Tavaly még ötlet sem volt, ma már úgy gondolhatunk rá, mint a filmművészet egyik izgalmas fűszerére. A Szirtes András filmszemle egycsapásra lett az útkereső filmesek műhelye. A FakTúrán már Ritter Márta írónk, aki mindhárom napon részt vett, nagy sikerrel számolt be az eseményről, cikk itt. Jómagam a filmszemle egyik fontos hozadékáról szeretnék értekezni, miszerint alkotóként én egy ingyenes és nagyon jó „mesterkurzusként” éltem meg a szemlén töltött napokat. Kezdő filmesként, nagyon sok kritikát kaptam Bényei versfilm című első saját készítésű kísérleti rövidfilmemre, a kritika javarészt jogos, ami reményeim szerint előre visz majd új utamon. Nagyon boldog voltam, hogy Kovács Gergő versmondó és Sándor Máté zeneszerző munkáját a filmemben csak elismerő szavak illették, hiszen így Bényei József költő (a film két versének alkotója) poézisére is sikerült reflektorfényt irányítanunk. Úgy érzem, rengeteget tanultam a filmszemlén töltött napjaimon, úgy technikailag, mint művészileg, hiszen nagyon színesre és sokrétűre sikerült ez az első filmszemle. Már mindjárt a kezdet kezdetén, hiszen Gelencsér Gábor (képünkön) filmesztéta előadással felérő megnyitószövegéből is sok történeti és esztétikai jellegű új információhoz juthattam, élmény volt hallgatni! Sok remek filmet láttam, melyek legjavából művészeti folyóiratunk hasábjain többel is igyekszünk megismertetni az érdeklődőket. Kis túlzással volt itt minden: döbbenet, rémület, sírás, nevetés, néha füstölgés egy-egy kevésbé sikerült produkció kapcsán. Azt mondhatom, hogy mindenképp pozitív, nagyon is pozitív a mérleg, soha jobb programot és időtöltést nem kívánhatunk magunknak. Reménykedem benne, hogy a szervezőknek Formanek Csaba, Németh Anita és Szandtner Dániel (hatalmas munkájukat ezúton is köszönve) nem vesztik lelkesedésüket és jövőre találkozunk a II. Szirtes András filmszemle vetítésein.
Szirtes András verse a Félfinoman című kötetből, Kalamáris, 2022.
2025. június 4-6. között szervezte meg Formanek Csaba, Németh Anita és Szandtner Dániel a Kettőspont Színházban a Szirtes Andrásról elnevezett kísérleti filmszemlét. A két éve elhunyt Szirtes András sokaknak volt barátja, ismerőse a megjelentek közül, 2023-ban még július 6-ai születésnapja alkalmából együtt nézhettük vele filmjeit a Kettőspont Klubestjén, a Szirtes 72 Film Session keretében. A mostani szemle így nemcsak egy páratlanul bátor kezdeményezés a kísérleti filmes alkotók és közönségük találkozásának megteremtésére, hanem egy közös virrasztás is Szirtes András emlékére. Alkalom közösségben megélni a gyászt, az emlékezést, közösen életben tartani egy különleges alkotó életművét, megidézni lényének varázsát. Szirtes András neve nem egy címke a fesztiválon, inkább egy védőszellem, akinek szellemisége átitatta a három napot, megemelte, rítussá tette ezt az együttlétet.
Szirtes András fotókiállítása a Kettőspont Színház Galériájában
És ez tette összművészetívé is a szemlét. A Kettőspont falán Szirtes András különös hangulatú, megkapó képei függtek a Fotóterápia című sorozatából, ezek a portrék állandó helyre is találtak a színház falai között. A filmes blokkok előtt Formanek Csaba, Szitás Balázs és Balogh Orsolya egy-egy Szirtes András-vers felolvasásával vezette fel a kisfilmeket. A fesztivál elején megtekinthettük a jelen lévő Sólyom András portréfilmjét Szirtes Andrásról, ami remek felütésnek bizonyult. Gelencsér Gábor filmesztéta nyitógondolatai a fesztivál névadójának művészetéről rendkívül fontossá váltak a fesztivál zárónapján, amikor Szirtes András Hajnal és Lenz című filmjeit nézhették meg a kitartóbb nézők a Filmarchívum jóvoltából felújított minőségben. Minket annyira felcsigáztak Gelencsér Gábor gondolatai, hogy két maratoni filmnézés között kicsit olvasgattunk is tőle. A Helikon folyóiratban megjelent cikkében a Lenz is szóba került a Film és irodalom kapcsolata a Balázs Béla Stúdió műhelyében alcímet viselő írásban. A kísérleti film Terra incognita a Kétlámpás számára, így minden segítség jól jött a tájékozódáshoz.
