Szirtes András filmrendező, filmkísérletező
Csütörtök este volt egy beszélgetés a magyar film jövőjéről, és csütörtök este kaptam a hírt, h meghalt Szirtes András filmrendező, filmkísérletező. a magyar film jövőjében jelenleg nem sok esély és lehetőség látszik hasonló alkotókra, mint Szirtes volt.
72. születésnapját még meg tudtuk ünnepelni júliusban Formanek Csaba szervezésében és színházában, a Kettőspontban. Csabának fontos volt, h éltessük, ünnepeljük, emlékezzük „a Szirtest”, hiszen ez Szirtesnek is fontos volt, noha/mivel jó ideje nem készíthetett filmet. elég sokan eljöttek, talán jöhettek volna még többen is. (voltak annyian, ahány poszt született róla az elmúlt egy napban, de a posztolók és az ott jelenlévők nem jellemzően vannak átfedésben. :s ezt mosolyogva írom, az ő hangját hallva, aztán majd lehet, h kihúzom. de még a Blikk is posztolt róla! ennek biztosan örülne/ örül.)
pár éve még ő maga szervezte meg a születésnapjait különböző belvárosi helyeken, ezeken érthető módon nagyobb arányban voltak jelen régi, közvetlen ismerősei. az utóbbi években nem volt kedve a szervezéshez. idén mindenesetre kiváló formában volt, sziporkázott, mindenkori zsigeri szarkazmusával sorolta abszurd jellegű és számú betegségeit is, amik ebben a formában nem tűntek nagyon súlyosnak.
Formanek még a Tűzraktérből ismerte Szirtest, ahogy én is, mert akkoriban forgatókönyvíró(ka)t keresett. narratív filmet akart íni!
írtunk is párat, aztán volt, amelyikkel visszajutottunk az ő teljesen egyedi, kísérleti történetmeséléséhez. sajnos nem készültek el, a Vajna-korszakban ez már végképp reménytelen volt.
születésnapján levetítette a Bisztrót és a Hajnalt. (én a Madarakat is nagyon szeretem.) a hosszabbakra, mint pl. a Juliette és a Sade márki, nem volt alkalmas a helyzet. de youtube csatornáján minden elérhető:
https://www.youtube.com/@szirtesfilm/videos
a sok megemlékező, méltató poszt nyomán talán remélhetjük, h az NFI felújítja némelyiket. „Filmjei különleges helyet foglalnak el a magyar filmművészetben. Halála nagy veszteség a teljes mozgóképes szakmának” (NFI)
meghívott előadók, fiatal kollégák olvastak fel a verseiből, ez az önkifejezési forma maradt számára elérhető. (Facebook profilján olvashatók, de kötetben is megjelentek.)
mesélt Diamond Business című filmtervéről, amin szintén dolgoztunk együtt, én viszont inkább arra biztattam, h az Anyám történetét vegye elő: tisztítsuk le a szöveget, és csinálja meg egy kamerával, egy szobában, egy színésznővel, ahogy azt ő szereti. mert ezek, a magyar történelem tabuit arcul csapó önéletrajzi történetek nem tűnhetnek el!
(édesanyja Mengele asszisztense volt, élet és halál ura, és miután szinte csodával határos módon mégis hazajutott élve, ez menthetetlenül rányomta bélyegét saját és családja életére. az egykori áldozat áldozattá tett másokat is maga körül. )
ez a film már sajnos nem fog elkészülni.
ezért idelinkelem Vándorszem című naplóregényét, amiben olyan elképesztő önéletrajzi történetek sormintája (tömkelege), és az általuk kirajzolódó sors/élet olvasható, amiket Magyarországon nem szokás leírni, igaz megélni se nagyon.
de, ha mégis, szembenézni velük nagyon nehéz. Szirtes képes volt rá. (az egyik szeme üvegből volt, de ebből nem tudok itt olyan poént csinálni, amilyet ő tudna.)
szóval, ezeket a történeteket nem szabadna elfelejtenünk, de mielőtt emlékeznénk rájuk, egyáltalán tudnunk kéne, h léteznek: