Egy nagyon jól sikerült fotókiállítás megnyitóról tudósít a FakTúra művészeti folyóirat a Karinthy Szalon áprilisi tárlatáról. Apáti-Tóth Sándor ceglédi fotóművész a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjának Palackposta című tárlata nyílt meg március 25-én az impozáns budai kiállítóhelyen, folyóiratunk videó csatornáján kaphatnak kis hangulatjelentést a sok nézőt vonzó megnyitóról, Feledy Balázs művészettörténész, író tolmácsolásában, a videóban, Sándor Máté zeneszerző zenéje lett felhasználva, aki a Fiatal Alkotók Közösségének tagja.
Kádár és Zala kocká váltottak ki nagy érdeklődést a győri művelt közönségből a Torula Galéria indusztriális tereiben! Tudósítónk fotóinak tanúsága szerint Németh’79 Attila és Tóth Norbert Tegnapelőtt című kiállítása Győrben, Berka Attila és Nadrai Róbert performansza és az Apunk a punk koncertje vonzotta a látogatókat a megnyitóeseményre. Nem kis dolog ez a mai dehumanizált, elidegenedő, nehezenkimozdulós világban.
Apáti-Tóth Sándor nem csak a doen fotóművészeink egyike, de véleményem szerint nem csak korosztájának egyik kiemelkedő alkotója, de nálam az idei Balogh Rudolf díj szintmérője is. Mindig is tiszteltem sajátosan lírai, egyedi hangvételű, mindig komoly gondolatisággal is bíró alkotásait. Most oly szerencsések vagyunk, hogy a ceglédi alkotó a diktatúrák és szerelmek emlékeire visszatekintő új kiállítását Budán a Karinthy Szalon Galériában tekinthetjük meg a leköszönő Caffart kiállítás után április elsején.
Rékasi Attila fotóművész, Újpest
Az alkotó gondolatai:
„E kiállítás szokatlanul hosszú címe több, mint ötven év harminc-negyvenezer expozíciójának száz képbe való tömörítését takarja. Diktatúrák lenyomatait, szerelmek emlékeit, hétköznapi történetek szubjektívdokumentumait. Mostani tárlatomon ebből tárunk Önök elé szemelvényeket.”
Újságunk a megnyitón járt a varázslatos hangulatú újpesti hajógyár területén elhelyezkedő, Dömötör Sámson László költő, képzőművész által működtetett Felhajtó Erő Stúdiógaléria és Hajózásemlékezeti Gyűjteményben. A megnyitón Dömötör néhány szóban bemutatta a galériát és a Hajózásemlékezeti Gyűjteményt, majd átadta a szót a „Tégla” projekt egyik vezetőjének. A FakTúra művészeti folyóirat videó csatornáján tekintheti meg a megnyitón készült videót, melyen Simon Tímea bemutatja az akciót.
A videót Rékasi Attila készítette, zene Sándor Máté
A kiállítás 2025. április 1-ig látogatható előzetes időpont egyeztetéssel a +36 30 613 7260 telefonszámon. Finisszázs: 2025. április 28., péntek 17.00 órától 18.30-ig
Helyszín: 1044 Budapest, Népsziget, Zsilip utca 9. G épület
A válogatásban szereplő téglák alkotói:
Aros Éva I Barna Regina I Danyel István I Dömötör Sámson László I Éberling Anikó I Eőry Emil I Fekete Balázs I Fórizs Nikoletta I Gábor Bence I Gábor Béla I Gedai Blanka I Gulyás Tamás I Helyes Jenő I Julia Smithing I Kacsák Tamás I Kammerlohr – Kováts László I Katona – Zsombori Mária I Kelner Viktória I Koroknai László I Kovács Johanna I Lajkó Nóra I Majoros Gabriella I Mészáros Gábor I Olajos György I Olivier Bonnin I Pethő Csilla I Revák István I Riegel Lili I Serényi H. Zsigmond I Simon Tímea I Tarjáni Ferenc I Toró Annamária I Vass Tímea I Viktoria Szabo
A megnyitó is nagyon jól sikerült rendezvény volt véleményem szerint a finisszázas is az lesz ajánlom vegyenek részt rajta!
Németh Attila ’79: Emlékutakon XIX. 90×200 olaj-vászon, akril 2025.
