECKÁval. A művésznő szobrászként mutatkozott be, ám hamar kiderült számomra, hogy egy ennél jóval sokoldalúbb alkotóról van szó. Sarnecka a képzőművészet „klasszikus” és modern médiumaiban is ugyanazzal a magas minőséggel dolgozik, ami a FakTúra számára oly fontos. Legújabb munkái, installációi interaktív gondolatébresztő taktilis objektumok, de a tájművészet is közel áll hozzá, én mégis képzőművészeti oldalát szeretném az olvasónak megcsillantani. Egy művészt szakmailag nem a személyisége szemszögéből szoktam vizsgálni, de Malgorzata esetében nem mehetek el szó nélkül amellett a tűz mellett, ami benne ég, ami belőle sugárzik. Fontos ez azért is, mert így könnyebben értelmezhető számomra szerteágazó érdeklődése, átlagon felüli munkabírása. Energiája áradt, inspirálóan hatott az egész művésztelep alatt. Nekem személy szerint, így túl a harmincadik művésztelepi évadomon, kis túlzással ezek a találkozások a legfontosabbak, ezekben az energiákban edződő életérzések, motiváló erők adják a közösségi alkotási alkalmak izgalmát.
Mint említetettem, szobrászként ismertem meg Sarna-t, de életútján végigtekintve nagyon megérintettek grafikai anyagai is. A tartalmi és formai minőség mellett megragadó az az „őserő”, ami lapjaiból árad. Mitikusnak tűnő, képzelet szülte alakjai sok esetben androgünök, antropomorfitásuk „mesebeli”. Konkétnak tűnő elvont figurákként jelennek meg bennem a befogadás aktusában. Világuk egyáltalán nem hat idegennek, a mesteri megformáltság, a művészi hitelesség okán létezésük valóságosnak tűnik; a humánum, az elfogadás, a rácsodálkozás hangulata kerít hatalmába. Ha valakinek a groteszk jut a képek láttán az eszébe, azt gondolom, ő sem jár rossz úton. Kérem ismerjék meg alkotónkat jobban, link alul.
Rékasi Attila, Újpest
A FakTúra művészeti folyóirat kéri olvasóit, hogy a művész oldalát is látogassák, ajánljuk:
Tavaly még ötlet sem volt, ma már úgy gondolhatunk rá, mint a filmművészet egyik izgalmas fűszerére. A Szirtes András filmszemle egycsapásra lett az útkereső filmesek műhelye. A FakTúrán már Ritter Márta írónk, aki mindhárom napon részt vett, nagy sikerrel számolt be az eseményről, cikk itt. Jómagam a filmszemle egyik fontos hozadékáról szeretnék értekezni, miszerint alkotóként én egy ingyenes és nagyon jó „mesterkurzusként” éltem meg a szemlén töltött napokat. Kezdő filmesként, nagyon sok kritikát kaptam Bényei versfilm című első saját készítésű kísérleti rövidfilmemre, a kritika javarészt jogos, ami reményeim szerint előre visz majd új utamon. Nagyon boldog voltam, hogy Kovács Gergő versmondó és Sándor Máté zeneszerző munkáját a filmemben csak elismerő szavak illették, hiszen így Bényei József költő (a film két versének alkotója) poézisére is sikerült reflektorfényt irányítanunk. Úgy érzem, rengeteget tanultam a filmszemlén töltött napjaimon, úgy technikailag, mint művészileg, hiszen nagyon színesre és sokrétűre sikerült ez az első filmszemle. Már mindjárt a kezdet kezdetén, hiszen Gelencsér Gábor (képünkön) filmesztéta előadással felérő megnyitószövegéből is sok történeti és esztétikai jellegű új információhoz juthattam, élmény volt hallgatni! Sok remek filmet láttam, melyek legjavából művészeti folyóiratunk hasábjain többel is igyekszünk megismertetni az érdeklődőket. Kis túlzással volt itt minden: döbbenet, rémület, sírás, nevetés, néha füstölgés egy-egy kevésbé sikerült produkció kapcsán. Azt mondhatom, hogy mindenképp pozitív, nagyon is pozitív a mérleg, soha jobb programot és időtöltést nem kívánhatunk magunknak. Reménykedem benne, hogy a szervezőknek Formanek Csaba, Németh Anita és Szandtner Dániel (hatalmas munkájukat ezúton is köszönve) nem vesztik lelkesedésüket és jövőre találkozunk a II. Szirtes András filmszemle vetítésein.
