-Egy művészetszociológiai kutatás elgondolkodtató eredményei.-
A Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Karának, szociálpedagógus-szabadidő-szervező szakán készítettem az idézőjelben szereplő címmel a szakdolgozatomat. Marczin István művészetszociológus, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep vezetője volt a konzulensem. Alkotóként, szabadidő-szervezőként arra voltam kíváncsi, hogy az általam az emberiség legizgalmasabb „játékaként” tisztelt művészet, milyen szerepet játszik a mai fiatalok életében? Azt kutattam, mennyire ismerik a fiatalok a fotóművészetet, a művészeteket. Milyenek a galérialátogatási szokásaik, hogyan kerülnek kapcsolatba a fotográfiával stb.
A kutatási eredményiem ismertetése előtt, ismerkedjünk meg a művészetelmélet e területének néhány kérdésével.
A művészetszociológia, a társadalomtudományok körébe tartozó szociológia egyik szaktudománya, amely a művészet társadalmi létét, működését, ezen belül az alkotó, az alkotás és a közönség viszonyát, egymásra gyakorolt hatásait stb. vizsgálja. A művészetszociológia egyik ágaként alakult ki a fotószociológia, amely a fénykép és a társadalom viszonyát kutatja. Két legfontosabb kérdése: 1., Hogyan jelenik meg a művészi tevékenység a társadalomban; 2., Hogyan hat vissza a társadalomra”i. Tapasztalatom szerint a magyar nyelvű és a külföldi szakirodalom is szűkösnek mondható ezen a területen, a francia Pierre Bourdieu, „Un art moyen” című könyve (Paris; 1965) foglalkozik fotószociológiával. Erre a műre hivatkozik több magyar írás is. A Fotóművészet című szaklap 1966-70 között megjelenő lapszámaiban külön rovatot szentelt a fotószociológiának, általában az itt megjelent írásokból idéznek a később megjelent szöveggyűjtemények, könyvek és egyéb írásművek. Véleményem szerint a fotószociológia elméleti témakörének első, rendszerszemléletű megközelítője a magyar nyelvű irodalomban Heleszta Sándor, rajta kívül Szilágyi Gábor, Vitányi Iván, Perbárt Oszkár, Bauer György, Féjja Sándor és Nemes Károly foglalkoztak művészetszociológiai témákkal a fotó vonatkozásában.
A művészetszociológiai kérdések megválaszolását nehezíti, hogy a tárgyának vizsgálata, a művészetfilozófia nehezen meghatározható fogalmaira épül, például: Mi a művészet?, Milyen alkotásokról mondhatjuk, hogy művészi értéket hordoznak?, Ki nevezhető művésznek? stb. (V.ö. Józsa, 1978). Miért fontos a művészetszociológia? Engedjék meg, hogy egy idézettel válaszoljak erre a kérdésre: „…a Művészet társadalmi jelenség. Művészet csak társadalomban jöhet létre alkotó, alkotás és közönség együttes jelenléte nélkül nem létezik.”
Terjedelmi okok miatt, írásomban csak kutatásom legfontosabb eredményeit tudom vázolni, egy-két mondatba sűrítve az adott vizsgálati terület eredményét, kiragadva néhány általam fontosnak tartott összefüggést. Egy 10000 lakosú átlagos alföldi kisváros szakközépiskolájának négy évfolyamán tanuló 110 fős mintán végeztem kérdőíves felmérést, melyeket kiértékelve az alábbi eredményeket kaptam.
A művészetek a fotóművészet, ismertsége, fontossága, jelentősége a vizsgált fiatalok életében:
Kérdésemre a vizsgált fiatalok 57%-a válaszolt úgy, hogy az életében nem játszanak fontos szerepet a művészetek. A művészeti ágak ismertségét vizsgálva, 81%-al a festészet bizonyult a legismertebb orgánumnak. Második a szobrászat 73%-al. Majd egy nagy „zuhanás” után az irodalom következik 37%-al, a zene 35%-al. Az ötödik helyen, egyenlő 34%-al a grafika és a fotóművészet található. 33%-ot ért el a színház, 22%-ot a táncművészet. 12%-ot a textilművészet, szintén 12%-ot a harcművészet, mindössze 10%-ot az építészet, 4%-ot a film, és 1%-ék erejéig megjelent a konyhaművészet kifejezés is. A fiatalok 3%-a tudott megnevezni legalább egy fotóművészt, és egy fiatal sem tudott két fotóművészt említeni. Érdekeségként megemlítem, hogy a fiatalok 8% a különböző környékbeli fényképész vagy videós nevét írta be, illetve Gábort a „Való világ” című valóságshowból, aki fotós végzettségű, de tudtommal nem fotóművész.