Érdemes ellátogatni Győr városába, hiszen a mindig izgalmas győri programok között most március 29. és április 17. között egy izgalmas kortárs kiállítást is megtekinthetünk a Torula kiállítótermében, ami architektúráját tekintve is illeszkedik a két kiállító művész alkotásainak tematikájához. A műtárgyakon keresztül a „múltba” tekinthetünk vissza, mint ahogy a kiállítótér is a „dicső” győri múlt maradéka, konkrétabban a volt Szeszgyár épülete. Hozza a retró hangulatot, akár a Tóth által vizsgált panelek vagy kádárkockák. Én is egy kádárkockában nőttem fel, munkás szüleim életműve lett a hatvannégy négyzetméteres objektum, amely a kor szellemében kalákában épült, illetve a szüleim kétkezi munkájával. Olyannyira, hogy édesanyám is cipelte, rakta a B30-as téglákat, oltotta a meszet, keverte a maltert. Ehhez a piramistetős négyzethez kötődnek életem legkellemetlenebb és legszebb élményei is. Címlapképünkön Németh ’79 gyermekalakja egy Trabant orrán animálja játékfiguráit. Apám, néhai Rékasi Imre tizenöt évet várt egy kislibazöld hycomat kézikuplongos változatra, ezzel a gépcsodával gurultam be barátnőmért a szintén kádárkockákkal szegélyezett utcájába a frissen megszerzett jogosítványom nyomatékosításaként. Micsoda emlékek és még meg sem nyílt a kiállítás, ajánlom nézzék meg a tárlatot!
Rékasi Attila, Újpest
A FakTúra művészeti folyóirat nagy örömmel teszi közzé Kovács László kurátor írását:
Március 29.-én nyílik Tegnapelőtt címmel, Németh Attila és Tóth Norbert közös kiállítása a győri Torulában. A két kiállító eltérő megközelítésből vizsgálja az emlékezés egyéni és kollektív formáit, annak materiális megnyilvánulásait. Egyéni hangvételű munkáik sajátos módon reflektálnak az emlékek konstruálódásának mintázataira, kiemelve e folyamatok identitásképző aspektusait.
Tóth Norgebert és Németh Attila képzőművészek győri kiállításának meghívója.
Németh Attila elsősorban a hagyományos táblaképfestészet keretei között alkot, munkái ugyanakkor mediálisan összetett képletet mutatnak, mivel a hagyományos módon megfestett felületeket a street art eszközkészletéből ismert stencil technikával írja felül. Az eidetikus erővel, fotórealisztikus módon ábrázolt, saját fiatalkori emlékeiből átemelt környezeti elemeket általában családtagjainak alakjával egészíti ki. Eltérő idősíkokat egyesítve próbál kontinuitást teremteni múlt és jelen között. Ugyan munkái személyes indíttatásúak, a képein előkerülő motívumok számos kapcsolódási lehetőséget kínálnak, a közösségi emlékezet megannyi igazodási pontját vonultatják fel.
Tóth Norbert képzőművész munka közben.
Tóth Norbert gyakorlatában szervesen összekapcsolódik a tradicionális médiumok és eljárások használta a konceptuális szemlélet frissességével. Kutatásalapú projektjei elsősorban valamely társadalmi vagy kulturális jelenséghez kapcsolódnak, ennek sokoldalú vizsgálatából indulnak ki. Erősen foglalkoztatják alkotás és termelés, fogyasztás és befogadás ellentmondásai, valamint az urbanizáció kultúrára gyakorolt hatásai. Legújabb – a kiállításon is megjelenő – munkáiban saját szülőhelye, Zalaegerszeg előtörténetéből kiindulva a „csinált városok” problémájával foglalkozik, a falusi és a városi életritmus eltéréseit, a kétféle berendezés súrlódásait tematizálja, és a vidékből városba való költözés identitásra gyakorolt hatásaival vet számot.
A társadalmi környezet képlékennyé válásának és a „megtartó erő” gyengülésének tapasztalatából kiindulva, a két művész munkáiból és alapállásából kiolvasható a megőrző szándékú motívumgyűjtés tudatossága is, hiszen többnyire valójában már csak rezervátumokban fellelhető tárgyakkal, motívumokkal operálnak. Ezek révén próbálnak eleven viszonyt kialakítani a bizonyos értelemben közös múltat is jelentő 20. század második felét lefedő korszak mindinkább feloldódó tárgykultúrájával, narratív koherenciájával.
Nemzeti büszkeségünk egy darabja a Magyar Optikai Művek gyártotta Ymmar 3,5/50mm kisfilmes alap objektív. Fotók: Rékasi Attila
Magyar objektív??? Igen kedves olvasó, volt egy olyan legendásabb korszaka a Magyar fényképezőgép gyártásnak, optikai és finommechanikai iparnak, amikor nemhogy világszínvonalú, de a világon a leginnovatívabb volt! A Pajtás fényképezőgép neve a boomereknek még talán ismerős lehet, de valljuk meg őszintén, ki hallott a Duflex fényképezőgép világsikeréről néhány magamfajta megszállott gyűjtőn kívül? Ha a Duflexről nem hallottunk, akkor szinte biztosan nem ismerik a Mometta Junior masinát, illetve annak a mai tesztünkben szereplő YMMAR 3,5/50 mm alapobjektívjét. Nos, ezért is hoztam létre a Rékasi Fotóművészeti Gyűjtemény derecskei múzeumtermét, hogy az egyetemes fényképezés, a magyar fényképezés tárgyi emlékei, történeti eseményei minden ember számára újra a figyelem fókuszába kerülhessenek.