Szirtes András verse a Félfinoman című kötetből, Kalamáris, 2022.
2025. június 4-6. között szervezte meg Formanek Csaba, Németh Anita és Szandtner Dániel a Kettőspont Színházban a Szirtes Andrásról elnevezett kísérleti filmszemlét. A két éve elhunyt Szirtes András sokaknak volt barátja, ismerőse a megjelentek közül, 2023-ban még július 6-ai születésnapja alkalmából együtt nézhettük vele filmjeit a Kettőspont Klubestjén, a Szirtes 72 Film Session keretében. A mostani szemle így nemcsak egy páratlanul bátor kezdeményezés a kísérleti filmes alkotók és közönségük találkozásának megteremtésére, hanem egy közös virrasztás is Szirtes András emlékére. Alkalom közösségben megélni a gyászt, az emlékezést, közösen életben tartani egy különleges alkotó életművét, megidézni lényének varázsát. Szirtes András neve nem egy címke a fesztiválon, inkább egy védőszellem, akinek szellemisége átitatta a három napot, megemelte, rítussá tette ezt az együttlétet.
Szirtes András fotókiállítása a Kettőspont Színház Galériájában
És ez tette összművészetívé is a szemlét. A Kettőspont falán Szirtes András különös hangulatú, megkapó képei függtek a Fotóterápia című sorozatából, ezek a portrék állandó helyre is találtak a színház falai között. A filmes blokkok előtt Formanek Csaba, Szitás Balázs és Balogh Orsolya egy-egy Szirtes András-vers felolvasásával vezette fel a kisfilmeket. A fesztivál elején megtekinthettük a jelen lévő Sólyom András portréfilmjét Szirtes Andrásról, ami remek felütésnek bizonyult. Gelencsér Gábor filmesztéta nyitógondolatai a fesztivál névadójának művészetéről rendkívül fontossá váltak a fesztivál zárónapján, amikor Szirtes András Hajnal és Lenz című filmjeit nézhették meg a kitartóbb nézők a Filmarchívum jóvoltából felújított minőségben. Minket annyira felcsigáztak Gelencsér Gábor gondolatai, hogy két maratoni filmnézés között kicsit olvasgattunk is tőle. A Helikon folyóiratban megjelent cikkében a Lenz is szóba került a Film és irodalom kapcsolata a Balázs Béla Stúdió műhelyében alcímet viselő írásban. A kísérleti film Terra incognita a Kétlámpás számára, így minden segítség jól jött a tájékozódáshoz.
Üzenet a Holdról, Riport-dokumentumfilm Szirtes Andrásról, 1990, 34 perc, készítette: Kopper Judit és Sólyom András
A szemle felhívására 85 alkotás érkezett, ebből, az idő korlátos volta miatt, 60 film került levetítésre a három nap alatt. Mi a titka annak, hogy ez az elképesztő mennyiségű mozgókép mégis befogadható volt a közönség számára? Formanek Csaba átgondolt szerkesztésének köszönhető ez leginkább. A filmek tematikus-műfaji blokkokba rendezése segítette a tájékozódást, orientálta a nézőket. Az egy-egy órás etapokban Tánc-, vers- és animációs filmeket, Városfilmeket és Covid-mozikat, Portrékat és önportrékat, Különös történeteket, Absztrakciókat és álmokat valamint a Háború és béke címke alá sorolható filmeket nézhettünk. A blokkokon belüli ritmus megteremtette azt a változatosságot, amivel sikerült fenntartani a figyelmet. A fekete-fehér és színes, a nonverbális és verbális, a narratív és non-narratív filmek váltakozása más-más befogadói stratégia mozgósítását kívánta meg, és ez segített aktív, nyitott állapotban tartani a közönséget. A blokkok utáni szakmai beszélgetések az alkotókkal, amiket Formanek Csaba és Németh Anita vezetett, sok kérdésünkre választ adtak, egy nagyon intenzív minikurzussá tették a szemlét, ahol kicsit beletanulhattunk a kísérleti film gondolkodásmódjába.