Üzenet a Holdról, Riport-dokumentumfilm Szirtes Andrásról, 1990, 34 perc, készítette: Kopper Judit és Sólyom András
A szemle felhívására 85 alkotás érkezett, ebből, az idő korlátos volta miatt, 60 film került levetítésre a három nap alatt. Mi a titka annak, hogy ez az elképesztő mennyiségű mozgókép mégis befogadható volt a közönség számára? Formanek Csaba átgondolt szerkesztésének köszönhető ez leginkább. A filmek tematikus-műfaji blokkokba rendezése segítette a tájékozódást, orientálta a nézőket. Az egy-egy órás etapokban Tánc-, vers- és animációs filmeket, Városfilmeket és Covid-mozikat, Portrékat és önportrékat, Különös történeteket, Absztrakciókat és álmokat valamint a Háború és béke címke alá sorolható filmeket nézhettünk. A blokkokon belüli ritmus megteremtette azt a változatosságot, amivel sikerült fenntartani a figyelmet. A fekete-fehér és színes, a nonverbális és verbális, a narratív és non-narratív filmek váltakozása más-más befogadói stratégia mozgósítását kívánta meg, és ez segített aktív, nyitott állapotban tartani a közönséget. A blokkok utáni szakmai beszélgetések az alkotókkal, amiket Formanek Csaba és Németh Anita vezetett, sok kérdésünkre választ adtak, egy nagyon intenzív minikurzussá tették a szemlét, ahol kicsit beletanulhattunk a kísérleti film gondolkodásmódjába.
A szemléhez vasárnap kora délután csatlakozott off-programként még egy vetítés, Formanek Csaba A hegy gyermekei című filmje volt látható. A három nap alatt bárki rögzíthetett rövidebb-hosszabb snitteket, ezekből egy közösségi filmnapló fog elkészülni, jó lesz majd visszatekinteni az eseményekre. Lesz mivel megnyitni 2026-ban a 2. Szirtes András Kísérleti Filmszemlét.
A szemléhez honlap is készült, ahol tanulmányozhatjátok a részletes programot is.
Mi az összbenyomásunk a 60 film megtekintése után? Elsősorban lenyűgöző az a változatosság, ami a szemle kínálatát jellemezte. Egyedi látásmódokkal találkoztunk, nem fedeztünk föl divathullámokat, korosztályra vagy oktatási intézményre jellemző trendeket. Sokkal több humorra, képi poénra vágytunk volna minden blokkban, de leginkább és legmeglepőbben ezt a Portréktól és önportréktól kaptuk meg, a többi blokkban a líraiság vagy az éteri absztrakció dominált. Érdekes, hogy szinte egyáltalán nem jelenik meg a városi közeg a filmekben, és nagyon ritka, hogy több ember jelenjen meg egy alkotásban, dominálnak a monológok és a legfeljebb két ember kapcsolatát mutató etűdök. Furcsa ez az izoláltság, de úgy tűnik, korosztályos alapélmény. Nagyon szórt, hogy kinek-kinek melyik film lett a kedvence az egyes blokkokból, úgy tűnt, a legtöbb alkotás megtalálta a közönségét, a szünetekben élénk vitáktól pezsgett a Ráday utca.
Major Irma az Irma félálomban című filmben, (rendezte: Boós Gergő, Bethlenfalvy Péter)
Reméljük, sok beszámoló, reflexió születik a szemléről, és ezekben minél több filmről szó esik sokkal avatottabb szakértőktől, mint mi vagyunk. Erősen küzdünk a korlátainkkal, de be kell valljuk, hozzánk igazán a narratív filmek tudtak közel kerülni. Haladás, hogy a verbalitást már el tudjuk engedni. Így leginkább az ilyen filmekről esik majd szó a továbbiakban. Blokkonként kiemelnénk a továbbiakban néhány olyan alkotást, ami megszólított minket.
Tánc- és versfilmek, animációk blokk 1-2.
A táncfilmek közül Jobbágy Bernadett rendezése, a Lapsúlyos fogott meg minket a leginkább. Főleg azért, mert remek volt a ritmusa, gyönyörűen volt fényképezve, és még egy történetté is ki tudtuk egészíteni azt az ívet, amit a film képei bejártak.