Mometta Junior vintage fényképezőgép MOM gyártmány Budapest
Mivel a FakTúra egy művészeti folyóirat, ezért itt egy képalkotás szempontjából fontosabb, mondhatni kevésbé történeti megközelítést igyekszem bemutatni, értem ez alatt egy mai csúcstechnikának mondható, de „filléres” digitális vázon keltjük életre (szó szerint is -lásd később a tisztítás kapcsán írtakat) a hetven éve született magyar optikai ipari büszkeségemet. Megvizsgáljuk, mennyire számít „öreglánynak” ez az engem mindenek előtt meghatottsággal eltöltő üveg. Mi az oka a büszkeségemnek, meghatottságomnak azon kívül, hogy magyarként nyilván jó tudni, hogy egykoron iparilag is képesek voltunk világszínvonalon fotóobjektíveket gyártani -ráadásul tömeggyártásban- nem csak kutatói viszonylatban? Az, hogy ez a masina és lencséje gyűjtői szempontból is csemege, azaz nehezen becserkészhető ritkaságnak mondható kincs. Mikor ezt a cikket írom, csak az eBay-en találtam eladó példányt, ez vámmal, szállítással, ha jól számolok majd negyedmillió forintomba kerülne, szóval egy nem egyedi műtárgyról lévén szó (sorozatban gyártották, kereskedelmi forgalomba került) azért mondhatni meglehetősen drága vasról beszélünk. Egy igazi vintage-oldtimer-retró, tehát mai napság trendinek-fancynek mondható igazi kis ékszerről beszélünk. No de ne csak a szellemnek áldozzunk, adjunk a szemnek is, nézzük, hogyan is néz ki a Rékasi Fotóművészeti Gyűjtemény féltve őrzött tesztalanya a Fuji vázon:
A tesztalany Ymmar magyar objektív hetven év után is könnyedén alkalmazható a modern Fuji X-E1 milc fényképezőn egy adapter segítségével
Nem mehetünk el szó nélkül a sajátos, túlzás nélkül szépnek mondható dizájn, azaz formaterv mellett sem. Úgy a Mometta Junior fényképezőgép váz, mint a Ymmar objektív kifejezetten haladó forma, igényes anyagokból megalkotva. A MOM (Magyar Optikai Művek egyik fényképezőgépgyárunk neve, a fénykorban több is volt) Mometta kamerasorozata gyűjtői szempontból az úgynevezett Leica Copy gépek közé sorolódik, a legendás német Leitz gyár alkotta meg az első kisfilmes, azaz 35mm-es perforált mozifilmre dolgozó korszakalkotó, a riportfényképezést forradalmasító konstrukcióját. Ennek a német gépnek a „kistestvére” a magyar ritkaság. A korabeli sajtó dicsérte a Junior vastagabb, kézbe illőbb, kialakítását. Én azt emelném ki, hogy egy nagyon „mokány”, minőségi, szemrevaló gép ez, amit mindig öröm kézbe venni. „Forradalmi” megoldás volt az akkor születő német találmányú nemzetközi M42 „praktica” menetes csereobjektív foglalat alkalmazása a magyar gyártó részéről -mást ne mondjak ezért is-, mert így a kis Ymmar nagyon könnyen és olcsón adaptálható bármely ma használt DSLR vagy MILC digitális fényképezőgép rendszerre! Én a tesztem során egy legendás Fujifilm X-E1 vázon használtam a kis magyar „forradalmi” csodát.
A TESZTKÉPEK elemzése során a Magyar Optikai Művek YMMAR 3,5/50mm kisfilmes alap objektívjét vesszük górcső alá.