A szemléhez vasárnap kora délután csatlakozott off-programként még egy vetítés, Formanek Csaba A hegy gyermekei című filmje volt látható. A három nap alatt bárki rögzíthetett rövidebb-hosszabb snitteket, ezekből egy közösségi filmnapló fog elkészülni, jó lesz majd visszatekinteni az eseményekre. Lesz mivel megnyitni 2026-ban a 2. Szirtes András Kísérleti Filmszemlét.
A szemléhez honlap is készült, ahol tanulmányozhatjátok a részletes programot is.
Mi az összbenyomásunk a 60 film megtekintése után? Elsősorban lenyűgöző az a változatosság, ami a szemle kínálatát jellemezte. Egyedi látásmódokkal találkoztunk, nem fedeztünk föl divathullámokat, korosztályra vagy oktatási intézményre jellemző trendeket. Sokkal több humorra, képi poénra vágytunk volna minden blokkban, de leginkább és legmeglepőbben ezt a Portréktól és önportréktól kaptuk meg, a többi blokkban a líraiság vagy az éteri absztrakció dominált. Érdekes, hogy szinte egyáltalán nem jelenik meg a városi közeg a filmekben, és nagyon ritka, hogy több ember jelenjen meg egy alkotásban, dominálnak a monológok és a legfeljebb két ember kapcsolatát mutató etűdök. Furcsa ez az izoláltság, de úgy tűnik, korosztályos alapélmény. Nagyon szórt, hogy kinek-kinek melyik film lett a kedvence az egyes blokkokból, úgy tűnt, a legtöbb alkotás megtalálta a közönségét, a szünetekben élénk vitáktól pezsgett a Ráday utca.
Major Irma az Irma félálomban című filmben, (rendezte: Boós Gergő, Bethlenfalvy Péter)
Reméljük, sok beszámoló, reflexió születik a szemléről, és ezekben minél több filmről szó esik sokkal avatottabb szakértőktől, mint mi vagyunk. Erősen küzdünk a korlátainkkal, de be kell valljuk, hozzánk igazán a narratív filmek tudtak közel kerülni. Haladás, hogy a verbalitást már el tudjuk engedni. Így leginkább az ilyen filmekről esik majd szó a továbbiakban. Blokkonként kiemelnénk a továbbiakban néhány olyan alkotást, ami megszólított minket.
Tánc- és versfilmek, animációk blokk 1-2.
A táncfilmek közül Jobbágy Bernadett rendezése, a Lapsúlyos fogott meg minket a leginkább. Főleg azért, mert remek volt a ritmusa, gyönyörűen volt fényképezve, és még egy történetté is ki tudtuk egészíteni azt az ívet, amit a film képei bejártak.
A versfilmek közül a Zárni a házat című maradt igazán emlékezetes, ez valószínűleg leginkább annak köszönhető, hogy ez volt a legminőségibb szöveg, ami megfilmesítésre került. Kenéz Ferenc költeményét Szántai Kristóf álmodta filmre a vershez illő, nagyon hangulatos, szürreális képekben bővelkedő animációban.
Rum KristófDög című alkotása egy sötét lovag és a halál bizarr találkozásáról régi fametszeteket idéző képi világával nagyon nyugtalanító alkotás, nehezen felejthető nyomot hagyott bennünk, Ulrich Gábor Dűnéje és Rekonstruktja pedig a technikai megvalósítással nyűgözött le minket. Juristovszky Tamara ReProdukció című animációjával pedig megérkezett a várva-várt groteszk látásmód és önironikus, fanyar humor is a szemlére.
Dobra Mara az Abgang című filmben (rendezte: Máté P. Gábor)
Városfilmek és Covid-mozik blokk 1-2.
A nagyon kevés játékfilmnek mondható alkotás egyike Máté P. GáborAbgangja. Dobra Mara monológját, arcjátékát és mozdulatait bármeddig elnéztük volna. Üdítő változatosságot hozott az emberi arcra és fiktív történetre épített alkotás.