A versfilmek közül a Zárni a házat című maradt igazán emlékezetes, ez valószínűleg leginkább annak köszönhető, hogy ez volt a legminőségibb szöveg, ami megfilmesítésre került. Kenéz Ferenc költeményét Szántai Kristóf álmodta filmre a vershez illő, nagyon hangulatos, szürreális képekben bővelkedő animációban.
Rum KristófDög című alkotása egy sötét lovag és a halál bizarr találkozásáról régi fametszeteket idéző képi világával nagyon nyugtalanító alkotás, nehezen felejthető nyomot hagyott bennünk, Ulrich Gábor Dűnéje és Rekonstruktja pedig a technikai megvalósítással nyűgözött le minket. Juristovszky Tamara ReProdukció című animációjával pedig megérkezett a várva-várt groteszk látásmód és önironikus, fanyar humor is a szemlére.
Dobra Mara az Abgang című filmben (rendezte: Máté P. Gábor)
Városfilmek és Covid-mozik blokk 1-2.
A nagyon kevés játékfilmnek mondható alkotás egyike Máté P. GáborAbgangja. Dobra Mara monológját, arcjátékát és mozdulatait bármeddig elnéztük volna. Üdítő változatosságot hozott az emberi arcra és fiktív történetre épített alkotás.
Mélyen eltemetett közös élményeket hívott elő Herczeg Zsolt filmje, aki a Covid-járvány alatt fényképezte Szabadkát a kijárási tilalom idején. A teljesen üres, embermentes város képei felkavaróak, némi változatosságot ebbe az ordító hiányba egy az úton átbaktató fácán, egy kutya és néhány galamb hoz csak. Embereket csak az erkélyük rácsain, az ablakaik mögött látni. És a jelző lámpák szünet nélkül ismétlik: Slobodan prelaz, szabad az átjárás.
Mészáros Attila (Fotó: Szitás Balázs)
Portrék, önportrék blokk
Ezt a blokkot élveztük leginkább. Rengeteget nevettünk, és lenyűgözve hallgattuk és néztük ezeket a nagyon személyes történeteket. A portrékra az alanyra való maximális nyitottság és a kedves humor volt jellemző, míg az önportrék lubickoltak az öniróniában. Mészáros AttilaÖnportréja azért is volt üdítő, mert számolt azzal, hogy lesznek nézői, a nekik való kiszólások érdekes dinamikát építettek közönség és film viszonyába.
Szitás Balázs és Molnár Anna filmje, a ReBorn egy sikeres önterápia története, a születési trauma feldolgozása egy hallucinogén anyag segítségével, ennek a meghatározó tripnek az elmesélése, megdöbbentően őszinte gesztus a portré alanya részéről. Filmkészítőként ezt a bizalmat kiérdemelni, jelentős teljesítmény. A történet pedig tálcán kínálja magát egy olyan képnyelv megalkotására, ami tobzódhat az álomlogikában.
Képkocka a Hazug disznók az álmok is című filmből (rendezte: Kékes Kiara)
Különös történetek blokk
A Hazug disznók az álmok, Kékes Kiara filmje, volt számunkra az egyik legszórakoztatóbb alkotás. Bizarr felvetése: „25 éve tiltott a hal fogyasztása Magyarországon. A társadalmon kívüliek halra és szerelemre vadásznak a barátságtalan városon és diktatúrán kívül. A természetben megtalálják mindkettőt.” már önmagában is izgalmas, a megvalósítás pedig remek képi poénokkal bontja ki ezt. Nagyon szerettük.
Szilágyi EdvinKéppé fagyott című filmje a testi hanyatlás története. Annak ellenére feszült és dinamikus alkotás, hogy a monológot csak az egyre beszűkülő életterű férfi tárgyai mesélik el nekünk. Ennek a filmnek a zeneválasztását szerettük a legjobban.
Koós Boglárka a No-Sync című filmben (rendezte: Tobai Botond István)
Absztrakciók és Álmok blokk
Gombos Lajos Szupercella című filmje a talált tárgy tipikus esete. A hirtelen jött dunai viharról és az erre reagáló, alkalmi közösséggé váló strandolókról szóló rövidfilm félelmetes és átélhető. Ahogy a beszélgetés során elhangzott, az alkotó otthon döbbent rá az események után, hogy milyen rendkívüli esettanulmányt is sikerült rögzítenie. A kiélezett helyzetben megmutatkozó viselkedésminták megfigyelése nagyon érdekes.