Vizsgáltam, hogy a fiatalok véleménye szerint mi a fotóművészet célja. A fiatalok 50%-a meg sem próbált válaszolni erre a kérdésre. A válaszadók 39%-a nem a fotóművészet célját írta le, hanem valamilyen véleményt mondott róla, pl.: jó, nem jó, szeretem, nem szeretem stb. A válaszadók 1/3-a szerint a fotóművészet célja a megörökítés! 12% gondolja úgy, hogy az ábrázolás, 11% szerint az ismeretterjesztés, 9% szerint nincs célja, 5% szerint a művészi kifejezés, 4% szerint a gyönyörködtetés, 2% szerint a szórakoztatás a fotóművészet célja. Tehát, a vizsgált fiatalok összességének 3%-a gondolja azt, hogy a fotóművészet célja a művészi kifejezés! Érdekes eredmény, hogy a művészetek céljára vonatkozó kérdésnél ez az érték 21%!
A fiatalok galérialátogatási szokásit vizsgálva kiderült, hogy a diákok 73%-a egy galériát sem ismer, 22%-a egyet nevezett meg, 5% kettőt és senki sem tudott három galériát említeni. A galériát ismerők legtöbbször, (22 esetben) a Déri Múzeumot nevezték meg, mint ahol voltak művészeti kiállításon, azaz a galérialátogatók 67%-a járt a debreceni Déri Múzeumban, ez azonban a teljes vizsgált populációnak csak a 19%-a. A látogatottság tekintetében a Nemzeti Múzeum van a második helyen 18%-al, a többi intézmény említése csak eseti. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált gimnázium tanulóinak 80%-a nem jár kiállítóhelyekre, ezért személyes és közvetlen találkozásuk az eredeti művészeti alkotásokkal, és kortárs művészekkel nem valósul meg. Mivel a várakozásom is ez volt, kérdést tettem fel a kérdőíven arra vonatkozólag, hogy ha nem galériákat látogatnak a fiatalok, akkor milyen kultúraközvetítő intézményekben jártak a kérdést megelőző évben? A mozi volt a leglátogatottabb intézmény (83%), majd a könyvtár (68%), majd a videotéka (52%), a kiállítóhelyeknél (34%) csak a színházakat látogatták kevesebben (23%) a nem válaszolók aránya 3%! Tehát a vizsgált fiatalok, inkább moziba vagy videotékába járnak. Vizsgáltam, azt is, hogy a fiatalok milyen művészeti rendezvényeket látogatnának szívesen, ha idejük és pénzük megengedné. A válaszokat négy kategóriába soroltam, úgymint képzőművészeti kiállítások, koncertek, előadóművészet és „egyik helyre sem menne” (csak ezen kategóriáknak megfelelő válaszlehetőségek voltak megadva a kérdőíven). A képzőművészeti kiállítások kategóriába tartozó válaszok aránya 94%, koncertekre 59% menne, a színházművészeti programok csak a fiatalok 40%-át érdekelnék. A magasnak mondható képzőművészeti százalékértékeket befolyásolhatta, hogy a választást nem állítottam szembe más időtöltésekkel, például a televízió nézés, mert arra voltam kíváncsi, hogy a művészeti területek között hogyan oszlik meg az érdeklődés, illetve a fiatalok egyszerre három választ is megjelölhettek.
A fiatalok fényképezési szokásai: A vizsgált fiatalok 96%-a készített már családi fotókat, 95%-uk fotózott kirándulás alkalmával, 17%-uk próbálkozott meg portré készítésével és 5%-uk nyilatkozott úgy, hogy önön maga készített már művészi képet. 2006-ban a megkérdezettek 17%-a csak digitális géppel fotózott életében (a filmet ki sem próbálta), 27% csak filmre fotózott (digitális gépet még nem próbálta) 56% mindkét típussal fotózott már. Még csak két év telt el felmérésem óta, de biztos vagyok benne, hogy ma már ezek az arányok nagymértékben a digitális géphasználat irányába tolódnának.
Tekintettel arra, hogy jelen esetben olvasóim zöme hozzám hasonlóan megszállott fotográfus, a fentiekben a fotósokat érdeklő vizsgálati eredményeket emeltem ki, de szociológiai szempontból valójában az a legizgalmasabb kérdés, hogy a válaszok hogyan alakulnak a társadalmi különbségek szemszögéből (nemek, életkor, vagyoni helyzet stb. szerint). Alább ezen eredményekből szeretnék egy kis ízelítőt adni.