Mélyen eltemetett közös élményeket hívott elő Herczeg Zsolt filmje, aki a Covid-járvány alatt fényképezte Szabadkát a kijárási tilalom idején. A teljesen üres, embermentes város képei felkavaróak, némi változatosságot ebbe az ordító hiányba egy az úton átbaktató fácán, egy kutya és néhány galamb hoz csak. Embereket csak az erkélyük rácsain, az ablakaik mögött látni. És a jelző lámpák szünet nélkül ismétlik: Slobodan prelaz, szabad az átjárás.
Mészáros Attila (Fotó: Szitás Balázs)
Portrék, önportrék blokk
Ezt a blokkot élveztük leginkább. Rengeteget nevettünk, és lenyűgözve hallgattuk és néztük ezeket a nagyon személyes történeteket. A portrékra az alanyra való maximális nyitottság és a kedves humor volt jellemző, míg az önportrék lubickoltak az öniróniában. Mészáros AttilaÖnportréja azért is volt üdítő, mert számolt azzal, hogy lesznek nézői, a nekik való kiszólások érdekes dinamikát építettek közönség és film viszonyába.
Szitás Balázs és Molnár Anna filmje, a ReBorn egy sikeres önterápia története, a születési trauma feldolgozása egy hallucinogén anyag segítségével, ennek a meghatározó tripnek az elmesélése, megdöbbentően őszinte gesztus a portré alanya részéről. Filmkészítőként ezt a bizalmat kiérdemelni, jelentős teljesítmény. A történet pedig tálcán kínálja magát egy olyan képnyelv megalkotására, ami tobzódhat az álomlogikában.
Képkocka a Hazug disznók az álmok is című filmből (rendezte: Kékes Kiara)
Különös történetek blokk
A Hazug disznók az álmok, Kékes Kiara filmje, volt számunkra az egyik legszórakoztatóbb alkotás. Bizarr felvetése: „25 éve tiltott a hal fogyasztása Magyarországon. A társadalmon kívüliek halra és szerelemre vadásznak a barátságtalan városon és diktatúrán kívül. A természetben megtalálják mindkettőt.” már önmagában is izgalmas, a megvalósítás pedig remek képi poénokkal bontja ki ezt. Nagyon szerettük.
Szilágyi EdvinKéppé fagyott című filmje a testi hanyatlás története. Annak ellenére feszült és dinamikus alkotás, hogy a monológot csak az egyre beszűkülő életterű férfi tárgyai mesélik el nekünk. Ennek a filmnek a zeneválasztását szerettük a legjobban.
Koós Boglárka a No-Sync című filmben (rendezte: Tobai Botond István)
Absztrakciók és Álmok blokk
Gombos Lajos Szupercella című filmje a talált tárgy tipikus esete. A hirtelen jött dunai viharról és az erre reagáló, alkalmi közösséggé váló strandolókról szóló rövidfilm félelmetes és átélhető. Ahogy a beszélgetés során elhangzott, az alkotó otthon döbbent rá az események után, hogy milyen rendkívüli esettanulmányt is sikerült rögzítenie. A kiélezett helyzetben megmutatkozó viselkedésminták megfigyelése nagyon érdekes.
Az Összefüggéstelen gondolatok az emberközpontúságot meghaladó világhoz , Bogya Tímea Éva alkotása, egy idézet utáni gondolati hajsza története. Ami igazán izgalmas volt nekünk benne, az az, ahogy leképezte a gondolkodás menetét, az asszociatív, csapongó gondolatáramlást, ahol az emlékek, a hasonló hangzás vagy egy nem rég olvasott mondat elindítja vagy továbbgörgeti a gondolatmenetet. Ennek képi kivetítése igazán meghökkentő felismerésekhez vezethet.
Szintén a lelki folyamatok filmmé konvertálása miatt szerettük Tobai Botond IstvánNo-Sync című kisfilmjét. A filmen látható pár kommunikációjának félresiklása nagyon pontosan képeződik le az egyre roncsoltabb filmkockákon.
