Műnemek: Epika fókuszában egy történet áll, általában egy kívülálló elbeszélő aki a történetet elmeséli, egyes szám harmadik személyben. Műfajai az eposz, a regény, a verses regény és az elbeszélő költemény.
Líra érzelemfókuszú szubjektív, belső nézőpontú. Műfajai az elégia, az óda, a dal.
Dráma Színpadra íródik, párbeszédes formájú. Műfajai a tragédia, komédia vagy a drámai költemény.
Ezt a széket odább tolni, vonat elé leguggolni, óvatosan hegyre mászni, zsákomat a völgybe rázni, vén pókomnak méhet adni, öregasszonyt cirógatni, jóízű bablevest enni, sár van, lábujjhegyen menni, kalapom a sínre tenni, a tavat csak megkerülni, fenekén ruhástul ülni, csengő habok közt pirulni, napraforgók közt virulni – vagy csak szépet sóhajtani, csak egy legyet elhajtani, poros könyvem letörülni, – tükröm közepébe köpni, elleneimmel békülni, hosszú késsel mind megölni, vizsgálni, a vér hogy csordul, nézni, hogy egy kislány fordul – vagy csak így megülni veszteg – fölgyujtani Budapestet, morzsámra madarat várni, rossz kenyerem földhöz vágni, jó szeretőm megríkatni, kicsi hugát ölbe kapni s ha világ a számadásom, úgy itt hagyni, sose lásson – –
ó köttető, oldoztató, most e verset megirató, nevettető, zokogtató, életem, te választató!