Az Összefüggéstelen gondolatok az emberközpontúságot meghaladó világhoz , Bogya Tímea Éva alkotása, egy idézet utáni gondolati hajsza története. Ami igazán izgalmas volt nekünk benne, az az, ahogy leképezte a gondolkodás menetét, az asszociatív, csapongó gondolatáramlást, ahol az emlékek, a hasonló hangzás vagy egy nem rég olvasott mondat elindítja vagy továbbgörgeti a gondolatmenetet. Ennek képi kivetítése igazán meghökkentő felismerésekhez vezethet.
Szintén a lelki folyamatok filmmé konvertálása miatt szerettük Tobai Botond IstvánNo-Sync című kisfilmjét. A filmen látható pár kommunikációjának félresiklása nagyon pontosan képeződik le az egyre roncsoltabb filmkockákon.
Háború és Béke blokk
András Tamara saját családjáról, rokonok által az 1970-80-as években készített home videókból komponált filmet Szemző Tibor zenéjére. A Somwhere Below the Skull Level egyszerre nagyon ismerős és már nagyon távoli. Sok érdekes vonulata van a filmnek, amiket talán egy következő vetítésen lesz alkalmunk föltárni. Legalább is egy hasonló megállapodás kezdett körvonalazódni az alkotók és a Kettőspont Színház között a vetítés utáni beszélgetés során. Minket most egyetlen aspektus hökkentett meg igazán, az ételhez, a közös evéshez való viszony változása az elmúlt 30-40 évben. Legalább is a mi buborékunkban.
Formanek Csaba (Fotó: Szitás Balázs)
Kedves szervezők és alkotók, nagyon köszönjük nektek ezt a három napot! Találkozzunk jövőre is!
A szervezők részéről nem kis vállalás volt egy új film „fesztivál” elindítása (beszélgetések, fotókiállítás, jó hangulat). Most hagyjuk a zavaros időket, egyszerűen abba gondoljunk bele, mennyi munka egy ilyen fesztivál megszervezése. Sok munka, de ha jó húrt pengetnek meg a szervezők, akkor hamar sikertörténet kerekedhet. Ki gondolta volna, hogy egy független kísérleti filmfesztiválra 85 nevezés érkezik! Azt gondolom, ez már önmagában is sikernek nevezhető. Azonban itt nem ezen van a fókusz, hanem a filmművészeten. Itt lesz jelentősége a névadó személyének, akiről nem mondhatjuk el, hogy meg nem érett művész volt, hiszen Balázs Béla díjas filmrendezőről van szó. Szirtes András személyében szerény, közvetlen embert ismertem meg anno, nem hiszem, hogy gondolta volna, ily hamar egy művészetileg fontos filmszemle névadója lesz. Azt gondolom, azért nevezhetjük hiteles névadónak, mert az egész életét a független kísérleti film világában élte. A jelen szervezői a ma Szirtes Andrásait szólították meg, a jelek szerint eredményesen, hiszen három napba is épphogy besűríthető az elfogadott, hatvan film. Magam nagyon ritkán látok a mainstream filmek világában unikális alkotást. Kíváncsian várom, mit kínálnak nekünk a kortárs magyar filmalkotók, akik a kiírás szerint nem a megszokott, nem a „klisé” oldaláról közelítenek a mozgókép világához. A fesztivál filmjei ingyenesen megtekinthetők, de a helybiztosítás regisztrációhoz kötött. Még vannak szabad helyek, de nem árt fürgének lenni, e hét pénteken elrajtol az első Szirtes András Kísérleti Filmszemle.
A filmszemle eszmeiségéről a szervezők: Formanek Csaba, színész, rendező, a Kettőspont Színház vezetője, Németh Anita, dramaturg, forgatókönyvíró és Szandtner Dániel, operatőr akik nem versenyben gondolkodtak, így nyilatkoznak:
Szirtes András Kísérleti Filmszemle
2025. július 4-6., Kettőspont Színház
A Szirtes András Kísérleti Filmszemle – új kezdeményezésként idén először – közösségi fórumot, találkozási pontot és inspirációs teret kínál mindazok számára, akik a mozgókép határait feszegetik, új formákkal, gesztusokkal, érzékenységekkel kísérleteznek — és akik számára a film nem pusztán eszköz, hanem önálló gondolkodási forma.
„Amint megformáltan kimondasz valamit, amit senki más, máris tettél valamit.” (Szirtes András, Filmvilág-interjú, 1990/04.)
A szemle Szirtes András (1951–2023) Balázs Béla-díjas filmrendező szellemiségét idézi meg: a játékos radikalizmust, a konvenciók elutasítását, az alkotás szabadságát, az örök keresést és a szüntelen újraértelmezést. Filmszemlénk nem verseny, nem fesztivál, nem piac — hanem találkozás, megosztás és párbeszéd.
