Kritika és fotók: Rékasi Attila
Hallottam már Fodor Shodor Balázs énekes gitáros énekművészetét, a Kettőspont Színházban. Aki egyszer hallotta az azonnal megszereti őt (meggyőződésem, hogy nagyon koncentrálni kell ahhoz, hogy az ember ne szeresse meg Balázst), sőt hamar függővé is válhat babonázó játékától. Így aztán hiába voltam holtfáradt két színházi éjszaka után, egyszerűen nem tudtam kihagyni a Mátyás utcai (Ferencváros) Óda Kocsma meghívását a Stand-up előadói zenei estre.
Azt kell mondjam, kifejezetten tovább növeli a Fodor Shodor hatást az, hogy egy intimebb kisebb térben játszik, mint amilyen az Óda. Jobban lehet figyelni azokra a ének- és gitárjáték-finomságokra amik az ő művészetét igazából unikálissá teszik. Amikor már az ember a gitár behangolását esztétikai élménynek éli meg, az már jelent valamit! Természetesen nem vagyok elfogult, hallottam én már sok énekest és jó pár gitárost, s mondhatnám, hogy azért ilyet tudnak mások is. Azonban Balázs annyira alkotó módon nyúl a hallgatóság által kért dalokba, szedi szét majd transzformálva pakolja össze őket, hogy zeneileg is egy stand-up bontakozik ki önálló produkcióként, amellett, hogy valóban a dalkultúra terjesztés jegyében sokat beszél, sztorizgat is a zenélésről a hozzá kapcsolódó élményeiről. Saját szerzeményei mellett régi dalokat is újraalkot megénekel közösen a közönségével. Nem tudom mikor szórakoztam ennyire önzetlenül, felszabadítóan. Olyat ad ez az este a közös éneklés lehetőségével amire gyermekkoromból emlékszem, mikor még a szüleim együtt ünnepelték a név- és születésnapokat a derecskei Zalka Máté utca felével.
Aztán az utcából Váczi Mihály utca lett, a szüleim fiatalsága elillant, apám már csak otthon énekelt sarlókalapálás közben, aztán fűnyíró került a házhoz, s a dalkultúrája is kihalt a kádárkockából. A kádárkockákból mediterrán házak és a Facebook elidegenedése lett, a mai fiatalok már beszélgetni sem nagyon beszélgetnek egymással, nemhogy együtt énekeljenek. Balázzsal beszélgetve, kiderült számomra, hogy ő még hisz abban, hogy a fiatalok is „megszerezhetők” a dalolás kultúrájának, felszabadító „gyógyító” erejének! Ajánlom tartsanak vele és az Ódával ha fiatalok, ha már kevésbé.
Rékasi Attila, Újpest