Háború és Béke blokk
András Tamara saját családjáról, rokonok által az 1970-80-as években készített home videókból komponált filmet Szemző Tibor zenéjére. A Somwhere Below the Skull Level egyszerre nagyon ismerős és már nagyon távoli. Sok érdekes vonulata van a filmnek, amiket talán egy következő vetítésen lesz alkalmunk föltárni. Legalább is egy hasonló megállapodás kezdett körvonalazódni az alkotók és a Kettőspont Színház között a vetítés utáni beszélgetés során. Minket most egyetlen aspektus hökkentett meg igazán, az ételhez, a közös evéshez való viszony változása az elmúlt 30-40 évben. Legalább is a mi buborékunkban.
Formanek Csaba (Fotó: Szitás Balázs)
Kedves szervezők és alkotók, nagyon köszönjük nektek ezt a három napot! Találkozzunk jövőre is!
Valóban a határok évada volt a 2024/25-ös évad. Vannak, akik elmentek a falig, ahonnan nincs tovább. Veszteség a Kultúrbrigád és a Kolibri története. Vannak, akik a határaikat feszegetik, mint a színészképző helyek végzős növendékei vizsgarendezéseikkel, vagy akik új médium, a film felé fordulva kísérleteznek, léteznek olyan alkotók, akik saját fizikai és mentális állóképességüket tesztelik egy-egy vállalással. Olyanok is akadnak, akik a határok lebontásán dolgoznak, hogy a kultúrának ez a pici szegmense, ami a független színház, túléljen. Általános törekvés a nézők buzdítása, hogy ugorják át saját árnyékukat, lépjenek ki a komfortzónájukból, fedezzenek fel új helyeket, új formákat, legyenek aktív részesei az előadásnak. Nézzük tehát, milyen volt az évad a Kétlámpás Blog szemén keresztül!
Számunkra – és nem csak azért, mert szervezői is voltunk – az ősszel megrendezett Instant Mecenatúra Fesztivál volt a legreménytelibb esemény. Az erzsébetvárosi függetlenek önkormányzati segítséggel megrendezett fesztiválja nem csak a társulatok törzsközönségének buborékjait tudta összenyitni, de rengeteg rendezőt, színészt, zenészt is mozgósítani tudott a jó ügy érdekében a közös játékra. Idén ősszel a tervek szerint újra IME Feszt, érdemes lesz lecsapni idejében a jegyekre.
Igen jót tett a Bethlen Téri Színháznak a végzős fizikai színházi és koreográfus osztállyal való kooperáció. A Bethlen közönsége megismerhette az SZFE izgalmas alkotóit, az osztályok rajongótábora pedig hamar berendezkedett a Bethlen téren. Minden vizsgarendezés kiemelkedő minőségű alkotás, nekünk innen került ki az évad egyik legjobbja, Regős Simon rendezése, a Hisztéria üzenőfüzete. Volt ősbemutató, Hevesi Fanni rendezése, az Egy öngyilkosság anatómiája, láttunk egy igen érdekes Oreszteiát Ferenczy-Nagy Boglárkától A király fiát, bűbájos filmadaptáción hatódhattunk meg, Szécsi Bence rendezése, A Fel a fejjel! cirkuszi manézzsá varázsolta a Bethlen teret. Nagyon fontos volt nekünk Lehel Vilmos rendezése, A Spoon Riveri holtak, de ez már egy másik bekezdés témája. A Bethlen Téri Színház közelgő felújítása miatt semmi biztosat nem mondhatunk, de a tervek szerint évad elején visszatérnek ezek az előadások, lesz alkalom megnézni vagy újra nézni őket.
Közben a színház prózai rezidens társulata sem tétlenkedett. Az Imposztor Színházi Társulat havonta jelentkezett egy teltházas improvizációs esttel, az Apropó néven futó sorozattal. Rendkívül szórakoztató előadások születtek és így a törzsnézők sem széledtek szét. Nagyon várjuk, milyen új produkciót hoz tőlük az induló évad.