Nemek közötti eltérés tekintetében az, mutatható ki, hogy a lányok esetében kedvezőbb a művészetek megítélése, mint a fiúkéban. Mérésem szerint a lányok körében minden művészeti ág ismertebb, kivéve a zenét, az irodalmat és a harcművészetet, amit a fiúk ismernek többen! A fotóművészet vonatkozásában elmondható, hogy 6%-al több lány említette a fotóművészetet mint fiú. A szimpátikusság vizsgálatánál a grafika és a szobrászat kivételével minden kérdezett művészeti ág megítélésében kimutatható a nemek közötti eltérés, a lányok sokkal szimpatikusabbnak tartanak minden kérdezett művészeti orgánumot. A legnagyobb különbség a balett, az irodalom, a színház és a textilművészet tekintetében mérhető, a ballett a lányok számára közel kétszer annyira szimpatikus, mint a fiúknak. A különbséget mutató vizuális művészeti ágak, mint a festészet, és a fotóművészet esetében már kisebb, néhány tizedpontos eltérést lehet csak kimutatni az indexpontokban. A lányok gyakrabban járnak kiállítóterembe mint fiúk.
A vagyoni különbségek vizsgálata során kimutatható volt, hogy a vagyoni helyzet befolyásolhatja a művészetekhez fűződő viszonyát a fiataloknak. A tehetősek 24%-a válaszolt úgy, hogy számára egyáltalán nem fontos a művészet, a kevésbé tehetőseknek csak 5% válaszolt így. A tehetősek közül senki nem tartja életében nagyon fontosnak a művészeteket, szemben a kevésbé tehetősek 7%-val.
A lakóhely szerinti különbségek vizsgálatából az derült ki, hogy a falun élő fiatalok életében játszik fontosabb szerepet a művészet. A városi fiatalok 3%-nak életében játszik nagyon fontos szerepet a művészet, a falun élők körében ez az érték több mint a duplája (7%). A városiak 14%-val szemben a falun élőknek csak 4%-a mondta azt, hogy életében egyáltalán nem fontosak a művészetek. A falun élők mind a négy kategória vonatkozásában kedvezőbben ítélték meg a művészeteket.
Végül összefoglalva elmondhatjuk, hogy a vártnál kedvezőtlenebb eredményt mértem a kutatásommal, hiszen a fiatalok által kedvelt médiák ontják a képi információt az utóbbi egy évtizedben nagyon elterjedtek a digitális fényképezőgépek, videokamerák, az ember lépten-nyomon mobillal fényképező fiatalokat lát, azt várnánk, hogy jobban érdeklődnek a fényképezés a fotóművészet iránt is. Ezzel szemben a vizsgált fiatalok nem mozognak otthonosan a művészet, a fotóművészetet területén, illetve a művészeket és a fotóművészeket. Életükben a művészet, a fotóművészet nem játszik fontos szerepet, a művészeti fogalmak területén bizonytalanul mozognak. Szabadidős elfoglaltságaik között a galériák és fotóművészeti kiállítások látogatása nem számottevő, más intézményeket látogatnak. Ennek egyik oka lehet, hogy a művészetek és a fotóművészet kevésbé fontos a számukra. Ha a fotóművészet helyzetét a többi művészeti ághoz hasonlítjuk, akkor az mondható el, hogy a fotóművészet a középmezőny alsó szegmensében helyezkedik el. Pozitívumként említhető a fotósok szemszögéből, hogy a vizsgált fiatalok számára az egyik legszimpatikusabb művészeti ág a fotóművészet.
További kutatások során meg kellene vizsgálni konkrétabban, hogy ez a nem túl kedvező eredmény a művészetek vonatkozásában milyen okokra vezethető vissza, az általam mérteken kívül. Nem tudok ilyen mérésről, de valószínünk tartom, hogy a magyarországi felnőttek körében sem kaptunk volna a fotóművészet szempontjából sokkal kedvezőbb képet!
A kapott eredmények kapcsán, érintettként (ismerve a magyar fotográfiai, fotóművészet viszonyit) az a költői kérdés jutott az eszembe, hogy nem lehetne-e a magyar fotográfia szereplőinek az „iszapbírkózás” helyett elgondolkodni, együttműködni és a jó magyar szokással ellentétben közösen tolni fiatal művészeti águnk akadozó szekerét?
Rékasi Attila
i Heleszta Sándor: Fotó és szociológia; Fotóművészet; 1968/2; p 34