Holtunkiglan? – Rómeó és Júlia kalandkönyv

Lőrincz Andrea – Nagy Ádám: Holtunkiglan? – Rómeó és Júlia kalandkönyv, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2024.

Már a megjelenés előtt felfigyeltünk az Athenaeum Kiadó Kötelezők újratöltve sorozatának új kötetére, a főhős te vagy típusú lapozgatós kalandkönyvek írásában rutinosan mozgó Lőrincz Andrea – Nagy Ádám szerzőpáros Rómeó és Júlia variációjára. Főleg azért, mert el nem tudtuk képzelni, hogy egy ennyire egy irányba mutató történetet hogy lehet úgy csűrni-csavarni, hogy győztesként kerüljünk ki a kalandból. És vajon mi fogja jelenteni a győzelmet? Az-e, ha eljuttatjuk szereplőinket a már ismert tragikus végkifejletig, vagy ha valamilyen kiskaput találva békésebb jövő felé kormányozzuk őket?

A könyv Rómeóként és Júliaként is végigjátszható. Előzetes elvárásainkkal szemben Júlia történetszála sokkal több izgalommal kecsegtet, több trükköt kell bevetnie a szabad mozgás érdekében, és van olyan út, ahol vele élhetjük át a megpróbáltatásokat a pestis sújtotta Veronában. A drámaolvasást kevésbé kedvelők számára rossz hír, hogy ez a játékos forma nem váltja ki az eredeti mű elolvasását vagy megnézését, segítséget a továbbgondolásban és a feldolgozásban nyújthat. Valójában fanfiction-ként működik, a legérdekesebb a két fiatal gyerekkorának kidolgozása. A szerzők a dráma sűrített idejét kitolták hat hónapra, ennek következményeképp egy hiteles kamaszszerelem kibontakozását segíthetjük döntéseinkkel, így viszont a shakespeare-i lehengerlő lendület és a katarzis elmarad. Ezért gondoljuk, hogy nem a tragédia helyett, hanem mellett élvezhető igazán.

Több teret kapnak a mellékszereplők, ez a népes Mercutio-rajongóknak kifejezetten jó hír, a drámában csak említés szinten megjelenő Róza is kap háttértörténetet. Amitől viszont a Rómeó és Júliát jól ismerőknek is igazán szórakoztató játék lehet, az az ezernyi szövegszintű és tartalmi utalás más Shakespeare-művekre, de megjelennek a magyar irodalomból ismerős szövegek is, valamint a korban újdonságnak számító találmányok és eszmék. Ezekre vadászni kifejezetten szórakoztató. A mi kedvencünk Macbeth megidézése volt.

„Azonnal eszedbe ötlik, hogy apád minap említette, hogy ma pápai utasításra misét tartanak egy skót király áldozatainak lelki üdvéért. – Oly mértékben a király fejébe szállt a hatalom, hogy egyhamar vérben fürdött a skót társadalom. Azt beszélik, Macbethet nem is anya szülte, s kérdéses, uralma földi erőtől függ-e – meséled Júliának.”

Ez a részlet arra is rámutat, hogy nyelvileg is izgalmas a könyv szövege. Az elbeszélő részek a kalandkönyvek szövegformálását használják, míg a párbeszédek versben jelennek meg, utalva az eredeti mű formájára.

Mi egy hosszabb utazás unalmát űztük el a Holtunkiglan?-nal, de kifejezetten látunk fantáziát a tanórai fölhasználásban is. Az utalások ablakokat nyithatnak a szonettek, a Hamlet vagy a Lear király irányába, izgalmas szövegalkotási feladatok társíthatóak mellé, és még a reneszánsz kulturális pezsgése is megérezhető a segítségével. Kifejezetten kedvet kaptunk, hogy egy másik dráma, Az ember tragédiája, hasonló módszerű feldolgozását is kézbe vegyük szintén Lőrincz Andrea és Nagy Ádám tollából.