Lássuk a medvét! Elöljáróban néhány szó a teszteléshez használt fényképezőgép vázról. Tizenhat megapixeles foveon lapkás Fujifilm X-E1 kameravázra adaptáltam a gyárilag M42 szabvány objektívrögzítő menettel rendelkező objektívet. Ez a váz számomra egy legenda. Először Gueth Péter író barátom által ismerkedtem meg a váz képességeivel és nyugodtan mondhatjuk, lenyűgözött a masina képminősége. A speciális hatszögletű pixeleknek köszönhetően a Fuji képalkotása nagyon egyedi, -van aki azt mondja- filmszerűbb, a film szemcséjéhez hasonlóbb hangulatot ad magas iso értéken is. Meg akartam tudni a YMMAR valódi képességeit ezért, választottam ezt a vázat a tesztemhez. Mivel lassan több mint harminc éve tanítom is a fotográfiát, az edukációs igény is mindig munkálkodik bennem, a gyűjteményem Mometta Junior gépét ékíti a tesztben szereplő lencse. Amikor lecsavartam a vázról láttam, hogy nem volt még megtakarítva a lencse, legalábbis mióta nálam van, biztosan nem. Ennek oka, hogy ha nem értünk hozzá, gyűjtőként nem tanácsos szakértelem nélkül tisztogatni az üvegeket, mert könnyen visszafordíthatatlan, maradandó sérülést okozhatunk féltett kincsünkben. Hogy a legegyszerűbbet, s leggyakoribbat mondjam: nekiesünk egy ronggyal és a lencsén megragadt porszemekkel smirgliszerűen jól összekarcolásszuk a frontlencsét, ami akár lágyabb rajzot, de esztétikai hibát biztosan okoz, ami pedig csökkenti gépünk piaci értékét. Mivel én megtanultam a lencsék tisztítását, a legtöbb esetben magam szoktam elvégezni az objektíveim külső tisztítását, de most arra gondoltam, ha már teszt, érdekes lehetne egy fotósétát tenni így tisztítatlan állapotában is, hogy lássuk milyen optikai deformitást okoz az „opálos” front és hátsó lencse. Az első tesztképsorozat -ha mást nem írok- a többi is úgy lesz megjelenítve, hogy az első kép a tisztítatlan, a második a tisztítás utáni, a harmadik a kontroll lencse által alkotott képet mutatja be. Kontroll lencsének egy nagy kedvencemet, egy Helios 44M orosz 58mm alapobjektívjét használtam, mert ezeknek a ruszki lencséknek a világon a legkülönlegesebb képalkotásuk van, és ahogy én tudom, ugyanaz a Tessar rendszerű lencse, mint a YMMAR. Mindkét gyártó a Zeiss német cég világsikerű konstrukcióját vette alapul. Itt jegyzem meg, az általam hasznát Helios egy kiemelkedően jól sikerült darab, az oroszok a rossz nyelvek szerint nem tudtak két egyforma lencsét legyártani, magam harminc éve közel ötven Helit teszteltem és valóban ritka a kiemelkedő éles rajzú köztük. Az ilyen élesrajzoló heliosok ára is négyszerese az átlagos rajzú heliosokhoz képest. Mint láthatjuk, a brit zászlóval ékített kerékpárnyereg fotóján, a tisztítatlan Ymmar fátyolos lágy rajzot ad, színben is tompább, „sápatagabb”. A középső tisztított obi már vállalható képet ad, de ha összevetjük az orosszal, magyar szív ide-oda, a Heli jobban, élesebben rajzol. Mentségére mondjuk el a honi lencséről, hogy a Heli húsz évvel modernebb tervezésű üveg.
Az első Ymmar magyar objektív tesztsor, tisztítatlan, tisztított, majd a helios objektív fotója
A laikus nézőnek is szembe tűnhet, hogy a Helios képe (harmadik fotó) sokkal kontrasztosabb, briliánsabb (olajosabb), a színek szebbek, teltebbek és ennek nem feltétlenül csak a fényviszonyok az oka (napsütés).
Második Yammar tesztképkor
Azt hiszem belátható, hogy második képsorunk is igazodik tapasztalatok terén az elsőhöz. A Ymmar helytáll, de be kell látni, a Helios 44M „legyőzi”. Vizsgáljuk meg a manapság nagyon trendivé váló bokeh kérdéskörét is. Bár az előző tesztképeken is érdemes megnézni a háttérmosás milyenségét, a következő képeket kifejezetten ebből a szempontból készítettem. A Ymmar védelmében elmondom, hogy a Heliosok a bokeh verhetetlen királyai, ők a legjobbak minden teszt szerint. Itt is igaz, amit fent írtam, hogy két heli sem egyforma, és a típusok között is erős különbség figyelhető meg tapasztalataim szerint. A legjobbak a Helios 44-2 lencsék, a tesztben szereplő 44M típusok meglátásom szerint a helik között a kevésbé erős bokeh lencsék, de még így is lenyűgözőek, mondjuk egy Tessar német objektívhez képest.
Ymmar bokeh tesztképsorozat
Mint a fenti képsor mutatja, a magyar Ymmar objektív is szépen mos mondjuk egy mai ötvenes lencséhez képest, de mint az jósolható volt, a Helios „kenterbe” veri, de mint írtam, ezen nincs mit csodálkozni, az orosz üvegek ebben verhetetlenek jelenleg a világon. Szakmailag azt még fontosnak tartom leírni a magyar versenyző védelmében, hogy a bokeh hatás a fényerő függvénye is, minél fényerősebb egy lencse annál erősebben jelentkezik a háttérmosás, és a Heliosok fix f:2 fényerővel bírnak a Ymmar f:3,5 kezdő fényerejével szemben, ez is oka lehet a kevésbé szembetűnő „térhajlító” hatásnak.