Emellett csodálatos mozgásszínházi, táncszínházi vendégjátékokat is láthattunk, a Vendégváró Fesztiválon a Nyári Mozi előadásait, az évad végén pedig a Nagyvárad Táncszínházat. Rendhagyó sétáló táncszínház volt a színház évadzáró eseménye is, a Közép-Európa Táncszínház Amőba című produkcíója, amiről olvashattatok itt, a FakTúrán. Nagyon erős éve volt idén a Bethlen Téri Színháznak, hasonló jóságokra számítunk a továbbiakban is. A fent említett IME Feszt kapcsán beszélgettünk Váczi Lászlóval, a Bethlen Téri Színház igazgatójával és Borgula Andrással, a Gólem Színház vezetőjével a Tilos Rádióban, érdemes meghallgatni.
A Kettőspont Színház is erős a kooperációban, két saját bemutatója – a Game of My Life és a Kiborult – mellett számos befogadott előadással gazdagodott idén is a kínálat. Ács Tamás már visszatérő vendég, ebben az évadban a Jónás könyvével gyönyörködtetett minket. Új partner viszont az idén alakult KOHÓ Műhely, akik egy kelta mitológiai történet bábos megvalósítását hozták el nekünk A kovács kutyája címmel, Kiss Dorina, az SZFE bábrendező hallgatója pedig a Liselotte és a májust. Mindkettőt kénytelenek voltunk többször is megnézni.
Lenyűgözött minket Formanek Csaba vállalása, aki hét napon át napi kétszer játszotta el a hozzá legközelebb álló előadását, a Diogenészt. A figyelemfelhívás, nézőtoborzás, közösségépítés mellett fontos belső utazás is volt ez az előadó számára, a szöveg, a karakter újraértelmezése, a fizikai és mentális határok feltérképezése.
A Kettőspontban még most sincs vége az évadnak, ma délután indul a Szirtes András Kísérleti Filmszemle, ahol három napon át 63 film lesz látható, és közös alkotásra is lehetőség lesz, a közönség is beszállhat alkotásaival a szemle naplójának létrehozásába. Tartsatok velünk június 4-6-án, kalandos lesz!
Csapongjunk tovább! Már eddig is esett szó bábos előadásokról, örvendetes, hogy egyre több alkotó fedezi fel ezt a formát, nem csak a Budapest Bábszínházban láthatóak a városban ilyen előadások. Az Apertúra A vulkánpormanó című előadása kétszeresen is bátor vállalkozás. Most először nyitottak a gyerekközönség felé, és most először hoztak létre egész estés bábjátékot. Mi nagyon megszerettük Katlát és Sigurdot, Benkó Bence és Formán Bálint nagyon kedves mesejátékot alkotott. Major Irma, Kocsis Gábor és Formán Bálint bábszínészként is kitűnőek, Pájer Alma Virág pedig bábtervezőként mutatkozott be az előadással.
Nem csak Kiss Dorinának lettünk rajongói az SZFE bábosai közül, de Horváth Márk látványvilágával sem tudunk betelni. Hatalmas élmény volt Barabás Biborka Itt vagyok, hát élek – Frida című vizsgamunkája, és Nagy Regina Király Kis Miklós rendezése, amit Soós Máté Bátor játszik. Mindkettő bábmonodráma, egészen parádés megoldásokkal. Úgy látszik, a bábosokat is el kezdte foglalkoztatni a monodráma forma, a Budapest Bábszínházban Teszárek Csaba bűvölt el minket a Varró Dániel meséből készült A szomjas trollal még évad elején. Szerettük nagyon a Budapest Bábszínház HamupipőkéjétCsarkó Bettinával a címszerepben, és igen jól szórakoztunk a Mindenki legyen kufli! előadáson.
Feltűnik egy igen figyelemreméltó báb Atlasz Barnabás és Németh ÁronStrip-tease című előadásában is Zöldi Ákos segítségével. Egy igazi gyöngyszem ez a Mrożek-előadás. Remekül sikerült a KIMI prózais végzőseinek bábvizsgája, Az elvarázsolt legény, Török Ágnes rendezése, nagyon izgalmas, interaktív bábmesejáték lett. Végre láttuk a KIMI bábosait is, Szívós Károly rendezte meg nekik Fábián Péter írását, a Barguzint.