Összegezve elmondhatom, hogy a magyar objektív miatt nem kell szégyenkeznünk. Annak ellenére, hogy lassan több mint hetven éve gyártották le a MOM budapesti gépsorain, a mai napig a legmodernebb digitális fényképezőgépeken is megállja a helyét. Éles, kontrasztosnak mondható rajza van, az átlag felett szépen mossa a hátteret. Mechanikailag jó konstrukció hetven év után is, szervizelés nélkül is könnyen, simán jár a tubus, a pozíciót mégis tartja, ami magas műszaki minőségre és igényes anyaghasználatra utal. Erre nagyon büszkék lehetünk, hiszen ezen a téren véleményem szerint messze felülmúlja a tesztben szereplő Russz vetélytársát. Azt tapasztaltam még a teszt során, hogy az ellenfényt nehezen tolerálja (sokat veszít a színtelitettségéből), amit szakmai véleményem szerint a tükröződésgátló bevonat gyengébb minősége hozhat.
A termekbe lépve az első benyomásom az volt, hogy a kiállítás nagyon igényesen, professzionális installálással lett megrendezve, impozáns, tágas galériában egy jól felépített tárlatot nézhet meg az aki kifizeti az 1500 forintos belépőjegyet, de ingyenes programokkal is várják a regisztrálókat, a plakátot cikkünk alatt közlünk is, hogy kedved kapjanak olvasóink a jelentkezéshez. Mivel több éven keresztül magam is pályáztam az ösztöndíjra, de egyszer sem kaptam meg ezért azt gondolom, nem lenne elegáns kritikát megfogalmaznom, így arra biztatom az érdeklődőket, hogy nézzék meg a tárlatot és döntsék el magukban, hogy egyet értenek e az ösztöndíjat odaítélőkkel.
Rövid ízelítő videó az ESSENTIA ARTIS 2025 kiállítás kisterméről, kép Rékasi Attila, zene Sándor Máté
Rékasi Attila, Újpest
Őrizni – használni- teremteni
A tárlat átfogó képet ad a 2024-ben végzett ösztöndíjasok munkájáról. Az alkotások egy térben, izgalmas, egymásra reflexív, analógiák mentén rendezett kiállítás formájában válnak láthatóvá. Az anyag- és eszköz- használat tekintetében is gazdag tárlaton találkozhatunk hagyományos olaj-vászon festménnyel és bronzplasztikával, de megismerhetünk környezettudatos, újrahasznosított papírcement alkotásokat is. A témaválasztásban urbánus kulturális környezetünk ikonikus képeinek mára reminiszcenciaként ható feldolgozása ugyanúgy jelen van, mint a természettudomány területéről vett áthallások. Az elmélyült, komoly kutatások eredményéről beszámoló ösztöndíjasok művei átfogó képet adnak kortárs kultúránk széles spektrumáról. A hagyomány folytonosságára építő, jelen idejű attitűd mentén megszületett reflexiók egyéni karakterjegyek és élethelyzetek által válnak személyessé. Az évszázados kanonizált forma és motívum- kincsek a szobrászok, festők, építészek és formatervezők keze alatt XXI. századi anyagok, technológiák és szellemi programok bevonásával lesznek a látogatók számára is edukatív, de jól értelmezhető alkotásokká.
A három kurátor közös munkája nyomán rendezett kiállítás egy képzeletbeli utat nyit meg, ahol a különböző művészeti területek között létrejött mikro- és makronarratívák mentén végighaladva a látogató felfedezheti a Kárpát-medencei vizuális kultúra új horizontjait. A kiterjesztett szellemi igény jegyében az érdeklődők olvasósarokban ismerhetik meg az irodalmi és művészetelméleti tagozat ösztöndíjasainak műveit, ezáltal is teljesebb képet kapva a kortárs ötven év alatti magyar alkotók programjáról, szellemi és érzelmi hátteréről, inspirációinak forrásairól.
Általános információk
A programok ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek. A programra regisztráló részére az esemény napján a kiállítás látogatása ingyenes.
Kiállítás helyszíne: Pesti Vigadó (1051 Budapest, Vigadó tér 2.) 6. emelet
Teremtett terek-Anita kapitánya, Rékasi Attila alkotása
A Caffart Képzőművészeti Egyesület alkotói hivatásos képzőművészek, ez azonban önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy kiemeljük legfrissebb tárlatukat a budapesti művészeti forgatagból. Talán az a tény, hogy a tagok zöme komoly, több esetben állami díjakkal is elismert művész, nem ad rossz alapot ahhoz, hogy dacára a februári hidegnek felkerekedjünk és ellátogassunk a budai Karinthy Szalon kiállítótermébe. Véleményem szerint azonban nem csak a társadalmi elismertség csábíthatja a nézőket a táblaképek elé, hanem az a nehezen szavakba önthető magas művészeti minőség, ami összeköti a tárlat alkotóinak munkáit. Ahogy én látom, minden kiállítónak nagyon sajátos, erősen személyes hangvétele van, amit magas mesterségbeli színvonalon formál az anyagba, legyen szó a vizualitásról, vagy a tartalomról egyaránt. A kiállítást Nagy Zopán fotóművész, költő nyitja meg 2025. február 25-én, kedden 18:00 órakor. Zopán mindig elgondolkodtató, izgalmas megnyitókat tart, úgyhogy csak ajánlani tudom a kiállítást, ahol a fenti munkám is látható lesz.
Rékasi Attila, Újpest
Szeretettel várunk minden művészetkedvelőt a Caffart Képzőművészeti Egyesület csoportos kiállításának megnyitójára a Karinthy Szalonban. A tárlatot Nagy Zopán fotóművész, költő nyitja meg 2025. február 25-én, kedden 18:00 órakor.
Kiállító művészek: Aknay János, Ferencz S. Apor, Horváth Roland, Knyihár Amarilla, László János, Őry Annamária, Pap Gitta, Pinczés József, Puha Ferenc, Rékasi Attila, Sütő Róbert, Szőke Erika, Török Ferenc
„A Caffart Képzőművészeti Egyesület tagjai művészetének fundamentumában éppúgy ott rejtőznek a művészettörténet korábbi korszakainak kísérletei, értékei, mint ahogyan az a reneszánsz vagy a barokk korszakban volt. Nem meglepő tehát, hogy alkotásaikban a régi gondolatok mai változataival és az új invenciók megjelenésével egyszerre találkozhatunk. Gondoljunk itt a képekben felfedezhető művészeti, esztétikai, filozófiai, kultúrtörténeti utalásokra, autonóm kultúrák, mesterek mintáinak feldolgozására, módszereinek újjáélesztésére; olykor a klasszikus világ eredményeinek alkalmazására, vagy a primitív, archaikus közösségek kifejezésmódjainak kifinomult, szellemes átírására. A művészek tulajdonképpen saját történeti, művészettörténeti élményeiket kritikai-szinkretista közelségből saját alkotómunkájukon belül értékelik: ha tetszik nekik, felhasználják, ha nem, újra- vagy átfogalmazzák. A Caffart alkotóinak gondolati forrása két pólusú: az egyik a hagyományosan elfogadott esztétikai értékekkel szembeni tolerancia, a másik a nyitottság, érzékenység az idegen, a más ideák iránt, amelyek mint egy egységes, univerzális világ elméleti termékei szellemi befogadásra készen állnak.” N. Kovács Zita művészettörténész
A kiállítás 2025. március 20-ig, a Karinthy Szalon nyitvatartási idejében (hétfőtől péntekig 12-18 óra között) megtekinthető.
Rékasi Fotóművészeti Múzeum tárgya, egy gyűjtői (szinte gyári) állapotú Nikkormat vintage fényképező
Rékasi Fotóművészeti Múzeum derecskei kiállítótermének bemutató videója
A gyűjtés egy szenvedély, azt is mondhatjuk szenvedélybetegség. A legtöbb műgyűjtő nem gondol a jövőre, sokszor csak a megszerzés öröme vezérli, de mint oly sok más területen, itt sem árt némi hidegvér. Ha telnek az évek és kiderül, nem csak fellángolás gyűjtői tevékenységünk, jól tesszük ha leülünk egy itallal a kezünkben és végig gondoljuk, hogy mi a célunk a tárgyak összegyűjtésével.
Vannak e például kiállítási ambícióink vagy csak magunknak szánjuk a kollekciónk, és úgymond egy „rejtett” magángyűjteményt építünk. Az előbbi esetben mindenképp, de az utóbbi esetben is vannak felelős döntést igénylő teendőink. Mást ne mondjak az, hogy ha egy tárgyat megvásárolunk és jogilag a tulajdonunkba kerül az nem jelenti azt, hogy nincs a műtárgy irányában, annak megőrzésének vonatkozásában felelősségünk! Nemcsak birtokosai, gondos gazdái de őrzői is leszünk ezeknek a sok esetben akár múzeumi értékű tárgyaknak. Ebben a tekintetben sok kritika éri a magánműgyűjtőket és legyünk őszintén sokszor teljes joggal. Néha még csak nem is a spórolás miatt „esünk” neki, mondjuk egy meggondolatlan tisztítási metódusnak, hanem azért, mert már „megöl” a kíváncsiság minket milyen a koszból, a piac porából, a dohos padlások penészéből kivakart új kincsünk. Még ha igényes gyűjtők vagyunk is, elég egy rossz mozdulat és komoly károkat tehetünk a műtárgyainkban. Legyen az egy fotó, festmény, vagy akár technikai régiség. Közel harminc éve vagyok műgyűjtő és újfent kérem a gyűjtőtársakat, tulajdonosokat, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, uralkodjunk szenvedélyeinken, vágyainkon és a problémás darabokat mentsük meg azzal az utókornak, hogy fellelt állapotban hagyjuk őket, ha pedig úgy látjuk nagy a baj: penész, gomba, rozsda mindenképp szakemberhez forduljunk a konzerválás az állagmegőrzés érdekében. Míg az állagmegóvásra kérem a gyűjtő kollégákat, sorstársakat, a nyilvános kiállításra biztatom őket, akár ezzel a saját személyes példámmal, mejet a videó bemutatója ürügyén, néhány mondatban vázolok, a jó érzéseimet, örömömet urambocsá büszkeségemet sem titkolva.