Zenés produkciókkal is el voltunk kényeztetve idén, elsősorban egy új formációnak, a SICC Productionnak köszönhetően. Szerencsésen átmentették az Akváriumba a még SZFÉ-s osztályként létrehozott Frontátvonulást, és itt tartották első premierjüket is, immár társulatként, Nagy Feró Hamletjét. Krasznai Vilmos rendezése kirobbanó bemutatkozás. Másik idei bemutatójuk, a Majd, ha fagy, szintén figyelemreméltó előadás, lesz még róla szó. A csapatból Kerek Dávid vett részt egy másik idei kedvenc zenés előadásban, Nyári ÁdámAz arab éjszaka című hangszínházi előadásában. Talán a legkreatívabb előadás volt az évadban, ami a hangzásvilágot illeti.
Egészen kiváló Csáki BenedekParasztopera rendezése, elképesztő élmény a drámát olyanoktól hallani, akik tudnak énekelni, a játék pedig lehengerlő. Jó csapat az új évadban végzős zenés osztály az SZFÉ-n, kíváncsiak vagyunk, mivel hozakodnak elő az utolsó évükben.
A legmeglepőbb viszont Pásztor Csilla barokk vizsgája volt, Pergolesi Úrhatnám szolgáló című operájából, ahol Kiss Dorina bábrendezőt láthattuk a szolgáló szerepében. Hamarosan bővebben is beszámolunk róla.
A bábok mellett az idén a versek játszották a főszerepet a megtekintett előadásokban. A már említett A Spoon Riveri holtak mind dramaturgiájában, mind látványvilágában kiemelkedő darabja volt az általunk látott versszínházi előadásoknak. Reméljük, jövőre is látható lesz Lehel Vilmos rendezése.
Nagyszabású és nagyon szerethető a két nagyzenekart is felvonultató Barátomhoz című előadás, Krasznai Vilmos és Liber Ágoston, mint Arany és Petőfi, közel tudták hozni hozzánk a két költő világát. Az RS9 Színház fogadta be Vass György Petőfi vándoréveiről szóló monodrámáját, az Ismejetek meg! címűt.
Hasonló páros bravúr Zoltán Áron és Szorcsik Kriszta Elmecirkusz című előadása Sziveri János életművéből készített előadása.
József Attilát két alkotás is megidézte. Nagy Regina sétálószínháza, a Lebeg a világ a Szabad ötletek jegyzékére és megzenésített versekre épülő alkotás, a Weöres Sándor Színház Jurányiban látott vendégjátéka, a Flóra – Kétes létben a bizonyosság Kozmutza Flóra alakján keresztül hozza elénk a költőt. Nagy öröm, hogy Sipos László Márk rendezése eljutott hozzánk.
Kerek Dávid és Sas ZoltánMajd, ha fagy című előadása hajléktalan költők verseit rendezi bravúros megoldásokkal dalok köré, a zenés produkciók közt is helye van. Ide kívánkozik még Csábi Anna rendezése, a Török Sophie, a második. Tanner Ilonát ismerteti meg velünk ez az előadás, nem, mint Babits feleségét, hanem, mint személyiséget és költőt. Mravik Eszter Júlia csodálatos alakítását látni kell!
Az SZFE mellett nem hanyagoltuk el a többi képző helyet sem. A legmélyebbre az OSZIP vendégjátéka, A legvégső határ ment nekünk, Benkó Bence rendezése nagyon megérintett minket. Talán ezért is ütött most kevésbé az utána látott apertúrás Sirály.
Új rendezőt avatott a Szabolcs utcába költöző KIMI. A végzős Tóth KlarisszaRégen minden Jób volt című helyzetjelentésével is nagyon tudtunk menni. Nyáry Pál ugyanezzel a csapattal rendezett egy kiváló Nyíregyháza utcát, nem lehetünk elég hálásak, hogy megismertetett minket ezzel a szöveggel. Jó, hogy odaszoktunk a KIMI új helyére, hiszen ez lesz az otthona hamarosan a freeszfének is.
Nagyon rákaptunk a TIM Stúdió előadásaira is. Mind a mozgásos Machine à Traire és Promises, mind a prózai Naptalan föld és Kékmadarak kifejezetten izgalmas élmények voltak. Legutóbbi bemutatójukat, a Parányi kázusokat, a minap láttuk, még gondolkodunk rajta, hamarosan megírjuk. Egy biztos, jövőre is ott leszünk a bemutatóikon.