Én kezdetektől fogva azzal a szándékkal gyűjtöttem, hogy egyszer majd egy magánmúzeumban tudjam bemutatni a kincseimet. Az élet úgy hozta a saját ingatlanon történő bemutatás, nemigen adatik meg. Ezért is volt nagy öröm számomra, amikor Nádházi Tálas Csilla felkért a derecskei „Rékasi terem” berendezésére. Végre egy állandó helyen, védelmet nyújtó vitrinekben engedhetek bepillantást a múlt fotóeszközeinek mesés világába. A nosztalgiázás mellett, fontos a gépekhez tartozó ismeretterjesztő „múzeumi” információk terjesztése is, ezért honlap is készült a gyűjteménynek, ahol a kiállított masinákról QR kódok segítségével plusz információkhoz is juthatunk.
Rékasi Attila fotóművész, Újpest
Gyűjteményembe régi fényképezőgépeket objektíveket, fényképeket, negatívokat vásárolok: artporond@gmail.com
A videó tudósítást a Faktúra folyóirat YouTube csatornájára Rékasi Attila készítette
Az alkotó siófoki tárlata az egyik legnagyobb, legteljesebb és legreprezentatívabb, amelyet az általam látottak között mindenképpen kiemelnék. Fiatal Alkotók Közösségének vezetőjeként (ahol Attila több mint tíz éve tag) biztosan láttam már jelentős kiállításokat, de ez mindenképpen kiemelkedő. Hatalmas a Balaton „fővárosaként” is emlegetett üdülőváros, Siófok Kálmán Imre Művelődési Központjának KMIK galériája, ahol közel hatvan rézkarc sorakozik az impozáns kiállítótérben. Így talán nem is lepi meg a kedves olvasót, hogy nagyon megtisztelőnek éreztem a felkérést, hogy nyithassam meg a művész tárlatát. Nem tudom leplezni a rácsodálkozásomat, hogy milyen messzire, konkrétan szerintem a csúcsra sikerült eljutnia Lénártnak azóta, mióta én jó pár évvel ezelőtt még a Csipetnyi Mese című kiállítását megnyitottam. Azóta hivatásos művész címet szerzett két rangos szakmai szervezetnél is, és a kiállított képek alapján teljesen megérdemelten, kiforrott, magabiztos alkotóvá érett az évek során.
A megnyitón a Hangvirág Nőikar énekét hallgathatta a megnyitóközönség.
Csodálatos élmény volt a 44. Magyar Filmszemlén, két a színházak világát bemutató dokumentumfilmet megnézni a Filmszemle programjában, az egyik a Kettőspont Színházban Mészáros Attila és Kovács Zsuzsi által forgatott a független állami támogatás nélkül magas művészetet életben tartó egyesületi közösség mindennapjait, majd a másik végletet bemutató Víg 125 című, a Vígszínház történetét megjelenítő film érzékeltette, mekkora kontraszt van a kőszínházak és a független társulatok között.
Székely Edit fuvolaművész, zenepedagógus évek óta azon dolgozik, hogy népszerűsítse a komolyzenét. Ennek érdekében a MÁV Szimfonikus Zenekar művészeit hívja meg az általa szervezett Zenedélelőtt és Zenedélután című gyermekkoncertekre, melyek az Újpesti Ifjúsági Ház színháztermében kerülnek megrendezésre. Az előadások mindig nagy sikerrel zajlanak, a gyerekek kíváncsisággal és lelkes tapssal töltik meg a termet. Az évadban négy előadást tartalmazó koncertsorozat minden évben egy-egy tematikára épül, amely összeköti és élménnyé fűzi a koncerteket. Idén Edit Phileas Fogg, az angol úr világhírű „teljesíthetetlen” fogadására alapozta zenei utazását, ezáltal Jules Verne kalandregényét is népszerűsítve a gyerekek körében. A FakTúra folyóirat tudósítójaként úgy tapasztaltam, hogy ez a koncepció telitalálat volt. A sokat kritizált, telefonjaikat nyomkodó, „nem figyelő” gyerekek aktívan, nagy figyelemmel és beleéléssel hallgatták a hosszú előadást, és örömmel, kézfeltartva válaszoltak az interaktív kérdésekre. Izgalmas tájakat jártak be, indiai kalandokba keveredtek, mindezt pedig a minőségi zenei kompozíciók segítségével élték át. Kiváló pedagógiai program. Már az előadás alatt is megfogalmazódott bennem, milyen elragadóak ezek az újpesti kisiskolás gyerekek. De amikor az előadást záró Terefere polka dallamaira elkezdtek táncolni, annyira tündériek voltak, hogy férfi létemre megkönnyeztem őket. Talán mégis van remény az emberiség számára. A gyerekek olyan nagy lelkesedéssel buliztak, hogy a zenekarnak még ráadást is kellett adnia a polkából. A legközelebbi előadás 2025. április 4-én, pénteken 10:30-kor és 14:30-kor lesz. Vegyenek jegyet mielőbb, hogy ne maradjanak le róla. Keressék az Újpesti Ifjúsági Ház hivatalos oldalát!
ZENEDÉLUTÁN ISKOLÁSOKNAK 80 NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL – a MÁV Szimfonikus Zenekarral Az interaktív zenés előadást vezeti: Székely Edit fuvolaművész, zenepedagógus
előadás: 2025. április 4. péntek, 14:30 Utazás: India, Kína, Japán
Készülj fel a csodás kalandra! Az idei 4 alkalmas zenei sorozatunkban követjük Jules Verne hősének (Phileas Fogg) és barátainak útját a Föld körül a MÁV Szimfonikusok zenészeivel. A koncerteken bemutatásra kerülnek a hangszerek, valamint előadás közben több játékos zenei gyakorlat, mozgásos játék is helyet kap.
A jegy ára: 1500 Ft/fő/alkalom Online jegyvásárlás:
Jövő hét végén nyílik Lénárt Attila grafikusművész bemutatkozó tárlata Siófokon a KIMK galériában. Talán nem túlzok, ha azt mondom, Magyarország egyik legjobb rézkarcolójának a kiállítását nézheti meg a szerencsés közönség, mindezt pedig a siófoki Kálmán Imre Művelődési Központnak köszönhetően ingyenesen. A sokszorosító grafika műfaját már csak nagyon kevés művész tartja életben, közéjük sorolható Lénárt is, akinek szakmai hozzáértését, művészi kvalitását az is bizonyítja, hogy idén megkapta az ország egyetlen sokszorosító grafikai szakművésztelepének, a derecskei Hajdú-bihari Grafikai Művésztelepnek a Móré Mihály díját. Minden ilyen grafikai lap egy igazi műremek, hiszen nagyon bonyolult az elkészítése, sok lap esetében hetekig, hónapokig dolgozik rajta az alkotója. Nagyon nagy odafigyelést igényel, hibázni nem lehet, ha egy karc rossz helyre kerül, azt már nem nagyon lehet a nyomólemezről eltüntetni. Amennyire én tudom, nem kis kézügyességet is igényel a technika, hiszen ezekkel a tűkkel, karcoló vésőkkel sokat kell a metszést végzőnek gyakorolnia, hogy a fejében megálmodott kompozíciót a lemezre közvetíthesse. A siófoki tárlaton Attila új, számomra „legművészibb” alkotásai mellett régebbi illusztrációs munkáit is megcsodálhatjuk. A kiállító által írt Csipetnyi mese című, kizárólag rézkarcokkal illusztrált gyermekverses mesekönyve képi anyagából is ízelítőt kapunk, ezért a gyermekeket is érdemes elhozni a megnyitóra, akár az egész családnak egy remek program lehet a péntek öt órai megnyitó.
Mint mindig a Vajdahunyadi Kortárs Galériában, Kalcsmann Péter kurátor újra egy remek hangulatú, nagy látogatottságú megnyitót gründolt össze, Dresch Mihály Kossuth és Liszt díjas előadóművész magas szintű tárogató improvizációival.
Puha Ferenc festőművész, absztrakt gesztus festménye
Lakatos Pál Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása
A Kettőspont Színház 2025. januári programja a FakTúra ajánlásával
Szinte hősiesnek nevezhető az a küzdelem, amellyel a független színházak próbálnak életben maradni, és alternatívát kínálni az államilag dotált teátrumokkal szemben. Itt, a FakTúra folyóirat hasábjain olvashattuk tavaly év végén Ritter Márta kollégánk szintén heroikusnak nevezhető sorozatát, egy adventi naptárt, amely több mint húsz független játékhelyet mutatott be nem csekély alapossággal. Természetesen abból sem maradt ki a Kettőspont, ami még mindig a felszínen van. Itt jegyzem meg, hogy fontos lenne, hogy minél többen vásároljanak bérletet, jegyet, vagy akár ajándékutalványt, mert olyan időket élünk, amikor már kevés a szó és az ígéret! Én is vettem bérletet, mindenkit erre biztatok. Biztos vagyok benne, hogy a januári kínálatban is mindenki talál kedvére való programot. Amit én nagyon ajánlok, az a Game of My Life és a Kiborult című előadások, de a Kovács kutyája előadás is nagyon kíváncsivá tett.