A Kétlámpás csodálatos barátai a Tiloson beszélgetett is a műhelyek vezetőivel, tagjaival, Tőzsér Martinnal, Révai Zsófival, Papp Katinkával és Nyáry Pállal.
Nagyon sok mindent lehetne még említeni. Születésnapoztunk a 15 éves Láthatáron Csoporttal, és ebből az alkalomból beszélgettünk Feuer Yvette-tel. Minden Cuclin ott voltunk az Apertúrában, és hírt is adtunk róluk. Egyre jobban szeretjük a hírszínházat. Kicsit beleástuk magunkat Bíró Zsombor Aurél írásaiba, örültünk Komáromy Bese új darabjának. Voltunk Okuláré Projekten, és drámafordító napon. Összességében izgalmas, sokszínű évadunk volt. Reméljük, a következő még ilyenebb lesz.
A szervezők részéről nem kis vállalás volt egy új film „fesztivál” elindítása (beszélgetések, fotókiállítás, jó hangulat). Most hagyjuk a zavaros időket, egyszerűen abba gondoljunk bele, mennyi munka egy ilyen fesztivál megszervezése. Sok munka, de ha jó húrt pengetnek meg a szervezők, akkor hamar sikertörténet kerekedhet. Ki gondolta volna, hogy egy független kísérleti filmfesztiválra 85 nevezés érkezik! Azt gondolom, ez már önmagában is sikernek nevezhető. Azonban itt nem ezen van a fókusz, hanem a filmművészeten. Itt lesz jelentősége a névadó személyének, akiről nem mondhatjuk el, hogy meg nem érett művész volt, hiszen Balázs Béla díjas filmrendezőről van szó. Szirtes András személyében szerény, közvetlen embert ismertem meg anno, nem hiszem, hogy gondolta volna, ily hamar egy művészetileg fontos filmszemle névadója lesz. Azt gondolom, azért nevezhetjük hiteles névadónak, mert az egész életét a független kísérleti film világában élte. A jelen szervezői a ma Szirtes Andrásait szólították meg, a jelek szerint eredményesen, hiszen három napba is épphogy besűríthető az elfogadott, hatvan film. Magam nagyon ritkán látok a mainstream filmek világában unikális alkotást. Kíváncsian várom, mit kínálnak nekünk a kortárs magyar filmalkotók, akik a kiírás szerint nem a megszokott, nem a „klisé” oldaláról közelítenek a mozgókép világához. A fesztivál filmjei ingyenesen megtekinthetők, de a helybiztosítás regisztrációhoz kötött. Még vannak szabad helyek, de nem árt fürgének lenni, e hét pénteken elrajtol az első Szirtes András Kísérleti Filmszemle.
A filmszemle eszmeiségéről a szervezők: Formanek Csaba, színész, rendező, a Kettőspont Színház vezetője, Németh Anita, dramaturg, forgatókönyvíró és Szandtner Dániel, operatőr akik nem versenyben gondolkodtak, így nyilatkoznak:
Szirtes András Kísérleti Filmszemle
2025. július 4-6., Kettőspont Színház
A Szirtes András Kísérleti Filmszemle – új kezdeményezésként idén először – közösségi fórumot, találkozási pontot és inspirációs teret kínál mindazok számára, akik a mozgókép határait feszegetik, új formákkal, gesztusokkal, érzékenységekkel kísérleteznek — és akik számára a film nem pusztán eszköz, hanem önálló gondolkodási forma.
„Amint megformáltan kimondasz valamit, amit senki más, máris tettél valamit.” (Szirtes András, Filmvilág-interjú, 1990/04.)
A szemle Szirtes András (1951–2023) Balázs Béla-díjas filmrendező szellemiségét idézi meg: a játékos radikalizmust, a konvenciók elutasítását, az alkotás szabadságát, az örök keresést és a szüntelen újraértelmezést. Filmszemlénk nem verseny, nem fesztivál, nem piac — hanem találkozás, megosztás és párbeszéd.
